SweetDream1D

18. Főzőcske

(Christie szemszöge)

 Louis-szal sétálni indultunk már reggel. Egy park felé vitt utunk.
-Szóval...-kezdett bele Lou.
-Igen?-megigazítottam örökösen lecsúszni készülő szemüvegemet és  lila pulcsim zsebébe mélyesztettem a kezem.
-Én azon gondolkodtam, hogy... Hát szóval a srácokkal azon gondolkodtunk, hogy Párizsba megyünk egy pár hétre...
-Vigyázzunk a házra?-vontam fel a szemöldököm.
-Igen.-sóhajtott fel megkönnyebbülten majd mintha észbe kapna:-Mi? Nem! Én arra gondoltam... Gondoltunk, hogy velünk jöhetnétek...
-Párizsba?-szívem hevesebben kezdett dobogni. Mindig is szerettem volna látni Párizst.
-Ahamm, igen. De nem muszáj!-mentegetőzött.-Csak ha szeretnétek. Persze Niall majd beszél erről Lexy-vel és majd te is, gondolom...
-Igen.-lenéztem a földre. Keskeny kaviccsal leszórt ösvényen sétáltunk. Körülöttünk fák és fű. A madarak halkan csiviteltek. Alig járt a szél mégis kellemesen hűvös volt. Tornacipőm fel, fel villanó fehér orrát nézegettem miközben gondolkodtam a hallottakon. Párizsba a One Direction-nal... Még azt sem igazán sikerült feldolgoznom, hogy egy házban lakom velük, nemhogy egy párizsi utat. Leültünk egy padra. Louis piszkálni kezdett, felrázva a gondolkodásból. Bökdösni kezdte az oldalamat és mivel elég csikis vagyok hamarosan felnevettem.
-Fejezd be!-lefogtam a kezeit ám ő kiszabadult és tovább piszkált. Már hangosan nevettem. Még szerencse, hogy ilyenkor senki nem járt arra.
-Louis! Elég!-mivel nem hagyta abba én is csikizni kezdtem. Kiderült, hogy ő is hasonlóképp reagál.  Akaratlanul is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Aztán lehunyta a szemét és megcsókolt. A nevetése a számban a legkellemesebb dolog volt amit életemben tapasztaltam. Keze a csípőmön pihent. Beletúrtam a hajába. Olyan puha volt akár a fiú ajka. Ez a csók forró volt és szenvedélyes. Mind a ketten belereszkettünk. Mikor elhúzódott én felnéztem rá. Kék szeme csillogott, arca kipirult.  Nem szólt egy szót sem és én is csak nehezen találtam a szavakat.
-Louis...-nyögtem ki nagy nehezen.
-Nem is tudtam, hogy a nevetés ilyen jó ízű...-vágott közbe és ismét megcsókolt. Ezúttal lassabban. Ellenkeznem kellett volna, de nem láttam értelmét. Most én húzódtam el előbb. Vártam, hogy mondjon valamit ám ő csak mosolygott. Vegyes érzelmek dúltak bennem. Egyrészt örültem ennek a csóknak, másrészt pedig haragos voltam miatta. Nem értettem a fiút. Megcsókolt majd egy kicsit visszatáncolt. Amikor már lenyugodott a lelkem akkor ismét megcsókolt, de semmit nem mondott. Bosszantott, hogy nem tesz semmit. Nem tudtam meddig vagyok képes még ezt elviselni. És az sem, hogy mi lett volna a jobb, ha soha többet nem csókol meg vagy, ha végre kijelenti mit akar tőlem?! Várnom kellett...
-Szép időnk van.-szólalt meg hirtelen mintha mi sem történt volna. Felnézett az égre és elvigyorodott. Kezét végigfektette a pad háttámláján.
-Valóban.-bólintottam. Mély lélegzetet vettem. Mondani akartam valamit, de megcsörrent Louis mobilja.
-Halló?... Harry! Szia.... Mi?... Ez nem lehet igaz...-felpattant és járkálni kezdett.-Neeem! Ez biztos tévedés!... És Lexy?... Basszus!-a hajába túrt én pedig egyre idegesebb lettem. Rám pillantott és vállat vont.-Rendben!... Niall, mondott valamit?... Nem, nem hinném, hogy hazudik... Rendben... Rendben, szia.-letette és rám nézett.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem felpattanva. Lou idegesen járkált fel-alá míg beszélt.
-Harry volt. Valami újságról beszélt. Niall-t lefotózták amint...-itt szünetet tartott és nagyot sóhajtott.-Amint Demi Lovato-val smárol...
-A szemét!-sziszegtem. Nagy lendülettel elindultam hazafelé, hogy jól megmondjam a magamét a Szöszinek, de Louis elkapta a karomat.
-Várj! Félreértés volt. Niall nem akarta, tiltakozott. Csak hát azt már nem fotózták le...
Mérgem valamelyest csillapodott.
-És Lexy?
-Kiborult, de Hazza elintézte, legalábbis ezt mondta...
-Beszélnem kell vele!
-Nem lehetne, hogy...
-Mi?-fordultam vissza felé.
-Áhh, semmi! Felejtsd el! Menjünk, nézzük meg mi a helyzet.
Jóval gyorsabban sétáltunk hazafelé mint ahogy jöttünk. Belépve az ajtón a fogasra dobtam a pulcsim és az emelet felé vettem az irányt. Út közben Liam-mel találkoztam.
-Minden rendben.-szólalt meg mielőtt bármit mondhattam volna.-Kipihenik magukat és megbeszélik. Nem lesz gond!
-Biztos?
A fiú elmosolyodott és rám kacsintott.
-Bízz bennem! Harry főz valamit, úgyhogy ha van kedved beszállni, szívesen látunk.
-Jó trükk! Főzőcskézzetek csak! Én foglalkozom a sértett személlyel.
-Niall alszik. Szerintem Lexy is, de nézd meg.-bólintott.-Akkor később találkozunk.
-Rendben.-mindketten folytattuk utunkat. Halkan kopogtam Lexy ajtaján majd benyitottam.
Félálomban simogatta az alvó kiskutyát.
-Szia.-súgtam és leültem az ágyára.
-Szia.
-Hogy vagy?
-Már jobban.-vont vállat egy félmosoly kíséretében.-Harry sokat segített.
-Sajnálom, hogy nem voltam itt neked.-mondtam bűnbánó hangon.
-Semmi baj... Louis-szal voltál?
-Aha. Sétáltunk.-Eddy felébredt és elkezdte nyalogatni a kezem. Megsimogattam mire heves fark csóválással válaszolt.-Beszéltél Niall-el?
-Még nem. Nem tudom mit mondjak... Annyira zavarban vagyok.
-Ugyan miért?
-Meg sem hallgattam csak kimentem, lekevertem neki egy pofont és bejöttem a házba... Szégyenlem a viselkedésem.
-Szerintem jól tetted!
-Nem érdemelte meg...
-De ezt te nem tudhattad!-hívtam fel rá a figyelmét.
-Talán igazad van. Beszélek vele.-Felállt az ágyról és én követtem a példáját.
-Tedd azt! Én meg lemegyek, segítek a fiúknak a főzésben... Az kell, hogy felgyújtsák nekem a házat.-forgattam a szemem. Lexy felnevetett.
-Rendben.

Harry, Liam és Zayn a konyhában sürgött forgott mikor beléptem, de igazából csak Harry volt az aki csinált is valamit. Zayn a turmix- géppel játszott míg Liam távolról nézett az egyik fiókra.
-Liam kérlek adnál egy villát?-szólt hátra Hazza a válla fölött.
-De az a KANALAK MELLETT VAN!!!
-Az istenit! Légy férfi!-csattant fel a fürtös szépfiú. Zayn abbahagyta a játszadozást és megtette amit Harry Liamtől kért. Majd egy kanállal kezdett játszani. Az orrán próbálta egyensúlyozni és amikor ez sikerült így szólt.
-Héjj Liam!-a fiú persze egyből oda nézett.
-Bekaphatod.-ajánlotta fel.-Áhh Christie!-kiáltott fel ahogy észre vett.
-Végre valaki aki tud is segíteni!-nézett Harry a plafonra.-Megtennéd, hogy kisütöd azokat a húsokat?-intett a kezében lévő villával egy tál felé.
-Persze.- feltettem az olajat és amíg vártam, hogy megmelegedjen,  megetettem a nappaliban Eddy-t.
-Zayn, meg fogod magad vágni!-szóltam a fiúra aki már belülről kezdte vizsgálgatni a turmix-gépet.
-Dehogyis!-legyintett. Ebben a pillanatban már fel is kiáltott. Kivette vérző mutatóujját a gépből és könnyes szemmel pislogott rám. Olyan volt akár egy kiskutya. Ajka lebiggyedt.
-Én megmondtam, Liam segítenél rajta?-tereltem ki őket a konyhából majd nekiláttam a sütésnek.
-Köszi.-Harry a távozók után nézett.-Nagyobb segítség ha ők ott kint vannak.
-Mit mondtál Lexy-nek?
-Hogy? Ja, csak beszélgettem vele. Ami épp eszembe jutott.-vont vállat és elzárta a gázt a mártás alatt amit a húshoz készített. Nekiállt salátát készíteni.
-Tetszik neked?-kérdeztem miközben az első rántott húst kivettem az olajból.
-Ő Niall-el van, és ez így van jól.-adott kitérő választ.
-Nem ezt kérdeztem! Tetszik neked?
-Számít ez?-nézett rám fájdalmas pillantással. Nem tudtam mit feleljek. Biccentett és visszafordult a salátához.
-Neked tetszik Tommo...?
-Kedves fiú, igen.-bólintottam.-De nem hinném, hogy köztünk bármi is kialakul... Louis, hogy is fogalmazzak... nem hinném, hogy ebből akár egy komoly kapcsolat jöhetne létre.-vallottam be.
-Érdekes feltevés. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.-közben már egy másik tálba rakta a friss zöldséget. Lassan én is végeztem a húsokkal. Hazza nekilátott kisütni a krumplit. Valami fűszert szórt rá ami csodálatos illattal vonta be a konyhát.
-Ez mi?
-Kakukkfű. Finom és jót tesz.
-Az illata sem utolsó.-szinte folyt a nyálam, úgy megéheztem az illat hatására... Louis dugta be az orrát.
-Finom illatok.
-Hiába hízelegsz, akkor eszel amikor a többiek.-hárította el Harry. Lou legyőzötten visszavonult a nappaliba. Pár perc alatt elkészült a krumpli. Tányérokat szedtem elő és az étkező asztalhoz vittem őket. Hazza utánam hozta az evőeszközöket. Az ételt is kipakoltuk majd Harry elrikkantotta magát:
-KÖLYKÖK! VACSORA!- mintha lovak vágtattak volna, a srácok tülekedve rohantak lefelé a lépcsőn. Egymást lökdösve ültek le a saját székükre. Pár pillanat múlva Lexy és Niall jelent meg a lépcső tetején.  Ők is csatlakoztak hozzánk és végre elkezdődött a vacsora...