Jóval túllépte a blog a 10100+ megtekintést! Nagyon örülök ennek!! :DDD Itt a 31. rész is :P

31. Mit tehetnék?

(Christie szemszöge)

Kicsit lemaradtam az eseményekről ugyanis késő délután ébredtem fel. Louis mosolygó arcával találtam szemben magam. Megjegyezném csupa maszat volt és csoki papírok hevertek szerteszét a szobámban.
-Itt mi történt?-néztem körbe kómásan.
-Hoztam csokit, de míg arra vártam, hogy felébredj megettem őket.-vont vállat ártatlan vigyorral.
-Édes vagy!-mosolyodtam el. Végtére is a szándék a fontos, nem? Lou felsóhajtott. Valami nem volt rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem miközben felkeltem és a fürdőszobába mentem fogat mosni.
-Ennek semmi értelme!-fakadt ki a srác.
-Minek?-néztem rá fogkefével a számban.
-Hát, hogy még mindig rajtad van a ruhád!-a meglepetéstől majdnem lenyeltem a fogkefém.
-Louis!-kiáltottam fel.
-Most mi van? Csak mondom...
-Javíthatatlan vagy!
-Szóval benne vagy?-lépett közelebb. Hátráltam.
-Előbb talán ennék valamit.-tértem ki előle. Felvettem egy farmert meg egy narancs színű trikót és elindultam a konyha irányába. Lou velem tartott. Lent nem találtunk senkit.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem. A lakás szokatlanul csendes volt.
-Fogalmam sincs. Reggel volt valami balhé, azt tudom, de igazából... fogalmam sincs.-vont vállat a srác.
-Nagy segítség vagy!-morogtam. Csináltam magamnak egy szendvicset majd felültem a pultra.-Ki takarított fel?-néztem körbe. A tegnapi estéhez képest eléggé rend volt.
-Nem tudom.
-Te mit tudsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Szeretnéd, hogy megmutassam mit tudok?-Tommo kaján vigyorral az ajkán közeledett hozzám. A lábamat a mellkasának támasztottam, hogy távol tartsam magamtól.
-Jól megy ám valakinek!-Harry morcosan csörtetett be a konyhába. Kivett egy doboz almalevet a hűtőből és öntött magának egy pohárral.
-Úgy látom valaki morci.-nézett rá Louis felvont szemöldökkel.
-Nem vagyok!
Észrevettem egy foltot Hazza arcán. Magam felé fordítottam az állát. Nem egy folt volt hanem egy seb.
-Mi történt?-kérdeztem
-Semmi.-rántotta el a fejét.
-Mr Styles bunyózott reggel.-felelt Liam a kérdésemre. Éppen ekkor lépett be ő is a helyiségbe.
-Mit csináltál?-meglepetten néztem Harry zöld szemébe.
A pillantása sok mindent elárult.
-Megeszem ezt és beszélgetni fogunk, oké?-kérdeztem.
-Oké.-egyezett bele a srác. Liam és Lou összenéztek és kettesben hagytak minket.
-Mi folyik itt?
-Menjünk inkább fel.-intett Harry. Bólintottam és felfelé vettük az irányt. Végül az ő szobájában telepedtünk le.
-Mi a helyzet?-a matrac besüppedt a súlyunk alatt ahogy leültünk rá. Hazza mély levegőt vett. Nagyon rosszul festett.
-Ez az egész egy hülye vicc! Én meg egy szerencsétlen idióta vagyok!
-Mi? Már miért lennél az? Nem értelek?
-Én...-a fiú hangja elcsuklott.Lehajtotta a fejét. Sejtettem, hogy itt nagyobb baj van minthogy eltűnt a zoknija. Sugárzott belőle a fájdalom.
-Segíts nekem!-nézett fel hirtelen.
-Miben?
-El kell kerülnöm Lexy-t...
-Miért?-nem értettem a srácot.
-Mert ez egyikünknek sem jó! Niall a barátom, és Lexy a párja... Én meg a gonosz csábító. Gyűlölöm magam emiatt! Olyan...Rossz érzés!
Ledöbbentem Harry szóáradatának hallatán. Azt a vak is látta, hogy tetszik neki Lex, de azt nem gondoltam, hogy ennyire.
-Mit tehetnék?-tártam szét a karom.
-Nem tudom...-megremegett a hangja. Még nem láttam fiút ennyire szenvedni. Könnycseppek koppantak a párnán amit az ölében szorongatott. Mintha belemartak volna a szívembe. Feltérdeltem és átöleltem. Ő visszaölelt és a néma sírásból hangos zokogás lett. Arcát a vállamba temette. Nem tehettem mást, csitítottam és megvártam míg kicsit megnyugszik. Mikor ez megtörtént, két kezembe fogtam az arcát és letöröltem a könnyeit.
-Ennyire...-nem is tudtam mit mondjak. Harry biccentett.
-Sajnálom, hogy ezt rád zúdítottam.
-Semmi baj, valakinek el kellett mondanod. Azért nem gondoltam volna, hogy így érzel... Láttam, hogy tetszik neked Lex, de ennyire... Annyira sajnálom. Bár tehetnék érted valamit.
Mázsás súlyt éreztem a szívemen. Hazza pillantása... Nekem is sírhatnékom támadt tőle. Szorosan magamhoz öleltem a fiút.
-Azt hiszem kell nekem egy kis...távolság.-motyogta.-Elutazom pár napra. Mondjuk Francia országba, az jó lesz. Úgyis ti is nemsokára jöttök. Jut eszembe, Lexy mondta, hogy munka kéne nektek, te leszel a szakácsunk, oké?
-Jajj Harry!-adtam neki egy puszit.-Jó srác vagy.
-Talán pont ez a baj.-vont vállat.
-Megyek és belekezdek a melóba.-kacsintottam.-Biztosan éhesek ezek a vakarcsok!-nevettem.
-Hmm Niall biztos. Én pedig összepakolom a holmim...