Itt a 36.! Remélem tetszeni fog :) Komizzatok! :D

36."Lö: párizsi nyaralás..."

(Harry szemszöge)

Korán keltem és hangtalanul osontam le a lépcsőn. Magammal cipeltem minden holmimat.
-Hát el sem akarsz köszönni?-Lou hangja megállított a bejárati ajtóban. Ez volt az amitől tartottam.
-Én...-fordultam vissza. Louis szomorú pillantást vetett rám. Mindig ez volt ahányszor csak elváltunk egymástól.-Tudod, hogy nem szeretek búcsúzni Louis...
-Tudom.-közelebb jött és szorosan magához ölelt.-Szeretlek tesó!
-Én is szeretlek téged!-motyogtam Lou vállába.
-Légy jó és sose felejtsd el...
-Tudom, tudom!-ráztam meg a fejem.-Sose felejtsem el, hogy nem vagyok egy beképzelt pop bálvány...
-Én a fog mosásra gondoltam, de ez is igaz.-Tommo elmosolyodott és adott egy puszit az arcomra.-Eredj, és vigyázz magadra! Jut eszembe, kivihetnéd a szemetet ha már arra jársz!-kacsintott.

-Rendben!-fogtam a zsákot és kivittem a kukába majd beszálltam a kocsiba és a reptérre hajtottam.
A terminálban az órámra pillantottam. A srácok most ébrednek fel. Már biztos megtalálták a hűtőre ragasztott levelemet. Egy semleges női hang bemondta, hogy a gépem öt perc múlva indul. Az ellenőrzésen simán átmentem. Végre helyet foglaltam. Pont az ablak mellé, így nézhettem a tájat út közben.... A rengeteg kékség egy idő után már zavarta a szememet. Talán fél úton járhattunk mikor elszundítottam.
Arra ébredtem, hogy egy stewardess kedvesen megszólít.
-Uram. Két perc múlva megérkezünk.
-Köszönöm, hogy szólt.-mosolyogtam hálásan. Ahogy leszállt a gép és megkaptam a cuccaimat azonnal előkotortam a mobilom és egy ismerősöm számát tárcsáztam.
-Haló?
-Frederico.
-Harry? De rég hallottam már felőled!-az erős francia akcentus emlékeket idézett. Egy Francia villa, távol a nyüzsgéstől, jó pezsgő és hajnalig tartó mulatozások... Szép idők.
-Szia, figyelj csak! Szükségem lenne a segítségedre!
-Miben állhatok rendelkezésedre?
-Kéne nekem egy nyugis villa, erre a hónapra és az Eiffel-torony egy éjszakára valamint egy hotel szoba, egy jó hotel szoba.
-Mikorra?
-A villa azonnal, az Eiffel-torony és a szoba egy hét múlva kéne.
-Nagy mázlid van Harry, az egyik villám épp üres, beköltözhetsz, a másik ügyben meg majd felhívlak.
-Rendben, ezen a számon tudsz elérni.
-Jó, akkor majd hívlak.
-Kösz Frederico!-letettem és körülnéztem.
Egy autó bérlő volt tőlem nem messze. Oda mentem. Egy kocsit béreltem majd a villához hajtottam. Csendes környék, szép vidék. Francia ország gyöngyszeme. És olyan borospince aminek láttán egy alkoholista sírva fakadna a gyönyörtől. Pont nekem való. Nem siettem a kipakolással. Ledobtam a bőröndjeimet abban a szobában amit magamnak választottam majd körbe jártam a terepet. Az egyik erkélyről lepillantva a medencével találkozott tekintetem. Úszni támadt kedvem ezért egy szál semmire vetkőztem és a medencéhez mentem. Mint mindig, most sem zavart meztelenségem, pláne így, hogy egyedül voltam. Ugrottam egy fejest a csillogó, kék vízbe majd laza tempóban úszni kezdtem.  Próbáltam minden gondolatot kizárni a fejemből, de csak egy szempár emléke villant fel újra és újra lelki szemeim előtt. Azért jöttem, hogy felejtsek és végre megnyugodjak, de Lexy testének emlékképe, a nevetésének fel, felhangzó visszhangja élénken élt bennem. Olyan vágyakat keltve ami nem hagyta nyugodtan férfiúi mivoltomat. A mellkasomban viszont égő fájdalmat éreztem. Kiszálltam a medencéből, egy törülközőt csavartam a derekam köré és a borospincéhez mentem. Kiválasztottam egy kedvemre való italt majd visszamentem a házba. Kerestem egy boros poharat és leültem a hatalmas étkező asztalhoz.  Túl csendes volt a ház. Hiányoztak a srácok. Niall idióta viccei, Zayn siránkozása amiért elfogyott a hajlakk, Liam zenéinek hangja miközben felüléseket végez, hiányzott, hogy Louis nem húzgálja a hajam és piszkál folyton. Aztán ott volt még a három lány. Christie a megfontoltságával, Hope a kedvességével és Lexy... Nem tudtam megfogalmazni, mi fogott meg benne... Ahogy mozdult, a gesztusai... El kell őt felejtenem ilyen téren! Ő a barátom, Niall a testvérem...
Töltöttem magamnak a pohárba és egy hajtásra kiittam a bort. Ezt addig folytattam míg már csak egy pohárnyi maradt. Olyan vörös volt akár a vérem. Megráztam a fejem és megittam az utolsó pohárral is. Szépen lassan lerészegedtem. Támolyogva a szobám felé igyekeztem. Dühös voltam a világra. Becsaptam magam után a szoba ajtót és az ágyra zuhantam. Azon nyomban álomba is merültem...