83. I need you...
(Harry szemszöge)
Idegesen igazgattam a zakómat és félpercenként megnéztem a hajam a visszapillantó tükörben. Tökéletesen akartam kinézni. Taylor háza előtt leparkoltam és kiszálltam az autóból. Felkocogtam a lépcsőn és becsengettem. Pár másodperc múlva a lány ajtót nyitott. Egy csinos őszhöz illő ruha volt rajta csizmával.-Szia.-mosolygott rám.-Jól nézel ki.-mért végig.
-Köszi, te pedig nagyon csinos vagy.-villantottam egy szívdöglesztő mosolyt. Nyújtottam a kezem ő pedig belém karolt, így mentünk le a kocsimhoz. Kinyitottam neki az ajtót majd, amint beszállt, átmentem a saját oldalamra és én is beszálltam. Nem beszéltünk túl sokat míg oda nem értünk a mozi elé. Mivel a jegyeket már előre megvettem, nem kellett még arra is várnunk. Mielőtt beültünk volna a terembe, még vettünk popcront és colát.
Nem igazán figyeltem a filmre. Taylor jobban lekötötte a figyelmem. Így csak arra eszméltem föl, hogy a villanyok felkapcsolódtak és az emberek kezdtek kiszállingózni a teremből.
-Tetszett?-kérdeztem ahogy felálltunk.
-Igen, jó volt.-bólintott mosolyogva.-De ahogy észrevettem te nem nagyon figyeltél...
-Én figyeltem!-próbáltam tagadni.
-Tényleg? Akkor mi volt a kedvenc jeleneted?
Lázasan kutattam az emlékeim közt egy jelenetet, de semmi meghatározó nem jutott eszembe.
-Jó...-lehajtottam a fejem.-Tényleg nem figyeltem túlzottan...
Már attól féltem, hogy lehord, de ehelyett felnevetett.
-Lebuktál!-kuncogott még mindig ahogy kiléptünk a moziból.
-Mit szólnál hozzá ha beülnénk valahova enni valamit?-próbáltam javítani a helyzeten.-Ismerek egy jó kis vendéglőt, nem messze...Jó hangulat, nyugalom, finom ételek...-próbáltam csábítani.
-Szuper ötlet.-mosolygott rám ismét. A szívem nagyot dobbant. Meg akartam szerezni magamnak éjszakára, de nem tudtam, hogy hogyan reagálna a közeledésemre. Végül úgy döntöttem, hogy csak rábízom magam az eseményekre. Gyalog mentünk. Mivel előrelátóan foglaltam asztalt, nem kellett a sorra sem várnunk, hanem egyből leülhettünk.
-Igazad volt Harry, tényleg szép hely...-szólalt meg Taylor miután leadtuk a rendelést. Magamban megveregttem a vállam. Szép volt Harry!-nyugtáztam a dolgot elégedetten. Vacsora közben alig beszéltünk. Lopott pillantások árulkodtak csupán a köztünk lévő kapocsról. Amint befejeztük az evést az órámra pillantottam. Igencsak későre járt már.
-Megengeded, hogy hazavigyelek?-villantottam egy újabb csábos mosolyt.
-Természetesen.-bólintott a lány. Visszasétáltunk az autómhoz miután kifizettem a számlát, és hazafuvaroztam Taylor-t. Megálltam a ház előtt és leállítottam a motort. Pár percig csak néztünk egymásra csendesen majd közelebb hajoltam. Ő is hasonlóképp cselekedett.
-Meghívhatlak egy teára?-suttogta egy kis mosollyal az ajkán. Meghökkenve húzódtam hátra majd gyorsan elmosolyodtam.
-Örömmel elfogadom.-biccentettem miközben már szálltam ki az autóból, hogy őt is kisegítsem. Az ajtó előtt azonban megtorpantunk egy pillanatra míg Taylor a kulcsaival vacakolt. Próbáltam nyugodtnak tűnni, de belül már majd szétvetett a harci láz. Végül a kulcs elfordult a zárban és az ajtó feltárult. Csak néztünk befelé a házba. A lány lassan megfordult és rám nézett. Egy pillanat alatt ragadta meg a zakóm és rántott magához. Bár úgy terveztem, hogy én támadom le őt, mégsem tiltakoztam mikor hevesen csókolni kezdett. Nekitaszítottam az ajtónak és mohón simítottam végig az oldalán. Fogalmam sem volt meddig mehetek el, de valahogy nem is érdekelt. Lerúgtam a cipőmet majd letérdeltem elé és lesegítettem róla a lábbelit. Még mielőtt mozdulhatott volna, már újra az ajkára tapadtam. Beljebb és beljebb tereltem a lakásba. Berúgtam az ajtót, hogy ne jöhessen be senki más. Kezeink kíváncsian súrolták egymás testét. Vakon botladoztunk a hálószoba felé. Mikor odaértünk ledöntöttem az ágyra és fölé hajoltam. A szemeibe nézve halványan elmosolyodtam. Mohón csillogott a vágytól.
-Mit szeretnél? Mit tegyek?-kérdeztem rekedt hangon. Ajkamat levezettem a nyakára és csókolni kezdtem a bőrét...
Talán órákkal később, mikor a mennyezetet nézve hallgattam ahogy szuszog mellettem, elgondolkodtam. Vajon mire is várok igazából?-csak ez az egy mondat ugrált a fejemben. Taylor megmozdult mellettem. Csupasz bőre szinte perzselte az enyémet. Nem éreztem magam bűnösnek. Ha hagyta magát, merthogy hagyta magát, sőt! Ő támadott le engem, akkor nincs miért szégyenkeznem. Ujjbegyemmel végigcirógattam a vállát. Helyeslően hümmögve simult a karjaim közé. Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni. Meglepően hamar sikerült is elszenderedni.
(Christie szemszöge)
-Sze-ret-lek!-szótagoltam Louis-nak miközben szorosan hozzábújtam. Kint ültünk a tetőn a csillagokat bámulva.
-Én is szeretlek téged!-motyogta a hajamba.-Mit szólnál ha most bemennénk és játszanánk egy kicsit...-megborzongtam ahogy forró csókot nyomott a nyakamra. Hosszú ujjai seperc alatt végigvándoroltak a testemen. Minden olyan ponton elidőzve melynek érintése kellemes borzongást váltott ki belőlem.-Menjünk!-nem bírtam ellenállni neki. Felállt és engem is felsegített. Az ablakon keresztül egyből a szobánkba jutottunk így nem kellett az egész házat végigrohanni. A biztonság kedvéért kilestem a folyosóra. Lexy épp akkor szaladt ki a tusolóból egy szál semmiben.
-Niall, te Ír vadállat!-kuncogott halkan. A Szöszi a nyomában futott, hál istennek, az ő derekán törülköző lógott. Berobogtak a szobájukba és a körülményekhez képest halkan csukták be az ajtót maguk után.
-Tiszta a levegő?-Louis hangja közvetlenül a fülem mellett szólalt meg. Majdnem felsikoltottam, de még épp idejében tapasztottam a számra a kezem.
-Ne ijesztgess!-fordultam meg morogva.
-Bocsi!-adott puszit. Kék szeme vágyakozva csillogott a hold fényében. Én is hasonlóképp éreztem. Valami veszélyesen vonzott Louis-hoz és nem tudtam neki ellenállni. Egyszerűen csak ő kellett a boldogságomhoz. Most is, mint mindig, feltétel nélkül adtam át magam neki. Mindkettőnk vágya csupán annyi volt, hogy a másiknak jó legyen. Felépítettük magunknak azt az intim kis világot ahol csak ketten fértünk el és senki mást nem engedtünk be magunkhoz. Ott csak mi léteztünk, a mi érzéseink számítottak. Azt a teret a mi lélegzetünk halk sóhajtó nesze és szívdobogásunk lágy, ritmikus dobjának hangja töltötte be...
