A 37. megszületett, komizzatok :)

37. Valami elromlott?

(Niall szemszöge)

Ahogy teltek az órák, a napok, Lexy egyre kedvetlenebb lett. Alig evett, csak amit muszáj volt. Gyakran volt egyedül és zenét hallgatott. Ha rákérdeztem, csupán annyit felet, hogy ő sem tudja... Christie sem tudott többet kiszedni belőle. Hope és Zayn úgy kerülték egymást mintha valami betegséget terjesztenének amit egyikük sem szeretett volna elkapni...
 Liam és Louis épp valami filmet nézett, én kaját csináltam, hogy folyton éhes hasamat teletömjem. Hope és Christie elmentek sétálni, Zayn pedig olvasott a szobájában. Lexy a hátsó kertben rodeózott a toló székével. Mostanság ez volt a kedvenc mulatsága. Ezzel tudta magát aránylag felvidítani.
-Ó basszus!-kiáltotta Lexy magyarul. Sejtettem, hogy valami gáz van ezért letettem a kést és kirohantam a kertbe. A lány a medencében volt, hevesen csapkodva próbálta fenntartani magát a víz felszínén. Gondolkodás nélkül beugrottam érte. Átöleltem a derekát és a medence széléhez úsztam. Nagy nehezen partra küzdöttem magunkat.
-Mi a francot csinálsz?-kérdeztem dideregve.-Elég hideg van az úszáshoz...
-Csak driftelgettem egy kicsit.-prüszkölte Lexy mérgesen.-Megcsúsztam és hopp...-vont vállat. A srácok kirohantak hozzánk.
Louis a hasát fogta a röhögéstől. Zayn kinézett az ablakon.
-Minden oké?-kiáltott le.
-Aha.-kiáltott vissza Lex.
-Most irány a kórház, drágám.-lépett mellénk Liam.-A gipszednek annyi...
-Előbb talán öltözzünk át.-tanácsolta a lány. Felvittem a szobájába és az ágyra ültettem. Vittem két törölközőt. Az egyiket neki adtam a másikkal én magam töröltem magam szárazra. Segítettem Lexy-nek levetkőzni és adtam neki pár száraz holmit.
-Nem vagyok csecsemő!-csattant fel ahogy segíteni akartam neki felhúzni a rövidnadrágját.
-Oké, oké!-léptem hátra egyet megbántottan. A lány felsóhajtott.
-Ne haragudj! Nem tudom mi van velem.-rázta meg a fejét.
-Semmi baj.-vontam vállat. Közelebb húzott magához és egy csókkal engesztelt ki.
-Bocsáss meg nekem.-kérte. Mikor végzett, ölbe kaptam és lementünk. Most nem ellenkezett.
-A taxi már itt van.-közölte Liam.
-Köszi.
Ketten mentünk a kórházba. Már útközben felhívtam Dr J.-t és közöltem vele a tényeket. Nevetve mondta, hogy valami hasonlóra számított.
Lexy némán bámult ki az ablakon. Megfogtam a kezét mire rám nézett.
-Este elmegyünk valamerre, oké?-kérdeztem.
-Oké.-bólintott egy apró mosoly kíséretében.
Végig ott voltam vele, ahogy a doki megvizsgálta.
-Különös...-motyogta Dr J. ahogy a Lexy lábáról készült röntgenképet vizsgálta.-Hihetetlenül gyorsan gyógyulsz... Azt hiszem elég lesz egy egyszerűbb kötés is ami megtartja a csontokat míg teljesen össze nem forrnak.
Lexy nagyon megörült a hír hallatán és ez engem is jobb kedvre derített. Fogtam a kezét míg a doki rögzítette a kötést a lábán. Mikor ez megvolt, haza indultunk.
-Nem sétálhatnánk inkább?-kérdezte a lány.
-De.-bólintottam rá.
Kézen fogva sétáltunk haza. Út közben esni kezdett az eső. Lexy felnézett az égre.
-Esik.-állapította meg.
-Tudod, ez eléggé Louis-os volt.-kuncogtam.
-Valóban.-nevetett ő is.- De tudod mit?! I'm a supermaaaan!-kiáltotta nevetve. Vicces volt a brit akcentusa. Elkezdtem erősíteni az Ír akcentusomat.
-Tudja hölgyem azt hiszem esik... és talán sietnünk kéne.
-Nos akkor uram, siessünk!-felugrott a hátamra és karjával átkulcsolta a nyakam. Ugrottam egyet majd kényelmes tempóban sétálni kezdtem. Lexy csókot nyomott a fülem mögé.
-Ez volt az ösztönzés?-pillantottam hátra.
-Nem volt elég?-súgta a lány. Finoman megharapta a nyakamat. Megborzongtam. Gyorsabban hazaértünk mint terveztem...
-Hoztál egy csimpánz bébit nekünk?-vigyorgott Lou ahogy leraktam Lexy-t a konyha pultra.-Jujj de cuki!!
-Louis viselkedj!-Liam tarkón csapta Tommo-t majd Lexy felé fordult.-Tényleg elég cuki, de fürdesd meg, mert csupa kosz!-nézett rám.
Lex kinyújtotta a nyelvét én pedig elnevettem magam.
-Oké, gyere kismajmom!-ölbe kaptam a lányt és felvittem az emeleti fürdőbe. Leültettem a kád szélére és segítettem neki levetkőzni. Szegényt eléggé sajnáltam. Sok munkával járt egy egyszerű fürdés is mivel a bal térdét nem érhette víz.
-Fáj nagyon?-kérdeztem mikor láttam, hogy megrándul az arca.
- A lábam nem. A bordám...Csak ha nevetek.
-Van még egy ampulla morfium amit a doki adott. Ide hozzam?
-Az jó lenne.-biccentett Lexy. Megkerestem a fájdalom csillapítót és visszamentem hozzá. Elfordította a fejét míg beadtam neki az injekciót.
-Utálom a tűket!-nyavalygott.
-Nem vagy egyedül!-biztosítottam. Magára vett egy pólót meg egy bugyit és a hálószobája felé vette az irányt.
-Jössz?-kérdezte.
-Majd később.-feleltem.-Addig pihenj csak nyugodtan!
-Oké.
Lementem a földszintre, hogy egyek valamit, közben a Spongebobot néztem a Tv-ben és szépen el is aludtam a kanapén...

Azt álmodtam, hogy Spongebob vagyok és Harry volt Patrik... Vidáman éldegéltünk és én épp a Rozsdás Rákollóban melóztam mikor bejött Patrik. Enni akart valamit és összevesztünk egy herkentyűburgeren, sírva ébredtem fel azt hajtogatva, hogy:-Nem akarlak bántani Patrik!
Körülnéztem a sötét nappaliban. Valaki egy pokrócot terített rám. Minden csendes volt. A Hold fény beszűrődött az üveg ajtón, a kinti tájat ezüstös ragyogásba vonva. Kimentem a kertbe és leterítettem a pokrócot. Visszamentem a házba, csináltam pár szendvicset, fogtam egy üveg bort és egy kosárba raktam ezeket. Kivittem a pokrócra majd felmentem az emeletre Lexy-ért.
-Lex ébredj!-súgtam neki halkan. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Hmm?
-Gyere, mutatok valamit.-fogtam meg a kezét.
-Nem ér rá reggel?
-Nem.-mosolyogtam.-Gyere szépen.
A lány nagy nehezen feltápászkodott és elindult velem, le a kertbe.
-Ó Niall!-motyogta ahogy meglátta a piknik kosarat.-Ez olyan édes!
Elmosolyodtam és segítettem neki leülni a pokrócra. Jómagam is helyet foglaltam majd töltöttem két pohárba a kedvenc boromból. Az egyiket Lexynek nyújtottam míg a másik poharat én tartottam a kezemben.
-A szeretetre.-emeltem magasba a kristályt.
-És a barátságra.-koccintottunk. Mint egy édes csók, a bor íze bejárta a számat. Lehunyt szemmel élveztem a pillanatot. Mikor Lexy-re néztem elmosolyodtam. Nagyon szép volt ahogy a Hold fénye ezüstösen megvilágította a bőrét. Zöld szeme rám villant amitől megborzongtam.
-Csináltam pár szendvicset is.-motyogtam és kihalásztam őket a kosárból.
-Bor és mogyoró vajas szendvics, imádlak Szöszi!
-Ez csak természetes.-hozzá hajoltam és adtam neki egy puszit. Megettük a szendvicseket. Találtam még egy kis gyümölcsöt is meg tejszínhabot. Egy cseresznyére nyomtam egy picit majd Lexy-nek nyújtottam. Aprót harapott az ujjamba mielőtt bekapta volna a gyümölcsöt. Most ő következett. Közelebb húzódtam hozzá, hogy ne kelljen akkorát nyújtóznia. Egy meggy jutott nekem. A savanyú íztől egy pillanatra elfintorodtam, de utána kellemes érzés fogott el. Egy epret fogtam óvatosan a fogaim közé és úgy nyújtottam Lexy-nek. Közel hajolt, összeért az ajkunk ahogy leharapta az eper másik felét. Nem engedtem el. Egyik kezemmel a földön támaszkodtam míg a másikkal a hajába túrtam. Édes volt a csók, akár az eper. Még éreztem a cseresznye ízének emlékét Lexy nyelvén. Félretettem a gyümölcsös tálat, hogy ne zavarjon, de egy percre sem szakítottam meg a csókot. Lex megragadta a vállamat és hanyatt dőlve húzott magával. A könyökömön támaszkodva feküdtem rajta. Egyik kezem a csípőjén pihent. Lassan elindult felfelé, felgyűrve a vékony trikót. A lány bőre megremegett érintésem alatt. Végigfuttattam ujjaim gömbölyű csípőjén, fel a bordáihoz. Simogató kezem halk sóhajt eredményezett Lexy részéről. Végig cirógattam a mellét majd vissza le a csípőjére. A csók egyre vadabbá vállt. Szinte téptük egymás száját. Durván az alsó ajkamba harapott mire felszisszentem, de nem fájdalmamban. Izgató volt ahogy keze végigcsúszott a hátamon és megmarkolta a fenekemet. Szeme kinyílt és kihívó pillantást váltottunk. Én már készen álltam. Kevés öltözetünk sokat segített a vetkőzésen. Gyerekes izgalommal pillantottam egy másodperc erejéig a házra majd tettem a dolgom...