Iratkozzatok fel, ha tetszett, várom a komikat! ♥ Puszii :D

50. Levelek...

(Harry szemszöge)

A srácok egyszerre törtek be a házba. Mindenki arca döbbenetet tükrözött.
-Lexy!-kiáltotta Hope és rohant az emeletre Zayn-nel a nyomában. Megszólalni sem volt időm. Louis és Christie is berohantak. Liam és Danielle értetlenül álltak a nappaliban. Legutoljára Niall jött be. Körbenézett majd szó nélkül a konyhába ment és nekilátott kaját csinálni magának...
-Hol van Lexy?-szegezte nekem a kérdést Hope amint leértek az emeletről.
-Az az igazság, hogy haza ment...-vakargattam a tarkóm zavartan.
-Hogy micsoda?-tört ki egyszerre mindenki. Niall belemerült a szendvicsébe.-Miért? Mikor?
-Én sem értem.-ráztam szomorúan a fejemet.-De hagyott egy üzenetet, eléggé fel volt dúlva...
-Miért nem állítottad meg?-támadt rám Christie, de Lou megfogta a kezét, hogy megnyugtassa.
-Úgysem hallgatott volna rám, megpróbáltam, de hajthatatlan volt...-könnyek marták a szememet. Felbontottam a levelet. Nem bírtam elolvasni, a betűk összefolytak a szemem előtt.
-Valaki?-motyogtam. Liam nyelt egyet és elvette tőlem a papírlapot. Megköszörülte a torkát és vett egy mély levegőt majd olvasni kezdett:

Srácok!

Nagyon sajnálom, hogy csak így elrohantam! Higgyétek el, én sem így terveztem. Közbejött valami és gyorsan kellett cselekednem...-Niall-re pillantottam, de a fiú mereven maga elé bámulva rágcsálta a falatokat.-... Azt hiszem így kell elbúcsúznom tőletek, mert félek, már soha többet nem fogunk találkozni. Hát, akkor kezdeném Liam-mel... Drága Li! Pár hónap alatt a bátyámmá váltál, köszönöm, hogy segítettél nekem amikor szükségem volt rád. Tőled megtanultam, hogy nem szégyen kimutatni az érzelmeimet. Hiányozni fogsz te bokszos.-Liam aprót mosolygott, de már a könnyeit törölgette.

-Nekem sem megy....-mormolta és átnyújtotta a papírt Zayn-nek.

Zayn! Te vagy a következő... Bradfordi bad boi! Te szuperhős, nagyon szeretlek, de sajnos nem tudtam személyesen elbúcsúzni. Kérlek legyél boldog végre és hagyd hogy sodorjon az ár...-Zayn pislogott párat.-...Ne hagyd, hogy az utálók elvegyék a kedvedet, én mindig nagyon szeretni foglak és büszke leszek rád, bármit is teszel! Louis! Mókamesterem! Soha ne nőj fel! Megtanítottál nevetni akkor is ha fáj, ha minden olyan zavaros. Mosolyt varázsoltál a szám sarkára mikor azt hittem nincs öröm... Nevess te is, nevess helyettem is. Szeretlek te bohóc!-Louis elmosolyodott amint hallgatta e sorokat. Az ő szemébe is könnyek gyűltek. Amikor Zayn az én nevemet olvasta fel, felkaptam a fejem, azt hittem nekem nem üzent...- Harry! Neked tartozom leginkább hálával! Te voltál az aki mindig kiállt mellettem. Köszönöm, hogy támasz voltál számomra, nagyon-nagyon szeretlek és köszönök mindent! Vigyázz magadra, te fürtös szívtipró!...

-Ez a lányoknak szól...-nyújtotta Hope felé a parírt. Leültem a kanapéra és a kezembe temettem az arcom. A könnyek lassan kicsordultak. Valaki leült mellém és átölelte a vállam. Zayn volt az, Liam és Louis is csatlakoztak. Hope olvasni kezdte:

Danielle!

Kár, hogy ilyen kevés időt tölthettünk együtt, de ez legalább tartalmas volt. Bár ezt felesleges elmondanom, de vigyázz Liam-re, egy kincs az a pasas, el ne szalaszd! Remélem még beszélünk, ha másképp nem, hát majd e-mail-ben... 

Hope, Christie!

Nagyon szépen kérlek titeket, ne gyertek utánam! Maradjatok a srácokkal, hisz most ott a helyetek. Én egyedül is meg leszek! Ne féltsetek, tudok vigyázni magamra, mint mindig. Szeretlek titeket, és csak óvatosan! 

A maradék magyarul lehetett mert egy kukkot sem értettem, viszont Chrstie és Hope felváltva nevettek és sírtak. Amikor a levél végére értek már inkább csak sírtak. Leült mindenki és átöleltük egymást.
-Én utána megyek!-ugrott fel hírtelen Hope, de Christie megragadta a karját.
-Ne! Te is hallottad, azt szeretné ha maradnánk, tudod, hogy milyen, ha most utána mennénk, biztos, hogy megharagudna amiért nem élvezzük a nyarat!
A fejemben már körvonalazódni kezdett egy terv...
Niall csendben felállt és az emelet felé indult. Nem tudtam elhinni, hogy még csak meg sem rendül a hallottaktól.
-Niall!-kiáltottam rá magamból kikelve. Tudtam, hogy a Szöszinek valami köze van a történésekhez.-Te voltál, igaz?
Még csak meg sem fordult. Egyenesen a lépcső felé igyekezett.
-Én.-vetette hátra a válla felett. Utána rohantam és rávetettem magam. Mind a ketten elterültünk a földön. Christie ijedten felsikoltott.
-Szálj le rólam!-Niall meglökött mire nekiestem egy asztalnak.
-Mit műveltél te barom?-vicsorogtam.
-Semmi közöd hozzá!-Niall nekem ugrott.-Ha nem lennél ennyire belezúgva, akkor talán észrevennéd, hogy nem vagyok jó hangulatban! Hagyjál békén!
-Ha bele lennél zúgva akkor nem bántottad volna!-vágtam vissza.
-Nem tudsz te semmit!-húzta az orrát.
Mielőtt észbe kaphattam volna az öklöm az állán csattant amitől feje hátracsuklott. Egy pillanat alatt összeugrottunk.
-Megbíztam benned!-lihegtem két ütés közt.-Rád bíztam, hogy tedd boldoggá, mert szeret téged...Erre te...
Niall nem szólt egy szót sem. Kék szemében harag szikrázott, és még valami más is... valami amit nem tudtam sehogy sem értelmezni... Ellökött magától aminek következtében a korlátnak estem. Megtörölte vérző ajkát és köpött egyet.
-Szép kis barát vagy... Ez van! Törődj bele! Ha az én hibám, hát az én hibám. Nem tudok változtatni!
Még utoljára rám nézett majd felment a szobájába.
-Mi volt ez?-kérdezték a többiek.-Harry! Miről beszélt Niall?
-Nem lényeg.-ráztam a fejem miközben a derekamat masszírozva, ahol a korlát eltalálta, a konyhába mentem jégért. Nagyon össze voltam zavarodva.
-Szóval az egész a Szőkeség hibája?-trappolt utánam Christie.-Mit mondott Lexy-nek?-nagyon mérges volt. Louis próbálta megfékezni.
-Chris...Maradj nyugton!
-Maradjak nyugton?!-fordult vissza Christie. Amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem a közelükből...

(Christie szemszöge)

Mereven bámultam Louis szemébe. Össze voltam zavarodva. Nem igazán értettem mit tett Niall, de azt tudtam, hogy nagyon megbántotta Lexy-t. Harry nem akart semmit mondani, vagy csak nem tudott. Az idegesség egyre csak fokozódott bennem.
-Gyakorolj önuralmat.-bólintott Lou. Legszívesebben üvöltöttem volna vele, de vettem egy mély levegőt. Szó nélkül felvonultam az emeletre. Niall szobájából kihallatszott a gitár húrjainak pendülése. A srác reszelős hangon énekelt egy ismeretlen dalt. Kedvem lett volna felpofozni, de ehelyett inkább elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.

(Hope szemszöge)

Zayn-nel megpróbáltuk felhíni Lexy-t, de nem vette fel a telefont. Valószínűleg még a repülőn utazott.
-Szerinted mi történt?-kérdezte Zayn miközben egy forrócsokit nyújtott át nekem. Kiültünk a teraszra és a csillagokat néztük. Pont olyanok voltak mint otthon. Fénylő pontok több millió fényévnyire tőlünk.
-Fogalmam sincs. Talán, lehet, hogy Niall...Talán összeszedett volna valami csajt...?
Zayn a szemembe nézett.
-Niall nem tenne ilyet.-védte. Nehezemre esett hinni neki, de nem akartam veszekedni ezért csak bólintottam. Kortyoltam egyet a forró italból. Lábamat kibújtattam a magassarkúból. Már fájt a talpam a rengeteg futkorászástól. Hátradőltem a hintaágyban és lehunytam a szemem. A bögre halkan koppant az asztalon amint Zayn lerakta. Nem nyitottam ki a szemeimet míg meg nem éreztem ajkát a nyakamon. Keze a csípőmre simult. Lélegzetem kezdett akadozóvá válni amint félrehúzta a hajamat, hogy szája teljesen birtokba vehesse a kulcscsontomat. Lehunytam a szemeim és átadtam magam a pillanatnak...

(Lexy szemszöge)

Ledobáltam a cuccaimat a szobámban. Nem mentem haza anyáékhoz. A szegedi lakásomba költöztem vissza.
-Otthon, édes otthon...-fintorogtam. Alig láttam valamit, a szemeim dagadtak voltak a sírástól. Bekapcsoltam a mobilom. Három nem fogadott hívás, egy Hope-tól, egy Harry-től és egy....egy volt Niall-től... Marokra fogtam a telefont és teljes erőmből a falhoz vágtam. Darabokra hullott. Nem foglalkoztam vele, ledobtam a ruháimat és átöltöztem valami kényelmesbe. Ledőltem pár órára és hideg vizes pakolást tettem az arcomra. Az alvást nem erőltettem, néha-néha elszunnyadtam, de csak percekre. Délután volt mire meguntam a pihenést. Vállamra vettem Agressive-korimat és kimentem a Skate Parkba. Csak pár srác volt ott, a régi ismerősök közül.

-Hééé, Joo!-a "Joo" a Joker becenév rövidítése volt.
-Cápa, mizu?-lepacsiztam a magas deszkás sráccal.
-Rég láttalak, nem úgy volt, hogy nem leszel itt?-beletúrt bozontos szőke, ismétlem SZŐKE, hajába és melegen rám pillantott KÉK szemével. Deja vu érzésem támadt, nyeltem egyet és a földre szegeztem pillantásom.
-Közbe jött valami...-vontam vállat miközben már a korit csatoltam be a lábamon.
-Nézd már!Ez Joo!-felnézve egy újabb ismerős alakkal találtam szemben magam. Balázs volt az, de a többieknek csak Bozont.
-Csá.-váltottam vele is pacsit.-Helyzet?
-Semmi extra, csak lazulunk...
-Zsír.-vigyorogtam erőltetetten majd ellöktem magam a rámpa szélétől amin addig ücsörögtem. Pár percig csak köröztem a betonon, élveztem a kerekek surrogó hangját majd nekilendültem és felkapaszkodtam az egyik akadályra. A térdemre támasztottam a tenyerem egy pillanatra. Kifújtam a levegőt és enyhén előre dőltem. Körülbelül félúton jártam mikor kicsúszott alólam a bal lábam és elestem. Hatalmas csattanással csúsztam le majd gurultam fél métert. Dühös voltam magamra az ostobaságom miatt. Nem volt teljesen párhuzamos egymással a két lábam és ezért estem el. A saját hibámból. Komolyabban semmim sem fájt, de azért éreztem az ütés erejét ami a tenyeremet érte amint próbáltam felfogni vele az esést. Hálát adtam az égnek, hogy mint mindig, ma is rajtam  volt a védőfelszerelésem. Még párszor nekifutottam az akadálynak majd miután már úgy éreztem kitomboltam magam, fogtam a cuccaimat és gyors búcsúzkodás után hazafelé vettem az irányt...
Miután letusoltam, kimentem a konyhába, hogy csináljak valami ennivalót. Teljesen üresnek éreztem magam. Mint egy elhagyott csigaház...Már az első falatnál rájöttem, hogy nem akarok enni. Újra megrohamoztak az emlékek. A történtek nem hagyták nyugodni elmémet. A konyhakést a fény felé fordítottam. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy a mellkasomba mártom. Aztán végül lecsaptam az asztalra és könnyeimet visszafojtva a szobámba mentem, lefeküdtem aludni.
...Ismerős volt a terep. Puha szőnyeg, a falakon régi festmények. Hatalmas mennyezet. Minden csupa csillogás. Egy szoba a folyosó végén. Az ajtaja egyre csak nőtt, mígnem már szinte bekebelezett. Mire odaértem hozzá már alig voltam akkora, hogy be tudjak kukucskálni a kulcslyukon. Az elém terülő látvány menekülésre késztetett... A saját sikoltásom hangjára ébredtem az éjszaka közepén. Zokogásomat egy párnába fojtottam. Még mindig magam előtt láttam az összefonódó testek képét...

Köszönöm ^_^ ♥

  Na sziasztok! :)

Nos hát, 20000+ megtekintésem van.... Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki szánt annyit erre a sztorira, hogy legalább belepillantson. Köszönöm a rendszeres olvasóknak, hogy feliratkoztak és, hogy szinte mindig kommentelnek :) Remélem a történet további szakaszában sem fogok nektek csalódást okozni :)) ♥♥♥ONE Band♥ONE Dream♥ONE DIRECTION ♥♥♥

UI.: Még várom a komikat a 49. részre :P

Kaphatok 10 komit? ♥

49. All day and all night...

(Niall szemszöge)

-El.Fogunk.Késni!-hajtogatta Liam körbe-körbe rohangálva. Idegesen igazgatta új frizuráját... Oldalt rövidebbre nyíratta, míg felül tüsisen meredezett az ég felé.
-Nyugi haver!-intette le Zayn a tükör előtt álldogálva. Fekete zakót viselt ahogy mind az öten. Épp nagy erőkkel próbálta belőni a séróját. Hazza a szokásos fejrázásával elintézte ezt majd elment megkeresni a lányokat.
Lexy csodásan nézett ki. Azt a fekete ruhát vette fel ami Zayn ajándéka volt, ám ezúttal egy fekete magassarkút választott hozzá. Baromira szexis volt. Persze Christie és Hope is dögösek voltak, de nekem, érthető módon, ő ragadta meg a figyelmemet. Ám ezzel nem voltam egyedül. A szemem sarkából láttam, hogy Harry kölyökkutya tekintettel csodálja Lexy-t. Összeszorítottam a fogam és gyorsan, még utoljára megigazítottam a hajam.
A limuzin megtelt élettel amint elindultunk. Még Zayn és Hope is jól elvoltak egymással. Még egy lopott puszit is észrevettem, aminek igazán örültem. Hazza már megint unalmas sztorikat mesélt, csak azért, hogy bosszantson minket.
-...És akkor a nagyim adott nekem egy cukorkát...
-Kérlek Harry!-könyörgött Liam Danielle kezét szorongatva.-Dugulj már el egy picit!!
Lexy a vállamba temette az arcát és halkan kuncogott. Lehelete csikizte a nyakamat amitől nekem is nevethetnékem támadt.
-Ne bíztasd!-tromfolt le Paul aki már a haját tépte Harry szövegétől.
-Én nem is...Nem neki...-kezdtem el mentegetőzni, de Paul leintett és a vezetésre kezdett koncentrálni.
Louis pofákat vágva szórakoztatta Christie-t miközben a lány inni próbált. Hazza végre elhallgatott, de csak annyi időre míg felbontott egy üveg pezsgőt. Mindenkinek töltött belőle.
-Két éve találkoztunk először...Emlékeztek?-kezdett bele a mondókájába.-Az azóta eltelelt idő, rengeteg mindent megváltoztatott. Egy csapat lettünk...
Lexy lehunyta a szemét. Valamit motyogott magyarul, de sajnos nem értettem.
-Hé! Mi baj?-súgtam neki magyarul.
-Semmi.-mosolygott még mindig lehunyt szemmel.
-A koncertek, a stúdiózás, a dalaink... Köszönöm, hogy vagytok nekem!-fejezte be Harry.
-One Band!-mondtuk egyszerre-One Dream! ONE  DIRECTION!!!
Észrevettem, hogy Christie, Lexy és Hope megfogják egymás kezét.
-1D szív, 1D lélek, Directoner leszek amíg élek...-mondták egyszerre.-Köszönjük nektek srácok!
A fiúk közül egyedül én értettem amit mondtak, de a többiek kedvéért lefordítottam angolra.
-Egy család vagyunk!-fogtuk meg egymás kezét mind a kilencen.-Egy hatalmas család!
A limuzin megállt. Mind kiszálltunk. Már sötétedett az ég alja amitől az előttünk elterülő villa még hatalmasabbnak látszott. Mindenhol lampionok, virágok és egy hatalmas felirat hirdette: HAPPY BIRTHDAY ONE DIRECTION!!!
Rengetegen jöttek oda hozzánk felköszönteni az együttest. Patricia, Harry partnere, is megjelent. Ellenséges pillantást vetett a négy lányra majd Hazzához dörgölőzött.
-Úgy hiányoztál.-nyávogta. Már az első szavától kirázott a hideg.
-Héjj!-ismerős volt ez a hang. Arrafelé kaptam a fejem. Egy alak közeledett felénk. Fülig érő mosoly terült szét az arcomon. Lexy megszorította a kezemet.
-Ő az akire gondolok?-hangja elvékonyodott a meglepetéstől.

-Úgy bizony...-súgtam vissza. A srác megállt előttünk.
-Üdvözlet a szépségeknek! Justin Bieber.-mutatkozott be. Kezet csókolt mindannyiuknak. Észleltem, hogy Lexy lassan elolvad mellettem.
-Boldog Szülinapot srácok!-mosolygott szélesen Justin.
-Kösz haver!-egyesével összeölelkeztünk majd közösen beléptünk a nagy előtérbe. Mindenütt emberek voltak. Voltak híresek és kevésbé híresek. Egy ecsetre hasonlító frizura bukkant ki a tömegből, majd még egy.
-John! Edward!-kiabáltam túl a tömeget. Az ikrek felém fordultak és hatalmas vigyorral sétáltak hozzánk.
-Nahát, csajok! Húha!-John elismerően nézett végig Lexy-n míg Edward Christie-re vetette pillantását.

-Hé, foglalt!-nevettem és magamhoz húztam Lexy-t míg Louie hasonlóképp cselekedett Christie-vel.
-Kár!John Grimmes.-nyújtott kezet J.
-Lexy Stone.-fogadta el Lex a felé nyújtott jobbot. Ezt a műveletet Edward-dal is megismételte. Ezek után az ikrek a többi lánynak is bemutatkoztak.
-Te mióta ismered a JEDWARD-ot?-vonogatta Lexy a szemöldökét.
-Tudod, ők is írek...-adtam választ.
-Logikus, szóval minden ír hírességet ismersz?
-Nagyjából, mert?
Láttam, hogy Lex nagyon keres valakit a tömegben.
-Ó te jó ég! Christie oda nézz!-mutatott egy pasas felé.
-Az ott nem...
-De igen! Ő az!
Hunyorogva próbáltam felismerni a sápadt vörös hajú fickót. Nem kellett sokat várnom. Elindult felénk. Közelebb érve felismertem. Sheamus volt a WWE-ből...

Lex izgatottan toporogni kezdett.
-Niall, szevasz öreg!-kezet fogtam a sportolóval.-Köszi a meghívást...
-Ez csak természetes!-mosolyogtam.-Had mutassalak be valakinek... Lexy ő Sheamus a...
-Tudom ki ő!-vágott közbe Lex izgatottan.-Te vagy a kedvenc pankrátorom!-ezt már Sheamus-nek intézte.
-Komolyan?-vonta fel a férfi a szemöldökét.-Ez szuper! Láttad a múltkori meccsem?
-Imádtam. Ahogy leadtad azt az óriáscsizmát Del Rio-nak....Bár akkor is "az Írek átka" a kedvenc fogásom...
Ők ketten elindultak, hogy szerezzenek maguknak valami italt én meg leesett állal néztem utánuk.
-Csukd be a szád szívem!-egy halk női hangot hallottam majd egy kéz puha érintését éreztem az államon.
-Juliet!-lepődtem meg.-Hogy kerülsz te ide?
-Hát tudod az apám rendezte ezt a bulit...vagy mi...
-Gyerünk! Kezdődik!-ragadta meg Louis a karomat és magával húzott egy nagy tér felé. Miközben mentünk, végig azt lestem, hogy merre lehet Lexy. Észrevettem, hogy Sheamus int a fejével mire arrafelé pillantottam. Christie, Hope, Danielle és Lexy egy csoportban álltak és minket figyeltek. Az ikrek is körülöttük legyeskedtek és Jhon valamit hevesen magyarázott Edwardnak... Mindketten ránk néztek és felmutatták a hüvelykujjukat, jelezvén, hogy szurkolnak. Rájuk mosolyogtam.Louis kerített egy üveg pezsgőt. Mindenki elcsöndesedett és ránk kezdett figyelni. Liam mondott valamit arról, hogy mennyire jó, hogy így összegyűltünk stb., de én csak Lexy-t néztem miközben ő Liam-et hallgatta. Összerándultam a pukkanásra amit a pezsgősüveg hallatott mikor megszabadították a dugójától. Csak annyit észleltem, hogy valaki egy pohár pezsgőt nyom a kezembe és mindenki gratulál, meg kezet fog mindenkivel. Lexy is odajött hozzám és egy szenvedélyes csók kíséretében boldog szülinapot kívánt... A JEDWARD lépett színpadra.
-Figyu srácok!-kezdett bele Edward.-Nagy nap van ma! Nialler barátunk és a bandája ma ünnepli második születésnapját. Ez alkalomból úgy döntöttünk éneklünk nekik egy kicsit...
Énekeltek pár számot. Sajnos nem tudtam végig Lexy-vel táncolni, mert JB lenyúlta előlem. Hazza épp Patriciával táncolt míg én egy koktélt kortyolgatva lestem amint Conor Maynard megpörgeti Lexyt és magához rántja. Justin mellém állt.
-Jól nyomja a csajod!-közölte miközben kortyolt egyet az italából.
-Ja, tudom...

-Hamar túltette magát a kezdeti sokkon, hogy hírességekkel partyzik...Amint látom, nem igazán hatja meg, hogy Conor-ral lassúzik, mintha egy sulibuliban lenne, ahol mindenki átlagos, ez jó tulajdonság...
-Igen, nekem is feltűnt már...Bár amikor meglátta Sheamus-t akkor picit megremegett a térde...
Justin csak nevetett egyet. Vállat vontam és megrohamoztam a kajás asztalt. Teljesen ki voltam éhezve. Juliet sétált oda hozzám. Kihívó vörös ruhája nem takart túl sokat testéből.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze, mondjad.-bólintottam miközben egyik szendvicset a másik után tüntettem el a számban.
-Úgy értem négyszemközt...-intett az emelet felé. Gyanútlanul vállat vontam és követtem őt. Fogalmam sem volt mit akar mondani, de nyílván fontos lehetett, a pillantásából ítélve...

(Lexy szemszöge)

-Köszönöm a táncot.-mosolygott rám Conor mikor véget ért a szám.
-Örömmel táncoltam, egy jó partnerrel.-mosolyogtam. A fiú visszamosolygott rám. Körbenéztem Niall-t keresve. Nem láttam sehol. Őt ismerve reméltem, hogy a büfénél megtalálom. Ott sem volt. Harry partnere lépett oda mellém.
-A Szöszit keresed?-rezegtette meg a szempilláit.
-Őt.-bólintottam.-Tudod hol van?
-Fent az emeleten.-Patricia megigazította rövid ruháját és Hazzát keresve eltűnt mellőlem. Felkaptattam a lépcsőn, remélve, hogy minél előbb megtalálom Niall-t. Egy hosszú folyosó vezetett végig az emeleten. Cipőm nem csapott semmi zajt a puha szőnyegen ahogy szobáról szobára jártam. Egy szobánál megtorpantam. Egy női hangot hallottam kiszűrődni.
-...gyerünk. Ez az! Ügyes fiú....-belestem a kulcslyukon. Talán nem kellett volna. Niall épp egy ismeretlen csajt vetkőztetett és simogatott.
-Juliet...-kezdett bele a Szöszi. Könnyek marták a szememet. A térdem reszketni kezdett.
-Csitt! Nem fog rájönni senki, ha ügyes leszel...
Niall nem szólt többet. Megcsókolta a lányt. Elhátráltam az ajtótól. Heves hányingerem támadt. Botladozva rohantam le a lépcsőn, azt sem tudtam merre megyek pontosan. Nem is akartam tudni...A szívemet valahol út közben elhagytam. Reszkető véres csomó volt csupán a puha szőnyegen... Zihálásomat elnyomta Justin hangja aki épp az "As long As you love me"-t énekelte. Eszembe jutott Niall, amit azon az estén műveltünk...Hányingerem fokozódott. Nem láttam semmit a szemembe gyűlő könnyektől. Valahogy utat verekedtem magamnak az ajtóig. Kiérve megvakított egy pillanatra a fényváltozás. Rohanni szerettem volna. Minél messzebb ettől a helytől. Lebotladoztam a teraszra vezet lépcsőn. Villanások maradtak a fejemben. Emlékképek, amik égették a lelkemet. Megcsúsztam és majdnem elestem, de valaki elkapta a karomat és magához rántott.
-Mi a baj?-Harry szorosan átölelt, hiába próbáltam szabadulni. Egyre hangosabban sírtam.
-Eressz el! Hagy menjek!-könyörögtem zokogva.
-Mi történt? Ki bántott?
-Vigyél haza!-csukladoztam.
-Nyugodj meg. Várj egy percet.-simogatta az arcomat. Reszkettem, de nem a hidegtől. A fájdalom jeges léket ütött a mellkasomba. Hazza visszament a villába és kisvártatva egy kocsikulccsal tért vissza.
-Gyere!-megfogta a kezemet és egy csillogó narancsszín sportkocsihoz vezetett.
Megtöröltem a szememet és szipogtam párat. Nem értem el vele semmit. A könnyeim megállíthatatlan folyóként ömlöttek. Harry finoman bekényszerített az autóba és bekötötte a biztonsági övemet majd ő is beszállt. Szó nélkül kifarolt a parkolóból és teljes gázzal elindult. Apróbb kavicsok röpültek szanaszét a kerekek alól.
Mire hazaértünk már csak szárazon csukladoztam. Szemeim égtek a rengeteg sírástól. Lehunyt pilláim mögött képek ugráltak a fejembe... Rejtett könny tartalékaim is feltörtek egy utolsó hangos nyikkanással majd erőt vett rajtam a fájdalom és magzatpózba kuporodtam Harry ölében aki felvitt a szobámba. Mindennek Niall illata volt és ezt nem tudtam elviselni.
-Ne ide!-könyörögtem.-Csak ne ide!
Hazza magához húzott és a saját szobájába vitt.
Letett az ágyára én pedig összekuporodva a térdeimet átölelve próbáltam védeni magam a fájdalomtól. Most kezdtem igazán érezni az elárultságot. Halkan nyöszörögtem akár egy kutya akit megrugdostak. Úgy is éreztem magam. Harry mellém bújt és szorosan magához ölelt.
-Fáj valamid?-kutatott külső sérülések után.-Mégis mi történt?
-Én...-nem tudtam kimondani. Abban reménykedtem, hogy ha nem mondom ki akkor nem válik igazsággá.
Hazza a hajamat simogatta miközben  a másik kezével rám terítette a zakóját.
-Tudod, hogy nekem elmondhatod...
-El akarok menni innét...-motyogtam akadozva.-Vissza Magyar országra...
-Mi a csuda történt? Niall volt? Mit csinált?-a fiú egyre türelmetlenebb lett.
-Ő...Én...láttam...Mennem kell!-akkora lendülettel keltem fel, hogy kishíjján lecsúsztam az ágyról. Átrohantam a szobámba és bedobáltam a ruháimat az utazótáskámba. Igyekeztem, minél kevesebb időt tölteni abban a légtérben. Harry aggódó arccal figyelte ténykedésemet. Megpróbáltam lehámozni magamról a ruhákat, de reszkető kezem nem birkózott meg a cipzárral sem. Hazza beletörődően felsóhajtott és segített levenni a ruhámat majd hátra lépett, hogy ne zavarjon. Felkaptam egy törülközőt és bementem a fürdőszobába. Olyan forróra állítottam a vizet, hogy még éppen hogy elbírja a bőröm. Lehajtott fejjel álltam és néztem amint eltűnik a lefolyóban a víz. A cseppek összekeveredtek frissen feltörő könnyeimmel. Térdre estem és a kezembe temettem az arcom. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja...
-Szedd össze magad bébi!-térdelt le mellém Hazza. Cseppet sem zavarta, hogy elázik. Felemelt és becsomagolt egy törölközőbe. Előzékenyen a saját szobájába vitt és nem Niall-hez. Kerített nekem pár holmit míg megtörölköztem.
-Biztos, hogy menni akarsz?-kérdezte miközben ő is átöltözött.
-Igen...-a hangom még mindig reszketett, de már nem éreztem semmit csak hidegséget. Nem tudtam érezni semmit.-De előbb írok egy levelet a srácoknak...
Tollat ragadtam és nekiláttam a mondókámnak. Niall-t szándékosan nem említettem. Mikor végeztem a levéllel, összehajtogattam és átnyújtottam a Fürtöskének.
-Odaadom nekik.-felelt kimondatlan kérdésemre. Eddy pont akkor jött be a szobába. Nedves orrával megbökdöste a lábamat. Letérdeltem mellé és átöleltem a nyakát. Bozontos bundájába fúrtam ujjaimat és a vállába temettem az arcom.
-Vigyázz a srácokra, te giga öleb!-súgtam a fülébe. A kutya megnyalta az arcomat és okos pillantását az enyémbe fúrta. Hittem, hogy érti amit mondok neki. Már hiányoztak a srácok. Hiányzott, hogy Liam mindig megmondja a helyes döntést. Hiányzott Zayn nyávogása amiért a szél összekócolta a haját. Louis összefüggéstelen mondatai és napi bölcsességei, amit rajta kívül senki nem értett. Hiányzott Niall nevetése, a csókja, a hangja...De az árulás fájt, és ez a fájdalom félresöpört minden mást.- Mit is hittem?!-gondoltam.-Hogy majd Niall megelégszik velem, hogy örökre velem marad? Ez a két hónap csak egy szép mese volt, de most letettem az utolsó mondat végére is a pontot...
Fogtam a csomagjaimat és Hazza segítségével kimentem a reptérre.
-Biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte reménykedve, de én csak bólintottam. Alig tudtam nyitva tartani égő szemeimet.-Hiányozni fogsz!-ölelt meg szorosan. Tudtam, hogy ez az utolsó alkalom amikor látom őt. Ha nem hagytam volna Frederico villájában a szívemet, most biztos meghasadt volna. Letöröltem Harry könnyeit és szomorúan rámosolyogtam.
-Fel a fejjel Fürtöske!-adtam neki egy puszit, majd felszálltam a repülőgépre. Amint elhelyezkedtem és sikerült lenyugodnom, újra sírhatnékom támadt. Tudtam, hogy túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen és itt most mindennek vége volt...Lehunytam a szemem és hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a fáradtság. Nem küzdöttem tovább, vége volt, feladtam... A jegesség az egész testemen eluralkodott és lassan kusza, zavaros álmok hálójába csöppentem...

Itt a 48. fejezet... Kérek szépen 10 komit ^_^ ♥

48. Egy nap

(Christie szemszöge)

Egész este azon örömködtünk, hogy Hope újra köztünk van. Mint utólag kiderült, Harry elfelejtett szólni, hogy Hope jön. Valószínűleg Zayn miatt. Nem egészen értettem a köztük kialakult helyzetet, de jobbnak láttam egyenlőre nem beleavatkozni a dolgok menetébe. Hope nem mondott ezzel kapcsolatban semmit, nem is láttam, hogy különösképp izgatta volna a dolog...
-Add azt ide! Add ideee!-erre a visításra ébredtem reggel.
-Halkabban nem megy?-morogtam miközben a fejemre húztam a takarót. Valaki ráugrott az ágyamra és ugrálni kezdett.
-Ideje felkelni!!!-ez Louis volt.
-Hasadra süt a nap!-kontrázott rá Harry is.
-Ha nem kelsz fel, hozom a vizet!-fenyegetett Liam. Nem hittem, hogy tényleg képesek ilyen alattomos dolgokra, de mint kiderült képesek voltak. Sikítva ugrottam ki az ágyból. Louis nyerítve nevetett és Harry vállába kapaszkodva nézett rám. A pólómból csöpögött a víz és szemüveg nélkül nem láttam túl messzire.
-Kitaláltunk valamit!-lelkendezett Lou.
-Na mit?-kérdeztem szenvedő hangon miközben kerestem egy törülközőt magamnak és elkezdtem megszárítani a hajam.
-Bérelünk egy jachtot és kimegyünk a nyílt vízre... Egy napra...Mit szólsz?-vonogatta Liam a szemöldökét.
-Mind a kilencen?-feleltem egy kérdéssel a kérdésére.
-Hát persze.-felelt Harry.-Ez természetes. Mindannyian.
-Úgyhogy készülődj.-helyeselt Louis. Elhagyták a szobámat miközben egymást  lökdösve játszottak és azt tervezték, hogy a többieket hogyan fogják felébreszteni...
Meleg volt. A nap magasan tűzött a fejünk felett. Megigazítottam zöld bikinimet és nagyot nyújtóztam a napozóágyban. Louis épp a korlátnál álvva pecázott. Harry a hasizmait villogtatva flörtölt Lexyvel míg Niall és Hope egy üveg pezsgőt próbált felbontani. A hangos durranás felijesztette Zayn-t aki eddig az egyik napozóágyban szundikált. Halk sikoltással esett ki az ágyból. Morcosan körülnézett és visszamászott eddigi helyére. Elfojtottam egy mosolyt és Liam-et keresve körbepillantottam a jachton. Danielle társaságában üldögélt és valamin nevettek...

(Lexy szemszöge)

-Na, gyere már! Tök jó a víz!-unszolt Harry. Megfogta a kezem és a víz felé kezdett húzni.

-Oké-oké! Megyek!-egyeztem bele.
-Ez a beszéd!-Hazza ugrott egy fejest a csillogó habokba. Egy vállvonás kíséretében utána ugrottam. Először összerándultam a víz érintésétől, de aztán ellazultam. Odaúsztam Harry-hez. Vizes haját hátratúrta és megnyerő mosolyt villantva felém az arcomba fröcskölt egy kis vizet. Nem hagytam magam. Visszafröcsköltem. Csobbanást hallottam. A vállam fölött hátranézve Niall szőke kobakjával találtam szemben magam. Kék szeme tündöklőbben csillogott még a víznél is. Hozzánk úszott és hevesen megcsókolt.
-Fújj! Fiú lánnyal...-nyújtotta Harry a nyelvét és felnevetett. Lapos pillantást vetettem rá.
-Kérsz egy smacit te Fürtös szépség?-csatlakozott hozzánk Louis. Hope lenézett ránk és nevetni kezdett.
-Te meg min nevetsz?-lökte meg hátulról Zayn mire a lány majdnem leesett. Mosoly gördült mindnyájunk ajkára. Hope megfordult és Zayn került vészesen közel a vízhez. Egyből eszembe jutott, hogy a fiú nem tud úszni.
-Ne...-kezdtem bele, de a Bradfordi rossz fiú közbevágott.
-Te sem szeretnél vizes lenni és én sem...-hangja hűvös volt és magabiztos. Láttam Hope arckifejezésén, hogy valami nem stimmelt. Túlontúl közömbös volt ahhoz, hogy elhitesse velem, hogy minden rendben. Ismertem már ezt a pillantást. Mérlegelte a hallottakat. Vállat vont és otthagyta Zayn-t a korlátnál. Hazza értetlenül nézett a fekete hajú srácra. Mindenkit meglepett Zayn viselkedése. Dan, hogy enyhítse a feszültséget, felbontott egy üveg bort és poharakba töltötte az italt. Mindnyájan felmásztunk a fedélzetre és fogtunk egy-egy pohár bort.
-A barátságokra!-emelte magasra a poharát Danielle.
-A Szerelemre!-szólalt meg Liam.
-A szexre!-vont vállat Harry.
-A répákra!-kontrázott Louis.
-Ránk!-kiáltottunk fel nevetve és mindenki összekoccintotta a poharát.
Zayn vetett egy pillantást Hope-ra mielőtt visszament volna napozni. Furák voltak mindketten....

(Zayn szemszöge)

Már megint oltári nagy bunkó voltam. Akaratlanul is sértő voltam. Elgondolkodtam miközben hagytam, hogy a napsugarak végigcirógassák a bőrömet. Pocsékul játszottam a szerepem. Hope sértegetése semmivel sem vitt közelebb a boldogsághoz, sőt... A bor kellemes íze is megsavanyodott a számban. Valami árnyékot vetett rám. Fél szememet kinyitottam. Harry vádló arcával találtam szemben magam.
-Miért vagy ilyen?-kérdezte miközben leült mellém. Felé fordultam.
-Nem tudom...-feleltem őszintén.-Valamiért félek közel engedni magamhoz...
-Ez őrültség haver!-rázta Hazza a fejét mire vízpermet csapódott a bőrömre. Néztem a napfényben megcsillanó cseppeket.-Ő nem fog bántani... Nézd, tudom miken mentél keresztül és, hogy az mennyire rossz volt... De ne kergesd el Hope-ot... Legalább adj neki egy esélyt...
A lányra pillantottam. Épp Louis-szal és Christie-vel beszélgetett. Néztem őket pár pillanatig majd felsóhajtottam.
-Lehet, hogy igazad van...-néztem barátom zöld szemébe.

-Nekem mindig...-vont vállat. Felállt mellőlem és a korláthoz sétált. A talpán kusza hegek egyvelege villant fel minden lépésnél...

(Niall szemszöge)

Figyeltem Lexy-t. Minden mozdulatából sütött a rá jellemző öntudatos makacsság és lazaság. Mégis valahogy olyan volt számomra mint egy álomkép. 

-Nincs kedved zenélni nekünk?-nyújtotta felém a gitáromat.
-Mit játsszak el?-vontam fel a szemöldököm.
-Simple Plan és Sean Paul-Summer Paradise című dalát.-vágta rá kis gondolkodás után.
Játszani kezdtem. Végig Lexy szemébe néztem és figyeltem ahogy mosolyogva hallgatja a dalt. Lassan a többiek is becsatlakoztak. Együtt énekeltünk miközben a nap lassan lenyugodott a horizonton túlra. Az ég vörösen ragyogott, rózsaszínes árnyalatúra festve a vizet mely messzire nyújtózott. Mindannyian mosolyogtunk és egymásba karolva daloltunk a nyárról...
Később, mikor már otthon voltunk és mindenki lefeküdt aludni, csak mi ketten maradtunk ébren Lexyvel. Az arcát cirógatva néztem zöldes színű szemébe.
-Jó nap volt...-motyogta miközben egy szőke tincsemmel játszva közelebb húzott magához. Finoman megcsókoltam. Eljátszadoztam ajkaival. Forró lélegzete perzselte az érzékeimet. Szívem hatalmasakat dobbant amint végigsimítottam a csípőjén. Ő sem tétlenkedett. Körme keskeny barázdákat vájt a hátamba amint lefelé haladt. Felszisszentem a hirtelen fájdalomtól, de csak még jobban feltüzelt. Épp abban a pillanatban szólalt meg JB-től az As long As you love me... A zene nem nyomta el sóhajtásainkat, csak kellemes hátteret kölcsönzött neki. Összegabalyodva feküdtünk az ágyon.A takaró halk puffanással landolt az ágyon, maradék ruhánk kíséretében. Végig csókoltam Lexy nyakát, míg halkan fel nem nyögött. Aprókat haraptam a kulcscsontja melletti érzékeny bőrbe majd ugyanitt csókokkal borítottam el. A hajamba túrt és a csípőm köré fonta lábait. Zihálásunk egy hatalmas sóhajjá olvadt össze. Csodás megkoronázása volt egy csodás napnak...

(Harry szemszöge)

Kiültem a teraszra Eddy társaságában. A kutya hűséges társammá vált közös kalandunk óta.
-Nemsokára itt a nagy nap...-szólaltam meg halkan.-Két év... Hosszú idő, haver...-borzoltam bele Eddy bundájába.-De mi örökre együtt leszünk... Mert a One Direction nem fog megszűnni soha! Nem hagyom...
Rágondolni is fájt, hogy ne legyek együtt a srácokkal. Hogy ne legyen One Direction... NEM! Borzasztó volt bele gondolni is... A rajongók miatt is. Megszakadt volna a szívük... Bármi történjék is, nekünk ki kell tartanunk egymás mellett. Mi egy csapat vagyunk és ennek így is kell maradnia. -Nem tudtam miért gondolok most ezekre. Úgy éreztem ki kell mondanom hangosan, hogy igaz legyen.- One Band, One Dream, One Direction...