Ne haragudjatok, hogy ilyen későn és rövid részeket hozok, igyekszem javítani :S Nagyon kevés az időm :((( De remélem azért tetszeni fog :P Jó olvasást! Komizzatok!! :DDDD

26. Irány haza

(Lexy szemszöge)

Egy hétig raboskodtam a kórházban. A dokim Dr J.Tomas nagyon kedves volt velem. Megértette, hogy Niall egy percre sem hagyna magamra így behozatott egy másik ágyat is. A hét vége felé már kezdtem megszokni a pocsék kórházi kaját és amit nem tudtam megenni azt a Szöszi végezte ki. A srácok gyakran látogattak, de Harry nem jött. Aggasztott a gondolat, hogy netán haragszik rám... Aztán amikor végre eljött rabságom utolsó napja, egyedül Hazza jött el.
-Ha bármi probléma van, azonnal szóljanak!-mondta az orvosom miközben Niall segítségével a saját ruháimba öltöztem, pontosabban a Szöszi melegítő nadrágja volt rajtam mivel más nem fért rá a gipszemre meg egy fehér póló.
-Természetesen Dr J.-bólintott Niall miközben már a toló székbe ültetett.
-Vigyázzanak, hogy a sebeket ne érje szennyeződés és ha bármelyik is égni, vagy szúrni kezd azonnal jöjjenek vissza. Engem keressenek.
Az orvos egy hatalmas színes nyalókát vett elő a köpenye alól és felém nyújtotta. Felnevettem és elfogadtam az édességet.
-Csak mert olyan ügyes kislány voltál.-borzolta össze a hajamat.
-Hé!-kuncogtam.-Kösz mindent Doki!
-Ez a dolgom.-vont vállat a férfi és kitárta előttünk az ajtót. Niall óvatosan manőverezett kifelé a kórházból.
-Gyorsabban!-kacagtam fel. A fiss levegő olyan üdítően hatott rám. Ha nem lett volna gipszben a lábam, biztos táncra perdültem volna. A parkolóban Niall már futott. Mind a ketten hangosan nevettünk.
Harry egy csodálatos fekete sportkocsinak támaszkodva figyelt minket. Napszemüveg volt rajta, így nem lehettem benne biztos, hogy valójában ránk néz. Kezét a zsebébe süllyesztette.
-Csomagot hoztam.-fékezett le előtte a Szöszi.
-Szép darab! Mennyi lesz?-vigyorgott Hazza.
-Figyelembe véve a térd extráit inkább megtartanám.-számolgatott Niall.
-Én is itt vagyok ám!-csaptam a Szöszi hátsójára aki épp mellettem álldogált.
-Kicsit még harcias, látom.-simogatta Harry az állát mint egy üzletember.
-Harold! Befogod vagy befogjam?-kérdeztem fenyegető hangnemben.
-Ha már itt tartunk, jobb dologra is használhatod a kezed...-tanácsolta a Fürtöske. Résnyire húztam a szememet.
-Vigyázz támad!-Niall arrébb ugrott én pedig üldözni kezdtem Harry-t. Mivel nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a toló széket hajtsam, hamar elfáradtam.
-Oké, oké. Lenyugodtam.-lassan visszamanővereztem az autóhoz. Hazza kinyitotta nekem az ajtót Niall pedig úgy ültetett a hátsó ülésre, hogy minnél kényelmesebb legyen. A tolókocsimat is valahogy bepréselték, összecsukva. Út közben a fejemet Niall mellkasán pihentettem.
-Miért nem látogattál meg?-szegeztem Harry-nek a kérdést.
-Sok dolgom volt. Papírokat intéztem, meg egyebek.
-És nem volt rám tíz perced?-szomorodtam el.
-Sajnálom.-a kocsi megállt a ház előtt. Kicsit csípett az esti szél, de ennél kellemesebbet még sosem éreztem. Niall a karjaiban tartott míg Hazza a toló székkel bajlódott. Kitárta előttünk az ajtót. A házban korom sötét volt.

-Felkapcsolnád a lámpát?-kérdezte Niall. Megkerestem a kapcsolót. Ahogy fény gyulladt, úgy megijedtem, hogy azt hittem kiesek a Szöszi karjából...