Sziasztok srácok! Lehet, hogy a Twitter nevek nem mindenhol azonosak, de nem volt időm utána nézni :/ #Sorry! Van egy hírem... Valószínűleg a SweetDream egy darabig szünetelni fog. Ne haragudjatok, de belefáradtam... Nekem ez elég nagy "lelkiterror" és egy kicsit össze szeretném szedni magam, átgondolni, hogy érdemes-e folytatni... Természetesen ettől függetlenül figyelni fogom az eseményeket a blogon. Remélem megértetek és nem haragszotok meg rám...

82.Go to Nando's! :D

(Harry szemszöge)

-Olyan hülye vagy!-kuncogott Lexy és egy picit meglökte a vállam. Elmosolyodtam és még jobban magamhoz szorítottam.
-Isten szereti a hülyéket!-vontam vállat.-Különben miért teremtett volna belőlük ennyit?-hatalmas puszit nyomtam Lex homlokára.
-Igazad lehet!-bólogatott elgondolkodva. Mindketten elhallgattunk ahogy belépett Perrie. Láttam az arckifejezésén, hogy nem tetszik neki valami.
-Nem láttátok véletlenül Zayn-t?-kérdezte egy apró mosoly keretében.
-Körülbelül egy órája lehet, hogy elment sétálni...-felelt Lexy a lehető legkedvesebb hangján.-Azt mondta ki akarja szellőztetni egy kicsit a fejét és majd jön... Jut eszembe, kész a vacsora, nem kérsz?
-Most nem, köszönöm...-alig hallhatóan ejtette ki a szavakat majd újra kettesben hagyott minket.
-Hiányoztál Harry!-ölelt át ismét a lány. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Lexy megfogta a kezem és játszani kezdett az ujjaimmal. Nem tudtam mit feleljek neki. Talán azt, hogy...?Vagy azt...?-egyetlen értelmes válasz sem jutott az eszembe. Az ujjait felhúzta a csuklómon gyengéden érintve a bőrömet. Megállt a könyökhajlatomnál és lágyan simogatta a sebeket. Úgy éreztem mintha ez érintése eltüntethetné a nyomokat.
-Sajnálom...-nyögtem ki az egyetlen választ ami eszembe jutott.
-Én sajnálom Harry! Csúnyán viselkedtem veled!-húzta el a száját még mindig a kezemet simogatva.-Eljössz velünk karácsonykor?
-Nem tudom, hogy jó ötlet-e...-vontam vállat.
-Gyere, hátha egy kis nyaralás neked is jót tenne...-talán igaza volt.
-Még meggondolom.-ismét vállat vontam.
-Szeretlek Hazz! Megkérhetlek valamire?-félve pillantott a szemeimbe.
-Bármire bébi!-ez igaz is volt. Neki bármit megtennék.
-Megpróbálnál leszokni erről?-érintette meg ismét a karomat.-A kedvemért...
-Megpróbálom...-bólintottam komolyan.-Ha segítesz...
-Persze, hogy segítek! Barátok vagyunk, nem?
-Azok vagyunk.-helyeseltem majd újra megöleltem.
-ÓÓÓ, hát itt vagytok!-toppant be Niall nem sokkal később egy nagy szendvics társaságában.-Már azt hittem titokban elszöktetek Las Vegas-ba.-vigyorgott. Lex felhorkant és leugrott mellőlem a pultról.
-Nem Las Vegas-ba, de úgy döntöttünk elmegyünk a Nando's-ba és falunk valamit...Te jössz?
Én is leszálltam a pultról és felkaptam a kocsikulcsokat az asztalról.
-Kaja? Naná!-lelkesedett az Ír. Tudtam, hogy nem fog tudni nemet mondani.
-Szólj a többieknek is.-próbáltam kedvesen beszélni.-Hátha ők is megéheztek...
-De nyitva van még egyáltalán?-kételkedett Lexy.
-Megnézzük.-vonogattam a vállam. Mire kiléptünk a konyhából már Niall is megérkezett a többiekkel.
-Perrie azt mondta, megvárja Zayn-t hátha hazaér...-közölte Liam miközben felvette a dzsekijét. Mi többiek is hasonlóképp cselekedtünk majd bezsúfolódtunk a kocsimba. Míg oda nem értünk a Nando's-hoz, háromszor kellett megállnunk, hogy valamelyik idióta nehogy kiessen az ablakon.
Szerencsénkre még pont nyitva volt. Niall egyből rátelepedett az egyik alkalmazottra és a létező összes menüt kikérte magának, meg még azt is ami nem is volt... Mi többiek leültünk egy üres boxhoz és miután kikértük a kaját nekiálltunk beszélgetni. Vagyis igazából csak a többiek mert én csendben SMS-eztem Taylor-ral.
"Szia, mi újság? :)"-írtam.
"Szia Harry, hát most épp lefekvéshez készülődöm.. :) és te hogy vagy?"
"Oh, zavarok? :O Egyébként a srácokkal kijöttünk a Nando's-ba és Niall már a fele étlapot megette xD"
"Te soha nem zavarsz :$ Haspók! :D"-elmosolyodtam a válaszon.
-Kivel beszélgetsz?-Louis kikapta a telefont a kezemből és olvasni kezdte.
-Add vissza!-ragadtam meg a csuklóját és kicsavartam belőle a mobilom.
-Aú!-jajdult fel ahogy elengedte a kütyüt. Mogorva tekintetet vetett rám amint megdörzsölte a fájó pontot.-Mi a farnc bajod van neked?
-Bocs.-vállat vontam és visszafordultam a telefonomhoz.
"Ráérsz szombat este? ;)"-pötyögtem be gyorsan. Torkomban dobogó szívvel vártam a választ.
"Hmmm...Mire? ;P"-játszani akarsz kislány?-vigyorogtam magamban a válaszon.
"Gondoltam elmehetnénk moziba...:))"
"Jó ötlet :)"
"Akkor hétre érted megyek! Addigra válassz ki valami jó kis filmet :)"
"Rendben, akkor szombaton találkozunk! Jóéjt Harry! :)"
"Jó éjt! xx :)"
Zsebre vágtam a telefont és felpillantottam. A kaja már ott volt előttem. Jó kedvel álltam neki miközben végignéztem az asztalnál ülőkön. Louis Liam-et zaklatta egy sült krumplival míg Christie próbálta nem kiköpni a coláját miközben őket nézte. Niall és Lexy egymást etették. Nagyon édesnek tűntek egy külső szemlélő számára. Még én is mosolyogtam egy picit rajtuk. Ha nem tudnám mit szenvedtek egymás miatt és én mit szenvedtem miattuk, akár még álompárnak is titulálhatnám őket. A körülmények ismeretét tekintve azonban csak megpróbáltam felfogni a helyzetet és jó képet vágni hozzá...

(Liam szemszöge)

-Louis szállj már le rólam!-nyavalyogtam ahogy ismét eltoltam a sült krumplit amit fel akart dugni az orromba. Rácsaptam a kezére mikor rájöttem, hogy a szép szavak mit sem érnek. Színpadiasan feljajdult és durcás képpel bámult rám.
-Olyan illúzió romboló vagy!-morogta csalódottan. Vállat vontam és Harry-re néztem. Pár pillanatig szeretettel nézte Lexy-t és Niall-t majd a tekintete elkomorult és a homloka ráncokba szaladt. Olyan kíváncsi lettem volna, hogy mire gondolhat abban a pillanatban. Sajnos nem láthattam a fejébe így maradtak a saját gondolataim... Arra eszméltem, hogy Lou egy krumplit dugott a fülembe. Felsikítottam és felugrottam a padról.
-Te bunkóóóó!-hozzávágtam a krumplit. Egy másodpercig csak néztünk egymásra majd kitört belőlünk a nevetés. Körülnézve láttam, hogy pár ember felénk kapja a fejét. Lassan kezdtek előtűnni a mobilok.
-Srácok...van egy kis gond...-kínosan mosolyogtam. Sikerült leleplezni magunkat. Hazza kapcsolt először.
-Csak nyugalom, ülj vissza és viselkedj természetesen.-utasított. Úgy tettem ahogy mondta. Reménykedtem, hogy ennyivel megúszom a dolgot.
Már épp újra enni kezdtem amikor valaki megkocogtatta a vállam. Felpillantva egy kislánnyal találtam szemben magam. Szőke volt, hatalmas kék szemekkel. Rám mosolygott. Hiányzott két fogacskája. Nem lehetett több hat-hét évesnél.
-Szia.-mosolyogtam vissza.
-Szia, aláírod ezt nekem?-egy, a képeinkkel teleragasztott, füzetkét nyújtott át.
-Persze. Hogy hívnak kicsi lány?
-Mia.-felelt.
"Sok szeretettel Miának Liam-től! :)"-írtam bele a füzetbe majd tovább adtam a többi srácnak is.
-Ugye nem bánod ha én is aláírom neked?-mosolygott Louis amint megtalálta az ő oldalát a füzetben.
-Nem...-a kislány zavarba jött és lehajtotta a fejét.-Én nagyon szeretlek titeket!-pillantott rám.-És sírtam mikor Danielle...tudod...-motyogta.-De szeretem ám a barátnőiteket is! Tudom, hogy Lexy és Christie is Magyarországról jöttek...Nem tudom, hogy az hol van, mert még kicsi vagyok, de biztos nagyon szép hely ha két ilyen szép lány is lakik ott...-picit elmosolyodott.-Zayn most nincs itt?-nézett körül.
-Nem, ő most nem tudott eljönni velünk sajnos.-húztam szomorú mosolyra a számat.
-Kár... pedig neki is szerettem volna megmondani, hogy szeretem őt is...Megmondod te neki?
-Persze, nagyon szívesen!
-Csinálunk közös képet?-kérdezte félénken.
-Ki nem hagynám!
Végül mindegyikünkkel fényképezkedett és egy-egy puszit is kaptunk.
-Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra!-integetett miközben elsétált tőlünk.
-Mi is téged!-intettünk vissza mindannyian. Szerettem az ilyen rajongókat. Annyira fel tudták dobni a kedvem. Azt kívántam, bárcsak minden fan ilyen kedves és megértő lenne. Akkor soha nem kéne aggódnunk, hogy elpártolnak tőlünk...
Pittyegni kezdett a mobilom ezért gyorsan megnéztem mi az. Egy Twitter értesítésem volt.: @MiaFox- @Harry_Styles @NiallOfficial @Louis_Tomlinson @RealLiamPayne köszönöm szépen a képet és a beszélgetést :) I♥you all!
@MiaFox Nagyon szívesen, máskor is! We♥you too!-válaszoltam gyorsan és bekövettem a picurt. Közben Louis is észrevette az értesítőt. Összenéztünk és elmosolyodtunk. Jó tudni, hogy van aki így szeret minket...

Sziasztok :) Örülnék ha jönne pár feliratkozó ehhez a részhez :) Remélem csípni fogjátok :D Puszii ♥

Children of Distance-Sajnálom
..Lesz pár álmatlan éjszaka, amit most még átírhatsz,
És leszek én, akire ha kell, majd mindig számíthatsz,
A mi történetünk végtelen, akkor is ha nem leszek,
Én szeretlek, és ha kell ezt majd felhasználom ellened,
Mert rettegek, hogy egyszer még az én időm is lejárhat,
Itt állok a szíved előtt, de merre van a bejárat?...
81. Én...

(Zayn szemszöge)

-Srácok, lejönnétek a nappaliba?-hallottam meg a kiáltást a földszintről. Lecsaptam a laptopom és anélkül, hogy Perrie-t felkeltettem volna, kimásztam az ágyból. A lépcsőnél találkoztam Harry-vel. Összenéztünk és ő felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezné "Tudsz valamit?". Vállat vontam. Fogalmam sem volt mit akarhat Christie.
Mire mi ketten leértünk, már mindenki a nappaliban ücsörgött. Én leültem Liam mellé a kanapéra míg Harry Louis mellé állt.
-Mi történt?-tettem fel a szokásos kérdésem. Lexy kicsit elmosolyodott miközben szorosan Niall-hez bújt.
-Szóval...-nézett végig rajtunk Christie.-Lexy-vel kitaláltunk valamit... Szeretnénk ha eljönnétek hozzánk karácsonyra...-tárta fel a nagy ötletet. Egyből Ő jutott eszembe. Lényem egyik fele kétségbeesetten vágyott a találkozásra, míg a másik fele menekült volna, minél messzebb a gondolattól, hogy újra elveszítsem... Mérlegeltem magamban a dolgokat.
-Én...sajnos nem mehetek veletek...-nyögtem alig hallhatóan. Minden szempár rám szegeződött.
-De miért?-kérdezte Liam csalódottan. Nem tudtam rájuk nézni, ezért a földet kezdtem fixírozni míg valami elfogadható hazugságon törtem a fejem.
-Mert...Szóval én már megígértem az anyukámnak, hogy Perrie-vel elmegyünk hozzájuk a karácsonyi vacsorára és Safaa már tisztára lázban van...Nem hagyhatom őket cserben...-nem néztem egyikőjük szemébe sem. Utáltam hazudni nekik.
-Oh...-húzta el a száját Niall.-Hát, mi megértjük...-egy vigasztaló mosolyt küldött felém. Hányingerem volt saját magamtól.
-Tényleg ne haragudjatok rám...-motyogtam miközben felálltam a kanapéról.-Azt hiszem kiszellőztetem egy kicsit a fejem...-próbáltam normálisan viselkedni, hogy ne vegyenek észre rajtam semmi furcsát. Mindenki szomorú pillantást vetett rám amint elhagytam a nappalit. A bejáratnál felvettem a dzsekim és, miután ellenőriztem, hogy van-e nálam cigi, kiléptem a hidegbe. Az ég szürke volt, de hál' istennek egyenlőre nem esett semmi. Felvettem a kapucnimat, hogy még véletlenül se ismerjen fel senki majd útnak indultam. Céltalanul bolyongtam utcáról-utcára. Igazándiból fogalmam sem volt , hogy hová menjek és mit csináljak, mindenesetre el akartam szabadulni a házból. Elővettem egy szál cigit. A gyújtó halkan kattant amint életre keltettem a pici lángot. Figyeltem a felszálló füstöt miközben leültem egy padra az egyik parkban. Hamar eloszlott a levegőben így nem nagyon tudtam benne gyönyörködni. Inkább lehunytam a szemem és elképzeltem ahogy felszáll a füst. Fel az égbe. A gomolygó alak egy női arcformát ábrázolt. Megráztam a fejem és kinyitottam a szemem. Pont azért jöttem ki, hogy kiszellőzzön a fejem, nem azért, hogy csak Rá gondoljak, de sehogyan sem ment...
-Gondolj inkább Perrie-re!-utasítottam magamat.-Hiszen vele vagy együtt!
Csakhogy nem igazán ment. Láttam magam előtt egy barna szempárt, egy csábító mosolyt... Olyan pillanatokat amelyek nem is oly' rég, még az életemet jelentették...

(Perrie szemszöge)

Mire felébredtem, Zayn eltűnt mellőlem. Megtapogattam a helyét, de már nem éreztem rajta a teste melegét. Ebből kikövetkeztettem, hogy már régebben ment el. Lassan felültem és megpróbáltam kidörzsölni az álmosságot a szememből. Fogalmam sem volt mennyi lehet az idő ezért, mivel nem találtam a telefonomat, felnyitottam Zayn laptopját, hogy megnézzem az órát. Este kilenc volt. Az órán kívül azt is észrevettem, hogy egy mappát megnyitva hagyott. Gondoltam bezárom ezért megnyitottam. Tele volt képekkel. Először azt hittem, hogy Zayn a fanokkal közös képeit mentette le, de jobban szemügyre véve, láttam, hogy mindig ugyanaz a lány van vele. Bár tudom, hogy illetlenség, de a kíváncsiság felülkerekedett a jó modoron és megnyitottam a képeket. Ahogy kattintgattam, egyre személyesebbek lettek. Csókok és ölelések. Hatalmas, vidám mosolyok...Még soha nem láttam Zayn-t így mosolyogni, mint amellett a titokzatos lány mellett. Boldognak látszott, önfeledtnek... Elgondolkodtató volt. Vajon ez a lány mivel volt több nálam? Átlagosnak tűnt. Barna szem, barna haj, kicsit teltebb alkat. Átlagosan csinos arc, és barátságos mosoly... Nem tűnt úgy mintha bármivel jobb lenne nálam, és mégis! Zayn csak úgy sugárzott ahogy ránézett... Vajon miért nézegette ezeket a képeket? Talán hiányzott neki ez a lány? Vagy csak nosztalgiázott egy kicsit? Elgondolkodtam ezeken a kérdéseken. A torkomban egy gombóc kezdett növekedni. A szívem olyan nehezen lüktetett a mellkasomban. Aztán úrrá lett rajtam a féltékenység... Kijelöltem a képeket és rákattintottam a törlésre. Amikor azonban kiadta a kérdést: "Biztosan törölni kívánja a kijelölt elemeket?" egy pillanatra megálltam. Habozva húztam az egeret az igenre, majd végül mégis a nemre kattintottam rá. Ehhez semmi jogom nem volt. Ezek a képek Zayn emlékei. Az ő múltjának egy darabja és nekem nem volt jogom beleturkálni. Mindent úgy állítottam be ahogy találtam és lecsuktam a laptopot majd az éjjeliszekrényre raktam. Lehunytam a szemem és nagyot sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Kicsit úgy éreztem magam mintha Zayn elárult volna... Pár perc múlva felkeltem és úgy döntöttem szétnézek, hátha megtalálom a többieket. Lementem a konyhába. Ahogy befordultam az ajtón egyből megtorpantam. Lexy fent ült a pulton Harry társaságában és összebújva beszélgettek. Mekkora...-nem találtam a megfelelő szavakat. Niall-el jár erre itt flörtölget Harry-vel... Undorító!-húztam fel az orromat egy pillanatra. Megköszörültem a torkomat mire mindketten rám néztek.
-Nem láttátok véletlenül Zayn-t?-próbáltam kedves hangnemben beszélni.
-Körülbelül egy órája lehet, hogy elment sétálni...-felelt Lexy mosolyogva.-Azt mondta ki akarja szellőztetni egy kicsit a fejét és majd jön... Jut eszembe, kész a vacsora, nem kérsz?
-Most nem, köszönöm...-motyogtam és hátat fordítottam a furcsa párosnak. Zayn tehát elment, hogy szellőztesse a fejét... Most már biztos voltam benne, hogy a lányra gondolt... Fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak róla...Elmondjam-e neki, hogy láttam a képeket... Jó lett volna beszélni most Jade-del, vagy valakivel ezekről a dolgokról. Furcsa volt minden... Először ara gondoltam, hogy szólok Niall-nek a látottakról, de végül úgy döntöttem befogom a számat...nem az én ügyem. Ha Niall van olyan hülye, hogy nem veszi észre a két jómadarat, én nem fogok beleszólni... El voltam tévedve lelkileg...Felfelé sétáltam Zayn szobájába amikor a lépcsőn találkoztam Niall-el. Vigyorogva szökdécselt lefelé egy szendviccsel a kezében.
-Nem láttad asszonypajtást?-morogta teli szájjal. Haboztam egy pillanatig.
-Lent van a földszinten.-feleltem végül. Reméltem, hogy tud a dolgokról és nem éri nagyon váratlanul a helyzet... A Szöszi kék szemeibe néztem. Csupa jókedv és energia. Lexy nevének említésétől is ilyenné vált a pillantása...Ez lehet az igazi szerelem?