Sziasztok, hát nem lett annyi komi mint vártam, de még mindig javíthattok... Mit szóltok az új háttérhez? :) Jó olvasást, és ne felejtsetek el kommentelni! :) ♥

II. ÉVAD

67. Kiss You

(Niall szemszöge)

Annyira összezavart Liam viselkedése. El sem akartam hinni, amikor végre kiderült, hogy mit akartak egész idáig. Már az sem érdekelt, ha a média élve felzabál. Csak az számított, hogy kaptam még egy esélyt. Persze tudtam, hogy vért fogok izzadni míg sikerül elérnem, hogy Lexy újra megbízzon bennem, de miden egyes seb megéri. Most, mivel a Liverpool-i koncert elmaradt, volt egy teljes hetem, hogy összeszedjem magam. Mély levegőt vettem mielőtt becsöngettem volna Harry-hez. Röhejesen éreztem magam. A legjobb barátom ajtaján csöngetek. Hazza nyitott ajtót. Víz csöpögött a hajából. A derekán egy törölköző lógott.
-Szia.-mosolyodtam el örömmel.
-Szia, mindjárt szólok neki.-fordult volna meg fivérem amikor...
-De puci valaki!-kiáltott fel Lexy a srác háta mögött és lerántotta róla a törölközőt majd elszaladt.
-Te kis...-Harry nem fejezte be a mondatot hanem egyenesen a lány után futott. Beljebb léptem és tátott szájjal bámultam őket. Annyira fesztelenek voltak egymás társaságában. Feltűnt, hogy Lexy is csupán egy szál törölközőben parádézik. Reméltem, hogy nem együtt fürödtek. Hazz elcsípte a lány törölközőjének szegélyét és egy erősebb rántással meg is szerezte azt. Tekintetem ide-oda villant kettejük közt. Nem akartam hinni a szememnek.
-Add vissza!-követelte Lexy.
-Csak ha te is visszaadod!-ingatta a fejét a Fürtöske.
-Egyszerre!-ajánlotta a lány. Gyorsan kikapták egymás kezéből a törölközőjüket és bebugyolálták magukat. Lexy most először nézett rám.
-Csá.-mondta majd a konyhába indult. Otthagytam Harry-t és utána mentem.
-Szia.-próbáltam rámosolyogni.-Csak arra gondoltam lenne-e kedved este eljönni velem valahova...-zavarban voltam. Mintha tényleg először kérdezném meg ezt tőle.
-Hova?-Lex úgy nézett rám mintha egy idegen bolygóról jöttem volna.
-Hát úgy gondoltam...Elmehetnénk sétálni és talán felülhetnénk a London eye-ra...-a lány elmosolyodott mire hatalmasat dobbant a szívem.
-Rendben.-biccentett.-Hétre gyere értem.
Olyan izgatottan készültem mintha az első randimra készülődnék.
-Nem fog megölni.-nyugtatott Christie amint segített kiválasztani a megfelelő szerelést.-De ha elszúrod, én esküszöm, hogy kinyírlak!
-Ez megnyugtató.-nyeltem nagyot amint felvettem a fehér, mintás pólót és a sötét farmert amit választott nekem. Sóhajtottam és felkészültem az előttem álló tortúrára. Most vagy soha. 6:45. Ideje volt indulnom.
-Sok sikert.-paskolta meg Christie biztatóan az arcomat.
-Csak nyugi tesó.-kontrázott rá Zayn. Bólintottam és elindultam. Most Lexy nyitott ajtót. Fehér trikó volt rajta "I♥Josh Hutcherson"-felirattal. Hát jóóó... Ezen kívül farmer és egy laza tornacipő. Az amelyiket Liam-től kapta.
-Állsz készen?-mosolyogtam szelíden. Kicsit fura volt újra magyarul beszélgetni.
-Indulhatunk.-bólintott a lány.-Majd jövök!-szólt oda Harry-nek.
-Vigyázzatok magatokra!-válaszolt a Göndörke. Felvettem egy napszemüveget és a fejemre illesztettem kedvenc Chicago Bulls sapkámat. Percekig nem szóltunk egymáshoz. Számomra annyira kínos volt, hogy nem tudtam mit mondani, de ő inkább csak nézelődött.
-Hogy vagy mostanában?-törtem meg a csendet hirtelen.
-Kösz, már újra jól vagyok.-pillantása kiismerhetetlen volt. Felsóhajtottam ahogy megállt egy pillanatra, hogy megnézzen egy kirakatot. Nem fáradt vele, hogy életben tartsa a beszélgetést.
-Azta.-nyögött föl ahogy meglátta a London Eye-t.-Említettem már, hogy tériszonyom van...
-Ne félj! Ott leszek én is...-fogtam meg a kezét ahogy beszálltunk az egyik fülkébe. A magasban csodálatos volt a kilátás. A város fényei beragyogták az esti égboltot. Lexy kerek szemekkel bámulta a tájat. Szerintem észre sem vette, hogy elszorította a kezemben a keringést. Nem szóltam rá. Olyan jó volt újra látni a fényt a szemében.
-Figyelj. Meg szeretnék neked mutatni egy dalrészletet.-szólaltam meg kis idő múlva. Lex figyelmesen nézett míg összeszedtem magam.

Oh baby, baby nem tudod, hogy minden megvan benned amit akarok

Csak nézlek, annyira jól nézel ki tetőtől talpig

Gyere ,gyere ide, ide,

Gyere, gyere ide, igen

Én csak be akarlak mutatni minden barátomnak

Süket dumát nyomok le nekik

Baby légy enyém ma este, enyém ma este

Baby légy enyém ma este, igen.

És ha te

Azt szeretnéd

Hogy én lépjek, igen

Mondd el csajszi ha minden érintést

Rohanásnak veszel.

Baby mondd yeah, a yeah, a yeah, yeah, a yeah

Ha nem szeretnél lassítani

Ha haza szeretnél vinni

Mondd yeah, a yeah, a yeah, yeah, a yeah

És engedd hogy megcsókoljalak...

-Tetszik.-bólintott komolyan amint befejeztem az éneklést. Ismét elmosolyodtam. Nem vártam, hogy ugrálni fog örömében, de a pillantásában felfedeztem egy kis szeretetet ami elég volt ahhoz, hogy megdobogtassa a szívem. Vége volt a menetnek. A lányon látszott, hogy kissé elszédült a magasban. A karomba kapaszkodott. Még körülnéztünk. Tudom, hogy elcsépelt, de lőttem neki egy plüss zsiráfot a céllövöldében. Út közben vettünk vattacukrot. Megfogtam a kezét és úgy indultunk vissza. Meglepetésemre beszélgetni kezdünk majd nemsokára együtt nevettünk. Talán még sincs minden veszve...-gondolkodtam el. Az ajtaja előtt megálltunk.
-Köszönöm az estét.-ölelte magához a foltos állatot.
-Nagyon szívesen.-közelebb léptem hozzá. Már épp le akartam hajolni, hogy megcsókoljam amikor gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, megelőzve a szándékomat.
-Jó éjt Niall!-mondta gyorsan majd eltűnt az ajtó mögött.-Liam-nek üzenem, hogy Boldog Születésnapot DaddyD!
-Jó éjt.-mondtam a hűvös falapnak. Kis híján elnevettem magam ahogy haza indultam...

Sziasztok! Nem jött össze a 10 komi, de feleslegesnek tartottam várni! :/ Hát itt van végre! A 66. rész! Most minden kiderül. Azonban ezzel a résszel még valamit kell mondanom...A kommentek számának alapján fogom eldönteni, hogy legyen-e számotokra egy meglepetésem... Érdemes most az egyszer annak is kommentelnie aki eddig nem tette.... Hajrá!

66.Still The One

(Lexy szemszöge)

-Harry, mi ez az egész?-a hangom remegett az idegességtől.
-Nyugi baby! Csak egy meglepetés.-csitított Harry szintén remegő hangon ahogy bekötöte a szemem egy fekete kendővel. Kezemet az arcára helyeztem és éreztem rajta a nedvességet.
-Miért sírsz?-a hangom ellágyult. Hazza a tenyerembe simította az arcát akár egy kiscica.
-Csak belement valami a szemembe...-szipogott halkan. Le akartam venni a kendőt, de nem engedte. Másik kezem is az arcát kereste. Ahogy megtaláltam végisimítottam a vonásait. Ahogy az ajkán simítottam végig, megfogta a tenyeremet és csókot lehellt rá. Elhúzódott és beültetett a kocsijába. A karomon felborzolódott a szőr. Nem láttam, így védtelennek éreztem magam míg meg nem éreztem Harry jelenlétét.
-Hazz?-motyogtam amint elindultunk.
-Igen?-szinte éreztem ahogy rám emeli zölden csillogó szemeit.
-Énekelnél nekem?
-Mit?-kérdezett vissza.
-Bármit...Csak hagy hallgassam a hangod.

-Tudod, hogy mindig ott leszek neked

Engedd, hogy én legyek, akihez jöhetsz

Azért mondom ezt mert igaz

Csak mondd a nevem

És én jövök, jövök, jönni fogok

A világ másik végén, Nem számít

Ott leszek, ott leszek, ott leszek

Még mindig ezt érzem

Ez valami olyan amit meg kell csinálnom

Kérdezd meg miért akarom

Minden rólad szól, rólad, rólad

Minden amit teszel, teszel, teszel...

A hangja elcsuklott. Nem tudta elrejteni. Összezavart.
-Harry? Mi a fene történik? -ismét le akartam venni a kendőt, de most sem engedte.
-Kérlek, csak bízzál bennem!-mondta a suttogásnál is halkabban. A torkom összeszorult. Nagyon nem tetszett nekem a helyzet. Miért ilyen szomorú? Hova megyünk? Minek ez a hülye kendő?-zakatoltak a fejemben a gondolatok. Mint mindig, most is a medálomat markolásztam megnyugtatást és támaszt keresve. Lelassítottunk és megálltunk valahol.
-Egy perc. Kérlek ne less!-érintette meg Hazza a kezemet mielőtt kiszállt volna. Kisvártatva nyílt az én ajtóm is és ismét elfogott valami vad félelem.
-Segítek.-Harry megfogta a könyököm, hogy könnyebben kiszálljak az autóból. Az orromat megcsapta a város szaga.-Megígérem, hogy nem lesz semmi baj!-suttogta Hazza a fülembe míg egy épület felé kormányzott. Kinyitotta az ajtót. Hallottam ahogy kattan egyet a zár.
-Erre gyertek!-szólalt meg egy idegen hangú férfi. Görcsösen markoltam a Fürtöske kezét. Az egyensúlyérzékem is elég silány volt, valahogy látás nélkül az is megkopott.
 Megálltunk valahol. A kendőn nem hatolt át a fény sem. Ugyanúgy lehettünk volna egy sötét pincében és a Tower-ben egyaránt. Harry biztatóan megszorította a kezemet. Leblokkoltam. Csupán halk neszek jutottak el a fülemhez, aztán valaki megszólalt. Pontosabban énekelni kezdett.:

Hello, Hello

Tudom, hogy már egy ideje ez van

Van valami, amiről én tényleg szeretném, hogy tudj

Valami, amiről szeretném, hogy tudj

Azt mondod mindenkinek, hogy gyűlölsz engem

Nem hibáztatlak ezért, mert tudom, hogy én hagytalak el

Tudom, hogy én hagytalak el

Most visszajöttem, itt vagyok az ajtódnál

Figyelsz engem, biztos vagyok benne

Már látnom kellett ezt korábban

Te vagy minden amire gondolni tudok

Annyira hülye voltam, hogy hagytalak elmenni

De én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Lehet, hogy továbbléptél

De tudnod kell, 

hogy én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Tudom, hogy ez túl soknak hangzik

De én soha nem fogom feladni

Annyira hülye voltam, hogy hagytalak elmenni

De én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Hello, Hello

Őszintén remélem, hogy megbocsátasz nekem

Én kezdek beszélni,

Te pedig mondd el, amit hallani akarok

Csak mondd el, amit hallani akarok

Én próbálom, próbálom elölről kezdeni,

és találni valakit

De minden időszakra és minden szavunkra emlékszem

Nem tudom kiverni őket a fejemből

Most visszajöttem, itt vagyok az ajtódnál

Figyelsz engem, biztos vagyok benne

Már láttam ezt korábban

Te vagy minden amire gondolni tudok

Annyira hülye voltam, hogy hagytalak elmenni

De én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Lehet, hogy továbbléptél

De tudnod kell, 

hogy én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Tudom, hogy ez túl soknak hangzik

De én soha nem fogom feladni

Annyira hülye voltam, hogy hagytalak elmenni

De én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Hé te, te vagy még mindig az egyetlen 

Tudom, hogy ez túl soknak hangzik

De én soha nem fogom feladni

Annyira hülye voltam, hogy hagytalak elmenni

De én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen

Én-én-én tudom, hogy még mindig te vagy az egyetlen...

Már az első mondatnál lefagytam. Niall hangja élesen hasított a szívembe. A könnyek megeredtek az arcomon.
-Harry, ezt nem teheted!-nyöszörögtem a pólójába kapaszkodva.
-Várd ki a végét, a kedvemért!-ölelt át szorosan. A kendő lekerült a szememről amint a dal véget ért. Egy pillanatig nem láttam semmit. Hazza eltűnt mellőlem. Ahogy a szemem hozzászokott a fényhez megpillantottam egy srácot. Gitár volt a kezében. Szőke haján megcsillant a lámpafény. Mellette egy, az enyéméhez hasonló, kendő hevert. Ketten voltunk egy szobában. Egymás szemébe néztünk. A szívem úgy dobogott mint akit üldöznek. Niall letette a gitárját. Az ő arcán is könnyek folytak végig.
-Én...nem tudtam...-kezdte akadozva. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Lassan felé léptem. A torkomban hatalmas gombóc volt. Niall hasonlóképp tett. Hirtelen minden megvilágosodott. Harry titkos telefonjai. A "nyaraljunk London-ban!"-terv. Mind azért volt, hogy kiszolgáltassanak ennek a helyzetnek.
-Megfenyegettek!-csapott a mondandója közepébe. Már épp le akartam ordítani a fejét, hogy mégis mit képzel magáról, de a szavak bent rekedtek.
-Hogy micsoda?-törölgettem a szememet.
-Juliett megfenyegetett, hogy elintézi, hogy kitegyenek a bandából ha én nem...Ha nem...-lesütötte a szemét. A könnyei halk koppanással hullottak a padlóra.-Megijedtem, gyorsan kellett cselekednem...-a hangja el-elcsuklott beszéd közben. Nem tudott, vagy csak nem akart a szemembe nézni.
-Azt várod, hogy ezt elhiggyem?-tört ki belőlem minden harag amiről azt hittem, már nem is létezik.-Azt várod, hogy most majd a karodba ugrok, mintha nem is történt volna semmi?! Igazad volt!-a szavaim korbácsütésként sújtottak le a fiúra. Minden élesebb szónál összerándult.-Ketté téptél és eldobtál mint egy félresikerült rajzot!-a hangom zokogásba fulladt.-Nem tudod milyen volt...-néztem rá villámló tekintettel.
-Ha...ha ez vígasztal, minden pillanatban gyűlöltem magam. Most is gyűlölöm.-horkant fel egy keserű nevetéssel.-Soha nem fogom megbocsátani, hogy ezt kellett tennem...Csak...csak annyit szeretnék kérni...csak....megpróbálhatnánk mégegyszer?-felpillantott. Arca könnyektől volt maszatos.-Most jobb leszek...-ígérte.-Csak...hagy bizonyítsam be, hogy igazat mondtam...Hogy amit...-észrevette, hogy a medált morzsolgatom az ujjaim közt.-...Me-megtartottad?-az arcára halovány remény kúszott. Nem szólaltam meg. Fogalmam sem volt mit mondjak. Annyira hinni akartam neki, hogy fájt. Ugyanakkor Harry-hez akartam bújni. A mellkasába fúrni az arcom és elfelejteni a most történteket. Még mielőtt tovább gondolkodhattam volna, közelebb léptem hozzá. A tenyerem az arcán csattant. Nem lépett hátrébb. Piros folt maradt a kezem nyomán. Nem nagyon láttam a könnyektől. Kezemet az ütés nyomára simítottam. Ujjaim a hajába szántottak. Lehúztam magamhoz a fejét. Arcom az arcához simult. Ajkam a fülénél volt.
-Ha hibázol...Végeztünk Niall...Egy esély....-suttogtam.-Előröl kell kezdened! A legelejéről!
Elhúzódtam és a szemébe néztem. Kezet nyújtott. Egy pillanatig gyanakodva méregettem.
-Niall Horan vagyok.-mutatkozott be egy félénk mosoly keretében...

VÉGE

Hello London! Sziasztok :D Már nem sok van a terv kiteljesedéséig :) Várjátok már ugye? ;) Komizzatok és előbb is megkaphatjátok! 10 komi és jön a kövi! ;P Sok sikert :)

65.Hello London

(Harry szemszöge)

Lexy a vállamra hajtotta a fejét és mélyen aludt. Néztem az arcát. "Ha minden jól megy", nemsokára Niall karjaiban lesz. És elfelejti mindazt ami köztünk történt. Mindenképp így kell lennie. Az eszem tudja, hogy ez a helyes, de a szívem...A szívem mindig ott marad nála. A fáradt dobbanások mindig emlékezni fognak a csókunkra, a közös alvásra. A küzdelmekre, a nevetésre. Mindarra amit mi ketten megéltünk. Nekem csak ennyi jutott, ezzel kell megelégednem.
-Harry vigyél innét!-motyogta a lány.-Nem, Niall, nem! Kérlek...
Felriadt a hangszórókból feltörő hangra. Mindjárt leszállunk. Bekapcsoltuk az öveinket. Ujjaim Lexy kezét keresték. Amikor megtaláltam, gyengéden megszorítottam őket. A kocsimat a reptérre hozattam előre, hogy ne kelljen autót bérelnünk.
-Hova megyünk?-kérdezte Lexy miközben beszálltunk.
-Hozzám. Megismerkedhetsz Pussy-val.-vigyorogtam rá a féloldalas mosolyommal. Zöldes szeme felcsillant egy pillanatra.-De előbb be kell ugranunk anyukámhoz, hogy elhozzuk.
-Rendben.
Végül csak én mentem be, megfogtam a cicámat és gyors puszilkodás után tovább is mentünk. A lakásomban nyomasztó volt a csönd. Most nem volt itt Louis, hogy teli torokból visítva üdvözöljön amint belépek. Zayn sem rohangált egy hajkondicionáló sprayvel a kezében. Liam nem edzett a Tv előtt a nappaliban és Niall sem tömte a hasát derékig elmerülve a hűtőben. Olyan apróságok voltak ezek aminek a hiánya megőrjített. Nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba. Lexy elindult felfedezni a házat. Épp Pussy-t dögönyöztem mikor megszólalt a mobilom. Liam volt az.
-Szia Li!-vettem föl egy pillanatra letéve a macskát.
-Szia, Londonban vagytok már?
-Aha, most értünk ide. Ott mi a helyzet?
-Próbálunk a koncertre, csak most épp szünetet tartunk.
-Klassz. Akkor holnap este hét?
-Pontosan. Ne késs el. Paul hátul fog várni titeket. Ajánlom, hogy kösd be Lexy szemét. Fel fogjuk hozni a színpadra.
-Megőrültél? És ha dührohamot kap, vagy ilyesmi?
-Nem lesz semmi baj!-ígérte Liam.-Most le kell tennem, itt van Niall.
-Harry-vel beszélsz? Had beszéljek én is!-hallottam a Szöszi hangját a háttérből.
-Hazz?-Liam hangja kérdő volt.
-Add oda!-sóhajtok nagyot.
-Hogy vagy?-Niall rekedt akcentusától enyhén megborzongok.
-Köszönöm Niall, egyre jobban.
-Még haragszol rám, ugye?-az Ír hangja szomorúan csengett.-Holnap este megyünk Londonba, mindent elmagyarázok, ígérem!-hadarta gyorsan.
Ezt nem nekem kéne mondanod!-akartam felelni, de nem tehettem.
-Rendben Niall.-sóhajtottam fel.-Addig is vigyázz magadra!
-Szeretlek tesó.-motyogta a Szöszi aztán letette. Lenéztem a telefonra miközben egy újabb sóhaj hagyta el ajkamat. Bíztam benne, hogy Liam-nek lesz igaza...

(Louis szemszöge)

Végül Christie és én kajálni mentünk. Paul az tanácsolta, hogy a szálloda éttermében együnk, mert az viszonylag nyugalmas. Megfogadtuk a tanácsát és behúzódtunk egy kellemes kis sarokba.
-Tudod, remélem összejön Liam terve...-kezdett bele Christie miközben már az előételt eszegettük. Elgondolkodtam egy pillanatra. Kicsit mérges voltam Harry-re amiért hazudott nekünk, nekem....,de ugyanakkor zseniálisnak tartottam a tervét.
-Hm... Én is.-motyogtam.-Ez elsősorban Lexy-n múlik...meg persze Niall-on és Harry-n... De végeredményben valaki pórul jár... Tudod kivel beszélgettem ma?-jutott eszembe.
-Kivel?-vonta föl a lány a szemöldökét.
-Taylor Swift-tel...
Christie enyhén félrenyelt meglepetésében.
-És mit akart?-kérdezte kisebb fuldoklás után.
-Harry után érdeklődött...-vontam vállat. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.-Csak jobbulást akart neki kívánni, mert hallott róla, hogy beteg.
-Aha...Értem.-a lány elgondolkodva meredt maga elé. Olyan kíváncsi lettem volna, hogy mi jár abban a csinos kis buksijában...Meghozták a főfogást. Nem is figyeltem az étel ízére. Egyfolytában a holnapi koncerten járt a fejem. Vacsora után pezsgőt ittunk.
-Jössz táncolni?-kérdeztem ahogy kiürült a poharam.
-Igen.-bólintott Christie. Közel álltunk a zenészekhez. Egy lassú számot játszottak. Átöleltem a lány derekát és szorosan magamhoz húztam. Feje a mellkasomon pihent.
-Louis?-szólalt meg hirtelen. Nem emelte fel a fejét.
-Hmm?-motyogtam a hajába.
-Mi lesz ha vége van a táncunknak?-hirtelen valami halálos bizonyossággal tudtam, hogy nem a jelenre gondol. Gondolkodóba estem.
-Szerintem....Soha nem fogjuk elfelejteni ami történt. A dallam mindig a fülünkben fog csengeni. Emlékezni fogunk minden lépésre. Mindig tudni fogjuk, mikor fordultunk és lesz egy dal ami összeköt minket... Egy dal aminek hallatán mindkettőnk szeme könnyes lesz. A dal ami egyszerre fog megmosolyogtatni és végtelenül elszomorítani. Azt a dalt szeretni és gyűlölni fogjuk....
-Nem fogsz elfelejteni?-nézett rám csillogó szemmel.
-Soha!-csókoltam meg lágyan.-És te sem, ugye?
-Soha!-csókolt vissza. Tovább ringatóztunk a zene ütemére. Lehunytam a szememet és arcomat a hajára simítottam. Most csak élvezni akartam a jelenlétét és nem gondolni a holnapra. Bárcsak megállíthatnám az időt...

A második Díjam :) Köszönet érte Tinaa :3-nak ♥

1. Ha megkaptad a díjat készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet !
2.Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre !
3.Összesen öt személynek kell továbbadnod.
4.Ezt egytől egyik át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat.
5.A díjat visszafelé nem lehet adni!


Mi a keresztneved?Beceneved? - Barbara :) Becéznek: Barbi, Barbikám, Cica, Barbarella (Így csak a padtársam hív) Honi, Barbcii :D, Írmanó (alacsony vagyok, és imádom az Ír kultúrát)

Melyik dalon tudsz igazán sírni? -A Summer love on és A Listen to your heart zongora alapján :'(

Félsz a sötétben? - Nem.

Szerelmes vagy valakibe? -Aha, úgy hívják Niall Horan :D (de tényleg) Egyébként azt hiszem...

Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami veled történt? - Egyszer kihánytam egy létra fokai közt mert nem értem le mire akcióba lendült a gyomrom xD

Gondolatban öltél már meg valakit? - Nem is egyszer!

Szerinted a péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent? -Nekem általában szerencsét hoz.

Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? - Ilyen mindenkinek van! :)

Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz? - Nem, senki másnak nincs köze hozzá, hogy mit hallgatok.

Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? -Általában nem....

Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? - Találkoznék a 1D-nal meg Josh Hutchersonnal és jótékonysági party-t rendeznénk a Szürke Farkas megmentéséért... *-*

Szoktál álmodozni? - Igen, másképp nem is tudnám írni a történetem :)

Járnál Chace Crawforddal? - Kövezzetek meg, de az ki? :O (Házi feladat, beírni a google-ba)

Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány? - Egy fiút :) Vagy ikreket, szintén fiú mindkettő :)

Adni jobb,vagy kapni? - Adni :)

Titkom: Az agyam kezd megzakkkkannni :D

Bakancslista: -Kijutni Írországba
- Találkozni a One Direction-nal.
- Megölelni Niall-t!
- Megcsináltatni az új tetkómat.
- Megismerni Josh Hutcherson-t.
- Kiadni egy könyvet, vagy a verseimet :)
-Elvégezni az Erdésztechnikumot :)
Azt hiszem ennyi :)

Akiknek küldöm:

http://lifewithlouistomlinson.blogspot.hu/

http://nilla-2.blogspot.ro/2013/04/es-megis-figyelek-rad-xi.html

http://girlthatowe.blogspot.hu/

http://thisismylife-stella.blogspot.co.uk/

Sziasztok :)) Ugye mindenki emlékszik Niall és Lexy első randijára? Remélem igen :D Aki pedig nem, vagy aki fel akarja frissíteni az emlékezetét annak itt a link: http://www.sweetdream1d.blogspot.hu/2012/07/itt-6-os-is-10-komment-es-jon-kovi-er.html

64.Niall Titka

(Lexy szemszöge)

Álmomban kint ültem a kertben. A Niall-től kapott nyaklánccal babráltam. Megint rá gondoltam. Arra ahogyan rám nézett. Annyira fájt, hogy nem érezhetem többet ahogyan átölel és arcát a hajamba temeti. A nyaklánc egyszer csak pattant egyet a kezemben és ketté vállt. Először azt hittem eltörtem, de aztán rá jöttem, hogy valójában ki lehet nyitni. Egy papírfecni esett ki belőle. Mielőtt elolvashattam volna felriadtam. Harry lehetetlenül hangosan horkolt mellettem. Azon csodálkoztam, hogy eddig nem ébredtem fel rá. Megtapogattam a mellkasomat mígnem megtaláltam a kis lóhere alakú medált. A fém puha hűvössége megnyugtatott. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába egy pohár vízért. Ahogy a hűs folyadék lesiklott a torkomon, egyből jobban éreztem magam. Kihalásztam a pólóm alól a medált és vizsgálgatni kezdtem. Lehunyt szemmel próbáltam magam elé idézni az álmomat. Vajon tényleg sikerül kinyitnom a medált, vagy csak álom az egész? Halk kattanás jelezte, hogy nem kergültem meg. Félve nyitottam ki a szememet. A talizmán szétnyitva hevert a tenyeremen. Egy kis cetli lógott ki belőle. Reszkető kézzel bontottam ki. A szám elé kaptam a kezemet ahogy a sorokat olvastam:

Álmodj néha rólam én ott

leszek veled,

Ha érint a hajnal korábban

ébredek,

Szólj néha hozzám, hogy

hiányzom neked,

Keress álmaidban én ott

leszek veled...

Mert én vagyok az aki mindennél 

és mindenkinél jobban szeret...

Reméltem, hogy meg fogod egyszer kapni ezt az üzenetet! 
SZERETLEK ÖRÖKKÉ: Niall
A könnyeimtől nem láttam semmit. Lecsúsztam a mosogató mellett a földre és a kezembe temettem az arcomat. A vállamat rázta a zokogás. Alig kaptam levegőt. Mit tegyek?-fogalmazódott meg bennem a gondolat. Szinte érztem a vállamon Niall tenyerének forró súlyát amint bátorítóan átölel. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom, de a büszkeségem nem engedte.  Amint abbahagytam a sírást, felálltam, hogy megmossam az arcom. Lehunytam a szemeim, küzdve az újra és újra feltörő könnyekkel.-Felejtsd el őt! Vége! Soha többet nem fogod látni!-utasítottam magamat.-Igen! Ennyi maradt belőle! Egy lap szavakkal amik nem lesznek igazak míg ő ki nem mondja őket. És nem fogja őket kimondani! Te is tudod, hogy nem!
Felmentem a szobámba és felöltöztem. Harry-nek hagytam egy levelet, hogy ne aggodalmaskodjon majd elindultam sétálni. Az utcák kihaltak voltak hajnali kettőkor. Hú, micsoda meglepetés!-morogtam magamnak amint lefordultam a kis kavicsos ösvényre ami a Maros partja mellett vezetett. Régen is mindig ide jártam sétálni ha valami nyomasztott, vagy ha csak gondolkodni akartam. Néztem a holtág sötét vizében tükröződő csillagokat. A víztükör egyenletes simaságát megzavarta egy tőkésréce pár úszkálása. A kacsák le-lebuktak a víz alá. Olyankor csak sárga lábuk és a farktollaik lógtak ki a vízből. Pár percig néztem őket. Olyan békések voltak. Szinte már-már nyomasztóan romantikus volt az úszkálásuk. Énekelni kezdtem. A hangom olyan tiszta és édes volt, hogy magamat is megleptem vele. Ilyen előfordult néha, de nagyon ritkán...

I remember years ago

Someone told me I should take

Caution when it comes to love

I did.

And you were strong and I was not

My illusion, my mistake

I was careless, I forgot

I did

And now when all is done

There is nothing to say

You have gone and so effortlessly

You have won

You can go ahead tell them

Tell them all I know now

Shout it from the roof tops

Write it on the sky line

All we had is gone now

Tell them I was happy

And my heart is broken

All my scars are open

Tell them what I hoped would be

Impossible, impossible

Impossible, impossible...

A szavak olyan könnyedén jöttek a nyelvemre. Azt hittem már rég elfelejtettem ezt a dalt, most mégis könnyedén futottak a mondatok a dallamok mentén. Mennyire illett a dal a hangulatomhoz. Arra gondoltam, vajon mit csinálhat épp Niall? Talán az igazak álmát alussza vagy megint tömi a hasát... Megráztam a fejem, hogy megszabaduljak a gondolatoktól. Vajon gondol még rám? Vajon ő is felidézi a pillanatainkat?
-Impossible...

Sziasztok :)) Mostanában olyan keveset kommenteletek... Ennyire unalmas a sztori? Ha igen, akkor legalább azt jelezzétek és akkor nem szenvedek vele többet (Tisztelet a kivételnek) :/ Légyszi írjatok már, 29 rendszeres olvasóból nem hiszem el, hogy csak 5 ember néz be ide néhanapján... :(

63. Look After You

(Christie szemszöge)

-El kéne mennünk valahova!-közölte Louis tusolás közben.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem miközben beszappanoztam a hátát.
-Hát tudod...kecskét fejni...Te fejtél már kecskét?... Vagyis randizni, igen randizni!-javította ki magát kuncogva.
Elmosolyodtam és megpusziltam a tarkóját.
-Mikor?
-Mondjuk holnap délelőtt?
-És mégis hova mennénk?
-Az legyen az én titkom.-kacsintott rám amint megfordult.
-Háát jóó, de..-kezdtem volna  a mondatot, de Louis hevesen megcsókolt. Ajka forró volt és mohó. Felnyögtem ahogy kezeit a fenekem alá csúsztatta és megemelve a csempének nyomott. Valaki kopogtatott, de Lou csak mérgesen kiordított.
-Gyere vissza később!-aztán ajka visszatért a nyakamhoz.
-De valaki téged keres!-A "valakit" Zayn olyan hangsúllyal ejtette, hogy még nekem is felkeltette az érdeklődésemet.
-Menj, nézd meg ki az! Aztán gyere vissza!-nyomtam egy gyors csókot az ajkára mielőtt elhúzódtam volna tőle. Valami rossz érzés kerített hatalmába. Miután Louis elment, megtörölköztem és gyors öltözködés után kiültem az erkélyre. Nemsokára csatlakozott hozzám Liam is.
-Figyelj, van egy tervem, de nem mondhatod el Niall-nek, oké?-mogyoróbarna szeme izgatottan csillogott.
-Nem mondom el.-ígértem. Ekkor Liam belekezdett egy történetbe. Mire a végére ért, nem tudtam eldönteni, hogy megfojtsam-e Niall-t vagy inkább öleljem át és vigasztaljam meg. Valahogy mindkettő reálisnak tűnt.
-És most mi a következő lépés?-kérdeztem miután rendeztem a gondolataimat.
-Most beavatom a többieket is.
-Tedd azt, én azt hiszem sétálok egyet.
-Vigyázz magadra és ne menj messzire.-Liam megpuszilta a homlokomat majd magamra hagyott. Átöltöztem és elhagytam a szállodát. Sétálás helyett inkább kocogni kezdtem. Néztem a város fényeit. Az alkonyati fényekbe máris belekeveredtek az utcai lámpák villogó neon feliratainak fényei. Más volt mint otthon. Otthon kiültem a hátsókertbe a meggyfánk egyik ágára és az egyetlen fény a lemenő nap sugarainak narancsos áradata volt. Elfogott a honvágy.
-Halihó!-szólított meg egy ismeretlen nő. Lefékeztem mielőtt gondolkodhattam volna.
-Szia.-mondtam miközben próbáltam több oxigént préselni a tüdőmbe.
-Beszélhetnénk?
-Bocsi, de azt sem tudom....Eleanor?-tátva maradt a szám ahogy felismertem a lányt.
-Igen, szóval beszélhetnénk?-félve körülpillantott, hogy lát-e minket valaki. Gyanakodva mértem végig, de nem tűnt veszélyesnek.
-Persze.-bólintottam rá.
-Menjünk, igyunk egy kávét.-intett fejével egy kávézó felé. Miközben követtem azon gondolkodtam, vajon mit akarhat tőlem? Tuti, hogy Louis van a dologban... Bent leültünk egy magányos boxba. El rendelt mindkettőnknek egy-egy jegeskávét.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem az asztalterítőt babrálva. Megigazítottam örökösen lecsúszni vágyó szemüvegemet majd rá néztem.
-Hogy van Lou?-a hangja aggodalmasan csengett.
-Őhm...Jól van.-feleltem meglepetten. Azt hittem egyből letámad majd, de csak elmosolyodott.
-Ti most akkor együtt vagytok, ugye?
-Valami olyasmi.-bólintottam még mindig teljes zavarban. Kihozták a kávénkat.-Miért...?
-Miért akartam beszélni veled?-előz meg Eleanor a kérdéssel.-Mert szeretném tudni, hogy Louis jó kezekben van-e...
-És most...?
-Azt hiszem igen.-bólintott El. Átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem. A tenyere meleg volt és puha.-Megtennél nekem valamit?
-Persze.-bólintottam most már jóval nyugodtabban.
-Vigyázz rá, oké? Louis nagyon sérülékeny srác. A fanokról pedig annyit, hogy csak mosolyogj és integess. Van aki kedves, de sajnos olyanok is vannak akik bántani akarnak majd. Fel a fejjel és ne hagyd, hogy az ilyenek tönkre tegyék a kapcsolatotokat.
-Köszi a tanácsokat.-mosolyogtam vissza a lányra. Megittuk a kávénkat, közben még beszélgettünk egy kicsit a srácokról.
-És mi van Niall-el? Mostanában olyan nagyon szomorú...-kérdezte El egy kis szünet után.
-Szerelmi bánat. De orvosoljuk a helyzetet. Liam egy zseni ha ilyen ügyekről van szó...
-Na igen, Li tényleg ért hozzá, hogyan kell rendbe hozni a dolgokat.-mosolygott ismét a lány.-És Harry? Meggyógyult már?
-Óh határozottan jobban van.-bólintottam egy cinkos mosoly keretében. Csörgött a mobilom.
-Szia Louie.-Eleanor szeme felcsillant amint kiejtettem a nevet. A fejét rázva próbálta a tudtomra adni, hogy ne mondjam el kivel vagyok. Bólintottam.
-Szia, merre vagy?
-Csak eljöttem futni egy kicsit. Nemsokára otthon vagyok.
-Futni, hmm és akkor mit keres veled Eleanor?-az arcomról lehervadt a mosoly.
-Honnét...?
-Nézz ki az ablakon!-úgy tettem ahogy mondta. Az utca túloldalán egy napszemüveges, kapucnis srác állt. Intett nekem.-Bemegyek!
-Ne!-kiáltottam fel öntudatlanul.-Maradj ahol vagy, mindjárt megyek.-letettem mielőtt válaszolhatott volna.
-Menned kell, igaz?-El kinézett az utcára.
-Be akart jönni. Gondolom nem akarsz vele találkozni...
-Felesleges lenne piszkálni a hamvakat. Azért örülök, hogy beszélgettünk!-mindketten felálltunk. Gyorsan magához szorított egy pillanatra majd már ott sem volt. Kissé kábultan mentem ki Louis-hoz.
-Jól láttam, hogy megölelt?-mormogta Lou miközben magához húzott. Úgy nézett végig rajtam mintha keresne valamit.
-Louis?!-szólaltam meg kérdő hangvétellel.-Mit csinálsz?
-Nem tett rád valami nyomkövetőt, vagy ilyesmi?-humorizált. Felnevettem.
-Nem történt semmi ilyen!-csaptam a kezére ahogy végig akart tapogatni.
-Miről beszéltetek?-kérdezte miközben megfogta a kezemet és elindultunk vissza a szállodába.
-Legfőképp Niall letörtsége érdekelte és az, hogy Harry meggyógyult-e már...-arról szót sem ejtettem amit Lou-val kapcsolatban mondott.
-Aha. Tudod a hotel olyan mintha egy hatalmas sütiben járkálnál.-nézett fel az épületre.-Az a felhő meg olyan alakú mint egy támadó hörcsög!-kiáltott fel rémülten. Én is felnéztem. A legtöbb jóindulattal sem volt támadó hörcsög alakú az az egy felhő ami az égen úszkált. Ezt a feltételezést Louis kreatív fantáziájának tulajdonítottam.
-Igazad lehet.-hagytam rá. A lakosztályban hatalmas rumli fogadott. Niall egy tejszínhabos flakonnal meg egy tál palacsintával rohangált fel-alá. Liam őt üldözte egy hajvasalóval, Zayn pedig Liam-et egy fakanállal.
-Csak semmi nyugalom! Őrizzük meg a pánikot!-fékezett le egy pillanatra a Szöszi.-Az én palacsintám!-hallatott hatalmas csatakiáltást. Megcsapott minket a tömény alkoholszag. A nappaliban elszórtan piás üvegek voltak. Mindent megmagyaráztak.
-Add azt ide!-Liam legalább józan volt.-Niall hányni fogsz!
-A hajam, te kurafi!-Zayn haja ragadt a tejszínhabtól. Bele sem mertem gondolni, mi lehet akkor a konyhában.
-Szerintem meneküljünk!-suttogta Lou a fülembe. Bólintottam és a fal mellett oldalazva osontunk a szobánk felé.
-Srácok nem látok a jobb fülemre!-panaszkodott Niall amint teljes erőből nekirongyolt egy oszlopnak. Kicsit kábultan hátrébb lépett. A homlokán egy hatalmas dudor kezdett növekedni.-And let me kiss you! Ihletet kaptam!-robogott tovább a szobája felé. Liam feladta az üldözését egy pillanatra. Megállt, hogy körülnézzen. Zayn későn vette észre és nekiszaladt. Mindketten hasra estek. Louis nem bírta sokáig.
-Kicsi a rakás!-visította és rájuk vetette magát. Jobbnak láttam ha lelépek mielőtt valami hülyeséget csinálnak velem is. Bezárkóztam a szobába és leültem az ágyra. Valaki mocorgott az ágy túloldalán a földön. Halkan odaosontam. Két zoknis lábfej lógott ki az ágy alól. Tehát tuti nem Lou. A méretéből mag a szagából ítélve pasi. Bebújtam mellé. Niall volt az. Nagy erőkkel tömte magába a palacsintát közben halkan szipogott.
-Mizu?-kérdeztem tőle. Rám pillantott és elmosolyodott egy kicsit.
-Hiányzik valami. Kérsz palacsintát?-gyanús volt, hogy Niall bárkinek is ad a kajájából, de vállat vontam és elfogadtam az édességet.
-Képzeld ma találkoztam Eleanorral.-meséltem miközben ettünk.
-Tényleg?-a srác meglepetésében ugrott egyet. Mivel a hely szűkös volt, a feje búbjára is szerzett egy puklit.-Aú!-panaszkodott.
-Aha.-alig bírtam ki, hogy ne nevessek. Átöleltem a srác vállát.
-És miről beszéltetek?-kérdezte hozzám bújva.
-Rólad és Harry-ről... Megkérdezte mi a helyzet veletek. Meg persze Liam-ről, Zayn-ről és Louis-ról is esett pár szó...
-Értem...-motyogta.-Mondtad neki, hogy én és Lexy...-a hangja elcsuklott. Szorosabban öleltem magamhoz.
-Minden rendbe fog jönni!-ígértem neki...

Halihóóó :) Meghoztam a 62. fejezetet :P Utólag is boldog Nyuszót mindenkinek :D Komizzatok :*

62. Live While We're Young

(Harry szemszöge)

Előbb ébredtem fel mint Lexy. Mivel elterülve aludt a mellkasomon, elég nehéz volt kikászálódnom az ágyból.
-Niall...-motyogta álmában.-Ne menj még...
A mellkasomban egy hatalmas lyuk tátongott ahogy végre sikerült kijutnom a szobából. Lebotorkáltam a konyhába, hogy reggelit készítsek. Ahogy az összetevőket rakosgattam, eszembe jutott egy emlék... Épp csirkét sütöttem amikor betoppant. Kócos volt és álmos. Én meg anyaszült meztelen. Nem számítottam rá, hogy korán reggel társaságom lesz. Már akkor fura hatással volt rám...-annyira elmerültem az emlékben, hogy észre sem vettem, hogy megvágtam magam csak mikor ömleni kezdett a vér a kezemből.
-A francba!-szitkozódtam halkan miközben a csap alá tartottam vérző kezemet.
-Hazz?-hallottam meg ekkor egy rekedt hangot.
-A konyhában vagyok baby!-kiáltottam vissza.-De jobb lenne ha most nem jönnél ide!
-Miért?-Lexy megállt az ajtóban és hatalmas szemekkel bámulta vérző kezemet.-Mi a csudát csináltál?
-Elkalandoztam és megvágtam magam.-vontam vállat egykedvűen. Lexy valahonnan egy elsősegély felszerelést kerített. Reszkető kézzel tisztogatta a sebet.
-Lehet, hogy be kéne mennünk a kórházba...-motyogta miután úgy ahogy elállította a vérzést.
-Hogyisne! Holnap az újságban meg "Harry Styles Szegeden?"!-csattantam fel dühösen. A lány megilletődve hátrébb lépett egyet.
-Bocs, hogy segíteni akartam! Felőlem akár el is vérezhetsz!-felelt szintén dühösen és otthagyott egyedül a konyhában. Lehajtottam a fejem és csak néztem a mosogatóban vöröslő vért. Talán tényleg el kéne véreznem. Mennyire megkönnyítené a dolgokat. Megráztam a fejemet. Fürtjeim ide-oda röpdöstek a mozdulatra. Láttam visszatükröződni az arcomat egy edényen. Torz pofa volt valami ostoba, eszelős mosollyal az ajkán. Nem az én arcom. Lehunytam a szemem...
-Lexy várj!-ellöktem magam a mosogatótól és a lány után vetettem magam. Ez az utolsó lehetőség. Ha soha többet még csak hozzá sem szólhatok, ezt akkor is meg kell tennem. A hálószobájában találtam meg. Felhúzott térddel kuporgott az ágyon. Odaléptem hozzá. Felnézett rám. Lehajoltam és ajkamat az ajkára tapasztottam. Ujjai a hajamba túrtak. Lehúzott magához. Csípőm a két lába közt volt. Könyökömmel megtámaszkodtam a feje két oldalán.  Egyik kezem lebarangolt a pólója szegélyéig és felfelé kezdtem húzni a kopott anyagot. Lexy nem ellenkezett. Megharapta a számat csókolózás közben. Olyan erősen, hogy az magamhoz térített...
Még mindig a mosogató előtt álltam. Én voltam az aki megharapta a számat. Vér ízét éreztem a nyelvemen. Kiköptem a pirosas folyadékot.-Röhejes vagy Harry Styles!-közöltem magammal.-Szép kis ábránd, nemde, öregfiú?-ököllel csaptam a pultra. Szánalmasnak éreztem magam. Mivel az ábrándtól minden vér kiszállt a fejemből, meg kellett támaszkodnom egy kis ideig a mosogatóban mire sikerült annyira összeszednem magam, hogy értelmes dolgokra legyek képes.
-Lexy!-szólítottam halkan a lányt.-Kérlek ne haragudj rám!-motyogtam. Tudtam, ha most utána megyek, nem fogok tudni uralkodni magamon.-Csak barátok!-emlékeztettem magamat immár sokadszorra.-Ő Niall-hez tartozik!
-Hé baby! Van egy meglepetésem!-kiáltottam fel ismét. Lexy a nappaliban volt. Tv-t nézett. One Direction, élőben Phoenix-ből. Az arcán könnyek futottak végig ahogy Niall-t vette közelről a kamera. A fiú élénk kék tekintete kopott volt. Valahogy nem volt már ugyanaz az életvidám Ír manó akit én úgy szerettem. Ez a srác csupán egy árnyék volt. Egy olyan fiú árnyéka aki egy kirobbanó energia bomba volt egykor. Aki egyetlen mondattal ezreket lett volna képes megnevettetni. Annak a srácnak az árnyéka aki szenvedélyesen szerette a pocakját és a Nando's-t. Egy olyan fiúé aki mindent megtett volna a családjáért és azokért akiket szeret... Amikor a More Than This-t énekelték, nekem is eleredtek a könnyeim. Ez kínzás volt. Niall énekelte a legjavát. Annyira szívbe markoló volt a hangja, hogy az ajtófélfának kellett támaszkodnom. Már értettem miről beszélt Liam. Mennyire igaza volt. Az én érzelmeim eltörpültek a szememben. Megint csak az számított, hogy Niall-t újra mosolyogni lássam. Nem érdekelt miért tette amit tett, csak az számított, hogy megbánta. Csak az számított, hogy ő és Lexy végre ismét egymásra találjanak.
-Köszi srácok!-szólalt meg Niall amint véget ért a dal.-Most egy új számmal jöttünk... Ti lesztek az elsők akik hallják. Szóval következzék a Live While We're Young!
Hatalmas tapsvihar. A hangszórókból felzúgott a nóta amin titokban egész nyáron dolgoztunk. A tömeg őrjöngött. Magamban elmosolyodtam. Lexy megtörölte a szemét.
-Na milyen?-ültem le mellé és karoltam át a vállát.
-Hát nekem hiányzik a fürtöske onnan középről- mutatott a képernyőre-, de ezen kívül szuper...-bólogatott elismerően a sikerünkre.
-Örülök, hogy tetszik. Figyelj, nincs kedved eljönni velem London-ba egy hétre?
-Még sosem voltam Londonban...-vont vállat.-Elmegyek, de csak akkor ha ők nem lesznek ott...-intett állával a képernyő felé.
-Nem ők pont Svájcban lesznek.-kamuztam gyorsan.- Direkt úgy időzítettem az utat.-még én sem hittem el amit mondok. Lexy rám nézett. Egy pillanatig gyanakvó volt a tekintete, de aztán bólintott.
-Oké. Mikor?
-Nos...holnap délután indulnánk.-vázoltam fel neki a tervet. Valamivel nagyobb megrökönyödést vártam, de csak bólintott egyet.
-Akkor nem kéne csomagolnunk?-kérdezte kis idő múlva.
-De, persze.-bólintottam. Mindketten felkeltünk és elindultunk pakolni...

"Hé kislány rád várok, rád várok

 Siess és hadd szöktesselek meg

  És ünnepeljünk, ünnepeljük

  A zene hangos, az ablakok nyitva..."

-dúdoltam miközben pár pólót dobáltam a bőröndömbe. Már nagyon hiányoztak a srácok. Szerettem volna még nyár vége előtt egy nagy Live While We're Young party-t rendezni, amivel befejezhettük volna ezt a három hónapot. De ehhez az kellett, hogy Niall és Lexy újra együtt legyen. Büszke voltam magamra amiért felülkerekedtem az önzőségemen és nem akartam többé betörni Niall orrát. Igazi felnőtt jellem!-húztam ki magamat büszkén.-Csak ne fájna ennyire...-rogytak be a vállaim ismét. Hihetetlenül meleg lett. Délben már póló nélkül rohangáltam a házban. Lexy is bikiniben flangált. Erről eszembe jutott amikor Francia országban bikiniben táncikált a nappaliban.-A fenébe is!-ráztam meg ismét a fejemet mintha ezzel kirázhatnám a gondolataimat. Persze nem sikerült.Lexy valamit észre vehetett rajtam mert délután odajött hozzám.
-Minden ok, Hazza?-kérdezte finoman megbökve a mutatóujjával a mellkasomat mintha valami fura élőlény lennék. Valami mutáns vér-nyúl, vagy ilyesmi...
-Nem vagyok vér-nyúl!-csúszott ki a számon mielőtt gondolkodhattam volna. Lexy-ből pár másodperc múlva kipukkadt a nevetés.
-Hiszek neked.-bólintott a hasát fogva.
-Hahaha!-flegmáztam egy pillanatig, de aztán én is nevetni kezdtem. Miután alaposan kiröhögtük magunkat mélyet lélegeztem és próbáltam rendezni a vonásaimat. Amint Lexy-re néztem ismét megremegett a szám sarka és megint nevetni kezdtem.
-Ne röhögj már!-nyüszített a lány a könnyeit törölgetve. Nagy levegőt vettem és elfordultam tőle, hátha úgy sikerül összeszedni magam. Hallottam ahogy kuncog. Beharaptam az ajkam és hasra vetettem magam a kanapén. A vállamat rázta a nevetés.
-Vérnyuszókám, nem megyünk el valahova kajálni? Kilyukad a gyomrom!-panaszkodott a lány két röhögőgörcs között. Nagy nehezen összeszedtem magam annyira, hogy fel tudjak venni egy izompólót.
Egy közeli pizzériába mentünk. Rajtam sapka és napszemüveg. Persze a hajamat ez sem tudta teljesen elrejteni, de igyekeztem a lehető legdiszkrétebben viselkedni. Csak akkor szólaltam meg amikor kettesben voltunk. A pizzát én álltam. Nem volt a legjobb, de igyekeztem ezt a kis időt is kihasználni míg Lexyvel lehettem. Hazafelé úton leugrottunk a "laposra". Addig-addig őrültködtünk míg bele nem estünk mindketten a vízbe. Hangosan nevettünk egymáson. Lexy lefröcskölt vízzel majd eltűnt. Ázott fürtjeimtől nem sokat láttam így azt sem vettem észre, hogy mögém lopakodott.
-Ez nem vicces!-prüszköltem meglepetten amint a nyakamba borított egy újabb adag vizet.
-Ez nem vicces!-utánozott nevetve. Elkaptam a derekánál fogva és a magasba emeltem.
-Tegyél le!-sikoltozott a nyakamba kapaszkodva.-Harry kérlek! Félek a magasban! Meg a pókoktól, a mély víztől, a csigáktól, a húsevő növényektől és a bohócoktól...
Mindezt egy szuszra hadarta el. Alig bírtam követni, de végül felnevettem és leraktam a földre.
-Most az egyszer Stone, most az egyszer...-fenyegettem vigyorogva. Megfogtam a kezét és haza indultunk. Mire megérkeztünk, meg is száradtunk...
Tusolás után még leültünk Tv-t nézni. Körülbelül éjfél körül indultunk el lefeküdni.
Az utolsó este itt Magyarországon, az utolsó este, hogy Lexy mellettem alszik el. Megsimogattam a haját és dúdolni kezdtem:

Bébi én, én tudni akarom, mit gondolsz, amikor egyedül vagy

Én vagyok az, ugye? Rám gondolsz, ugye? Oh

Most barátok voltunk egy darabig

Tudni akarom, amikor mosolyogsz

Én vagyok az, ugye? Rám gondolsz, ugye? Oh, oh...

Csajszi, mit tennél?

Maradni akarnál, ha azt mondanám?...