Na legyen jó nektek :) Itt a 32. rész :P 7 komment után jön a kövi! ;)

32. Bizalom

(Niall szemszöge)

Lexy a párnába fúrta az arcát és nem volt hajlandó rám nézni.
-Lex...-szólítottam meg halkan. Valamit morgott a párnájába. Megcirógattam a vállát.-Rám néz!-próbálkoztam másképpen. Az eredmény ugyanaz volt. Csak egy morranás.
-Kérlek!-könyörögtem neki. Oldalra fordította a fejét, hogy rám tudjon nézni.
-Pocsékul érzem magam, oké? Hagyjál szenvedni!
-Miért?-hasra feküdtem mellette és felé fordítottam az arcom.-Fáj valamid?
-A szívem.-felelt nemes egyszerűséggel. Felemeltem  a kezem és megsimogattam az arcát.
-Amiatt ami reggel történt?-tisztán emlékeztem milyen hévvel csókolta meg Harry-t. Láttam magam előtt azt a fájdalmas arcot amivel elfordult tőle. Talán tényleg Hazza az ő párja?-gondolkodtam.
- Talán jobb lenne ha Harry-vel lennél...
-Mi?-nézett rám kerek szemmel.-Nem!-rázta meg a fejét.-Ne is gondolj ilyenekre!
-Nyugalom!-csitítottam.-Ez csak egy feltevés volt. Nagy nehezen közelebb húzódott hozzám. Átöleltem ő pedig a mellkasomba temette az arcát.
-Olyan ostoba voltam! Hogy tehettem ezt?
-Gondolkodás nélkül reagáltál, megesik az ilyen.-vontam vállat. Megsimogattam a haját.
-Haragszol?-nézett fel rám.
-Hogy tudnék rád haragudni?-ráztam meg a fejem.-Tudom, hogy Hazza ugyanolyan fontos neked, ezen nem tudok változtatni. De azt is tudom, hogy te velem vagy és számíthatok rád...
-Számíthatsz rám.-bólintott Lexy. Megcsókolta a nyakamat mire borzongás futott végig a gerincem mentén. Vágyam máris fellobbant. Óvatosan a hátára fordítottam. Végigcsókoltam az arcát majd a nyakánál folytattam.Kopogtattak az ajtón.
-Bárki is vagy, várhat!-kiáltottam ki.
-Zayn vagyok és nem várhat!-tört be a srác. Dühösen néztem rá, de a pillantása megakadájozott abban, hogy bármi mást mondjak.
-Mi történt?-ültem fel és Lexy-t is felsegítettem.
-Harry elmegy.-csukta be a fiú az ajtót amint belépett a szobába.
-Hova? Miért?-a lány nagy nehezen lekászálódott az ágyról és a mankók segítségével elindult kifelé.
-Na szerinted miért?-Zayn haragos pillantást vetett kedvesemre.-Nem veszed észre mit teszel?
-Hé!-keltem fel én is.
-Hagyd Niall.-rázta Lexy a fejét.-Zayn-nek igaza van, ez az én saram...
-Nem a te hibád!
-De igenis az!-csattant fel Zayn.-Csinálj valamit!-kérte a lányt.
-Rendben.-Lexy kettesben hagyott minket.
-Ezt miért kellett?-támadtam Zayn-re.-Így is elég rosszul érzi magát!
A srác rám pillantott.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek Niall, de ez az egész kikészíti Harry-t! Természetesen Lexy-t is szeretem, de Hazza fontosabb mint egy lány...
-És akkor most mit csináljak?-löktem magasba a kezeimet.-Én tehetek róla, hogy Harold ilyen labilis ha a csajok jönnek szóba?
-Most akkor ki a hibás?
-Senki, ez egy átkozott egybeesés!-ráztam meg a fejem. Zayn nem tűnt túl meggyőzöttnek, de rábólintott.
-Harry megkereste Kyle-t....
-Tudom, de nem értem miért?-vontam meg a vállam.
-Nem mondták el...?-a fiú szemöldöke a homloka közepére szaladt.
-Mit?
-Kyle volt az...-suttogta a srác lehajtott fejjel. Pár másodpercig tartott mire eljutott a tudatomig amit Zayn mondott. Ekkor elöntött a méreg. Ökölbe szorult a kezem a tehetetlen dühtől.
-Szóltatok a rendőrségnek?
-Liam most intézi.-bólintott tesóm.-El fogják kapni.-nyugtatott.
-Az ő érdekében remélem!-morogtam.Eszembe jutott, hogy régen jó barátok voltunk Kyle-lal. Aztán mikor jelentkeztem az xFactorba valahogy elhidegültünk míg végül az ellenségemmé vállt. Ezt felfogtam, de nem hittem volna, hogy ilyenekre képes....