A 17. fejezet is itt van :) Komizzátok :P

17.  Félisten a szobában

(Lexy szemszöge)

Hinni akartam Liam-nek. Nagyon is! De valahogy olyan természetesnek tűnt, hogy Niall elhagy, hogy fel sem tudtam fogni. Miután kiléptem Zayn szobájából a sajátomba mentem. Niall már az ágyamon ült. Arcát a kezébe temette. Ahogy beléptem felnézett. Kék szeme fáradtan pillantott rám.
-Egy pillanat.-motyogtam alig hallhatóan és a fürdőszobába mentem. A mosdó feletti tükörben egy nyúzott arc nézett vissza rám. Megmostam ezt az arcot és mélyeket lélegezve próbáltam megnyugodni. Pár percig eltartott míg légzésem is megnyugodott.  Kifésültem kócos, vöröses árnyalatú hajamat és visszamentem a szobába. Niall zsebre tett kézzel állt az ablak mellett. Ahogy meghallotta az ajtó csukódását felém fordult.
-Muszály ezt most megbeszélnünk?-kérdeztem fáradt hangon. Semmihez sem volt energiám. Legkevésbé egy esetleges veszekedéshez. Csak arra vágytam, hogy végre lepihenhessek. Sok volt a mai nap. Pedig még csak délután egy volt.
-Figyel!-szólított meg magyarul-Én ártatlan.-esküdözött. Fehér pólójának sarkát gyűrögette. Kócos szőke haja csapzottan keretezte kisfiúsan ártatlan arcát. Szemei őszinteséget tükröztek. Valahogy mégsem tudtam neki hinni. Túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen.
-Rendben.-bólintottam.
-Nem hisz nekem.-állapította meg keserűen.
-Nem arról van szó, hogy nem hiszek... Én csak... Beszéljük meg ezt holnap, jó?
-Rendben. Ha szükséged van valamire csak szólj!
Figyeltem ahogy elhagyja a szobát majd hanyadt dőltem az ágyon és a plafont bámulva merengtem. Éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon. A mellkasomban csak kavargó ürességet éreztem. Semmire sem tudtam tisztán gondolni... Kopogtattak.
-Gyere.
-Szia bébi.-Harry lépett be kezében egy tálca édességgel.-Hoztam valamit amitől biztos jobb kedved lesz.
-Nem hiszem, hogy a csoki most segítene.-mosolyogtam keserűen.
-Ki beszélt a csokiról? Én magamra gondoltam.-kacsintott. Elérte, hogy egy kicsit felnevessek. Mellém ült az ágyra és lerakta kettőnk közé a tálcát. Felgyűrte kockás ingének ujját és a kezembe nyomta az egyik bögre forrócsokit.
-És most mondj el mindent!- Hazza letörölte az arcomat. Egy könycseppet a mutatóujján egyensúlyozva nézett rám.
- Harry... Csalódott vagyok.-kezdtem bele.- De mondd, mit is vártam?! Pont én...
-Attól félek, nem értelek.-nézett értetlenül smaragdszín szemével.
-Hát... kezdjük ott, hogy én nem vagyok egy szupermodell...-vallottam.-Nem járok fullos cuccokban és nincs 100 ezres mobilom... Nem vagyok szuperhős...-mosolyogtam.
- És ez kit érdekel? Szerintem te...-itt elakadt és lesütötte a szemét. Belekortyolt a forrócsokijába.
-Én?-vontam fel a szemöldököm.
-Te...-elpirult és az ingét kedte babrálni.
-Harry..-kérlelő hangom hallatán felnézett.
-Csodálatos vagy. Kedves és barátságos. Niall mázlista, hogy rád talált és ha elszúrja... ha elszúrja...-szóhoz sem jutottam. Hazza ismét az italát kezdte nézegetni. Elpirultam és én is lesütöttem a szemem.
-Köszönöm.-suttogtam hálásan. Nagyon jól estek a fiú szavai. Annyira őszinte volt ahogy mondta. Kibontottam egy tábla tejcsokit és ketté törtem. Az egyik felét neki nyújtottam a másikat pedig én kezdtem el rágcsálni.
-Most sokkal könnyebb.-vallotta be. Elmosolyodott és ivott egy pár kortyot. A csoki vicces bajuszt rajzolt az orra alá.
-Van egy kis...-kuncogtam.- ... bajszod.
-Mi?-vigyorgott.-Ja, olyan mint neked?
Közelebb hajoltam és letöröltem az arcát. Ő is az enyémet. Ismét nevettünk. Megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantva anya számát olvastam.
-Szia Anyu.-szólaltam meg ahogy felvettem.
-Szia kislányom. Na mi a helyzet? Találtatok már valami munkát?
 A mosoly lehervadt az arcomról. Teljesen megfeledkeztem a munkáról.
-Munkát...őhhh...-segélykérőn pillantottam Harry-re. "Work"-suttogtam neki.
-Megoldjuk. Mondj igent.
-Igen, találtunk.
-Az szuper. És milyen odakint?
-Csodálatos, minden zöld és üde. Bár esik az eső, de ez olyan frissítő. Írország nagyon szép.
-Örülök, hogy tetszik. Valami pasi van már?
-Ami azt illeti, van. De ezt nem szeretném most megbeszélni...
-Rendben. Viszont nekem lassan le kell tennem, mert itt vagyok a munkahelyemen. Majd még hívlak!
-Rendben. Szia anya.
-Szia.-letette én pedig félredobtam a mobilom.
-Sürgősen munkát kell találnunk Christie-vel!
-Milyen munkát?-vonta fel Harry a szemöldökét.
-Olyat amiért fizetnek. Ha anyám rájön, hogy még egy percet sem dolgoztunk, pedig már itt vagyunk több mint két hete akkor kicsinál.
-Ohh ezt orvosolnunk kell! Lehtnél mondjuk az ideiglenes tanácsadóm.
-Az mit takar?
-Nagyjából annyit, hogy megmondod, hogy a kék vagy a zöld áll jobban.-csücsörített gondolkodás közben.
-Ez nem lesz nehéz, de komolyan gondolod?
-Persze. És Christie mondjuk...hmm... Na ezt még meg kell vitatnunk a fiúkkal. Heti 1000$ lenne a fizetésed.
-Neked ennyit megér az, hogy valaki megmondja milyen szín áll jól?
-Meg, ha az az illető a barátom akinek munkára van szüksége.-bólintott komolyan.
-Köszönöm.-szorosan megöleltem.
-Nincs mit drágám.
-Jajj! Össze csokiztam az inged! Ne haragudj!-kiáltottam fel ahogy észrevettem a csokifoltot. Harry lenézett a mellkasára.

-Semmi gond.-vont vállat. Levette az inget és félre dobta.
-Harry ne kínozz!-jajdultam fel. Hátravetett fejjel nevetett.
-Bocs.-vigyorgott.-Nem tehetek róla.
Az a szexis has...-gondoltam miközben még egy csokit megettem, hogy eltereljem a fantáziám.
-Ahh ez aljas húzás!-morogtam teliszájjal.
-Csak nem fogsz belém zúgni... Vagy igen?-kacsintott.
-A témában nem vagyok hajlandó nyilatkozni!
Közelebb hajolt hozzám, hogy lehellte már az arcomat súrolta. Édes volt és csokis.
-Hát az nagy kár...-súgta mély hangon és mosolyogva hátradőlt az ágyon.
-Sikerült zavarba hoznod!-motyogtam lehajtott fejjel.
-Az volt a cél bébi. Megeszed még azt a csokit?-intett a mellettem lévő csokiszelet felé.
-Nesze!-dobtam felé. Ügyesen elkapta és megette.
-Találtál még gumicukrot?-nevettem fel ahogy megláttam a zacskót.
-Aha, ez az én rejtett készletem. Felét pedig a hajamban találtam.-kacsintott.- Nem játszunk?
-Mit?
-Bele találsz a számba?
Ügyesen céloztam és pont eltaláltam. Ő következett. A cukor az orromról pattant vissza.
Nevetni kezdtünk és addig próbálkozott, mígnem sikerült neki. Vagy két órán keresztül játszottunk és beszélgettünk.
-Köszönöm, hogy vagy Harry.
-Hát igen...-mosolygott.-Semmiség.  Most megyek és főzök valami vacsorát, elég éhes vagyok.
-Még ezek után?-néztem a nagy halom csokipapírra és a fagyisdobozra a kukában.
-Igen. De ha én nem is lennék éhes, a srácok biztosan azok. Majd később még visszanézek.
-Rendben. Köszi mindent.
Hazza magamra hagyott én pedig jóval vidámabb voltam.  Biztos voltam abban, hogy Niall nem hazudik nekem. Ez csak egy ostoba félreértés volt.-gondoltam.-Minden rendben.
Kaparászást hallottam az ajtó alól ezért kinyitottam. Eddy felnézett rám és farkcsóválva kéretőzött befelé. Szájában egy szál vörös rózsát tartott. Kinéztem a folyosóra és láttam, hogy Niall ajtaja épp akkor csukódik be. Miután elvettem a virágot, a kutyus az ágyamra ugrott. A küszöbön egy cetlit találtam. "Sorry! Niall xx". A szívemhez szorítottam a papírdarabot és visszamentem a szobámba a rózsával. Megsimogattam a gyönyörű vörös szirmokat majd vízbetettem, nehogy elhervadjon nekem idő előtt. Végül lefeküdtem Eddy mellé és játszani kezdtem vele...

A 16. fejezethez legalább 10 komit várok. Összehozzuk? Természetesen a feliratkozás még mindig ingyenes ;) Jó olvasást :D

16. Niall baklövése

(Liam szemszöge)

Másnap reggel én keltem fel a legkorábban. Az idő ismét borús volt. Leérve a konyhába elmosolyodtam magamban. Eszembe villant a tegnapi harc. Ahogy feltettem a kávét főni, a cukros doboz mögött találtam egy piros gumimacit.Bekaptam és fütyörészve kimentem a postáért. Egy újság, semmi több. A címlaptól viszont tátva maradt a szám. Először nem hittem a szememnek. Megráztam a fejem és még egyszer újra olvastam azt a pár sort.
-"...A One Direction szőke szívtiprója az éjjel New York-ban partizott Demi Lovato-val és más hasonló hírességgel. Újságírónknak sikerült lencsevégre kapni a két híresség szenvedélyes csókját... Vajon mikor közlik mindenkivel a hírt, hogy együtt vannak? Vagy ez csak egy kósza kaland volt?..."-egy gondolat zakatolt a fejemben ahogy becsuktam az ajtót.-Ezt Lexy-nek soha nem szabad látnia...
-Szia Liam.-az említett lány kikapta a kezemből az újságot és olvasni kezdett. Pár pillanat múlva lehervadt a mosoly az arcáról.
-Ne!-kiáltottam fel, de már elkéstem.
-Ez... ez lehetetlen.-dadogta.-Niall nem... Ő nem...
-Lexy.-vettem el tőle a papírt.-Ez csak... Ez csak egy csók volt...-próbáltam menteni barátomat.
-Csók volt?...-nyögte ki nagy nehezen. Könnyek gyűltek a szemébe.-Csak egy csók...?
-Lexy kérlek. Biztosan el fogja mondani ha haza ért. Jut eszembe, Harry már el is indult...-a lány nem várta meg míg befejezem. A könnyeit nyelve rohant fel a szobájába. Elszorult a szívem a fájdalmát látván. Utána akartam menni, de aztán meggondoltam magam. Reméltem, hogy Niall-nek jó magyarázata lesz mindezekre. Kimentem az udvarra és megvártam míg haza érnek...
-Ezt nagyon elszúrtad, ugye tudod?-kérdeztem miközben Hazza és ő kiszállt az autóból. Szomorúan rápillantott és bólintott.
-Nem fog hinni nekem, pedig az igazat fogom mondani.-sóhajtotta.
-És mi az igazság?
-Az igazság az, hogy Demi részeg volt és azért csókolt meg... Azt már nem fotózták le, hogy eltoltam magamtól. Azt a tökéletes képet készítették el mi szerint vadul smárolunk. Őszintén szólva nem így történt...
-Ezt mihamarabb mond el Lexynek!-tanácsoltam. Az említett nőszemély fúriaként  tört ki a házból.
-Lexy...-szólalt meg Niall. A lány hevesen pofon vágta majd visszarohant a házba.-Hát ez nem úgy sült el ahogy terveztem...
-Majd én beszélek vele.-ajánlottam fel és Lexy után eredtem. Harry értetlenül nézett Niall-re.
A szobájában nem találtam így elindultam a házban. Zayn ép akkor lépett ki a szobájából ahogy én elhaladtam ott a folyosón. Hátát az ajtónak vetette és furcsán mosolygott rám.
-Nem láttad Lexy-t?-kérdeztem.
-Lexy-t...hmmm...nem, nem rémlik.-vont vállat.
-Ha látod szólj!-benéztem a szobámba. Ott sem volt. Néztem Louis-nál,Harry-nél, Christie-nél, még Niall-nél is, de nem találtam. Egyetlen lehetőségként felhívtam. Nem reménykedtem, hogy felveszi. Egy telefon megcsörrent Zayn szobájában. Arrafelé vettem az irányt. Amint abba hagytam a hívást a telefon is elhallgatott. Már tudtam hol keressem a lányt. Halkan kopogtattam az ajtón. Nem jött válasz, benyitottam. Lexy az ablak melletti fotelban volt. Összekuporodva akár egy kiscica. Könny áztatta arca az ablak felé fordult. Pillantása a kék égre révedt, de igazából nem oda nézett.
-Óóó kislány.-sóhajtottam fel.- Ne légy ilyen szomorú!
A lány rám nézett. Felugrott és a karjaimba vetette magát.
-Miért tette?
-Gyere, üljünk le. Mindent elmondok.- Leültem a fotelba és az ölembe húztam. Fejét a mellkasomba temette és a kanapé egy kiálló bojtját piszkálva így szólt:-Hallgatlak.
-Az eset úgy történt, hogy Niall elment arra a New York-i helyre ahol celebekkel partyzott. Az est vége felé Demi eléggé becsiccsentett és lekapta Niall-t amit egy firkász megörökített.
-Ezt én is tudtam.
-De azt nem, kicsim, hogy Niall elutasította a csókot és eltűnt a helyszínről...Ez a mese vége. Hallgasd meg amit mond, jó?
Zayn pont ekkor lépett be.
-A fenébe, bocs Lexy. Maradnom kellett volna őrködni.
-Semmi baj Zayn. Köszönöm, hogy falaztál nekem.-a lány felállt, adott egy puszit a fiú arcára és elhagyta a szobát. Reméltem, hogy az Ír szobája felé veszi az irányt. Zayn rám nézett és vállat vont.
-Szerinted Niall igazat mond?-kérdezte.
-Az ő érdekében remélem. Bár nem szokása játszani az ilyenekkel.
-Szegény lány eléggé össze van zavarodva.-sóhajtott fel barátom.-Ráadásul butaságokat beszél.
-Mit mondott?-vontam fel a szemöldököm.
-Először megkért, hogy senkinek ne szóljak, hogy itt van. Ezért mondtam, hogy nem láttam. Beszélgettünk... Elmondta nekem, hogy azt sem érti Niall miért figyelt fel rá és teljesen belenyugszik abba, hogy dobja őt. Elmondtam neki, hogy ne kezelje úgy Niall-t vagy minket mintha bármivel is jobbak lennénk nála. Mondtam, hogy mi is csak egyszerű halandók vagyunk.
-Ez igaz.-bólintottam.
-Kissé sikerült megnyugtatnom. Aztán jöttél te.
-Elmondtam neki ami tudok. Ő annyira más mint mi. Valahogy... nem is tudom. Lehet, hogy azért mert magyar.
-Niall meg Ír.-vont vállat Zayn.-De Lexy nagyon kedves lány. Nem egy sikoltozó rajongó. Ami plusz pont. És csinos, Niall meg egy tökfej ha ezt elszúrja. Valami kis önbizalmat kell kovácsolni a hölgybe. Azt hiszem beszélek erről Christie-vel is.
-Hát az jó lenne. Te láttad Louis-t?
-Őhhh... Christie-vel ment sétálni, ha jól láttam.
-Gyanúsak ezek nekem.-húztam résnyire a szemem.
-Ami azt illeti, nekem is. Majd kiderül mi lesz.
-Gyere csak.-felkerekedtünk és Lexy szobájához osontunk. A fülemet az ajtóra tapasztottam hátha elkaphatok pár szót. Csak kivehetetlen magyar szavakat hallottam majd nyílt az ajtó és lebuktunk.
-A fenébe!-súgta halkan Zayn.
-Srácok!-Niall felhorkant.
-Bocs!-vontam vállat.-Kíváncsiak voltunk.
-Hát jó...-búskomor tekintetét a földre szegezte és kikerülve minket a saját szobájába baktatott.
-A'sszem lebuktunk.- említette Zayn a tényt.
-Nahát! Nem mondod?! Szerintem hozzunk Lexynek csokit. A lányok azt szoktak enni ha bánatosak, nem?
-De! Ez jó ötlet...-a konyha felé indultunk, de Hazza már megelőzött minket. Kezében egy tálcával igyekezett felfelé. Két bögre forrócsoki és egy halom cukor meg csoki. Ja és egy nagy doboz fagyi.
-Nektek marad Niall. Rá is ráfér a csokizás.- szólalt meg Harry kitalálva a gondolatainkat.
-Jó akkor miénk a Szöszi.- Zayn-nel felpakoltunk édességből és testvérünk szobájába igyekeztünk. A fiú az ágyában feküdt. A fejét a párna alá dugta. Vállát heves zokogás rázta. Zayn felugrott az ágyra és megbökte Niall lábát.
-Hoztunk csokit, hoztunk csokit....-kántálta. A szőkeség ki sem dugta a fejét a párna alól.
-Nem vagyok éhes!-morogta, elcsuklott a hangja a mondat végén. Elképesztő szavak voltak ezek torkos barátom szájából. Niall mindig éhes volt. Legalább egy kicsit...
-Te jó isten! Niall beteg vagy?
-Hagyjál! Ez nem vicces!
-Nem is vicc volt! Egyél egy kis csokit. Hidd el jobb lesz! Tudod, boldogság hormon, meg ilyenek.-vontam vállat elkeseredett hangomnak nyomatékot adva. Niall kinézett a párna alól. Könny áztatta arca, nekem is könnyeket csalt a szemembe. Rossz volt nézni ahogy szenvedett. Elszorult tőle a torkom, mintha egy hatalmas gombóc lett volna benne.
-Milyen csoki?-hangja rekedt volt a sírástól.
-Óóó, van itt minden! Tejcsoki, étcsoki, fehércsoki, feketecsoki... 10%-os, 90%-os amit csak akarsz. Kifosztottuk a készletet.
Niall kimászott a párna alól és közelebbről megszemlélte a hozott zsákmányt.
-Gumimaci nincs?
Zayn-nel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ha van is, az valószinüleg Harry haját díszíti...
-Mit keresne Hazza hajában a gumimacim?
-Nem akarod te azt tudni..-jósolta Zayn.
Niall kivett egy szelet csokit és pár harapással eltüntette. Na ez volt az én tesóm! Szép lassan elfogyott a csoki. Az utolsó szeletet nagylelkűen meghagytuk a Szöszinek, végtére is ő volt a sérült. Közben kibeszéltük a nőket, a világot és egy csomó pasi dolgot. Niall kezdett egy kicsit vidámabb színt ölteni.
-Köszi srácok.-mosolygott hálásan.
-Mire valók a barátok?-kérdeztük Zayn-nel egyszerre.
-Megleszel egyedül?-kérdeztem.
-Most már igen. Azt hiszem lepihenek. Őrült egy nap ez!-csóválta a fejét és ledőlt az ágyra. Csendben elhagytuk a szobát...

Megérkezett a 15. rész. Még mindig várom a feliratkozókat :P Jó olvasást :D Komizzatok ;)

15.  Mi folyik itt?

(Harry szemszöge)

Még mindig fáradt voltam ahogy reggel felébredtem. Fájó homlokomra szorítottam a kezem. A seb lüktetett tenyerem alatt. Kikászálódtam az ágyamból és szédelegve az ablakhoz támolyogtam. Rájöttem mi ébresztett fel. A szokatlanul erős napsütés. Pedig egész hétre viharokat jósoltak. Most mégis minden ragyogott és üde zöld volt. Kinyitottam az ablakom, hogy szellőzzön a szoba. Csörgött a mobilom, anyu hívott. Reméltem nem Pussy-val van baj, mert azt nem élném túl...
-Szia anya!-szóltam a telefonba.
-Szia Harry, csak gondoltam felhívlak. Mi újság?
-Semmi különös, megvagyunk. Minden jó. Jó ez a kis kikapcsolódás.-mosolyogtam magamban.-Mi a helyzet otthon?
-Ohh, Pussy már nagyon hiányol. Egyfolytában csak az ajtó körül járkál. Tudod milyenek a macskák. De biztos, hogy minden rendben? Olyan más a hangod...
-Minden oké, csak kicsit álmos vagyok.-hazudtam.-Semmi bajom anyu, tényleg!
-Rendben kicsim!-nem volt túl meggyőzött a hangja, de annyiban hagyta. Közben már lefelé indultam a lépcsőn.
-Adnád nekem egy kicsit azt a kis szőrgolyót?-kérdeztem.
-Persze. Gyere cica, Harry az.
Ismét elmosolyodtam ahogy meghallottam Pussy halk nyávogását.
-Szia kicsikém!-gagyogtam akárha Lux-hoz beszélnék.-Hogy van az én kis drágaságom?-hallottam ahogy dorombolni kezd. Lexy kérdőn nézett rám, ahogy beléptem a konyhába.-Jajj gyönyörűségem, te is hiányzol nekem!
-Valószínüleg Pussy-hoz a macskájához beszél.-súgta oda Niall Lexynek.
Bólintottam és a telefont a fülemhez szorítva kinyitottam a hűtő ajtót.
-Nemsokára találkozunk kiscicám, addig is légy jó! És ne szedd szét a kanapét! Szeretlek!-a cicus nyávogott egyet majd újra anyukám volt a vonalban.
-Látnod kellett volna! Ahogy nézte a telefont miközben beszéltél neki...
-El tudom képzelni. Most le kell tennem, de majd még beszélünk, rendben?
-Rendben kicsim. Légy jó! Szia.
-Szia anya.-letettem és megcsináltam magamnak a reggelit. Próbáltam nem odafigyelni a párocskára akik játszadozva az étellel egymást etették tőlem pár méterre. Inkább büszkének kellett volna lennem Niall-re ehelyett itt morgolódok mint egy zsémbes öregember! Kimentem, hogy behozzam a postát. Az újság és egy levél Niall-nek. Befelé menet átnyújtottam neki a levelet és leültem egy fotelba az újsággal. Lex odaült mellém a karfára, hogy ő is lássa. Az újság felett felpillantva láttam, hogy Niall arckifejezése megváltozik. A papírt amit olvasott gyorsan a zsebébe gyűrte és bekapcsolta a Tv-t.
-Holnapig el kell utaznom New York-ba.-szólalt meg egy kis idő után.
-Miért?-Lexy abba hagyta az olvasást és az Írre nézett.
-Meghívtak valami partyra, de csak engem. Ez fura.-vont vállat.-Pedig általában Minket hívnak.
-Ohh értem.-bólintott a lány csalódottan és visszafordult az olvasáshoz. Vetettem egy rosszalló pillantást Niall-re és én is folytattam az olvasást.
-Kitöltjük a keresztrejtvényt?-kérdezte Lexy reménykedve.
-Hozok tollat.-az egyik fiókban találtam is. Azzal visszamentem a lányhoz és közös erővel nekiláttunk.
-Mi Magyarország fővárosa...-gondolkodtam.-Ja, megvan! Bukarest!
-Neeem, nem. Budapest.-javított ki Lexy.
-Biztos?
-Hé! Csak tudom már a saját országom fővárosát!  Ne vitatkozz! Írd be.
-Oké-oké. Értettem főnök.-kacskaringós írásom már sok helyen virított a papíron. Jól összedolgoztunk. Amit ő nem tudott az nekem ment amit én nem tudtam az neki ment.-Slow közepe...-kocogtattam meg az állam a tollal.
-L-O.-válaszolt Lex mintha ez olyan magától értetődő lenne. És helyes volt. Időközben Zayn is megjelent és reggeli után nézett. Liam ép telefonált ahogy előmászott barlangjából.
-Én is szeretlek kicsim! Nem én jobban! Én jobban.-kuncogott.-Rendben, szia.-letette és felénk fordult.-Szép, jó reggelt mindenkinek!-mosolygott kedvesen. Sejtettem, hogy már egy ideje fent van... Senki sem lehet ilyen vidám ébredés után pár perccel.
-Szia-köszöntünk szinte egyszerre.
-Harry!-Liam leült a fotel másik karfájára.-Hogy van a fejed?
-Köszi, már jobban Doktor Úr.-mosolyogtam.
-Ennek örülök. Louis és Christie még alszik? Észrevettétek, hogy mostanában mennyit vannak együtt? Lexy, tudsz valamit?-minden szempár a lányra szegeződött aki zavarában  a vállát vonogatta.
-Majd kiderül...-felelt.
Egyszerre morrantunk fel csalódottan. Niall észrevétlenül elhagyta a szobát.
-Eddy merre van?-nézett körbe Zayn.
-Mikor utoljára láttam éppen Christie szobájába tartott.-felelt Liam.
-Megyek megnézem.-osont ki Lexy én pedig Niall után mentem.
A lépcsőn ült a ház mögött és telefonált. Nem vett észre.
-...Ezt te nem érted! Kérlek figyelj! Nem, ezt most nem hozhatjuk össze, van egy kis bökkenő. Van valaki... Nem nem tenném!... Nem, megőrültél?! Figyelj, mindent elmondok holnap, oké?...
Nagyon nem tetszett nekem ez a beszélgetés. Azért csak tovább füleltem.
-... Rendben akkor holnap... Rendben, szia...
Gyorsan vissza surrantam a házba. -Nem rám tartozik a beszélgetés!-korholtam magam miközben felkocogtam a szobámba. A napot semmittevéssel töltöttem, ami igazán jól esett. Délután kivittem Niall-t a reptérre.
-Ne csinálj semmi hülyeséget!-kértem miközben átnyújtottam neki a csomagját. Lejjebb tolta orrán a méretes napszemüveget, amivel az arcát takarta a rajongók elől, és kérdő pillantást vetett rám.
-Nem fogok.-felelte majd elbúcsúzott. Néztem ahogy felszáll a gépe aztán haza mentem.
Lexy ép vadul birkózott Eddyvel míg Zayn fotókat készített. Egyet kettejükről majd húszat saját magáról. Liam és Louis Christie-t üldözték egy tejszínhabos flakonnal.
-Segííts!-könyörgött Christie és a karomba kapaszkodva próbált megállni. Lou nem lassított és nekem ütközve egy marék habot nyomott az arcomba. Liam is becsapódott aminek következtében mind a négyen elterültünk a földön.
-A pizza finom kecsappal.-állapította meg Louis mély meggyőződéssel.
-Szerintem a mancsod a mellemen van.-felelt Christie.
-Szerintem meg ráestem egy cipőre.-kontráztam ficánkolva. A hátamba fúródó tárgy kellemetlenül nyomott.
-Kicsi a rakás!-hallottam Zayn kiáltását amit követően a súly még nagyobb lett rajtam.
-Nagyot kíván!-ugrott Lexy is. Eddy mellém kocogott és elkezdte nyalogatni az arcom.
-Fuujj! Ne! Eddy! Fejezd be!-prüszköltem a vakarcsra.-Köpd ki! Fujj!- morogtam ahogy megharapta az orrom.
Lexy volt olyan kedves hogy felkapta a kiskutyát és eltávolította az arcom elől. Hálás pillantást vetettem rá majd lelöktem magamról a srácokat.
-Egy órára megyek el és ti ekkora kupit csaptok?!-szidtam őket akár a gyerekeket.-Liam. Lou tessék eltakarítani a tejszínhabot. Zayn, úgy látom Eddy megtisztelt minket azzal a sárga tócsával, tudod hol a felmosó rongy...
-Igen apu.-morogták egyszerre és megcsinálták amit mondtam. Valamelyik lány elkapott hátulról és egy adag tejszínhabot dörzsölt az arcomba meg a hajamba.
-Imádom a hajadat!-hallottam Lexy kuncogását a hátam mögül. Futásnak eredt fel a lépcsőn én pedig utána vetettem magam. Berontott a szobájába. Én utána. Át akart ugrani az ágyán de beakadt a lába és rázuhant az ágyra. Ráugrottam az ágyra úgy, hogy a két térdem a csípőjének két oldalán volt. Egyik kezemmel lefogtam a csuklóját míg a másikkal habot manővereztem az arca felé.
-Ne! Kérlek ne!-könyörgött.-Csak azt a kezedet ne!- Közelebb hajoltam és összedörzsöltem az arcunkat.
-Nem a kezem volt.-kuncogtam ravaszul.
-Ez csalás!
-Szerelemben háborúban mindent lehet.-vontam vállat és a maradék tejszínhabot is az arcába dörzsöltem. Eleresztettem és felkeltem az ágyról. Elégedetten sétáltam ki a szobából.
-Még nem végeztünk Styles! Még nem végeztünk!-kiáltott utánam Lexy. Az ajtóban nagy meglepetés ért ugyanis Liam egy újabb adag habot nyomott az arcomba. Ráadásul Zayn fotózott. Egy marék habot felé dobtam.
-Hé!-félreugrott és nevetve fotózott tovább.
Louis alattomosan hátba támadott és a nyakamba nyomta a tejszínhabot. Kikaptam a kezéből a flakont és gonosz támadásra indultam. Liam halkan kuncogva ült egy szobanövény mögött a nappaliban. -Vajon azt hitte, nem veszem észre?-gondoltam miközben odaosontam.
-Szia Liam.-súgtam a fülébe és az inge alá nyomtam a ragacsos édességet. Lányos sikoltással ugrott fel és eliszkolt a konyha irányába. Utána mentem. Gumimacik zápora zúdult rám amint beléptem. Christie és Liam közös erővel hajigáltak.
-Jelentés a bázisra!-kiáltott Liam az emelet felé.
-Itt a bázis!-kiáltott vissza Louis és Lexy egyszerre.
-Fogy a muníció!-sikoltott fel Christie.
-Zayn!-kiáltottam fel. A fekete hajú szépfiú már rohant is.
-Harry?-kukucskált be.
-Segíts!-dobtam neki oda egy flakon tejszínhabot.
-DJ Malik harcra kész!-ugrott mellém. Egymásnak vetettük a hátunkat és úgy fújtuk a ragacsot a támadókra.
-Túl sokan vannak, főnök!-súgta Zayn egy kis idő múlva.-Elvesztünk.
-Soha nem adom fel!-kiáltottam. Oda araszoltunk a hűtőhöz és én kivettem egy kis tortát. Egy szeletet Zayn-nek adtam egyet pedig én indítottam útnak. Lexy-t céloztam, de ő lebukott és így Christie-t találta telibe a lövedék. A csoki szétkenődött az arcán. Zayn bombája Liam tarkóján kötött ki aki ép ki akart slisszolni a konyhából.
-Oké, oké!-emelte fel Louis a kezét.-Győztetek! Harry és Zayn a győztes!
-Ezzazz!-lepacsiztunk Zayn-nel és elfeleztük a maradék tortát. Eddy csak állt az ajtóban és kiskutya szemei értetlenül meredtek ránk.
-"Emberek"-gondolhatta.-"Ki érti őket..."-majd hátat fordított és elkocogott.
Mind a hatan ragacsosak voltunk és maszatosak. A ház romokban hevert. Mindenhol tejszínhab a padlón. A konyha volt a legszörnyűbb. Gumimaci holttestek hevertek minden felé. A torta maradványai mint egy tank roncsai hevertek a földön. Közös erővel nekiláttunk a takarításnak. Louis feleszegette a macikat, Christie nekiállt felmosni a habot. Zayn a torta éppen maradt részeit tüntette el a gyomrában míg Liam Lexy hajából húzgálta ki a macikatonák tetemeit. Eddy a folyosót vette kezelésbe és felnyalogatta a habot amit talált. Én letakarítottam a pultot meg a szekrényeket amit a csata hevében össze maszatoltunk. Eszembe jutott az xFactor-os idő... Amikor majdnem felgyújtottuk a házat egy félresikerült pizza sütési akció keretében. Mikor befejeztük én még maradtam és a mosogatónál állva próbáltam kivadászni a gumimacikat göndör fürtjeim közül. Lexy odajött hozzám.
-Várj-nevetett-, segítek.
Kirázott a hideg ahogy a hajamba túrt. Egy macit nekem adott egyet pedig ő evett meg. Csikizett ahogy végigszántotta fürtjeimet.
-Kész is van.
-Köszönöm.
-Semmiség. Azt hiszem megyek, letusolok és lefekszem aludni. Jó éjt Harry.-mosolygott rám.
-Jó éjt.-mosolyogtam vissza. Jómagam is követtem a példáját és most boldogan tértem nyugovóra.

A 14. rész is megszületett :) Meg szeretném kérni a rendszeres olvasóimat, hogy iratkozzanak fel a webhelyre( a lap alján). Csak, hogy tudjam, mégis hányan vagyunk :) Jó olvasást, komikat :P puszi

14. Red Haired Mary

(Lexy szemszöge)

Chiristie segített kipakolni a cuccaimat.
-Ez?-vonta fel a szemöldökét ahogy előhalászta szakadt alsóneműmet.-Nagyon úgy fest, mintha letépték volna.
Zavaromban elpirultam. Kikaptam a kezéből a fehérneműt és félreraktam.
-Na mesélj csak!
-Mit mondjak?-adtam a hülyét.
-Lexy! Mindent, vágod?! Mindent tudni akarok! Milyen? Mekkora? Jól mozog?
-Hééé!-nevettem fel és elmeséltem neki a történteket. Az éneklős résznél felsóhajtott.
-De cuki.-mosolygott.-És még?
-Hát aztán jött Hazza, tudod, értünk. Aztán a többit már te is tudod magadtól.
-Olyan jó, neked! Kezdtek összejönni.-elpakoltuk a maradék ruhát.
-Hát igen-mondtam épp egy pólót hajtogatva.-, de meddig lesz ez így? Meddig elégszik meg velem? Mikor un majd meg?
-Megunni?! Te becsavarodtál?
-Nem, csak reálisan nézem a dolgokat.-vontam vállat. Ez volt a legnagyobb rém álmom.
-Louis megcsókolt.-tört ki barátnőm. Barna szemében vidámság szikrázott.
-Nem mondod?-hangom egy oktávval megemelkedett a meglepetéstől.-És milyen volt? Jó? Mikor? Hol?
- Nagyon jó volt! Tegnap éjjel, kint a kertben.
-Jajj ez olyan romantikus! Összejöttök?
-Nem tudom Lex, ez az ügy olyan zavaros. Lou csak akkor közelít amikor kettesben vagyunk, amúgy meg tök átlagosan viselkedik.-vont vállat szomorúan.
-Biztos még nem mer nyilvánosan lépni, majd fog!
-Remélem neked lesz igazad.
Zayn kopogás nélkül lépett be az ajtón.
-Hé! És ha épp pucér lettem volna?- kiáltottam fel.
-Akkor lett volna pár jó pillanatom.-vont vállat.- Megyünk a Félszemű Rókába. Öltözzetek!
-A hova?-kérdeztük egyszerre.
-A Félszemű Rókába. Egy kocsma nem messze. Titkos törzs hely. Siessetek.-azzal el is tűnt.
-Megyek, felkapok valamit.-Christie elment, magamra maradtam. Kinyitottam a szekrényem és végignéztem a ruhákon. Egy fekete cső farmert választottam fehér trikóval ami azt hirdette, hogy szeretem Jim Carry-t. Ami igaz is volt. Hozzá a kék magassarkúmat húztam, de aztán rájöttem, hogy abban majdnem magasabb vagyok Niall-nél ezért gyorsan lecseréltem a kék sport cipőmre. Kihúztam a szemem egy szem ceruzával majd kifestettem a szempillámat  és kész is voltam. Megpördültem a tükör előtt majd átszaladtam Christie-hez. A lány egy kék szoknyát vett fel a fehér magassarkújával amit úgy irigyeltem. Egy kék meg egy fehér blúz közt hezitált
-Vedd fel ezt!-dobtam neki oda az a fölsőt amit tőlem kapott karácsonyra. Egy spagettipántos top volt "I Love BooBear"-felirattal.
-Meghülyültél? Ezt?
-Miért ne?
-Végtére is.-vont vállat és gyorsan belebújt a ruhadarabba. Felvitt némi sminket majd lerohantunk a földszintre. Niall és Liam már ott voltak. Niall fehér izompólót húzott fekete farmerrel és Nike cipővel kiegészítésképp fekete baseball sapkával ami úgy nézett ki mintha egy rapper fejéről szedték volna le míg Liam  világosbarna szövetnadrágot húzott hozzá lila cipzáros pulcsival és egy lila sportcipővel. Zayn is befutott. Egy sötétbarna szövetnadrágot viselt, sötétbordó, iskolai egyenruhára emlékeztető kötött pulcsival. Alatta a szürke ing rejtőzött. Louis is megjelent.
-Harry nem jön, azt mondta fáradt.-vont vállat. Ő fekete-fehér csíkos pólót viselt kék farmerral és fehér tornacipővel.
-Akkor mind megvagyunk?-Liam végignézett a társaságon és bólintott.-Remek. Eddy Harrynél van.
-Hazza megtűri azt a vakarcsot?- Zayn szemöldöke a haját súrolta.
-Kénytelen, mert nincs aki figyeljen rá és nem szeretném ha megrágná a cipőm.-felelt Lou.
-Rendben. Induljunk.
Gyalog mentünk mivel a szórakozóhely csak pár saroknyira volt. Niall útközben megfogta a kezemet. Kellemes illata beférkőzött az orromba.
-Remélem van még abból a sörből amit múltkor ittunk.-Zayn összedörzsölte a kezeit. Liam felnevetett.
-Ohh igen! Az finom.-helyeselt.
Louis és Christie halkan beszélgettek, kicsit lemaradva tőlünk. Niall magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt mikor az ajtóba értünk.
-Jól fogod érezni magad!-ígérte miközben benyitott a régi kő épületbe. Odabent a helyiség olyan volt mintha még a középkorban lennénk. A falakon fáklyák szolgáltatták a fényt. Régi, hatalmas fa asztalok mellett üldögéltek öregek és fiatalok egyaránt.
-Missy néni!-Niall elengedte a kezem és megölelt egy termetes vöröshajú asszonyságot.
-Niall, mi szél hozott erre? Látom a barátaidat is magaddal hoztad!-a hölgy erős Ír akcentussal beszélt. Barátsásgosan nézett ránk.-Ki ez a bájos kis teremtés?-intett felém. Zavarba jöttem és elpirultam.
-Ő Lexy a... párom.-felelt Niall mosolyogva.-Ő pedig Christie.-intett barátnőm felé.-A többieket pedig már ismeri.
-Ohh igen.-a hölgy ismét elmosolyodott.-És a kis Harryt hol hagytátok?
Sejtettem, hogy nem most vannak itt először. Senki nem ugrott fel, hogy autógrammot kérjen, vagy egy közös fotót.
-Harry sajnos megbetegedett.-vont vállat Louis.-Nem tudott eljönni.
-No sebaj!-intett az asszonyság.-Majd legközelebb. Liam!-kiáltott fel.-Olyan kis sovány vagy! Többet kéne enned! De neked is te Horan gyerek!
Zayn kuncogni kezdett.
-Eszik az eleget.-motyogta a bajsza alatt.
- Mivel szolgálhatok a fiataloknak?-vette fel kocsmáros szerepét a nő.
-Van még abból a sörböl amit a múltkor tetszett adni?-Zayn kölyökkutyaszemeket meresztve nézte a hölgyet.
-Persze fiatalember.
-Akkor abból kérnénk hat korsóval. Én fizetek.-vállalta fel Niall.- Remélem bírod a piát, mert ez nem valami olcsó vacak amiben alig van alkohol.-súgta oda nekem.
-Majdcsak megbírkózom vele.-biccentettem. Leültünk egy asztalhoz. Nemsokára az italok is megérkeztek. Kikerekedett szemmel bámultam az óriási korsóra. Még abban sem voltam biztos, hogy meg tudom emelni, nemhogy megigyam a tartalmát... Christie-vel összenéztünk és mindketten elmosolyodtunk. Niall magasba emelte a saját iatalát és felkiáltott.
-Slainte!
Az egész kocsma viszhangozta a kiáltását. Kortyoltam egyet a hűs sörből. Valóban elég erős volt.
-Akkor ti most jártok?-kérdezte Louis hirtelen és felénk nézett.
-Nahát haver! Időben kapcsoltál.-paskolta meg Liam kedvesen Tommo vállát. Niall-el összenéztünk. Tulajdonképpen ezt még mi sem tisztáztuk.
-Mi nem...-kezdtem bele, de a Szöszi lecsapta a korsót az asztalra ahogy felcsendült egy Ír dal.
-A Red Haired Mary.-kiáltott fel.-Gyerünk táncolni!-Megragadta a kezemet és kihúzott a táncparkettre. A ritmus teljesen lázba hozta. Megpörgetett és szorosan magához húzott. Zayn magával húzta Christie-t és bekapcsolódtak a táncba. Liam és Louis egymásra néztek majd nevetve csatlakoztak. Niall pörgetett és forgatott. Hatalmasakat kurjantott és irtó hangosan nevettünk. Rekedtes Ír akcentussal énekelt a vörös hajú lányról aki meghódította a férfiak szívét. A dal végetértével le akartam ülni, de Niall visszarántott.
-Ennyivel nem szabadulsz! Ez a Spainish Lady. Erre táncolni kell!-újra kezdődött a vad pörgés és forgás majd a Szöszi steptánc szólója következett. Végül kecsesen meghajolt előttem. Cseppet sem zavarta, hogy az egész társaság minket nézett.
-Őrült vagy!-kacagtam ahogy kibillentett az egyensúlyomból és megcsókolt.
-Bravó, bravó!-tapsolt valaki mögöttünk és gúnyos hangon éljenzett. Niall megfordult és úgy állt, hogy eltakarjon engem az idegen elől.
-Mit akarsz itt Kyle?-ellenséges hangja egyáltalán nem hasonlított arra a hangra amivel az előbb még oly' vidáman énekelt.
-Ohh, csak benéztem Mr Nagymenő. Talán zavar?
-Ami azt illeti...- megfogtam Niall csuklóját mert el akart indulni a vörös hajú fiú felé.
-Niall hagyd!-kértem.
-Helló bébi!-kacsintott rám a Kyle-nak nevezett srác. Borzas vörös hajába szántott ujjaival és megnyerőnek szánt mosolyt villantott rám.
-Őt hagyd ki ebből! Sőt, szállj le rólunk!-Niall felém fordult.-Gyere üljünk le.
Visszaültünk az asztalhoz ám a fiú nem tágított.
-Most bezzeg megfutamodsz te beképzelt kis...
-Hé!-Liam felmordult és haragos tekintetet vetett Kyle-ra.-Hagyj minket nyugodni!
-Te ebbe ne szólj bele! Ugyan olyan nagyképű kis sztárutánzat vagy mint Horan!-a fiú megfogta Niall sörét és a Szöszi arcába locsolta. Több se kellett Niallnak. Felpattant és behúzott egyet Kyle-nak.
-Hé fiúk!-kiáltottam fel. Megrémülve felugrottam a helyemről, hogy közéjük álljak. Szerencsére Missy néni közbelépett és elrángatta onnan Kyle-t.
-Azt hiszem jobb lesz ha szépen hazamész Kyle.-terelte a vöröshajú srácot az ajtó felé.
-Még nem végeztünk Horan!-vetette oda Kyle miközben kitessékelték az ajtón.
-Hozok egy másik sört.-szólt oda a hölgy miközben elhaladt mellettünk visszafelé.
-Nem szükséges.-feleltem és odaadtam Niall-nek a maradék sörömet. Közben letöröltem az arcát. Kék szeme csillogott a haragtól. Arca immár a méregtől pirult ki és nem a jókedvtől.
-Nem igaz, hogy nem lehet egy estét kellemesen eltölteni anélkül, hogy valami bezavarna!-morgolódott és lehúzta egy hajtása a sört.
-Mehetünk?-Zayn is dühösnek tűnt. Louis és Christie már felálltak. Liam morcosan bámulta az aranyszínü folyadékot a korsójában. Nagyot sóhajtott és egy húzóra kiitta a maradék italt majd ő is felállt.
-Mehetünk.-biccentett. Niall pár bankjegyet dobott az asztalra.
-További szép estét!-búcsúztunk és elhagytuk a szórakozóhelyet. Útközben a csillagos eget néztem és egyszer majdnem el is estem, de Niall elkapott. Nem tudtam betelni a milliárd égitest látványával...
Talán félúton járhattunk mikor Kyle lépett elénk az árnyékból pár haverjával. Niall azonnal maga mögé tolt míg Louis ugyanezt tette Christie-vel. Liam úgy helyezkedett, hogy a másik oldalról védjen míg Zayn hasonlóképp tett Lou mellett.
-Megint itt vagy?-Niall tett egy lépést előre.
-És elhoztam még pár barátomat.
-Legalább a lányokat hagyd ki belőle!-kérte Liam.
-Ohh akkor mi lesz az élvezet ha laposra verünk titeket?-kuncogott Kyle, rám pillantott. Kihúztam magam és Niall mellé léptem.
-Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.-feleltem dacosan. A Kyle melletti srác felnevetett és felém lendült. Igazi melák volt. Kitértem az útjából és kirúgtam a lábait. Hangos puffanással, szitkozódva terült el a betonon. Mikor fel akart állni Zayn leütötte. Valószínüleg elájult.
-Bocsi.-vontam vállat. Liam elismerően mosolygott. Kyle előre ugrott és Niall-nek esett. Ökle keményen puffant a Szöszi gyomrában amitől az kétrét görnyedt. Christie is támadásba lendült. Oldalra táncolva elvonta az egyik srác figyelmét és gonosz módon teljes erőből herén rúgta. Piszkos módszer volt, de átkozottul hatékony. A fiú elterült a földön. Őt Louis ütötte ki végleg. Az utolsó támadó Liam-nek maradt. Közben Niall is felülkerekedett Kyle-on. Liam boxtudását bevetve kényszerítette meghátrálásra ellenfelét.
-Még nincs vége!-Kyle kiköpött és sántítva eloldalgott cimboráival együtt.
Adrenalinnal felfűtött vérrel tettük meg a maradék utat hazáig.
-Ezt, ügyesen csináltad.-súgta oda nekem Liam.
-Köszi. Thaiboxoztam pár évig.
-Az király.-adott egy pacsit.
-Ne haragudjatok, hogy tönkretettem az estéteket!-szólalt meg Niall ahogy beértünk a házba.
-Áhh, inkább csak érdekessé tetted!-vont vállat Zayn. Ásított egyet. Látszott rajta, hogy kimerült.-Jóéjt!-motyogta és elindult felfelé.
-Jóéjt.-mindenki elbúcsúzott és ment a saját szobájába.
Mikor minden elcsendesedett átosontam Niall-hez. Vízcsobogást hallottam a fürdőszobábol úgyhogy arrafelé vettem az irányt. Niall a tusolóban ült, fejét a térdére támasztva. Észre sem vette, hogy beléptem.
-Niall...-szólítottam meg halkan. Felnézett és pillantása találkozott az enyémmel. Dühös volt és szomorú.
-Most nem vagyok valami jó társaság.-motyogta. Észrevettem egy zúzódást az állán.
-Az a mocsok.-sziszegtem dühösen. Levetkőztem és leültem a Szöszi mellé. Finoman megfogtam az állát és úgy fordítottam, hogy lássam a sebet. Elrántotta a fejét és félrenézett.
-Csak egy karcolás!-morogta. Jobbnak láttam nem firtatni a dolgot. Felálltam és kiléptem a víz alól.
-Hát jó.-vontam vállat.-Duzzogd ki magad, tudod hol találsz meg ha végeztél.-megtörölköztem és visszamentem a saját szobámba. Felvettem a pizsomám és lefeküdtem az ágyba. Nemsokára elnyomott az álom...
Valamikor este, nyílt az ajtó és egy alak osont be. Elhúzta a takarót és becsúszott mellém az ágyba. Felé fordultam és hozzábújva aludtam tovább. Az illata és közelsége elfeledtette velem a nemrég történteket...

A 13. rész egy új szemlélet :) Remélem teszik. Jó olvasást és sok komit :P ( Múltkor elnéző voltam, de most nem leszek, csak 5 komment után jön a kövi...úgyhogy hajrá!) ;)

13. Balsorsra itélve

(Harry szemszöge)

 A mutatóujjamon pörgetve a kocsikulcsot lekocogtam a lépcsőn. A lépcső mellett lévő tükörben még egyszer ellenőriztem a hajamat. A gyors Harry-s hajbelövéssel tettem tökéletessé. Megigazítottam a zakómat és kicsit lazítottam a farmeromat tartó fekete, bőr övön. Körbefordultam, hogy meggyőződjek róla, minden szögben ugyanolyan dögös vagyok-e...
Újdonsült lakótársunk az Írfarkaskutya kölyök-mint kiderült ez volt a fajtája.- küszködve próbált kimászni a ládából amibe száműzték. Panaszos nyűszítésére Lou sietett oda.
-Nemsokára jövök.-vetettem oda a srácnak és kiléptem az ajtón. Megborzongtam a hidegtől. Vihar közeledett. Beültem a kocsimba és kihajtottam az udvarból. A gázpedálra léptem. Vágytam a sebességre. Egyre gyorsabban és gyorsabban mentem. A sebességmérőre alig-alig pillantva tapostam a gázt. A táj elmosódott zöld foltként követett. Nem messze járhattam Niall-ék házától mikor valami kiugrott elém az útra. Oldalra rántottam a kormányt és keresztbe faroltam az úttesten. A másodperc egy töredékében arra gondoltam valószinüleg meghalok. A lendülettől egy fának csapódtam. Hálát adtam az égnek, hogy be volt kötve a biztonsági övem. Bár így is sikerült megfejelni a kormányt úgy hogy pár percre eszméletemet vesztettem és a vállamat is meghúztam. Kedves kis kocsim oldalát csúnyán behorpasztotta a hatalmas fenyő amivel ölelkezett. Előkerestem a mobilomat és tárcsáztam az Ír számát.
-Halló?-felvette a második csengés után.
-Van egy kis probléma tesó.-megtöröltem a homlokomat és majdnem rosszullettem a vér látványától. Vissza nyeltem a hányingert és mélyet sóhajtottam.
-Mi történt?-Niall hangja aggodalmassá vált.
-Csupán annyi, hogy sikerült közelebbi kapcsolatot létesítenem egy fával...
-Ó te jó ég! Nincs semmi bajod?
-Nem tudom, eléggé fáj a fejem. Itt vagyok tőletek nem messze, talán két mérföldnyire. Ide tudnátok jönni?
-Pár perc és ott vagyunk.-letette a telefont én pedig nagy nehezen kimásztam a kocsiból. Szegény autóm oldalát totálisan elcsúfította az a hatalmas horpadás. Már nem hasonlított annyira a Vasember kocsijára. És a kedvenc zakóm is elszakadt. Hátamat egy útmenti sziklának támasztottam és felnéztem a szürke égre.
-Lehet rosszabb?-kérdeztem és eldobtam egy kavicsot ami átcsúszott az úton és a védőkorlát alatt a tengerbe esett.-Lehetett volna.-gondoltam.-Ha nem erre rántom a kormányt most a tengerben lennék a halak közt.
Két ismerős alak tűnt fel a láthatáron. Futva igyekeztek felém. Az eső is szemerkélni kezdett.
-Jajj Harry!-Lexy letérdelt elém ahogy odaértek.-Elég csúnyán néz ki a fejed...- megérintette az arcomat mire kirázott a hideg. Miért Niall kell neki?-gondolkodtam miközben ő letörölte a vért a homlokomról.
-Huhh, hát ezt szépen elkaptad.-Niall körbejárta a kocsit.-Hogy történt?
-Nem tudom, túl gyorsan hajtottam, valami kilépett az útra én meg ki akartam kerülni... Kissé homályos az ügy.-erőltettem a memóriám, de csak megfájdult a fejem. Fel akartam állni, de megszédültem. Csillagokat láttam.
-Nyugi, nyugi! Eléggé beütötted a buksid nagyfiú. Maradj veszteg!-Lexy finoman visszanyomott a földre. Egy zsepit nyomott a sebemre. Kedvem lett volna ott helyben megcsókolni. De nem tehettem ilyet se vele, se Niall-el. Játszanom kellett tovább a jófiút. A térdemre támasztottam a fejem. Most kezdtem igazán átérezni az "I Wish" lényegét.
- És most ki fog vezetni? Gondolom Lexy, neked nincs jogsid?-Niall kérdőn nézett a lányra.
-Az nincs, viszont tudok vezetni... nagyjából. Elhoznád a cuccokat a házból? Addig mi itt maradunk Harry-vel és kicsit kipiheni magát.
-Persze, nemsokára jövök.- Niall vissza indult a házhoz. Lexy leült velem szemben. Egy pillanatra ránéztem aztán lesütöttem a szemem. Aggódó pillantását nehéz volt elviselnem.
-Szörnyen érzem magam.-sóhajtott fel.
-Miért? Csak nem miattam? Ugyan már! Ez csak pár karcolás, túl élem...
-Miért siettél ennyire?
-Kellett egy kis sebesség.-vontam vállat.
-Az autód...
-Majd lesz egy másik, úgyis kinéztem egy csinos porsche-t... Ne aggódj miattam! Foglalkozz csak Niall-el.-utasítottam komoran.
-Hé! Mire ez a hangnem?-vonta fel a szemöldökét.
-Bocs! Csak fáradt vagyok, ennyi.-lehunytam a szemem és megpróbáltam kiürítteni a fejem. Mire sikerült volna, Niall visszatért két táskával. Lexy ült a volán mögé én pedig az anyósülésre. Az Írnek jutott a hátsó ülés ami kicsit javított a hangulatomon. Óvatosan felkanyarodtunk az útra. Egész végig én navigáltam míg a lány a vezetésre öszpontosított. Niall csendben kuksolt hátul. Nem volt semmi gond, lassan mentünk és az út is elhagyatott volt. Mire hazaértünk a fejfájásom is kezdett csillapodni. Niall kipakolta a cuccokat én pedig felmentem a szobámba Louis felkiáltására ügyet sem vetve. Magam sem tudtam mi van velem. Nem volt szokásom így bánni az emberekkel. A szoba ajtajában lerúgtam a cipőm és szakadt zakómat egy fotelba hajítottam. Levettem kék pólómat és azt is a fotelba hajítottam. Már az övemet kapcsoltam ki amikor kopogtattak.
-Bejöhetek?-Lou hangja szűrődött be a folyosórol.
-Gyere.- közben levettem a nadrágomat is. Louis követett a fürdőszobába. Leült a mosógép tetejére és a lábát lóbálva aggodalmasan nézett rám. A boxertól is megszabadultam és beálltam a zuhany alá.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte legjobb barátom.
-Miről?-kukucskáltam ki felvont szemöldökkel a tusolóbol.
-Ne add a hülyét! Látom rajtad, hogy valami nyomaszt. Azóta vagy ilyen, hogy Lexyék idejöttek... Várjunk csak, -kiáltott fel félhangosan- Lexy vagy Christie?
-Mi a helyzet Christie-vel? Látom jól össze kezdtek melegedni...-tereltem a témát.
-Nos igen. Aranyos lány, de most nem rólam van szó!-jött rá a cselre.-Szóval?
-Nem... Ez... Ők... Én nem!-kerestem a szavakat.-Egyszerűen csak fáradt vagyok...
-Hát persze haver, el is hiszem.-láttam a mosdó feletti tükörben, hogy forgatja a szemét.
-Nézd Tommo, ehhez most igazán nincs kedvem!-morrantam fel.-Ha segíteni akarsz, hozz egy aszpirint és hagyj békén!-még én is megijedtem a saját hangomtól. Mi lett velem?!-gondolkodtam.
-Rendben Mr Bunkó!-felelt a fiú sértődöten. Leugrott a mosógép tetejéről és kicsörtetett a fürdőböl.-Aszpirin és víz az éjjeliszekrényen!-szólt még hátra a válla fölött.
Pár pillanat múlva kiugrottam a tusolóbol és utána rohantam. Nem volt rajtam semmi más csak egy kupac hab. Csúszkálva kirohantam a folyosóra és a lépcsőnél utolértem Louist.
-Várj Lou!-elkaptam a karját.-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém! Sajnálom!
-Semmi baj.-félig elmosolyodott.
-Hazza? Ó te jó ég!-Christie épp akkor lépett ki a szobájából. Tágra nyílt szemmel nézett ránk.
-Meglepi.-szólaltam meg elkínzott hangon.-Bocs!-mondtam még neki aztán visszafordultam Tommo-hoz.
-Tényleg ne haragudj!-átöleltem majd maradék büszkeségemet összeszedve visszamentem a szobámba és befejeztem a tusolást. Felvettem egy boxert és lefeküdtem az ágyamba. A gyógyszer és a víz ott vártak. Könnyes lett a szemem, de gyorsan kipislogtam mert valaki kopogtatott. Liam dugta be a fejét az ajtón.
-Bejöhetek?
-Gyere csak.-intettem. Egy elsősegély dobozt hozott magával.
-Niall azt mondta erre szükséged lehet.-elővett egy jókora ragtapaszt meg egy fertőtlenítős dobozt.
Leült mellém az ágyra és egy vattával letörölte a sebet a homlokomon. Kicsit csípett, de nem panaszkodtam.
-Nagyon csúnya?-kérdeztem félve.
-Ne aggódj, még így is cuki vagy. Sőt ez a ragtapasz kimondottan jól áll.-vigyorgott ahogy a sebre simította.-Aludjál szépen. Majd meglátjuk kell-e kórházba menned. Remélem nem mert a múltkor egy nővérke megfogta a seggem, tudod mikor Zayn véletlen fejbevágott egy baseball ütővel.
-Jujj, az durva volt.-fintorogtam.
-Nekem mondod?! Két hétig volt egy nagy pukli a homlokomon amire valaki még rá is ragasztott egy smiley-s ragtapaszt.
-Az én voltam.-kuncogtam az emlék hatására.
-Tudom, de ne aggódj nem bosszulom meg.Tényleg aludjál! Majd felkeltünk ha valami érdekes történik.
-Rendben, köszi.
Liam kiosont a szobából én pedig magamra maradtam. Eszembe ötlött, hogy akinek agyrázkódása van annak elméletileg nem szabadna aludnia. Így csak remélhettem hogy nekem nincs olyanom ugyanis hamar elnyomott az álom...

Boldog 2. születésnapot 1D. (csak hogy ne feletkezzünk meg erről az alkalomról!) :DD ♥♥Akinek van twitterje az tweetelje:#HappyBirthday1DfromHungary :D ♥

Itt a 12. is! olvassátok és írjatok kommenteket! :))

12. Hazatérés

(Niall szemszöge)

Lexy még aludt mikor felébredtem. Nem mertem mozdulni, nehogy felébresszem. Egyik lábát átvetette a csípőmön, karjai a mellkasomat ölelték. Forró lélegzete a nyakamat súrolta. Az én kezem a csípőjén pihent. Másik karom a fejének szolgált párnát. Az ajkamba haraptam ahogy csípőjét az enyémnek dörzsölte. Kis híjja volt, hogy nem nyögtem fel. Csak reménykedtem, hogy nem ébred fel. Mert akkor érezné mennyire kívánom. Jeges zuhanyra lett volna szükségem, de sürgősen.
-Niall...-motyogta.-Niall...
Először azt hittem, hogy felébredt, de rájöttem, hogy álmában beszél.
-Itt vagyok.-súgtam halkan.
-Niall, félek...
Azt hittem, hogy a filmre céloz amit este néztünk.
-Ne félj. Csak egy film volt.
-El fogsz tűnni...-folytatta.-Niall...
Szemhéjja megremegett majd kinyitotta a szemét. Szomorú tekintettel nézett fel rám.
-Mit álmodtál?-kérdeztem.
-Semmit... Nem emlékszem, de rossz volt!
Lágyan megcsókoltam majd egyre éhesebben. Ujjaimat a selymes hajzuhatagba temettem. Csípőm akaratlanul is megrándult. Arrébb gurultunk az ágyon így Lexy fölé kerekedtem. Megtámaszkodtam a párnán. Halk, állati morgásom engem is meglepett. Lehúztam a lányról a vékony pólót és félredobtam. Körme a hátamba vájt ahogy végigcirógattam a testét. Csípőjét megemelve az enyémnek feszítette. Keze végigsiklott le a hátamon majd vissza fel a vállamig. A szemébe néztem és döntöttem. Akartam őt. Lecsúsztattam a kezem a derekára majd le a bugyijához és óvatosan húzni kezdem lefelé. Mindkettőnket megkínozva ezzel.
-Kérlek!-nyögött fel. Lehajoltam és megcsókoltam. Ajkunk vad csatát vívott egymással. Bőröm alatt remegtek az izmok a visszatartott energiától. Olyan volt mintha egy szelidíthetetlen musztángot akartam volna lekötözni. Vagy mint egy tornádó ami mindkettőnket elsodor. Feladtam a gátakat és mélyen beléhatoltam. Mintha sasok szárnyalltak volna a testemben. Szabadnak éreztem magam. Újból megcsókoltam Lexyt.
-Niall...-suttogta halkan. Megborzongtam a hangjától. Pillantása végigsiklott az arcomon majd megállapodott a szememnél.-Niall...-lehunyta a szemét és mélyet sóhajtott. Hirtelen a fagyi jutott eszembe. Olyanok voltunk mint a csoki és az eper. Különböztünk, most mégis úgy olvadtunk egybe akár két forró fém. A tenger átcsapott a fejünk felett és csak sodródtunk a hullámokkal... Aztán elült a vihar és ott maradtunk ketten. Felfrissülve az élménytől, nyugodtan és boldogan... és éhesen.-tettem hozzá mikor meghallottam mekkorát kordult a gyomrom.
-Szép kis ébresztő...-motyogta Lexy amint meg tudott szólalni.
-Nem emlékszem, hogy ellenkeztél volna.-emlékeztettem.
-Most viccelsz? Ez ellen tiltakozni? Valahogy lehetetlen.-mosolygott a gyomrom pedig ismét felmordult.- Úgy hallom valaki éhes... Eszünk?
-Együnk.-lemásztam róla és felvettem egy zöld " I'm Irish" feliratú pólót meg egy kék farmert. Lexy fehér trikót húzott "I Love Niall Horan"-felirattal és egy csőfarmert.
-Megölöm Christiet.-motyogta amint a pólót felvette.
-Nekem teszik.
 A konyhába érve kissé elkomorodtam, eszembe jutott a tegnap esti hülyeségem.
-Még egyszer bocsánat a tegnapiért...-hajtottam le a fejem.
-Semmi baj. Talán én álltam rosszul a dolgokhoz.-vont vállat a lány miközben kipakolta a hűtőböl az ennivalót.-Nem kellett volna túlreagálnom ezt az ügyet.
-Teljesen jogos volt amit mondtál csak tudod attól félek, hogy tönkre megy ami köztünk kezd kialakulni. A rajongók és az újságírók sok mindenre képesek... És ez olyan törékeny dolog. Még csak most ismerjük meg egymást, nem szívesen vetnélek a kamerák elé.
-Majd kitalálunk valamit.-adott egy puszit és nekiállt enni. Csatlakoztam hozzá, de közben már hívtam Harry-t. Barátom a második csöngés után felvette.
-Halló?-szólt bele álmosan.
-Felébresztettelek? Ne haragudj! Mikor tudnál értünk jönni?
- Két óra és ott vagyok.-morogta.
-Rendben, köszi és mégegyszer bocsi.-bűnbánó hangom hallatán felnevetett.
-Semmiség. Akkor nemsokára. Szia.
-Oké, szia.-letettem és Lexy felé fordultam.-Még van két óránk.
-Az klassz.
-Mondd, énekelnél nekem?-kértem. Annyira kíváncsi voltam a hangjára.
-Hogy mi?-vonta fel a szemöldökét.
-Kérlek. Csak egy dalt! Lehet magyar is.
-Ez fájni fog!-vont vállat és énekelni kezdett:

" Most azt hiszed nem tudok semmit,
És te oly sok helyen jártál mert elvitt a hajó.
De hogy lehet, hogy én, ilyen tudatlan szegény
Megértem azt is amire nincs szó... nincsen szó...

Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz
Hisz élettelen s birtokodba száll.
Én ismerem a fűt, a fát, a forrást
Minden él, minden érez csoda vár...

Mondd, mért hiszed, hogy nincs más, csak az ember?
És értelmetlen mint hogy másként él.
Ha lábnyomába lépsz egy idegennek
Látod azt mit nem hittél, hogy nem hittél.

Sűrű éjjeken a farkasdal a Holdról szól
A vadmacska a párja után sír.
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység
Közben eléd hordja színeit a szél... közben eléd hordja színeit a szél...

Jöjj, kergetőzzünk ősi, szűk csapáson,
Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a föld,
Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban,
Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.

A zápor és a folyó édes testvér.
A gémek és a vidra jó barát
És összetartó minden ami itt él
Körül járunk és a lángunk égig ér...

Égig érnek a platánok,
Soha ki ne vágd!
Akkor megtudod...

Csak úgy érted, hogy a farkasdal a Holdról szól
Ha rézbőrü és fehér összeáll
És együtt énekelünk mind a hegyek hangján
Közben ezer színnel kápráztat a szél.

Akkor néked él a föld
És csak néked tündököl
Amíg élsz
Ezernyi színnel száll a szél..."

 Fogalmam sem volt miről beszél. Bár nem minden szót értettem, fölismertem a dalt és nagyon tetszett.
-Ez tetszik.
-Most viccelsz?
-Nem! Tényleg tetszik.
-Hát nem vagyok egy Xfactor, de... mit mondtál? Te becsavarodtál Horan, ha ez neked tetszik!
-Na! Ne légy ilyen negatív! Inkább adj ennem asszony!-kuncogtam.
-Elmehetsz te a... Itt van.-nyújtott át egy megpakolt tálcát. Hálásan elvettem és befaltam a tartalmát. Miután végeztem magamhoz húztam Lexyt és gyors csókot lehelltem ajkára.
-Köszönöm.-elegedtem és leültem a kanapéra. Ő mellém ült és hozzám bújt. Úgy igazodtam, hogy a gitáromat a karomba tudjam venni, de tőle se kelljen elhúzódnom. Lehajoltam a füléhez és énekelni kezdtem:
"If I was your boyfriend, I'd never let you go
I can take you places you ain't never been before
Baby take a chance or you'll never ever know
I got money in my hands that I'd really like to blow...
Swag swag swag, on you
Chillin by the fire while we eatin' fondue
I dunno about me but I know about you
So say hello to falsetto in three two...
-bekapcsolódott a gitár is-
I'd like to be everything you want
Hey girl, let me talk to you...
If I was your boyfriend, never let you go
Kepp on my arm girl, you'd never be alone
I can be a gentleman, anything you want
If I was your boyfriend, I'd never let you go,
I'd never let you go...
Láttam ahogy megcsillan a szemében a felismerés. Folytattam a rappet.
Tell me what you like, yeah, tell me what you don't
I could be your Buzz Lightyear fly across the globe
I don't never wanna fight, yeah, you already know
I am, ma a make you shine bright like you're laying in the snow...
Girlfriend, girlfriend, you could be my girlfriend
You culd be my girlfriend until the world ens
Make you dance do a spin and a twirl and
Voice goin crazy on this hook like a whirl wind...
Swaggie
I'd like to be everything you want
Hey girl, let me talk to you...
If I was your boyfriend, never let you go
Kepp on my arm girl, you'd never be alone
I can be a gentleman, anything you want
If I was your boyfriend, I'd never let you go,
I'd never let you go...
So give me a chance, cause you're all I need girl
Spend week whit your boy I'll be calling you my girlfriend...
If I was your man, I'd never leave you girl
I just want to love you, and treat you right...
If I was your boyfriend, never let you go
Kepp on my arm girl, you'd never be alone
I can be a gentleman, anything you want
If I was your boyfriend, I'd never let you go,
I'd never let you go...
Na na na, na na na, na na na
Ya girl, na na na, na na na, na na na ey
If I was your boyfriend...
-Te megőrültél! Ez majdnem jobb volt mint Justin előadásában... Miért nem rappernek mentél? Nagyon jó hozzá a hangod!
-Akkor ki lenne a One Direction kakukktojása?-mosolyogtam. Letámasztottam a gitáromat a kanapé mellé és magamhoz húztam Lexyt...

Megérkezett a 11. is! olvassátok és írjatok véleményt! :)

11. Eső hozta társ

(Louis szemszöge)

Még mindig pocsékul éreztem magam. Dühös voltam Elenorra amiért faképnél hagyott ugyanakkor itt volt Christie ez a különös teremtés. Ő olyan volt mint valami drog, vagy nem is tudom. Egyre jobban szükségem volt a társaságára. Ő megértett és segített nekem túljutni a nehéz napokon. Életerőt adott, azthiszem. Harry mostanában rettentő furcsa volt, valahogy nem a régi és hiába kérdeztem, azt mondta jól van. Pedig nekem mindent elmondott. Most halgat és napról napra komorabb. Kíváncsi vagyok mi lehet Niall-al és Lexy-vel. Már két napja odavannak lassan.-gondolataim áradatátmegszakítva felültem az ágyban. Felkeltem majd felöltöztem. Hagytam egy cetlit a konyhában, hogy sétálni megyek és kiléptem az ajtón. Kezemet a pulcsim zsebébe temettem. Az ég komor, szürke volt. Sejtettem, hogy nemsokára ismét esni fog. Végigsétáltam a kihalt utcán. Ilyen korán csak én voltam ébren, a környék meg amúgy sem volt túl zsúfolt. Csak pár házban laktak, és azokban sem sokan. Befordultam egy sarkon. Lassan kiértem a városból. Fogalmam sem volt merre megyek. A lábaim vittek, az agyam pedig teljesen kikapcsolt. Christie-n járt az fejem. Arra ahogyan megcsókoltam. Talán rossz ötlet volt és felelőtlen, de nagyon jól esett. Egy tökéletes pillanat, ketten a csillagos ég alatt. És mi tagadás, Christie vonzó volt. Nem szeretném soha megbántani, de tudtam előre, hogy ez meg fog történni és nem tehetek majd ellene semmit. Felnéztem az égre. Az első esőcseppek fekete foltokat pöttyöztek szürke pulcsimra. Felrántottam a kapucnit majd fojtattam az utamat. Megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantva Christie nevét olvastam.
-Hali.-szólt bele miután felvettem.-Merre vagy csavargó?
-Épp sétálok, most értem ki a városból, miért?
-Csak kérdeztem, mert úgy eltűntél. Megleszel egyedül vagy esetleg utánad küldjem Liam-et? Úgyis futni készül amint látom.
-Megleszek. Szólj Liamnek, hogy húzzon pulcsit, esik. Majd nemsokára megyek.
-Rendben megmondom neki. Hát akkor nemsokára találkozunk. Szia.
-Szia.-letettem és visszadugtam a zsebembe a telefont. Mikor felnéztem, egy apró fekete kölyökkutyát pillantottam meg az út szélén feküdni. Óvatosan közelebb mentem hozzá. Sebesült volt. Hatalmas fekete szemeivel könyörgőn pillantott rám. Valaki elüthette. Segítenem kellett neki.
-Jólvan kispajtás!-mondtam neki megnyugtató hangon.-Nem lesz semmi baj. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam Christie számát. Az első csengés után felvette.
-Na meggondoltad magad?
-Ott van még Liam?-kérdeztem félbeszakítva őt.
-Igen, várj Liam. Louis téged keres.
-Haló?
-Liam, figyelj csak! Megvan még az a láda amit tavaly ráejtettél a lábamra?
-Igen, mi van vele?
-Béleld ki pokrócokkal, kérlek. Találtam egy sérült kutyát, beviszem és valahova le kéne tenni.
-Mi? Hol?
-Itt a városból kivezető út mellett. Szegényt valószinüleg elütötték.
-Rendben, hozd én pedig intézem a ládát.
-Fél óra és ott vagyok.-leraktam a telefont majd levettem a pulcsim és a kis jószág köré csavartam. Nagyon óvatosan felemeltem és a mellkasomhoz fogtam. Bozontos bundája ragadt a sártól. Keskeny pofáján egy apró vágás futott végig. Megnyalta a kezemet amint megsimogattam. Amennyire csak tudtam sietve haladtam vissza a házhoz. Liam már az ajtóban várt. Christie éppen egy melegvizes palackot dugott a pokróc alá, hogy melegebb legyen.
-Jajj szegénykém!-jajdult fel ahogy meglátta a kiskutyát.- Le kéne fürdetnünk, nem?
A kis vakarcs csóválni kezdte a farkát.
-Talán...- feleltem.-De hol?
-Az emeleti fürdőben van kád. Oda fel tudnánk vinni.-javasolta Liam. Csendben felmentünk, anélkül, hogy Zayn-t vagy Harry-t felébresztettük volna. Christie engedett vizet, majd óvatosan kicsomagoltam a kicsit a pulcsimból és a vízbe tettem. Hátsófelére ülve, vádló pillantással nézett fel rám.
-Bocs kölyök, de büdi vagy.-letérdeltem a kád mellé és óvatos mozdulatokkal letörölgettem a kutya bundájáról a sarat. Egy vágást vettem észre a combjánál. Valamivel felsérthette. Egy másik a jobb melső tappancsán volt. Átvizsgáltuk a testét, hátha valamit még nem vettünk észre.
-Hoznál fertőtlenítőt?-kérte Christie Liam-től. A fiú bólintott majd pár perc múlva egy kis zöld dobozzal tért vissza. Addigra mi már megtörölgettük a kiskutyát és hagytuk, hogy egy kicsit körbeszaglássza a fürdőszobát. Bár erősen sántított, tele volt életkedvvel. Az egyik törölköző sarkát meg is rángatta. Pici, hegyes fogacskái kivillantak pofijából. Igencsak meg kellett vele küzdenünk mire sikerült bekötözni és lefertőtleníteni a sebeit. Zayn fel is ébredt a nyüszítésre.
-Mi történt?-kérdezte álmatag hangon. Alig látott ki a fejéből.-Kié az a kutyus?
-Már a miénk.-feleltem kis gondolkozás után.
-Ez esetben...-Zayn lehajolt és beleborzolt a kicsi bundájába.-Üdv a házban apró Directioner...

A várva várt 10. rész :) Betty kedvéért ^_^ Jó olvasást és sok kommentet :D

10. Az este

(Lexy szemszöge)

Niall-hoz simultam ő pedig körbe tekert minket egy pokróccal. Finoman megcsókolt majd bekapcsolta a DVD lejátszót. A film elkezdődött. Nehéz volt odafigyelni miközben  Niall a gerincemet cirógatta. Az események hamar felpörögtek. Bár nem szokásom ijedezni ez a film kihozta belőlem a kisgyereket. A rémesebb részeknél a fiú mellkasához bújtam. Nem álltam meg, hogy fel ne sikoltsak mikor a gyilkos átszúrta a srácot a börtönös résznél. Néha-néha elbújtam a takaró mögé.
-Nyugalom, ez csak egy film.-csitított Niall.-Ha akarod nézhetünk mást...-ajánlotta fel. Nem akartam elrontani a szórakozását így csak annyit feleltem:
-Kibírom.-kikukucskáltam a pokróc takarásából. A szívem hevesen dobogott. A mennydörgés hangjára megint majdnem felkiáltottam. A csíkospólós férfi már a főszereplőket vette kezelésbe. Abszurd módon Louis jutott eszembe a póló mintájáról.-Ébredj fel! Ébredj fel!-szurkoltam a lánynak aki álmában harcolt a gyilkossal. Az adrenalin megtette a hatását és a lány magával rántotta a gyilkost az ő világukba. Megkönnyebbülten figyeltem ahogy végeznek vele, majd elégetik. Végre vége.-gondoltam.  Annál a résznél azonban ismét sikoltottam mikor a gyilkos kinyúlt a tükörből és átszúrta a női főszereplő anyjának a fejét. Így lett vége a filmnek. Útáltam az ilyen befejezésű filmeket. Valahogy olyan érzés volt mintha a gyilkos még mindig szabadon járna. Saját magamat is megleptem ezzel az ijedezéssel. Nem volt szokásom ám most mégis reszketve bújtam Niall karjaiba. Ő átölelt és szorosan tartott. Vettem pár mély levegőt.
-Többet nem nézünk horrort.-suttogta a hajamba. Felnéztem rá. Zafírkék szeme óvó pillantást vetett rám. Lehajolt és finoman megcsókolt. Hátrabiccentettem a fejem, hogy még közelebb férjen az ajkamhoz. A csókot a nyakamon folytatta. Elhúzta a hajamat, hogy mégjobban hozzáférjen. Felnyögtem. Bőröm reszketett ahol forró ajka végigsimított rajta. A hajába túrtam és föltérdeltem, hogy fölébe kerekedjek. Megragadta a csípőmet. Pillantása éhes volt. Ismét megcsókolt, de ezúttal én voltam a támadó. Egyik kezemmel a kanapé támláját markoltam, hogy megállítsam azt az őrült forgást amit a szenvedély okozott. Niall tenyere a hátamra simult egyre feljebb és feljebb tolta a pólóm. Magsba lökte a kezem és megszabadított az említett ruhadarabtól. Hatalmas égzengés rázta meg az apró kunyhót. A lámpa kialudt.
-Csodás!-morogta-Elment az áram.
-Azt hiszem ez...-a szavak a torkomon akadtak. Niall végigsimítot nyelvének hegyével a hasamon. Felsóhajtottam és megadtam magam neki. Könnyű volt akár alámerülni a vízbe. A mozdulataink annyira természetesek voltak. Úgy illettünk össze akár a puzzle egyes darabjai. Mindketten ismertük a táncot, aminek ritmusát mi diktáltuk. Felhevült bőre szinte égette az enyémet. Millió csillag robbant az elmémben. Akár a villámcsapás, végig áramlott rajtam a gyönyör és a megkönnyebbülés. A zene elhalkult, a tánc végetért, mi pedig ott feküdtünk a kanapén izzadtan, összefonódva. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Valami felszabadult bennem. Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor teli voltam energiával. Bőröm alatt szinte forrt a vérem. A csontjaim jóleső sajgással jelezték elégedettségüket. Niall hasonlóképp volt. Kicsit zihált, de végtelen szeretettel nézett a szemembe. Arca kipirult.
-Huhh...-nyögte ki nagy nehezen. Láthatólag a szavakat kereste.-Ez...
-Igen, tudom.-feleltem és megcsókoltam. A vak sötétben épp csak annyit láttam belőle amennyi szükséges volt. Láttam testének halvány körvonalát. Láttam a fölényes hím elégedettségét szemének csillogásában. Tisztában volt vele, hogy mennyit adott és mennyit kapott. Féloldalas mosolya egy kisfiú ártatlanságát tükrözte, de a pillantása mondta el az igazat. Lassan felkászálódott és engem is magával húzott. Nem volt erőm tiltakozni. Felnyalábolt és a fürdőszobába sétált.
-Mi ez, a domináns hím az erejét fitogtatja?-vontam fel a szemöldököm. Beállt a zuhany alá és leeresztett maga mellé. Megnyitotta a csapot és beállította a vizet.
-Valami olyasmi.-felelte kis idő múlva. Lenézett rám és elmosolyodott.-Meztelenül is jól ál.-utalt a tőle kapott nyakláncra. Eltakartam a melleimet.
-Hé! Azért a nyáladat ne csorgasd, jó?
-Majd megpróbálom.-jelképesen megtörölte a szája sarkát és elkezdte beszappanozni magát és engem. Felkuncogtam ahogy csúszós keze végigsiklott a nyakamon. Figyeltem a habot amint eltűnik a lefolyóban. Niall eközben megtörölközött és felhúzta az alsónadrágját. Követtem a példáját és én is megtörölköztem majd felvettem a pólómat meg egy bugyit.
-Talán aludnunk kéne.-vetette fel.
-Talán.-mondtam.-Mennyi az idő?
A telefon kijelzője megvilágította arcát egy pillanatra.
- Éjfél lesz két perc múlva.
-Így elszaladt volna?-csodálkoztam.
-Bizony. Na gyere bújjunk ágyba.
Előttem ment be a szobába. Mire beléptem már megigazította a lepedőt és felhajtotta a takarót. Az egyik éjjeliszekrényen egy gyertya volt, hogy lássunk valamit míg vissza nem jön az áram. Bebújtam az ágyba és az államig húztam a takarót. Niall is elhelyezkedett majd felém fordult.
-Mire gondolsz most?-szólalt meg.
-Arra, hogy olyan gyors ez kettőnk közt és arra, hogy reggelre valószínüleg leszorítasz az ágyról...
-Túl...gyors?-vonta fel a szemöldökét.
-Két hete ismerjük egymást és már itt tartunk.-intettem körbe.
-Úgy mondod mintha ez rossz lenne...-állapította meg.
-Nem rossz, csak gyors. Még egy igazi randira sem hívtál el.-a hangom akaratom ellenére is vádló volt.
-Mire gondolsz? Menjünk moziba és csináljuk azt mint a kamaszok? Tapogassalak a sötétben míg valami gagyi filmet vetítenek te pedig...
-Elhalgass!-szisszentem fel.-Ez mocskos húzás volt.
Kimásztam az ágyból mielőtt bármit tehetett volna.
-Ne csináld már!
-Úgy viselkedsz mint egy ötéves!-morogtam miközben magamköré tekertem egy takarót.-Aludhatsz a kanapén!
-Ez itt az én házam.-próbált rám hatni, de sajnos rossz volt a taktikája.
-Jó, akkor majd én alszom a kanapén. Viszlát mister!-dühösen kivonultam a szobából. Megágyaztam magamnak és összekuporodva lefeküdtem. A villámok robajlása fülsüketítő volt. Alattomos könnyek homályosították el látásomat ahogy kipillantottam az ablakon. Csak nem fogok bőgni egy ilyen ostobaság miatt?!-fortyogtam.-Majd meggondolja magát az az arogáns, számító...-fogcsikorgatva megszakítottam a gondolatot. -Lehet, hogy én állok rosszul a dolgokhoz...Nincs is olyan égető szükségem a randizgatásra. Majd holnap elmondom neki. De egy északát azért gondolkodhat.- éppen lehunytam a szemem amikor megnyikordult az egyik padlódeszka.
-Lexy.-súgta Niall bűnbánó hangon.-Lexy ébren vagy?
Nem feleltem neki.
-Kérlek! Ezt elrontottam, nem tudom miért mondtam azt a dolgot a moziról... Ha van kedved elmehetnénk esetleg valahova a jövőhéten...?-próbálkozott újból.-Kérlek, ne haragudj rám! Nem akartalak megbántani, esküszöm!
-Tudom.-feleltem végre.
-Vissza jösz hozzám? Az ágy mégis kényelmesebb.
Felsóhajtottam és visszamentem a hálószobába. Az ágyon úgy helyezkedtem, hogy háttal feküdjek neki. Teljesen beburkolóztam a takaróba.
-Jóéjt.-mormogtam és lehunytam a szemem.
-Jóéjt.-közelebb csúszott hozzám. Éreztem testének melegét. Valamilyen okból megnyugtatott és sikerült elaludom.

Na itt a 9 . is ! olvassátok és írjatok véleményt ! :"D

9. Éjféli randi

(Christie szemszöge)

Zayn rájött, hogy nem boldogul egyedül a konzervnyitóval így Lou a megmentésére sietett. Harry elgondolkodva bámult ki az ablakon. Sütött belőle, hogy valami nyomasztja. Egyedül ücsörögtem a kanapén. Már mindannyian letusoltunk és lejöttünk a nappaliba beszélgetni. Ennek az lett a vége, hogy mindenki elszórtan kóválygott a házban. A két fiúra pillantottam.
-Szerintem ha megfordítanád a dobozt és kipattintanád azt a kis bigyót rajta akkor könnyebben menne.-szólaltam meg látva, hogy az ananászkonzerv fejjel lefelé árválkodik. Az a kis kapocs pedig pont alul volt.
-Tudtam magamtól is.-mentegetőzött Zayn miután megfordította és kinyitotta a konzervet. Louis diadalittas pillantását látva elmosolyodtam. Hazza felsóhajtott és elállt az ablak mellől.
-Én most lefekszem, ha nem bánjátok. Fáradt vagyok...-mondta miközben már a lépcső felé tartott.-Jóéjt.
-Jóéjt.-bólintottam.
Lassacskán én is kezdtem elálmosodni. Ásítottam egyet  lehajtottam a fejem a karfára. Azon nyomban el is nyomott az álom...
Mikor felébredtem már egyedül voltam a nappaliban. Valaki egy pokrócot terített rám míg aludtam. Rettentően megszomjaztam ezért a konyhába mentem egy kis vízért. Kihalásztam egy poharat a szekrényből majd színültig töltöttem hideg csapvízzel. Mohón kortyoltam aztán ittam még egy pohárral. Neszezést hallottam és kisvártatva Louis jelent meg az ajtóban. A mosogatónak támaszkodva figyeltem. Mivel nem volt rajtam a szemüvegem, nem láttam tisztán az arcvonásait, ahhoz túl távol volt. Ő nem vett engem észre a sötétben, én pedig nem láttam értelmét felhívni magamra a figyelmét. Csendben kiosontam a hátsó ajtón át a kertbe. Lefeküdtem a nedves fűbe és felnéztem az égre. A csillagok, mint milliárd gyémánt, ragyogtak a feketeségen. A Hold sápatagon világított.
-Te mit csinálsz idekint?-hallottam egy oly' kellemes hangot számomra.
-Pizzát sütök-feleltem-, mégis minek látszik?
-Ohh, ez esetben, csatlakozhatok?-Lou választ sem várva leült mellém.-Szeretem a pizzát.-mosolygott keserűen. Kék szeme annyi bánatot hordozott. Tudtam, hogy még mindig Eleanor miatt szomorkodik. Letépett egy fűszálat és apró darabkákra tépte majd megismételte ezt egy újabb fűszállal. Felültem és megfogtam a kezét.
-Olyan rossz nézni, hogy ilyen bánatos vagy...- mondtam ki ami a szívemet nyomta. Összekulcsolt ujjainkra nézett majd felsóhajtott. Megcirógatta a csuklómat pont ott ahol a tetoválásom volt. A One Thing egyik versszaka:
" Shot me out of the sky
You're my kryptonite
You keep making me weak
Yeah, frozen and can't breathe..."
-Most őszintén, miért törődsz így velem...velünk?
-Mert fontosak vagytok számomra, mert a dalaitok arról szólnak amit érzek és amit gondolok. Annyit adtatok nekem, én csak megpróbálom viszonozni... -vontam vállat.- "I wanna save you, wanna save your heart tonight. He'll only break you, leave you torn apart..."-hirtelen ez az idézet tűnt a legmegfelelőbbnek az érzéseimhez.
-Ez elég irónikus.-kacagott fel örömtelenül.-És mennyire igaz. Sajnos nem vagyok superman...
-Számomra igen.-mondtam mielőtt észbekaptam volna. Összeszorítottam a szám. Legszívesebben visszaszívtam volna ezt a mondatot.-Bocsáss meg, nem tudom mi ütött belém!-szabadkoztam lesütött szemmel. Louis nem felelt csak megszorította egy kicsit a kezemet. Másik kezével az arcomhoz nyúlt és felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek. Valami apró fény gyúlt a kék szempárban amit nem tudtam mire vélni.
-Sose kérj bocsánatot az érzéseidért!-mondta majd hozzám hajolt. A szája hihetetlenül puha volt a számon. Remegés futott végig a gerincemen. Nem voltam képes gondolkozni. Elmémet teljesen kitöltötte a lágy csók. Ösztönösen viszonoztam ajkának játékát. Beletúrt a hajamba, hogy még közelebb húzzon magához. Édes volt akár a méz, beleborzongtam az érintésébe. Egy utolsó csókot adott majd feltápászkodott mellőlem a földről. Kábult tekintettel néztem fel rá. Felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, de én megráztam a fejem.
-Inkább maradok még egy kicsit, szellőzök.-mosolyogtam hamiskásan.
-Akkor viszlát reggel. Jóéjt Christie...
-Jóéjt.-feleltem még mindig kábán. Néztem ahogy bemegy a házba majd hátradőltem a fűben. Nem tudtam eldöneni, hogy sírjak vagy nevessek. Sokáig bámultam az eget. A lágy esti szellő megmozgatta a hajamat, végig simított arcomon, ott ahol nemrég Lou keze pihent. Ismét elöntött a forróság az emlék hatására. Felsóhajtottam és felmentem a szobámba aludni. Álmomban egy, már ismerős, erdőben jártam. Tudtam merre kell mennem és azt is, hogy mi vár rám az út végén, de én csak mentem. Lépés, lépés után. Egyre közelebb a fiúhoz. Ahogy sejtettem, ott várt rám a fánál. A keze a zsebében. Nem tudtam nem odamenni hozzá.
-Miért?-kérdeztem mielőtt megszólalhatott volna.-Miért teszed ezt?-könnyek folytak végig az arcomon.
-Sajnálom.-szólalt meg szomorúan és a szívembe mártotta a kést.-Nincs más lehetőségem...-magához szorított és fölém hajolt. Esni kezdett az eső, de rájöttem, hogy amit esőnek véltem az valójában Louis könnyeinek áradata az arcomon.-Bocsáss meg!
-Nem...-vér csordult ki a szám sarkán. Valami furcsa ürességet éreztem a mellkasomban.-Nem a te...-nem tudtam befejezni a mondatot. Valami kirántott az álmomból. Mind a négy fiú a szobámban volt. Zayn tartott a karjában, csitítva remegésemet. Louis az ágy mellett ált, Harry pedig az ágy másik oldalán. Liam az ajtóban ácsorgott egy vázát szorongatva. Szorosan a fekete hajú fiúhoz bújtam.
-Semmi baj!-motyogta Zayn-Itt vagyunk, mostmár nem lesz semmi baj.- megnyugtató mozdulatokkal simogatta a hátamat. Rájöttem, hogy sírok. Szipogva próbáltam abbahagyni.
-Mi volt ez?-kérdezte Harry aggodalmas hangon.
-Csak egy álom, egy nagyon rosz álom...
-Én voltam, igaz?-Lou szomorú szemmel pillantott rám.
-Megint ugyan az.-bólintottam. Zayn egy zsepit nyomott a kezembe. Kifújtam az orrom és nagyot sóhajtottam.-Nem kellett volna idejönnötök.
-Most viccelsz? Olyan vérfagyasztó volt a sikolyod mintha éppen megölni készülne valaki. Szerintem a hullák is felébredtek tőle.-magyarázta Hazza.-Már azthittük valaki megtámadott...-megemelte egy picit a kezében szorongatott baseball-ütőt. Azt eddig nem is vettem észre. Hálával és nagy megkönnyebbüléssel pillantottam rájuk. A feltevés megmagyarázta  Liam vázáját.
-Köszönöm srácok.
-Semmiség.-Zayn megpuszilta a homlokom majd felkelt az ágyamról.
-Igazán van mit! Tudod, képes lettem volna szétverni a támadódon az egyedi dedikált baseball ütőmet... Az igazán nagy áldozat lett volna a részemről...-Hazza hozta a formáját.
-Meg leszel egyedül?-kérdezte Lou fásult hangon.
-Nem... Nem tudom. Valahogy majdcsak elleszek.-vontam vállat.
-Itt maradok vele, ti menjetek csak aludni.-szólalt meg ismét. Liam, Zayn és Harry beleegyezően bólintott majd  kettesben hagytak minket. Louis lefeküdt mellém az ágyra én pedig hozzá bújtam. A mellkasába temettem az arcom ami még mindig könnyes volt. Akaratlanul megremegtem. Átölelt és betakargatott minket.
-Próbálj meg elaludni. Nem lesz semmi baj...
Lehunytam a szemem és békés álomtalan alvásba merültem a fiú karjai közt.

Itt a 8 . rész ! olvassátok , kommenteljetek ! :"D

8. A randi 2

(Niall szemszöge)

Figyeltem Lexyt ahogy nagy öszponosítással próbál rájönni, hogyan is működik a gitárom. Ócska trükk volt, tudom, de bevállt. Közel lehettem hozzá. Bőrének finom illata bizsergette az érzékeimet. Órákig tudtam volna nézni ahogy a gitárt viszgálja. Homlokán megjelent egy ránc ahogy összevonta szemöldökét. Segélykérőn rám pillantott.
-Várj, megmutatom.-leültem egy hintaszékbe és intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Megpaskoltam a combom, jelezvén hol a számára kiválasztott hely. Megvártam míg elfészkelődik az ölemben majd kettőnk elé fogtam a hangszert. Ujjait a megfelelő helyre igazítottam.
-Finoman-súgtam neki-, ujjbeggyel.-megpendítettem a húrt. Kicsit hamiskás volt így igazítottam a fogásunkon és újra próbálkoztam. Ezúttal sikerült a megfelelő hangot eltalálni. Lexy hozzám simult és halk, elégedett mormogást hallatott akár egy kiscica. Elkezdtem játszani a Moments című dalt. Halkan dúdoltam hozzá a szöveget.
-Annyira szeretem a hangodat halgatni.-szólalt meg a lány egy kis idő múlva.
-Köszönöm.-félretettem a gitárt és elkezdtem ringatni magunkat a székkel. Lexy valamit motyogott a csillagokról majd kibújt az ölelésemből és kisétált a szabad ég alá. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam egy pokrócot majd kimentem hozzá. Leterítettem és mindketten ráfeküdtünk. A fejünk pont egymás mellett volt.
-Mire gondolsz most?-kérdeztem egy idő után.
-Kettőnkre. Arra, hogy mi történik velünk, hogy ez mennyire hihetetlen...
-Miért?-összekulcsoltam ujjainkat és cirógatni kezdtem a kezét.
-Először is, sosem hittem volna, hogy eljutok Írországba, azt meg pláne nem, hogy Írországban Veled fogok találkozni. Én az egyszerű lány és Te a nagyszerű fiú...
-Pedig itt vagy és én is. És te vagy a nagyszerű.-mosolyogtam. Oldalra fordította a fejét, hogy rám tudjon nézni. Vöröses haján megcsillant a holdfény. Én is felé fordultam. Elvarázsolt zöldes színű szeme. Ha sokáig néztem észrevettem benne valami mély szomorúságot. Talán pont ettől volt olyan ellenállhatatlan. Néztem az árnyakat amint kirajzolták arcának finom vonalát. Pillantásom az ajkára tévedt. Keskeny felsőajak és valamivel teltebb alsó. Abban a pillanatban írtó szexinek találtam. Öntudatlanul is közelebb csúsztam hozzá mígnem már csak centikre volt a szája. Eszembe villant a Pókember fejjel lefelé történő csókja.
-Mond Lexy, csókolóztál már a Pókemberrel?
-Még nem.-ekkor megcsókoltam. Már értettem miért jött be MJ-nek ez a formáció. Nekem is nagyon tetszett. Finoman ízlelgettük egymást. Nyelvemmel végigsimítottam az alsó ajkát. Válaszként ő finoman beleharapott a nyelvem hegyébe. Esni kezdett az eső. Gyorsan felugrottunk, megszakítva a csókot és berohantunk a házba.
-Mehet a filmezés?-kérdezte miközben odadobott nekem is egy törölközőt amit abban a pillanatban hozott. Pár másodperc alatt bőrig áztunk odakint.
-Előbb egy forró zuhany, mit szólsz hozzá?
-Jó, de ne less!-bement a fürdőszobába, felkattintotta a villanyt és nekilátott levetkőzni. Én is utánna mentem. Addigra már megszabadult vizes pulcsijától. Az ázott trikó teljesen rátapadt a testére.
-Segítsek?
-Nem kell!-méregetett. Megpróbálta lehúzni a farmerját, de az is úgy rátapadt, hogy pár perc kínlódás után megadóan felsóhajtott és leült a kád szélére. Letérdeltem elé és finoman kibontogattam a nadrágból, vigyázva hogy ne húzza a bőrét a nedves anyag. A pólót is levettem róla majd mindet felakasztottam a szárítóra.
-Így ni! A bugyiddal és a melltartóval megbirkózol?
-Majd megoldom!-biccentett.-Kifelé!
-De miért?-adtam az ártatlant. Közben én is levetkőztem mert a vizes ruha kényelmetlen súllyal húzott lefelé.-Elférünk ketten is a zuhany alatt...-mutatóujjamat beakasztottam a bugyiának derekába és közelebb húztam magamhoz.-Vagy talán félsz?
-Én ugyan nem!-hátatfordított és kikapcsolta a melltartóját. Leejtette a földre majd a bugyijától is megszabadult. Vérem már ezer fokon száguldott ereimben. Lehunytam a szemem, hogy valahogy magamhoz térjek, de így csak még rosszabb volt. Én nem tudtam eltitkolni a vágyamat.-Jössz, vagy mi lesz?-szólt ki a zuhanyzóbol. Le sem mertem nézni, elég volt éreznem, hogy kezd szűkké válni a boxerom.
-Nekem, izé... Van egy kis problémám, ha érted mire célzok. Inkább addig csinálok valami vacsorát míg te végzel...
-Nagyfiú vagy már Niall, légy férfi és gyere szépen! Nem fogok lesni.-kuncogott. Szörnyen zavarba jöttem. Fogalmam sem volt mit tegyek. Nem tudtam meggátolni, hogy kívánjam viszont tudtam úriemberként viselkedni. Levettem az alsónadrágomat és beléptem a lány mellé. Igyekeztem háttal állni neki. Természetesen minden, a fürdéshez használatos eszköz, az ő oldalán volt.
-Ne szégyenlősködj már!-morrant fel Lexy ahogy igyekeztem elérni a szappant anélkül, hogy felé fordultam volna. Öntött egy keveset a tenyerébe majd beszappanozta a hátamat és a vállamat.-Nem foglak megenni.
Kellemes borzongás futott végig a gerincemen ahogy simogató keze a mellkasomra ért. Felsóhajtottam és felé fordultam. A szemembe nézett majd elmosolyodott. Közben megmosta a felkaromat, már a tenyeremnél tartott. Észrevettem valamit a jobbkezén. A csuklóján körbe valami írás volt. Magyarul, úgyhogy nem tudtam elolvasni.
-Ezt eddig nem is vettem észre.-szólaltam meg kis idő múlva.-Hihetetlen. Mit jelent?
-Ohh, ezek ti vagytok.-mosolygott.- Ír, Kevin, Göndör haj, Mi történik? és Teknősök...
-Ezek tényleg mi vagyunk.
Reméltem, hogy nem fájt neki túlságosan. Elzártam a vizet, fogtam két törülközőt és az egyiket neki nyújtottam. Ami nálam maradt azt a derekamra csavartam majd a háloszobába mentem másik ruháért. Mivel Lexy nem tudta, hogy ide jövünk ezért Christie-t kértem meg, hogy pakoljon pár szükséges holmit. A szexis fehérnemű amit találtam megintcsak felizgatta a fantáziám. Leültem az ágyra kezemben az apró csipkés holmival. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam. Ennyire még nem kívántam meg semmit. Még Harry sültjét sem! pedig az nagy hatással van rám. Fejcsóválva kipillantottam az ablakon. Az ég haragosan feketéllett, eltűntek a csillagok. A komor feketeséget néha-néha megtörte egy fényes villanás amit hatalmas morajlás követett. Szép kis vihar. Közben eldöntöttem melyik filmet nézzük meg. Rémálom az Elm utcában.
Megtörölköztem és felhúztam egy boxert majd fogtam Lexy ruháit és a fürdőbe vittem.
-Itt van néhány...-kezdtem de elakadt a szavam. Lexy nem volt a helyiségben. A konyha felé indultam. Mikor kiléptem volna az ajtón megjelent a lány. Mindketten felkiáltottunk ilyedtünkben.
-Ezt többet ne csináld!-kértem a szívemre szorított kézzel.
-Bocsánat. Téged kerestelek. Olyan sokáig el voltál, hogy már azt hittem valami bajod esett.
-Elgondolkodtam, itt van pár ruha, én megyek és csinálok vacsorát.-kisomfordáltam a konyhába és benéztem a hűtőbe. Hálát adtam Hazza eszéért. Ott volt egy tál sajtos makaróni. Kivettem és beraktam a mikróba. Elgondolkodva figyeltem a forgó edényt. Ábrándozásomból a csilingelés ébresztett fel. Kivettem a tálat és két tányérra tettem a tésztát.
-Jó illatok.-sóhajtott fel Lexy ahogy belépett. Leült egy székre a kis asztalnál én pedig elé tettem az egyik tányért. Leültem vele szemben és csendben enni kezdtünk...

Nos itt a 7 . rész is .. olvassátok és írjatok véleményt !! :))

7. Eközben otthon
(Christie szemszöge)
Miután Lexy és Niall elmentek Zayn felvetette, hogy elmehetnénk sétálni. Louis inkább maradt volna, ezért én is vele maradtam. Harry, Liam és Zayn azonban elment.
-Majd jövünk, addig is vigyázzatok a házra.
-Renden, menjetek csak. Megleszünk.-Lou-ra néztem.-Remélem.-tettem hozzá halkabban.
-Vigyázz rá!-súgta oda Hazza aztán elindultak.
-Mi a helyzet nagyfiú?-kérdeztem miközben letelepedtem mellé a kanapéra.
-Mi volt tegnap este?
-Mire emlékszel?
-Nos, felhívott Elenor, lementem a konyhába és elkezdtem iszogatni... Aztán  következő emlékem, hogy a zuhany alatt állok és te beszélsz hozzám. Majd egy újjabb kép amikor valaki a More Than This-t énekli...Az is te voltál, igaz?
-Én.
-Reggel pedig úgy ébredtem, hogy egy pohár víz és egy fájdalomcsillapító volt az éjjeliszekrényemen.
-Tudtam, hogy szükséged lesz rá.
-Mi történt amire nem emlékszem? Harry célozgatott valamire, de sajnos nem tudom, hogy mire.-elkeseredetten próbált vissza emlékezni.
-Csak annyi, hogy csúnyán berúgtál. Szerintem vagy másfél üveg whiskyt megittál, ami nem volt egy szép dolog. Aztán felvittelek, megfürödtél és lefeküdtél aludni, kis segítséggel.
-Szóval... Hazza... ohh, te jó ég! Te láttál pucéran?!-Louis elszörnyedt.
-Ne aggódj, nem tettem semmit. Nem is néztem oda! Igyekeztem hozzád sem érni. Bocs, hogy ezt tettem, többet nem fordul elő.-feleltem sértetten- Inkább felkeltem Harryt vagy valakit, hogy csináljon veled valamit. Vagy tudod mit? Inkább otthagylak az önsajnálatban.-mérgesen felálltam és a szobámba vonultam. Nagyon bántott az az idegenkedés amit velem szemben tanúsított. Becsaptam az ajtót és levetettem magam az ágyra. Hanyadt fordultam, hogy láthassam a plafont. Addig bámultam rá mérgesen míg észrevettem egy hatalmas pókot. Attól kezdve azt néztem. Figyeltem ahogy végigmászik az egyik saroktól a szoba közepéig. Párszor körbemászta a csillárt mintha keresne valamit majd folytatta útját a szoba túlsó fele felé. Lemászott a falon az ajtóig aztán elindult vissza. Épp félúton járhatott a csillár és a sarok közt ahonnan eredetileg indult amikor elnyomott az álom.
Álmomban egy erdőben jártam, messze innen. Nem tudtam, hogy hajnalodott vagy alkonyatba ért a nap, nem is érdekelt. Az ég bíborszínű volt, az erdő csodásan zöld. Lépéseim felriasztottak egy szarvast. A kecses állat hatalmas szökkenésekkel iramodott utamból. Egyszer csak megláttam egy alakot amint az egyik fának támaszkodva álldogált. Sötét szövetnadrág volt rajta hasonló pulcsival. Csukjáját mélyen a szemébe húzta. Egyik keze a zsebében pihent. Közelebb érve hozzá, valami vak riadalom fogott el. Nem értettem hisz a fiúban nem volt semmi félelmetes.
-Hát eljöttél?-szólalt meg bársonyos hangon. Felemelte a fejét ekkor hátracsúszott a kapucni és megpillantottam Louis arcát. Közelebb lépett hozzám. Én is őhozzá. Kivette a zsebéből a kezét és a mellkasomba döfte a tőrt amit eddig ott rejtegetett. Lenéztem a pólómon terjengő vörös foltra. Lou elkapott mielőtt összecsuklottam volna.
-Bocsáss meg.-súgta én pedig felriadtam a saját sikoltásom hangjára. Louis állt az ágyam mellett, arca félelmet tükrözött.
-Mit keresel itt?-kérdeztem miután sikerült visszafolytani a sikítást.
-Kopogtam, nem nyitottál ajtót. Bejöttem. Álmodban sikoltottál. Nem is tudtalak felébreszteni, egyszerűen nem! Hiába ráztalak, szólongattalak... Aztán magadhoz tértél, hál' istennek! Mit álmodtál?
-Nem tartozik rád.-húztam résnyire a szemem.
-Kérlek ne haragudj a viselkedésem miatt! Sok volt nekem a tegnapi nap. Meg tudnál bocsátani?
-Lehet.
-Akkor elmondod mit álmodtál?
Pár pillanatig mérlegeltem a dolgokat. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet elmondani Lou-nak mi történt. Végül úgy döntöttem miért ne?
- Álmomban egy erdőben voltam, valószínüleg alkonyatban.-kezdtem.- Sétáltam, felriasztottam egy szarvast. Aztán megláttam egy alakot. Közelebb mentem hozzá. Ő igy szólt-"Hát eljöttél?", majd leszúrt egy tőrrel, végül bocsánatot kért. Te voltál az az alak Louis...
A fiú leült az ágyra és átölelt.
-Én ilyet soha nem tennék!-biztosított. Abban a pillanatban nyílott a bejárati ajtó. Zayn vidám csiripelése betöltötte a házat. Beszédét Harry és Liam nevetése kísérte.
-Megjöttünk!-kiáltott fel Hazza az emeletre.
-Észrevettük!-kiáltottunk vissza majd lementünk hozzájuk. Út közben azon gondolkodtam, vajon mi lehet Lexyékkel?...

Itt a 6-os is 10 komment és jön a kövi. :)

6. A randi 1

(Lexy szemszöge)

Niall bekötötte a szemem.
-Lesz meglepetés. Titok. Gyere. Bízzál bennem!-kérte.
-Rendben. Menjünk.
-Ne less!
-Nem fogok, nem is tudok.-utaltam a fekete kendőre.
-Igaz.-nevetett fel.- Indulhatunk.
Harry elvállalta, hogy elfuvaroz minket. Út közben semleges témákról beszélgettünk mint az időjárás, meg egyebek. Elég messze mehettünk, mert jó sokáig utaztunk. Csak Niall hangjára figyeltem. Ujjaink összekapcsolódtak. Hüvelykujjával apró köröket írt le a kézfejemen.
-Megérkeztünk.-szólt Hazza amint leállította a kocsit. Niall kisegített, de még mindig nem engedte, hogy levegyem a kendőt.
-Még picit. Thank You, Harry!
-Majd hívj ha kellek. És ezt el ne felejtsd.-valami papír csörgött. Niall felnevetett.-Lehet, hogy szükség lesz rá.
-Te mindenre gondoltál.-nem kérdés volt, csupán helyeslő megállapítás.
-Jó szórakozást gyerekek.-Harry adott egy puszit az arcomra.
-Köszi.
Amenyire meg tudtam állapítani hang alapján, beszállt az autójába és elhajtott.
-Ketten vagyunk...-Niall megfogta a kezemet-Gyere, kicsit sétálunk. Majd én vezetlek.
Friss óceán illatot hozott a szél. Talpam alatt kavics ropogott. Teljesen a fiúra bíztam magam. Hagytam, hogy vezessen én pedig élveztem a vak sétát. Talán fél órát sétálhattunk.
-Nemsokára ott vagyunk.-ígérte.
-Rendben. De mégis hova megyünk?
-Legyen igazi meglepetés. Megérkeztünk.Várj egy percet.-eltűnt melőlem. Nem moccantam, tudtam, hogy közel a tenger. Éreztem az illatát, hallottam a hangját. Csábított. Mély levegőt vettem, hogy még jobban érezhessem.
-Készen állsz?-összerezzentem a hangra. Teljesen belefeledkeztem az elmélkedésbe, észre sem vettem, hogy Niall visszatért.
-Persze.-érztem, hogy közel van. Illata beférkőzött az orromba, jobban vonzott mint a víz. Hangja felé fordultam. Ekkor a másik oldalamon szólalt meg.
-Nem lestél, ugye?
-Nem, megígértem.-arra felé fordultam amerre a hangja volt. Ismét helyzetet változtatott. Megdermedtem ahogy átölelte hátulról a derekamat. Arrébb húzta a hajamat, majd megcsókolta a nyakamat. Ajka finoman súrolta a fülemet.
-Készen állsz?-suttogta. Lehellete végigcirógatta az arcomat. Megborzongtam.
-Azt hiszem.-nyögtem ki nagy nehezen. Kioldotta a csomót és elhúzta a fekete kendőt a szemem elől. Egy sziklaszirten álltunk. Előttünk a végtelennek tűnő víz. Nem messze tőlünk egy kissebb kőkunyhó. Olyan csodálatos látvány volt, hogy megszólalni sem tudtam.
-Amikor süt a nap akkor sokkal szebb...
-Ez gyönyörű. A te ötleted volt?
-Nem.-mondta őszintén.-Ha rajtam múlik a Nando's-ba megyünk. Harry segített. Én eléggé ügyetlen vagyok az ilyenekben, azt hiszem.
Elmoslyodtam. Nekem a Nando's is megfelelt volna.-ezt el is mondtam neki.
-Jobb ez így. Nyugodtabb. Erről a helyről nem sok ember tud. Itt nem fognak minket zaklatni.
-Igazad lehet.-bólintottam rá.-Bámulatos ez a hely.
-És még nem láttad a házat.
Amint közelebb értünk ismét el voltam ragadtatva. Annyira bájos volt a pici kis ablakokkal, meg a kéményével. Szivesen tértem volna haza egy ilyen házba minden nap. Niall kitárta az ajtót és előre engedett. Apró nappaliban találtam magam. A falakon fa borítás volt. A falba beépített kandalló előtte egy kopott barna kanapéval. A konyhát csupán egy fényes gránit pult választotta el a nappalitól. Innen két ajtó nyílott egy a fürdőszobába és egy a hálóba. Elsőként a hálószobát néztem meg. Hatalmas franciaágy uralta. Az egyik oldalon az ablak mellett egy nehéznek látszó, sötétbarna fa szekrény áldogállt. Az ablak alatt kis aztalka, szintén fából. Az ágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény. Az ablakokon halványbarna függöny ami tökéletesen illett a fal hasonló színéhez. Körbefordultam, hogy mindent szemügyre vehessek. Ekkor vettem észre, hogy Niall az ajtóban áll és engem néz. Megtorpantam és lesütöttem a szemem.
-Rám nézz!-kérte magyarul. Feltekintettem rá. Most semmi gyerekesség nem volt a pillantásában. Lépett egyet felém amivel át is szelte a köztünk lévő távolságot.
-" Some things gotta give now
Cause I'm dying just to make you see
 That I need you here with me now
 Cause you've got that one thing...."-idézett egy dalukból. Megérintette az arcomat. Mutatóujjával végirajzolta az állam vonalát.  Elidőzött az államon lévő gödröcskénél. Elmosolyodott. Kotorászott pár másodpercig farmerjának zsebében majd diadalittasan elővett egy kis dobozt.
-Az micsoda?
-Egy kis emlék rólam.-vont vállat és felém nyújtotta a dobozkát. Átvettem és óvatosan kinyitottam. Vékony ezüstlánc volt egy négylevelű lóherét formáló medállal. A lóhere hátuljába apró betűkkel két szót gravíroztak : "Bízz bennem"
-De szép! Köszönöm.
-Hadd tegyem fel.
Elhúztam a hajamat ő pedig bekapcsolta az apró kapcsot. A medál rásimult a mellemre, tökéletesen illeszkedett. Niall megcsókolta a vállamat majd a nyakamat. Megfordultam a karjaiban és szorosan átöleltem.
-Nincs kedvünk megnézni egy jó filmet?-jött a kérdés a semmiből.
-Filmet akarsz nézni?-húzódtam hátrébb, hogy láthassam az arcát.
-Aha, egy jó kis összebújós horrort...-kacsintott hamiskás mosollyal.
-Te kis gazember! Legyen, de csak este. Úgy még tökéletesebb az élmény.
-Rendben, akkor este horrort nézünk...