A 92. rész kicsit rövid, viszont annál tartalmasabb :) Tessék komentelni! Jó olvasást, puszii :) Bxx

92. Te...?

(Zayn szemszöge)

Az autó halkan dorombolt amint elfordítottam a kulcsot. Mély levegőt vettem és kikanyarodtam az útra. Nagyon fura volt nekem a baloldali vezetés. Nézegettem az utcatáblákat míg rá nem jöttem melyik a nekem szánt. Aztán már csak a házszámokra kellett figyelnem. Út közben elgondolkodtam. Vajon mit fog majd szólni? Van barátja? Sokat változott?-ilyen és hasonló gondolatok röpdöstek ide-oda a fejemben mígnem lefékeztem egy aranyos kis kertes ház előtt. Sóhajtva szálltam ki az autóból. A kapu elé lépve a csengő felé irányítottam az ujjam, de az megakadt a levegőben. Egy kisgyerek kacagásának hangja töltötte be a fülemet. Oldalra sandítottam. Először csak csak repdeső fekete fürtöket láttam a kis srácból. Talán az unokaöccse...-gondoltam.-Vagy megházasodott volna?-a gondolatra a szívem környéke sajogni kezdett. A kisgyerek egyenesen a kerítéshez futott és felcsimpaszkodva rajta rám villantotta apró fogacskáit. A lélegzetem elakadt amint a szemeibe néztem.
-Ez...ez nem lehet...-dadogtam mintha a picur értené amit mondok.-Te...? Az nem lehet!-megráztam a fejem és nagyokat pislogtam. A kisfiú nevetni kezdett. Látszólag nem értette mit is csinál ez a mamlasz a kapujában. Reszkető kézzel nyomtam le a kilincset és nyitottam ki a kertkaput.
-Szia...-mivel a fiúcska magyarul beszélt, nem nagyon értettem mit mond, csak abban bíztam, hogy köszöntött épp.
-Szia.-remegő szájszéllel mosolyogtam rá.
-Felveszel?-nem kellett értenem a mondatot mivel apró kacsóit felém nyújtogatta. Óvatosan a csípőmre ültettem. Kis kezét borostás arcomra simította és mélyen a szemembe nézett. Annyira látszott rajta a kisgyermekek bölcsessége. Arcocskáján ismét egy mosoly játszott. Kitört belőlem a sírás. Összetéveszthetetlenül hasonlított az apjára... Magamhoz szorítottam kis testét. Automatikusan viszonozta az ölelésemet amitől még jobban záporozni kezdtek a könnyeim.
-Zorán!-felkaptam a fejem a hangra. A szívem majd kiszakadt a mellkasomból. Mintha egy angyal hangját hallottam volna.
-Mami!-kiabált vissza a kisfiú és hevesen gesztikulálva közölte, hogy vigyem a hang irányába. A térdeim úgy remegtek mint a kocsonya ahogy egyre közelebb értünk a hátsókerthez. A nő háttal állt nekünk. Épp tisztára mosott ruhákat teregetett a szárítókötelekre.
-Hope...-suttogtam magam elé.
-Mami.-helyeselt a kis srác. A nő megfordult a hangra. Csak álltunk egymással szemben. Egyikünk sem tudott megmozdulni. Újra elvesztem a tekintetében. Látszott rajta az elmúlt három év fáradalma, de még így is Ő volt a leggyönyörűbb teremtés akit valaha láttam.
-Z-Zayn...-a szeme könnybe lábadt ahogy ide-oda ugrált köztem és a kisfiam közt.
-Miért nem mondtad el?-újra a sírás határán álltam.
-Zorán, kicsim gyere ide!-Hope kikapta a kezemből a csöppséget. Nehezen engedtem őt el, most, hogy megtudtam, létezik egyáltalán.
-Zorán...?-furcsa volt a hangzása. Majdnem mint a Zayn...
-Rád jobban hasonlít...-a lány magához szorította a gyermeket. -Nem mondtam el...Nem akartalak ezzel is terhelni...Nem voltam benne biztos, hogy örülnél a fiadnak...-tudom, hogy nem akarta, de arcul ütöttek a szavai.
-Istenem Hope!-nyögtem fel félig sírva.-Hogyne örültem volna Neki?! El sem tudom hinni, hogy van egy fiam...-motyogtam ismét rádöbbenve a tényre. Nem tudtam hova kapjak hirtelenjében. Zorán addig kecmergett az anyukája ölében míg rám tudott nézni. Először rám majd Hope-ra emelte a szemét.
-Apu...?-nem értettem a szót, de a nő arca elárult mindent. A szája elé kapta az egyik kezét és lassan bólintott.
-Igen kicsim. Ő apu...-válaszolt a pici kérdésére. A lurkónak több sem kellett. Ismét felém kezdte nyújtogatni a kezét. Eléjük léptem és mindkettőjüket az ölelésembe zártam. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Zorán olyan erősen kulcsolta a nyakam köré a kezeit mintha attól tartana, hogy hirtelen elpárolgok.
-Apu!-ismételte újra a szót.
-Istenem...-sírtam örömömben.-Van családom...-halkan beszéltem, de Hope így is meghallotta. Rám emelte gyönyörű tekintetét és lágyan elmosolyodott.
-Hiányoztál.-suttogtam. Ő is sírt.
-Niall volt az, igaz? Az az Ír bajkeverő!-mondta Hope nevetéssel a hangjában.
-Várj! Ő tudta?-a szemeim elkerekedtek. Miért nem szólt? Mióta tudta? Mikor akarta vajon közölni?-kattogtak az agyamban a gondolatok.
-Ő volt az egyetlen aki tudta.-bólintott a nő.-Menjünk be.-kisfiam továbbra is az én nyakamba csimpaszkodott így én vittem be őt a házba. Leültünk a kanapéra a nappaliban.
-Megbocsátasz egy percre? Aludnia kéne már...-Hope felvette Zoránt és ágyba fektette a déli pihenőjére. Néztem amint szép lassan álomba merül. Hosszú szempillái a járomcsontját súrolták amint lehunyta szép szemeit. Amint biztosak voltunk benne, hogy alszik, visszamentünk a nappaliba.
-Honnét tudta, hogy ki vagyok?-ez volt az első kérdésem.
-Azt akartam, hogy fogalma legyen róla ki az édesapja ezért mutattam neki képeket rólad.-vallotta be a nő.-Nem álltattam azzal, hogy egyszer csak megjelensz és Te leszel az apukája, de úgy látszik tévedtem.
Fogalmam sem volt mit mondjak vagy tegyek. Csak néztem Őt. Nem tudtam levenni róla a pillantásom.
-Itt vagyok.-csupán ennyit sikerült kinyögnöm.-És ezt neked hoztam.-átnyújtottam neki a borítékot amit el is vett majd letett az asztalra. Lesütötte a szemét majd felállt a fotelből amiben addig ült.
-Kérsz egy teát vagy egy kávét?-alig pillantott rám amint elhaladt mellettem a konyhába igyekezve.
-Egy kávét, köszönöm.-bólintottam. Egyedül hagyott. Értetlenül bámultam a kezeimet melyeket tetoválások borítottak. Fogalmam sem volt, mit gondoljak... Nem vártam meg míg kihozza a kávét. Utána mentem a konyhába. Érkezésem hangjára megfordult. Elé léptem és magamhoz húztam. Pont úgy ahogy egykor. A tekintetünk egybefonódott. Lassan hajoltam az ajkához. Forró lehelete az arcomat simogatta. Először csak finom puszit nyomtam a szájára majd nyelvemmel simítottam végig a felső ajkán. Pont olyan édes volt mint amire emlékeztem. Amint bebocsátást nyernem, lassan csókolni kezdtem. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok. Most már nem kell semmitől félnie. Nehezemre esett végül elhúzódni tőle.
-Kicsim...-suttogtam a homlokomat az övének támasztva. Szemében könnyek csillogtak.
-Menj most el Zayn...-kért halkan. Nem értettem Őt...Miért küld el most, hogy itt vagyok? Nem akartam elmenni. Újra és újra meg akartam csókolni Őt. Válasz helyett ismét megcsókoltam és felemeltem a karjaimba. Ösztönből tudtam hol lehet a hálószoba így oda vittem. Az ágyra fektettem és fölé hajoltam. Lehunyta a szemét. Láthatólag nem akart rám nézni.
-Nem fogok elmenni többé!-ráztam a fejem és ismét megcsókoltam.-Soha! És...
Szorosan átöleltem amint ledőltem mellé. A fejét a mellkasomra támasztotta.
-Soha többet nem hagylak elmenni!-suttogtam puha hajába. A könnyeim marták szemeimet. Felfoghatatlan volt, hogy ez megtörtént. Van egy fiam aki már három éves lassan és Hope az édesanyja. Annyi mindent nem tudtam megtenni. Nem lehettem ott a szülőszobán amikor először a karjaiba vette Zoránt. Nem aggódhattam az első lépéseknél, hogy vajon mikor fog elesni. Nem láttam ahogy összemaszatolja magát az első szülinapján a tortával... Olyan apróságok amelyek a lelkembe martak. Annyira szerettem volna visszautazni az időbe, hogy azon a karácsonyon én is jelen legyek mikor a többiek ide látogattak. Fel kellett volna keresnem Őt... Itt kellett volna lennem vele! Elszúrtam! A legtöbb amit tehetek, hogy többet nem hagyom magára sem Őt sem a kisfiunkat. Az sem érdekelt, hogy mit szól ehhez az egész világ. Nekem csak Ők ketten számítottak, senki más. Valami ősi tűz lobbant fel a szívemben... Meg kell védenem a családomat! Vigyáznom kell rájuk és szeretni őket amíg csak tehetem. Új értelmet kapott az életem...

Sziasztok :) Hoztam a részt, remélem bejön majd és várjátok a folytatást :3 Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez :* Puszii Bxx

91. Meghívók és összetört szívek

(Lexy szemszöge)

-Itt kéne kezdenünk a meghívó osztogatást, nem?-Niall nézegette egy darabig a nagy halom esküvői meghívót majd szépen elkezdte felcímkézni őket. Mindet aláírtuk mindketten majd borítékba csomagoltuk és ráírtuk, hogy kinek címezték.
-Persze.-pocsékul éreztem magamat. Egyfolytában azon az estén kattogott az agyam. Niall és Harry szemmel láthatólag ugyanúgy éltek tovább mintha mi sem történt volna. Miután végeztünk a címzéssel fogtuk a leveleket és beültünk a Range Rover-be. Egy darabig csendben autókáztunk, de végül nem bírtam ki, meg kellett szólalnom.
-Niall...-kezdtem félve. A Szöszi rám pillantott és lassított egy kicsit, hogy tudjon figyelni.-Pocsékul érzem magam...Egyszerűen nem tudom elhinni amit művelek veletek...-a fiú egy sóhaj keretében lehúzódott az útról és megállt. Leállította a motort majd lassan megfogta a kezem. A sírás kerülgetett.-Én... én soha nem voltam ilyen...Aztán...aztán jöttél Te és Ő és én egyszerűen...belétek szerettem...-próbált megnyugtatóan viselkedni és nagy puha kezével az enyémet cirógatta, de ezzel csak azt érte el, hogy kicsordultak a könnyeim.-Először próbáltam ezt az egészet elfojtani és nem reagálni a szívemben megmozduló dolgokra, de egy idő után ez már nem ment. Te is tudod és tudtad is, hogy nem mindig döntöttem a leghelyesebben vagyis inkább az esetek 90%-ában rosszul döntöttem, de egyszerűen...egy idióta vagyok! Annyira sajnálom, hogy fájdalmat okozok nektek, nem tudom mit kéne tennem...-nem tudtam a szemébe nézni.-Talán az lenne a legjobb ha szépen elhordanám az irhám...
-Egyet mondj meg, de őszintén!-Niall megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.-Ha most valaki azt mondaná, hogy válassz! Én vagy Harry, mit felelnél?-nagy nehezen álltam a tekintetét. Nem kellett sokat gondolkodnom. Csak kimondtam a szót amit a szívem lökdösött egyre a szám felé minden egyes dobbanással...:
-Te...-motyogtam és úgy istenigazából kitört belőlem a sírás. Kicsatolta az övét és áthajolt az én oldalamra.
-Innentől kezdve nincs miről beszélnünk Szerelmem!-suttogta a hajamba miközben magához ölelt. Szorosan kapaszkodtam a pulcsijába.-Ne sírj, kérlek!-simogatta a hátam. Dúdolni kezdett egy dalt. A Story of My Life-ot. Annyira gyönyörű volt a hangja, hogy még jobban rám tört a sírás. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam a pulcsijába.
-Fogalmam sincs miért...-csukladoztam alig hallhatóan.
-Cssst!-hüvelykujjával letörölte a könnyeket az arcomról miközben a szemembe nézett. Mint mindig, most is elvesztem azokban a kék íriszekben.-Most már minden rendben lesz!- először homlokon csókolt majd az orromat és végül az ajkaimat csókolta meg. Kicsit megnyugtattak a szavai, de nem éreztem magam kevésbé bűnösnek.
Először Greg-éket látogattuk meg. Nagyon örültek a meghívónak. Felöltöttem a lehető legvidámabb arcomat és inkább félrevonultam Theo-val játszani míg Niall a bátyjával beszélt. A következő Niall anyukája volt. Leírhatatlan volt az arckifejezése amivel a borítékot fogadta. Az apósom-fú, de fura így emlegetni, hasonló reakcióval fogadta a híreket. Végül szépen sorban végig látogattuk a népes rokonságot. Az egész Horan-família teljesen bezsongott a hír hallatán. Gyanakodtam, hogy valamiféle hagyományos Ír szertartás is lesz a dologban. Ami, valljuk be, nem ütközött a vallási nézeteimmel mivel az én családom is katolikus. Elgondolkodva bámultam ki az ablakon míg Niall a vezetésre koncentrált. Ujjaink összefűzve pihentek a két ülés között.
-Megkérhetlek valamire?-nézett rám a fiú amint bekanyarodtunk az utcánkba. Félve pillantottam felé majd egy aprót biccentettem.
-Kerüld el Harry-t, oké?-lehunytam a szemem és ismét bólintottam. Niall megpuszilta a halántékomat. Kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Karöltve sétáltunk be a házba. Már mindenki összepakolt, hisz másnap indultunk Magyarországra, hogy ott is szétosszuk a meghívókat. Este tizenegy körül járhatott az idő mire eljutottunk odáig, hogy letusolhassunk és ágyba bújjunk. Nem vártam meg a Szöszit a fürdéssel, gyors tus után vonultam az ágyba és nyakig húztam a takarót. Talán már el is szunnyadtam egy kicsit mire Niall bebújt mellém és átölelt.
-Jóéjt kicsim...-morogta a nyakamba majd adott a hajamba egy puszit...

***

-Niall, haladj már, mert elkésünk!-trappolt Liam össze-vissza a lakásban. Segítettem a Szöszinek a ruhaválasztásban, hogy gyorsabban végezzen. Végül a fejére nyomtam egy kék full cap-et és tökéletes is volt. Ezek után tényleg nem sok időnk volt elérni a repcsit. A plusz vicc az egészben, hogy drágám kitalálta, a Rover is jön Magyarországra. Hajlamos volt kifizetni még oda is a szállítási költségeket. Az ebből származó előny, hogy nem kellett plusz azzal foglalkoznunk, hogy autót béreljünk. Nem szóltunk senkinek, hogy megyünk, tehát teljes meglepetés volt. Úgy döntöttünk, hogy arra az időre míg otthon vagyunk, Niall, én és Liam-ék hozzánk költözünk, míg Christie, Louis, Harry, és Zayn-ék Christie-ékhez fészkeltek be. Mély levegőt vettem, a kapunk kilincsébe kapaszkodva. Majd egy éve nem voltam itthon. Végül lenyomtam a kis fém szerkezetet és beléptem. Csibész és Cuki nagy lendülettel rohantak elő a hátsókertből ahogy meghallották a kapu nyikorgását. Heves farkcsóválással fejezték ki boldogságukat. Niall jókat nevetgélve játszott a kutyákkal míg én tovább haladtam. Bekopogtam az ajtón. Egy árnyalak jelent meg. A kulcs elfordult a zárban és a falap feltárta mi van mögötte.
-Baszki!-mit vártam a húgomtól?! Kikerekedett szemekkel bámult ki az ajtón és az egyetlen "értelmes" szava után tátogott mint egy aranyhal.
-Hey!-integetett Niall mosolyogva. Liza sarkon fordult és teljes sebességgel berontott a lakásba. Vállat vontam és a cuccaimmal együtt követtem a felső emeletre, a szobámba.
-Anyuék?-néztem körbe miközben az első lépcsőfokra tettem a lábam.
-Vacsizni vannak.-kiabált ki húgicám a fürdőszobából.-Harry itt van?
Niall jókat kuncogva előzött meg és lépett be a szobámba. Liam és Sophia is követtek minket.
-Szia Liza!-Li egy széles mosolyt küldött tesóm felé, amitől az említett egyén arcszíne paradicsom közeli állapotba került.
-Sz-szia Liam, kértek teát?-mindenhova nézett csak a srác felé nem.
-Az jó lenne!-kiabált le Niall.-Van valami kaja?-szegény húgom azt sem tudta, hová legyen... Ő nem tudta megszokni, hogy a One Direction a mindennapjaink részévé vált. Hát akkor mi lesz most, hogy Niall és én...összeházasodunk.
Bevezettem Liam-éket a szobájukba majd lementem a konyhába ahol a Szöszi már nagy erővel tömött befelé egy sonkás szendvicset. Nem csodáltam, hogy ilyen mohón falatozik. Már vagy fél órája nem evett... Leültem Lizához egy bögre tea társaságában.
-Szólhattatok volna előre!-nézett rám szúrós szemmel.-Kitakarítottunk volna, meg ilyenek...
-Nem kell, jó így!-beleittam a teába, de megégette a nyelvem. Sziszegve tettem félre. Liza halkan kuncogott. Szeme elkerekedett ahogy meglátta az ujjamon a gyűrűt.
-Az...?-magához rántotta a kezem és forgatni kezdte a fény irányába.-Te jó isten!
Elpirulva néztem Niall-re aki épp befejezte az evést.
-Jó, mi?-ült le mellénk egy hatalmas mosoly keretében.
-Mikor?-szegény húgi tiszta ájulás közeli állapotba került a túl sok információtól.
-Uhm, három hét múlva.-bökte ki Niall. Ezt még én sem tudtam.
-Hogy mi?!-törtünk ki egyszerre Lizával. A Szöszi csak kacsintott egyet.
-Megjöttünk!-ez apu hangja volt. Felpattantam és rohantam eléjük.
-Nahát Liam!-lepődött meg anyu.-Hát te?-abban a pillanatban fordultam be az ajtóba.
-Kérdezd a lányodat!-mutatott felém mosolyogva Li.
-Kicsim!-anyu és apu elhalmozott puszikkal. A következő Niall volt. Ő sem menekülhetett a szívélyes üdvözlés elől. Végül mindannyian leültünk a nappaliban.
-Szóval, azért jöttünk, hogy ezt átadjuk.-magyarul beszéltem. Inkább anyunak és apunak szólt a mondandóm mint a többieknek. A kezükbe adtam a meghívót. Anyu könnyektől fátyolos szemmel olvasta a szöveget.
-Annyira büszke vagyok...-hüppögött...
Később mindenki átjött hozzánk vacsorázni. Vacsora után ismét a nappaliban kötöttünk ki.

-Kimegyek rágyújtani.-kelt fel Zayn. Niall megszorította egy kicsit a kezem majd felkelt mellőlem és a fiú után indult. Farzsebéből egy cetli lógott ki.

(Niall szemszöge)

Az ajtó halk nyikorgás kíséretében adott szabad utat a terasz felé. Először nem láttam Zayn-t. Amikor azonban hozzászokott a szemem a sötétséghez, megpillantottam őt.
-Szia.-mellé léptem és finoman oldalba böktem a könyökömmel.-Jól vagy?
Tigrisszemei lassú, fáradt pillantást vetettek rám. Megrázta a fejét és kínjában halkan felnevetett. A fejemben megfogalmazódott egy ötlet.
-Figyelj, szeretnélek megkérni valamire..-kezdtem bele. Zayn eközben újabb cigarettát gyújtott meg.-Mi lenne ha egy meghívót te kézbesítenél holnap?-reménykedve pillantottam felé. Halványan elmosolyodott.
-És kinek?-tette fel a felesleges kérdést.
-Hope-ra is szükségünk lesz azon az esküvőn...-vonogattam a vállam cserfesen mosolyogva.-Itt a címe, és a boríték.-nyújtottam a kezébe a papírokat.-Sok sikert!...

Azta, hát azért ennél többet vártam :( Na, mind1, köszönöm azoknak akik írtak :) Remélem most is fognak :))

90. Mindenki nyugodjon le a picsába!

(Louis szemszöge)

Nagy volt a kavarodás amikor a média megtudta mi a helyzet. Mindenhonnan újságírók telefonáltak és özönlöttek a környékünkre. Mindenki látni akarta az ifjú párt. Nem győztem hangos "nem"-ekkel csapkodni le a telefont és csukdosni a bejárati ajtót. Egy idő után Harry is besegített.
-Harry! Harry! Igaz az, hogy te együtt voltál Lexy Stone-nal?-támadták meg a riporterek Hazzát miközben épp kifelé tartottunk az egyik szupermarketből.
-Most akkor mi lessz "Larry Stylinson"nal?-láttam a tesómon, hogy kezd elpattanni nála a húr. Átöleltem a vállát és a kocsi felé terelgettem ami természetesen a parkoló túloldalán volt, minimum 150 méterre tőlünk.
-Harry! Niall tud erről a dologról?-az egyik riporternő nagyon nem akart lekattanni a témáról.
-Lexy a barátom.-felelt a fiú a lehető legnyugodtabban.-Ahogy Niall is. Ön megtenne ilyesmit a barátaival hölgyem?-megtorpant. Nem jó jel. Hazz utálja ha mások turkálnak a magánéletében.
-Ezt nem igazán értjük Harry! Nem egy kép került rólatok nyilvánosságra amin elégé, hogy is mondjam...egymásra vagytok hangolódva.- egy pocakos, cápaképű fickó mondta ezeket a szavakat.-És te Louis, mit szólsz ehhez?-elfordítottam a fejem, közben Harry-t rángattam egyre az autó felé. Keze ökölbe szorult.
-Hagyjanak minket békén!-próbáltam minél gyorsabban lerázni azokat a piócákat.
-Még mindig nem vállaltátok fel nyíltan a homoszexualitásotokat?-Harry megállt. Az arca pipacsvörössé vállt. Kirántotta a karját a karomból és egy lendülettel leütötte a riportert. Azonnal több vaku kezdett villogni. Még több mikrofon és kérdés. Zúgott a fülem. Nem hagytam, hogy a fiú még egyszer támadásba lendülhessen. Erélyes mozdulattal rángattam magam után.
-Emlékezz! Te mit szoktál mondani?! "Csak mosolyogj és integess!"-suttogtam a fülébe. Hát ő integetett is, csak éppen a középső ujjával.
-Hogy ezek a barmok mindig el tudják cseszni a kedvem!-morogta miközben bevágta maga után a kocsiajtót. Utálta ha a nőügyeiben vájkálnak, illetve a barátságunkban. Gyűlöltem, hogy már csak négy fal közt ölelhetem át őt és puszilhatom meg.
Tudtam, hogy holnapra az egész média ezen fog csámcsogni, de nem tudtam vele mit kezdeni. A legtöbb amit tehettem, hogy szóltam Paul-nak, ne érje meglepetésként. Ő pedig arról szólt, hogy jó lenne ha kicsit belehúznánk a munkába. Több dalszöveg, stb. A rádióban pont az egyik dalunk ment. Harry maxra csavarta a hangerőt és együtt énekelt saját magával.

-Talán azért volt, ahogy sétálgatott. Egyenesen a szívembe, hogy utána meg elcsenje

Keresztülsétált az ajtókon és elment az őrök mellett, mintha már az övé lenne

Azt mondtam: add vissza nekem. Azt mondta: még a legvadabb álmaidban se remélj ilyet...

Az arca elkomorult. Biztosan a múltkori este jutott eszébe. Azért tovább énekelt.

Aztán végigtáncoltuk az estét a valaha volt legjobb számra

Tudtuk az összes sorát, de most már nem emlékszem rájuk, csak arra, hogy őt nem fogom elfelejteni

Mert végigtáncoltuk az estét a valaha volt legjobb számra...

Úgy döntöttem csatlakozom hozzá.

Azt hiszem valahogy úgy volt, hogy oh,oh,oh

Valahogy úgy volt, hogy yea, yea, yea

Szerintem valahogy így van…

Egészen hazáig énekeltünk. Mindig szerettem hallani Hazza rekedt hangját. Láttam rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelkét.
-Beszéljünk róla?-érintettem meg a karját amint kiszálltunk a kocsiból és elkezdtük befelé hordani a cuccokat.
-Talán majd később.-vont vállat és a rakománnyal együtt a lakásba ment. Bezártam a kocsit és én is utána mentem. Mindenki a Tv előtt ült és szitkozódva nézte. Egy szennylap ment éppen. Niall és Lexy kapcsolatáról volt szó.
-Biztos forrás szerint az Ír énekes eljegyezte barátnőjét, Lexy Stone-t egy Írországi utazás alatt. Egyenlőre boldognak tűnnek, mint ahogy az alábbi kép is mutatja.-a műsorvezető feje mellett egy kép volt amin Niall és Lexy vidáman sétálgatnak kézen fogva.-Ám lehet, hogy ez nem fog olyan sokáig tartani ha Niall Horan értesül arról, hogy barátnője korábban viszonyt folytatott a banda frontemberével Harry Styles-szal. Riportereink utolérték a mai nap folyamán Louis-t és Harry-t amint épp egy bevásárlóközpont parkolójában igyekeztek az autójuk felé. Mr Styles elég durván reagált a feltett kérdésekre.-levetítették a videót rólunk. Liam felállt és Hazzának rontott.
-Megzakkatál? Példát kéne mutatnod, nem összeverni a népet!-nagyon zabosnak tűnt.
-Felbosszantott!- védte magát Harry. Lassan Zayn elkezdte kiterelgetni a lányokat. Felkészültem, ha kell közéjük ugorjak.
-Felbosszantott?! És akkor az a megoldás, hogy be kell húzni neki egyet?-Liam hangja egy oktávval mélyebb lett a dühtől.
-De hát lebuzizott!-kelt ki magából Hazz.
-Mi a bajod a homoszexuális férfiakkal?-biccentette oldalra a fejét Niall.
-Te fogd be a pofád!-villant a fürtös szeme Nialler felé.
-Fogd vissza magad!-morrant rá Zayn amint belépett a szobába. Kezdtünk ott tartani, hogy mindenki Harry-t támadja. Én mellé álltam.
-Hé! Tényleg durva volt amit a firkászok műveltek!-keltem a védelmére.
-Te is kibírtad szó nélkül, ő miért nem?
-Nem egyforma a vérmérsékletünk.-vontam vállat.
-Ja, mert Mr Styles megteheti, hogy egy idegbeteg állat legyen.-nézett Liam lesajnálóan Harry felé. A fiú ellökte magát tőlem. Li elé ugrott és dühösen fújtatva nézett a szemébe.
-Na? Engem is megütsz?-láttam Liam-en, hogy már felkészült rá, hogy visszatámadjon.
-Kapd be!-fordított hátat a bongyor és az alagsor felé vette az irányt. Ha jól sejtettem a kondiba ment.
-Most ezt miért kellett?-néztem szomorúan a csapattársaimra.-Össze kéne tartanunk, nem támadni egymást...-megráztam a fejem és Hazza után mentem. A folyosón hallottam ahogy dübörög a zene. Kanye West-Stronger. Beléptem az edzőterembe. Harry vak dühvel püfölte a boxzságot. Még kesztyűt sem vett föl. Mindössze levette a pólóját meg a nadrágját és felvett egy melegítő nacit. Úgy döntöttem, nem zavarom meg. Mellé álltam és tartottam a zsákot míg súlyos ökölcsapásokkal jutalmazta azt. Egy idő után észrevettem, hogy kezd kisebesedni az ökle. Ő még csak észre sem vette. Kíváncsi lettem volna, kit képzelt a zsák helyébe. Nem szívesen lettem volna az illető bőrében.  Több mint másfél órát küzdött megállás nélkül mikor valaki lejött utánunk. Liam volt az. Egy üveg ásványvizet tartott a kezében. Tanácstalanul állt az ajtóban. Végül lehalkította a zenét. Harry keze megállt a levegőben. Pillantását az ajtóra irányította.
-Ne haragudj!-szólalt meg Liam miközben Hazz felé nyújtotta a vizet.-Meg kéne védjelek, nem rád támadni öcskös!
Harry egy biccentés keretében elvette az üveget és ivott belőle. Az ökléből csöpögni kezdett a vér.
-Bekötöm a kezed.-ajánlottam fel amint Liam magunkra hagyott minket. Lenézett a kezeire és vállat vont.
-Felesleges. Kösz, hogy itt voltál velem.-a vállára vette a törölközőjét és egyedül hagyott. Tudtam, hogy most ki kell fújnia magát, mielőtt újra normálisan tud viselkedni. Felmentem a konyhába. Liam vacsorát főzött épp. Feszültnek tűnt.
-Haragszik rám?-hátra sem kellett néznie, hogy tudja, én vagyok. Kivettem egy répát a tálból amibe megpucolta őket.
-Fogalmam sincs. Szerintem inkább magára haragszik igazán...-beleharaptam a zöldségbe és jóízűen ropogtatni kezdtem. Niall is lecammogott.
-A csajok még mindig csaj-napoznak?-kócos volt és nyúzott. Valószínűleg akkor kelt fel.
-Aha. Most hívott Perrie, hogy ne várjuk őket a vacsival mert beültek egy étterembe enni.-szólalt meg Zayn is.
-Hát ez csodálatos!-Liam lecsapta a kezében tartott villát az asztalra. Nem értettem mi a baja. Niall odament hozzá és megölelte.
-Nem baj, majd én megeszem az ő részüket is.-nyugtatta le a fiút egy mondattal. Li arca megenyhült és folytatta a munkát. Nem szerette ha valamivel dolgozik és aztán mindenki semmibe veszi. Hazza vacsorára sem jött elő. Nem akartam zargatni. Liam azonban olyan bűntudatos képpel üldögélt egész végig, hogy végül felsóhajtottam és utána jártam merre van. Bekopogtam a szobájába. Nem adott választ. Mivel az ajtó nem volt bezárva így be tudtam menni hozzá. A szoba üres volt. Kimentem az erkélyre, hátha ott találom, de ott sem volt. Lenéztem a hátsó kertbe. A medencében lubickolt. Úgy tűnt jobban érzi magát. Hagytam, hagy úszkáljon. Visszamentem a többiekhez.
-Megtaláltad?-pillantott rám Li reménykedve.
-Kint van a medencében.-bólintottam. Befejeztük az evést és Zayn-nel nekiláttunk a mosogatásnak.
-Szakítani fogok Perrie-vel...-suttogta a Bradfordi Bad Boi, hogy csak én halljam.
-Már vártam, ezt a mondatot.-valójában már az első két hónap után azt vártam mikor közli, elég sokáig bírta. Nem mintha Perrie-vel lenne a baj, sőt! Tündéri csajszi, de Zayn szíve másért dobog, és ezt nem tudta volna még túl sokáig húzni.
-Tényleg?-meglepve kapta felém a fejét. Bólintottam. Odakint megint nekiállt zuhogni az eső. Miután végeztünk, megtöröltem a kezem és írtam egy SMS-t Christie-nek.
"Mizu Minimókus? Mikor jöttök? Vigyázz magadra! Pusszancs, Louis :D "
Alighogy letettem a kezemből a telefont, már rezgett is.
"Még kajálunk :) Mindig vigyázok, lüke :D Szerintem kb egy óra múlva indulunk. Puszikaaa, Christie <3"
Nem írtam neki semmit. Inkább leültem és Niall társaságában újra megnéztem a Vasember 3-mat. A szemem sarkából láttam, hogy Liam kifelé settenkedik egy törölköző társaságában. Reméltem, hogy kibékülnek.

(Harry szemszöge)

Olyan jól esett áztatni magam a hűvös vízben. Az sem zavart mikor eleredt az eső. A hátamra feküdtem és csak lebegtem a víz tetején lehunyt szemmel.
-Csatlakozhatok?-kinyitottam fél szememet és a medence széle felé pillantottam. Liam állt ott félszegen egy törölközővel a kezében. Vállat vontam és ismét lehunytam a szemem. Egy csobbanást hallottam majd a víz megmozdult mellettem.
-Haragszol?-a fiú hangja valahonnét mellőlem jött. Nem tudtam mit feleljek neki.
-Fogalmam sincs.-válaszoltam.
-Ne haragudj rám! Rendbe hozzuk közösen azt a szart amit a firkászok kavartak, jó?-hangja lágy volt és kedveskedő. Utáltam haragudni bármelyik fiúra is.

-Rendben, nem haragszom.-ezután egy darabig nem szólaltunk meg.
-Nem vagy éhes?-törte meg a csendet egy kis idő után.-Kész van a vacsora...
Kicsit megéheztem az úszkálástól így nem volt nehéz beleegyeznem, hogy menjünk be enni. Li velem evett, bár sejtésem szerint már megvacsorázott a többiekkel együtt. Miután jóllaktam eltoltam magamtól a tányért és felálltam. Az evőeszközöket a mosogatóba raktam.
-Köszönöm, finom volt.-mosolyogtam tesómra. Láttam rajta, hogy jól esik neki ez a kis kedves megjegyzés is. Mindannyian a kanapéra telepedtünk és néztük a meccset. Úgy egy órája nézhettük mikor kulcsok és szatyrok csörgését hallottuk. A lányok szinte beestek a nappaliba. Megszámlálhatatlan táska és szatyor volt náluk.
-Kicsim.-szólaltak meg szinte egyszerre mire mind a négy fiú ugrott föl, hogy segítsen nekik. Csak én maradtam egyedül a kanapén. Továbbra is tömtem magamba a kukoricát és duzzogva bámultam a képernyőt. Nekem miért nem lehet barátnőm? Nekem miért nem kell most ugrani, hogy csomagot cipelhessek és élménybeszámolót hallgathassak míg a közös szobánkba cipelem a holmikat? Mit rontottam el, hogy most egyedül zabálom a hülye popcornt, amit igazából nem is szeretek és focit nézek, ami szintén nem a kedvencem?! Pancser vagyok.-állapítottam meg egy sóhaj keretében. Néztem amint Lexy és Niall nevetgélve sétálnak a konyhába és elöntött a bűntudat. Akármennyire is szerettem a lányt, nem volt jogom olyanokat tenni... Elhatároztam, hogy úgy viselkedem majd vele mint mondjuk Liam-mel vagy bármelyik bandataggal. Inkább mint egy fiúval... Tekintetemet visszafordítottam a Tv-re. Inkább átkapcsoltam valami más csatornára. Szinte az összes adón az ment, hogy "Úr Isten Harry Styles már megint mit művelt!" stb, ami nem egészen tett jót a közérzetemnek. Ismét felsóhajtottam és átkapcsoltam egy mese adóra. Ott legalább biztos nem engem piszkálnak...Jókat nevetgéltem a Gumball's Amazing World-ön. Idegbeteg, értelmetlen mese egy macskáról akinek az apja nyúl, az anyja macska, a húga szintén nyúl és az öccse egy aranyhal. Színes család, pont mint mi. Egy Ír, egy Muszlim, három Brit és a csajok. Na ja, a csajok. Mosolyogtam egyet ami egy bénább filmben akár vicsorgás is lehetett volna. Inkább a mesére koncentráltam és végül néha úgy röhögtem mint egy idióta. Eddy is felugrott mellém a kanapéra amitől elég szűkössé vált a hely, de nem bántam. Hatalmas buksiját az ölembe fektette és a tenyeremből eszegette a popcornt. Így legalább biztos voltam benne, hogy senki más nem fog odaülni, hogy megpróbáljon beszélgetni velem. Hajnali kettő volt mikor végül kikapcsoltam a Tv-t.
-Gyere haver, lefekszünk aludni.-paskoltam meg az állat oldalát. Leugrott az ölemből és komótos léptekkel követett a szobámba. A fürdőszoba ajtaja előtt fekve megvárta míg letusolok majd felugrott mellém az ágyba és miután elhelyezkedett nagyot ásítva lehunyta a szemeit. Lekapcsoltam a lámpát.
-Jó éjt kis pajtás!-átöleltem a mellkasát és úgy aludtunk el...

:) Meghoztam az új részt! :) FIGYELEM! A FEJEZET ERŐSEN 18+-OS! Mindenkinek csak saját felelősségre! Azért remélem tetszeni fog :) Kommentelejetek sokat és pipáljatok :D Kíváncsi vagyok a reakciókra :3 Puszii ♥

89. Hard Love

(Liam szemszöge)

Őszintén szólva eléggé meglepődtem az eljegyzésen. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy Lexy végül Harry-nél landol, de úgy látszik tévedtem. Niall csak úgy sugárzott az örömtől. Minél hamarabb el akarta újságolni mindenkinek. Le sem lehetett vakarni egész este a vigyort az arcáról.
-Éljen az ifjú pár!-nagy meglepetésemre Hazz emelte rájuk elsőként a poharát.
-Éljen!-helyeseltem én is majd miután koccintottunk belekortyoltam az italba.
-És mikor lesz a lagzi?-tette fel az egyik fontos kérdést Louis.
-Minél hamarabb.-válaszolt Nialler egy még nagyobb mosoly keretében. Cuppanós puszit nyomott újdonsült menyasszonyának halántékára.
-Bulizzunk!-ordított fel valaki. Nemsokára előkerült Zayn hangtechnikája és mindent betöltött a dübörgő basszus. Táncoltunk és ittunk. Forgott velem a világ miközben magamhoz rántottam Sophia-t és forrón megcsókoltam. Csak halványan érzékeltem, hogy egyre többen vagyunk. Niall barátai is csatlakoztak.
-Kezeket a magasba!-üvöltötte DJ Malik a mikrofonba. Rég buliztunk már így. Minden olyan vad volt és élettel teli. Olyan igazi...Láttam amint Harry magához rántja Lexy-t és vadul táncolnak. Tekintetemmel Niall-t kerestem. Vigyorogva ült egy sarokban az egyik haverjával. Csúnyán berúgott. Vállat vontam és tovább táncoltam. Nem az én problémám, hogy más csávó szúrja a nőjét...-Jézusom Liam Payne!-gondolatban máris megvetettem magam azért a mondatért.-Mióta vagy te ekkora seggfej?-vállat vontam és kiűztem minden gondolatot a fejemből. Egy estére csak kibírom, hogy magammal törődök és nem másokkal. Csak élvezni akartam a zenét és a hangulatot ezért hagytam, hogy vigyen az ár.

(Lexy szemszöge)

Az én Szöszim teljesen kikészült. Feltámogattam a szobánkba.
-Képzeld kiscicám, van menyasszonyom...-gagyarászott össze-vissza miközben levetkőztettem és megmosdattam.-Ma kértem meg a kezét és igent mondott...-büszke volt magára, de azt sem tudta, hogy épp a menyasszonyának meséli el.-IMÁDOM AZT A NŐT!-ordította el magát miközben ráadtam a boxerét és ágyba dugtam.
-Tudom, de most aludj szépen!-mosolyogtam rá. Mondani akart valamit, de szemei lecsukódtak. Már el is aludt. Kihúztam a zoknis fiókomat és kivettem belőle egy doboz cigit. Lesétáltam a nappalin keresztül a hátsó kertbe. Jól esett most rágyújtani. Zayn épp egy Adam Lambert számot indított el, talán az If I Had You-t mikor kinyílott a teraszajtó.
-Csatlakozhatok?-a srác nem várt választ, lehuppant mellém a hintaágyra.-Mizu menyasszony?-bökött meg a könyökével.
-Utálsz engem Harry?-néztem a szemébe.
-Táncolsz velem?-a fiú mosolyogva nyújtotta a kezét.
-DANCING IN THE DARK!-a mikrofon felerősítette Malik hangját, így kint is tisztán értettük. Elnyomtam a csikket és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Csak táncoltunk, gyorsan és szabadon. A saját ritmusunkra.  A szívem vadul dobolt. Belenéztem azokba a csodálatos zöld szemekbe. Képes lettem volna beleszeretni. Valami mégis Niall-hez húzott. Kezeimet a vállára simítottam mire még közelebb húzott magához. Jól esett ilyen közel éreznem magamhoz a testét. A zene megint váltott. Hien-No More. Harry együtt énekelt az előadóval.  Felemelt én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam.
-Vége van Hazz.-suttogtam a hajába túrva.

-Tudom.-megcsókoltam, nem gondolkodtam. Magához szorított. Azt sem tudtam mit csinálunk. A vérem ezer fokon száguldott az ereimben miközben Harry lefektetett a fűbe.
-Hazza?-motyogtam a haját cirógatva.
-Hmm?-puszit nyomott a nyakamra.
-Szerinted lehetséges két emberbe szerelmesnek lenni egyszerre?-végre kimondtam ami a szívemet nyomta.
-Neked sikerült?-a fiú a könyökére támaszkodva pillantott le rám. Csak bólintottam mert nem tudtam megszólalni. Eldőlt mellettem és felbámult az égre.
-Szeretlek.-suttogta.-Ezt már nagyon rég el akartam mondani. Csak azt szeretném, hogy te boldog legyél.
-Én is szeretlek téged Harry.-oldalra döntöttem a fejem, hogy láthassam az arcát. A szemében visszatükröződött a hold fénye. Ő is rám nézett. Halovány mosoly kúszott az ajkára miközben megcsókolt. Közelebb csúszott. Keze a derekamon pihent majd lejjebb vándorolt és a szoknyám szegélyébe kapaszkodott. Egyre följebb csúszott a combomat simítva végig. Ujját a bugyim szélébe akasztotta és lehúzta rólam utána pedig a saját nadrágját gombolta ki. Ajkunk egy forró csókban találkozott. Elvette a lélegzetem. Ajkai a nyakamra vándoroltak. Az én kezeim az inge alatt kalandoztak, végigsimítva a tökéletes izmokon. Azt akartam, hogy, ha csak egy percre is, de teljesen az enyém legyen. Ezért nem is tiltakoztam mikor finoman széthúzta a lábaim. Érezni akartam magamon a testét. A csípőmbe markolt és kicsit megemelt. Körmeim a hátába vájtak ahogy lassan belém csúszott. Minden mozdulata sóhajokat és nyögéseket váltott ki. Az egész lénye valami földöntúli erotikát sugárzott. Pontosan tudta mit tegyen, mikor érintsen, hogy tökéletes legyen. Letéptem az ingét és félredobtam. Érezni akartam a tenyerem alatt a tökéletes bőrt. Megcsókoltam a vállán lévő tetoválásokat miközben szorosan kapaszkodtam belé. Nem hagyott lezuhanni. Erősen tartott a karjaiban míg mindkettőnket a csúcsra juttatott. Mély, állatias morgásától megborzongtam. Göndör fürtjei csiklandozták az arcomat ahogy arcát a vállamba temette. Szorítása erősödött a csípőmön, közel járt. Nekem sem kellett már sok. Ismét megcsókolt csípőjének vad mozgása azonban cseppet sem lassult. Minden egyes lökéssel közelebb terelt az orgazmushoz. Hátam ívbe feszült, halk nyögésem Hazz vállába temettem.
-Ez az kislány, ereszd csak ki a hangod.-kért. Megráztam a fejem és szorosan összezártam a számat. Megcsókolt, hogy ajkaimat szétfeszítse. Sóhajomat elnyelte a csók. Egyszerre nyögtünk fel a forróságtól. Teljesen ellazult felettem és lassan rám nehezedett. Nem tudtam mozdulni. Jóleső zsibbadtság költözött a testembe. Harry lassan elhúzódott. Begombolta a nadrágját, az én ruhámat is megigazította majd felállt.
-Sok boldogságot...-az ajtó felé sétált.
-Harry...-szóltam utána. Hátra nézett a válla felett és egy keserű mosolyt küldött felém.-Ne haragudj...-nem tudtam mást mondani. Néztem ahogy belép a házba. Visszaültem a hintaágyba és elszívtam még egy szálat. Épp a felénél tarthattam mikor nagy csörömpöléssel kitört az üvegajtó és két alak esett ki rajta. Az egyikben felismertem a Bongyorkát a másik meg Niall unokatesója lehetett. Ököllel ütötték egymást.
-Elég!-ordítottam rájuk. Mintha meg sem hallották volna.
-Bunyó!-kiáltott fel az egyik srác. Mint valami ócska filmben, nemsokára mindenki mindenkit püfölni kezdett. Elkaptam Harry grabancát és megpróbáltam elrángatni onnét. Valaki megfogta a derekamat és a magasba emelt. Niall unokatesója volt az.
-Kétszínű ribanc!-vágta a fejemhez és a medencébe dobott. Prüszkölve próbáltam kievickélni a partra. Niall is megjelent. Körbepillantott. Szeme szikrázott a dühtől.
-ELÉG!-a recsegős Ír akcentusra mindenki felkapta a fejét. Az öklök megálltak a levegőben.-Mi a fenét csináltok ti?!
Hát ennyit a bulizásról. Mindenki bűntudatos képpel állt neki takarítani. Szememmel Harry-t kerestem. Épp az orrát törölgette egy székben ülve. Az ökle véres volt.
-Mi történt odabent?-kérdeztem tőle.
-Az a seggfej nekiállt pofázni rólad én meg nem tűrtem szó nélkül.-vonogatta a vállát. Megpusziltam az arcát majd elmentem megkeresni Nialler-t. A konyhában pakolta egy szemeteszsákba a műanyagpoharakat. Segítettem neki összeszedni a szemetet. Láttam rajta, hogy kezd másnapos lenni. Kerestem neki egy aszpirint és egy pohár víz társaságában a kezébe adtam.
-Jót fog tenni.-ígértem neki miközben megpusziltam az arcát.
-Köszönöm Kicsim.-mosolygott rám és bevette a gyógyszert. Lassan minden más vendég eltűnt és csak mi kilencen maradtunk. Perrie és Zayn elmentek aludni, Sophia és Liam filmet néztek a szobájukban Lou és Christie társaságában. Harry, Niall és én pedig a kertet raktuk rendbe. Miután végeztünk vele, leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Imádlak titeket srácok.-a nyelvem lassabban forgott egy kicsit a kelleténél.
-Akkor szeretkezzünk.-kuncogott Hazza mint egy kisfiú.
-Hé! Nekem vőlegényem van!
-Nekem meg menyasszonyom!-csillant fel az Ír szeme. Nem voltam benne biztos, hogy jó fog kisülni ebből a beszélgetésből.-Tehát akár szeretkezhetünk is.-kacsintott rám.-Harry, te addig összeszeded a maradék szemetet?
-Szerintem inkább most lefekszünk aludni Nagyfiú.-jobbnak láttam ha elaltatom őket mielőtt valami hülye ötlet jut az eszükbe.
-Mi a bajod az ötleteimmel?-mintha csak megbeszélték volna, teljesen egyszerre ejtették ki a mondatot és rakták rá a kezüket a combjaimra.
-Srácok!-próbáltam erélyesen megszólalni, de nem nagyon jött össze.
-Mi a baj kiscicám?-dorombolt Niall a nyakamba harapva.-Tudok én osztozkodni...
-Nem fog fájni.-morogta Hazz a másik oldalamon. Lehunytam a szemem, hogy erőt gyűjtsek. Rossz ötlet volt, kezdtem újra berúgni és a sötétségtől megszédültem.
-Gyere!-mindketten felálltak és engem is magukkal húztak. Ólom-nehéznek éreztem a lábaimat ahogy utánuk vánszorogtam fel az emeletre. Niall belökte a hálószoba ajtaját Harry pedig bezárta utánunk.
-N-nem jó ötlet...-motyogtam nehezen. Közrefogtak. Hazz hátulról ölelte át a csípőmet a nyakamat harapdálva és csókolva míg Niall a számat fogta be a sajátjával. Megborzongtam az érintéseiktől. A Szöszi lassan kigombolta a blúzomat és félre dobta míg Harry a szoknyám cipzárját húzta egyre lejjebb.
-Idd meg!-Nialler egy pohár gyanús italt nyomott a kezembe.
-Nem akarom.-utasítottam el mikor megtaláltam a hangom.
-Én fogom lenyomni a torkodon ha nem iszod meg magadtól.-suttogta Hazza a fülembe mintha egy szerelmes ígéretet mormolt volna. Megriadtam. Fogalmam sem volt mit csináljak.
-Nyugalom kicsim.-simogatta meg Niall az arcomat a szemembe nézve. Megdöbbentően tiszta volt a tekintete. A kezembe nyomta a poharat én pedig lassan kiittam a tartalmát. Akármi is volt borzasztóan erős ital lehetett.
-Ügyes kislány.-dicsért enyhén kéjenc hangon a fürtös miközben eltávolította a szoknyámat. Az ital máris hatni kezdett. Jóval lassabban érzékeltem a dolgokat a kelleténél. Niall lehúzta a fehérneműmet miközben letérdelt előttem. Megcsókolta az alhasamat közben finoman simogatni kezdett. Harry eközben a melltartómat távolította el. Hatalmas tenyereibe fogta a melleimet és lassú mozdulatokkal masszírozni kezdte őket. Felsóhajtottam és fejemet a vállának döntöttem. Niall felállt én pedig rá pillantottam. Valami furcsa csillogás volt a szemében amitől ösztönösen Hazza felé hátráltam ám a fiú elkapta az állkapcsomat és kényszerített, hogy továbbra is a szemébe nézzek.
-Ne ijedj meg édes! Ez csak egy kis bosszú amiért így húzod az agyunkat...-mormolta a szőkeség. Éreztem a fenekemnél Harry merevedését. Amint egy kicsit megmozdultam és ezáltal hozzádörgölőztem, halkan felnyögött. Niall elrántott tőle és az ágyra lökött. Egymásra néztek majd emberfeletti gyorsasággal kapcsolták ki öveiket és tépték le a nadrágjukat. Mindketten harcra készek voltak már. Összehúztam magam, hogy valamelyest eltakarjam a testem sóvárgó tekintetük elől.
-Igazán felesleges.-nevetett fel Hazz miközben mellém telepedett az ágyra. Ujjait összekulcsolta a csuklóim körül és a fejem fölé húzta a kezem. Ajkai a felsőtestemen szaladgáltak minden egyes centimétert gondosan fölforrósítva. Niall sem tétlenkedett. Kis híján felsikoltottam ahogy megéreztem magamon. Küzdöttem az érzés ellen. Próbáltam kicsavarni magam Harry karjai közül, de túl szorosan tartott. Lehunytam a szemem és épp sikoltani készültem mikor puha ajkak tapadtak az enyémekre. Az egész világ érintésekből állt. Forróságból, borzongásból, nyögésekből és sóhajokból. Egy idő után feladtam. Tulajdonképpen ez volt az amit mindig is szerettem volna, átvitt értelemben. Mindkettőjüket megtartani...
Órákkal később fáradtan pislogtam a hajnali napfényben. Motoszkálásra ébredtem fel. Egy magas alak pakolászott valamit a szoba másik végében. Oldalra nézve megállapítottam, hogy nem Niall az, ugyanis ő édesen aludt egy párnát szorítva meztelen testéhez.
-Harry?-hangom rekedt volt.
-Aludj csak!-nézett rám a fürtös. Pont a nadrágját húzta föl. A farmer lazán lógott csípőjén, nem törődött azzal, hogy az övét bekösse. Felálltam és nehézkes léptekkel elindultam felé. Minden porcikám sajgott. Tenyeremet a mellkasára simítottam és belenéztem smaragdszemeibe. Halványan elmosolyodott.
-Ugye nem az történt tegnap este amire gondolok?-nyöszörögtem kezdődő fejfájással küszködve. Lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Egyik tenyere a derekamon pihent míg másikat az arcomra fektette.
-De. Nagyon is az történt amire gondolsz...És a legszebb az egészben, hogy Niall ötlete volt.-a hangja mintha kicsit gúnyos lett volna, de mozdulatai leplezték azt.  Lassan elhúzódott tőlem és hátrébb lépett.
-Ébredezik a vőlegényed.-biccentett állával a szőkeség felé. Én is arra néztem és valóban! Niall lassú mozdulatokkal nyújtózkodott ki az ágyban. Tekintete ködös volt, szinte még az álmában járt. Hátra léptem és kutakodni kezdtem a szekrényemben. Magamra rángattam egy csőnadrágot, egy trikót és egy bő szürke pulcsit.
-Azt hiszem most elmegyek valamerre.-közöltem a Szöszivel.
-A Rover kulcsai a dzsekimben vannak.-bólintott a srác nyugodtan.-Vigyázz magadra!-homlokon csókolt majd előkerestem a kulcsokat és elindultam. Egy darabig fogalmam sem volt hova tartok. Bekapcsoltam a hifit a kocsiban és üvölteni kezdett Skillet-Whispering The Dark című száma. Együtt énekeltem az énekessel. Maga a ritmus volt az ami mindig megborzongatott ha ezt a számot hallottam. A telefonom lenémítottam és a hátsó ülésre dobtam. Most nem volt szükségem senki társaságára. Egyedül a zene volt az ami jól jött.
-Now you'll never be alone, when darkness comes...-szinte nem is énekeltem hanem üvöltöttem a refrént.

You feel so lonely and ragged

You lay there broken and naked

My love is just waiting

To clothe you in crimson roses...

 A következő az It's not Me, It's you volt, szintén Skillet. Olyan jól esett énekelni. Valamiféle dühöt szabadított fel bennem.

You tried to make me think

That the blame was all on me

With the pain you put me through

And now I know that...

A következő azonban egy Miley Cyrus szám volt. Nem bírtam tovább. Félre álltam egy szírt mellett és hagytam, hogy kitörjön belőlem a sírás. Undorítóan éreztem magam. Hányingerem volt a saját cselekedeteimtől. Dühömben többször is rácsaptam a műszerfalra, de ezzel csak azt értem el, hogy megfájdult a kezem. Csak hallgattam Miley hangját és egyre jobban magamba zuhantam. Legszívesebben kitéptem volna a szívem és a tengerbe dobtam volna...

Karmoltunk, hiábavalóan láncoltuk meg szívünket,

Ugrottunk, és sosem kérdeztük, hogy "Miért?",

Csókoltunk, varázsod alá kerültem,

Egy olyan szerelem varázsa alá, melyet senki sem tagadhat meg.

Sose mondd, hogy én csak elsétáltam,

Örökké akarni foglak,

Nem tudok hazugságban élni, futok az életemért,

Örökké akarni foglak,

Úgy jöttem, akár egy romboló labda,

Sosem sújtottam keményen a szerelemre,

Minden, amit akartam, hogy ledöntsem falaidat,

Minden, amit valaha tettél összetört engem,

Igen, összetörtél engem.

Felemeltelek magasra, egészen az égig,

És most már nem jössz le.

Ez az egész lassan megfordul, hagyod, hogy elégjek,

És most már csak hamu vagyunk a földön.

Úgy jöttem, akár egy romboló labda,

Igen, lehunytam szemeimet és suhantam,

Ott hagytál engem a lángok között, hadd zuhanjak le,

Minden, amit valaha tettél, hogy összetörtél,

Igen, összetörtél engem.

Sosem akartam háborút indítani,

Csak azt akartam, hogy engedj közel,

És ahelyett, hogy erőlködtem volna,

Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.

Sosem akartam háborút indítani,

Csak azt akartam, hogy engedj közel,

Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.

Sose mondd, hogy én csak elsétáltam,

Örökké akarni foglak.

Úgy jöttem, akár egy romboló labda,

Sosem sújtottam keményen a szerelemre,

Minden, amit akartam, hogy ledöntsem falaidat,

Minden, amit valaha tettél összetört engem.

Úgy jöttem, akár egy romboló labda,

Igen, lehunytam szemeimet és suhantam,

Ott hagytál engem a lángok között, hadd zuhanjak le,

Minden, amit valaha tettél, hogy összetörtél,

Igen, összetörtél engem...

Oldalra pillantva láttam, hogy a telefonom kijelzője villog. Anyu számát olvastam rajta. Lehalkítottam a zenét, de hezitáltam, hogy felvegyem-e? Végül felvettem.
-Szia anya.-próbáltam vidám hangot magamra erőltetni.
-Szia kicsim. Igaz amit pletykálnak? Hogy te és Niall összeházasodtok?-hangja csak enyhén volt bosszús amiért nem tőlem tudta meg.
-Nos igen, igaz. Megkérte a kezemet.-a jeggyűrűmre pillantottam és újra kibuggyantak a könnyeim.
-Ez csodálatos kincsem!-örvendezett anyu. Még beszéltünk pár szót a részletekről majd elbúcsúztam tőle és visszadobtam a telefont a hátsó ülésre. Felhangosítottam a zenét. JB-As Long As You Love Me
Az Írországi éghajlathoz híven pár másodperc alatt olyan vihar kerekedett, hogy a szél a kocsit is lökdöste. Jobbnak láttam ha távolabb állok a szirttől, de nem indulok el ebben az időben sehová. Csak hallgattam a zenét és néztem a háborgó vizet. Bámulatos volt. Olyan vad és szabad. Kiszálltam a kocsiból és a szirtre léptem. Alattam a tajtékok a sziklát csapdosták. A srácok egyik gyönyörű dala jutott eszembe. Reméltem Niall tartalék gitárja a Roverben van. Nem kellett csalódnom. Kikaptam a hangszert és a fiútól tanult mozdulatokkal játszani kezdtem.
"Written in these walls are the stories that I can't explain
I leave my heart open, but it stays  right here empty for days

She told me in the morning she don't feel the same abut us in her bones
It seems to me that when I die these words be written on my stone

And I'll be gone, gone tonight
The ground beneath my feet is open wide
The way thet I been holdin' on to tight
With noting in between

The story of my life I take her home
I drive all night to keep her warm and time
Is frozen
The story of my life I give her hope
I spend her love until she's broke inside

Written on thes walls are the colors that I can't change
Leave my heart open, but it stays right here in it's cage...
A mobilom ismét csörgött. Niall volt az. Nem akartam felvenni, de muszáj volt.
-Szia.
-Merre vagy szívem?-aggodalmas volt a hangja.-Borzalmas ez a vihar!
-Semmi baj. Kint ülök a kocsiban a tengerparton.
-Mi? Olyan messzire elautókáztál?!-kezdett zaklatottá válni.-Mégis mit csinálsz ott?
-Nézelődöm.-nem volt kedvem ecsetelgetni neki mi történt eddig.
-Haragszol rám? A tegnap este miatt, igaz?-tárgyilagosan beszélt majd egy sóhajjal kifújta a levegőt.
-Nemsokára otthon vagyok.-feleltem válasz helyett és letettem a telefont. Már egyáltalán nem akartam törődni a széllel és az esővel. 140-es átlagsebességgel száguldottam az úton. Bíztam a Rover erejében és a saját vezetési technikámban. Leparkoltam a ház előtt, de nem szálltam ki. Bámultam ki a szélvédőn át a semmibe. Arra riadtam, hogy valaki megkocogtatta az ablaküveget. Louis mosolygós arcával találtam szembe magam. Megkerülte a kocsit és beszállt mellém.
-Irány a Nando's, kapitány!-adta ki az utasítást sípoló hangon. Elindítottam a motort és kikanyarodtam az útra.-Akarsz beszélni róla?-pillantott rám.
-Nem.-vágtam oda tömören.
-Jó.-hagyta annyiban. Ezt szerettem Louis-ban. Liam már a fél életemet kiszedte volna belőlem.-Éhes vagy?
-Nem.-hazudtam, de gyomrom hangos kordulása lebuktatott.
-Oké, akkor bemegyünk.
Leparkoltam a gyorsétterem parkolójában majd bementünk. Lou intett, hogy üljek le ő pedig kihozta a kajáinkat. Csendben ettünk egy darabig.
-Harry miattad szomorú?-Louis kérdésétől majdnem félrenyeltem. Innom kellett pár korty kólát mielőtt meg tudtam volna szólalni.
-Több mint valószínű.-biccentettem a kajámat fixírozva.
-Sejtettem. Összeverekedett Niall-el.
-Mit csinált?-a szemöldököm a hajamat súrolta. Egyszer már verekedtek miattam aminek a nappaliban lévő üvegasztal és Niall álla látta igazán kárát.
-Nos nem volt olyan nagy bunyó csak összeszólalkoztak.-próbálta menteni a srác a helyzetet.
-Szuper.-az étvágyam is elment. Megvártam míg Lou végez aztán elindultunk haza.
-A többiek nincsenek otthon.-közölte még út közben. Csak biccentettem.
Már a bejárati ajtónál hallottuk, hogy valami nem stimmel. Ordítás szűrődött ki a házból.
-...mert én nem voltam akkora seggfej, hogy megcsaljam!-ez Harry volt.
-Esélyed sem volt megcsalni te fasz!-soha nem hallottam még Niall-t így káromkodni.-Semmi közöd nem lehet hozzá!
-És ki fogja megtiltani, talán TE?-a fürtös gúnyosan nevetett.-Mondd csak! Mit szólsz ahhoz, hogy megvolt?
-Ott voltam te nyomorék, ha nem tűnt volna fel!-vágott vissza a szöszi. Égett az arcom és kerültem Louis pillantását.
-Óóó nem akkor!-nem hagytam, hogy többet mondjon, beléptem a házba. Előtte még szóltam Lou-nak, hogy maradjon kint és senkit ne engedjen be. Két dühtől izzó szempárral találtam szembe magam. Egy másodpercig figyeltek rám majd újra egymás felé fordultak.
-Nyavalyás!-üvöltötte Niall és erélyesen meglökte Harry-t amitől nekitántorodott az asztalnak. Lökdösődni kezdtek majd kisvártatva egy csomóban verekedtek a földön.
-Elég!-üvöltöttem fel.
-Édesem?-Niall hangja valahol a fejemben szólt.-Tudod elhiszem, hogy jó nagy a kocsim, de az ágy akkor is kényelmesebb...
Mi?-lassan kezdtem magamhoz térni. Még mindig a Roverben ültem a ház előtt. Niall az anyósülésen ült és közel hajolt hozzám.
-Elszunnyadtam.-morogtam kásás hangon.
-Gyere, feküdj le bent.-kiszállt, átsétált az én oldalamra majd kinyitotta az ajtót és a karjába kapott. A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Túl fáradt voltam, hogy értelmet keressek a dolgokban...

Na most kiderül mit is akart mondani Nialler ;) Kíváncsiak voltatok már? :D Hát most itt a titok nyitja :P Jó szórakozást hozzá ♥

88. Szeretlek...

(Niall szemszöge)

Próbáltam mélyeket lélegezni miközben befelé sétáltam a házba. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett.-Nyugalom te idióta!-korholtam magamat. Lexy-t a konyhában találtam meg. Egy pohár vizet tartott a kezében miközben elgondolkodva bámulta a fali szekrényt.
-Szia...-halkan beszéltem, nem akartam megijeszteni. Felkapta a fejét és elmosolyodott.
-Szia Niall...
-Beszélhetünk?-próbáltam nyugodtnak látszani, de belül nagyon féltem, hogy mit fog reagálni.
-Persze.-ismét rám mosolygott amitől nagyot dobbant a szívem.
-Szóval én csak...-nem tudtam, hogyan kezdjem el.-Szóval azt szeretném mondani...-összezavarodtam. Hazz szavai jártak a fejemben. Lehajtottam a fejemet.
-Niall Maci...?

(Lexy szemszöge)

Megfogtam Niall állát és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Össze volt zavarodva.
-Pedig annyit gyakoroltam Harry-vel...-morogta. Fogalmam sem volt miről beszél.-Olyan nehéz kimondani...
-Két éve járunk együtt Szöszi. Csak nyugodtan.-zavartan mosolyogtam, nem tudtam mire megy ki a játék.
-Hát igen, pont ez a lényeg...-kapott a szavamon.-Emlékszel az első találkozásunkra?
-Hogyne emlékeznék!-kuncogtam.-Összetapostad a térképem...-az egyik legkedvesebb emlékem volt. Ő is nevetett egy kicsit.
-Véletlen volt, nem tudtam, hogy te ott vagy... Aztán segítettél. Mikor először láttalak, már akkor tudtam, hogy kellesz nekem...-kisebb nagyobb szünetekkel beszélt. A zsebébe nyúlt és elővett egy pici fekete dobozt.-...és most szeretném...azt szeretném kérdezni...-lesütötte a szemét egy pillanatra majd az én szemembe nézett és féltérdre ereszkedett. Kipattintotta a dobozka fedelét. Egy gyönyörűen megmunkált gyűrű volt benne.
-Hozzám jönnél?-meg kellett kapaszkodnom a mosogatóban mert úgy éreztem kirántották a lábam alól a talajt. Először nem is tudtam megszólalni. A szemeim megteltek könnyel.
-I-igen.-dadogtam miközben figyeltem ahogy Niall felhúzza az ujjamra a gyűrűt majd lágy csókot lehelt rá.
-Az édesanyám eljegyzési gyűrűje.-motyogta miközben felállt.-Szeretlek!-ölelt magához és emelt a levegőbe. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, így mindkettőt megtettem miközben megcsókoltam Őt.-Én is szeretlek téged!-el sem tudtam hinni, hogy ez velem történt meg. Körbefordult velem a konyhában majd lassan letett a földre, de még mindig szorosan ölelt.
-Komolyan Harry-vel gyakoroltál?-jutott eszembe amit mondott. Kínosan fintorgott miközben bólintott.-És igent mondott?-nevettem halkan.
-Nem!-vált duzzogóssá Niall hangja.-Minden alkalommal azt felelte: "Sajnálom Niall, de Harry Styles az igaz szerelmem és apáca leszek mert nem lehet az enyém.."-nevette el a végét. Én is mosolyogtam, de "kicsit" rosszul éreztem magam.
Nyílott a bejárati ajtó. A többiek lassan kezdtek beszállingózni. Utoljára Hazza jött be. Pillantása megállapodott a kezemen majd szívfacsaró arcot vágva hátat fordított és kirohant a lakásból.

-A francba!-nyögtem fel.-Igyatok valamit, jó? Pár perc és jövök!-nem vártam Niall válaszára, Harry után rohantam. Megriadtam mikor nem találtam meg a kertben. Egy kocsi csikorgó kerekekkel lőtt ki a ház elől. Kirohantam az útra. Már csak a lámpákat láttam amint egyre távolodtak az utcában.
-Harry...-suttogtam magam elé. Berohantam az előszobába, felkaptam a másik kocsi kulcsát.
-Hová mész?-Niall elkapta a derekamat amint kifelé igyekeztem.
-Nem lessz semmi baj!-ígértem neki egy gyors csók kíséretében majd kiszabadítottam magam a karjai közül és Hazza után indultam.

(Harry szemszöge)

Fogalmam sem volt mit csinálok miközben egyre jobban tapostam a gázt. A könnyeimtől alig láttam. Nehezítette a dolgomat, hogy az út csúszott az esőtől.
-Szedd már össze magad te ostoba!-üvöltöttem magamból kikelve. Többször is rácsaptam a kormányra az öklömmel.-Mit vártál te szerencsétlen?-a szavaim keményen visz hangzottak a fülemben.-Tudtad! Nagyon jól tudtad, hogy ez fog következni! Talán azt vártad, hogy majd nemet fog mondani?! Soha nem hagyná el ÉRTED ŐT!-dühös voltam magamra. Szánalmasnak éreztem magam a kirohanásomért. A visszapillantóba nézve észrevettem, hogy valaki követ. A telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Lexy számát olvastam. Hezitáltam, hogy mit tegyek, de végül a zöld gombra nyomtam rá.
-Húzódj le!-hallottam meg a hangját.-túl gyorsan mész Harry! Állj meg kérlek!
-Miért jöttél utánam?-próbáltam nem ordítani.
-Mert nem akarlak elveszíteni...-elakadt a lélegzetem. Lehunytam a szememet egy pillanatra. Végzetes hiba volt. Az autó megcsúszott és keresztbe farolt az úttesten.
-Harry!-Lexy sikítása a fülembe tépett. Próbáltam egyenesbe rántani a kormányt, de késő volt. Az autó egy fának csapódott. A lélegzet kiszorult a tüdőmből ahogy a biztonsági övem a mellkasomba vájt.
-Harry? Harry?-a telefon a műszerfalon landolt. Csak halkan hallottam ahogy a lány szólongatott. Homályosan láttam ahogy a másik autó lefékez és kiszáll belőle egy alak.
-Istenem Harry!-Lex feltépte az ajtót és kicsatolta a biztonsági övemet.-Gyere!-átkarolta a derekamat és kivonszolt az autóból. Amennyire csak tudtam, segítettem neki.
-Ez olyan ismerős szituáció, nem?-motyogtam amint végre levegőhöz jutottam.
-Idióta!-ordított rám a lány. Fejem az ölében pihent. Felnéztem rá és halványan elmosolyodtam. Azt hittem, hogy az eső kezdett újból esni, de aztán rájöttem, hogy mégsem.
-Ne sírj!-kértem halkan.-Hé! Neked vidámnak kell lenned!
-Vidámnak? Megzakkantál Styles?! Hogy legyek vidám amikor a számomra egyik legkedvesebb egyén a világon majdnem kinyírta magát?!-a sós eső eláztatta az arcomat, keveredett az én könnyeimmel.
-Ne haragudj!-szipogtam.-Nem tudom mi ütött belém! Csak megláttam azt a gyűrűt és úgy éreztem...én úgy éreztem...
-Ssh!-csitított átölelve.-Tudod, hogy nagyon szeretlek!
-De sajnos nem eléggé...-arcom fájdalmas grimaszba torzult.-Ne mondjuk el senkinek ezt az egészet, oké? Nem akarom, hogy aggódjanak. Hívjunk egy autómentőt és mondjuk azt, hogy lerobbantam valahol, jó?
-Ahogy gondolod.-vont vállat a lány miközben előhalászta a mobilját. Nehézkesen felültem majd feltápászkodtam a földről. Kiszedtem a cuccaimat a tönkrement autóból és átpakoltam Niall Range Rover-jébe.
-Tizenöt-húsz perc és itt vannak.-közölte Lex amint végzett a telefonálással. Beültünk a Rover-be és hallgattuk a rádiót. Közben lemosta a karcolást a homlokomon. Amint az autómentők elvontatták a kocsimat mi is elindultunk vissza.
-Hol a fenében voltatok?-korholt minket Niall amint beléptünk az ajtón.
-Hazz kocsija lerobbant.-szólalt meg Lexy nyugodtan.-Megkért, hogy hozzam haza.
-Oh...-az Ír meglepetten pislogott.-Hát gyertek be. Itt az ideje ünnepelni.-invitált minket. Mindenki örömmel fogadta a hírt, hogy Niall és Lexy összeházasodnak. Próbáltam mosolyogva jó képet vágni a dologhoz. Mást úgysem nagyon tudtam volna tenni...

"Never felt like this before..."

Sziasztok :) Köszönöm a kommenteket ♥ Meghoztam az új részt :) Kíváncsian várom a reakciókat :P

87.Deja vu

(Niall szemszöge)

Lexy olyan csöndes volt a repülőn. Bár ennek ahhoz lehetett köze, hogy végigaludta az utat.
-Kicsim!-ébresztgettem lágyan ahogy leszálltunk.
-Mmm?-lassan kinyitotta csodálatosan szép szemeit és rám pillantott.-Szia Niall Maci.-mosolygott rám álomtól fátyolos tekintettel.
-Megérkeztünk szívem.-simogattam meg az arcát. Lassan felült az ölemben. Szorosan magamhoz öleltem.-Kitaláltam valamit estére.-mormogtam egy csibészes mosoly keretében a vállába.
-Igen?-kuncogott.-És mit?
-Az titok.-nem akartam, hogy idő előtt szembesüljön a tényekkel. Féltem, a reakciójától is.
Miután becuccoltunk az Írországi házunkba, az egész csapattal elmentünk édesanyámékhoz látogatóba. Anyu nagyon megkedvelte Lexy-t mióta...mióta volt az az eset...Hasonlítottak is egymásra. Két erős nő aki tűzön, vízen keresztül végigviszi az akaratát. Na és persze mindkettő gyönyörű volt.
-Kérsz még kis szívem?-tolta elém anyu a kedvenc sütimet.
-Naná!-már fájt a hasam, de akkor is betömtem még pár szeletet.
-Lexy drágám, olyan sovány vagy!-hümmögött anyu Lex-t nézegetve.
-Hatvannyolc kiló vagyok és százhatvannégy centi, kövér vagyok!-közölte a lány kis matekolás után.
-Dehogy vagy te kövér!-szólalt meg Harry harapós hangon.-Pont jó...Niall-nek.-tette hozzá kicsit később.
-Én kimegyek rágyújtani.-Zayn felállt az asztaltól.
-Kikísérlek.-szólalt meg Liam és követte Zayn-t a hátsókertbe.-Ne unatkozz.
-És mikor lesz már unokám?-tette fel anyu a kínos kérdést amit egész eddig próbáltam elkerülni.
-Nos, Niall-el úgy terveztük, hogy előbb el kéne végeznem az iskolát...-kezdett bele Lexy a maga nyugodt pontosságával. Olyan érveket sorakoztatott fel amibe édesanyám nem tudott belekötni így végül csak annyit tudott rá felelni..:
-Értem.-és elmosolyodott.-Jut eszembe, Greg nemsokára áthozza Theo-t, hogy vigyázzak rá estére.-Theo az unokaöcsim. Zabálni való kiskölyök.
-Tényleg?-lelkesedtem fel. Már olyan rég láttam a kis húsit, na meg persze a bátyámat is.-És mikor?
-Hát körülbelül...-nézett anyu a faliórára amikor meghallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó.-...Most.
-Megjöttünk.
-Mejjöttüün!-kiabált Theo angyali bébihangjával.-Nani!-egy évesen már egészen tisztán beszélt.
-Megyek tündérem.-anyukám felállt az asztaltól és az előszobába sietett. Az órámra pillantottam. Lassan ideje volt indulnunk. Még játszottunk egy kicsit Theo-val és beszélgettem pár szót Greg-gel aztán hazamentünk mindannyian.
-Olyan cuki az unokaöcséd!-lelkendezett Christie magyarul. Ránéztem és elmosolyodtam. Talán neki mutatkozott be leginkább a lurkó, ami abban nyílvánult meg, hogy egy igazi recsegős babapukit adományozott a tenyerének.
-Én köszön.-nevettem fel egy kicsit.-Az valóban.-megfordultam és a mosogatónak támaszkodtam.- Szólnál Lexy-nek?-váltottam vissza angolra.
-Persze.-a lány magamra hagyott. Az agyam lázasan pörgött. Vajon, hogyan fog reagálni?-már épp belemerültem volna a témába mikor megjelent ő.
-Mi a helyzet?-lépett elém.
-Segítesz szendvicset csinálni?-sokat gyakoroltam ezt az egy mondatot, hogy tökéletesen sikerüljön. Lexy elmosolyodott és apró puszit nyomott a számra.
-Nosztalgiázgatunk Horan?-sajnos nem értettem mi az a "nosztalgiázgatunk", de azért mosolyogtam míg Lex felállt egy székre, hogy elérje a kenyeret. Óvintézkedésképp mellé álltam, hátha megint leesik mint anno. Most azonban megőrizte az egyensúlyát míg leemelte a kenyeret. Azonban ahogy le akart szállni, megbillent és a karjaimba zuhant.
-Szia...-mosolyogtam rá.
-Min vigyorogsz?-nézett rám kérdőn.
-Min? Hát most pottyant az ölembe egy angyal...-suttogtam és megcsókoltam. Úgy ahogy először. Forró volt és puha. A lány ujjai a hajamba szántottak. Valami kattant majd fény villant fel. Kinyitottam a szemem. Harry mosolygó arcát láttam meg elsőnek. Kezében fényképezőgépet tartott. Kacsintott majd elosont mielőtt elhúzódtam volna Lexy-től. A lány belemosolygott a csókunkba. Lassan eresztettem le a földre miközben még mindig a derekát öleltem át. Olyan volt mint régen. A fiúk most is mohón csaptak le a szendvicsekre. Az ismerkedős üvegezés azonban most elmaradt, hál' istennek. Helyette inkább kimentünk hátra és tábortüzet gyújtottunk. Eddy csendben figyelte az eseményeket. Áthoztuk magunkhoz arra az időre míg ott tartózkodtunk. Végtére ő is a csapathoz tartozott. A gitárom is előkerült. Leültem és játszani kezdtem Lexy egyik kedvenc számát. "Every time I close my eyes I see your pretty face

The sun is shining when your smiling there is no cloudy day..."

A lány elmosolyodott ahogy a szemembe nézett. 

-Olyan édes...-súgta oda Christie magyarul Lexy-nek.
-Tudom, és az enyém. Ez a legjobb az egészben.-sóhajtott fel szerelmem. Elmosolyodtam.

" I love you, tell me dou you babe..."

A tűz pattogása jó aláfestés volt a dalhoz. Mikor végül elhallgattam mindenki tapsolt.
-Mi legyen a következő?-néztem körül.
-Mondjuk a Little Things...-ajánlotta Liam. Bólintottam és elkezdtem játszani a dallamot.

(Zayn szemszöge)

-A kezed illik az enyémbe, mintha csak nekem lett volna tervezve...-kezdtem el énekelni mire Perrie aprót mosolygott. Visszamosolyogtam rá, de mélyen belül még mindig úgy éreztem, nem neki szól a dal. Őt néztem, de egy barna szempárt láttam magam előtt. Próbáltam kiűzni a képet, de valamiért nem ment. Pedig már lassan két éve nem láttam Őt. Mégis olyan tisztán élt bennem a képe mintha egy fényképet nézegettem volna.

(Liam szemszöge)

-Tudom, hogy sosem szeretted a ráncokat a szemednél amikor mosolyogsz...-megfogtam Sophia kezét. Bár a dal még egy kicsit Dani-ra emlékeztetett, tovább léptem és újra szerelmes lettem. Soph tökéletes volt számomra. Őt is támadta a fanok egy része, de ő sikeresen felülemelkedett az ilyeneken. Erősebb volt mint amilyennek látszott. Csodáltam őt ezért. Soha nem hagyott magamra. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, ő megfogta a kezem és segített föléledni.

(Louis szemszöge)

Magamhoz húztam Christie-t mielőtt énekelni kezdtem volna.
-Nem tudsz ágyba bújni egy bögre tea nélkül. Talán ez lehet az oka, hogy beszélsz álmodban...-puszit nyomtam a homlokára miközben a zene ütemére ringattam és énekeltem neki. Halkan kuncogott. Megborzongtam ahogy megpuszilta a nyakamat. Soha nem akartam feladni azt a szeretetet amit iránta éreztem.

(Harry szemszöge)

Nem igazán volt kedvem énekelni mégis, mikor Lou befejezte az ő részét a szám magától szóra nyílott és recsegős hangom betöltötte a teret.
-Tudom, hogy soha nem szeretted a hangod felvételen, hogy soha nem akarod tudni hány kiló vagy épp, mert a farmerodba kell préselned magad, de számomra tökéletes vagy...-észrevétlen Lexyre pillantottam. Lesütötte a szemét. Nem hagytam abba.-Nem hagyom, hogy ezek az apróságok kicsússzanak a számon, de ha mégis megteszem az azért van mert ezek rólad szólnak. Én szeretlek és az összes apróságot ami jön veled...
-Te sosem fogod feleannyira sem szeretni magad, mint amennyire én szeretlek. Soha nem fogsz jól bánni magaddal, de kedves, talán ha tudatom veled, hogy itt vagyok érted, akkor úgy szereted majd magad ahogy én szeretlek téged...-nem néztem fel többet, csak hallgattam Niall hangját. A holnapra gondoltam, a jövőre. A szemem sarkából láttam ahogy Lexy felállt és a ház felé indult. Niall-re néztem és a fejemmel intettem a távolodó lány után. Vette a lapot.
-Megbocsátotok nekem?-mosolygott miközben átadta a gitárját Liam-nek.-Van egy kis elintézni valóm...-megértő hümmögés volt a válasz. Figyeltem amint becsukja maga után az ajtót. Most már csak annyi dolgom volt, hogy minél tovább kint tartsam a srácokat. Li fogta a gitárt és játszani kezdett. Csatlakoztam az énekléshez bár fejben egész máshol jártam.  Azon gondolkodtam, vajon mi folyik bent? Niall tényleg megteszi?-láttam az árnyékát az ablakban. A konyha felé tartott. Nagyot sóhajtottam és felkészültem a legrosszabbra...

"With a sing on my back saying 'Kick Me'

Reality ruined my life..."

Sziasztok :) Meghoztam az új részt :) Remélem tetszik majd ^^ Jó olvasást, puszii ♥

86.-Wrecking Ball

(Christie szemszöge)

-Louis...-motyogtam a fiú pulcsijába miközben kicsit feljebb csúsztam az ölében.
-Hmm?-ölelt magához még szorosabban.
-Olyan fura mostanában mindenki...
-Valóban...-éreztem ahogy biccentett.-De hogy jön ez most ide?-halkan kuncogott.-Gyere, sétáljunk inkább!-felállt és engem is felsegített. A nap magasan tűzött a fejünk fölött és az egész park smaragd színekbe öltözött. Ujjainkat összefűzve lépdeltünk a fák alatt. Meglepő volt, hogy senki más nem élvezi ezt a csodás kora nyári délutánt. Louis-ra néztem. A haján megcsillant a napfény. Csibészes pillantású kék szemeit rám emelte és elmosolyodott.
-Mi az?-vonta föl a szemöldökét közelebb lépve. Megálltam és magam felé fordítottam. Az arcára simítottam a tenyerem, közben végig a szemeibe néztem. Lassan lehajolt hozzám. Eszembe jutott a közös karácsonyunk Magyarországon. Pont olyan volt mint most. Csak mi ketten, és egy forró csók. Igazi karácsony volt. Mindenki mézeskalácsot evett és forrócsokit ivott a kandalló mellett. Vagyis nem mindenki. Zayn és Hope nem tartottak velünk. Zayn Angliában maradt, Hope pedig az unokatesóját látogatta épp...
Karjai szorosan tartottak amint ajkát az enyémre szorította. Hozzásimultam míg már nem maradt köztünk egy lélegzetnyi levegő sem. Rezgést éreztem a csípőmnél. Lou oda kapott és kirántotta a zsebéből a telefont.
-Igen?-szólt bele halkan zihálva. A vonalt túlsó feléről csak halk mormolást hallottam.
-Rendben...-arca kisimult és egy nagy mosoly költözött rá.-Nem deja vu ez egy kicsit?-felnevetett.-Rendben, rendben szólok neki is. Persze... nem... nem dehogy! Oké, szia.
-Ki volt az?-vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
-Megyünk Írországba!-felelt Louis nem igazán arra a kérdésre amit én feltettem.
-Mi?-bukott ki belőlem az első értelmes szó ami eszembe jutott.
-Nyaralunk. Siessünk! A gép hétkor indul és még be sem pakoltunk...-toporgott akár egy kisgyerek. Nem értettem semmit, de követtem hazáig. Mindenki fel volt bolydulva és össze-vissza rohangáltak. Liam egy full cap-et keresett míg Niall töménytelen mennyiségű kaját halmozott fel a táskájába.
-Szívem, szerintem elég lesz egy szendvics...-próbált rá hatni Lexy, de az Ír csak sanda pillantást vetett rá.
-Neked.-vetette oda és tovább pakolta az uzsiját. Még mindig nem értettem mi a csuda folyik itt?! Elkaptam Sophia karját aki épp mellettem suhant el egy adag ruhával.
-Mi történt?-néztem a szemeibe magyarázatra várva.
-Nyaralunk, nem tudom...-vonogatta a vállát mosolyogva.-Niall ötlete volt, hogy ismételjünk...Vagy valami ilyesmi...-próbált visszaemlékezni a történtekre.
-Nosztalgia út...-motyogtam magam elé miközben elengedtem a lány karját. Niall tervez valamit. Olyan nagy zavargás volt mostanában körülöttünk. A srácok új albuma a Midnight Memories, a kényszerleállások, Harry szapulása a média által, Hope eltűnése és ritka semmitmondó telefonhívásai...Annyi minden történt, nem értettem, hogy a többiek hogyan tudták követni az eseményeket. Jobbnak láttam, ha most csak arra koncentrálok, hogy összepakoljak és felszálljak a repülőgépre. Később is ráérek kibogozni a szálakat...

(Lexy szemszöge)

Meglepődtem, hogy Niall ilyen ötlettel állt elő, de nem bántam. Újra látni szerettem volna a Smaragd Szigetet és erre nem láttam jobb módot mint egy második évfordulós buli. Úristen! Második év... két éve voltam együtt ezzel a lökött Szőkeséggel. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig fogunk jutni. Néztem ahogy hatemeletes szendvicseket gyárt magának, hogy meg ne éhezzen a repcsin és elmosolyodtam. Ő volt a mindenem. Nélküle nem láttam értelmét a létnek. Rám pillantott és lágyan elmosolyodott.
-Szeretlek!-tátogta egy kacsintás kíséretében.
-Én is téged!-motyogtam vissza neki. Felmentem az emeletre, hogy leszedegessem a szárítóról a tiszta ruhákat. Harry-t találtam a teraszon, ép a zoknijait válogatta.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia.-fel sem pillantott miközben egyik zoknit a másik után rakosgatta sorrendbe.
-Mi a helyzet?-próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Láttam rajta, hogy valami nagyon böki a csőrét.
-Pakolok.-világított rá a tényre.-És te hogy vagy?
-Én is pakolok.-feleltem a lehető legnyugodtabb hangomon.-Hargszol?
-Miért haragudnék?-most először pillantott fel. Enyhe mosoly játszott az ajkán.
-Nem tudom, csak...-kezdtem bele, de elhallgattam. Nem tudtam, hogyan folytassam a mondatot. Inkább vállat vontam és elkezdtem leszedni a száraz ruhákat.
-Sok a nyomás.-válaszolt.-Nem tudok önmagam lenni...
-Majd most kikapcsolódsz te is...-simogattam meg a hátát reménykedve.
-Én is ebben bízom.-elkapta a kezem amint a vállán simítottam végig és gyengén megszorította.-Most azt hiszem megyek...-ahogy fölállt, alakja fölém tornyosult. Felnéztem rá mire elmosolyodott.-Mindig ilyen pici voltál?-féloldalas kisfiúmosolya megmelengette a szívem.
-Humor Harold!-nyújtottam ki rá a nyelvemet. Magához húzott és cuppanós puszit nyomott a homlokomra.
-Ne duzzogj Törpilla!-morogta halkan kuncogva. Viszonoztam az ölelését bár közben bosszúból kicsit belecsíptem az oldalába. Megugrott és csikizni kezdett.
-Harry!-nyöszörögtem sírva a nevetéstől. Hátraléptem egyet. Hátam a korlátnak ütközött. Hazz teste szorosan hozzám simult. Megdermedt és lassan lepillantott rám. Alig mertem lélegezni a tekintetét látva. Lassan hajolt közelebb. Pillantása fogva tartotta az enyémet. Megdermedtem mint egy őz akit elkápráztatott az autó fényszórója Harry meg csak egyre közeledett hozzám. Már csak pár centire volt tőlem az arca.
-Megölsz, tudod?-forró lehelete végigcirógatta az ajkamat.-De nem bánom...Ha már úgy is pokolra jutok, legalább legyen miért...-megcsókolt. Úgy igazából. Kezei gyöngéden simultak a derekam köré. Éreztem, hogy ez az utolsó...Nem akartam elveszíteni őt, szorosan kapaszkodtam a vállába és visszacsókoltam. Puha ajkai meglepő rutinnal cirógatták az enyémet. Nem volt mohó, sem durva. Semmi olyan amit a fanok Harry Styles-től várnának a kinézete alapján. Most volt igazán Harry...

(Harry szemszöge)

Még utoljára meg kellett őt csókolnom. Nem hagyhattam elveszni azt a pillanatot. Igaz, hogy közben úgy éreztem magam mintha egy kalapáccsal a mellkasomba vágtak volna, de volt még egy másik érzésem is. Mintha a hasamra tetovált pillangó életre kelt volna. Ficánkolni kezdett és hevesen vert törékeny szárnyaival. Olyan szorosan tartottam Lexy-t mintha ezzel magamhoz láncolhatnám. Végül lassan elhúzódtam.
-Nem mondom el senkinek...-suttogtam miközben hátrébb léptem egyet. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem tudta megtegye-e...
-Sajnálom Harry...-nyögte ki végül.-Annyira sajnálom...
-Semmi baj!-ismét magamhoz húztam. Fejét a mellkasomon pihentette.-Semmi baj...-megpusziltam a feje búbját. Lehunytam a szemem és mélyet sóhajtottam. Elhátráltam mielőtt újabb ostobaságot tehetnék. Valami kis remény üldögélt még mindig a szívem csücskében ami nem hagyott szabadulni. Az az átkozott azt akarta, hogy most ne engedjem el őt, hogy tartsam a karjaimban és emeljem az ég felé...

"Just one tuch and I was a believer..."

Az új fejezet egy kis ugrás az időben, pontosabban másfél év kb xD Mint észrevehettétek a blog a végét járja... :/ Azért én örülök, hogy idáig eljutottunk együtt ♥ Nem tudom még hány rész lesz, de élvezzük ki ami még maradt :) Komizzatok :))

85. Vissza a jövőbe...

(Harry szeszöge)

Szilveszter volt mikor Taylor-ral nyilvánosságra hoztuk a kapcsolatunkat. Nagy hiba volt. Már akkor éreztem, hogy valami nem stimmelt köztünk és mikor elváltak útjaink,  a média élve felzabált. Ha ez nem lett volna elég, még Lexy és Niall kapcsolata is rátett egy lapáttal. Bárhogy is erőlködtem, nem tudtam túltenni magam a boldogságukon. Minden egyes nap szembetaláltam magam a ténnyel, hogy annyi lány van a világon mint hal a tengerben és pont az az egy nem akad a horgomra aki igazán kéne... Hogy a többiekkel mi történt mostanság?... Liam talált egy Sophia nevű lányt és nagyon jól elvannak. Zayn és Perrie még mindig úgy tesznek mintha ők lennének a világon a legboldogabbak, de én felismertem azt az árnyat Zayn szemében amit az enyémben is rég felfedeztem. Valaminek a hiánya...Másnak talán fel sem tűnik, de nekem szakértő szemem lett az ilyenekhez, hisz nekem is végig kellett ezt szenvednem. Christie és Louis éldegélnek mint madár a bokorban, boldogak, de rosszabbak mint egy öreg házaspár. Állandóan veszekedtek, aztán mindig egymás karjában kötöttek ki. Bosszantóan boldogok, de valahogy mégis örülök nekik...Valaki kopogott. Még mindig kibámultam az ablakon miközben megszólaltam.
-Tessék?-a szemem sarkából láttam, hogy Niall szőke tincsei bukkantak fel az ajtóban. Bármennyire is gyűlöltem a tényt, hogy Lexy az övé, mégis elmosolyodtam. Niall-t nem lehet utálni. Az ember egyszerűen csak megszereti és soha nem képes megválni tőle.
-Szia, zavarok?-lágyan elmosolyodott miközben belépett.
-Nem, nem zavarsz...-fordultam felé. Félénk mosolya sejtetni vélte, hogy akar valamit.-Mi kéne?-mosolyodtam én is el. A Szöszi lesütötte a szemét.
-Lehet, hogy nem a legjobb emberhez fordulok ezzel, de úgy érzem te segíthetsz... Szóval Lexy-ről lenne szó...-a lélegzetem elakadt a tüdőmben ahogy Niall kívánságát hallgattam. Valami végképp összetört belül és ezt már nem lehetett helyrehozni.
-...Szóval segítesz?-a srác hangja visszarántott gondolataimból.
-P-persze...-nyögtem ki nagy nehezen és kipréseltem egy mosolyt. Niall szeme felragyogott és a nyakamba ugrott.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm...-puszilt össze-vissza.
-Elég!-egy műkacaj kíséretében eltoltam magamtól.-Nyugi Szöszke!
-Majd találkozunk!-adott még egy cuppanós puszit az arcomra majd egy ötéves szinten lévő nindzsa ugrással távozott. Bezártam utána az ajtót. Nem akartam, hogy bárki is lásson. Hátamat az ajtónak vetve lecsúsztam a földre amint a könnyek utat törtek maguknak. Zokogtam, újra és újra siratva azt ami soha nem volt az enyém. Elárultnak éreztem magam. Becsapottnak, megalázottnak... A szívem mélyén tudtam, hogy ez nem Niall hibája, mégis gyűlöltem őt ezért. Gyűlöltem mert nem lehettem a helyében. Én akartam lenni, aki megcsókolja Lexy-t minden reggel. Azt akartam, hogy az én nevemet őrizze úgy a szívében mint azét az Ír ficsúrét. Sírtam, ezekért, és azért amit megkaptam. Sírtam mert nem lehettem más, csak egy barát. Én akartam lenni akihez Lex mindig jöhet, ha baj van. Fontos akartam lenni. Nem a világ, nem az univerzum számára. Csak Lexy-nek...Mert Ő volt az én világom és most minden reményem elveszett. Meggyötört a tudat, hogy végkép elvesztem őt. Tenni akartam valamit még utoljára, de nem tudtam, hogyan kezdjek bele. Mit mondhatnék neki? Mivel érhetném el, hogy engem jobban akarjon mint Niall-t? Semmivel! Nem tehetek semmit.-nehezek voltak a gondolatok melyek a fejemben kavarogtak. Lehunytam a szemem és fejemet ütemesen vertem az ajtólapba.
-Harry?-hallottam meg egy hangot az ajtó túloldalán.
-Jól vagyok!-kiabáltam vissza rekedt hangon.
-Beengedsz?-Christie lágyan ejtette ki a szavakat.
-Egyedül szeretnék lenni...-suttogtam ép annyira hangosan, hogy ő meghallja.
-De hát mindig egyedül vagy...-jött az értetlen válasz.
-Kérlek...-ismét közel álltam a síráshoz.
-Várj, mindjárt visszajövök! Addigra nyisd ki az ajtód kérlek...-távolodtak a léptei. Gyorsan a fürdőszobámba loholtam és megmostam az arcom. Szemeim vörösek voltak, és dagadtak. Nem tudtam elrejteni a könnyek nyomát. Csak abban bíztam, hogy a lány nem kotyogja ki senkinek ezt a kis affért. Pont akkor fordítottam el a kulcsot a zárban mikor Christie visszajött. Két bögre tea volt a kezében.
-Ez jót fog tenni.-ígérte ahogy a kezembe nyomta a forró italt. Becsukta maga után az ajtót és bezárta azt. Az ágyhoz terelt és leültünk.-Akarsz róla beszélni? Lexy az, igaz...?-levette a szemüvegét és megdörzsölte az orrnyergét. Olyasfajta mozdulat volt ez ami azt mutatta, nem tetszik neki valami. Csak bólintottam miközben az ajkamhoz emeltem a bögrét. Aprót kortyoltam a teából. Nyelvemet megcsípte egy kicsit a whiskey íze.
-Sajnos ez olyan dolog ami ellen egyikünk sem tud védekezni...-húzta el a száját a lány.-Ha tudnék segíteni, hidd el, már rég megtettem volna. Két éve nézem azt a gabalyodást amiben ti hárman vagytok, de még nem jöttem rá, hogy mit lehetne tenni, hogy kibogozzuk a szálakat...
-Talán ha meghalnék...-ajánlottam. Christie tekintetével ölni lehetett volna.
-Na ezt most fejezd be Styles!-a hangja olyan mérgesen csengett, hogy nem mertem válaszolni.-Idd meg a teád és aludd ki magad te idióta! Nem alszol, nem eszel, éjszakánként úgy kóborolsz a lakásban mint holmi zombi! Ne! Ne is próbáld tagadni, nem egyszer kaptalak rajta!-korholt le amint megpróbáltam megszólalni. Igaza volt. Zombi lettem. Egy szerelmes zombi. Egy hülye, hülye zombi aki a büdös életben nem nyeri el a szerelmet. Mint az "Eleven Testek"-ben, csak én nem fogok életre kelni.
-Bocsáss meg, nem akartam gondot okozni...-lassan ejtettem ki a szavakat.
-Jajj Te!-Christie lerakta a bögréjét az éjjeliszekrényemre és átölelte a vállam.- Nem vagy teher! Mi szeretünk téged Harry!-jól estek a szavai. Homlokon puszilt.
-Bééébii!-Louis elvisította magát a folyosón.
-Kussolj már! Valaki aludna!-válaszolt egy álmos Zayn a folyosó másik oldaláról.

-Most mennem kell...-Christie felállt.-Pihend ki magad!-szól még vissza az ajtóból. Bezárkóztam és elővettem a füzetkémet amibe a gondolataimat firkantottam le. Írni kezdtem, de azt sem tudtam mit, míg be nem fejeztem..

Körbe-körbe megyünk

Míg el nem szédülünk

Tudjuk hol tartottunk

Ezelőtt

Közelebb, talán közelebb kéne keresni

Több mindent kéne felfedezni...

Csak meredtem a betűkre a lapon. Nem értettem miért pont ez a pár sor jött ki. Same Mistakes... Hát mostanában jó pár hibát elkövettem...

Új rész :) Nem fűzök hozzá sok mindent, felesleges. Remélem azért tetszeni fog neketek és hagytok pár kommentet :) Puszii ♥

84.Cinkosok

(Niall szemszöge)

Megtámaszkodtam az ablakpárkányon és kibámultam a sötét éjszakába. Mögöttem Lexy szusszant egyet álmában. A vállam fölött ránéztem és elmosolyodtam. Igazán jól állt neki a holdfény. Mintha tündérek szőttek volna rá ezüstös ragyogásból készült lenge köpenyt. Visszafordultam és tovább néztem a sötétségbe. Valamiféle fájdalom szorította össze a mellkasom és erős késztetést éreztem, hogy megnézzem, a többi fiú jól van-e... Mély lélegzetet vettem és kisurrantam a szobából. Louis és Christie szobája volt a legközelebb. Az ajtólapra simítottam az arcom, hogy hallgatózni tudjak. Lou kuncogását hallottam átszűrődni, tehát vele minden rendben. A következő Liam szobája volt. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Tesóm félig lelógva az ágyról, édesen szunyókált. Zayn épp akkor lépett ki a szobájából mikor én oda értem. Szája sarkában cigi lógott, a parázs halvány fényt vetett az arcára.
-Hát te?-suttogta csodálkozva.
-Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e. Olyan furán érzem magam...-vállat vontam.
-Én is.-biccentett Zayn.-Nézzük meg Harry szobáját.
Benyitottunk, a Fürtös ágya érintetlenül állt. Összenéztünk. Reménykedtem, hogy nem lett semmi baja.  Csendben leosontunk a konyhába és feltárcsáztuk a mobilját. Egyre csak csöngött, mikor már úgy döntöttünk, hogy letesszük valaki álmos hangon beleszólt.
-Haló?
-Harry...?-Zayn kapcsolt előbb.
-Zayn...?-jött a félálmos felelet.
-Minden oké, bro?-a Bradfordi Bad Boy szemöldök ráncolva nézegette a cigaretta füstjét.
-Persze, miért?-Hazza kezdett élénkülni.-Történt valami?
-Semmi, haver, semmi...-csóválta a fejét Zayn.-Holnap találkozunk, aludj jól!-lerakta mielőtt Harry válaszolhatott volna.
-Nem értem...-motyogtam magam elé.-Pedig...
-Olyan fura érzés volt...-egészítette ki a mondatomat.
-Mi van ha esetleg...-nem akartam Zayn-t zavarba hozni, vagy ilyesmi, de Hope és Danielle jutott eszembe. Mi van, ha nekik esett bajuk?
-Esetleg?-tesóm kérdő tekintetet vetett rám.
-Mindegy, semmi. Csak elkalandoztam.-mentettem magam gyorsan. Zayn vállat vont és kiment a konyhából. Előhívtam a telefonkönyvet és a késői órákkal mit sem törődve tárcsáztam Danielle számát.
-Niall?-szólt bele a harmadik csöngés után.-Mi a helyzet?-nem volt álmos hangja, ebből leszűrtem, hogy nem aludt.
-Szia, semmi különös, csak gondoltam megkérdezem minden rendben van-e...?
-Persze, minden oké.-hallottam a hangján, hogy egy picit elmosolyodott.
-Akkor jó, jó éjt Dani.-a következő akit felhívtam Hope volt. Kétszer kellett hívnom, de hál' istennek másodszorra felvette.
-Szia, mizujs?-szólaltam meg a lehető legnyugodtabb hangomon. A felelettől a bokámig süllyedt az állam. Ezt soha nem vártam volna Hope-tól, de legalábbis nem a közeljövőben.-Ez most komoly?...Nem, persze, hogy nem...Jézusom! Oké...oké...szia, vigyázzatok magatokra!
Csendben visszaosontam Lexy mellé. Nem kellett sok és el is nyomott az álom...

(Zayn szemszöge)

Nem bírtam elaludni. Kiültem a teraszra és egyik szálat a másik után szívtam el. Hope járt a fejemben. Vajon mit csinálhat most? Talált egy másik srácot? Boldog?...Reméltem boldog, nem akartam, hogy miattam bánkódjon. Fel akartam hívni, de aztán mégis inkább félreraktam a telefonom. Nem vezetett volna semmi jóra, az a hívás, bárhogy is sóvárogtam a hangja után. Elbambultam, csak néztem a komor, csillagtalan eget. Füstszagot éreztem. Lepillantva észrevettem, hogy kiesett a parázs a cigimből és már épp lyukat égetett a nadrágomba. Halk sikoltással ugrottam föl és igyekeztem eltávolítani a parazsat.
-Mi a fene?-lépett ki Liam kómásan az erkélyajtón.
-Bocsi, felkeltettelek?-bűnbánóan mosolyogtam miközben leült mellém.
-Kaphatok?-a választ meg sem várva vett ki egy szál cigit és gyújtotta meg. Mélyen letüdőzte a füstöt.
-Li...Liam...te?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva.
-Ne szólj senkinek légyszi! Mióta Dani elment, kellett valami pótlék...-kisfiúsan vonogatta a vállát.
-Mennyi?
-Kb napi 1-2 szál.
-Hol?
-Ahol éppen...Budi, öltöző, garázs...
-Vigyázz magadra!-tettem a kezére a kezem és finoman megszorítottam.
-Én mindig.-mosolygott rám.
-Nézd!-mutattam a horizont felé. Az ég alja kezdett rózsaszínessé válni ahogy szép lassan kelt fel a nap. Együtt néztük végig Liam-mel majd közösen nekiláttunk a reggeli elkészítésének. Li épp a harmadik cigijénél tartott mikor hallottuk, hogy valaki jön lefelé. Gyorsan kikaptam a kezéből a szálat és beleszívtam. A fiú hálásan mosolygott rám. Cinkostársak lettünk...