A 17. fejezet is itt van :) Komizzátok :P

17.  Félisten a szobában

(Lexy szemszöge)

Hinni akartam Liam-nek. Nagyon is! De valahogy olyan természetesnek tűnt, hogy Niall elhagy, hogy fel sem tudtam fogni. Miután kiléptem Zayn szobájából a sajátomba mentem. Niall már az ágyamon ült. Arcát a kezébe temette. Ahogy beléptem felnézett. Kék szeme fáradtan pillantott rám.
-Egy pillanat.-motyogtam alig hallhatóan és a fürdőszobába mentem. A mosdó feletti tükörben egy nyúzott arc nézett vissza rám. Megmostam ezt az arcot és mélyeket lélegezve próbáltam megnyugodni. Pár percig eltartott míg légzésem is megnyugodott.  Kifésültem kócos, vöröses árnyalatú hajamat és visszamentem a szobába. Niall zsebre tett kézzel állt az ablak mellett. Ahogy meghallotta az ajtó csukódását felém fordult.
-Muszály ezt most megbeszélnünk?-kérdeztem fáradt hangon. Semmihez sem volt energiám. Legkevésbé egy esetleges veszekedéshez. Csak arra vágytam, hogy végre lepihenhessek. Sok volt a mai nap. Pedig még csak délután egy volt.
-Figyel!-szólított meg magyarul-Én ártatlan.-esküdözött. Fehér pólójának sarkát gyűrögette. Kócos szőke haja csapzottan keretezte kisfiúsan ártatlan arcát. Szemei őszinteséget tükröztek. Valahogy mégsem tudtam neki hinni. Túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen.
-Rendben.-bólintottam.
-Nem hisz nekem.-állapította meg keserűen.
-Nem arról van szó, hogy nem hiszek... Én csak... Beszéljük meg ezt holnap, jó?
-Rendben. Ha szükséged van valamire csak szólj!
Figyeltem ahogy elhagyja a szobát majd hanyadt dőltem az ágyon és a plafont bámulva merengtem. Éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon. A mellkasomban csak kavargó ürességet éreztem. Semmire sem tudtam tisztán gondolni... Kopogtattak.
-Gyere.
-Szia bébi.-Harry lépett be kezében egy tálca édességgel.-Hoztam valamit amitől biztos jobb kedved lesz.
-Nem hiszem, hogy a csoki most segítene.-mosolyogtam keserűen.
-Ki beszélt a csokiról? Én magamra gondoltam.-kacsintott. Elérte, hogy egy kicsit felnevessek. Mellém ült az ágyra és lerakta kettőnk közé a tálcát. Felgyűrte kockás ingének ujját és a kezembe nyomta az egyik bögre forrócsokit.
-És most mondj el mindent!- Hazza letörölte az arcomat. Egy könycseppet a mutatóujján egyensúlyozva nézett rám.
- Harry... Csalódott vagyok.-kezdtem bele.- De mondd, mit is vártam?! Pont én...
-Attól félek, nem értelek.-nézett értetlenül smaragdszín szemével.
-Hát... kezdjük ott, hogy én nem vagyok egy szupermodell...-vallottam.-Nem járok fullos cuccokban és nincs 100 ezres mobilom... Nem vagyok szuperhős...-mosolyogtam.
- És ez kit érdekel? Szerintem te...-itt elakadt és lesütötte a szemét. Belekortyolt a forrócsokijába.
-Én?-vontam fel a szemöldököm.
-Te...-elpirult és az ingét kedte babrálni.
-Harry..-kérlelő hangom hallatán felnézett.
-Csodálatos vagy. Kedves és barátságos. Niall mázlista, hogy rád talált és ha elszúrja... ha elszúrja...-szóhoz sem jutottam. Hazza ismét az italát kezdte nézegetni. Elpirultam és én is lesütöttem a szemem.
-Köszönöm.-suttogtam hálásan. Nagyon jól estek a fiú szavai. Annyira őszinte volt ahogy mondta. Kibontottam egy tábla tejcsokit és ketté törtem. Az egyik felét neki nyújtottam a másikat pedig én kezdtem el rágcsálni.
-Most sokkal könnyebb.-vallotta be. Elmosolyodott és ivott egy pár kortyot. A csoki vicces bajuszt rajzolt az orra alá.
-Van egy kis...-kuncogtam.- ... bajszod.
-Mi?-vigyorgott.-Ja, olyan mint neked?
Közelebb hajoltam és letöröltem az arcát. Ő is az enyémet. Ismét nevettünk. Megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantva anya számát olvastam.
-Szia Anyu.-szólaltam meg ahogy felvettem.
-Szia kislányom. Na mi a helyzet? Találtatok már valami munkát?
 A mosoly lehervadt az arcomról. Teljesen megfeledkeztem a munkáról.
-Munkát...őhhh...-segélykérőn pillantottam Harry-re. "Work"-suttogtam neki.
-Megoldjuk. Mondj igent.
-Igen, találtunk.
-Az szuper. És milyen odakint?
-Csodálatos, minden zöld és üde. Bár esik az eső, de ez olyan frissítő. Írország nagyon szép.
-Örülök, hogy tetszik. Valami pasi van már?
-Ami azt illeti, van. De ezt nem szeretném most megbeszélni...
-Rendben. Viszont nekem lassan le kell tennem, mert itt vagyok a munkahelyemen. Majd még hívlak!
-Rendben. Szia anya.
-Szia.-letette én pedig félredobtam a mobilom.
-Sürgősen munkát kell találnunk Christie-vel!
-Milyen munkát?-vonta fel Harry a szemöldökét.
-Olyat amiért fizetnek. Ha anyám rájön, hogy még egy percet sem dolgoztunk, pedig már itt vagyunk több mint két hete akkor kicsinál.
-Ohh ezt orvosolnunk kell! Lehtnél mondjuk az ideiglenes tanácsadóm.
-Az mit takar?
-Nagyjából annyit, hogy megmondod, hogy a kék vagy a zöld áll jobban.-csücsörített gondolkodás közben.
-Ez nem lesz nehéz, de komolyan gondolod?
-Persze. És Christie mondjuk...hmm... Na ezt még meg kell vitatnunk a fiúkkal. Heti 1000$ lenne a fizetésed.
-Neked ennyit megér az, hogy valaki megmondja milyen szín áll jól?
-Meg, ha az az illető a barátom akinek munkára van szüksége.-bólintott komolyan.
-Köszönöm.-szorosan megöleltem.
-Nincs mit drágám.
-Jajj! Össze csokiztam az inged! Ne haragudj!-kiáltottam fel ahogy észrevettem a csokifoltot. Harry lenézett a mellkasára.

-Semmi gond.-vont vállat. Levette az inget és félre dobta.
-Harry ne kínozz!-jajdultam fel. Hátravetett fejjel nevetett.
-Bocs.-vigyorgott.-Nem tehetek róla.
Az a szexis has...-gondoltam miközben még egy csokit megettem, hogy eltereljem a fantáziám.
-Ahh ez aljas húzás!-morogtam teliszájjal.
-Csak nem fogsz belém zúgni... Vagy igen?-kacsintott.
-A témában nem vagyok hajlandó nyilatkozni!
Közelebb hajolt hozzám, hogy lehellte már az arcomat súrolta. Édes volt és csokis.
-Hát az nagy kár...-súgta mély hangon és mosolyogva hátradőlt az ágyon.
-Sikerült zavarba hoznod!-motyogtam lehajtott fejjel.
-Az volt a cél bébi. Megeszed még azt a csokit?-intett a mellettem lévő csokiszelet felé.
-Nesze!-dobtam felé. Ügyesen elkapta és megette.
-Találtál még gumicukrot?-nevettem fel ahogy megláttam a zacskót.
-Aha, ez az én rejtett készletem. Felét pedig a hajamban találtam.-kacsintott.- Nem játszunk?
-Mit?
-Bele találsz a számba?
Ügyesen céloztam és pont eltaláltam. Ő következett. A cukor az orromról pattant vissza.
Nevetni kezdtünk és addig próbálkozott, mígnem sikerült neki. Vagy két órán keresztül játszottunk és beszélgettünk.
-Köszönöm, hogy vagy Harry.
-Hát igen...-mosolygott.-Semmiség.  Most megyek és főzök valami vacsorát, elég éhes vagyok.
-Még ezek után?-néztem a nagy halom csokipapírra és a fagyisdobozra a kukában.
-Igen. De ha én nem is lennék éhes, a srácok biztosan azok. Majd később még visszanézek.
-Rendben. Köszi mindent.
Hazza magamra hagyott én pedig jóval vidámabb voltam.  Biztos voltam abban, hogy Niall nem hazudik nekem. Ez csak egy ostoba félreértés volt.-gondoltam.-Minden rendben.
Kaparászást hallottam az ajtó alól ezért kinyitottam. Eddy felnézett rám és farkcsóválva kéretőzött befelé. Szájában egy szál vörös rózsát tartott. Kinéztem a folyosóra és láttam, hogy Niall ajtaja épp akkor csukódik be. Miután elvettem a virágot, a kutyus az ágyamra ugrott. A küszöbön egy cetlit találtam. "Sorry! Niall xx". A szívemhez szorítottam a papírdarabot és visszamentem a szobámba a rózsával. Megsimogattam a gyönyörű vörös szirmokat majd vízbetettem, nehogy elhervadjon nekem idő előtt. Végül lefeküdtem Eddy mellé és játszani kezdtem vele...