Halihó :P Ez egy különleges rész a srácokról :) Remélem tetszeni fog nektek... Jó olvasást és komizzatok! :D

61. Little Things

 (Zayn szemszöge)

Csak néztem amint Hope alszik. Arca gyermekien ártatlan volt. Telt, puha ajka halvány mosolyra görbült amint megsimogattam a homlokát. Teljesen elvarázsolt. Órákig képes lettem volna nézni ahogy alszik. Soha nem hittem volna, hogy valaki képes lesz kihozni belőlem ezt az oldalamat. Mellette úgy érzetem tökéletes minden. Néztem összekulcsolódó ujjainkat. Tökéletesen összeillettek, mintha a egy kirakós két passzoló darabja lennénk. Az utcai lámpák halvány fényében olyan volt mint egy hercegnő. Nem is akartam belegondolni, milyen lenne elveszteni őt... Ebben a pillanatban teljesen átéreztem Niall érzéseit. Mintha valaki a mellkasomra taposott volna. A szívem táján pedig éles kis szúrásokat éreztem. Szorosan Hope-hoz bújtam, hogy elűzzem az effajta démonokat. Tudtam, hogy ez csak egy rémkép, mégis annyira nehéz volt belegondolni...

(Liam szemszöge)

Danielle és én épp az Oroszlán Királyt néztük. Természetesen most sem bírtam ki sírás nélkül mikor Szimba sírt az apukája után. Elképzeltem milyen lenne ha én és Dani szakítanánk. Ha nem láthatnám többet a mosolyát. Nem temethetném az arcomat a hajába. Végtelen szeretettel töltött el mindig, ha megláttam a kis ráncokat a szeme körül mosolygáskor, vagy mikor tusolás után vizes hajjal illegette magát a tükör előtt mint valami kócos kis erdei tündér. Amikor átöleltem őt és hozzám simult. Mintha egyek lennék. Nélküle mindig úgy éreztem magam mintha csak fél-ember lennék. Minden porcikáját imádtam, minden mozdulata oly' ismerős volt már. Törékeny kezeinek simogatása az arcomon amint halkan dúdol nekem, hogy könnyebben elaludjak. Néha úgy éreztem magam mintha egy kisfiú lennék aki ennek a jóságos tündérnek a szeretetére vágyik, máskor meg a tűzön is átmentem volna csakhogy őt biztonságban tudjam. Hogy miért? A válasz olyan egyszerű...mert szeretem őt...

(Louis szemszöge)

Christie sokkal jobb volt szókeresőben, mint én. Összebújva játszottunk a telefonján. Éreztem az orromban kellemes illatát. Lassan elszunnyadt, ezért félre raktam a telefont és még jobban magunkra húztam a takarót. Arcát a mellkasomba temetve szundikált. Vajon milyen lenne ha nem lenne itt? Ha még most is Magyarországon lenne? Ha nem érezném a felém sugárzó szeretetet.

-Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy az a kutyus ekkora sztár lesz...-motyogta álmában.-Láttad mekkora tappancsai vannak? Mint valami kis yeti...
Elmosolyodtam amint hallgattam az egyszemélyes beszélgetést. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott amit imádtam benne. Elég volt hallgatnom a hangját és mindig megnyugodtam. Nem kerestem a szavak értelmét, egyszerűen csak élveztem ahogy olyan magabiztosan magyaráz álmában. Rengeteg ilyen kis monológot végighallgattam már, de éreztem, hogy soha nem fogom megunni hisz ahhoz a lányhoz tartoznak akit szeretek...

(Harry szemszöge)

Egyedül feküdtem a vendégszobában lévő ágyon. Liam szavai jártak a fejemben. El kell engednem Őt. Hogy tehetném, mikor minden vonzott benne?! Zöldes szemei amint élénken csillogva mérnek végig. A keskeny, mégis hihetetlenül szexi ajkak. Puha vöröses haja, mely megzabolázhatatlanul omlott a vállára. Kopogtattak. Lexy dugta be a fejét az ajtón.

-Szia...-motyogta.-Idebújhatok hozzád? Nem tudok elaludni...
-Gyere csak.-arrébb csúsztam, hogy neki is legyen helye. Befészkelte magát mellém. Feje a karomon pihent. Lehunyta a szemét. Simogatni kezdtem a haját, hogy könnyebben elaludjon. Halkan sóhajtott és arcát a vállgödrömbe fúrta. Forró lehelete az államat cirógatta. Vissza kellett fognom magam, hogy normálisan tudjak viselkedni. A barátja vagyok, nem több!-emlékeztettem magamat.
-Niall...-motyogta álmában.-Kérlek...
Könnyek marták a szememet. Liam-nek teljesen igaza volt. Barátok, és semmi több! Úgy éreztem megszakad a szívem. A halvány holdfényben végig néztem magunkon. Egy bő póló volt rajta. Tudtam, hogy nem szereti a dögös cuccokat, mert kövérnek érzi magát. De számomra tökéletes volt...

(Niall szemszöge)

Bármerre mentem, bárhová néztem, egy mázsás kő volt a mellkasomon. Tehetetlenül fulladoztam alatta. Az egyetlen aki meg tudott volna szabadítani tőle, több ezer kilométerre volt tőlem. És mélyen gyűlölt. Az egyetlen amibe kapaszkodni tudtam, az a zene volt. Most is, mikor már mindenki aludt, egyedül én forgolódtam magányosan egy gyűrött trikót szorongatva. Az egyetlen ami Lexy-ből maradt nekem. Annyira hiányzott minden ami ő volt. És annyira hülye voltam, hogy hagytam elmenni. Küzdenem kellett volna, de most már elkéstem.Nem maradt semmi csak az emlékek. Emlékek. A nevetése visszhangzott a fülemben. Ujjainak érintése az arcomon. Az az elmélyült koncentrálás amivel a gitáromból próbált értelmes hangokat kicsikarni. Láttam magunkat amint egy kis kőház verandáján üldögélünk és beszélgetünk. Mintha ezer éve lett volna. Emlékeztem az első csókra abban az írországi konyhában. Ahogy a karjaimba zártam. Még most is látom magam előtt ahogy felveszi a sapimat és dúdolva folytatja a szendvics készítést. Ugyanazt a forróságot éreztem most is magamban. Szívem ugyanolyan szaporán vert mint akkor. Aztán az ábránd megtört és megint egyedül voltam. A mellkasomhoz kaptam. Ki akartam tépni a szívem és eldobni jó messzire. Talán akkor megszűnt volna ez a fájdalom...

Hali :)) Itt a 60, rész! El sem hiszem, hogy már itt tartok :$ Remélem tetszeni fog :D Jó olvasást ♥ (Ja és KOMIZZATOK please)

60.Haha, NO!

(Liam szemszöge)

Két tűz között voltam. Egyrészt drukkoltam Harry-nek, bár igazából azt sem tudtam mi a célja azzal, hogy Lexy-nél van, másrészt pedig Niall-t vigasztaltam, hogy ne legyen olyan nagyon magányos. Jelenlegi helyzetemben is épp ezt tettem.
-Ne legyél ilyen szomorú Szöszi!-löktem meg a vállát kedvesen. Az Ír rám pillantott és fáradtan elmosolyodott.
-Csak fáradt vagyok...azt hiszem...
Megráztam a fejem és keserűen elmosolyodtam.
-Soha nem fogod elmondani miért szakítottatok, ugye?
-Meg...megcsaltam...?-a felelet mintha inkább kérdés lett volna. Annyira halkan mondta, hogy abban sem voltam biztos, hogy jól hallottam amit mondott. Valahogy nem tudtam elképzelni szőke fivéremről, hogy ilyenekre képes lenne. De ezek szerint mégis...
-Miért?-ez jutott először eszembe. Megrázta a fejét.
-Csak van valami oka...-mondtam. Niall felsóhajtott és elfordult tőlem. Felvett valamit az ágyáról és nekem nyújtotta. A telefonja volt az. A képernyőre pillantottam. Egy SMS-t olvastam. Egyszerű volt mégis nagy fenyegetés rejlett benne. Nyeltem egyet és visszaadtam neki a telefonját.
-Nem tehetek semmit.-mondta amint elvette tőlem. Bólintottam és átöleltem a vállát.
-Nemsokára odaérünk!-nézett hátra Paul. Phoenix-be tartottunk. A következő koncertre. Felsóhajtottam és elmentem átöltözni. Louis leugrott az ágyról és épp előttem ért földet.
-Szia Cuki fiú!-pislogott rám ártatlanul. Elvigyorodtam és meglöktem egy kicsit.
-Óóóó Sziiaaaa!-nyújtottam el a hangokat. Próbáltam vidámságot csempészni a társaságba.
-Ismerlek valahonnan?-rebegtette a szempilláját. Csábosan rámosolyogtam és közelebb húzódtam.
-Még nem..-búgtam.-De ha akarod megismerhetsz...-kacsintottam rá. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és Niall is elmosolyodott. Valahogy oldanom kellett a hangulatot. Lou megérezte rajtam a szándékomat és egy komisz vigyor kíséretében besegített. Addig addig produkáltuk magunkat míg Niall hangosan kacagni nem kezdett, majdnem olyan érzés volt mint régen, mikor még minden rendben volt. Nekem több sem kellett, mellé ugrottam és csikizni kezdtem. Most a nevetéstől folytak könnyek az arcán.
-Kegyelem!-sikoltotta vékony hangon.-Kegyeleeem!-nyöszörögte nevetve. A vége az lett, hogy mindenki mindenkit csikizett és nevetett. Paul csak morgott a bajsza alatt, de neki is mosolyra görbült a szája.
Egy csikorgás keretében lefékeztünk a szálloda előtt ahol a szállásunk volt. Amint nagy nehezen lekászálódtunk a buszról, egyből villogtak a vakuk és a rajongóktól szinte levegőt sem kaptunk. Mosolyogtunk, integettünk, dedikáltunk, pózoltunk és ölelkeztünk. Bár a mosolyom igazi volt a végére úgy elzsibbadt az arcom, hogy már fájt. Mire a szobáinkhoz értünk, már beszélni is alig volt erőm. Teljesen elment a hangom.
-Aba...abakl...-próbáltam kinyögni, hogy nyissák ki az ablakot. Ha nem lettem volna ilyen fáradt biztos kinevettem volna saját magam.
-Hmm...Ez egy titkos üzenet!-dörzsölte az állát Louis aki természetesen most sem tudott leállni.-Meg kell fejtenünk!
Az ablakra mutattam.
-A táj!-vetette fel Zayn.-De mi van vele?
Megráztam a fejemet és mutattam, hogy kinyitni.
-Egy könyv? Neem,nem,nem! Várj, repülni akarsz?-találgatott Niall. Kezdett egyre viccesebbé válni a helyzet így belementem a játékba. Újra mutattam, az ablakra, majd mutattam, hogy nyissák ki.
-Dinoszaurusz! Kint van egy óriási dinó és Liam ki akar repülni hozzá...Miért akarsz te kirepülni?-hadarta Lou majd kérdő tekintettel nézett rám. Megráztam a fejemet és máshogy mutogattam.
-Pókember!-vágta rá Christie kis habozás után.
-Lepke!-javította ki Danielle.
-Ugyan! Nem látjátok, hogy ez egy vízibicikli?!-csattant fel türelmetlenül Zayn.-Már csak az a kérdés, hogy honnan szerezzünk vízibiciklit??
A kezembe temettem az arcom és nagyot sóhajtottam. Utolsó lehetőségként megpróbáltam még egyszer elmutogatni.
-Kevin!-kiáltott fel Louis meglepetten.-Kevin egy tortában...nem! Kevin az Ascaban-ban Sirius Black-kel? Nem a hogyishívják madárra gondolsz?
-Nandooo's!-kiabálta Niall majd a konyhába rohant.
-Komolyan, áruld már el!-nézett rám Hope kölyökkutya szemekkel.-Sárkányrepülő?
-Szerintem palacsinta!-morogta Niall teli szájjal.
-Nyissátok ki az ablakot!-fáradtam bele a mutogatásba.
-Jaaaa...-kiáltott fel mindenki egy emberként.
-Miért nem ezzel kezdted?-Louis hangja  vádló volt ahogy az ablakhoz ment és kinyitotta azt. Morogtam valamit, a kreativitásukról majd lepakoltam a bőröndömet az egyik ágyra.
-Letusolok!-közöltem egy torok köszörülés után.
-Megyek veled!-mosolygott Dan és ő is a fürdőszoba felé vette az irányt.
-Csak utánam!-Zayn elhúzott mellettem egy törülközőt lobogtatva a kezében. Louis kirakta elé a lábát aminek következtében a Bradfordi szépfiú hasra vágódott a puha szőnyegen.
-Biztos, hogy nem! Mindig órákat vagy benn.-közölte a Répakirály és a fürdő felé vette az irányt. Dan beállt az ajtóba és széttárta a kezét.
-Csak a testemen keresztül!
-Te akartad!-Lou felkapta a vállára Dani-t.
-Szállj le a nőmről!-összecsavartam a törülközöm és rávágtam vele Louis hátsójára.
-ÁÁÁ!-visított és lerakta Danielle-t. Újabb csípős suhintással kergettem végig a folyosón. Louis sikoltozva menekült, de megcsúszott egy kis szőnyegen és hagyadtvágódott. Amint le akartam fékezni én is elestem. A padló nagyon csúszott. Zayn a hasát fogta a nevetéstől. Amíg senki sem figyelt, Niall beosont a fürdőszobába.
-Haha! Nyertem!-kiáltott ki diadalittas hangon.
-Nem ér! Én nyertem kő-papír-ollóban!-dörömbölt az ajtón Christie.-Megígérted Horan!
-Esküszöm, hogy nem mondtam én ilyet!-kiabálta túl a Szöszi a víz csobogást. Louis lassan feltápászkodott és engem is felsegített. Zayn nagy nehezen abbahagyta a röhögést. Ekkor megcsörrent a mobilom. Mivel tudtam, hogy a fürdőszobáért folytatott harcban már vesztettem, inkább annak néztem utána.
-Szia Harry...-vonultam félre a többiektől távol.-Hogy mi?-hangom egy oktávval magasabb lett amint Hazza belekezdett a mondókájába.-Ó te jó ég!-nem tudtam mi mást mondhatnék.-Hogy van?...
Lehunytam a szemem így próbálva kitörölni a hallottakat. Az eset híre ökölcsapásként vágott mellbe. Nem hittem volna, hogy ez fog történni, pláne nem így...
Leraktam a telefont és lehuppantam a kanapéra.Nem nagyon figyeltem Zayn és Louis sugdolózására sem, miszerint bedobálják Niall-nek a zoknijukat.
-Csak, hogy érezze a törődést az a kis piszok!-rángattam le én is a zoknimat és odaadtam nekik. Természetesen Lou-n most sem volt zokni, így jól jött nekik a muníció. Berúgták az ajtót és kommandós visítások közepette bedobálták a tusolóba a ruhadarabokat. Ezek után inkább lányos, mint kommandós, sikoltásokkal távoztak mert Niall levette a zuhanyrózsát és lespriccelte őket vízzel.
-A hajam!-jajgatott Zayn. Tipikus! Egy tükör előtt próbálta újraéleszteni ázott fürtjeit. Hope odabújt hozzá.
-Nekem így is tökéletes vagy..-mosolygott rá. Elmosolyodtam őket látván. Reméltem sokáig így lesznek. Danielle lekucorodott mellém a kanapéra.
-Sajnálom, hogy nem sikerült megszerezni a fürdőszobát.-bújt a mellkasomhoz. Átöleltem a vállát és arcomat sejmes hajába fúrtam.
-Semmi baj.-motyogtam.-Niall nagyon cseles tud lenni...
Cseles! Ez az!-kaptam észbe. Egy új ötletem támadt.
-Nekem el kell intéznem valamit.-motyogtam bocsánatkérően és felkeltem Dani mellől.
Kivonultam az erkélyre, hogy nyugodtan telefonálhassak. Hazza számát hívtam.
-Gyerünk vedd fel!-morogtam a telefonba mikor a sokadik csengés után sem szólt bele.
-Szia, itt Harry Styles! Most nem tudom felvenni, de ha üzit hagysz, visszahívlak!-szólt bele -Harry hangja az üzenetrögzítőn.
-Hazz! Támadt egy ötletem, hívj ha ezt megkaptad, fontos!!-leraktam a telefont. Amint beléptem volna, már csörgött is.
-Szia! Mi a helyzet?-Harry hangja mély volt és elégedett. Általában akkor volt ilyen a hanghordozása miután egy kiadósat szeretkezett valakivel. Még belegondolni sem mertem, hogy elcsábította volna Lexy-t.
-Hazza, ugye nem Lexy?
A vonal végén teljes csend. Kezdtem pánikba esni.
-Mi az az ötlet?-szólalt meg kis idő múlva. Nyilvánvaló volt, hogy nem akar válaszolni.
-Hozd el Lexy-t Londonba valahogy! Niall elmondott mindent, legalábbis szerintem mindent. Helyre hozhatjuk a kapcsolatukat...
-És ha én ezt nem akarom?-csattant fel tesóm szomorú hangon.
-Mi? Ó Harry...-belezúgott. Ettől tartottam.
-Én...Niall...-a fiú nem találta a szavakat.
-Te is tudod, hogy ők összetartoznak...-próbáltam rá hatni.-El kell engedned Lexy-t... Figyelj, Augusztus 28.-án lesz egy titkos koncert Londonban, hozd el őt.
-Haha, NEM!-makacskodott.-Nem akarom. Niall úgyis csak tönkreteszi... Ő nem szereti, annyira mint én...
-Te nem látod milyen Niall, mióta nincs neki itt Lexy...Nem eszik, alig alszik...Nem NEVET!-annyira hiányzott Niall nevetése...
-Én nem számítok, csak Niall? Nekem is fáj ha nem látom Őt...
-Kérlek Harry, kérlek...-lehunytam a szememet. A könnyek lefolytak az arcomon.
-Elviszem.-a hűvös hangtól megrettentem. Rosszabb volt mintha dühöngene.-De ez az Ő döntése, és korántsem biztos a válasz...-lerakta a telefont mielőtt még valamit mondhattam volna. Leültem az egyik székbe és a kezembe temettem az arcom. Harry fájdalma most Niall mély bánatával keveredett bennem és úgy éreztem megőrülök. Mintha egy tonnás súly lenne a mellkasomon. Fájt nekem, hogy nekik fáj...