A 21. fejezettel megpróbáltam egy kis vidámságot is hozni :) Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást! :P

21.Örült tornádó

(Zayn szemszöge)

Azt hiszem elaludhattam a helikopterben mert már csak arra riadtam, hogy a pilóta azt mondja: "Itt vagyunk!" Egy nagy nyílt terepen voltunk. Nem messze a helikoptertől egy lány állt egy idősebb férfival. Mikor leállt a gép én kiszálltam és feléjük vettem az irányt.
-Zayn Malik.-nyújtottam kezet.
-Zoli.-fogadta el a jobbom a férfi. A lányhoz fordultam. Először az öltözékét vettem szemügyre. Kék farmer egy párducmintás fehér felsővel meg saru. Csinos volt. Valamivel alacsonyabb  nálam, de nem sokkal. Nem volt egy csontváz, viszont kövér sem. Teltkarcsúnak volt mondható. Kezét telt ajkára szorította ahogy felismert. Hatalmas barna szemei szikráztak az örömtől.
-Sikíts csak nyugodtan.-mosolyogtam barátságosan.-Már megszoktam.
Megrázta a fejét és lassan kifújta a levegőt.
-Azt hiszem jól vagyok.-szólalt meg. A hangja lágy volt és dallamos.-Vagy mégsem!-elfordult és felsikoltott. Ilyen hangerővel, még senkit nem hallottam sikítani. Kipirult arccal fordult vissza.
-Hope vagyok.-mondta mintha mi sem történt volna.
-Zayn. Örülök a találkozásnak. És megjegyezném, ilyen tüdő kapacitással  még életemben nem találkoztam.- csak mosolygott. Odafordult Zolihoz és mondott neki valamit majd felvette a lábánál heverő utazótáskát és ismét felém fordult.
-Indulhatunk?
-Rendben.-bólintottam. Ismét kezet ráztam a férfival majd átvettem Hope csomagját és beszálltunk a helikopterbe. A lány hevesen integetett a férfinak.
-Az édesapám.-mondta ahogy eltávolodtunk a földtől.
-Hasonlítotok.-biccentettem.
-Mi a helyzet Lexy-vel?-tért a tárgyra.
-Az igazság az, hogy elég rosszul van.-biggyedt le az ajkam. Féltettem Lexy-t, nagyon megkedveltem.
-Majd én életet rázok abba a libába!-szólalt meg dacosan Hope.-Nekem nem fogja feldobni a talpát az biztos! Ki fog vigyázni rám ha őrült buliba keveredek?!
-Nagyon remélem, hogy sikerül! És amúgy rólad mit kell tudni?-tereltem vidámabb mederbe a beszélgetést.
-Rólam?-bociszemével rám pillantott és elmosolyodott.- Hope nem az  eredeti nevem, mivel magyar vagyok. Igazából Alexandra- érdekes volt a név hangzása.-, mint Lexy. A Hope nevet még Lexy ragasztotta rám amikor angolul tanultam. Szeretek bulizni, tudok főzni, Lex a legjobb barátnőm...Mit mondjak még?
-Hány éves vagy?
-Tizenhét.
Kíváncsian figyeltem az arcát. Nem jött zavarba, mélyen a szemembe nézve viszonozta a pillantásom. Én jöttem zavarba! Lesütöttem a szemem és kinéztem az ablakon. Hatalmas sík területek mindenhol. A távolban hegyek homályos vonalát véltem látni. Lepillantottam fekete Nike cipőmre és egy pillanatra elmerengtem.
-Most akkor találkozni fogok az egész bandával?-Hope kérdése felrázott a kábulatból.
-Hmm? Ja, igen. Nagy valószínüséggel mivel Christie azt mondta nálunk fogsz lakni.
Figyeltem ahogy felragyog a tekintete. A hangja mégis nyugott volt ahogy felelt.
-Az klassz.- volt önuralma annyi szent.
-Szóval szeretsz bulizni...
-Ahamm, igen. Az egyik DJ jó barátom.
-DJ Malik.-vigyorogtam.
-Nem egészen, de még lehet.-kacsintott. Nem értettem, hogy képes egy pillantással zavarba hozni?! Pedig nem tartottam magam olyannak aki zavarba jön ilyesmitől. Végigsimítottam a tarkómon és vállat vontam.
-Te elpirultál?-vonta fel szép ívű szemöldökét.
-Hogy? Neeem!-ráztam a fejem.-Csak a szél, tudod...
-Aha.-bólintott kuncogva.-A szél...
Felnevettem.
-Mesélj még magadról!-kértem. Hope elmosolyodott és beszélni kezdett. Csak néha szakítottam meg egy-egy kérdéssel. Mesélt az őrült nyári partykról. Elmesélte, milyeneket buliztak Lexy-vel meg Christie-vel.
-Most te jössz.-mondta mikor a története végére ért.
-Bradford-ban születtem.-kezdtem bele. Elmeséltem neki, hogyan jutottam az XFactor-ba. Meséltem neki a srácokról. Hogy mennyire szeretem őket. Aztán meséltem még Niall és Lexy kapcsolatáról, meg Louis és Christie egyre bonyolódó barátságáról. Elmeséltem neki az őrült tejszínhab csatánkat is. A szeme végig vidáman csillogott. Annál a résznél viszont, mikor meséltem neki Niall "kis kalandjáról", ökölbe szorult a keze és pillantása is haragossá vált egy pár pillanatra.
-..., de már minden rendben. Kiderült az igazság. A Szöszi ártatlan.-mentettem gyorsan barátom irháját.
-Ajánlom is!-felelt Hope gonoszul mosolyogva. Olyan volt akár egy Őrült tornádó. Szeszélyes, veszélyes és pörgős. Szinte bármiről tudott beszélni. Ami tetszett. Nem sokáig ragadt le a csajos shoppingolásoknál, épphogy elmesélte a vicces eseteket majd témát váltott. Én csak hallgattam és hallgattam. Nem tudtam megunni. El sem tudtam hinni, hogy velük ennyi őrültség történt. Bár ha belegondoltam, mi is így voltunk a srácokkal. Mindenféle hülyeségben benne.
Hope hátra dobta hosszú gesztenyebarna haját és ismét rám mosolygott.
-Rengeteg őrültséget elkövettünk mi ketten Lexy-vel. Bár mindig is ő volt az aki józanabb maradt...és itt most nem csak az alkoholra gondolok. Velem volt a hülyeségekben, de tudta hol a határ, szerencsére.
-Ti tényleg jó barátnők vagytok.-állapítottam meg.
-A legjobbak.-helyeselt. Már Írország felett repültünk. Lepillantva láttam, hogy nemsokára megérkezünk amit szóvá is tettem.
-Olyan izgatott vagyok!-most a lány volt zavarban. Vetettem rá egy megnyugtató pillantást.
-Nem esznek meg. Csak nyugi!
A pilóta lassan letette a helikoptert. Mindenki ott volt, csak Niall hiányzott. Biztosan Lexy-vel volt. Harry idegesen toporgott míg a pilóta letette a gépet. Hope lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Valamit motyogott magában majd kikapcsolta a biztonsági övét és a táskájáért nyúlt.
-Majd én viszem.-ajánlottam fel. Hálásan rámpillantott majd kiszállt és Christie-hez rohant. Én csak néztem ahogy összeölelkeznek. Szimpatikus volt nekem ez a Hope... Én is elhagytam az utasteret majd a srácok mellé álltam. A két lány már együtt sírt. Hope felém fordult és mondott valamit magyarul mire Christie elmosolyodott és bólintott.
-Srácok, hadd mutassam be a barátnőmet. Hope, ők itt Louis, Liam, Harry és Zayn-t már ismered. Niall pedig Lexy-vel van.
-Sziasztok.-integetett a lány.
-Szia.-köszöntek a fiúk.
-Mehetünk?-Hazza idegesnek tűnt. Kisimította homlokából a haját majd elindult a parkoló felé.
-Mi történt?-tettem fel szokásos kérdésemet.
-Csak Lexy miatt ilyen.-szólalt meg Louis.-Nagyon aggódik.
-Mint mindannyian.-bólintott Cristie.-Gyerünk!-megragadta Hope karját és húzni kezdte. Harry már járatta a motort új kocsijában. Megvette azt a Porsche-t amit kinézett magának. Mind a hatan bezsúfolódtunk. Hazza kihasználta a kocsi sebességét. Percek alatt a kórházhoz értünk. Hope nem kérdezgetett senkit semmiről csak ment Christie után. Most kezdett csak látszani rajta, hogy mennyire aggódik. Követtük őket. Harry lemaradt. Visszafordultam hozzá.
-Minden rendben?-kérdeztem ahogy mellé értem.
-Persze.-hazudta. Túl jól ismertem már ahhoz, hogy ezt el is higgyem.
-Nekem elmondhatod...
-Csak aggódom, ennyi az egész.-ezt őszintén mondta, de én tudtam, hogy ennél azért többről van szó. Ráhagytam, nem akartam megsérteni és ha tovább feszegetem a témát annak ez lett volna a vége. Inkább átöleltem a vállát és együtt léptünk be Lexy szobájába...