A 35. fejezetre szeretnék kapni legalább 8 komit, hozzátok össze :) Jó olvasást :D

35. Rossz ötlet

(Liam szemszöge)

Épp tévét néztem mikor valami hatalmas csattanást hallottam. Azonnal felpattantam és a hang irányába rohantam. A konyhában találtam meg a zaj forrását. Lexy hanyadtfekve bámulta a plafont, mintha gondolkodott volna.
-Elestél?-ugrottam oda mellé riadtan. Ha bármi baja történt, Niall megöl engem.
-Áhh, csak láttam, hogy a padlónak szüksége van egy ölelésre!-legyintett.
-Na de háttal?-vontam fel a szemöldököm.
-Baromi tehetséges vagyok, mi?
-Az vagy.-bólintottam.-segítettem neki felkelni. Láttam, hogy zavarja, hogy korlátozott a mozgása, de egy szót sem szólt ezzel kapcsolatban. Alig bírtam ki, hogy ne nevessek a magyarázatán.
-Röhögjél csak nyugodtan.-vont vállat miközben a kanapéhoz sántikált. Inkább a kezembe haraptam, de uralkodtam magamon. Nem akartam megsérteni.
-Nem nézünk meg egy filmet?-kérdeztem inkább.
-Ez jó ötlet.-biccentett ahogy felrakta bal lábát a dohányzó asztalra. Kivágott blúzban volt így láttam a hegeket a nyakán, amit már nem takart kötés. A seb a  mellei közt folytatódott lefelé. Gyorsan másfelé néztem. Illetlenség lett volna bámulni. Inkább az arcára pillantottam. Épp elmélyülten tanulmányozta a DVD-ket. Vöröses árnyalatú haját lófarokba kötötte így látszott, hogy a száján lévő heg szépen gyógyul. Az állán lévő zúzódás is kezdett elhalványodni.
-Megtennéd, hogy nem a sebeimet látod ha az arcomra nézel?-kérdezte rám sem pillantva.-Tudom, hogy csúnyák, de kérlek engem láss ne azt ami a testemen van...
Fogalmam sem volt honnan jött rá, hogy nézem, de kirázott tőle a hideg.
-Bocsánat.-motyogtam zavartan.-Nem akartalak bámulni, csak...
-Tudom, elég szembetűnő...-pillantott végre felém. Zöldes szeme felvillant akár egy macska szeme a sötétben. Éber volt, de komor.
-De te attól még ugyanaz maradtál...
-Nem egészen Liam...-rázta meg a fejét. Igaza volt. Már nem volt ugyanaz a Lexy Stone akit megismertünk. De nem a külseje miatt, a támadás valamit megváltoztatott benne. Valamit ami miatt már sosem lesz az a túl vidám lány. Leültem mellé és magam felé fordítottam az arcát. Mielőtt bármelyikőnk is gondolkozhatott volna finoman megcsókoltam. Végig az arcát néztem. Lehunyta a szemét és gondolkodás nélkül visszacsókolt. Pár másodperc múlva elhúzódott.
-Köszönöm Liam. Ez jót tett sérült egómnak.
-Maradjon a mi titkunk...-feleltem.
-Rendben.-bólintott rá. Valami horror filmet választott míg én csináltam popcornt. Danielle-t szerettem az fix volt, de mégis kellemes borzongással gondoltam Lex csókjára. Ez csak egy kis bíztatás volt.-nyugtattam magamat. Visszamentem a lányhoz és leültem mellé. A film elindult. A címét nem tudtam, de nem is volt lényeges. Az ijesztő részeknél mindketten sikítottunk. Felváltva ordítoztam és ettem a popcornt. Úgy bújtunk össze mint a gyerekek.
-Talán ez nem volt jó ötlet.-motyogtam két sikítás közt.
Eddy ugatni kezdett mire úgy megijedtem, hogy eldobtam a kukoricás tálat. Lexy-vel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Azt hiszem, berakok valami mást.
-Az Oroszlánkirály 3-t láttad már?-megkerestem a DVD-t és inkább azt néztük tovább. Valamikor a film közben elaludtunk....
-SZÁLLJ LE A CSAJOMRÓL!!!-erre a kiáltásra riadtam fel. Niall állt felettünk karba tett kézzel. Lexy félig rajtam feküdt én pedig fél karral őt öleltem. A lány morcosan pillantott fel.
-Halkabban ha kérhetném!-morogta álmos hangon.
-Na szép! Pár órára itt hagylak és te Liam-hez pártolsz?-jött oda hozzánk Harry is.

-Ó Harold! Képzeld magad lefolyónak és dugulj el!-válaszolt Lexy miközben ülő helyzetbe tornászta magát. Morcos pillantást vetett a két srácra majd elindult a konyha felé. Niall a nyomában volt. Harry lehuppant mellém. Elindította a mesét és közösen befejeztük...
-Mi volt a rendőrségen?-kérdeztem miután a mesefilm véget ért.
-Csak rutin kérdések, semmi extra.-Hazza vállat vont miközben a maradék popcornt csipegette.-Igazából már el van döntve minden. A nyomozó azt mondta, hogy elég bizonyíték van az ellen a görény ellen, hogy lecsukják.
-Ezt öröm hallani. Hogy érzed magad?
-Minden oké.-nézett rám a Fürtöske.
-Tudom, hogy fáj tesó...
-Ennyire látszik?
-Elég rég ismerlek már, hogy én lássam.-bólintottam rá.
-Szuper, de kérlek ezt ne hangoztasd. Nem akarom még jobban megnehezíteni nekik.-követtem Harry pillantását. Lexy és Niall épp némán ölelték egymást a konyha pultnak dőlve.
-Nem mondok egy szót sem, ígérem...
-Köszönöm. Majd megoldom ezt az ügyet. Remélem Niall boldoggá teszi azt a hibbant libát.-nézett mély szeretettel ismét Lexy-ék felé. Elmosolyodtam.
-Azt én is remélem. Mert úgy látom boldogok együtt.
-Igen. Ennek így is kell lennie. Én itt most nem számítok...
-Te nem számítasz?-vontam fel a szemöldököm. Hazza nagy áldozatokat hozott. Akkorákat amibe más belebetegedett volna, de ő tartotta magát. Büszke voltam rá.-Nagyon jó ember vagy Harry!
-Tényleg... így gondolod?
Ha nem így gondolnám, nem is mondanám...-megöleltem a srácot majd felmentem tusolni. Végig ez a kapcsolat járt a fejemben. Valahogy segíteni akartam Hazzának. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy miképpen... Elalvás előtt még felhívtam Danielle-t.
-Szia kicsim.-szólaltam meg halkan ahogy felvette.
-Liam, örülök, hogy felhívtál. Képzeld, nyertünk!
-Nagyon örülök!-mosolyogtam büszkén.-Hiányzol...
-Te is nekem. Veled szeretnék lenni...
-Pár nap múlva Párizsba megyünk... Mi lenne, ha ott találkoznánk?
-Rendben! Ez remek ötlet!-hallottam Dan hangján, hogy legalább annyira örül a hírnek mint jómagam.
Halkan énekelni kezdtem neki a One Thing rám eső részét:

 Próbáltam úgy játszani, hogy menő legyek,
 de amikor rád nézek
 Sosem tudok bátor lenni,
mert tőled a szívem felgyorsul..

 Tűnés, tűnés, tűnés ki a fejemből,
 és gyere inkább ess a karjaimba ..
Én nem tudom, hogy mi ez,
De szükségem van arra az egy dologra...
Tűnés, tűnés, tűnés ki a fejemből,
és gyere inkább az életembe...
Én nem tudom, hogy mi ez,
 De szükségem van arra az egy dologra,
 és neked meg van az az egy dolog ...

-Ha találkozunk végre...-Danielle nem folytatta, de sejtettem mit akar mondani.
-Nemsokára szívem!-motyogtam. Kipillantottam az ablakon.-Drágám...-kezdtem bele.-Ki tudsz menni egy erkélyre ahonnan látod az eget?
-Persze, miért?
-Kimennél?kérlek..
-Rendben, kint is vagyok.
-Nézz fel az égre!-közben már én is kimentem.-Látod a csillagokat?-a korlátra támaszkodva felnéztem a ragyogó esti égboltra.
-Gyönyörűek!
-Neked küldöm őket, hogy vigyázzanak rád helyettem is, egy apró üzenettel...
-Mi lenne az az üzenet?
-Szeretlek Danielle.
-Ohh Liam... Annyira szeretlek.
-Nemsokára találkozunk!-ígértem.-Most leteszem. Álmodj szépeket kedvesem.
-Rendben. Te is! Szia.-küldött egy puszit a telefonba én is küldtem neki majd letettem. Még egy darabig a csillagokat néztem aztán elmentem lefeküdni...