Meghoztam a 47. fejezetet is :) Bocsi a csúszásért :S Jó olvasást, komizzatok!! ☻

47. Kerítő...

(Hope szemszöge)

Épp mosogattam mikor megcsörrent a mobilom. Gyorsan letöröltem a habot a kezemről és felvettem.
-Haló?
-És ha nem ló?-szólt bele Harry. A szívem nagyot dobbant amint meghallottam a hangját.
-Hazza, szia... Mi a helyzet?-magamra kellett parancsolnom, hogy ne remegjen a hangom.
-Szia. Arra gondoltam, nincs kedved bulizni egyet?
Ez a kérdés meglepett.
-Hol? Mikor?-próbáltam nyugodt hangnemet megütni. Már a buli szóról Zayn jutott eszembe. Megráztam a fejem, hogy kiűzzem a fiú képét az elmémből.
-Hát, igazából...Jó lenne ha idejönnél... Párizsba...
A térdeim megrogytak, le kellett ülnöm egy székre.
-Ez most komoly?-megmarkoltam az asztallapot.
-Halálosan.-Harry köhögött egyet.
-Jól vagy?-kérdeztem aggodalmas hangon.
-Persze, csak picit megfáztam... Nem vészes. Szóval mit mondasz?
-Várj egy percet!-berohantam anyuék hálószobájába. Apu épp az ágyon fekve nézett valami filmet.
-Apa! Elmehetek Párizsba??? Légyszi!!!-néztem rá könyörgő szemekkel. Apum rám nézett és vonogatni kezdte a szemöldökét. Csibészes vigyora elárulta a választ. Majdnem felsikoltottam örömömben.
-Kérdezd meg anyádat is.-felelte egy vállvonás kíséretében. Na ez lesz a nagyobbik falat...-gondoltam magamban miközben kimentem a kertbe. Anyu épp a virágaival babrált.
-Anyuciii...-néztem rá bociszemekkel.
-Mi kéne?-ismerte már ezt az arckifejezésemet. Nagyot nyeltem.
-Lexy-ék...szóval lesz egy party Párizsban és szeretnék ha én is elmennék...
-Nincs pénzem fizetni a repülőt...-rázta anyukám a fejét.
-De nem is kell...! Harry-ék értem küldenek egy gépet mint a múltkor..
-Nem tudom, alig vagy itthon... Ma sem csináltál semmit!
Könnybe lábadt a szemem a tehetetlenségtől...
-Ugyan hagy menjen! Mindjárt vége a nyárnak...-szólt közbe apu aki épp ekkor lépett ki a házból. Nagyot dobbant a szívem. Anyára néztem.
-Légyszi..-könyörögtem.
-Na jó! Menjél! De vigyázz magadra!
-Köszi Mami!-megöleltem és berohantam a szobámba. Visszahívtam Harry-t.
-Na?-kérdezte miután felvette.
-Mehetek!-alig bírtam ki, hogy ne ugrándozzak.
-Az klassz!-köhögött egyet.-Akkor érted küldünk egy gépet. Mikorra?
-Nektek mikorra lenne jó? És Zayn? Ő mit mondott?
Harry nem felelt. Gyanús volt a hallgatása.
-Harry?! Tud egyáltalán Zayn erről?
-Izé... Miért ne tudna? Nem döntök nélkülük... Mindenki szeretné ha itt lennél a szülinapunkon, különösen Lexy és Louis...
Nem voltam  biztos benne, hogy bízhatok Hazza őszinteségében, de nagyon szerettem volna már látni a barátnőimet így ráhagytam a dolgot.
-Rendben, akkor elkészülök mire ideér az a gép...
-Jujj...-lelkendezett Hazza.-Okés. Akkor majd találkozunk.
-Aha. Addig is szia!
-Szia.-letettem a telefont és rohantam csomagolni. Tornádóként söpörtem végig a szobámon, minden fontos dolgot bepakoltam. Teljesen felpörögtem az eseményektől. Nem is álmodhattam róla, hogy még egyszer találkozom a srácokkal és most mégis... Elhívtak Párizsba, pontosabban Harry hívott, és ez fantasztikus érzés volt. Annyi boldogság volt bennem. Az ágyamra vetettem magam és belesikítottam a párnámba. Beletúrtam kócos barna hajamba és a szekrényemre pillantottam. Megláttam azt a fekete miniruhát amit még Lexy-től kaptam szülinapomra. Azzal a pillantással el is döntöttem, hogy azt a ruhát fogom felvenni a fiúk szülinapján. Gondosan elcsomagoltam és behúztam a bőröndöm cipzárját. Az órámra néztem. Két óra, új rekord.
-Indulhatunk?-Viktor, az egyik legjobb barátom, vitt ki a reptérre. Út közben  anyáékra gondoltam. Apu mosolyára búcsúzás közben...
 Csodásan éreztem magamat. A gondolataim folyton egy srác felé kalandoztak. Felidéztem ajkának puhaságát ajkamon. Tigrisszemének lágy pillantását. Azt a csibészes vigyort amire húzódott a szája mielőtt megcsókolt. Kirázott a hideg. Kinéztem az ablakon. Idegen tájak felett repültünk. Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem. Át aludtam az út maradék részét.
Egy huppanás ébresztett fel amint a helikopter finoman a földre ereszkedett. Nyújtóztam egyet és kiszálltam a gépből. Egy kapucnis, napszemüveges srác várt rám, egyedül volt. Amint elmosolyodott, felismertem benne Harry-t. Én is vigyorogni kezdtem és a bőröndömmel együtt odamentem hozzá. A nap ragyogóan sütött, elakadt a szavam a látványtól. Egy hatalmas luxus villa előtt álltam.
-Csukd be a szád mert belerepül valami!-paskolta meg Hazza az arcomat egy ölelés kíséretében. Morogtam valamit a sült galambokról miközben viszonoztam az üdvözlését.
-Hol vannak a többiek?-néztem körbe miután elengedtem a fiút.
-Bent a házban.-intett a Fürtöske.
-Miért vagy ilyen szerkóban?-utaltam kapucnijára.
-Be kellett ugranom egy közeli városba valamiért és kellett az álca.-vont vállat.-Tudod a fotósok nem ismernek határt...
-Értem.-bólintottam rá egy sajnálkozó mosoly kíséretében. Harry átvette a csomagjaimat és furcsán sántikálva a házhoz vezetett.
-SRÁCOK!-kiabált ahogy beléptünk az ajtón.-Hoztam valamit...
-Kaját?-robogott le Niall a lépcsőn. Mivel zokniban ,volt a padló meg csúszott, tökéletesen hanyadtvágódott a lépcső aljában.
-Répát?-Louis átesett a Szöszin.
-Megvan a hajvasalóm?-Liam is hasonlóképp járt.
-Már azt hittem sosem ér ide az új dzsekim!-Zayn került a kupac tetejére. Mindez a másodperc tört része alatt játszódott le. A srácok nyögve, szitkozódva próbáltak felkászálódni a földről. Kitört belőlem a nevetés.
-Hope!-kiáltott fel Christie amint meglátott. Ő valamivel lassabban közeledett, tanulva a fiúk hibájából.
-Ciao bébi!-öleltem meg ahogy mellém ért.-Hol van Lexy?
-Shoppingolnak Danielle-el. Dan-nek kell egy ruha a bulihoz és Lex elment vele megvenni.
-Te hogyhogy nem mentél velük?-nem úgy ismertem a barátnőm, mint aki kihagyna egy ilyen lehetőséget.
-Áhh most nem volt kedvem...
A srácok valahogy függőlegesbe helyezték magukat. Először Lou ölelt át. Igazi csontropogtató testvéri öleléssel, majd adott egy puszit. Őt Niall követte. A Szöszi majd fél fejjel alacsonyabb volt nálam, de nem zavarta ez a tény. Ő is megölelt és adott puszit majd ezt Liam is megismételte. Zayn félszeg mosoly mögé bújva csak annyit mondott:
-Csá.-majd bement a konyhába. Mindenki értetlenül bámult rá, de én csak vállat vontam.-Mit vártam tőle?-gondoltam...

Annyira sajnálom, hogy csak így tudok nektek részeket hozni :S DE itt a 46. fejezet is :))) Kérek szépen 10 komit :P ♥

46.Kis Nyugi

(Louis szemszöge)

Zayn csirkét sütött, Liam és Danielle elvitték állatorvoshoz Eddy-t, egy ellenőrzésre. Lexy Harry-t pátyolgatta, Niall pedig szokás szerint evett. Christie a szobájában volt. Én a villában kóboroltam. Nem volt semmi konkrét úti célom. Egy-egy szobába benéztem. A vége az lett, hogy megtorpantam egy bizonyos szoba előtt. Halkan kopogtam.
-Nyitva van...
Christie az ágyán ült és egy füzetet lapozgatott.
-Zavarok?-kérdeztem a tarkómat vakargatva. Hátamat az ajtónak vetettem és beakasztottam hüvelykujjamat a nadrágom derekába.
-Nem.-rázta a fejét a lány. Félre tette a füzetet. Megfogtam a kezét és felhúztam magamhoz. Nem volt rajta a szemüvege, nagyon édes volt. Adtam egy puszit a homlokára majd átöleltem. Arcomat a hajába fúrtam. Bruno Mars-Talking to the Moon- című száma szólt éppen a szobában lévő zenelejátszón. Mozgatni kezdtem a csípőm a zene ütemére. Christie felvette a ritmust. Lassan körbetáncoltunk a szobában miközben halkan énekeltem a dalt. Kezem lecsúszott a lány fenekére.
-Louis! Csak ölelkezünk!-morogta Christie a mellkasomba.
-Bocsi.-kicsit feljebb csúsztattam a kezem, hogy a derekán legyen. Kellemes érzés volt csak úgy hozzá bújni. Mutatóujjammal apró köröket írtam le a gerince mentén. A bőrömön éreztem szívének dobbanásait. Az én szívem is eszeveszetten dobogott mellkasomban. Attól féltem, hogy léket üt a bordáim közt és menten kiugrik. Nagyot nyeltem és ahogy a zene üteme váltott, megpörgettem picit a lányt. Egy Celine Dion szám volt az. Nem tudtam pontosan melyik, de tökéletesen illett a hangulathoz.
-Lennél a párom a szülinapi bulinkon?-kérdeztem. Christie picit eltolt magától, hogy az arcomra nézhessen. Szemében töprengés látszott.
-Persze.-bólintott rá kis idő múlva.-Miért is ne?...
Örömmel elmosolyodtam.
-Szuper. Imádom a répát....
-Tudom Louis...-bólintott a lány nevetve.
-Megnézzük Harry-t?
Aggódtam fürtös barátomért. Bár a láza csillapodott, a hangulata ugyanolyan nyomott maradt. Máskor vidám, élettel teli pillantása komoran pásztázta a külvilágot. Ahogy bementünk hozzá, halványan elmosolyodott.
-Sziasztok. Mi a helyzet?
-Csak jöttünk megnézni, hogy vagy...-felelt Christie.
-Jól.-bólogatott Fürtöske. Leültem mellé az ágyra és a homlokára simítottam a tenyerem. Valamivel hűvösebb volt. A lány leült Hazza lábához, hogy megnézze a talpát.
-Egészen szép.-hümmögött magában. Valahonnét elővarázsolt egy kis kötszert meg fertőtlenítőt és ügyesen újrakötözte Harry sebeit. Niall pont akkor nyitott be, mikor én felálltam Hazza ágyáról.
-Christie...-a Szöszi a hajába túrt.-Akkor megcsinálod a hajam?
-Persze.-a lány felállt és a használt kötést egy kukába dobta.-Majd még visszajövök.-ígérte Harry-nek és egy puszit nyomott a srác homlokára majd eltűnt a szobából az Írrel a nyomában. Elgondolkodva néztem utánuk.
-Kezdek éhes lenni.-motyogtam.
-Ami azt illeti, én is.-bólintott rá Harry.
-Lemegyek és hozok neked valamit, oké?
-Köszi.
Ott hagytam Hazzát és a konyhába mentem. Zayn épp egy sült csirkét vadászott ki a sütőből. Isteni illata volt.
-Abból mi is kaphatunk?-nyalogattam a számat. Zayn rám nézett.
-Nem!-vágta rá. Kinyújtottam rá a nyelvemet.
-Harry-nek kell...-cseleztem.
-Oh, miért nem ezzel kezdted?-vonogatta a szemöldökét. Egy jó nagy darabot levágott és tányérra tette. Szedett mellé sült krumplit és salátát. A nyálamat csorgatva néztem amint elkészíti.
Niall félig lenyírt hajjal vágtatott a konyhába.
-Kész van? Kész van?-ugrált. Christie trappolt mögötte.
-Niall, még nem végeztünk!
-Szerintem várd meg míg eszik, utána valamivel kezelhetőbb...-ajánlotta Zayn miközben magasra tartotta a sült krumplis tálat, hogy a Szöszi ne érje el.
-Add azt ide!-ugrált Niall.
-Nem mert megeszed az egészet!
Niall-től elvenni a kajáját felér egy öngyilkossági kísérlettel. Ezt Zayn is tudta, mégis megtette. Az Ír már épp készült beleharapni a Bradfordi szépfiúba mikor megjelent Lexy.
-Niall, viselkedj!-kérte. Olyan szeretettel nézett a Szöszire akár egy ötévesre aki cukorkáért könyörög. Sebhelyes ajka mosolyra görbült amint lesétált hozzánk. Niall abbahagyta az ugrálást és engedelmesen hátrált egy lépést. Bár szemét még mindig a tálon tartotta, mintha attól félne, hogy eltűnik.
-Köszi.-Zayn hálásan felsóhajtott. Odaadta nekem az egyik tányért amit már elkészített majd pakolt egy tányérra nekem is. Miután azt is oda adta, felmentem az emeletre Harry-hez. Útközben majdnem megint eltévedtem....
-Szóval...-morogta Hazza teli szájjal miközben már közösen fogyasztottuk a vacsorát.-Nemsokára itt a 23.-a... Kitaláltad már, hogy kivel mész?
-Christie-vel... Eleanor azóta sem keresett...-hajtottam le a fejem. Még mindig nagyon fájt rá gondolni...
-Nem érdemes vele törődnöd Louie!-tette a vállamra Hazza a kezét.-Törődj inkább Christie-vel, úgy látom jó párost alkottok...
Elgondolkodva forgattam a csirkecombot a tányéromon. Akaratlanul is összehasonlítottam magamban a két lányt. Megráztam a fejem és tesómra pillantottam. Ő épp engem nézett.
-Igazad van.-biccentettem.-Az előbb látnod kellett volna azt a jelenetet....
-Milyen jelenetet?-Harry szemöldöke a haját súrolta.
-Niall el akarta venni Zayn-től a krumplit, de jött Lexy erre a Szőke úgy viselkedett mint egy leszidott kölyökkutya. Hallgatott a csajra...
-Nem meglepő. Niall totál belezúgott a Vöröskébe...-vonogatta a vállát.-Már az első nap láttam, hogy ez nem két hetes kapcsolat lesz...
-Na igen... tény, hogy jól alakulnak a dolgaik...-bólogattam.-Christie-nek van egy anyajegye a bordája alatt a bal oldalon...
-Na látom, kezdesz visszatalálni önmagadhoz!-nevetett fel Hazza. Én is elvigyorodtam.
-Bizony...-bekaptam egy krumplit. Eddy becammogott a szobába és felugrott mellénk az ágyra. A kis úszkálása óta nagy spanok lettek Harry-vel. A kutya nagyon is tudta, hogy Hazzának köszönheti azt, hogy még itt van köztünk... Megnyalta a fiú könyökét és busa fejét az ölébe helyezte. Csodálattal nézett fel Fürtöskére.
Harry megsimogatta a kutyát majd adott neki egy falat sült krumplit.
-Mi a helyzet pajti?-motyogta. Eddy csóválni kezdte a farkát. Érdeklődve forgatta fejét Hazza hangjának irányába. Bár még csak három hónapos volt, már így is hatalmasra megnőtt. Igazi Írfarkaskutya termete volt...

Csalódott vagyok, nem tagadom... Itt a 45. fejezet is...

45. Gondolatok...

(Zayn szemszöge)

Harry borzasztó rosszul volt. Köhögött és a láza sem akart csillapodni. Ha megemlítettük neki, hogy menjen orvoshoz, heves tiltakozásba kezdett. Niall és Lexy még a délelőtt folyamán megérkeztek. Vidámak voltak, egész addig míg meg nem tudták, mi történt Hazzával. Lexy enyhén kiborult, de Niall megnyugtatta és lefektette aludni. Nem igazán értettem miért zaklatja fel így ez a dolog hisz szemlátomást nem nagyon törődött Harry érzéseivel...
Lecsaptam a laptopom tetejét és kiálltam az erkélyre elszívni egy szál cigit. Egy személyen járt egyfolytában az agyam. Bosszús voltam emiatt. Elszívtam egy szálat, majd még egyet. A második felénél már kezdtem rosszul érezni magamat. Így tartom meg a fogadalmam?!-néztem elgondolkodva a cigi felszálló füstjét.-A rajongók nem ezt érdemlik... És én sem.
Eszembe villant Hope nézése. Ahogy elmosolyodott mikor közöltem vele, hogy leszokóban vagyok. Ő bízott benne, hogy sikerülni fog. Olyan bunkó voltam vele. Vissza gondolva, szégyelltem magam a viselkedésem miatt. Legalább adhattam volna kettőnknek egy esélyt. De elszúrtam, csúnyán elszúrtam... Attól tartottam, ez  már helyrehozhatatlan. Visszamentem a szobámba és felléptem twitterre. Rákerestem Hope Saunders-re. Meg is találtam. Onnan tudtam, hogy ő az, hogy Lexy és Christie is követték. A kurzor egy pillanatra megállapodott a "Követem"-felirat felett. Még mielőtt meggondolhattam volna magam, rákattintottam és gyorsan kiléptem. Beléptem Facebookra is. Feltöltöttem pár képet az írországi nyaralásról és írtam pár kommentet. Kijelentkeztem. Meredtem bámultam pár pillanatig a monitort majd beléptem a Google-ba. Beírtam a nevem és érdeklődve pörgettem végig a találatokat. Egy komment ragadta meg a figyelmemet:
"Zayn Malik egy terrorista. Csak rá kell nézni, undorító az a pasas! Biztos, hogy bombát rejteget azok alatt a gagyi dzsekik alatt amiket folyton hord. Undorító..és azok a tetoválások...Szánalmas az a pasi. Ez nevezi magát sztárnak?! -.-..."- nagyon rosszul esett. Alig bírtam lélegezni is. Nem értettem miért mondják ezt... Nem ártottam senkinek... Lejjebb görgettem a szöveget. Volt még pár hasonló. Valamelyest enyhített a bánatomon a Directionerek kommentje. Ők mellettem álltak. Akkor telt be a pohár amikor egy olyan csaj kommentjét olvastam, aki Directioner-nek nevezte magát és közben ilyen szöveget fűzött hozzá megjegyzésképp: "Szerintem is gyanús Zayn. És Niall sem való a One Direction-ba. Olyan csúnya... Nem tudom, a srácok miért engedték maguk közé. Nélkülük jobb lenne a 1D..."
Épp ki akartam lépni mikor felvillant, hogy újabb komi érkezett: "És TE nevezed magad Directioner-nek?! Szánalmas vagy! Zayn egy nagyon rendes srác, Niall pedig abszolút helyes. Te vagy az undorító... Egyáltalán, hogy képzeled, hogy ilyeneket irkálsz...? Felfogod te, hogy mit teszel? Kib*szott ribanc... :@!!!-a kommentelő nem más volt mint Hope Saunders. A szívem nagyot dobbant. Előkerestem a mobilom és elkezdtem írni egy hálás SMS-t, de aztán meggondoltam magam. Letettem a telefont. Valami nem engedte bennem, hogy írjak a lánynak. Nem tudtam pontosan, mi az, de bíztam a megérzésemben...
Félretettem mindent és átmentem Harry szobájába. A srác épp egy teát szürcsölgetve nézte a Tv-t.
-Hogy vagy?-kérdeztem mire rám nézett. Arca sápadt volt, a szemei szinte világítottak.
-Jól, vagyis jobban mint reggel. Danielle adott valamit amitől kezd lemenni a lázam és Liam csinált teát, nagyon finom.-bizonygatta erőtlenül. A szája elé kapta a kezét mert köhögnie kellett. Leültem mellé az ágyra, megvártam míg abbamarad a köhögése majd átöleltem a vállát.
-Ne! Még elkapod!-akart eltolni magától, de nem hagytam magam.
-Nem érdekel!-szorosan átöleltem. Forró homloka a nyakamhoz ért.-Biztos, hogy lefelé megy a lázad?
-Aha, már csak harmincnyolc és fél...-halk hangja beleveszett a pulcsim gyűrődéseibe. Aggódtam érte.
-Biztos, hogy ne szóljunk egy orvosnak?
-Ne! Nem akarom... Holnapra jobban leszek!-esküdözött.
-Nagyon remélem!
-Hogy sikerült Niall-ék randija?-terelte a témát.
-Ahogy láttam, elég jól.-bólintottam.
-Ennek örülök.-ismét köhögött.-Jó munkát végeztünk...
-Végeztél!-javítottam ki.-Az egész a te ötleted volt! Mondd, miért töröd magad ennyire kettejük érdekében?
-Mert szeretem őket...-felelt egyszerűen. Elgondolkodtam a szavain. Rájöttem, hogy mekkora bunkó voltam. Folyton bántottam Lexy-t...
-Igazad van Harry! Te egyre bölcsebb vagy!-csóváltam hitetlenül a fejemet. Felálltam mellőle és kisiettem a szobájából. Egyenesen Lexy és Niall szobájába mentem. Halkan kopogtam majd benyitottam. Lexy az ágyban feküdt. Félig lehunyt pillái alól lesett rám. Niall nem volt sehol.
-Az Ír a konyhában van...-közölte a lány.
-Hozzád jöttem, ha nem bánod...
-Gyere csak.-vont vállat és megpaskolta maga mellett az ágyat. Lefeküdtem mellé és az öklömre támasztottam az állam.
-Tudod... Néha elég bunkó tudok lenni...-kezdtem bele.
-Aha...
-Bocsánatot szeretnék kérni. Kezdem átlátni ezt a helyzetet... Köszönöm, hogy boldoggá teszed Niall-t. Csak el szeretném mondani, hogy örülök, hogy köztünk vagy...-vakargattam zavartan a tarkómat.
-Köszi Zayn, ezt igazán jó hallani...
Adtam Lexy-nek egy puszit.
-Most megyek, csak ennyit szerettem volna.
-Rendben.-bólintott és az álláig húzta a takarót.
Az ajtóban találkoztam Niall-el. Épp valamit evett,... mintha ez olyan meglepő lenne...
-Te már megint...?
-Mi van? Fejlődő szervezet vagyok! Szükségem van a táplálékra...-hárított két falat közt. Csupa maszat volt.
-Oké egy-egy...-adtam meg magamat. A Szöszi elvigyorodott és betömte a pizza maradékát is.
-Van még belőle?
-Őhhh...
-Ne mondd, hogy megetted mindet?!
-Akkor nem mondom.-mosolygott ártatlanul.-Viszont van egy csirke tetem a fagyasztóban ami arra vár, hogy valaki elkészítse...-nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Szuper.-fintorogtam.-Még főzzek is rád...
Heves bólogatásba kezdett mire szőkés tincsei fel, le libbenve követték fejének mozdulatait.
-Szerintem lassan el kéne menned fodrászhoz...
-Már megkértem Christie-t, hogy csináljon vele valamit, azt mondta nemsokára megcsinálja csak előbb még ír egy email-t az anyukájának...-az Ír beleborzolt a hajába és eltűnt a szobájában. Én lementem a konyhába és nekiláttam a csirke megsütésének...

Meghoztam a 44.fejezetet :) Sajnos személyes okokból csak hétvégente tudok majd új részt hozni.... Mivel van rá egy hetetek, szeretnék kérni 15 komit ♥

44. Sötét...

(Harry szemszöge)

Mosolyogva búcsúztam Niall-től és Lexy-től. Louis átölelte a vállamat ahogy becsuktam az ajtót.
-Társasozunk?-kérdezte.
-Játszatok nyugodtan, én eléggé fáradt vagyok.-mentettem ki magam. Ez részben igaz is volt.
-Szó ami szó, eléggé fáradtnak is nézel ki.-bólintott Lou aggodalmasan.-Feküdj le és pihenj!
Felmentem a szobámba. Sötét volt kint vihar tombolt. Alighogy becsuktam magam után az ajtót, a földre roskadtam és sírva fakadtam. Úgy érzetem mintha kitépték volna a szívem. Négykézláb csúsztam az ágyig. Valahogy felküzdöttem magam és a párnámba fúrtam az arcom. A könnyek patakokban folytak le az arcomon. Erőt vettem magamon és az ablakhoz mentem. Homlokomat a hideg üvegnek döntöttem. A villámok egy pillanatra nappali fénybe vontak mindent majd a világ újra elsötétedett. Így volt ez velem is. Lexy jelenléte volt a villámok fénye. S ahogy eltűnt, úgy tűnt el a fény is. Egy kósza ötlet arra kényszerített, hogy kimenjek az erkélyre. Az eső végigsimogatta a bőrömet ahogy arcomat az ég felé fordítottam. Könnyeim az eső cseppjeivel vegyülve folytak végig arcomon. Kedvem lett volna a dühöngő viharba ordítani a bánatom. Ehelyett csak lehajtottam a fejemet és halkan sírtam. Kivágódott a szoba ajtó és Louis csörtetett be.
-Te sírsz?-nézett aggodalmasan az arcomra.
-Esik az eső Lou.-emlékeztettem.
-Kit akarsz te átverni? Azok ott könnyek.-szorosan átölelt. A vállára hajtottam a fejem és csukladozva sírtam tovább. Megnyugtató mozdulatokkal simogatta a hajamat.
-Igazad lehet...
-Na mond csak el mi nyomja ennyire a pici szíved...-leültünk két székbe és Tommo figyelmesen nézett rám.
-Nem igazán tudom...Azt hiszem beleszerettem, de ő elérhetetlen...
-Oh.-Lou megfogta a kezemet és gyöngéden megszorította.-Tudom, hogy nagyon fáj, de túl kell tenned magad rajta. Nem lehet mindenki a tiéd, és nézd! Niall boldog. Csak rá kell nézni. Nagyon passzolnak egymáshoz. Kiegészítik egymást. Tudom, nagyon szeretnél Niall helyében lenni, de Lexy-t nem lehet kettészakítani mint az utolsó szelet sütit. Ő Niall-hez tartozik, de ugyanakkor hozzád is. Csak sajnos nem olyan értelemben ahogy Te szeretnéd. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívéből. Mert igenis szeret, látom ahogy rád néz, ha veled van... Ugyanolyan fontos vagy neki mint az Ír. Tudom, hogy fáj, ugyanakkor azt is tudom, hogy nem szeretnéd őt elveszíteni, igazam van?
Válaszképp bólintottam mire folytatta a beszédet.
-Én ismerlek Harry, tudom mire mit reagálsz és, hogy mire mi lenne a feleleted. Hát most gondolj csak bele! Mit éreznél ha soha többet nem beszélhetnél vele? Ha nem láthatnád ahogy felcsillan a szeme nevetés közben?
Ahogy Lou beszélt, képek villantak a fejembe.
-Azt nem élném túl.-nyöszörögtem fájdalmas hangon.-Ne is mondj ilyet!
-Nyugalom!-csitított.-Ez csak egy elmélet. Ennek nem kell így végződnie...
Mély lélegzetet vettem majd lassan kifújtam. A vihar még mindig tombolt, s már mindketten bőrig áztunk.
-Tudom.-sóhajtottam fel.
-Bemegyünk?
-Menj csak. Én még maradok egy kicsit...

-De semmi hülyeség!-intett Lou. Adott egy puszit a homlokomra majd magamra hagyott. Hátradőltem a széken és a vihart néztem. Egy fülsiketítő dörgés rázta meg a földet. Ijedtemben nagyot ugrottam. Nyüszítés hangzott fel a medence felől.-Eddy kint van!-riadtam meg. Azonnal rohantam le a lépcsőn. Danielle utánam kiáltott valamit, de meg sem hallottam. Csak azon járt az eszem, hogy meg kell mentenem a kis vakarcsot. Kirobbantam az udvarra. Csúszkálva sprinteltem a medence irányába. Mivel nem volt semmi a lábamon, a talpamat felhasították az éles kavicsok. Nem törődtem vele. Észrevettem Eddy-t. Valahogy a medencébe került, s most vinnyogva és csapkodva próbált kikecmeregni, eredménytelenül. Gondolkodás nélkül ugrottam érte. Átöleltem ázott, vacogó testét és a medence széléhez úsztam. Kitettem őt a partra majd magam is kimásztam. Szegény nagyon meg volt rémülve. Felvettem a földről és sietősen visszamentem a házba. Eddy minden egyes dörgésnél összerándult.
Az ajtóban Liam és Louis várt egy-egy pokróccal. Liam átvette a kutyát, Lou pedig rám terítette a másik pokrócot. Christie már hozta is a forró teát. Dan és Liam eltűntek Eddy-vel engem pedig leültettek a kanapéra. Borzalmasan fáztam és a talpam is égett. A földre pillantva láttam, hogy véres lábnyomokat hagytam magam után a kövön. Rá sem mertem nézni a talpamra. Christie hozott egy elsősegély dobozt. Leült elém a földre és finoman az ölébe vette a lábamat. Egy nedves törülközővel finoman megtörölte, hogy eltüntesse a sárt és a koszt. Fel, felszisszentem.
-Ne haragudj!-kért bocsánatot.-Nagyon bátor voltál...
A fertőtlenítő nagyon csípte a lábamat. A lány óvatosan bekötözte a lábfejeimet majd hozott még egy bögre teát. Tommo aggódva vizsgálgatott.
-Nem tetszik nekem az arcszíned.-adott hangot gondolatainak kis idő múlva.-Elég sápadt vagy.
-Jól vagyok...-bizonygattam.-Lefekszem aludni.
A talpam élére álltam, mert másképp nem ment volna és a korlátba kapaszkodva felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és azon nyomban el is aludtam...
Másnap hajnalban ébredtem fel. Mindenem fájt és nagyon fáztam. Reszketve csavartam magam köré a takarót. A torkom rettenetesen kapart és fájt. Köhögnöm kellett.  Körülnéztem a szobában. Louis az egyik fotelban szunyókált. Nyílván egész este ott volt velem. Fogaim összekoccantak ahogy vacogva próbáltam kimászni az ágyamból. Ahogy a földre tettem a lábam, kis híján felüvöltöttem fájdalmamban. Louis felriadt és kómás tekintettel nézett rám. Horkantott egyet majd visszaejtette a fejét a szék háttámlájára és aludt tovább.
Nagy erőfeszítések árán levánszorogtam a konyhába. Szorosabbra húztam magamon a takaróm és töltöttem magamnak egy kis kávét. Leültem a kanapéra és elgondolkodva kortyoltam a keserű italt. Danielle sétált le Liam kinyúlott régi pólójában. Kócos, göndör haja vadul keretezte bájos arcát.
-Jézusom Harry! Pocsékul nézel ki!-kiáltott fel ahogy észrevett.
-Neked is jó reggelt!-válaszoltam morcosan. A homlokomra simította a tenyerét.
-Te lázas vagy! Azt hiszem van láz mérőm, várj egy percet.-felfutott az emeletre majd nemsokára egy láz mérővel tért vissza. Megmérte a lázamat. Hümmögve nézte a számlapot.
-Harminckilenc... az bizony láz, barátocskám. Nyomás az ágyba.-terelt. Louis épp akkor lépett ki a szobámból mikor mi odaértünk.
-Te jó ég!-kiáltott fel ő is. Ágyba dugtak és Lou hozott nekem egy láz csillapítót. Nemsokára a többiek is felébredtek. Zayn leült mellém az ágyra mikor kettesben maradtunk.
-Az egészségedet kockáztattad egy kutyáért mikor macskapárti vagy... Hogy is van ez?-vonta fel a szemöldökét. Vállat vontam és köhögtem egyet.
-Jófej kis dög...
-Igen, az.-bólintott Zayn.-Szükséged van valamire?
Pontosan tudta, hogy mire, vagy inkább kire lenne szükségem, de az lehetetlen lett volna.
-Jól esne egy kis tea.-feleltem.
-Hozom is.-magamra hagyott. Hátradőltem a párnán. Remegésem kezdett csillapodni. Nyílván hatott a gyógyszer...