Sziasztok most egy pár napig nem tudok részt hozni :/ Bocsi! Komizzatok :) Puszii ♥

43. Tűzijáték

(Lexy szemszöge)

Bekapcsoltam a rádiót és a lányokkal végighallgattuk az interjút. Ahányszor meghallottam Niall hangját, széles mosoly terült el ajkamon...
Miután befejezték, úgy fél órával, a srácok is megjelentek.
-Jobb lesz ha készülődsz!-közölte velem Harry ahogy beléptek az ajtón.
-Hova?-vontam föl a szemöldököm.
-Csak öltözzél.
Még mindig Niall kezeslábasában feszengtem.
-De ez olyan kényelmes!-húztam a számat. Niall rám mosolygott.
-Menj szépen Harry-vel.-kérte. Beleegyezően bólintottam és követtem a Fürtöskét fel a szobámba.
-Lássuk csak.-tárta ki a szekrényem ajtaját.-Itt kell lennie...-kutakodott.-Áhh! Meg is van.
Kivette a dobozt amiben Zayn ajándéka volt. Felém nyújtotta.
-Ezt vedd fel...-közölte.-Meg ezt.- nyújtotta oda a tornacipőt amit Liam-től kaptam.
-Mi ez az egész Harry?-kérdeztem, de engedelmesen kihámoztam magam a ruháimból. Hazza elfordult míg átvettem a fehérneműt. Mikor áthúztam visszafordult. Letérdelt elém és visszatette a szorító kötést a térdemre. A vállába kapaszkodtam ahogy rántott egyet a kötésen. Megszemléltem magam a tükörben. A fekete csipke tökéletesen simult a bőrömre. Harry mögém állt és  helyeslően bólintott.
-Niall elveszti az eszét ha meglát ebben.-veregette meg a hátsómat. Perverz vigyor ült ajkára és akkor sem hervadt le mikor belebújtam a ruhába. Jól kiemelte az idomaimat és ezt Hazza is szóvá tette.
-Csodálatosan nézel ki!-közölte ahogy megnéztem magam a tükörben. Átölelte a derekam és a szemembe nézett a tükörben. Sejtettem mi járhatott abban a Fürtös fejében. Adott egy puszit a fejem búbjára majd elengedett.
-Várj egy percet!-kiment a szobából és nemsokára egy hajvasalóval jött vissza. Leültetett egy székbe és míg várta, hogy felmelegedjen a hajvasaló, ügyesen tincsekre bontotta a hajam, hogy könnyebben kivasalhassa.
-Bár én imádom ha göndör a hajad,-magyarázta miközben az első tincseket vasalta-Niall kedvéért most kivasaljuk szépen...
Hagytam hadd csinálja amit akar, bíztam Harry-ben. Egyszer sem égette meg a fülem amiért felettébb hálás voltam. A One Thing-et énekelte miközben megcsinálta a hajamat.
-Ahhoz képest, hogy sosem vasalod a hajad, nagyon jól csinálod.-szólaltam meg kis idő után.
-Szoktam figyelni Liam-et, hogy csinálja...-vont vállat.-Kész is. Már csak egy kis szempillaspirál és tökéletes leszel...
Megcsodáltam magam a tükörben. Harry csodát tett.
-Köszönöm!-fordultam felé és egy nagy puszit nyomtam az arcára.-Isten vagy!
-Eddig csak félisten voltam. Mivel érdemeltem ki az "Isten" rangot?
-Hát... nem csak jól nézel ki, de ügyes is vagy.
-Oh köszi.-hajolt meg.-Igyekszik az ember.
Feltettem egy kis szempillafestéket majd együtt karöltve a nappaliba mentünk. A térdem pokolian szúrt, de nem panaszkodtam. Legalább már nem kellett azt az ormótlan gipszet viselnem. Zayn elismerően füttyentett ahogy meglátott.
-Jól választottam.-bólogatott akár egy kölyökkutya. Liam lenézett és elvigyorodott. A Converse csuka elmaradhatatlan volt.
-Én is.-mosolygott átölelve Danielle derekát. Christie félrevont egy picit a társaságtól.
-Csodásan nézel ki!-közölte velem. Láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét.
-Mi a baj?-tettem a karjára a kezem.
-Semmi, nem rontom el az estéteket! Érezzétek jól magatokat Niall-el!-mosolygott. Megigazította a szemüvegét és a lépcső felé pillantott. A Szöszi jött le Louis kíséretében. Sötétkék farmer volt rajta, piros cipővel meg egy kockás ing, felül lazán kigombolva hagyta az utolsó gombot szabadon hagyva ezzel a nyakát. Christie finoman meglökött mire magamhoz tértem. Odaléptem Niall-hez.
-Gyönyörű vagy!-sóhajtott fel ábrándosan ahogy meglátott. Felém nyújtotta a kezét s én megfogtam azt.
-Köszönöm.-jöttem zavarba.
-Felnőttek a kicsikéim!-dramatizált Lou. Liam megveregette a vállát.
-Itt a kocsi.-közölte Harry aki épp akkor jött be a házba. A Szöszivel karöltve kiléptünk a villából.
-Vigyázzatok magatokra!-Hazza egy kulcsot nyújtott át Niall-nek.-Jó szórakozást srácok.
Beszálltunk az autóba, a sofőr kihajtott a kapun.
-Hová megyünk?-nézelődtem még mindig a Szöszi kezét fogva.
-Majd meglátod.-ígérte Niall. Belenéztem azokba a ragyogó kék szemekbe és bólintottam. A város fényei bevilágítottak a kocsi ablakán.
-Itt jó lesz!-szólt Niall a sofőrnek, mire az megállította a kocsit. Kiszálltunk és sétálva indultunk tovább. Egy sarkon befordulva megpillantottam az Eiffel-tornyot. Gyönyörű volt. Ki volt világítva és úgy ragyogott mint egy csillag. Elállt tőle a szavam is. Niall egyenesen a Torony felé vezetett. Felmentünk egészen a legtetejére.
-Ez csodás!-az egész várost láttam alattunk elterülni. A fiú mögém állt és átölelt.
-Akárcsak te.-csókolta meg a nyakam. Jóleső borzongással bújtam hozzá. A nyakláncon, amit tőle kaptam, megcsillant egy lámpa fénye.-Gyere, együnk.-kézen fogott és egy csodásan megterített asztalhoz vezetett. Gyertyák szolgáltatták halványan a fényt. Egy nagy tál spagetti volt az asztal közepén. Olyan csábító illatot árasztott, hogy a gyomrom összerándult. Niall kihúzta előttem az egyik széket majd leült velem szemben. Bort töltött két kristálypohárba. Elgondolkodva nézegettem a vörös italt. Bíztam a fiú ízlésében úgyhogy tudtam, hogy a bor kellemesen édeskés lesz. Koccintottunk majd belekortyoltam az italba. Nem kellett csalódnom.
-Két hónapja találkoztunk először.-szólalt meg Niall.-Két hónap alatt mennyi mindent elértünk mi ketten... Örülök, hogy itt vagy velem. Olyat adtál amit talán meg sem érdemlek. Magadat...-kisfiús mosolyát villantotta rám. A szívem hevesen megdobbant.-Köszönöm...

Nem tudtam semmit mondani, így csak bólintottam. Nekiláttunk az evésnek. A spagetti isteni volt. Egyszerre emeltünk a szánkhoz egy falatot. Egy hosszú tészta kötötte össze a két villát, de ezt én nem vettem észre mivel épp a csillagokat néztem. Visszafordultam Niall felé mert az az egy szál tészta csak nem akart elfogyni. Boldog mosoly ült arcán ahogy közelebb hajolt hozzám. A tészta elfogyott, összeért az ajkunk. Ekkor tűzijáték robbant az esti égboltra. A szemhéjam mögött színes fények gyúltak.Éreztem Niall mosolyát a számon. Lassan visszahúzódott én pedig elmosolyodtam. Csendben ettünk, hosszú pillantásokat vetve egymásra. Ahogy végeztünk a Szöszi felsegített. Rejtett hangszórókból zene csendült fel.
-Felkérhetem egy táncra a hölgyet?-bókolt én pedig elpirultam. Megfogtam felém nyújtott kezét. Magához húzott és lassúzni kezdtünk. A térdem egyre jobban fájt. Fejemet a fiú vállára hajtottam. Esni kezdett az eső. A cseppek halkan koppantak a fémen. Hamarosan az egész Eiffel-torony egy hatalmas kopogó műalkotássá lett. A zene elhallgatott és minden sötétbe borult egy pillanatra. A vihar lekapcsolta az áramot.
-Menjünk.-tanácsolta Niall.
-Rendben.-egyeztem bele.
A Szöszi fogott egy taxit az utcán és beszálltunk. Számomra ismeretlen címet adott meg. A fiúhoz bújtam és a fejemet a mellkasán nyugtattam. Finoman cirógatta a hátamat a gerincem mentén. Röpke tíz percet autókáztunk majd a taxi megállt egy nagy épület előtt. A szakadó eső miatt nem igazán láttam mi az.
-Oké, két másodpercünk van beszaladni a ponyva alá.-közölte Niall majd kivágta az ajtót én pedig futásnak eredtem. Öt lépés, két másodperc, Öt liter víz a nyakamba. A Szöszi mellém ugrott. Ő is hasonlóképp festett. Már láttam, hogy az épület nem más mint egy hotel. Beléptünk majd egyből a recepcióhoz mentünk. Niall váltott pár szót a recepcióssal majd elindult a lift felé. Követtem őt.
-Itt fogunk aludni?-kérdeztem amint a sokadik emeleten kiszálltunk.
-Itt töltjük az éjszakát.-pontosított egy mosoly kíséretében.
-Ohh!-pirultam el ismét. Enyhe célzás volt.
A 220-as szobát kaptuk. Minő véletlen, az volt a szerencse számom. Rossz már csak nem sülhetett ki belőle. A Szöszi becsukta mögöttünk az ajtót.
A szoba nagyon szép volt. Hatalmas francia ágy foglalta el a nagy részét. Egy ajtó nyílott a fürdőszobába. Egyetlen hatalmas szekrény volt az egyik falnál. A falakat halvány bézs színűre festették.Az ablakból tökéletes kilátás nyílt az Eiffel-toronyra. Vagyis csak nyílott volna, de az eső, mint egy vastag gyapjú függöny, takarta el a kilátást. Levettem a cipőmet majd Niall pillantásától kísérve a fürdőszobába mentem, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Arra számítottam, hogy egy csapzott mosómedve fog rám nézni a tükörből, de kellemesen csalódtam. A sminkem vízálló volt és a hajam is egészen éppen maradt. Niall bejött utánam. Vizes haja borzasan meredt az ég felé. Mögém állt és végig csókolta a nyakam. Megborzongtam. A szívem hevesen dobogott. A fiú keze a derekamra simult. Maga felé fordított és felültetett a csap melletti pultra. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és magamhoz húztam. Összeért a homlokunk, mosolyra húzódott ajkam szomjasan tapadt a Szösziére. Reszkető kezem ügyetlenül bajlódott ingének gombjaival. Végül sikerült kigombolnom. Végigsimítottam immár fedetlen mellkasán. Lelöktem a válláról az inget majd visszatértem a mellkasára. Ujjaim fel le szántottak nedves bőrén. Keze ami eddig a lábam mellett pihent, most megindult felfelé a combomon, fokozatosan feltolva a ruhámat. A hajába túrtam, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Megcsörrent a mobilom, de nem nyúltam érte. Túlságosan jó volt magamon érezni Niall ajkát, mintsem hogy megszakítsam a pillanatot. A fiú már valahol a nyakamon járt.  Végigsimítottam erős hátán. Az izmok megremegtek érintésem alatt. Niall ölbe kapott és a hálószobába vitt. Szinte rá vetette magát az ágyra. A ruhámat még valahol útközben elhagytam. Pupillája kitágult ahogy végignézett rajtam. Ismét megcsókolt majd ajka levándorolt a kulcscsontomra itt-ott megharapva a bőrömet. Csípőm akaratlanul megemelkedett és halk sóhaj hagyta el ajkamat...

Na sziasztook :D A 42.-re kaphatok megint 12 komit? :O :D Jó olvasást!

42. Minden tökéletes

(Lexy szemszöge)

Egy hét telt el azóta, hogy Francia országba jöttünk. Végre kezdtem úgy érezni, hogy minden jó. Harry-vel szoros barátság alakult ki köztünk. Niall nem féltékenykedett és úgy láttam Hazza is örül. Megismerkedtem Danielle-el is. Igazán nagyon kedves lány....
Korán ébredtem fel reggel, de addigra Niall már eltűnt mellőlem. Pedig általában én keltem korábban. Nagyot nyújtóztam és lecsoszogtam a nappaliba. Senki nem volt lent, viszont várt rám egy tányér frissen sült gofri. A tányér mellett nagy bögre habos kakaó. A bögre alatt egy papír. Leültem és egy gofrit rágcsálva olvasni kezdtem a lapon lévő üzenetet.

Lexy!

Nem akartunk felkelteni mert elég rosszul néztél ki. A srácokkal elmentünk körbenézni Párizsban. Dél körül jövünk. Engesztelésképp amiért nem vittünk magunkkal, Liam sütött gofrit. Mivel Christie mondta, hogy nutellával szereted, ezért odakészítettük neked a konyha pultra. Vigyázz magadra míg nem vagyunk veled, Eddy kint van a kertben, ha netán keresnéd.

Nemsokára jövünk, addig pihenj csak!

 Zayn, Christie, Harry, Liam, Louis

Csók: Niall

UI.:Én miért nem csókolhatom?-Louis :D

Elmosolyodtam és magamhoz vettem a nutellát. Megettem a gofrit majd bekapcsoltam a Tv-t. Épp egy zene csatorna ment.
-Legújabb híreink.-kezdett bele a műsor vezető. Egy hosszú, szőke hajú nő volt. Virágmintás ruhában.- A One Dierction-t  látták a párizsi reptéren két ismeretlen hölgy társaságában.-ekkor felvillant a képernyőn rólunk egy kép amint épp a csomagjainkat vesszük át.-Informátorunk látta amint a banda szőke szépfiúja Niall Horan heves csókot vált az egyik lánnyal. Egyenlőre még nem hozták nyílvánosságra kapcsolatukat, de azt hiszem, ez a kép nagyon beszédes.-itt egy olyan képet mutattak amin épp Niall-el csókolóztam. Elképedve bámultam a képernyőt. Nem akartam hinni a szememnek. Megkerestem a telefonom és felhívtam Niall-t. A második csöngés után felvette.
-Ciao bébi!-ez Harry volt.
-Szia. Niall hol van?
-Ühm, ő most nem tud beszélni. Mi a baj?
-Mi az hogy nem tud beszélni?
-Az, hogy épp el van foglalva egy csapat rajongóval akik hevesen meg akarják szabadítani a ruháitól. A sapiját már lenyúlták.
Körbenéztem. Niall Chicago Bulls sapkája az asztalon hevert.
-Az kizárt mert itt a sapkája.-ráztam meg a fejem.
-Őhhh...-Hazza kamuzott.
-Add oda Niall-t!-követeltem.
-Később visszahívlak, puszi!-kinyomta mielőtt bármit is tehettem volna. Megpróbáltam még egyszer hívni, de nem vette fel senki. Morcosan a kanapéra hajítottam a telóm ami azon nyomban meg is csörrent.
-Te jó ég!-ez Nelli volt az egyik barátnőm.-Láttalak a Tv-ben! Ez igaz?
-Nyugi! Szia Nell. Igen az, de kérlek ne terjeszd még jobban el!
-Oké, persze! Hát ez nagyszerű! Istenem te mázlista! Mégis, hogy kerültél oda???
-Ez hosszú! Kimentünk Írországba Krisztivel és ott találkoztunk a srácokkal. Niall és én eléggé egymásra hangolódtunk... Most meg itt vagyunk Francia országban, mert nemsokára itt a srácok szülinapja és bulizunk, röviden ennyi.
-Baró! Akkor neked izgi a nyár. Hallod, Sátán-a kutyája- majdnem megette a papucsomat, tudod azt a feketét, azt hittem menten kibelezem!
Felnevettem. Hiányzott már Nelli hangja.
-Az úgy jó!
-Ó, le kell tennem, mert anyu idegbeteg lesz ha megtudja, hogy külföldre telefonálok. Majd írj ha leszel Facebookon.
-Oké. szia.
-Szia.
Letettem és visszaültem a kanapéra. Épp egy jó szám ment ezért felhangosítottam. The Wanted-Chasing the Sun...
Szerettem ezt a számot így hangosan énekeltem a fiúkkal.
-I never, I never down. Live forever, forever and you around...-belenyilallt a fájdalom a bordámba, de nem törődtem vele, felugrottam a kanapára és énekeltem tovább.-...Chasing the sun!
Mivel ez a zene eléggé felpörgetett és mivel a ház rendelkezett egy hatalmas hifi berendezéssel ezért úgy döntöttem zenét fogok hallgatni. Mivel a nagybátyáim értettek az ilyesmihez ezért nekem sem okozott nagy gondot összeszerkeszteni a telefonom a hifivel. Kiválasztottam a kedvenc lejátszási listámat és jó hangosra állítottam. Nem kellett csalódnom. Az egész villa rengett a felcsendülő daltól. Először Skrillet-Hero-ját hallgattam meg majd ezt követte a Monster is. Rock-ot hallgattam mert ez illett a hangulatomhoz. Ezek után ment egy kis Hollywood Undead...
Fürdőruhát vettem és kimentem a medencéhez. Leügyeskedtem magamról a kötést és megszemléltem a lábamat. A műtét hegei vadhúst eredményeztek. Undorodtam tőle, ugyanúgy mint a mellkasomat csúfító hegektől. Kizártam a sebek képét a fejemből és besétáltam a medencébe. A víz kellemesen hűs volt. Egy órát pancsikolással töltöttem majd kényelmesen visszasétáltam a konyhába.
Épp egy nutellás kést forgatva énekeltem a WMYB utolsó refrénjét mikor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Harry állt vigyorogva a konyha ajtajában. Egy pillanatra megtorpantam majd vállat vontam és énekeltem tovább. AFC-Mennyország. Sokan mondták már, hogy Tomival jól összeillik a hangom és ha együtt éneklek a hifivel az felért egy duettel. Láthatólag Hazzának is tetszett.
-Nekem a mennyország...-énekeltem és egy újabb adag nutellát varázsoltam ki az üvegből. Harry közelebb jött. Fogalmam sem volt miért néz annyira míg rá nem jöttem, hogy még mindig bikiniben vagyok.
-Hé!-szóltam rá.- A nyelvedet azért ne lógasd!
-Csak egyszer!-intett az ujjával.-Hadd lássalak fedetlen felsőtesttel.
-Én már láttam!-vágta rá Niall aki épp akkor jött be.
-Ami azt illeti, én is.-csatlakozott Louis vigyorogva. Liam tarkón vágta és beállt a nyálát csorgató kanok közé. Már csak Zayn hiányzott, de ő sem váratott sokáig magára.
-Elmehettek a...-morogtam és felkaptam egy törülközőt. Mind az öten kezdték kényelmetlenül érezni magukat a nadrágjukban én meg ott álltam előttük egy bikiniben, vizesen. Niall megindult felém. A vállára kapott és diadalittas vigyort villantott a többiek felé.
-A zsákmány az enyém!-kiáltotta harciasan.
-Tegyél le!
-Nem-nem!
-Niall, ha nem teszel le, beleharapok a hátsódba!
-Úgysem mered!-elindult velem az emelet felé. Figyelmeztetésképp előbb aprót haraptam a hátába. Nem váltott ki túl nagy reakciót.
-Nem viccelek!-fenyegettem. Valamit mondott Írül, de nem értettem, viszont a hanglejtéséből rájöttem a lényegre. Küszködve próbáltam kiszabadulni.
-Hol vannak a lányok?-kérdeztem feladva a hiábavaló harcot.
-Vásárolgatnak ezt-azt.-vont vállat a Szöszi mire enyhén megemelkedtem a vállán majd vissza estem.
-Lennél olyan drága, hogy leteszel?
-Várj, hadd gondolkodjak... Neeem?
Nem tétováztam tovább oldalra lendítettem magam és beleharaptam Niall combjába. Felvisított.
-Agresszív nőstény!-tört ki.
-Adok én neked olyan nőstényt, hogy a nevedet is elfelejted!-fenyegettem.
-Félek.-tett le maga elé.-Nagyon félek!-biztosított.
-Akkor adj egy csókot te Ír vadállat!-öleltem át a nyakát.
-A hölgy óhaja parancs!-vigyorgott édesen és megcsókolt.
-Legalább ne előttem!-jajdult fel Zayn ahogy a saját szobájába igyekezve elhaladt mellettünk.
-Csukd be a szemed.-ajánlotta a Szöszi. Ismét megcsókolt majd kézen fogva bevezetett a szobánkba. Leült az ágyra és érdeklődve szemlélte amint kihámozom magam a vizes bikiniből. Nem zavart, hogy nem volt rajtam semmi, a szekrény ajtaján lévő tükörben megnéztem a sebeimet. Vállat vontam, jelezve, hogy nem tudok mit tenni majd előkerestem egy törülközőt a tusoláshoz. Niall keményen vívódott a férfiasság és a lovagiasság között. Kivágódott az ajtó és Harry lazán besétált.
-Niall el kéne intézni a...-kitágult szemmel nézett végig rajtam. Magam elé kaptam a törölközőt. Hazza a szemembe nézett és elmosolyodott.-Nekem van a legszebb legjobb barátom!-közölte.
-Köszi bébi!-kiáltott fel Louis aki épp elhaladt a folyosón. Fürtöske csak vigyorgott.
-Itt mindenki ilyen perverz?!-szisszentem fel.-Elég a szexualitásból egy időre! Kifelé!-parancsoltam.-Mindketten!-néztem Niall-re. Beletörődően bólintottak és távoztak a szobából. Beálltam a zuhany alá. Kisvártatva kopogtak a fürdőszoba ajtaján.
-Ha pasiból vagy, húzzál el!-kiáltottam ki.
-Danielle vagyok.-hangzott a válasz.
-Oh, akkor gyere csak.
Dan belépett a fürdőszobába. Leült a Wc ülőkére és vidám pillantást vetett felém.
-Mi a helyzet?-kérdeztem miközben besamponoztam a hajamat.
-Gondoltam beszélgethetnénk. Christie-t már megismertem, de veled még alig beszéltem pár szót.-a füle mögé simította rakoncátlan tincseit és kedves pillantással nézett rám.
-Igazad van.
-Nem bánod ha kicsit kikérdezlek?
-Nem.-nevettem fel.-Csak nyugodtan.
-Mit érzel Niall iránt?
Ilyen nyíltan még senki nem tette fel ezt a kérdést. Zavarba jöttem tőle. Kikukucskáltam a zuhanyzóból.
-Elég mély érzéseim vannak.-rágtam elgondolkodva a szám sarkát.-Niall számomra olyan mint... Mint a levegő... szükségem van rá.
Dan a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Jó hasonlat.
-Köszi.
-A srácoknak el kell menniük, felkérték őket, hogy adjanak egy interjút az egyik rádió állomásnak.
-Mikor mennek?-vontam fel a szemöldököm. Bekövetkezett az elkerülhetetlen. A fiúknak vissza kellett térniük a nyilvánosság elé. Még ha csak egy kis időre is...
-Kettőkor.Addig még van egy óra. Niall beszélni szeretne veled, mert valószínüleg kettőtökről is fogják kérdezni.
-Szerinted mi lenne a jobb? Ha egyenlőre tagadna vagy ha felvállalna?
-Én megjártam a poklot amiatt, hogy Liam-mel járok... A rajongók sok mindenre képesek. Ha Niall azt is mondja, hogy nincs köztetek semmi, azzal téged próbál majd védeni a gyűlölködés elől. Eleanor-ral mi folyton kaptuk a bántásokat, de szerencsére voltak olyan fanok is akik támogattak minket. Belőlük erőt lehetett meríteni. És persze sokat segített az is, hogy nagyon szeretem Liam-et.
-Igazán aranyosak vagytok együtt.-azon gondolkodtam elmondjam-e Dan-nak Liam kis bíztatását...?
-Köszönjük.
-Figyelj, van valami amit el szeretnék neked mondani,de félek, hogy bárkinek is elmondod...
-Nem fogom, ha te nem szeretnéd.
-Még Liam-nek sem?
-Még neki sem.-emelte esküre a kezét.
-Talán egy hete lehetett, még Írországban voltunk akkor... A srácok elmentek a rendőrségre mert ki akarták őket vallatni, Liam otthon maradt velem, hogy ne legyek egyedül. Akkor épp nagyon rosszul érzetem magam. A sebeim gyógyultak ugyan, de nyomot hagytak rajtam a hegek. Magyarán szólva gyűlöltem magam, bár azt még most is, szóval Liam leült velem beszélgetni és megpróbált meggyőzni az ellenkezőjéről. Amikor ez nem ment, tettlegességhez folyamodott.-végig Danielle szemébe néztem. Nem láttam rajta haragot.- Egy csók volt... egyetlen egy, olyasfajta tudod "Jajj, ne légy buta! Igenis szép vagy!" típusú csók...
-Kicsi Liam-em... Annyira édes...
-Nézd, kérlek ne...-elakadtam. Visszajátszottam a fejemben amit Dan mondott.-Mi? Nem haragszol...?
-Miért kéne haragudnom? Tudom, hogy mit érez irántam és azt is tudom, hogy te mit érzel iránta...
-Liam igazi barát... Olyan mit egy bátty, ott van ha szükség van rá...
Befejeztem a tusolást, elzártam a csapot és kiléptem a zuhany kabinból. Danielle odanyújtotta nekem a törölközőmet. Elvettem és bebugyoláltam magam vele.
Kimentünk a szobába. Liam az ágyon várakozott. Mikor meglátta Danielle-t felpattant és hozzá rohant.
-El kell intéznünk valamit!-sürgette a lányt. Dan bocsánatkérő pillantást vetett rám.
-Úgy látszik, mennem kell!
-Menj csak. Örülök, hogy beszélgettünk!
-Igen én is! Majd akkor nemsokára találkozunk...
-Rendben.-magamra hagytak a szobában. Ruha keresgélés közben a kezembe akadt egy doboz. Az a ruha volt benne amit Zayn-től kaptam. Mellette a fekete tornacipő ami Liam ajándéka volt. Elmosolyodtam. Niall jött be.
-Nemsokára el kell mennem egy interjúra...-kezdett bele.-Azt szeretném...
-Tudom.-bólintottam felé nézve.-Ne mondj semmit rólam, várjunk ezzel. Beszéltem erről Danielle-el és ő is ezt javasolta...
-Rendben. Nem szeretném, hogy neked is keresztül kelljen menni azokon amiken Danielle-nek...
Gyorsan elment letusolni én pedig addig felvettem egy sötétkék rövidnadrágot, fehér pólóval. Nedves hajamat lófarokba fogtam.
Niall egy szál törölközővel a derekán, vizes hajjal csörtetett ki a fürdőből. Kutakodni kezdett a szekrényében míg meg nem találta amit keresett. Magára rángatott egy boxert. Míg nem figyelt oda a fenekét csodáltam. Nem tehettem róla, olyan formás volt. Megnyaltam az ajkam és vissza fordultam a tükörhöz.
-Nem láttad véletlen a Chicago Bulls sapimat?-nézett rám a Szöszi. Átadtam neki a sapit. Benézve a a szekrényébe észrevettem azt a zászló mintájú kezes lábast amit a 6. xFactor videónaplóban viselt.
-Ó! Hadd próbáljam fel!-ugráltam.-Légyszi!!
-Mit? Ja!-vigyorgott. Leakasztotta a fogasról és átnyújtotta nekem. Levetkőztem és magamra vettem.
-Neked majdnem jobban áll mint nekem.-nézett rám Niall elvarázsolva. Megszagoltam a ruhát. Niall illata volt. Felvettem a kapucnit és a tükör előtt szemléltem magam. Tényleg jól állt. Legalábbis nekem tetszett.
A Szöszi énekelni kezdte az LMFAO-Szexy and I know it című dalát. Kicsit átköltve.
-You sexy and I know it!-vigyorgott rám. Felvett egy kék pólót, hozzá fekete farmert. Kinyitott egy másik szekrényt, hogy kiválassza a megfelelő cipőt. Öt polc volt tele cipőkkel. Kivett egy világoskék Nike magasított szárú sportcipőt. Leült az ágyra és felvette.
-Jó lesz?-kérdezett. Végignéztem rajta.
-Több mint jó.-biggyesztettem a fejére a piros sapiját. Megöleltem és adtam neki egy gyors csókot.
-Lexy segíts!-kiáltott fel Harry a saját szobájában.
-Mennem kell!-vontam vállat.-Jó leszel?
-Persze. Menj csak.
Átmentem Hazza szobájába. Egy szál boxerban rohangált fel-alá. A hajából csöpögött a víz.
-Harry!-kaptam el a karját ahogy elrohant mellettem.-Nyugi! A farmered a szárítón van, tegnap este ki lett mosva. A zakód ott van a széken és szerintem ez lenne hozzá a jó póló.-nyújtottam át neki egy fehér pólót.
-Istennő vagy!-ragyogott fel a szeme.-Amúgy jó a rucid...
-Köszi.-kerestem neki egy pár zoknit is. Míg ő felöltözött én előkerestem a hajszárítóját. Leült egy székre, hogy bekösse a cipőfűzőjét én pedig addig nekiálltam megszárítani a haját...
Utolsó simításként kicsit igazítottam a zakóján.
-Tökéletes.-biztosítottam.
-Lexy légyszi!-hallottam Zayn hangját.
-Azt hiszem másnak is szüksége van rám.-adtam egy puszit Harry-nek és mentem is Zayn szobájába. A srác a tükör előtt állt. Két pulcsi közt hezitált. Egy olyan tipikus Zayn-es fehér-kék dzseki és egy kötött szürke pulcsi közt.
-Szerinted?-nézett rám segély kérőn. Előbb az egyiket, majd a másikat tartotta maga elé.
-Ezek úgy tetszenek!-kaptam ki a szekrényből egy vörös dzsekit ami a kék-fehér pontos mása volt, annyi eltéréssel, hogy kék helyett vörös volt benne.
-Köszi, nekem is azok a kedvenceim...
-Szerintem válaszd a kéket.-ajánlottam miközben visszaakasztottam a szekrénybe a dzsekit.
-Oké.-Zayn bólintott és magára vette az említett ruhadarabot. Megfordult a tükör előtt.
-Ki ez a jó pasi?-vigyorgott a tükörképére. Ő is kapott egy bíztató puszit majd lementünk a nappaliba. Már mindenki ott volt. Még adtam egy csókot Niall-nek majd elmentek...

15 komi a 40.- hez (ha nem számítjuk az enyémet) ejha! Akkor emeljük a tétet! Meg lesz a 12 komi a 41.-re? :D

41. Francia ország, Ó te csoda!

(Liam szemszöge)

Kicsit sértette a büszkeségem, hogy Lexy legyőzött, de tényleg átkozottul jól harcolt.-Igazi harcos.-gondolkodtam miközben elmélyülten néztem ki a kocsi ablakán. Már valahol Francia országban jártunk.Lexy-re pillantottam. Niall vállára hajtotta a fejét és úgy aludt. A Szöszi szintén az álmok erdejében járt. Kár, hogy Hope nem jött velünk, de egy sürgős telefon hívás miatt azonnal haza kellett utaznia. Zayn zenét hallgatott és halkan dúdolta a dallamot. Louis és Christie szintén aludt. Én már tűkön ülve vártam, hogy végre megérkezzünk, mert tudtam, hogy ott vár rám Danielle.
Egy hatalmas kapun mentünk keresztül majd a Limuzin sofőrje hátra fordult.
-Itt is vagyunk.-zene volt füleimnek ez a pár mondat. Egy hatalmas villa előtt parkoltunk le. Harry sietett elénk. Lou ébred fel először. Kiugrott az autóból és Hazzához rohant. Hevesen megölelték egymást, én is csatlakoztam hozzájuk. Lassan mindenki más is előmászott a kocsiból.
-Nekem el kell mennem Párizsba...-kezdtem bele amint megszorongattam Harry-t.-Danielle...
-Liam!-a fülemnek legkedvesebb hangot hallottam meg a hátam mögül. Sarkon fordultam. Dan állt a lépcső mellett ami a ház ajtajához vezetett. Ott hagytam a srácokat és futva indultam felé. Ő is hasonlóképp tett. A karjaimba kaptam és megpörgettem a levegőben. Gyönyörű szemébe nézve elszállt minden bánatom. Ajkunk lágyan összeért. A csókba belevegyítettem majdnem két hónap minden vágyát és reményét. Lehunyt szemeim mögött csillagok robbantak ezer színnel árasztva el az elmém. Danielle sörényébe túrtam, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Ez hiányzott a legjobban. Érezni az illatát, az ajkát a sajátomon. Ahogy mély szeretettel a szemembe néz. Sírni támadt kedvem, annyira örültem neki. Egy könnycsepp gördült le az arcomon amit Dan nevetve törölt le.
-Ne sírj!-csókolt meg ismét. Már én is nevettem. Szorosan magamhoz húztam a lányt és arcomat a hajába temettem.
-Hiányoztál!-mormoltam.
-Te is nekem!
Kelletlenül elhúzódtam tőle egy kicsit, hogy bemutathassam a lányoknak.
-Lexy, Christie... ő itt Danielle a barátnőm.-szólaltam meg.
-Szóval te vagy Lexy?-lépett Dan az említett felé.
-Én lennék.-bólintott Lex. Danielle megölelte majd ennyit mondott:
-Niall egy mázlista. És akkor te vagy Christie, ugyebár.-kedvesem arcán angyali mosoly tűnt fel. A másik lányt is megölelte. Úgy láttam jól meglesznek. Dan Louis-hoz fordult.
-Tommo!-ölelte meg őt is.-Hallottam mi volt Eleanor-ral...
-Oh igen-Lou elkomorodott egy pillanatra.-, ez van.
-Nem tudom mi üthetett belé.-rázta Danielle a fejét.-Eddig olyan jó volt minden...
-Nem voltam elég jó.-vont vállat Louis majd mielőtt bárki bármit mondhatott volna, fogta magát és a csomagjaival együtt bement. Christie-re néztem mire ő vállat vont.
-Mit tehetnék?
-Mit tudsz?-Dan villámgyorsan Christie felé fordult.
-Majd elmesélem, ha kipakoltunk.-ígérte a lány. Mindnyájan bementünk. Észrevettem, hogy Harry messziről kerüli Lexy-t. Niall mindebből semmit sem vett észre, vagy csak nem akarta mutatni.
Eddy izgatottan szaglászott körbe. Azonnal beleszeretett Danielle-be...
 Felmentem abba a szobába amit nekem és Dan-nek jelöltek ki lakóhelyül. Kicsomagoltam a cuccaimat míg barátnőm Christie-vel beszélgetett. Aztán megkerestem Harry-t. Épp a borospincénél ólálkodott.
-Hazza!-szóltam neki mire felkapta fürtös fejét.
-Hmm?-nézett rám. Oda mentem hozzá.
-Most ezt fogod csinálni?-kérdeztem.-Kerülni fogod Lexy-t mintha leprás volna?
-Van jobb ötleted? Hallgatlak.
-Én...-gondolkodóba estem.-Ez akkor sem jó! Lexy-nek szüksége van rád...
-Nekem... nekem is...
-Harry.-magam felé fordítottam testvérem arcát.-Legyél a barátja, legyél ott neki, én látom mi történik veletek, illetve köztetek. Szüksége van rád, hogy talpra álljon. Niall mindent megtesz, de Lexy-nek szüksége van egy barátra, és ki lehetne jobb számára nálad?
-Szüksége van rám?
-Hát persze, hogy szüksége van Hazza!-öleltem meg a Fürtöskét.
-Annyira fáj Liam! Én ilyet még sosem éreztem! Mintha.. nem is tudom, mintha egy tüskés kéz simogatná a szívem...
-Ezt hívják plátói szerelemnek cimbora.-veregettem meg a vállát egy keserű mosoly kíséretében.
-Van rá gyógymód?-nézett rám Harry segély kérőn.
-Az idő, barátom, az idő az egyetlen gyógymód...
-Akkor várok.
-Addig is... gyerünk be. Lexy-t se felejtsd el!
-Hogy is tehetném?-nevetett fel szívből Hazza. Elmosolyodtam és visszamentünk a hatalmas házba.
Későre járt már, de Niall nyavalygott, hogy ő bizony éhes ezért segítettem Harry-nek a főzésben. Danielle és Christie még mindig nem kerültek elő. Zayn egyedül üldögélt a medence szélén. Niall és Lexy xBox-oztak. Louis pedig Eddy-vel játszadozott kint az udvaron.
-Igazad volt...-szólalt meg Hazza hirtelen.
-Miben?-kérdeztem miközben megmostam a kezem.
-Tényleg szükség van rám...  Ez jó, nem?
-De, az...
-Kész a kaja!- erre Niall felpattant és a konyhába vágtatott.
-Istenek vagytok!-kiáltott fel hálásan ahogy körbe szimatolt. Segített megteríteni, hogy minél hamarabb ehessen. Az étkező, csak úgy mint a villa többi része, hatalmas volt. Lexy elment szólni a lányoknak míg Harry Zayn és Louis felé vette az irányt...
Alig tudtam figyelni az evésre. Végig Danielle-el szemeztem. Hasonló gondolatok jártak mindkettőnk fejében...
Előbb végeztem mint ő ezért gyorsan felrohantam a szobába, hogy előkészítsem a terepet. Előrelátóan vettem virágot és gyertyákat. Szépen elrendeztem mindent.
Kisvártatva nyílt az ajtó. Dan mosolyogva lépett be. Halkan becsukta maga után az ajtót. Kiléptem az árnyékból. Egymással szemben álltunk. Végigsimítottam az arcán. Körülrajzoltam az állának vonalát. Közel hajoltam. Leheletünk összekeveredett. Először csak óvatosan összeért az ajkunk majd a puszi lágy csókká alakult. Danielle hozzám simult én pedig szorosan átöleltem őt. A szívem úgy vert, hogy attól féltem Dan meghallja. Felemeltem őt a karjaimba és az ágyhoz sétáltam. Úgy fektettem le mintha attól félnék, hogy eltörik. Végigsimítottam Danielle csípőjén miközben apró csókokkal borítottam el a nyakát. Közben szépen lassan megszabadultunk a ruháinktól...
Visszafogtam magam, minden egyes érintést hosszan elnyújtva. Addig addig húzva míg már mindketten majd meg vesztünk az egyesülésért...
Később mikor már minden csendes volt és Dan is elaludt felkeltem és kiosontam a szobából. Rettentő szomjúság gyötört. Lefelé menet majdnem eltévedtem, de aztán még időben visszafordultam a helyes útra.
A konyhában töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Mohón kortyoltam a hűs italt. Végre tökéletesen boldog voltam. Nem tudtam meddig fog ez tartani, de kiélveztem míg lehetett.
 Kuncogást hallottam a lépcső felől, beugrottam egy földig érő függöny mögé. Óvatosan kilestem. Lexy szökdécselt le a nyomában Niall-el. A fiú felkapta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. Esélyem sem volt felosonni és ha akkor kilépek a függöny mögül az elég érdekes helyzetet váltott volna ki. Akaratlanul is egy heves konyhai jelenet szemlélőjévé váltam.  Nagyot nyeltem mikor vetkőzni kezdtek. Szinte vibrált a levegő az energiától ami a testükből áradt. Lexy halkan felkuncogott és megharapta Niall vállát. Felém pillantott, egyenesen a szemembe nézett.
-Tűnés!-formálta némán a szavakat. Óvatosan kiléptem a függöny mögül, Lexy még egy utolsó pillantást vetett rám majd vad csók csatába kezdett a Szöszivel. Kihasználtam az alkalmat és nesztelen léptekkel felosontam az emeletre. Még hallottam Niall fojtott nyögését.-Ezek ketten olyanok mint a nyulak!-gondoltam miközben bementem a szobába. Danielle alig látszott ki a takaró alól. Lefeküdtem mellé és nyomban el is aludtam....
-Te mit keresel itt?-hallottam meg korán reggel azt a lehetetlen Louis-os visítást amit ilyenkor utáltam hallani.
-He?-nyitottam ki fél szememet.
-Szia édes.-Lou angyalian vigyorgott rám az ágy másik feléről. Úgy megijedtem ettől a ténytől, hogy majdnem leestem az ágyról.
-Hogy kerültél ide?-kiáltottam fel.
-Nagyobb kérdés, hogy TE hogyan kerültél ide?-vonogatta a szemöldökét. Körbenéztem. Nem volt ismerős a terep.
-Eltévedtem.-morogtam. Kimásztam Louis mellől és kitámolyogtam a szobájából a nevetésétől kísérve.
Megkerestem a saját szobámat és bebújtam Danielle mellé. Hamarosan ismét elszenderedtem....

Szeretnék kérni 10 komit a 40. - hez! Tudom, hogy meg tudjátok csinálni :D

40. Ilyen ez a pop szakma...

(Christie szemszöge)

Az ajtó csapódását hallottam majd besüppedt az ágyam és egy ismerős illatot érzetem meg. Mielőtt mozdulhattam volna, támadóm a fülemhez hajolt.
-Ne mondj semmit, csak veled akarok lenni!-súgta egy rekedtes hang. A takaróm eltűnt rólam. Kinyitottam a szemem és Louis felé fordultam. Ő finoman megcsókolt és végigfuttatta kezét az oldalamon, le a combomig majd vissza. Halkan felsóhajtottam és a hajába túrtam. Egyre szenvedélyesebben csókolt. A hátamra fordított majd fölém hajolt. Körmöm barázdákat vájt a hátába. Ágyékunk összepréselődött. Lou megszabadított a ruhámtól majd visszatért oda ahol abbahagyta. Gondolataim tovaszálltak csak az érzésekre koncentráltam. Ahogy csókolt, ahogy magához húzott. Csípőjének heves és mégis gyengéd mozdulatai... A mennyországba repített magával... Halk nyögése a hajamban... Jóleső borzongás futott végig a gerincem mentén. Teljesen kipihentnek éreztem magam...
Louis izzadt, forró teste holt súlyként szegezett a matrachoz. Nem bántam, egy cseppet sem. Selymes hajával játszottam míg az ő keze az én hajamban indult felfedező útra. Ajka az enyémmel egyesült egy tüzes csókban.
-Christie nem tudod hol...-Liam benyitott.-Ó basszus! Bocsi! Majd visszajövök később.
-Ma mindenki, mindenkire rányit?-morogta Lou miközben már az alsónadrágjáért kutatott.
-Ezt, hogy érted?-vontam fel a szemöldököm miközben a szemüvegemet kerestem.
-Nem érdekes.-vont vállat a srác miközben magára rángatta a ruhadarabot.-Lent találkozunk.
-Oké.-bólintottam. A fürdőszobába mentem, letusoltam, fogat mostam majd felöltöztem. A kedvenc narancs színű trikómat vettem fel egy fekete rövidnadrággal és strandpapuccsal. Lementem a konyhába. Liam épp felüléseket csinált miközben egy sport csatornát nézett. Foci ment, Magyar foci. Ezen meglepődtem. Leültem egy fotelba Liam közelében és nézni kezdtem a meccset.
-Bocsi az előbbiért!-szabadkozott a srác két felülés között.-Nem tudtam, hogy...
-Semmi gáz.-mosolyogtam, hogy megnyugtassam.-Szereted a Magyar focit?
-Aha. Most Debrecen játszik Szeged ellen.-aranyos volt ahogy kimondta a a városok nevét.-Eddig 1-0 az állás, de Szeged szépen javít ahogy látom. Kár, hogy nem nagyon értem amit mondanak.
-Fordítsam neked?-kérdeztem miközben egy almát kezdtem el rágcsálni.
-Csak ha nem nagy gond.-nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Persze.-bólintottam. A meccs hátralevő részében játszottam a bemondó szerepét. Közben a többi srác is körém gyűlt mert így jobban izgatta őket a dolog, hogy végre értették is mi a helyzet. Aztán persze Szeged győzött. Liam nagyon hálás volt nekem én meg csak mosolyogtam.
-Jut eszembe, mit akartál reggel?
-Ja,-elpirult-hogy nem láttad-e a hajvasalómat?
-Utoljára a konyhában láttam, mikor főztem, hogy került egyáltalán oda?
-Zayn.-nézett mindenki a szépfiúra.
-Mi van? Nem is én... Ja, de én voltam, bocsi...-vont vállat.
-Srácok én nem akarok senkit sürgetni, de este nyolckor indul a gépünk...-szólt közbe Liam.
-Hova?-kérdeztük szinte egyszerre.
-Hát Párizsba.-felelt a srác mintha ez olyan magától értetődő volna.
-Minek megyünk mi oda?
-Mert szerveznek nekünk egy bulit. A mi tiszteletünkre Louie...
-És hiányzik Harold!-tört ki Lou.
Lexy felszisszent és az ablakhoz sántikált. Kinézett a kertbe. A csuklóján lévő lánccal babrált. Niall mellé lépett és átölelte. Lexy szorosan hozzábújt és a fiú mellkasába temette arcát. Niall rám nézett és keserűen elmosolyodott. Vállat vont majd maga felé fordította a lány arcát. Lexy a szemébe nézett mire Niall finoman megcsókolta. Szép pillanat volt. Töprengésemből Tommo rázott fel.
-...Jössz?-kérdezte.
-Mi? Hova?-kaptam észbe.
-Te nem is figyeltél rám? Csúszós a fürdőszoba padlója.-szúrta közbe.
-Mi van?
-Semmi.-rázta a fejét.-Csak azt kérdeztem jössz-e pakolni...?
-Igen.-még egy pillantást vetettem Niall-re és Lexy-re majd felmentem Lou szobájába, hogy segítsek neki csomagolni aztán ő is segített nekem.
Pakolás közben igencsak elgondolkodtam így nem vettem észre, hogy Lou mire készül csak akkor mikor már késő volt. Felkapta az egyik melltartómat és kirohant a szobából.
-Louis!-kiáltottam utánna.Szerencsére még a folyosón sikerült leterítenem mielőtt bármi zűrt csinálhatott volna. Lou sikoltozott és az életéért könyörgött.
-Kérlek, kérlek ne egyél meg! Ó hatalmasságoságos sárkány, könyörülj!-nyöszörögte ahogy ráültem a hátára.
-Milyen sárkány?-kezdtem el csikizni.
-Neeee! Megöl! Végem van, vééégem vaaan!!!-dobálta magát a srác nagy nevetések közepette. Zayn kinézett a szobájából.
-Idióta...-forgatta a szemét és visszament. Elvigyorodtam és folytattam Louis kínzását.
-Kérleeek! Kérleeeek!-könyörgött.-Liaaaam!-kiáltott segítségért. Az említett megjelent a folyosó végén.
-Hé!-akárha egy dühödt bika száguldana felém, Liam leszegte fejét és futásnak eredt. Tudtam, hogy ebből nem szabadulhatok ki nyertesen egyedül.
-Lexy! Hope!-kiáltottam. Két barátnőm azonnal a megmentésemre sietett. Lexy, ügyelve fájós lábára, teljes súlyával Liamre ugrott. A fiú megbotlott, de nem esett el. Maga elé penderítette a lányt.
-Táncoljunk!-hangjában kihívás volt.
-Bírni fogod?-ismertem ezt az arcot. Lex harcolni akart. Ragadozószerűen kivillantotta fogait és támadó pózba helyezkedett.
-Liam, az nem jó ötlet.-tudtam, hogy Lexy mire volt képes. Nem egy edzését végig néztem. Még így is képes lett volna elbánni a fiúval.
-Nem ilyedek meg egy lánytól!-felelt a srác és ő is beállt.-Különben is a Magyar bokszolók...-kezdett bele.
-Fél óra múlva a hátsó kertben.-húzta résnyire Lexy a szemét.-Szét fogom rúgni a segged! Christie gyere velem.
-Majd meglátjuk. Hozzál zsepit mert sírni fogsz kislány!-fenyegette Liam játékosan.
-Majd meglátjuk.-leszálltam Louis-ról és követtem Lexy-t a szobájába.
Niall épp pakolászott ahogy beléptünk.
-Mi a helyzet?-nézett fel. Arca portól volt maszatos.
-Bunyó lesz.-vetette oda hanyagul barátnőm. A Szöszi rám nézett.
-Liam kritizálta a Magyar bokszolókat.-magyaráztam.
-Basszus, ezt nem gondolhatod komolyan!-Niall riadtnak tűnt. Lexy odalépett mellé és vadul megcsókolta.-A lábad...
-Semmi baj a lábammal, ne aggódj, volt már rosszabb is!-vont vállat a lány és előszedte a holmiját.
-Hagyd, úgy sem tudod lebeszélni.-vontam vállat tehetetlenül. Megigazítottam a szemüvegem majd segítettem Lexynek átöltözni. Egy mélykék rövidnadrágból és egy sportmelltartóból állt az öltözete. Öklét bandázs védte lábfejének egy részét a boka fogó fedte. Még összekötötte a haját és megszorította a térdét védő kötést majd felegyenesedve csak ennyit mondott:-Készen állok!
Niall még mindig össze volt zavarodva, de azért követett minket a hátsó kertbe.
-Biztosan ezt akarod?-súgtam oda Lexy-nek.
-Hé! A pasas szidta a hazámat!-pillantott rám zöld szemeivel.-Majd kap egy olyan óriáscsizmát mint amilyet Randy Orton kapott Sheamus-től és megnyugszik.
-De az pankráció!-kuncogtam.-Még a thaiboxnál sem megengedett!
-Csak vicc volt! Elintézem!
Liam már kint volt. Rajta csak egy rövidnadrág volt. Ránk pillantott és elvigyorodott.
Zayn kijelölte a ringet majd Lexy és Liam kezet fogott. Niall színtiszta ideg volt. Hope csak vigyorgott. Tudta mi lesz a meccs kimenetele.
-Nyugi Ír!-ültettem le a Szöszit egy székre majd mellé ültem.-Nem lesz gáz!
-Hölgyeim és uraim!-kiáltotta el magát Zayn.-A kék sarokban a rettenthetetlen és írtó dögös bokszoló, Liam Paaaayne! A piros sarokban a harcos hölgy, a thaiboxos aki nem riad meg semmitől, Lexy Stoooone!

Louis idegesen toporgott. Már megkötöttük a fogadásokat. Én természetesen Lexy-re adtam a voksom. Bíztam benne, hogy nyerni fog. Liam úgysem bántaná.
Természetesen felvették azt a bigyót ami a fejüket védte és Liam öklét kesztyű fedte. Először Lexy megadta a tiszteletet a mesterének majd a hagyományos tánc következett a Ram Muay amivel megtisztította a lelkét a félelemtől. Volt egy CD-je amin az ehez használatos zenéket tárolta s most ez adta a harchoz az aláfestő muzsikát.
 Előbb csak kerülgették egymást.
-Üsd ki bébi!-morogta Niall mellettem mire elmosolyodtam. Lexy szinte táncolt a ringben. Alig lehetett észrevenni, hogy a bal lábára sántít. Liam követte a mozgását. Barátnőm oldalra táncolt a fiú jobb egyenese elől majd egy rúgást intézett Liam térd hajlatába. A srác ezzel nem tudott mit kezdeni mivel az ő stílusában nem volt benne a rúgás. Kissé megroggyant a térde, de tartotta magát.
Egy ütés találta el Lexy állát. Erre kicsit össze rándultam, de szemmel láthatólag ez csak olaj volt a tűzre, hogy a lány még keményebb legyen. Ismét rúgott majd egy ütés következett amit Liam kivédett. Ismét körözni kezdtek egymás körül. Most a fiú támadt- Niall a szék támlájába markolva nézte az eseményeket.
-Meg tudod csinálni, meg tudod csinálni! Ó Istenem segíts Lexy-nek elég erőt gyűjteni, hogy vegye az akadályokat!-mormolta akár egy imát. Lexy-t telibe találta az ütés. Enyhén hátrébb lépett. Liam nem hagyta menekülni, egy ütés sorozatot mért rá amit Lex nagy nehezen hárított. A lány megelégelte a táncolást szemmel alig követhető apró mozdulatot tett, kivédte Liam ütését majd elkapva a karját a földre sodorta. Sántítva bár, de megkerülte és satuba fogta a fiú lábát. Olyan nyomást gyakorolt rá ami még nem volt fájdalmas viszont elég kellemetlen ahhoz, hogy Liam-et feladásra kényszerítse.
-Gyerünk Liam!-kiáltott közbe Louis.-Nem verhet meg egy LÁNY!!!!
Ám vége volt, Liam háromszor a földre csapott a tenyerével, jelezve, hogy vége, mire Lexy elengedte.
-Tartozol egy bocsánat kéréssel.-szólaltam meg ahogy melléjük értem.
-Igaz, elismerem, a Magyarok tudnak bokszolni, de ez csalás volt! Én nem tudtam mit reagálni a rúgásokra.
-Az a te bajod Li!-ölelte meg a srácot Lex.-Én győztem...

Na látom össze tudtátok hozni a komikat :D Itt a 39. fejezet :P Jó szórakozást :)

39.Csend...

(Lexy szemszöge)

Niall feje az ölemben volt. A kanapén ültünk és Tv-t néztünk. Közben a hajával játszottam. Imádtam a selymes szőkés tincseket babrálni. Niall helyeslően morgott miközben mutatóujjával a lábamat cirógatta.
-Menjünk el sétálni...-kértem. Úgy örültem, hogy nincs az a hatalmas gipsz a lábamon ami miatt mozogni is alig tudtam. Most ki akartam használni minden alkalmat.
-Rendben.-bólintott rá a Szöszi. Magamhoz hívtam Eddyt és elindultunk. Ujjainkat összekulcsoltuk és mosolyogva néztük az ugrándozó kutyust. Már sötétedett, erős deja vu érzésem volt. Közelebb is bújtam Niall-hez. Ő szorosan magához ölelt.
-Ne félj!-súgta a fülembe.-Nem érhet semmi baj míg velem vagy!
Felnéztem a fiúra és elmosolyodtam. Valóban így éreztem. Leültünk egy padra a parkban és hagytuk, hogy Eddy kedvére rohangáljon...
A szívem hatalmasat dobbant ahogy Niall megcsókolt. Elfelejtettem mindent. A bajokat, Harry-t, kizártam a külvilágot. A Szöszi ujjai a hajamba szántottak. Körülöttünk szikrázott a levegő. Szerettem ezt az őrült szőke Ír srácot. Olyan mély érzéseket keltett bennem amilyeneket nem is tudtam, hogy képes vagyok érezni.
-Mondani akarok valamit...-súgtam két csók között.-Azt hiszem...-gyönyörű kék szemébe néztem.-Niall be kell vallanom valamit...
Pár másodpercig egymás szemébe néztünk majd ismét megcsókolt.
-Nem kell semmit mondanod.-súgta a fülembe. Átölelt és az állát a fejemnek támasztotta. Mélyen beszívtam bőrének kellemes illatát. Végre biztonságban éreztem magam. Ott és akkor semmi nem történhetett volna jobban. Végre tisztáztam magamban a Niall iránt érzett szeretetemet. Önző módon nem gondoltam senki másra. Most az egyszer, de nagyon jól esett. Ugyanakkor azt is elhatároztam, hogy kerítek valakit Hazza számára. Mindkét fiút nem tarthattam meg és a szívem Niall-hez húzott. Harry vállt az én legjobb barátommá...persze ennél jóval többet jelentett, de az már megfogalmazhatatlan lenne.
-Min gondolkodsz?-törte meg a csendet a Szöszi.
-Kyle-on járt az eszem...-hazudtam.
-Ohh, még nem is mondtam, elkapták. Egy jó darabig nem lesz vele gondunk. Azért kellett elmennünk a rendőrségre is. Most már minden el van rendezve.-nyugtatott meg. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-A rémálomnak vége...
-Vagyis minden olyan lesz mint régen?-kérdezte Niall reménykedve.
-Igen.-bólintottam és ismét megcsókoltam. Én is ebben reménykedtem. Megszólalt a mobilom.
-Szia Anya!-szóltam bele. Kicsit eltávolodtam Niall-től.
-Szia, mi a helyzet? Jobban vagy már?
-Jobban, sokkal jobban.-mosolyogtam.
-Ennek örülök. Ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak, de elszakadt a telefonom töltője és ma ment be a nagybáttyád a városba újat venni.
-Semmi gond, azt a vacakot már csak egy szál tartotta úgyis a helyén.-nevettem. Anya is velem nevetett.
-Igazad van, jut eszembe keresztanyád panaszkodott, hogy nem tud elérni úgyhogy jó lenne ha fellépnél Facebookra még a napokban.
-Oké.-egyeztem bele. Igaz ami igaz, elég rég néztem már meg, hogy vannak-e fejlemények.-Mást nem mondott?
-Nem, viszont Szandit már várják haza. Zoli kérdezte, hogy mikor jön...?
-Nem tudom, majd beszélek vele erről és hívlak.
-Rendben, most leteszem.
-Oké, majd beszélünk. Szia, szeretlek.
-Én is! Szia.
Visszafordultam Niall-hez. Épp a telefonját nyomkodta. A fény megvilágította az arcát. Olyan volt mit egy kis angyalka.
-Indulhatunk?-nézett rám hirtelen.

-Persze.-füttyentettem Eddy-nek majd hazamentünk. Mivel fájt az oldalam, vettem be egy fájdalom csillapítót majd kettesben megvacsoráztunk a Szöszivel. A többiek már rég aludtak. Niall segített elmosni a tányérokat. Christie kitett magáért. Mindketten degeszre ettük magunkat a makaróniból. A Szöszi a pocakját simogatva indult felfelé. Vele tartottam. Nemsokára az ágyban kötöttünk ki. Magához húzott és lágyan megcsókolt. Hozzá bújtam és lehunytam a szemem. Végre nyugodt voltam. Kisvártatva el is nyomott mindkettőnket az álom...
Valamikor az éjszaka folyamán felébredtem. Kicsusszantam Niall mellől és leosontam a konyhába. Nagyon megszomjaztam. Zörgést hallottam az ajtó irányából mire megijedve az asztal mögé ugrottam. A zörej megint felhangzott. Fogtam egy konyhai kést és a hang irányába osontam. Nagyon reméltem, hogy nem valami betörő lesz. Nem voltam olyan állapotban, hogy harcolni tudjak. Szívem hevesebben dobogott ahogy a sötétben a hang irányába lopóztam. Minden lépésnél megálltam hallgatózni míg oda nem értem.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel ahogy észrevettem Eddy-t. Csak ki akart menni a kertbe. Kinyitottam előtte az ajtót és ő kirohant a szabadba...
Bezártam utána az ajtót és visszabicegtem a Szöszi mellé az ágyba...
Másnap korán felébredtem. Niall még mélyen aludt. Egyenletes szuszogása nyugtató hatást gyakorolt rám. Meztelen mellkasa egyenletes iramban emelkedett és süllyedt. A hátáról az oldalára feküdt. A karja előre lendült, elkapta a derekam és közelebb rántott magához.
-Mizu édes, nem vagy éhes?-morogta fél álomban.
-Ami azt illeti...-kuncogtam. Kinyitotta a szemét. Úgy éreztem magába szippant az a hatalmas kék tó. Szívesen merültem volna el benne.-Valamire vágyom...-megcsókoltam a mellkasát majd lejjebb a hasát is. Halkan felnyögött. Visszafelé indultam, nyelvem hegyével éppen hogy érintve a bőrét. A nyakánál hosszabban elidőztem. Végigcsókoltam állának vonalát. A válasz nem váratott magára. Niall megragadta a csípőmet és az ölébe ültetett. Felsóhajtottam és hevesen megcsókoltam. Én diktáltam a dallamot. Csípője követte az ütemet. Most azért hálát adtam az égnek, hogy a meleg miatt mindketten meztelenül aludtunk.
Nyílt az ajtó és mielőtt bármit tehettünk volna Louis sétált be egy szál boxerban.
-Wow!-kiáltott fel.-Csatlakozhatok?
-Húzzál ki!-kiáltottam rá. Észrevettem, hogy finoman szólva szűkké vált a boxerja.
-Menj és éld ki a hajlamaidat valaki máson!-céloztam Christie-re miközben magamra rántottam egy takarót. Hiába Niall "lelkesedése" igencsak megcsappant.
-Naaaaa.-rimánkodott.
-Louis, ha végeztünk betöröm az orrod!-közölte Niall.
-Oké, oké.-Mr Répa kihátrált a szobából. Lemásztam az ágyról és ezzel együtt Niall-ről majd a fürdőszobába mentem rendbe szedni magam.- Jól kezdődik a reggel.-gondoltam magamban...

Na sziasztok, bocsi a csúszásért de tegnap egész nap vásárolni voltam :D Majd meglátjátok, hogy mit ;) Ehhez a részhez szeretnék kapni 10 komit, én rá érek várni, csak rajtatok múlik, hogy mikor lesz új rész :DDD Tegyetek rá! :P

38.Minden kész...

(Harry szemszöge)

Borzalmasan másnapos voltam amit egy Aszpirinnel próbáltam orvosolni. Sajnos eredménytelenül..
A nap bántotta a szemem ahogy felkeltem az ágyból így arra jutottam, hogy felveszek egy napszemüveget. Fekete farmert választottam egy fekete pólóval. A szín illett a hangulatomhoz. A tükörben egy idegen arc nézett vissza rám. Borostás volt! Máskor csillogó, éber zöld szemeim alatt karikák, mintha Kyle oda vert volna be egyet. De ez csak a fáradtság volt... És komorság.
-Szedd össze magad Harold!-morogtam a tükörképemre.-Lányok milliói rajongnak érted! Egy lány még nem a világ vége! Igenis szexis pasas vagy!

Gyorsan belőttem a hajamat.
Máris jobban éreztem magam. Krónikus sápadtságom ellen kimentem napozni, megint nem voltam túlöltözve. Mivel étvágyam nem sok volt, nem is törtem magam, hogy ennivalót készítsek. Kifeküdtem a selymes fűbe és élveztem a napsugarakat. Női társaságra vágytam. Tudtam kit hívjak fel. Megkerestem a mobilom és tárcsáztam a számot.
-Haló?-kellemes női hangot hallottam.
-Szia Patrcia Harry vagyok....
-Szia bébi, mi újság?
-Itt vagyok Francia országban Frederico villájában... Nincs kedved átjönni játszani?-vigyorogtam.
-Adj tíz percet és ott is vagyok.-kuncogott a lány.
-Rendben, várlak. A szobámban leszek.
-Oké bébi. Sietek.
Letettem a telefont és a hálószobám felé vettem az irányt. Ledobtam magam az ágyra és felnéztem a plafonra. Nemsokára nyílt a bejárati ajtó. Magassarkú cipő kopogását hallottam. Halkan kinyílt a szobajtó. Patricia könnyű nyári ruhát viselt ami nem takart sokat. Sötétszőke haja szabadon hullott vállára.
-Megjöttem nagyfiú.-súgta és hozzám lépett. Felnyújtottam felé a kezemet és ahogy megfogta, magamra rántottam.
-Már vártalak.-morogtam és mielőtt bármit mondhatott volna hevesen megcsókoltam. Egyből Lexy jutott eszembe és ez undorító érzés volt. Úgy csókolni egy másik lányt, hogy közben Lexy-re gondolok. Rosszul voltam saját magamtól. Azért csak folytattam amit elkezdtem. Szerencsére Patty nem vett észre semmit. Nem húztam el a dolgokat, csak egy gyors menet volt. Mire megszólalhatott volna én már el is aludtam...
Természetesen Lexy-vel álmodtam. Álmomban a magamévá tettem. Nem voltak gátlások, semmi fájdalom. Olyan örömöt éreztem, ahogy csókoltam amilyet még sohasem. Nem volt bennem semmi szégyen ahogy felébredtem. Patty már rég elment. A nap is elég alacsonyan tűzött be az ablakon. Ebből arra következtettem, hogy átaludtam a napot. A gyomrom felmordult. A konyhába mentem, hogy valami kaját keressek. Kinyitottam a hűtőt. Kirámoltam amit ehetőnek véltem és nekiláttam a falatozásnak. Megcsörrent a telefonom.
-Haló?-motyogtam teli szájjal.
-Frederico vagyok. Elintéztem a Tornyot...
-Ohh! Köszönöm, jövök eggyel!
-Az biztos. De van itt még valami...
-Igen?
-Nemsokára itt a szülinapotok és arra gondoltunk, szóval lesz egy "HappyBirthday1D" party Július 23-án a Párizsi házamban, mit szólsz hozzá? Benne vagytok?
-Ez remek! Persze! Szólok a srácoknak. Biztosan örülni fognak!
-Oké. Akkor ezt megbeszéltük. Majd még értesítelek a részletekről.
-Rendben. Köszi.-letettem és kinéztem az ablakon. Már erősen sötétedett. Megint csak Lex jutott az eszembe.
-Töröld már ki azt a csajt!-kiáltottam fel mérgesen.- Mit számít ő?! CSAK EGY LÁNY!!!!
Szuper, magamban beszélek!-gondolkodtam csendesen.-Kezdek megőrülni?! Nem csodálnám...
Felkeltem az asztaltól és kimentem a medencéhez. Úszni mentem, de az lett a vége, hogy csak lebegtem a vízen háton fekve és a csillagokat bámultam....

A 37. megszületett, komizzatok :)

37. Valami elromlott?

(Niall szemszöge)

Ahogy teltek az órák, a napok, Lexy egyre kedvetlenebb lett. Alig evett, csak amit muszáj volt. Gyakran volt egyedül és zenét hallgatott. Ha rákérdeztem, csupán annyit felet, hogy ő sem tudja... Christie sem tudott többet kiszedni belőle. Hope és Zayn úgy kerülték egymást mintha valami betegséget terjesztenének amit egyikük sem szeretett volna elkapni...
 Liam és Louis épp valami filmet nézett, én kaját csináltam, hogy folyton éhes hasamat teletömjem. Hope és Christie elmentek sétálni, Zayn pedig olvasott a szobájában. Lexy a hátsó kertben rodeózott a toló székével. Mostanság ez volt a kedvenc mulatsága. Ezzel tudta magát aránylag felvidítani.
-Ó basszus!-kiáltotta Lexy magyarul. Sejtettem, hogy valami gáz van ezért letettem a kést és kirohantam a kertbe. A lány a medencében volt, hevesen csapkodva próbálta fenntartani magát a víz felszínén. Gondolkodás nélkül beugrottam érte. Átöleltem a derekát és a medence széléhez úsztam. Nagy nehezen partra küzdöttem magunkat.
-Mi a francot csinálsz?-kérdeztem dideregve.-Elég hideg van az úszáshoz...
-Csak driftelgettem egy kicsit.-prüszkölte Lexy mérgesen.-Megcsúsztam és hopp...-vont vállat. A srácok kirohantak hozzánk.
Louis a hasát fogta a röhögéstől. Zayn kinézett az ablakon.
-Minden oké?-kiáltott le.
-Aha.-kiáltott vissza Lex.
-Most irány a kórház, drágám.-lépett mellénk Liam.-A gipszednek annyi...
-Előbb talán öltözzünk át.-tanácsolta a lány. Felvittem a szobájába és az ágyra ültettem. Vittem két törölközőt. Az egyiket neki adtam a másikkal én magam töröltem magam szárazra. Segítettem Lexy-nek levetkőzni és adtam neki pár száraz holmit.
-Nem vagyok csecsemő!-csattant fel ahogy segíteni akartam neki felhúzni a rövidnadrágját.
-Oké, oké!-léptem hátra egyet megbántottan. A lány felsóhajtott.
-Ne haragudj! Nem tudom mi van velem.-rázta meg a fejét.
-Semmi baj.-vontam vállat. Közelebb húzott magához és egy csókkal engesztelt ki.
-Bocsáss meg nekem.-kérte. Mikor végzett, ölbe kaptam és lementünk. Most nem ellenkezett.
-A taxi már itt van.-közölte Liam.
-Köszi.
Ketten mentünk a kórházba. Már útközben felhívtam Dr J.-t és közöltem vele a tényeket. Nevetve mondta, hogy valami hasonlóra számított.
Lexy némán bámult ki az ablakon. Megfogtam a kezét mire rám nézett.
-Este elmegyünk valamerre, oké?-kérdeztem.
-Oké.-bólintott egy apró mosoly kíséretében.
Végig ott voltam vele, ahogy a doki megvizsgálta.
-Különös...-motyogta Dr J. ahogy a Lexy lábáról készült röntgenképet vizsgálta.-Hihetetlenül gyorsan gyógyulsz... Azt hiszem elég lesz egy egyszerűbb kötés is ami megtartja a csontokat míg teljesen össze nem forrnak.
Lexy nagyon megörült a hír hallatán és ez engem is jobb kedvre derített. Fogtam a kezét míg a doki rögzítette a kötést a lábán. Mikor ez megvolt, haza indultunk.
-Nem sétálhatnánk inkább?-kérdezte a lány.
-De.-bólintottam rá.
Kézen fogva sétáltunk haza. Út közben esni kezdett az eső. Lexy felnézett az égre.
-Esik.-állapította meg.
-Tudod, ez eléggé Louis-os volt.-kuncogtam.
-Valóban.-nevetett ő is.- De tudod mit?! I'm a supermaaaan!-kiáltotta nevetve. Vicces volt a brit akcentusa. Elkezdtem erősíteni az Ír akcentusomat.
-Tudja hölgyem azt hiszem esik... és talán sietnünk kéne.
-Nos akkor uram, siessünk!-felugrott a hátamra és karjával átkulcsolta a nyakam. Ugrottam egyet majd kényelmes tempóban sétálni kezdtem. Lexy csókot nyomott a fülem mögé.
-Ez volt az ösztönzés?-pillantottam hátra.
-Nem volt elég?-súgta a lány. Finoman megharapta a nyakamat. Megborzongtam. Gyorsabban hazaértünk mint terveztem...
-Hoztál egy csimpánz bébit nekünk?-vigyorgott Lou ahogy leraktam Lexy-t a konyha pultra.-Jujj de cuki!!
-Louis viselkedj!-Liam tarkón csapta Tommo-t majd Lexy felé fordult.-Tényleg elég cuki, de fürdesd meg, mert csupa kosz!-nézett rám.
Lex kinyújtotta a nyelvét én pedig elnevettem magam.
-Oké, gyere kismajmom!-ölbe kaptam a lányt és felvittem az emeleti fürdőbe. Leültettem a kád szélére és segítettem neki levetkőzni. Szegényt eléggé sajnáltam. Sok munkával járt egy egyszerű fürdés is mivel a bal térdét nem érhette víz.
-Fáj nagyon?-kérdeztem mikor láttam, hogy megrándul az arca.
- A lábam nem. A bordám...Csak ha nevetek.
-Van még egy ampulla morfium amit a doki adott. Ide hozzam?
-Az jó lenne.-biccentett Lexy. Megkerestem a fájdalom csillapítót és visszamentem hozzá. Elfordította a fejét míg beadtam neki az injekciót.
-Utálom a tűket!-nyavalygott.
-Nem vagy egyedül!-biztosítottam. Magára vett egy pólót meg egy bugyit és a hálószobája felé vette az irányt.
-Jössz?-kérdezte.
-Majd később.-feleltem.-Addig pihenj csak nyugodtan!
-Oké.
Lementem a földszintre, hogy egyek valamit, közben a Spongebobot néztem a Tv-ben és szépen el is aludtam a kanapén...

Azt álmodtam, hogy Spongebob vagyok és Harry volt Patrik... Vidáman éldegéltünk és én épp a Rozsdás Rákollóban melóztam mikor bejött Patrik. Enni akart valamit és összevesztünk egy herkentyűburgeren, sírva ébredtem fel azt hajtogatva, hogy:-Nem akarlak bántani Patrik!
Körülnéztem a sötét nappaliban. Valaki egy pokrócot terített rám. Minden csendes volt. A Hold fény beszűrődött az üveg ajtón, a kinti tájat ezüstös ragyogásba vonva. Kimentem a kertbe és leterítettem a pokrócot. Visszamentem a házba, csináltam pár szendvicset, fogtam egy üveg bort és egy kosárba raktam ezeket. Kivittem a pokrócra majd felmentem az emeletre Lexy-ért.
-Lex ébredj!-súgtam neki halkan. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Hmm?
-Gyere, mutatok valamit.-fogtam meg a kezét.
-Nem ér rá reggel?
-Nem.-mosolyogtam.-Gyere szépen.
A lány nagy nehezen feltápászkodott és elindult velem, le a kertbe.
-Ó Niall!-motyogta ahogy meglátta a piknik kosarat.-Ez olyan édes!
Elmosolyodtam és segítettem neki leülni a pokrócra. Jómagam is helyet foglaltam majd töltöttem két pohárba a kedvenc boromból. Az egyiket Lexynek nyújtottam míg a másik poharat én tartottam a kezemben.
-A szeretetre.-emeltem magasba a kristályt.
-És a barátságra.-koccintottunk. Mint egy édes csók, a bor íze bejárta a számat. Lehunyt szemmel élveztem a pillanatot. Mikor Lexy-re néztem elmosolyodtam. Nagyon szép volt ahogy a Hold fénye ezüstösen megvilágította a bőrét. Zöld szeme rám villant amitől megborzongtam.
-Csináltam pár szendvicset is.-motyogtam és kihalásztam őket a kosárból.
-Bor és mogyoró vajas szendvics, imádlak Szöszi!
-Ez csak természetes.-hozzá hajoltam és adtam neki egy puszit. Megettük a szendvicseket. Találtam még egy kis gyümölcsöt is meg tejszínhabot. Egy cseresznyére nyomtam egy picit majd Lexy-nek nyújtottam. Aprót harapott az ujjamba mielőtt bekapta volna a gyümölcsöt. Most ő következett. Közelebb húzódtam hozzá, hogy ne kelljen akkorát nyújtóznia. Egy meggy jutott nekem. A savanyú íztől egy pillanatra elfintorodtam, de utána kellemes érzés fogott el. Egy epret fogtam óvatosan a fogaim közé és úgy nyújtottam Lexy-nek. Közel hajolt, összeért az ajkunk ahogy leharapta az eper másik felét. Nem engedtem el. Egyik kezemmel a földön támaszkodtam míg a másikkal a hajába túrtam. Édes volt a csók, akár az eper. Még éreztem a cseresznye ízének emlékét Lexy nyelvén. Félretettem a gyümölcsös tálat, hogy ne zavarjon, de egy percre sem szakítottam meg a csókot. Lex megragadta a vállamat és hanyatt dőlve húzott magával. A könyökömön támaszkodva feküdtem rajta. Egyik kezem a csípőjén pihent. Lassan elindult felfelé, felgyűrve a vékony trikót. A lány bőre megremegett érintésem alatt. Végigfuttattam ujjaim gömbölyű csípőjén, fel a bordáihoz. Simogató kezem halk sóhajt eredményezett Lexy részéről. Végig cirógattam a mellét majd vissza le a csípőjére. A csók egyre vadabbá vállt. Szinte téptük egymás száját. Durván az alsó ajkamba harapott mire felszisszentem, de nem fájdalmamban. Izgató volt ahogy keze végigcsúszott a hátamon és megmarkolta a fenekemet. Szeme kinyílt és kihívó pillantást váltottunk. Én már készen álltam. Kevés öltözetünk sokat segített a vetkőzésen. Gyerekes izgalommal pillantottam egy másodperc erejéig a házra majd tettem a dolgom...

Itt a 36.! Remélem tetszeni fog :) Komizzatok! :D

36."Lö: párizsi nyaralás..."

(Harry szemszöge)

Korán keltem és hangtalanul osontam le a lépcsőn. Magammal cipeltem minden holmimat.
-Hát el sem akarsz köszönni?-Lou hangja megállított a bejárati ajtóban. Ez volt az amitől tartottam.
-Én...-fordultam vissza. Louis szomorú pillantást vetett rám. Mindig ez volt ahányszor csak elváltunk egymástól.-Tudod, hogy nem szeretek búcsúzni Louis...
-Tudom.-közelebb jött és szorosan magához ölelt.-Szeretlek tesó!
-Én is szeretlek téged!-motyogtam Lou vállába.
-Légy jó és sose felejtsd el...
-Tudom, tudom!-ráztam meg a fejem.-Sose felejtsem el, hogy nem vagyok egy beképzelt pop bálvány...
-Én a fog mosásra gondoltam, de ez is igaz.-Tommo elmosolyodott és adott egy puszit az arcomra.-Eredj, és vigyázz magadra! Jut eszembe, kivihetnéd a szemetet ha már arra jársz!-kacsintott.

-Rendben!-fogtam a zsákot és kivittem a kukába majd beszálltam a kocsiba és a reptérre hajtottam.
A terminálban az órámra pillantottam. A srácok most ébrednek fel. Már biztos megtalálták a hűtőre ragasztott levelemet. Egy semleges női hang bemondta, hogy a gépem öt perc múlva indul. Az ellenőrzésen simán átmentem. Végre helyet foglaltam. Pont az ablak mellé, így nézhettem a tájat út közben.... A rengeteg kékség egy idő után már zavarta a szememet. Talán fél úton járhattunk mikor elszundítottam.
Arra ébredtem, hogy egy stewardess kedvesen megszólít.
-Uram. Két perc múlva megérkezünk.
-Köszönöm, hogy szólt.-mosolyogtam hálásan. Ahogy leszállt a gép és megkaptam a cuccaimat azonnal előkotortam a mobilom és egy ismerősöm számát tárcsáztam.
-Haló?
-Frederico.
-Harry? De rég hallottam már felőled!-az erős francia akcentus emlékeket idézett. Egy Francia villa, távol a nyüzsgéstől, jó pezsgő és hajnalig tartó mulatozások... Szép idők.
-Szia, figyelj csak! Szükségem lenne a segítségedre!
-Miben állhatok rendelkezésedre?
-Kéne nekem egy nyugis villa, erre a hónapra és az Eiffel-torony egy éjszakára valamint egy hotel szoba, egy jó hotel szoba.
-Mikorra?
-A villa azonnal, az Eiffel-torony és a szoba egy hét múlva kéne.
-Nagy mázlid van Harry, az egyik villám épp üres, beköltözhetsz, a másik ügyben meg majd felhívlak.
-Rendben, ezen a számon tudsz elérni.
-Jó, akkor majd hívlak.
-Kösz Frederico!-letettem és körülnéztem.
Egy autó bérlő volt tőlem nem messze. Oda mentem. Egy kocsit béreltem majd a villához hajtottam. Csendes környék, szép vidék. Francia ország gyöngyszeme. És olyan borospince aminek láttán egy alkoholista sírva fakadna a gyönyörtől. Pont nekem való. Nem siettem a kipakolással. Ledobtam a bőröndjeimet abban a szobában amit magamnak választottam majd körbe jártam a terepet. Az egyik erkélyről lepillantva a medencével találkozott tekintetem. Úszni támadt kedvem ezért egy szál semmire vetkőztem és a medencéhez mentem. Mint mindig, most sem zavart meztelenségem, pláne így, hogy egyedül voltam. Ugrottam egy fejest a csillogó, kék vízbe majd laza tempóban úszni kezdtem.  Próbáltam minden gondolatot kizárni a fejemből, de csak egy szempár emléke villant fel újra és újra lelki szemeim előtt. Azért jöttem, hogy felejtsek és végre megnyugodjak, de Lexy testének emlékképe, a nevetésének fel, felhangzó visszhangja élénken élt bennem. Olyan vágyakat keltve ami nem hagyta nyugodtan férfiúi mivoltomat. A mellkasomban viszont égő fájdalmat éreztem. Kiszálltam a medencéből, egy törülközőt csavartam a derekam köré és a borospincéhez mentem. Kiválasztottam egy kedvemre való italt majd visszamentem a házba. Kerestem egy boros poharat és leültem a hatalmas étkező asztalhoz.  Túl csendes volt a ház. Hiányoztak a srácok. Niall idióta viccei, Zayn siránkozása amiért elfogyott a hajlakk, Liam zenéinek hangja miközben felüléseket végez, hiányzott, hogy Louis nem húzgálja a hajam és piszkál folyton. Aztán ott volt még a három lány. Christie a megfontoltságával, Hope a kedvességével és Lexy... Nem tudtam megfogalmazni, mi fogott meg benne... Ahogy mozdult, a gesztusai... El kell őt felejtenem ilyen téren! Ő a barátom, Niall a testvérem...
Töltöttem magamnak a pohárba és egy hajtásra kiittam a bort. Ezt addig folytattam míg már csak egy pohárnyi maradt. Olyan vörös volt akár a vérem. Megráztam a fejem és megittam az utolsó pohárral is. Szépen lassan lerészegedtem. Támolyogva a szobám felé igyekeztem. Dühös voltam a világra. Becsaptam magam után a szoba ajtót és az ágyra zuhantam. Azon nyomban álomba is merültem...

A 35. fejezetre szeretnék kapni legalább 8 komit, hozzátok össze :) Jó olvasást :D

35. Rossz ötlet

(Liam szemszöge)

Épp tévét néztem mikor valami hatalmas csattanást hallottam. Azonnal felpattantam és a hang irányába rohantam. A konyhában találtam meg a zaj forrását. Lexy hanyadtfekve bámulta a plafont, mintha gondolkodott volna.
-Elestél?-ugrottam oda mellé riadtan. Ha bármi baja történt, Niall megöl engem.
-Áhh, csak láttam, hogy a padlónak szüksége van egy ölelésre!-legyintett.
-Na de háttal?-vontam fel a szemöldököm.
-Baromi tehetséges vagyok, mi?
-Az vagy.-bólintottam.-segítettem neki felkelni. Láttam, hogy zavarja, hogy korlátozott a mozgása, de egy szót sem szólt ezzel kapcsolatban. Alig bírtam ki, hogy ne nevessek a magyarázatán.
-Röhögjél csak nyugodtan.-vont vállat miközben a kanapéhoz sántikált. Inkább a kezembe haraptam, de uralkodtam magamon. Nem akartam megsérteni.
-Nem nézünk meg egy filmet?-kérdeztem inkább.
-Ez jó ötlet.-biccentett ahogy felrakta bal lábát a dohányzó asztalra. Kivágott blúzban volt így láttam a hegeket a nyakán, amit már nem takart kötés. A seb a  mellei közt folytatódott lefelé. Gyorsan másfelé néztem. Illetlenség lett volna bámulni. Inkább az arcára pillantottam. Épp elmélyülten tanulmányozta a DVD-ket. Vöröses árnyalatú haját lófarokba kötötte így látszott, hogy a száján lévő heg szépen gyógyul. Az állán lévő zúzódás is kezdett elhalványodni.
-Megtennéd, hogy nem a sebeimet látod ha az arcomra nézel?-kérdezte rám sem pillantva.-Tudom, hogy csúnyák, de kérlek engem láss ne azt ami a testemen van...
Fogalmam sem volt honnan jött rá, hogy nézem, de kirázott tőle a hideg.
-Bocsánat.-motyogtam zavartan.-Nem akartalak bámulni, csak...
-Tudom, elég szembetűnő...-pillantott végre felém. Zöldes szeme felvillant akár egy macska szeme a sötétben. Éber volt, de komor.
-De te attól még ugyanaz maradtál...
-Nem egészen Liam...-rázta meg a fejét. Igaza volt. Már nem volt ugyanaz a Lexy Stone akit megismertünk. De nem a külseje miatt, a támadás valamit megváltoztatott benne. Valamit ami miatt már sosem lesz az a túl vidám lány. Leültem mellé és magam felé fordítottam az arcát. Mielőtt bármelyikőnk is gondolkozhatott volna finoman megcsókoltam. Végig az arcát néztem. Lehunyta a szemét és gondolkodás nélkül visszacsókolt. Pár másodperc múlva elhúzódott.
-Köszönöm Liam. Ez jót tett sérült egómnak.
-Maradjon a mi titkunk...-feleltem.
-Rendben.-bólintott rá. Valami horror filmet választott míg én csináltam popcornt. Danielle-t szerettem az fix volt, de mégis kellemes borzongással gondoltam Lex csókjára. Ez csak egy kis bíztatás volt.-nyugtattam magamat. Visszamentem a lányhoz és leültem mellé. A film elindult. A címét nem tudtam, de nem is volt lényeges. Az ijesztő részeknél mindketten sikítottunk. Felváltva ordítoztam és ettem a popcornt. Úgy bújtunk össze mint a gyerekek.
-Talán ez nem volt jó ötlet.-motyogtam két sikítás közt.
Eddy ugatni kezdett mire úgy megijedtem, hogy eldobtam a kukoricás tálat. Lexy-vel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Azt hiszem, berakok valami mást.
-Az Oroszlánkirály 3-t láttad már?-megkerestem a DVD-t és inkább azt néztük tovább. Valamikor a film közben elaludtunk....
-SZÁLLJ LE A CSAJOMRÓL!!!-erre a kiáltásra riadtam fel. Niall állt felettünk karba tett kézzel. Lexy félig rajtam feküdt én pedig fél karral őt öleltem. A lány morcosan pillantott fel.
-Halkabban ha kérhetném!-morogta álmos hangon.
-Na szép! Pár órára itt hagylak és te Liam-hez pártolsz?-jött oda hozzánk Harry is.

-Ó Harold! Képzeld magad lefolyónak és dugulj el!-válaszolt Lexy miközben ülő helyzetbe tornászta magát. Morcos pillantást vetett a két srácra majd elindult a konyha felé. Niall a nyomában volt. Harry lehuppant mellém. Elindította a mesét és közösen befejeztük...
-Mi volt a rendőrségen?-kérdeztem miután a mesefilm véget ért.
-Csak rutin kérdések, semmi extra.-Hazza vállat vont miközben a maradék popcornt csipegette.-Igazából már el van döntve minden. A nyomozó azt mondta, hogy elég bizonyíték van az ellen a görény ellen, hogy lecsukják.
-Ezt öröm hallani. Hogy érzed magad?
-Minden oké.-nézett rám a Fürtöske.
-Tudom, hogy fáj tesó...
-Ennyire látszik?
-Elég rég ismerlek már, hogy én lássam.-bólintottam rá.
-Szuper, de kérlek ezt ne hangoztasd. Nem akarom még jobban megnehezíteni nekik.-követtem Harry pillantását. Lexy és Niall épp némán ölelték egymást a konyha pultnak dőlve.
-Nem mondok egy szót sem, ígérem...
-Köszönöm. Majd megoldom ezt az ügyet. Remélem Niall boldoggá teszi azt a hibbant libát.-nézett mély szeretettel ismét Lexy-ék felé. Elmosolyodtam.
-Azt én is remélem. Mert úgy látom boldogok együtt.
-Igen. Ennek így is kell lennie. Én itt most nem számítok...
-Te nem számítasz?-vontam fel a szemöldököm. Hazza nagy áldozatokat hozott. Akkorákat amibe más belebetegedett volna, de ő tartotta magát. Büszke voltam rá.-Nagyon jó ember vagy Harry!
-Tényleg... így gondolod?
Ha nem így gondolnám, nem is mondanám...-megöleltem a srácot majd felmentem tusolni. Végig ez a kapcsolat járt a fejemben. Valahogy segíteni akartam Hazzának. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy miképpen... Elalvás előtt még felhívtam Danielle-t.
-Szia kicsim.-szólaltam meg halkan ahogy felvette.
-Liam, örülök, hogy felhívtál. Képzeld, nyertünk!
-Nagyon örülök!-mosolyogtam büszkén.-Hiányzol...
-Te is nekem. Veled szeretnék lenni...
-Pár nap múlva Párizsba megyünk... Mi lenne, ha ott találkoznánk?
-Rendben! Ez remek ötlet!-hallottam Dan hangján, hogy legalább annyira örül a hírnek mint jómagam.
Halkan énekelni kezdtem neki a One Thing rám eső részét:

 Próbáltam úgy játszani, hogy menő legyek,
 de amikor rád nézek
 Sosem tudok bátor lenni,
mert tőled a szívem felgyorsul..

 Tűnés, tűnés, tűnés ki a fejemből,
 és gyere inkább ess a karjaimba ..
Én nem tudom, hogy mi ez,
De szükségem van arra az egy dologra...
Tűnés, tűnés, tűnés ki a fejemből,
és gyere inkább az életembe...
Én nem tudom, hogy mi ez,
 De szükségem van arra az egy dologra,
 és neked meg van az az egy dolog ...

-Ha találkozunk végre...-Danielle nem folytatta, de sejtettem mit akar mondani.
-Nemsokára szívem!-motyogtam. Kipillantottam az ablakon.-Drágám...-kezdtem bele.-Ki tudsz menni egy erkélyre ahonnan látod az eget?
-Persze, miért?
-Kimennél?kérlek..
-Rendben, kint is vagyok.
-Nézz fel az égre!-közben már én is kimentem.-Látod a csillagokat?-a korlátra támaszkodva felnéztem a ragyogó esti égboltra.
-Gyönyörűek!
-Neked küldöm őket, hogy vigyázzanak rád helyettem is, egy apró üzenettel...
-Mi lenne az az üzenet?
-Szeretlek Danielle.
-Ohh Liam... Annyira szeretlek.
-Nemsokára találkozunk!-ígértem.-Most leteszem. Álmodj szépeket kedvesem.
-Rendben. Te is! Szia.-küldött egy puszit a telefonba én is küldtem neki majd letettem. Még egy darabig a csillagokat néztem aztán elmentem lefeküdni...

Mostanában nagyon kevés kommentet kapok, mi baj??? :OO Szóljatok ha valami nem tetszik és akkor változtatok rajta! Komizzatok. :)

34.Beszélnünk kéne

(Zayn szemszöge)

Vacsora után felmentem a szobámba. Pár percre felléptem twitterre, a követőim száma megint nőtt. Elmosolyodtam és írtam pár semleges dolgot a mai napról. Pár embert visszakövettem aki megkért. Gyorsan kiléptem és kimentem az erkélyre.
Vágytam a cigire, de uralkodtam magamon. Inkább leültem és játszani kezdtem egy vacak játékkal a telefonomon. Teljesen belelendültem mikor kopogtattak a szoba ajtaján.
-Gyere.-kiáltottam ki. Kis idő múlva Hope jelent meg.
-Mit akarsz?-hangom akaratom ellenére is kicsit ellenséges volt.
-Ez így nem jó! Miért vagy velem ilyen?-kérdezte miközben a korlátnak támaszkodott velem szemben. Hosszú hajába belekapott a lágy szél.
-Attól félek, nem értelek.-tettem félre a telefonom.
-Ne játszd nekem a hülyét!-a lány figyelmesen nézett rám.
-Nézd... ennek semmi értelme.-feleltem.-Te nemsoká elmész, semmi értelme közelebbi kapcsolatba bonyolódnom veled...-közönyös hangom még engem is utálattal töltött el.
-Tegnap este ezt nem így vettem észre.
-Nos, azt viszont észrevehetted, hogy nem voltam józan. mint ahogy te sem...-egyre jobban sóvárogtam egy cigi után. Idegesen doboltam a combomon a mutatóujjammal.
-Szóval ez a mentség? Hogy részeg voltál? Ezzel magyarázol mindent? A szenvedélyedet?
-Aha.-bólintottam üveges  pillantással.
-Azért nem gondoltam, hogy ilyen...-a maradék mondanivalóját lenyelte és méltóság teljesen kisétált a szobámból.
Most miért kellet így megsértenem?-gondolkodtam.-Igaz volt amit neki mondtam.... Legalábbis úgy éreztem. Megráztam a fejemet, hogy megszabaduljak ezektől a gondolatoktól.-Hogy lehettem ekkora kretén?! Megcsókolni Hope-ot életem legrosszabb döntése volt. De jól esett az be kellett vallanom. A szája olyan puha...-Na most állj le!-figyelmeztettem magamat. Ez a gondolat menet nem vezetett volna semmi jóra.

Inkább bekapcsoltam a Tv-t és kerestem valami unalmas csatornát amin sikerült elaludnom.
Álmomban valami elől futottam. Nem mertem hátra nézni, egyszerűen csak éreztem, hogy futnom kell. A táj folyamatosan változott. Hol hatalmas épületek vettek körül, hol fák. A nap kezdett lemenni, egyre sötétebb lett. Egyszer csak megbotlottam. Csúnyán elhasaltam. Gyorsan a hátamra fordultam, hogy védeni tudjam magam.
-Neee!-kiáltottam. Zihálva ébredtem fel. Már besötétedett, jócskán elaludtam. a Tv-ben valami horror film ment. Kikapcsoltam és sóhajtva visszadőltem a párnámra. Harry jött be a szobába.
-Gyere haver.-ugrott mellém.
-Hova?-néztem rá kómásan.
-A rendőrségre.
-Minek?
-Mert csak, gyere már!-nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Oké, oké.- "gyorsan" elmentem belőni a hajamat majd követtem Hazzát a kertbe. Mindenki lent volt kivéve Lexy és Liam. Amit szóvá is tettem.
-Ohh ők maradnak.-felelt Louis.
-Aha.-vontam vállat. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a rendőrség épülete felé....

Komor tégla épület előtt parkoltunk le. Nagy nehezen kimásztunk az autóból. Messzire kerültem Hope-ot miközben besétáltunk a rendőrség épületébe. Egy magas, bajszos fickó sietett elénk.
-Erre jöjjenek.-intett, mi pedig követtük. Egymás után szólított be minket egy szobába. Először Louis ment be, majd Niall aztán Christie, utánna én.
-Nos Mr Malik.-intett a bajszos egy székre.-Foglaljon helyet, kérem.
Leültem az asztalhoz a bajszossal szemben.
-Csak pár kérdésem lenne... Kezdjük is el, rendben?
Bólintottam és a rendőr sötétszürke szemébe néztem.
-Szóval, önök hatan, ha jól értelmeztem Mr Styles bizonyos okokból nem tartott önökkel, pár napja elmentek a Félszemű Rókához címzett kocsmába valamikor este nyolc körül...
-Igen, így volt.-helyeseltem.
-És ugyebár ott találkoztak először Kyle Mirtl úrral.
-Igen.-ismételtem.
-Elmesélné, hogy történt?
Gondolkodás közben a szürke falakra pillantottam.
-Épp ünnepelni mentünk, a nyaralást és Niall meg Lexy kapcsolatát...-kezdtem bele.-Egész jól indul. Táncoltunk és énekeltünk... Aztán mikor leültünk egy fickó rászállt Niall-re. Provokálni kezdte. Majd mikor ez nem vállt be, leöntötte Niall-t a sörével. Na itt már mi is kezdtünk feszülté válni, de a kocsmárosné, igazán jó asszony, kipenderítette Kyle-t a szórakozóhelyről. Az eset eléggé lerombolta a hangulatunkat így arra jutottunk, hogy hazamegyünk. Útközben azonban Kyle megint feltűnt és hozta a barátait is.
-Itt önök, úgy reagáltak, hogy...
-Nem hagytuk magunkat.-folytattam helyette.- Mivel a tagok céloztak arra is, hogy helybenhagynak minket aztán Christie-t és Lexy-t...-nem tudtam, hogy fejezzem ki magam.
-Nemi erőszak?-segített ki a bajszos.
-Igen.-biccentettem.-Tehát elláttuk a bajukat, majd hazajöttünk.
-Tett Mr Mirtl olyan megjegyzéseket, ami utalhatott arra, hogy valakinek bántódása eshet önök közül?
-Ami azt illeti igen. Megfenyegette Niall-t és ezzel közvetve Lexy-t is. Mivelhogy elég szoros kapcsolatban állnak...
-Köszönöm a válaszokat, csak még egy utolsó kérdés Mr Malik. Hol volt mikor Miss Stone-t a támadás érte?
-A szobámban, épp zenét hallgattam.
-Köszönöm, az együtt működését.
Nagyot sóhajtottam amint kiértem a szobából. Harry következett majd utána Hope is sorra került.
Miután végeztünk még beültünk egy kávéra Benny-hez, hogy kibeszéljük az esetet. Mivel Niall már menni akart vissza Lexy-hez ezért nem sokáig maradtunk ott sem hanem haza indultunk...

Itt a 33. rész is! Komizzatok! :D Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de majd igyekszem javítani! :/ Remélem tetszeni fog! :P

33. bocsánatok

(Lexy szemszöge)

Halkan kopogtattam Harry szobájának ajtaján.
-Nyitva van.-hallottam egy rekedt hangot. Ügyetlenkedve kinyitottam az ajtót. Hazza épp egy pár zoknit hajtogatott. Ahogy beléptem felpillantott. Egy pillanatra felvillant a szeme.
-Szia.-megköszörülte a torkát mert még mindig elég rekedt volt a hangja.
-Szia.-odabicegtem hozzá és leültem mellé.-Hát elmész...?
-Úgy néz ki.-bólintott és elrakta a zoknit. Figyeltem ahogy pakolja a ruháit. A mellkasom fájdalmasan összeszorult. Valamit mondanom kellett...
-Sajnálom.-szólaltam meg hosszas töprengés után.-Sajnálom, hogy ez így alakult, sajnálom a csókot, és sajnálom, hogy nem tudlak téged boldoggá tenni. Pedig szeretném! Nagyon szeretném! Te annyira kedves voltál velem és annyi szeretetet kaptam tőled... Erre én úgy hálálom meg, hogy összetöröm a szíved.-a szavak csak úgy ömlöttek belőlem.
-Nem te tehetsz róla. Én nem tudtam modorálni magam.... Mindhármunknak jót fog tenni egy kis távolság.-megtörölte a szemét és egy pólót hajtogatott a bőröndjébe. Zavartan játszottam a karkötővel amit tőle kaptam. Ez a kis csingilingi vált a második kedvenc ékszeremmé. Beláttam, hogy Harry-nek van igaza. Ha velem van azzal csak bántom, de ki fogom-e bírni nélküle?... Megerősítettem a szívemet.
-Talán igazad van.-szólaltam meg halkan.-Talán tényleg távolság kell...
-Hiányozni fogsz.-sóhajtott fel. Rá néztem. Elmosolyodott és én átöleltem őt.
-Te is nekem.-súgtam a fülébe.Kishíján sírtam, de már elég volt a sírásból. Az nem oldott meg soha semmit.
-KÉSZ A KAJA!!!-hallottuk Christie kiáltását a konyha irányából.
-OKÉ!-kiáltottunk vissza egyszerre. Nagyot nyeltem.
-Hova mész akkor?
-Párizsba, van pár elintézni valóm.-Hazza felállt és engem is felhúzott az ágyról.-De csakhogy tudd!-szorított magához. Minden félelem nélkül néztem a szemébe.-Nagyon szeretlek és ezen az sem fog változtatni, hogy mi nem leszünk egy pár.-gyöngéden homlokon csókolt majd elengedett.
Felsóhajtottam és az ajtó felé sántikáltam.
-Jössz?-néztem vissza a fiúra.
-Persze.-bólintott. Együtt mentünk le. A lépcsőn Harry cipelt ugyanis a gipsz miatt nem tudtam behajlítani a lábam. A nappaliba érve letett a maradék úton pedig segített, hogy még véletlenül se essek el. Sírás fojtogatta a torkomat. Hogy tudtam így megkínozni ezt a srácot?! Pont én...-gondoltam. Leültem Liam és Zayn közé és eligazgattam sérült bal lábam. Niall kérdőn nézett rám.
-Később.-formáltam némán a szót. A Szöszi bólintott és nekilátott az evésnek. Én is hasonlóképp tettem. Zayn közelebb hajolt hozzám.
-Ne haragudj!-súgta a fülembe.
-Semmi gond, jogos volt.-vontam vállat. Kedvetlenül turkáltam az ételben.
-Ha végeztél beszélhetnénk?-hajolt oda hozzám Liam.
-Persze.-motyogtam. Leerőltettem a torkomon a vacsorát,
mert tudtam, hogy anélkül sosem gyógyulok meg. Miután végeztem, felálltam és elindultam a nappali felé. Liam követett.
-Szóval?-leültem a kanapéra a fiú pedig mellém.
-Nem szeretnélek felzaklatni...-kezdett bele.- De, emlékszel Kyle-ra? Tudod a Félszemű Rókából....?
-Aha, igen.-eszembe villant a vörös hajú srác arca.
-Hallottam amint azt mondja... Ő volt.
Az elmémet képek rohanták meg. Egy felém közeledő alak, egy kés, whisky szag, hideg van.. A térdem lehetetlen szögben csavarodik ki. A mellkasomban tüzelő fájdalom. Egy barna szem pár... Arra eszméltem, hogy Liam rázogatja a vállam. A szemébe néztem és bólintottam. Kyle volt...

Na legyen jó nektek :) Itt a 32. rész :P 7 komment után jön a kövi! ;)

32. Bizalom

(Niall szemszöge)

Lexy a párnába fúrta az arcát és nem volt hajlandó rám nézni.
-Lex...-szólítottam meg halkan. Valamit morgott a párnájába. Megcirógattam a vállát.-Rám néz!-próbálkoztam másképpen. Az eredmény ugyanaz volt. Csak egy morranás.
-Kérlek!-könyörögtem neki. Oldalra fordította a fejét, hogy rám tudjon nézni.
-Pocsékul érzem magam, oké? Hagyjál szenvedni!
-Miért?-hasra feküdtem mellette és felé fordítottam az arcom.-Fáj valamid?
-A szívem.-felelt nemes egyszerűséggel. Felemeltem  a kezem és megsimogattam az arcát.
-Amiatt ami reggel történt?-tisztán emlékeztem milyen hévvel csókolta meg Harry-t. Láttam magam előtt azt a fájdalmas arcot amivel elfordult tőle. Talán tényleg Hazza az ő párja?-gondolkodtam.
- Talán jobb lenne ha Harry-vel lennél...
-Mi?-nézett rám kerek szemmel.-Nem!-rázta meg a fejét.-Ne is gondolj ilyenekre!
-Nyugalom!-csitítottam.-Ez csak egy feltevés volt. Nagy nehezen közelebb húzódott hozzám. Átöleltem ő pedig a mellkasomba temette az arcát.
-Olyan ostoba voltam! Hogy tehettem ezt?
-Gondolkodás nélkül reagáltál, megesik az ilyen.-vontam vállat. Megsimogattam a haját.
-Haragszol?-nézett fel rám.
-Hogy tudnék rád haragudni?-ráztam meg a fejem.-Tudom, hogy Hazza ugyanolyan fontos neked, ezen nem tudok változtatni. De azt is tudom, hogy te velem vagy és számíthatok rád...
-Számíthatsz rám.-bólintott Lexy. Megcsókolta a nyakamat mire borzongás futott végig a gerincem mentén. Vágyam máris fellobbant. Óvatosan a hátára fordítottam. Végigcsókoltam az arcát majd a nyakánál folytattam.Kopogtattak az ajtón.
-Bárki is vagy, várhat!-kiáltottam ki.
-Zayn vagyok és nem várhat!-tört be a srác. Dühösen néztem rá, de a pillantása megakadájozott abban, hogy bármi mást mondjak.
-Mi történt?-ültem fel és Lexy-t is felsegítettem.
-Harry elmegy.-csukta be a fiú az ajtót amint belépett a szobába.
-Hova? Miért?-a lány nagy nehezen lekászálódott az ágyról és a mankók segítségével elindult kifelé.
-Na szerinted miért?-Zayn haragos pillantást vetett kedvesemre.-Nem veszed észre mit teszel?
-Hé!-keltem fel én is.
-Hagyd Niall.-rázta Lexy a fejét.-Zayn-nek igaza van, ez az én saram...
-Nem a te hibád!
-De igenis az!-csattant fel Zayn.-Csinálj valamit!-kérte a lányt.
-Rendben.-Lexy kettesben hagyott minket.
-Ezt miért kellett?-támadtam Zayn-re.-Így is elég rosszul érzi magát!
A srác rám pillantott.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek Niall, de ez az egész kikészíti Harry-t! Természetesen Lexy-t is szeretem, de Hazza fontosabb mint egy lány...
-És akkor most mit csináljak?-löktem magasba a kezeimet.-Én tehetek róla, hogy Harold ilyen labilis ha a csajok jönnek szóba?
-Most akkor ki a hibás?
-Senki, ez egy átkozott egybeesés!-ráztam meg a fejem. Zayn nem tűnt túl meggyőzöttnek, de rábólintott.
-Harry megkereste Kyle-t....
-Tudom, de nem értem miért?-vontam meg a vállam.
-Nem mondták el...?-a fiú szemöldöke a homloka közepére szaladt.
-Mit?
-Kyle volt az...-suttogta a srác lehajtott fejjel. Pár másodpercig tartott mire eljutott a tudatomig amit Zayn mondott. Ekkor elöntött a méreg. Ökölbe szorult a kezem a tehetetlen dühtől.
-Szóltatok a rendőrségnek?
-Liam most intézi.-bólintott tesóm.-El fogják kapni.-nyugtatott.
-Az ő érdekében remélem!-morogtam.Eszembe jutott, hogy régen jó barátok voltunk Kyle-lal. Aztán mikor jelentkeztem az xFactorba valahogy elhidegültünk míg végül az ellenségemmé vállt. Ezt felfogtam, de nem hittem volna, hogy ilyenekre képes....