59. C'mon c'mon
(Harry szemszöge)
Valahogy életet kellett ráznom Lexy-be. Úgy nézett ki mint holmi zombi. Míg ő aludt egyet délután én körbejártam Szegedet egy térképpel a kezemben. Először azt terveztem, hogy elviszem a vadasparkba, de csalódnom kellett, mert pár napig zárva volt, átépítés miatt. Jobb ötletem nem lévén a discokat jártam sorra, hátha valamelyik felkelti az érdeklődésemet. Végül a Sing Sing mellett döntöttem. Látszólag jó környéken volt és aznap estére bulit rendeztek. Visszamentem a lány házába. Épp a cipőmet vettem le mikor az emeletről idegtépő sikoltást hallottam. Otthagytam minden cuccomat az ajtó előtt és rohantam föl. Szinte betörtem Lexy ajtaját. A lány az ágyában kucorgott. Körülnéztem, hogy mi ijeszthette meg ennyire, de semmit nem láttam.-Mi a baj?-kérdeztem végül. Megrázta a fejét és kitörölte a szeméből a könnyeket.
-Csak egy álom...-vonakodva bólintottam és leültem mellé.
-Szeretnél beszélni róla?-simogattam a hátát. Lexy csak szipogott párat és megrázta a fejét.
-Nem érdekes...
Vártam míg megnyugszik egy kicsit mielőtt felhoztam volna az ötletemet.
-Gyere baby.-húztam fel az ágyról.
-Hova megyünk?-kérdezte rekedt hangon.
-Előszöris vásárolni, aztán pedig elmegyünk egy kicsit bulizni.
-Hogy mi?-nézett rám értetlenül.
-Szórakozni, ki kell mozdulnod egy kicsit cica!
-De...-kezdett bele. Mutatóujjamat az ajkára tettem egy félszeg mosoly kíséretében.
-Semmi "de"! Jó lesz, hidd el!
Lexy megvonta a vállát és a ruhásszekrényéhez lépett. Kinyitotta majd sóhajtva becsukta.
-Mit vegyek fel?-nézett rám segélykérő pillantással. Ez volt az a lány akit én szeretek.
-Valami lazán szexit.-kacsintottam.-Kicsit költünk a fizetésedből...
Eddig jól alakult a tervem, már csak így kellett folytatódnia és sikerül megolvasztanom a jeget. Átmentem a saját szobámba, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. Felvettem egy sötét farmert, hozzá fekete pólót majd belőttem a hajam és indulásra késznek éreztem magam. Pont akkor léptem ki a szobából mikor Lexy is. Egymásra néztünk. A szívem fájdalmasan nagyot dobbant amint végig néztem rajta. Farmer rövidnadrágot viselt egy kék ing társaságában. Hozzá kék sarut húzott. A haja hullámosan omlott a vállára és zöldes szemében most csak egy halvány szikráját láttam a szomorúságnak. Fejembe vettem, hogy azt is eltüntetem.
-Mehetünk?-nyújtottam felé a karom.
-Igen.-bólintott és mint valami régi filmben, összekulcsoltuk a karunkat és úgy indultunk el. Mosolyogva vettem észre, hogy most sokkal könnyebben lépked és a térdén lévő zúzódás is kezd fakulni. Először felszálltunk egy buszra és átmentünk a hídon. A végállomáson szálltunk le majd a további utat sétálva tettük meg. A nap még magasan tűzött a fejünk felett és kezdtem egyre boldogabb lenni. Lexy is mosolygott amint kitártam előtte az Árkád ajtaját és betessékeltem. Számomra megszokott dolgok vettek körül minket. Amint megláttam egy fagyizót új ötletem támadt.- Először ruha, aztán a fagyi!-szóltam magamra és egy ruhaüzlet felé kezdtem kormányozni a lányt. Lexy sóhajtva engedelmeskedett.
-Gyerünk baby! Ezt próbáld fel!-adtam oda neki egy flitteres miniruhát. Elvonult a próbafülkébe míg én tovább kutakodtam. Kisvártatva találtam egy nagyon dögös pánt nélküli felsőt és hozzá egy farmer miniszoknyát. Ezt is odavittem neki. Amint elhúztam a függönyt épp a flitteres ruhában forgolódott.
-Túl csillogós!-ráztam meg a fejemet.-Ezt vedd fel!-nyújtottam át neki legújabb szerzeményem.
-Harry! Nem kurvának megyek!-fintorgott amint felhúzta az együttest.-Különben is! Ebben nagy a fenekem...
-Nemis!-nekem kimondottan tetszett. Nagyon dögös volt benne, de tudtam, hogy ezt nem fogja megvenni. Míg ő levetkőzött én átnéztem az egész üzletet. Semmi említésre méltót nem találtam így tovább mentünk egy másik butikba. Ahogy körülnéztem rájöttem, hogy itt sem fogjuk megtalálni a megfelelő ruhát így mielőtt Lexy nagyon belelendülhetett volna a keresgélésbe, gyorsan át tereltem egy másik üzletbe. Amint beléptünk egyből megakadt a szemem egy lángvörös miniruhán. Tudtam, hogy az lesz az igazi, már az első pillanatban. Lassan, nézelődve közeledtem a ruha felé, mintha attól félnék, hogy elszökik, majd egy hirtelen mozdulattal mellé ugrottam és felkaptam.
-Megvan!-emeltem magasba a ruhacsodát. A lány rám pillantott és elmosolyodott. Amint meglátta a ruha árát egyből lehervadt a mosolya.
-Harold! Te megőrültél???
-Most mi a bajod?-nem nagyon tudtam átváltani a ruha árát még euróba sem, de Lexy arcát látva sejtettem, hogy nem lehet olcsó...
-Ez egy 40.000 Ft-os ruha...
-És az drága?
-Nekem igen.-bólintott és visszaakasztotta a ruhát oda ahonnét elvettem.
-Ha jól emlékszem, a fizetésed még a zsebemben van...-kocogtattam meg az állam.- Ami úgy 250.000 dollár....Abból csak futja erre a rucira, nem?
-Hát...igen.-vallotta be.
-Szuper. Akkor próbáld fel!
Bólintott és a próbafülkébe vitte a ruhát. Utána mentem és picit elhúztam a függönyt, hogy leskelődhessek. Már félig felhúzta a ruhát, épp a cipzárral bajlódott.
-Várjál! Segítek, ne rángasd!-mögé léptem és felhúztam a cipzárt. Amint a bőréhez értem, összerándult. Finoman végigsimítottam a gerince mentén az anyagon. Tökéletesen passzolt rá a a ruha. Adtam egy puszit a feje búbjára és vigyrogva nézegettem.
-Tökéletes.-bólogattam akár egy szakértő.
-Töröld le azt a perverz vigyort a képedről Styles!-morogta Lexy és megnézte magát a tükörben.
-Na?-vonogattam a szemöldököm. Teljes büszkeséggel töltött el, hogy megtaláltam A ruhát.
-Jó lesz.-hagyta annyiban. Nagy csorba esett az önérzetemen.
-Jó lesz? Ennyi?-morogtam magamban.-Nem is tetszik?
-De igen!-mosolygott a lány. Lábujjhgyre állt és adott egy puszit az arcomra.-Tökéletes.
-Mindjárt más!-vigyorogtam ismét szélesen.Átöltözött majd a kasszához mentünk és kifizettük a ruhát.
-Na ez megvan.-pipálta ki magában a dolgot Lexy.
-Meghívlak egy fagyira.-ajánlottam fel. Összenéztünk és elmosolyodtunk. Örömmel láttam, hogy sikerült egy kicsit felvidítanom őt. Én epret kértem csokival ő pedig étcsokit evett kókusszal. Miután megvettük a fagyit kimentünk a szabad levegőre. Vettem a bátorságot és megfogtam a kezét. Egy pillanatra megtorpant és összekulcsolt ujjainkra nézett.
-Miaz? Nem foghatom a kezed?-kérdeztem halkan.
-De, miért is ne...-vont vállat és picit megszorította a kezem majd tovább indult. A hazafelé utat sétálva tettük meg. Nem volt az olyan borzasztóan nagy út és amikor a híd közepére értünk újabb csodás ötletem támadt. Agyamban már a másnap délutánt terveztem.
Mire hazaértünk már elmúlott este nyolc. Épp ideje volt készülődni, de előbb még valamit vacsoráznunk is kellett így míg Lexy fölment lepakolni, gyorsan összeütöttem pár szendvicset. Mire leért már tálaltam is őket. Hozzá készítettem egy kis limonádét is.
-Annyira aranyos vagy!-érzékenyült el a lány.
-Erre vannak a barátok, nem?-az utolsó szónál elcsuklott a hangom egy kicsit ezért gyorsan megköszörültem a torkom. Lexy nem vette észre, hálistennek. Leültünk és enni kezdtünk. Amikor nem figyelt mindig rápillantottam. Arca most nyugodt volt. Megcsörrent a mobilom.
-Szia Liam.-kicsit rekedté varázsoltam a hangomat és intettem a lánynak, hogy maradjon csendben.
-Szia Harry, egyedül vagyok.-motyogta tesóm.
-Oh, okay.-váltottam normál hangnemre.
-Mi a helyzet? Hogy haladsz? Hogy van Lexy?
-Megvagyunk. Elég jól, azt hiszem. Jól van, épp eszünk és aztán elmegyünk bulizni...
-Szuper. Niall...
-Mi van vele?-most először gondoltam igazán szőke testvéremre. Egy részem sajnálta őt másik részem viszont haragudott rá.
-Eléggé roszul van, de nem sikerült kihúzni belőle mi volt akkor este...Lexy nem mondott semmit?
-Nem, még nem...Majd később, ez még ráér.-a lányra pillantottam. Már a mosogatónál ált és a szendvicses tányért törölgette el.-Most minden olyan jó, nem akarom sürgetni.-fogtam suttogóra.
-Aha, ok. Akkor majd beszélünk! Jó szórakozást és Hazza, Vigyázz rá!
-Rendben.-leraktam a telefont és mosolyogva fordultam ismét Lexy felé.-Nyomás készülődni baby! Mindjárt indulunk.
-Okay.-bólintott a lány. Talán fél órába tellett mire mindketten elkészültünk. Egy gyors Harry féle hajbelövés a tükör előtt és perfect voltam. Amint újból megláttam Lexy-t abban a ruhában a szívem kihagyott pár ütemet.
-Gyönyörű vagy...-suttogtam. Haja szabadon omlott a vállára. A lámpa fényében megcsillant valami a nyakában. Egy nyaklánc. Az a nyaklánc amit Niall-től kapott... Kicsit elszomorított, hogy még mindig viseli, de vállat vontam és kíűztem a fejemből az ilyesfajta gondolatokat. Taxival mentünk.
A zene hangos volt. Mindenhol egymáshoz simuló testek. Ez kellett most nekünk. Lexy-t a táncparkett közepére húztam. Először csak úgy táncoltunk, hogy volt köztünk egy kis távolság, de amint egyre több italt fogyasztottunk a távolság úgy csökkent. Végül szorosan egymáshoz simulva ringatóztunk a zene ütemére. Kezem a csípőjén pihent fenekét az ágyékomhoz szorította ujjai pedig a hajamat szántották. Nem bírtam megállni, hogy fel ne nyögjek. Lexy halkan kuncogott és tovább dörgölőzött hozzám. A füléhez hajoltam és félig morogva suttogtam a fülébe:
Igen minden éjszaka néztelek téged
Van valami a szemeidben
Mondom gyere, gyere és táncolj velem baby
Igen, a zene nagyon hangos
Most a tiéd akarok lenni
Szóval gyere, gyere és táncolj velem baby....
Az utolsó szónál finoman a nyakába haraptam.Az est végeztével ismét taxit hívtam és hazamentünk. Sürgősen tennem kellett valamit, mert nem bírtam a véremmel. Botladozva, egymást ölelve mentünk be a házba. Az ajtóban mindketten lerúgtuk a cipőnket. Egymásra néztünk és mint két csintalan gyerek, megugrottunk és versenyt futottunk az emeletre. A lépcsőfordulóban a lány hirtelen lefékezett. Elkapta a a csuklómat és a falhoz rántott. A hátam keményen puffant a falon. Kezét a tarkómra simította és lehúzott magához. Egy pillanatig a szemébe néztem mielőtt mohón megcsókoltam volna. Végignyaltam az ajkát bebocsátásért könyörögve. Egy halk sóhaj kíséretében megadta magát. Szája elnyílt nyelvem pedig követelőzve furakodott puha ajkai közé. Fordítottam a helyzetünkön így ő került a falhoz. Hozzá préselődtem, esélyt sem adva a menekülésre. Két kezem mellette támasztottam a falon. Bár még mindig csókolt, éreztem, hogy nedvesség folyik végig az arcán. Elhúzódtam, hogy letörölhessem a könnyeit. Lehunyt szemmel állt. Ajka még duzzadt volt az előbbi csókunktól.
-Nyugalom kislány!-simogattam meg az arcát. Szégyelltem magam azért amit tettem.-Gyere, lefekszünk aludni...
A szobájában levettem róla a ruhát és gyorsan áthúztam a pizsijét mielőtt időm lett volna megnézni őt. Valamit motyogott, de nem értettem. Az ágyához kísértem és óvatosan betakargattam. Kicsit homályosan láttam a sötétben, bár lehet, hogy az elfogyasztott alkohol miatt volt.
-Maradsz míg elalszom?-kérdezte Lexy. Bólintottam és lefeküdtem mellé a takarón kívülre. Lehunyta a szemét én pedig dúdolni kezdtem.
Elhajolsz mikor nevetsz
Fényképezünk
Ott a zene nincs bekapcsolva
De tovább táncolunk
Soha nem éreztem ezt azelőtt-lőtt
Barátok vagy többek vagyunk?
Ahogy sétálok az ajtó felé
Nem vagyok biztos
De baby ha azt mondod, hogy azt akarod hogy maradjak
Meggondolom magam
Mert nem akarom tudni hogy elsétálok
Ha te az enyém leszel
Nem megyek, nem megyek
Szóval baby ha azt mondod hogy azt akarod hogy maradjak
Meggondolom magam...
Lassan elaludt én pedig átmentem a saját szobámba. Kétségek gyötörtek. A csókja igazi volt, még mindig éreztem a bizsergést az ajkamban. De tudtam, hogy nem tehetem ezt vele. Ő soha nem lehet az enyém, az a kétségbeesett remény mégis ott kuporgott a szívemben. Megráztam magam és lezuhanyoztam, hogy kiűzzem a gondolatokat a fejemből. Megtörülköztem és úgy ahogy voltam pucéran, csöpögő hajjal beestem az ágyba és mint akit fejbevágtak, aludtam el...