A 13. rész egy új szemlélet :) Remélem teszik. Jó olvasást és sok komit :P ( Múltkor elnéző voltam, de most nem leszek, csak 5 komment után jön a kövi...úgyhogy hajrá!) ;)

13. Balsorsra itélve

(Harry szemszöge)

 A mutatóujjamon pörgetve a kocsikulcsot lekocogtam a lépcsőn. A lépcső mellett lévő tükörben még egyszer ellenőriztem a hajamat. A gyors Harry-s hajbelövéssel tettem tökéletessé. Megigazítottam a zakómat és kicsit lazítottam a farmeromat tartó fekete, bőr övön. Körbefordultam, hogy meggyőződjek róla, minden szögben ugyanolyan dögös vagyok-e...
Újdonsült lakótársunk az Írfarkaskutya kölyök-mint kiderült ez volt a fajtája.- küszködve próbált kimászni a ládából amibe száműzték. Panaszos nyűszítésére Lou sietett oda.
-Nemsokára jövök.-vetettem oda a srácnak és kiléptem az ajtón. Megborzongtam a hidegtől. Vihar közeledett. Beültem a kocsimba és kihajtottam az udvarból. A gázpedálra léptem. Vágytam a sebességre. Egyre gyorsabban és gyorsabban mentem. A sebességmérőre alig-alig pillantva tapostam a gázt. A táj elmosódott zöld foltként követett. Nem messze járhattam Niall-ék házától mikor valami kiugrott elém az útra. Oldalra rántottam a kormányt és keresztbe faroltam az úttesten. A másodperc egy töredékében arra gondoltam valószinüleg meghalok. A lendülettől egy fának csapódtam. Hálát adtam az égnek, hogy be volt kötve a biztonsági övem. Bár így is sikerült megfejelni a kormányt úgy hogy pár percre eszméletemet vesztettem és a vállamat is meghúztam. Kedves kis kocsim oldalát csúnyán behorpasztotta a hatalmas fenyő amivel ölelkezett. Előkerestem a mobilomat és tárcsáztam az Ír számát.
-Halló?-felvette a második csengés után.
-Van egy kis probléma tesó.-megtöröltem a homlokomat és majdnem rosszullettem a vér látványától. Vissza nyeltem a hányingert és mélyet sóhajtottam.
-Mi történt?-Niall hangja aggodalmassá vált.
-Csupán annyi, hogy sikerült közelebbi kapcsolatot létesítenem egy fával...
-Ó te jó ég! Nincs semmi bajod?
-Nem tudom, eléggé fáj a fejem. Itt vagyok tőletek nem messze, talán két mérföldnyire. Ide tudnátok jönni?
-Pár perc és ott vagyunk.-letette a telefont én pedig nagy nehezen kimásztam a kocsiból. Szegény autóm oldalát totálisan elcsúfította az a hatalmas horpadás. Már nem hasonlított annyira a Vasember kocsijára. És a kedvenc zakóm is elszakadt. Hátamat egy útmenti sziklának támasztottam és felnéztem a szürke égre.
-Lehet rosszabb?-kérdeztem és eldobtam egy kavicsot ami átcsúszott az úton és a védőkorlát alatt a tengerbe esett.-Lehetett volna.-gondoltam.-Ha nem erre rántom a kormányt most a tengerben lennék a halak közt.
Két ismerős alak tűnt fel a láthatáron. Futva igyekeztek felém. Az eső is szemerkélni kezdett.
-Jajj Harry!-Lexy letérdelt elém ahogy odaértek.-Elég csúnyán néz ki a fejed...- megérintette az arcomat mire kirázott a hideg. Miért Niall kell neki?-gondolkodtam miközben ő letörölte a vért a homlokomról.
-Huhh, hát ezt szépen elkaptad.-Niall körbejárta a kocsit.-Hogy történt?
-Nem tudom, túl gyorsan hajtottam, valami kilépett az útra én meg ki akartam kerülni... Kissé homályos az ügy.-erőltettem a memóriám, de csak megfájdult a fejem. Fel akartam állni, de megszédültem. Csillagokat láttam.
-Nyugi, nyugi! Eléggé beütötted a buksid nagyfiú. Maradj veszteg!-Lexy finoman visszanyomott a földre. Egy zsepit nyomott a sebemre. Kedvem lett volna ott helyben megcsókolni. De nem tehettem ilyet se vele, se Niall-el. Játszanom kellett tovább a jófiút. A térdemre támasztottam a fejem. Most kezdtem igazán átérezni az "I Wish" lényegét.
- És most ki fog vezetni? Gondolom Lexy, neked nincs jogsid?-Niall kérdőn nézett a lányra.
-Az nincs, viszont tudok vezetni... nagyjából. Elhoznád a cuccokat a házból? Addig mi itt maradunk Harry-vel és kicsit kipiheni magát.
-Persze, nemsokára jövök.- Niall vissza indult a házhoz. Lexy leült velem szemben. Egy pillanatra ránéztem aztán lesütöttem a szemem. Aggódó pillantását nehéz volt elviselnem.
-Szörnyen érzem magam.-sóhajtott fel.
-Miért? Csak nem miattam? Ugyan már! Ez csak pár karcolás, túl élem...
-Miért siettél ennyire?
-Kellett egy kis sebesség.-vontam vállat.
-Az autód...
-Majd lesz egy másik, úgyis kinéztem egy csinos porsche-t... Ne aggódj miattam! Foglalkozz csak Niall-el.-utasítottam komoran.
-Hé! Mire ez a hangnem?-vonta fel a szemöldökét.
-Bocs! Csak fáradt vagyok, ennyi.-lehunytam a szemem és megpróbáltam kiürítteni a fejem. Mire sikerült volna, Niall visszatért két táskával. Lexy ült a volán mögé én pedig az anyósülésre. Az Írnek jutott a hátsó ülés ami kicsit javított a hangulatomon. Óvatosan felkanyarodtunk az útra. Egész végig én navigáltam míg a lány a vezetésre öszpontosított. Niall csendben kuksolt hátul. Nem volt semmi gond, lassan mentünk és az út is elhagyatott volt. Mire hazaértünk a fejfájásom is kezdett csillapodni. Niall kipakolta a cuccokat én pedig felmentem a szobámba Louis felkiáltására ügyet sem vetve. Magam sem tudtam mi van velem. Nem volt szokásom így bánni az emberekkel. A szoba ajtajában lerúgtam a cipőm és szakadt zakómat egy fotelba hajítottam. Levettem kék pólómat és azt is a fotelba hajítottam. Már az övemet kapcsoltam ki amikor kopogtattak.
-Bejöhetek?-Lou hangja szűrődött be a folyosórol.
-Gyere.- közben levettem a nadrágomat is. Louis követett a fürdőszobába. Leült a mosógép tetejére és a lábát lóbálva aggodalmasan nézett rám. A boxertól is megszabadultam és beálltam a zuhany alá.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte legjobb barátom.
-Miről?-kukucskáltam ki felvont szemöldökkel a tusolóbol.
-Ne add a hülyét! Látom rajtad, hogy valami nyomaszt. Azóta vagy ilyen, hogy Lexyék idejöttek... Várjunk csak, -kiáltott fel félhangosan- Lexy vagy Christie?
-Mi a helyzet Christie-vel? Látom jól össze kezdtek melegedni...-tereltem a témát.
-Nos igen. Aranyos lány, de most nem rólam van szó!-jött rá a cselre.-Szóval?
-Nem... Ez... Ők... Én nem!-kerestem a szavakat.-Egyszerűen csak fáradt vagyok...
-Hát persze haver, el is hiszem.-láttam a mosdó feletti tükörben, hogy forgatja a szemét.
-Nézd Tommo, ehhez most igazán nincs kedvem!-morrantam fel.-Ha segíteni akarsz, hozz egy aszpirint és hagyj békén!-még én is megijedtem a saját hangomtól. Mi lett velem?!-gondolkodtam.
-Rendben Mr Bunkó!-felelt a fiú sértődöten. Leugrott a mosógép tetejéről és kicsörtetett a fürdőböl.-Aszpirin és víz az éjjeliszekrényen!-szólt még hátra a válla fölött.
Pár pillanat múlva kiugrottam a tusolóbol és utána rohantam. Nem volt rajtam semmi más csak egy kupac hab. Csúszkálva kirohantam a folyosóra és a lépcsőnél utolértem Louist.
-Várj Lou!-elkaptam a karját.-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém! Sajnálom!
-Semmi baj.-félig elmosolyodott.
-Hazza? Ó te jó ég!-Christie épp akkor lépett ki a szobájából. Tágra nyílt szemmel nézett ránk.
-Meglepi.-szólaltam meg elkínzott hangon.-Bocs!-mondtam még neki aztán visszafordultam Tommo-hoz.
-Tényleg ne haragudj!-átöleltem majd maradék büszkeségemet összeszedve visszamentem a szobámba és befejeztem a tusolást. Felvettem egy boxert és lefeküdtem az ágyamba. A gyógyszer és a víz ott vártak. Könnyes lett a szemem, de gyorsan kipislogtam mert valaki kopogtatott. Liam dugta be a fejét az ajtón.
-Bejöhetek?
-Gyere csak.-intettem. Egy elsősegély dobozt hozott magával.
-Niall azt mondta erre szükséged lehet.-elővett egy jókora ragtapaszt meg egy fertőtlenítős dobozt.
Leült mellém az ágyra és egy vattával letörölte a sebet a homlokomon. Kicsit csípett, de nem panaszkodtam.
-Nagyon csúnya?-kérdeztem félve.
-Ne aggódj, még így is cuki vagy. Sőt ez a ragtapasz kimondottan jól áll.-vigyorgott ahogy a sebre simította.-Aludjál szépen. Majd meglátjuk kell-e kórházba menned. Remélem nem mert a múltkor egy nővérke megfogta a seggem, tudod mikor Zayn véletlen fejbevágott egy baseball ütővel.
-Jujj, az durva volt.-fintorogtam.
-Nekem mondod?! Két hétig volt egy nagy pukli a homlokomon amire valaki még rá is ragasztott egy smiley-s ragtapaszt.
-Az én voltam.-kuncogtam az emlék hatására.
-Tudom, de ne aggódj nem bosszulom meg.Tényleg aludjál! Majd felkeltünk ha valami érdekes történik.
-Rendben, köszi.
Liam kiosont a szobából én pedig magamra maradtam. Eszembe ötlött, hogy akinek agyrázkódása van annak elméletileg nem szabadna aludnia. Így csak remélhettem hogy nekem nincs olyanom ugyanis hamar elnyomott az álom...