Megérkezett a 11. is! olvassátok és írjatok véleményt! :)

11. Eső hozta társ

(Louis szemszöge)

Még mindig pocsékul éreztem magam. Dühös voltam Elenorra amiért faképnél hagyott ugyanakkor itt volt Christie ez a különös teremtés. Ő olyan volt mint valami drog, vagy nem is tudom. Egyre jobban szükségem volt a társaságára. Ő megértett és segített nekem túljutni a nehéz napokon. Életerőt adott, azthiszem. Harry mostanában rettentő furcsa volt, valahogy nem a régi és hiába kérdeztem, azt mondta jól van. Pedig nekem mindent elmondott. Most halgat és napról napra komorabb. Kíváncsi vagyok mi lehet Niall-al és Lexy-vel. Már két napja odavannak lassan.-gondolataim áradatátmegszakítva felültem az ágyban. Felkeltem majd felöltöztem. Hagytam egy cetlit a konyhában, hogy sétálni megyek és kiléptem az ajtón. Kezemet a pulcsim zsebébe temettem. Az ég komor, szürke volt. Sejtettem, hogy nemsokára ismét esni fog. Végigsétáltam a kihalt utcán. Ilyen korán csak én voltam ébren, a környék meg amúgy sem volt túl zsúfolt. Csak pár házban laktak, és azokban sem sokan. Befordultam egy sarkon. Lassan kiértem a városból. Fogalmam sem volt merre megyek. A lábaim vittek, az agyam pedig teljesen kikapcsolt. Christie-n járt az fejem. Arra ahogyan megcsókoltam. Talán rossz ötlet volt és felelőtlen, de nagyon jól esett. Egy tökéletes pillanat, ketten a csillagos ég alatt. És mi tagadás, Christie vonzó volt. Nem szeretném soha megbántani, de tudtam előre, hogy ez meg fog történni és nem tehetek majd ellene semmit. Felnéztem az égre. Az első esőcseppek fekete foltokat pöttyöztek szürke pulcsimra. Felrántottam a kapucnit majd fojtattam az utamat. Megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantva Christie nevét olvastam.
-Hali.-szólt bele miután felvettem.-Merre vagy csavargó?
-Épp sétálok, most értem ki a városból, miért?
-Csak kérdeztem, mert úgy eltűntél. Megleszel egyedül vagy esetleg utánad küldjem Liam-et? Úgyis futni készül amint látom.
-Megleszek. Szólj Liamnek, hogy húzzon pulcsit, esik. Majd nemsokára megyek.
-Rendben megmondom neki. Hát akkor nemsokára találkozunk. Szia.
-Szia.-letettem és visszadugtam a zsebembe a telefont. Mikor felnéztem, egy apró fekete kölyökkutyát pillantottam meg az út szélén feküdni. Óvatosan közelebb mentem hozzá. Sebesült volt. Hatalmas fekete szemeivel könyörgőn pillantott rám. Valaki elüthette. Segítenem kellett neki.
-Jólvan kispajtás!-mondtam neki megnyugtató hangon.-Nem lesz semmi baj. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam Christie számát. Az első csengés után felvette.
-Na meggondoltad magad?
-Ott van még Liam?-kérdeztem félbeszakítva őt.
-Igen, várj Liam. Louis téged keres.
-Haló?
-Liam, figyelj csak! Megvan még az a láda amit tavaly ráejtettél a lábamra?
-Igen, mi van vele?
-Béleld ki pokrócokkal, kérlek. Találtam egy sérült kutyát, beviszem és valahova le kéne tenni.
-Mi? Hol?
-Itt a városból kivezető út mellett. Szegényt valószinüleg elütötték.
-Rendben, hozd én pedig intézem a ládát.
-Fél óra és ott vagyok.-leraktam a telefont majd levettem a pulcsim és a kis jószág köré csavartam. Nagyon óvatosan felemeltem és a mellkasomhoz fogtam. Bozontos bundája ragadt a sártól. Keskeny pofáján egy apró vágás futott végig. Megnyalta a kezemet amint megsimogattam. Amennyire csak tudtam sietve haladtam vissza a házhoz. Liam már az ajtóban várt. Christie éppen egy melegvizes palackot dugott a pokróc alá, hogy melegebb legyen.
-Jajj szegénykém!-jajdult fel ahogy meglátta a kiskutyát.- Le kéne fürdetnünk, nem?
A kis vakarcs csóválni kezdte a farkát.
-Talán...- feleltem.-De hol?
-Az emeleti fürdőben van kád. Oda fel tudnánk vinni.-javasolta Liam. Csendben felmentünk, anélkül, hogy Zayn-t vagy Harry-t felébresztettük volna. Christie engedett vizet, majd óvatosan kicsomagoltam a kicsit a pulcsimból és a vízbe tettem. Hátsófelére ülve, vádló pillantással nézett fel rám.
-Bocs kölyök, de büdi vagy.-letérdeltem a kád mellé és óvatos mozdulatokkal letörölgettem a kutya bundájáról a sarat. Egy vágást vettem észre a combjánál. Valamivel felsérthette. Egy másik a jobb melső tappancsán volt. Átvizsgáltuk a testét, hátha valamit még nem vettünk észre.
-Hoznál fertőtlenítőt?-kérte Christie Liam-től. A fiú bólintott majd pár perc múlva egy kis zöld dobozzal tért vissza. Addigra mi már megtörölgettük a kiskutyát és hagytuk, hogy egy kicsit körbeszaglássza a fürdőszobát. Bár erősen sántított, tele volt életkedvvel. Az egyik törölköző sarkát meg is rángatta. Pici, hegyes fogacskái kivillantak pofijából. Igencsak meg kellett vele küzdenünk mire sikerült bekötözni és lefertőtleníteni a sebeit. Zayn fel is ébredt a nyüszítésre.
-Mi történt?-kérdezte álmatag hangon. Alig látott ki a fejéből.-Kié az a kutyus?
-Már a miénk.-feleltem kis gondolkozás után.
-Ez esetben...-Zayn lehajolt és beleborzolt a kicsi bundájába.-Üdv a házban apró Directioner...