A várva várt 10. rész :) Betty kedvéért ^_^ Jó olvasást és sok kommentet :D

10. Az este

(Lexy szemszöge)

Niall-hoz simultam ő pedig körbe tekert minket egy pokróccal. Finoman megcsókolt majd bekapcsolta a DVD lejátszót. A film elkezdődött. Nehéz volt odafigyelni miközben  Niall a gerincemet cirógatta. Az események hamar felpörögtek. Bár nem szokásom ijedezni ez a film kihozta belőlem a kisgyereket. A rémesebb részeknél a fiú mellkasához bújtam. Nem álltam meg, hogy fel ne sikoltsak mikor a gyilkos átszúrta a srácot a börtönös résznél. Néha-néha elbújtam a takaró mögé.
-Nyugalom, ez csak egy film.-csitított Niall.-Ha akarod nézhetünk mást...-ajánlotta fel. Nem akartam elrontani a szórakozását így csak annyit feleltem:
-Kibírom.-kikukucskáltam a pokróc takarásából. A szívem hevesen dobogott. A mennydörgés hangjára megint majdnem felkiáltottam. A csíkospólós férfi már a főszereplőket vette kezelésbe. Abszurd módon Louis jutott eszembe a póló mintájáról.-Ébredj fel! Ébredj fel!-szurkoltam a lánynak aki álmában harcolt a gyilkossal. Az adrenalin megtette a hatását és a lány magával rántotta a gyilkost az ő világukba. Megkönnyebbülten figyeltem ahogy végeznek vele, majd elégetik. Végre vége.-gondoltam.  Annál a résznél azonban ismét sikoltottam mikor a gyilkos kinyúlt a tükörből és átszúrta a női főszereplő anyjának a fejét. Így lett vége a filmnek. Útáltam az ilyen befejezésű filmeket. Valahogy olyan érzés volt mintha a gyilkos még mindig szabadon járna. Saját magamat is megleptem ezzel az ijedezéssel. Nem volt szokásom ám most mégis reszketve bújtam Niall karjaiba. Ő átölelt és szorosan tartott. Vettem pár mély levegőt.
-Többet nem nézünk horrort.-suttogta a hajamba. Felnéztem rá. Zafírkék szeme óvó pillantást vetett rám. Lehajolt és finoman megcsókolt. Hátrabiccentettem a fejem, hogy még közelebb férjen az ajkamhoz. A csókot a nyakamon folytatta. Elhúzta a hajamat, hogy mégjobban hozzáférjen. Felnyögtem. Bőröm reszketett ahol forró ajka végigsimított rajta. A hajába túrtam és föltérdeltem, hogy fölébe kerekedjek. Megragadta a csípőmet. Pillantása éhes volt. Ismét megcsókolt, de ezúttal én voltam a támadó. Egyik kezemmel a kanapé támláját markoltam, hogy megállítsam azt az őrült forgást amit a szenvedély okozott. Niall tenyere a hátamra simult egyre feljebb és feljebb tolta a pólóm. Magsba lökte a kezem és megszabadított az említett ruhadarabtól. Hatalmas égzengés rázta meg az apró kunyhót. A lámpa kialudt.
-Csodás!-morogta-Elment az áram.
-Azt hiszem ez...-a szavak a torkomon akadtak. Niall végigsimítot nyelvének hegyével a hasamon. Felsóhajtottam és megadtam magam neki. Könnyű volt akár alámerülni a vízbe. A mozdulataink annyira természetesek voltak. Úgy illettünk össze akár a puzzle egyes darabjai. Mindketten ismertük a táncot, aminek ritmusát mi diktáltuk. Felhevült bőre szinte égette az enyémet. Millió csillag robbant az elmémben. Akár a villámcsapás, végig áramlott rajtam a gyönyör és a megkönnyebbülés. A zene elhalkult, a tánc végetért, mi pedig ott feküdtünk a kanapén izzadtan, összefonódva. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Valami felszabadult bennem. Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor teli voltam energiával. Bőröm alatt szinte forrt a vérem. A csontjaim jóleső sajgással jelezték elégedettségüket. Niall hasonlóképp volt. Kicsit zihált, de végtelen szeretettel nézett a szemembe. Arca kipirult.
-Huhh...-nyögte ki nagy nehezen. Láthatólag a szavakat kereste.-Ez...
-Igen, tudom.-feleltem és megcsókoltam. A vak sötétben épp csak annyit láttam belőle amennyi szükséges volt. Láttam testének halvány körvonalát. Láttam a fölényes hím elégedettségét szemének csillogásában. Tisztában volt vele, hogy mennyit adott és mennyit kapott. Féloldalas mosolya egy kisfiú ártatlanságát tükrözte, de a pillantása mondta el az igazat. Lassan felkászálódott és engem is magával húzott. Nem volt erőm tiltakozni. Felnyalábolt és a fürdőszobába sétált.
-Mi ez, a domináns hím az erejét fitogtatja?-vontam fel a szemöldököm. Beállt a zuhany alá és leeresztett maga mellé. Megnyitotta a csapot és beállította a vizet.
-Valami olyasmi.-felelte kis idő múlva. Lenézett rám és elmosolyodott.-Meztelenül is jól ál.-utalt a tőle kapott nyakláncra. Eltakartam a melleimet.
-Hé! Azért a nyáladat ne csorgasd, jó?
-Majd megpróbálom.-jelképesen megtörölte a szája sarkát és elkezdte beszappanozni magát és engem. Felkuncogtam ahogy csúszós keze végigsiklott a nyakamon. Figyeltem a habot amint eltűnik a lefolyóban. Niall eközben megtörölközött és felhúzta az alsónadrágját. Követtem a példáját és én is megtörölköztem majd felvettem a pólómat meg egy bugyit.
-Talán aludnunk kéne.-vetette fel.
-Talán.-mondtam.-Mennyi az idő?
A telefon kijelzője megvilágította arcát egy pillanatra.
- Éjfél lesz két perc múlva.
-Így elszaladt volna?-csodálkoztam.
-Bizony. Na gyere bújjunk ágyba.
Előttem ment be a szobába. Mire beléptem már megigazította a lepedőt és felhajtotta a takarót. Az egyik éjjeliszekrényen egy gyertya volt, hogy lássunk valamit míg vissza nem jön az áram. Bebújtam az ágyba és az államig húztam a takarót. Niall is elhelyezkedett majd felém fordult.
-Mire gondolsz most?-szólalt meg.
-Arra, hogy olyan gyors ez kettőnk közt és arra, hogy reggelre valószínüleg leszorítasz az ágyról...
-Túl...gyors?-vonta fel a szemöldökét.
-Két hete ismerjük egymást és már itt tartunk.-intettem körbe.
-Úgy mondod mintha ez rossz lenne...-állapította meg.
-Nem rossz, csak gyors. Még egy igazi randira sem hívtál el.-a hangom akaratom ellenére is vádló volt.
-Mire gondolsz? Menjünk moziba és csináljuk azt mint a kamaszok? Tapogassalak a sötétben míg valami gagyi filmet vetítenek te pedig...
-Elhalgass!-szisszentem fel.-Ez mocskos húzás volt.
Kimásztam az ágyból mielőtt bármit tehetett volna.
-Ne csináld már!
-Úgy viselkedsz mint egy ötéves!-morogtam miközben magamköré tekertem egy takarót.-Aludhatsz a kanapén!
-Ez itt az én házam.-próbált rám hatni, de sajnos rossz volt a taktikája.
-Jó, akkor majd én alszom a kanapén. Viszlát mister!-dühösen kivonultam a szobából. Megágyaztam magamnak és összekuporodva lefeküdtem. A villámok robajlása fülsüketítő volt. Alattomos könnyek homályosították el látásomat ahogy kipillantottam az ablakon. Csak nem fogok bőgni egy ilyen ostobaság miatt?!-fortyogtam.-Majd meggondolja magát az az arogáns, számító...-fogcsikorgatva megszakítottam a gondolatot. -Lehet, hogy én állok rosszul a dolgokhoz...Nincs is olyan égető szükségem a randizgatásra. Majd holnap elmondom neki. De egy északát azért gondolkodhat.- éppen lehunytam a szemem amikor megnyikordult az egyik padlódeszka.
-Lexy.-súgta Niall bűnbánó hangon.-Lexy ébren vagy?
Nem feleltem neki.
-Kérlek! Ezt elrontottam, nem tudom miért mondtam azt a dolgot a moziról... Ha van kedved elmehetnénk esetleg valahova a jövőhéten...?-próbálkozott újból.-Kérlek, ne haragudj rám! Nem akartalak megbántani, esküszöm!
-Tudom.-feleltem végre.
-Vissza jösz hozzám? Az ágy mégis kényelmesebb.
Felsóhajtottam és visszamentem a hálószobába. Az ágyon úgy helyezkedtem, hogy háttal feküdjek neki. Teljesen beburkolóztam a takaróba.
-Jóéjt.-mormogtam és lehunytam a szemem.
-Jóéjt.-közelebb csúszott hozzám. Éreztem testének melegét. Valamilyen okból megnyugtatott és sikerült elaludom.