Na itt a 9 . is ! olvassátok és írjatok véleményt ! :"D

9. Éjféli randi

(Christie szemszöge)

Zayn rájött, hogy nem boldogul egyedül a konzervnyitóval így Lou a megmentésére sietett. Harry elgondolkodva bámult ki az ablakon. Sütött belőle, hogy valami nyomasztja. Egyedül ücsörögtem a kanapén. Már mindannyian letusoltunk és lejöttünk a nappaliba beszélgetni. Ennek az lett a vége, hogy mindenki elszórtan kóválygott a házban. A két fiúra pillantottam.
-Szerintem ha megfordítanád a dobozt és kipattintanád azt a kis bigyót rajta akkor könnyebben menne.-szólaltam meg látva, hogy az ananászkonzerv fejjel lefelé árválkodik. Az a kis kapocs pedig pont alul volt.
-Tudtam magamtól is.-mentegetőzött Zayn miután megfordította és kinyitotta a konzervet. Louis diadalittas pillantását látva elmosolyodtam. Hazza felsóhajtott és elállt az ablak mellől.
-Én most lefekszem, ha nem bánjátok. Fáradt vagyok...-mondta miközben már a lépcső felé tartott.-Jóéjt.
-Jóéjt.-bólintottam.
Lassacskán én is kezdtem elálmosodni. Ásítottam egyet  lehajtottam a fejem a karfára. Azon nyomban el is nyomott az álom...
Mikor felébredtem már egyedül voltam a nappaliban. Valaki egy pokrócot terített rám míg aludtam. Rettentően megszomjaztam ezért a konyhába mentem egy kis vízért. Kihalásztam egy poharat a szekrényből majd színültig töltöttem hideg csapvízzel. Mohón kortyoltam aztán ittam még egy pohárral. Neszezést hallottam és kisvártatva Louis jelent meg az ajtóban. A mosogatónak támaszkodva figyeltem. Mivel nem volt rajtam a szemüvegem, nem láttam tisztán az arcvonásait, ahhoz túl távol volt. Ő nem vett engem észre a sötétben, én pedig nem láttam értelmét felhívni magamra a figyelmét. Csendben kiosontam a hátsó ajtón át a kertbe. Lefeküdtem a nedves fűbe és felnéztem az égre. A csillagok, mint milliárd gyémánt, ragyogtak a feketeségen. A Hold sápatagon világított.
-Te mit csinálsz idekint?-hallottam egy oly' kellemes hangot számomra.
-Pizzát sütök-feleltem-, mégis minek látszik?
-Ohh, ez esetben, csatlakozhatok?-Lou választ sem várva leült mellém.-Szeretem a pizzát.-mosolygott keserűen. Kék szeme annyi bánatot hordozott. Tudtam, hogy még mindig Eleanor miatt szomorkodik. Letépett egy fűszálat és apró darabkákra tépte majd megismételte ezt egy újabb fűszállal. Felültem és megfogtam a kezét.
-Olyan rossz nézni, hogy ilyen bánatos vagy...- mondtam ki ami a szívemet nyomta. Összekulcsolt ujjainkra nézett majd felsóhajtott. Megcirógatta a csuklómat pont ott ahol a tetoválásom volt. A One Thing egyik versszaka:
" Shot me out of the sky
You're my kryptonite
You keep making me weak
Yeah, frozen and can't breathe..."
-Most őszintén, miért törődsz így velem...velünk?
-Mert fontosak vagytok számomra, mert a dalaitok arról szólnak amit érzek és amit gondolok. Annyit adtatok nekem, én csak megpróbálom viszonozni... -vontam vállat.- "I wanna save you, wanna save your heart tonight. He'll only break you, leave you torn apart..."-hirtelen ez az idézet tűnt a legmegfelelőbbnek az érzéseimhez.
-Ez elég irónikus.-kacagott fel örömtelenül.-És mennyire igaz. Sajnos nem vagyok superman...
-Számomra igen.-mondtam mielőtt észbekaptam volna. Összeszorítottam a szám. Legszívesebben visszaszívtam volna ezt a mondatot.-Bocsáss meg, nem tudom mi ütött belém!-szabadkoztam lesütött szemmel. Louis nem felelt csak megszorította egy kicsit a kezemet. Másik kezével az arcomhoz nyúlt és felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek. Valami apró fény gyúlt a kék szempárban amit nem tudtam mire vélni.
-Sose kérj bocsánatot az érzéseidért!-mondta majd hozzám hajolt. A szája hihetetlenül puha volt a számon. Remegés futott végig a gerincemen. Nem voltam képes gondolkozni. Elmémet teljesen kitöltötte a lágy csók. Ösztönösen viszonoztam ajkának játékát. Beletúrt a hajamba, hogy még közelebb húzzon magához. Édes volt akár a méz, beleborzongtam az érintésébe. Egy utolsó csókot adott majd feltápászkodott mellőlem a földről. Kábult tekintettel néztem fel rá. Felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, de én megráztam a fejem.
-Inkább maradok még egy kicsit, szellőzök.-mosolyogtam hamiskásan.
-Akkor viszlát reggel. Jóéjt Christie...
-Jóéjt.-feleltem még mindig kábán. Néztem ahogy bemegy a házba majd hátradőltem a fűben. Nem tudtam eldöneni, hogy sírjak vagy nevessek. Sokáig bámultam az eget. A lágy esti szellő megmozgatta a hajamat, végig simított arcomon, ott ahol nemrég Lou keze pihent. Ismét elöntött a forróság az emlék hatására. Felsóhajtottam és felmentem a szobámba aludni. Álmomban egy, már ismerős, erdőben jártam. Tudtam merre kell mennem és azt is, hogy mi vár rám az út végén, de én csak mentem. Lépés, lépés után. Egyre közelebb a fiúhoz. Ahogy sejtettem, ott várt rám a fánál. A keze a zsebében. Nem tudtam nem odamenni hozzá.
-Miért?-kérdeztem mielőtt megszólalhatott volna.-Miért teszed ezt?-könnyek folytak végig az arcomon.
-Sajnálom.-szólalt meg szomorúan és a szívembe mártotta a kést.-Nincs más lehetőségem...-magához szorított és fölém hajolt. Esni kezdett az eső, de rájöttem, hogy amit esőnek véltem az valójában Louis könnyeinek áradata az arcomon.-Bocsáss meg!
-Nem...-vér csordult ki a szám sarkán. Valami furcsa ürességet éreztem a mellkasomban.-Nem a te...-nem tudtam befejezni a mondatot. Valami kirántott az álmomból. Mind a négy fiú a szobámban volt. Zayn tartott a karjában, csitítva remegésemet. Louis az ágy mellett ált, Harry pedig az ágy másik oldalán. Liam az ajtóban ácsorgott egy vázát szorongatva. Szorosan a fekete hajú fiúhoz bújtam.
-Semmi baj!-motyogta Zayn-Itt vagyunk, mostmár nem lesz semmi baj.- megnyugtató mozdulatokkal simogatta a hátamat. Rájöttem, hogy sírok. Szipogva próbáltam abbahagyni.
-Mi volt ez?-kérdezte Harry aggodalmas hangon.
-Csak egy álom, egy nagyon rosz álom...
-Én voltam, igaz?-Lou szomorú szemmel pillantott rám.
-Megint ugyan az.-bólintottam. Zayn egy zsepit nyomott a kezembe. Kifújtam az orrom és nagyot sóhajtottam.-Nem kellett volna idejönnötök.
-Most viccelsz? Olyan vérfagyasztó volt a sikolyod mintha éppen megölni készülne valaki. Szerintem a hullák is felébredtek tőle.-magyarázta Hazza.-Már azthittük valaki megtámadott...-megemelte egy picit a kezében szorongatott baseball-ütőt. Azt eddig nem is vettem észre. Hálával és nagy megkönnyebbüléssel pillantottam rájuk. A feltevés megmagyarázta  Liam vázáját.
-Köszönöm srácok.
-Semmiség.-Zayn megpuszilta a homlokom majd felkelt az ágyamról.
-Igazán van mit! Tudod, képes lettem volna szétverni a támadódon az egyedi dedikált baseball ütőmet... Az igazán nagy áldozat lett volna a részemről...-Hazza hozta a formáját.
-Meg leszel egyedül?-kérdezte Lou fásult hangon.
-Nem... Nem tudom. Valahogy majdcsak elleszek.-vontam vállat.
-Itt maradok vele, ti menjetek csak aludni.-szólalt meg ismét. Liam, Zayn és Harry beleegyezően bólintott majd  kettesben hagytak minket. Louis lefeküdt mellém az ágyra én pedig hozzá bújtam. A mellkasába temettem az arcom ami még mindig könnyes volt. Akaratlanul megremegtem. Átölelt és betakargatott minket.
-Próbálj meg elaludni. Nem lesz semmi baj...
Lehunytam a szemem és békés álomtalan alvásba merültem a fiú karjai közt.