A 16. fejezethez legalább 10 komit várok. Összehozzuk? Természetesen a feliratkozás még mindig ingyenes ;) Jó olvasást :D

16. Niall baklövése

(Liam szemszöge)

Másnap reggel én keltem fel a legkorábban. Az idő ismét borús volt. Leérve a konyhába elmosolyodtam magamban. Eszembe villant a tegnapi harc. Ahogy feltettem a kávét főni, a cukros doboz mögött találtam egy piros gumimacit.Bekaptam és fütyörészve kimentem a postáért. Egy újság, semmi több. A címlaptól viszont tátva maradt a szám. Először nem hittem a szememnek. Megráztam a fejem és még egyszer újra olvastam azt a pár sort.
-"...A One Direction szőke szívtiprója az éjjel New York-ban partizott Demi Lovato-val és más hasonló hírességgel. Újságírónknak sikerült lencsevégre kapni a két híresség szenvedélyes csókját... Vajon mikor közlik mindenkivel a hírt, hogy együtt vannak? Vagy ez csak egy kósza kaland volt?..."-egy gondolat zakatolt a fejemben ahogy becsuktam az ajtót.-Ezt Lexy-nek soha nem szabad látnia...
-Szia Liam.-az említett lány kikapta a kezemből az újságot és olvasni kezdett. Pár pillanat múlva lehervadt a mosoly az arcáról.
-Ne!-kiáltottam fel, de már elkéstem.
-Ez... ez lehetetlen.-dadogta.-Niall nem... Ő nem...
-Lexy.-vettem el tőle a papírt.-Ez csak... Ez csak egy csók volt...-próbáltam menteni barátomat.
-Csók volt?...-nyögte ki nagy nehezen. Könnyek gyűltek a szemébe.-Csak egy csók...?
-Lexy kérlek. Biztosan el fogja mondani ha haza ért. Jut eszembe, Harry már el is indult...-a lány nem várta meg míg befejezem. A könnyeit nyelve rohant fel a szobájába. Elszorult a szívem a fájdalmát látván. Utána akartam menni, de aztán meggondoltam magam. Reméltem, hogy Niall-nek jó magyarázata lesz mindezekre. Kimentem az udvarra és megvártam míg haza érnek...
-Ezt nagyon elszúrtad, ugye tudod?-kérdeztem miközben Hazza és ő kiszállt az autóból. Szomorúan rápillantott és bólintott.
-Nem fog hinni nekem, pedig az igazat fogom mondani.-sóhajtotta.
-És mi az igazság?
-Az igazság az, hogy Demi részeg volt és azért csókolt meg... Azt már nem fotózták le, hogy eltoltam magamtól. Azt a tökéletes képet készítették el mi szerint vadul smárolunk. Őszintén szólva nem így történt...
-Ezt mihamarabb mond el Lexynek!-tanácsoltam. Az említett nőszemély fúriaként  tört ki a házból.
-Lexy...-szólalt meg Niall. A lány hevesen pofon vágta majd visszarohant a házba.-Hát ez nem úgy sült el ahogy terveztem...
-Majd én beszélek vele.-ajánlottam fel és Lexy után eredtem. Harry értetlenül nézett Niall-re.
A szobájában nem találtam így elindultam a házban. Zayn ép akkor lépett ki a szobájából ahogy én elhaladtam ott a folyosón. Hátát az ajtónak vetette és furcsán mosolygott rám.
-Nem láttad Lexy-t?-kérdeztem.
-Lexy-t...hmmm...nem, nem rémlik.-vont vállat.
-Ha látod szólj!-benéztem a szobámba. Ott sem volt. Néztem Louis-nál,Harry-nél, Christie-nél, még Niall-nél is, de nem találtam. Egyetlen lehetőségként felhívtam. Nem reménykedtem, hogy felveszi. Egy telefon megcsörrent Zayn szobájában. Arrafelé vettem az irányt. Amint abba hagytam a hívást a telefon is elhallgatott. Már tudtam hol keressem a lányt. Halkan kopogtattam az ajtón. Nem jött válasz, benyitottam. Lexy az ablak melletti fotelban volt. Összekuporodva akár egy kiscica. Könny áztatta arca az ablak felé fordult. Pillantása a kék égre révedt, de igazából nem oda nézett.
-Óóó kislány.-sóhajtottam fel.- Ne légy ilyen szomorú!
A lány rám nézett. Felugrott és a karjaimba vetette magát.
-Miért tette?
-Gyere, üljünk le. Mindent elmondok.- Leültem a fotelba és az ölembe húztam. Fejét a mellkasomba temette és a kanapé egy kiálló bojtját piszkálva így szólt:-Hallgatlak.
-Az eset úgy történt, hogy Niall elment arra a New York-i helyre ahol celebekkel partyzott. Az est vége felé Demi eléggé becsiccsentett és lekapta Niall-t amit egy firkász megörökített.
-Ezt én is tudtam.
-De azt nem, kicsim, hogy Niall elutasította a csókot és eltűnt a helyszínről...Ez a mese vége. Hallgasd meg amit mond, jó?
Zayn pont ekkor lépett be.
-A fenébe, bocs Lexy. Maradnom kellett volna őrködni.
-Semmi baj Zayn. Köszönöm, hogy falaztál nekem.-a lány felállt, adott egy puszit a fiú arcára és elhagyta a szobát. Reméltem, hogy az Ír szobája felé veszi az irányt. Zayn rám nézett és vállat vont.
-Szerinted Niall igazat mond?-kérdezte.
-Az ő érdekében remélem. Bár nem szokása játszani az ilyenekkel.
-Szegény lány eléggé össze van zavarodva.-sóhajtott fel barátom.-Ráadásul butaságokat beszél.
-Mit mondott?-vontam fel a szemöldököm.
-Először megkért, hogy senkinek ne szóljak, hogy itt van. Ezért mondtam, hogy nem láttam. Beszélgettünk... Elmondta nekem, hogy azt sem érti Niall miért figyelt fel rá és teljesen belenyugszik abba, hogy dobja őt. Elmondtam neki, hogy ne kezelje úgy Niall-t vagy minket mintha bármivel is jobbak lennénk nála. Mondtam, hogy mi is csak egyszerű halandók vagyunk.
-Ez igaz.-bólintottam.
-Kissé sikerült megnyugtatnom. Aztán jöttél te.
-Elmondtam neki ami tudok. Ő annyira más mint mi. Valahogy... nem is tudom. Lehet, hogy azért mert magyar.
-Niall meg Ír.-vont vállat Zayn.-De Lexy nagyon kedves lány. Nem egy sikoltozó rajongó. Ami plusz pont. És csinos, Niall meg egy tökfej ha ezt elszúrja. Valami kis önbizalmat kell kovácsolni a hölgybe. Azt hiszem beszélek erről Christie-vel is.
-Hát az jó lenne. Te láttad Louis-t?
-Őhhh... Christie-vel ment sétálni, ha jól láttam.
-Gyanúsak ezek nekem.-húztam résnyire a szemem.
-Ami azt illeti, nekem is. Majd kiderül mi lesz.
-Gyere csak.-felkerekedtünk és Lexy szobájához osontunk. A fülemet az ajtóra tapasztottam hátha elkaphatok pár szót. Csak kivehetetlen magyar szavakat hallottam majd nyílt az ajtó és lebuktunk.
-A fenébe!-súgta halkan Zayn.
-Srácok!-Niall felhorkant.
-Bocs!-vontam vállat.-Kíváncsiak voltunk.
-Hát jó...-búskomor tekintetét a földre szegezte és kikerülve minket a saját szobájába baktatott.
-A'sszem lebuktunk.- említette Zayn a tényt.
-Nahát! Nem mondod?! Szerintem hozzunk Lexynek csokit. A lányok azt szoktak enni ha bánatosak, nem?
-De! Ez jó ötlet...-a konyha felé indultunk, de Hazza már megelőzött minket. Kezében egy tálcával igyekezett felfelé. Két bögre forrócsoki és egy halom cukor meg csoki. Ja és egy nagy doboz fagyi.
-Nektek marad Niall. Rá is ráfér a csokizás.- szólalt meg Harry kitalálva a gondolatainkat.
-Jó akkor miénk a Szöszi.- Zayn-nel felpakoltunk édességből és testvérünk szobájába igyekeztünk. A fiú az ágyában feküdt. A fejét a párna alá dugta. Vállát heves zokogás rázta. Zayn felugrott az ágyra és megbökte Niall lábát.
-Hoztunk csokit, hoztunk csokit....-kántálta. A szőkeség ki sem dugta a fejét a párna alól.
-Nem vagyok éhes!-morogta, elcsuklott a hangja a mondat végén. Elképesztő szavak voltak ezek torkos barátom szájából. Niall mindig éhes volt. Legalább egy kicsit...
-Te jó isten! Niall beteg vagy?
-Hagyjál! Ez nem vicces!
-Nem is vicc volt! Egyél egy kis csokit. Hidd el jobb lesz! Tudod, boldogság hormon, meg ilyenek.-vontam vállat elkeseredett hangomnak nyomatékot adva. Niall kinézett a párna alól. Könny áztatta arca, nekem is könnyeket csalt a szemembe. Rossz volt nézni ahogy szenvedett. Elszorult tőle a torkom, mintha egy hatalmas gombóc lett volna benne.
-Milyen csoki?-hangja rekedt volt a sírástól.
-Óóó, van itt minden! Tejcsoki, étcsoki, fehércsoki, feketecsoki... 10%-os, 90%-os amit csak akarsz. Kifosztottuk a készletet.
Niall kimászott a párna alól és közelebbről megszemlélte a hozott zsákmányt.
-Gumimaci nincs?
Zayn-nel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
-Ha van is, az valószinüleg Harry haját díszíti...
-Mit keresne Hazza hajában a gumimacim?
-Nem akarod te azt tudni..-jósolta Zayn.
Niall kivett egy szelet csokit és pár harapással eltüntette. Na ez volt az én tesóm! Szép lassan elfogyott a csoki. Az utolsó szeletet nagylelkűen meghagytuk a Szöszinek, végtére is ő volt a sérült. Közben kibeszéltük a nőket, a világot és egy csomó pasi dolgot. Niall kezdett egy kicsit vidámabb színt ölteni.
-Köszi srácok.-mosolygott hálásan.
-Mire valók a barátok?-kérdeztük Zayn-nel egyszerre.
-Megleszel egyedül?-kérdeztem.
-Most már igen. Azt hiszem lepihenek. Őrült egy nap ez!-csóválta a fejét és ledőlt az ágyra. Csendben elhagytuk a szobát...