Sziasztok :) Hoztam a részt, remélem bejön majd és várjátok a folytatást :3 Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez :* Puszii Bxx

91. Meghívók és összetört szívek

(Lexy szemszöge)

-Itt kéne kezdenünk a meghívó osztogatást, nem?-Niall nézegette egy darabig a nagy halom esküvői meghívót majd szépen elkezdte felcímkézni őket. Mindet aláírtuk mindketten majd borítékba csomagoltuk és ráírtuk, hogy kinek címezték.
-Persze.-pocsékul éreztem magamat. Egyfolytában azon az estén kattogott az agyam. Niall és Harry szemmel láthatólag ugyanúgy éltek tovább mintha mi sem történt volna. Miután végeztünk a címzéssel fogtuk a leveleket és beültünk a Range Rover-be. Egy darabig csendben autókáztunk, de végül nem bírtam ki, meg kellett szólalnom.
-Niall...-kezdtem félve. A Szöszi rám pillantott és lassított egy kicsit, hogy tudjon figyelni.-Pocsékul érzem magam...Egyszerűen nem tudom elhinni amit művelek veletek...-a fiú egy sóhaj keretében lehúzódott az útról és megállt. Leállította a motort majd lassan megfogta a kezem. A sírás kerülgetett.-Én... én soha nem voltam ilyen...Aztán...aztán jöttél Te és Ő és én egyszerűen...belétek szerettem...-próbált megnyugtatóan viselkedni és nagy puha kezével az enyémet cirógatta, de ezzel csak azt érte el, hogy kicsordultak a könnyeim.-Először próbáltam ezt az egészet elfojtani és nem reagálni a szívemben megmozduló dolgokra, de egy idő után ez már nem ment. Te is tudod és tudtad is, hogy nem mindig döntöttem a leghelyesebben vagyis inkább az esetek 90%-ában rosszul döntöttem, de egyszerűen...egy idióta vagyok! Annyira sajnálom, hogy fájdalmat okozok nektek, nem tudom mit kéne tennem...-nem tudtam a szemébe nézni.-Talán az lenne a legjobb ha szépen elhordanám az irhám...
-Egyet mondj meg, de őszintén!-Niall megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.-Ha most valaki azt mondaná, hogy válassz! Én vagy Harry, mit felelnél?-nagy nehezen álltam a tekintetét. Nem kellett sokat gondolkodnom. Csak kimondtam a szót amit a szívem lökdösött egyre a szám felé minden egyes dobbanással...:
-Te...-motyogtam és úgy istenigazából kitört belőlem a sírás. Kicsatolta az övét és áthajolt az én oldalamra.
-Innentől kezdve nincs miről beszélnünk Szerelmem!-suttogta a hajamba miközben magához ölelt. Szorosan kapaszkodtam a pulcsijába.-Ne sírj, kérlek!-simogatta a hátam. Dúdolni kezdett egy dalt. A Story of My Life-ot. Annyira gyönyörű volt a hangja, hogy még jobban rám tört a sírás. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam a pulcsijába.
-Fogalmam sincs miért...-csukladoztam alig hallhatóan.
-Cssst!-hüvelykujjával letörölte a könnyeket az arcomról miközben a szemembe nézett. Mint mindig, most is elvesztem azokban a kék íriszekben.-Most már minden rendben lesz!- először homlokon csókolt majd az orromat és végül az ajkaimat csókolta meg. Kicsit megnyugtattak a szavai, de nem éreztem magam kevésbé bűnösnek.
Először Greg-éket látogattuk meg. Nagyon örültek a meghívónak. Felöltöttem a lehető legvidámabb arcomat és inkább félrevonultam Theo-val játszani míg Niall a bátyjával beszélt. A következő Niall anyukája volt. Leírhatatlan volt az arckifejezése amivel a borítékot fogadta. Az apósom-fú, de fura így emlegetni, hasonló reakcióval fogadta a híreket. Végül szépen sorban végig látogattuk a népes rokonságot. Az egész Horan-família teljesen bezsongott a hír hallatán. Gyanakodtam, hogy valamiféle hagyományos Ír szertartás is lesz a dologban. Ami, valljuk be, nem ütközött a vallási nézeteimmel mivel az én családom is katolikus. Elgondolkodva bámultam ki az ablakon míg Niall a vezetésre koncentrált. Ujjaink összefűzve pihentek a két ülés között.
-Megkérhetlek valamire?-nézett rám a fiú amint bekanyarodtunk az utcánkba. Félve pillantottam felé majd egy aprót biccentettem.
-Kerüld el Harry-t, oké?-lehunytam a szemem és ismét bólintottam. Niall megpuszilta a halántékomat. Kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Karöltve sétáltunk be a házba. Már mindenki összepakolt, hisz másnap indultunk Magyarországra, hogy ott is szétosszuk a meghívókat. Este tizenegy körül járhatott az idő mire eljutottunk odáig, hogy letusolhassunk és ágyba bújjunk. Nem vártam meg a Szöszit a fürdéssel, gyors tus után vonultam az ágyba és nyakig húztam a takarót. Talán már el is szunnyadtam egy kicsit mire Niall bebújt mellém és átölelt.
-Jóéjt kicsim...-morogta a nyakamba majd adott a hajamba egy puszit...

***

-Niall, haladj már, mert elkésünk!-trappolt Liam össze-vissza a lakásban. Segítettem a Szöszinek a ruhaválasztásban, hogy gyorsabban végezzen. Végül a fejére nyomtam egy kék full cap-et és tökéletes is volt. Ezek után tényleg nem sok időnk volt elérni a repcsit. A plusz vicc az egészben, hogy drágám kitalálta, a Rover is jön Magyarországra. Hajlamos volt kifizetni még oda is a szállítási költségeket. Az ebből származó előny, hogy nem kellett plusz azzal foglalkoznunk, hogy autót béreljünk. Nem szóltunk senkinek, hogy megyünk, tehát teljes meglepetés volt. Úgy döntöttünk, hogy arra az időre míg otthon vagyunk, Niall, én és Liam-ék hozzánk költözünk, míg Christie, Louis, Harry, és Zayn-ék Christie-ékhez fészkeltek be. Mély levegőt vettem, a kapunk kilincsébe kapaszkodva. Majd egy éve nem voltam itthon. Végül lenyomtam a kis fém szerkezetet és beléptem. Csibész és Cuki nagy lendülettel rohantak elő a hátsókertből ahogy meghallották a kapu nyikorgását. Heves farkcsóválással fejezték ki boldogságukat. Niall jókat nevetgélve játszott a kutyákkal míg én tovább haladtam. Bekopogtam az ajtón. Egy árnyalak jelent meg. A kulcs elfordult a zárban és a falap feltárta mi van mögötte.
-Baszki!-mit vártam a húgomtól?! Kikerekedett szemekkel bámult ki az ajtón és az egyetlen "értelmes" szava után tátogott mint egy aranyhal.
-Hey!-integetett Niall mosolyogva. Liza sarkon fordult és teljes sebességgel berontott a lakásba. Vállat vontam és a cuccaimmal együtt követtem a felső emeletre, a szobámba.
-Anyuék?-néztem körbe miközben az első lépcsőfokra tettem a lábam.
-Vacsizni vannak.-kiabált ki húgicám a fürdőszobából.-Harry itt van?
Niall jókat kuncogva előzött meg és lépett be a szobámba. Liam és Sophia is követtek minket.
-Szia Liza!-Li egy széles mosolyt küldött tesóm felé, amitől az említett egyén arcszíne paradicsom közeli állapotba került.
-Sz-szia Liam, kértek teát?-mindenhova nézett csak a srác felé nem.
-Az jó lenne!-kiabált le Niall.-Van valami kaja?-szegény húgom azt sem tudta, hová legyen... Ő nem tudta megszokni, hogy a One Direction a mindennapjaink részévé vált. Hát akkor mi lesz most, hogy Niall és én...összeházasodunk.
Bevezettem Liam-éket a szobájukba majd lementem a konyhába ahol a Szöszi már nagy erővel tömött befelé egy sonkás szendvicset. Nem csodáltam, hogy ilyen mohón falatozik. Már vagy fél órája nem evett... Leültem Lizához egy bögre tea társaságában.
-Szólhattatok volna előre!-nézett rám szúrós szemmel.-Kitakarítottunk volna, meg ilyenek...
-Nem kell, jó így!-beleittam a teába, de megégette a nyelvem. Sziszegve tettem félre. Liza halkan kuncogott. Szeme elkerekedett ahogy meglátta az ujjamon a gyűrűt.
-Az...?-magához rántotta a kezem és forgatni kezdte a fény irányába.-Te jó isten!
Elpirulva néztem Niall-re aki épp befejezte az evést.
-Jó, mi?-ült le mellénk egy hatalmas mosoly keretében.
-Mikor?-szegény húgi tiszta ájulás közeli állapotba került a túl sok információtól.
-Uhm, három hét múlva.-bökte ki Niall. Ezt még én sem tudtam.
-Hogy mi?!-törtünk ki egyszerre Lizával. A Szöszi csak kacsintott egyet.
-Megjöttünk!-ez apu hangja volt. Felpattantam és rohantam eléjük.
-Nahát Liam!-lepődött meg anyu.-Hát te?-abban a pillanatban fordultam be az ajtóba.
-Kérdezd a lányodat!-mutatott felém mosolyogva Li.
-Kicsim!-anyu és apu elhalmozott puszikkal. A következő Niall volt. Ő sem menekülhetett a szívélyes üdvözlés elől. Végül mindannyian leültünk a nappaliban.
-Szóval, azért jöttünk, hogy ezt átadjuk.-magyarul beszéltem. Inkább anyunak és apunak szólt a mondandóm mint a többieknek. A kezükbe adtam a meghívót. Anyu könnyektől fátyolos szemmel olvasta a szöveget.
-Annyira büszke vagyok...-hüppögött...
Később mindenki átjött hozzánk vacsorázni. Vacsora után ismét a nappaliban kötöttünk ki.

-Kimegyek rágyújtani.-kelt fel Zayn. Niall megszorította egy kicsit a kezem majd felkelt mellőlem és a fiú után indult. Farzsebéből egy cetli lógott ki.

(Niall szemszöge)

Az ajtó halk nyikorgás kíséretében adott szabad utat a terasz felé. Először nem láttam Zayn-t. Amikor azonban hozzászokott a szemem a sötétséghez, megpillantottam őt.
-Szia.-mellé léptem és finoman oldalba böktem a könyökömmel.-Jól vagy?
Tigrisszemei lassú, fáradt pillantást vetettek rám. Megrázta a fejét és kínjában halkan felnevetett. A fejemben megfogalmazódott egy ötlet.
-Figyelj, szeretnélek megkérni valamire..-kezdtem bele. Zayn eközben újabb cigarettát gyújtott meg.-Mi lenne ha egy meghívót te kézbesítenél holnap?-reménykedve pillantottam felé. Halványan elmosolyodott.
-És kinek?-tette fel a felesleges kérdést.
-Hope-ra is szükségünk lesz azon az esküvőn...-vonogattam a vállam cserfesen mosolyogva.-Itt a címe, és a boríték.-nyújtottam a kezébe a papírokat.-Sok sikert!...