Sziasztok :) Köszönöm a kommenteket ♥ Meghoztam az új részt :) Kíváncsian várom a reakciókat :P

87.Deja vu

(Niall szemszöge)

Lexy olyan csöndes volt a repülőn. Bár ennek ahhoz lehetett köze, hogy végigaludta az utat.
-Kicsim!-ébresztgettem lágyan ahogy leszálltunk.
-Mmm?-lassan kinyitotta csodálatosan szép szemeit és rám pillantott.-Szia Niall Maci.-mosolygott rám álomtól fátyolos tekintettel.
-Megérkeztünk szívem.-simogattam meg az arcát. Lassan felült az ölemben. Szorosan magamhoz öleltem.-Kitaláltam valamit estére.-mormogtam egy csibészes mosoly keretében a vállába.
-Igen?-kuncogott.-És mit?
-Az titok.-nem akartam, hogy idő előtt szembesüljön a tényekkel. Féltem, a reakciójától is.
Miután becuccoltunk az Írországi házunkba, az egész csapattal elmentünk édesanyámékhoz látogatóba. Anyu nagyon megkedvelte Lexy-t mióta...mióta volt az az eset...Hasonlítottak is egymásra. Két erős nő aki tűzön, vízen keresztül végigviszi az akaratát. Na és persze mindkettő gyönyörű volt.
-Kérsz még kis szívem?-tolta elém anyu a kedvenc sütimet.
-Naná!-már fájt a hasam, de akkor is betömtem még pár szeletet.
-Lexy drágám, olyan sovány vagy!-hümmögött anyu Lex-t nézegetve.
-Hatvannyolc kiló vagyok és százhatvannégy centi, kövér vagyok!-közölte a lány kis matekolás után.
-Dehogy vagy te kövér!-szólalt meg Harry harapós hangon.-Pont jó...Niall-nek.-tette hozzá kicsit később.
-Én kimegyek rágyújtani.-Zayn felállt az asztaltól.
-Kikísérlek.-szólalt meg Liam és követte Zayn-t a hátsókertbe.-Ne unatkozz.
-És mikor lesz már unokám?-tette fel anyu a kínos kérdést amit egész eddig próbáltam elkerülni.
-Nos, Niall-el úgy terveztük, hogy előbb el kéne végeznem az iskolát...-kezdett bele Lexy a maga nyugodt pontosságával. Olyan érveket sorakoztatott fel amibe édesanyám nem tudott belekötni így végül csak annyit tudott rá felelni..:
-Értem.-és elmosolyodott.-Jut eszembe, Greg nemsokára áthozza Theo-t, hogy vigyázzak rá estére.-Theo az unokaöcsim. Zabálni való kiskölyök.
-Tényleg?-lelkesedtem fel. Már olyan rég láttam a kis húsit, na meg persze a bátyámat is.-És mikor?
-Hát körülbelül...-nézett anyu a faliórára amikor meghallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó.-...Most.
-Megjöttünk.
-Mejjöttüün!-kiabált Theo angyali bébihangjával.-Nani!-egy évesen már egészen tisztán beszélt.
-Megyek tündérem.-anyukám felállt az asztaltól és az előszobába sietett. Az órámra pillantottam. Lassan ideje volt indulnunk. Még játszottunk egy kicsit Theo-val és beszélgettem pár szót Greg-gel aztán hazamentünk mindannyian.
-Olyan cuki az unokaöcséd!-lelkendezett Christie magyarul. Ránéztem és elmosolyodtam. Talán neki mutatkozott be leginkább a lurkó, ami abban nyílvánult meg, hogy egy igazi recsegős babapukit adományozott a tenyerének.
-Én köszön.-nevettem fel egy kicsit.-Az valóban.-megfordultam és a mosogatónak támaszkodtam.- Szólnál Lexy-nek?-váltottam vissza angolra.
-Persze.-a lány magamra hagyott. Az agyam lázasan pörgött. Vajon, hogyan fog reagálni?-már épp belemerültem volna a témába mikor megjelent ő.
-Mi a helyzet?-lépett elém.
-Segítesz szendvicset csinálni?-sokat gyakoroltam ezt az egy mondatot, hogy tökéletesen sikerüljön. Lexy elmosolyodott és apró puszit nyomott a számra.
-Nosztalgiázgatunk Horan?-sajnos nem értettem mi az a "nosztalgiázgatunk", de azért mosolyogtam míg Lex felállt egy székre, hogy elérje a kenyeret. Óvintézkedésképp mellé álltam, hátha megint leesik mint anno. Most azonban megőrizte az egyensúlyát míg leemelte a kenyeret. Azonban ahogy le akart szállni, megbillent és a karjaimba zuhant.
-Szia...-mosolyogtam rá.
-Min vigyorogsz?-nézett rám kérdőn.
-Min? Hát most pottyant az ölembe egy angyal...-suttogtam és megcsókoltam. Úgy ahogy először. Forró volt és puha. A lány ujjai a hajamba szántottak. Valami kattant majd fény villant fel. Kinyitottam a szemem. Harry mosolygó arcát láttam meg elsőnek. Kezében fényképezőgépet tartott. Kacsintott majd elosont mielőtt elhúzódtam volna Lexy-től. A lány belemosolygott a csókunkba. Lassan eresztettem le a földre miközben még mindig a derekát öleltem át. Olyan volt mint régen. A fiúk most is mohón csaptak le a szendvicsekre. Az ismerkedős üvegezés azonban most elmaradt, hál' istennek. Helyette inkább kimentünk hátra és tábortüzet gyújtottunk. Eddy csendben figyelte az eseményeket. Áthoztuk magunkhoz arra az időre míg ott tartózkodtunk. Végtére ő is a csapathoz tartozott. A gitárom is előkerült. Leültem és játszani kezdtem Lexy egyik kedvenc számát. "Every time I close my eyes I see your pretty face

The sun is shining when your smiling there is no cloudy day..."

A lány elmosolyodott ahogy a szemembe nézett. 

-Olyan édes...-súgta oda Christie magyarul Lexy-nek.
-Tudom, és az enyém. Ez a legjobb az egészben.-sóhajtott fel szerelmem. Elmosolyodtam.

" I love you, tell me dou you babe..."

A tűz pattogása jó aláfestés volt a dalhoz. Mikor végül elhallgattam mindenki tapsolt.
-Mi legyen a következő?-néztem körül.
-Mondjuk a Little Things...-ajánlotta Liam. Bólintottam és elkezdtem játszani a dallamot.

(Zayn szemszöge)

-A kezed illik az enyémbe, mintha csak nekem lett volna tervezve...-kezdtem el énekelni mire Perrie aprót mosolygott. Visszamosolyogtam rá, de mélyen belül még mindig úgy éreztem, nem neki szól a dal. Őt néztem, de egy barna szempárt láttam magam előtt. Próbáltam kiűzni a képet, de valamiért nem ment. Pedig már lassan két éve nem láttam Őt. Mégis olyan tisztán élt bennem a képe mintha egy fényképet nézegettem volna.

(Liam szemszöge)

-Tudom, hogy sosem szeretted a ráncokat a szemednél amikor mosolyogsz...-megfogtam Sophia kezét. Bár a dal még egy kicsit Dani-ra emlékeztetett, tovább léptem és újra szerelmes lettem. Soph tökéletes volt számomra. Őt is támadta a fanok egy része, de ő sikeresen felülemelkedett az ilyeneken. Erősebb volt mint amilyennek látszott. Csodáltam őt ezért. Soha nem hagyott magamra. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, ő megfogta a kezem és segített föléledni.

(Louis szemszöge)

Magamhoz húztam Christie-t mielőtt énekelni kezdtem volna.
-Nem tudsz ágyba bújni egy bögre tea nélkül. Talán ez lehet az oka, hogy beszélsz álmodban...-puszit nyomtam a homlokára miközben a zene ütemére ringattam és énekeltem neki. Halkan kuncogott. Megborzongtam ahogy megpuszilta a nyakamat. Soha nem akartam feladni azt a szeretetet amit iránta éreztem.

(Harry szemszöge)

Nem igazán volt kedvem énekelni mégis, mikor Lou befejezte az ő részét a szám magától szóra nyílott és recsegős hangom betöltötte a teret.
-Tudom, hogy soha nem szeretted a hangod felvételen, hogy soha nem akarod tudni hány kiló vagy épp, mert a farmerodba kell préselned magad, de számomra tökéletes vagy...-észrevétlen Lexyre pillantottam. Lesütötte a szemét. Nem hagytam abba.-Nem hagyom, hogy ezek az apróságok kicsússzanak a számon, de ha mégis megteszem az azért van mert ezek rólad szólnak. Én szeretlek és az összes apróságot ami jön veled...
-Te sosem fogod feleannyira sem szeretni magad, mint amennyire én szeretlek. Soha nem fogsz jól bánni magaddal, de kedves, talán ha tudatom veled, hogy itt vagyok érted, akkor úgy szereted majd magad ahogy én szeretlek téged...-nem néztem fel többet, csak hallgattam Niall hangját. A holnapra gondoltam, a jövőre. A szemem sarkából láttam ahogy Lexy felállt és a ház felé indult. Niall-re néztem és a fejemmel intettem a távolodó lány után. Vette a lapot.
-Megbocsátotok nekem?-mosolygott miközben átadta a gitárját Liam-nek.-Van egy kis elintézni valóm...-megértő hümmögés volt a válasz. Figyeltem amint becsukja maga után az ajtót. Most már csak annyi dolgom volt, hogy minél tovább kint tartsam a srácokat. Li fogta a gitárt és játszani kezdett. Csatlakoztam az énekléshez bár fejben egész máshol jártam.  Azon gondolkodtam, vajon mi folyik bent? Niall tényleg megteszi?-láttam az árnyékát az ablakban. A konyha felé tartott. Nagyot sóhajtottam és felkészültem a legrosszabbra...

"With a sing on my back saying 'Kick Me'

Reality ruined my life..."