Új rész :) Nem fűzök hozzá sok mindent, felesleges. Remélem azért tetszeni fog neketek és hagytok pár kommentet :) Puszii ♥

84.Cinkosok

(Niall szemszöge)

Megtámaszkodtam az ablakpárkányon és kibámultam a sötét éjszakába. Mögöttem Lexy szusszant egyet álmában. A vállam fölött ránéztem és elmosolyodtam. Igazán jól állt neki a holdfény. Mintha tündérek szőttek volna rá ezüstös ragyogásból készült lenge köpenyt. Visszafordultam és tovább néztem a sötétségbe. Valamiféle fájdalom szorította össze a mellkasom és erős késztetést éreztem, hogy megnézzem, a többi fiú jól van-e... Mély lélegzetet vettem és kisurrantam a szobából. Louis és Christie szobája volt a legközelebb. Az ajtólapra simítottam az arcom, hogy hallgatózni tudjak. Lou kuncogását hallottam átszűrődni, tehát vele minden rendben. A következő Liam szobája volt. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Tesóm félig lelógva az ágyról, édesen szunyókált. Zayn épp akkor lépett ki a szobájából mikor én oda értem. Szája sarkában cigi lógott, a parázs halvány fényt vetett az arcára.
-Hát te?-suttogta csodálkozva.
-Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e. Olyan furán érzem magam...-vállat vontam.
-Én is.-biccentett Zayn.-Nézzük meg Harry szobáját.
Benyitottunk, a Fürtös ágya érintetlenül állt. Összenéztünk. Reménykedtem, hogy nem lett semmi baja.  Csendben leosontunk a konyhába és feltárcsáztuk a mobilját. Egyre csak csöngött, mikor már úgy döntöttünk, hogy letesszük valaki álmos hangon beleszólt.
-Haló?
-Harry...?-Zayn kapcsolt előbb.
-Zayn...?-jött a félálmos felelet.
-Minden oké, bro?-a Bradfordi Bad Boy szemöldök ráncolva nézegette a cigaretta füstjét.
-Persze, miért?-Hazza kezdett élénkülni.-Történt valami?
-Semmi, haver, semmi...-csóválta a fejét Zayn.-Holnap találkozunk, aludj jól!-lerakta mielőtt Harry válaszolhatott volna.
-Nem értem...-motyogtam magam elé.-Pedig...
-Olyan fura érzés volt...-egészítette ki a mondatomat.
-Mi van ha esetleg...-nem akartam Zayn-t zavarba hozni, vagy ilyesmi, de Hope és Danielle jutott eszembe. Mi van, ha nekik esett bajuk?
-Esetleg?-tesóm kérdő tekintetet vetett rám.
-Mindegy, semmi. Csak elkalandoztam.-mentettem magam gyorsan. Zayn vállat vont és kiment a konyhából. Előhívtam a telefonkönyvet és a késői órákkal mit sem törődve tárcsáztam Danielle számát.
-Niall?-szólt bele a harmadik csöngés után.-Mi a helyzet?-nem volt álmos hangja, ebből leszűrtem, hogy nem aludt.
-Szia, semmi különös, csak gondoltam megkérdezem minden rendben van-e...?
-Persze, minden oké.-hallottam a hangján, hogy egy picit elmosolyodott.
-Akkor jó, jó éjt Dani.-a következő akit felhívtam Hope volt. Kétszer kellett hívnom, de hál' istennek másodszorra felvette.
-Szia, mizujs?-szólaltam meg a lehető legnyugodtabb hangomon. A felelettől a bokámig süllyedt az állam. Ezt soha nem vártam volna Hope-tól, de legalábbis nem a közeljövőben.-Ez most komoly?...Nem, persze, hogy nem...Jézusom! Oké...oké...szia, vigyázzatok magatokra!
Csendben visszaosontam Lexy mellé. Nem kellett sok és el is nyomott az álom...

(Zayn szemszöge)

Nem bírtam elaludni. Kiültem a teraszra és egyik szálat a másik után szívtam el. Hope járt a fejemben. Vajon mit csinálhat most? Talált egy másik srácot? Boldog?...Reméltem boldog, nem akartam, hogy miattam bánkódjon. Fel akartam hívni, de aztán mégis inkább félreraktam a telefonom. Nem vezetett volna semmi jóra, az a hívás, bárhogy is sóvárogtam a hangja után. Elbambultam, csak néztem a komor, csillagtalan eget. Füstszagot éreztem. Lepillantva észrevettem, hogy kiesett a parázs a cigimből és már épp lyukat égetett a nadrágomba. Halk sikoltással ugrottam föl és igyekeztem eltávolítani a parazsat.
-Mi a fene?-lépett ki Liam kómásan az erkélyajtón.
-Bocsi, felkeltettelek?-bűnbánóan mosolyogtam miközben leült mellém.
-Kaphatok?-a választ meg sem várva vett ki egy szál cigit és gyújtotta meg. Mélyen letüdőzte a füstöt.
-Li...Liam...te?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva.
-Ne szólj senkinek légyszi! Mióta Dani elment, kellett valami pótlék...-kisfiúsan vonogatta a vállát.
-Mennyi?
-Kb napi 1-2 szál.
-Hol?
-Ahol éppen...Budi, öltöző, garázs...
-Vigyázz magadra!-tettem a kezére a kezem és finoman megszorítottam.
-Én mindig.-mosolygott rám.
-Nézd!-mutattam a horizont felé. Az ég alja kezdett rózsaszínessé válni ahogy szép lassan kelt fel a nap. Együtt néztük végig Liam-mel majd közösen nekiláttunk a reggeli elkészítésének. Li épp a harmadik cigijénél tartott mikor hallottuk, hogy valaki jön lefelé. Gyorsan kikaptam a kezéből a szálat és beleszívtam. A fiú hálásan mosolygott rám. Cinkostársak lettünk...