Na most kiderül mit is akart mondani Nialler ;) Kíváncsiak voltatok már? :D Hát most itt a titok nyitja :P Jó szórakozást hozzá ♥

88. Szeretlek...

(Niall szemszöge)

Próbáltam mélyeket lélegezni miközben befelé sétáltam a házba. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett.-Nyugalom te idióta!-korholtam magamat. Lexy-t a konyhában találtam meg. Egy pohár vizet tartott a kezében miközben elgondolkodva bámulta a fali szekrényt.
-Szia...-halkan beszéltem, nem akartam megijeszteni. Felkapta a fejét és elmosolyodott.
-Szia Niall...
-Beszélhetünk?-próbáltam nyugodtnak látszani, de belül nagyon féltem, hogy mit fog reagálni.
-Persze.-ismét rám mosolygott amitől nagyot dobbant a szívem.
-Szóval én csak...-nem tudtam, hogyan kezdjem el.-Szóval azt szeretném mondani...-összezavarodtam. Hazz szavai jártak a fejemben. Lehajtottam a fejemet.
-Niall Maci...?

(Lexy szemszöge)

Megfogtam Niall állát és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Össze volt zavarodva.
-Pedig annyit gyakoroltam Harry-vel...-morogta. Fogalmam sem volt miről beszél.-Olyan nehéz kimondani...
-Két éve járunk együtt Szöszi. Csak nyugodtan.-zavartan mosolyogtam, nem tudtam mire megy ki a játék.
-Hát igen, pont ez a lényeg...-kapott a szavamon.-Emlékszel az első találkozásunkra?
-Hogyne emlékeznék!-kuncogtam.-Összetapostad a térképem...-az egyik legkedvesebb emlékem volt. Ő is nevetett egy kicsit.
-Véletlen volt, nem tudtam, hogy te ott vagy... Aztán segítettél. Mikor először láttalak, már akkor tudtam, hogy kellesz nekem...-kisebb nagyobb szünetekkel beszélt. A zsebébe nyúlt és elővett egy pici fekete dobozt.-...és most szeretném...azt szeretném kérdezni...-lesütötte a szemét egy pillanatra majd az én szemembe nézett és féltérdre ereszkedett. Kipattintotta a dobozka fedelét. Egy gyönyörűen megmunkált gyűrű volt benne.
-Hozzám jönnél?-meg kellett kapaszkodnom a mosogatóban mert úgy éreztem kirántották a lábam alól a talajt. Először nem is tudtam megszólalni. A szemeim megteltek könnyel.
-I-igen.-dadogtam miközben figyeltem ahogy Niall felhúzza az ujjamra a gyűrűt majd lágy csókot lehelt rá.
-Az édesanyám eljegyzési gyűrűje.-motyogta miközben felállt.-Szeretlek!-ölelt magához és emelt a levegőbe. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, így mindkettőt megtettem miközben megcsókoltam Őt.-Én is szeretlek téged!-el sem tudtam hinni, hogy ez velem történt meg. Körbefordult velem a konyhában majd lassan letett a földre, de még mindig szorosan ölelt.
-Komolyan Harry-vel gyakoroltál?-jutott eszembe amit mondott. Kínosan fintorgott miközben bólintott.-És igent mondott?-nevettem halkan.
-Nem!-vált duzzogóssá Niall hangja.-Minden alkalommal azt felelte: "Sajnálom Niall, de Harry Styles az igaz szerelmem és apáca leszek mert nem lehet az enyém.."-nevette el a végét. Én is mosolyogtam, de "kicsit" rosszul éreztem magam.
Nyílott a bejárati ajtó. A többiek lassan kezdtek beszállingózni. Utoljára Hazza jött be. Pillantása megállapodott a kezemen majd szívfacsaró arcot vágva hátat fordított és kirohant a lakásból.

-A francba!-nyögtem fel.-Igyatok valamit, jó? Pár perc és jövök!-nem vártam Niall válaszára, Harry után rohantam. Megriadtam mikor nem találtam meg a kertben. Egy kocsi csikorgó kerekekkel lőtt ki a ház elől. Kirohantam az útra. Már csak a lámpákat láttam amint egyre távolodtak az utcában.
-Harry...-suttogtam magam elé. Berohantam az előszobába, felkaptam a másik kocsi kulcsát.
-Hová mész?-Niall elkapta a derekamat amint kifelé igyekeztem.
-Nem lessz semmi baj!-ígértem neki egy gyors csók kíséretében majd kiszabadítottam magam a karjai közül és Hazza után indultam.

(Harry szemszöge)

Fogalmam sem volt mit csinálok miközben egyre jobban tapostam a gázt. A könnyeimtől alig láttam. Nehezítette a dolgomat, hogy az út csúszott az esőtől.
-Szedd már össze magad te ostoba!-üvöltöttem magamból kikelve. Többször is rácsaptam a kormányra az öklömmel.-Mit vártál te szerencsétlen?-a szavaim keményen visz hangzottak a fülemben.-Tudtad! Nagyon jól tudtad, hogy ez fog következni! Talán azt vártad, hogy majd nemet fog mondani?! Soha nem hagyná el ÉRTED ŐT!-dühös voltam magamra. Szánalmasnak éreztem magam a kirohanásomért. A visszapillantóba nézve észrevettem, hogy valaki követ. A telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn Lexy számát olvastam. Hezitáltam, hogy mit tegyek, de végül a zöld gombra nyomtam rá.
-Húzódj le!-hallottam meg a hangját.-túl gyorsan mész Harry! Állj meg kérlek!
-Miért jöttél utánam?-próbáltam nem ordítani.
-Mert nem akarlak elveszíteni...-elakadt a lélegzetem. Lehunytam a szememet egy pillanatra. Végzetes hiba volt. Az autó megcsúszott és keresztbe farolt az úttesten.
-Harry!-Lexy sikítása a fülembe tépett. Próbáltam egyenesbe rántani a kormányt, de késő volt. Az autó egy fának csapódott. A lélegzet kiszorult a tüdőmből ahogy a biztonsági övem a mellkasomba vájt.
-Harry? Harry?-a telefon a műszerfalon landolt. Csak halkan hallottam ahogy a lány szólongatott. Homályosan láttam ahogy a másik autó lefékez és kiszáll belőle egy alak.
-Istenem Harry!-Lex feltépte az ajtót és kicsatolta a biztonsági övemet.-Gyere!-átkarolta a derekamat és kivonszolt az autóból. Amennyire csak tudtam, segítettem neki.
-Ez olyan ismerős szituáció, nem?-motyogtam amint végre levegőhöz jutottam.
-Idióta!-ordított rám a lány. Fejem az ölében pihent. Felnéztem rá és halványan elmosolyodtam. Azt hittem, hogy az eső kezdett újból esni, de aztán rájöttem, hogy mégsem.
-Ne sírj!-kértem halkan.-Hé! Neked vidámnak kell lenned!
-Vidámnak? Megzakkantál Styles?! Hogy legyek vidám amikor a számomra egyik legkedvesebb egyén a világon majdnem kinyírta magát?!-a sós eső eláztatta az arcomat, keveredett az én könnyeimmel.
-Ne haragudj!-szipogtam.-Nem tudom mi ütött belém! Csak megláttam azt a gyűrűt és úgy éreztem...én úgy éreztem...
-Ssh!-csitított átölelve.-Tudod, hogy nagyon szeretlek!
-De sajnos nem eléggé...-arcom fájdalmas grimaszba torzult.-Ne mondjuk el senkinek ezt az egészet, oké? Nem akarom, hogy aggódjanak. Hívjunk egy autómentőt és mondjuk azt, hogy lerobbantam valahol, jó?
-Ahogy gondolod.-vont vállat a lány miközben előhalászta a mobilját. Nehézkesen felültem majd feltápászkodtam a földről. Kiszedtem a cuccaimat a tönkrement autóból és átpakoltam Niall Range Rover-jébe.
-Tizenöt-húsz perc és itt vannak.-közölte Lex amint végzett a telefonálással. Beültünk a Rover-be és hallgattuk a rádiót. Közben lemosta a karcolást a homlokomon. Amint az autómentők elvontatták a kocsimat mi is elindultunk vissza.
-Hol a fenében voltatok?-korholt minket Niall amint beléptünk az ajtón.
-Hazz kocsija lerobbant.-szólalt meg Lexy nyugodtan.-Megkért, hogy hozzam haza.
-Oh...-az Ír meglepetten pislogott.-Hát gyertek be. Itt az ideje ünnepelni.-invitált minket. Mindenki örömmel fogadta a hírt, hogy Niall és Lexy összeházasodnak. Próbáltam mosolyogva jó képet vágni a dologhoz. Mást úgysem nagyon tudtam volna tenni...

"Never felt like this before..."