Most egy kicsit visszatértünk Lexy-hez és Christie-hez :) És egy "őrült" ötlethez ami talán helyrehozhat sok mindent ;) Na majd kiderül :) Minél többen kommenteltek annál hamarabb jön a következő rész :)

79. Csajbuli

(Lexy szemszöge)

-Mit szólnál hozzá ha meginnánk egy kávét?-néztem föl a pakolászásból.
-Remek ötlet.-bólintott rá Christie. A szemüvege szokás szerint lecsúszott az orrára így egy kicsit feljebb tolta.
-Te végeztél már a csomagolással?-az egyik kedvenc pólómat hajtottam épp bele a bőröndbe.
-Nem. Louis kitalálta, hogy az én bőröndöm egy csónak így most Niall abban tologatja fel-le a szobánkban miközben...-elmosolyodtam. Lüke fiúkáim.
-Ezt látnom kell!-felpattantam és Christie-vel a szobájukhoz mentem. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hogy ne csapjon zajt.
-Ringj, ringj kishajóm...-dalolta Louis miközben egy portalanító seprűvel végzett evező mozdulatokat. Niall dúdolta a ritmust miközben tolta Tommo-t. Alig bírtam ki, hogy ne nevessek.
-A sirályok, a sirályok rájuk gondolni se jó! Akkor sz*rnak a fedélzetre mikor süllyed a hajó...-váltott nótát a srác.-Hollári, holláró...-csatlakozott Niall is. Lassan hátráltunk el a barátnőmmel az ajtótól.
-Ti meg mit csináltok?-Liam hangja a fülem mellett szólalt meg. Kis híján felsikoltottam ijedtemben.
-Nézd!-súgtam oda neki és elhúzódtam, hogy ő is belásson. Christie-vel egymásra néztünk és a lehető leggyorsabban elosontunk a helyszínről. Fogtam a pénztárcámat meg a bőrdzsekimet és, miután hagytunk egy üzenetet, leléptünk a szállodából.
-Olyan rég voltunk kettesben.-állapította meg Christie.-Már hiányzott...
-Ja, nekem is.-bólintottam.-Az jó lesz?-intettem egy hangulatos kis kávézó felé.
-Tökéletes.
Az ajtó halkan csilingelt ahogy beléptünk. Az orromat egyből megcsapta a forró kávé keserű, és a sütemények édeskés illata. Mélyet szippantottam belőle.
-Hova üljünk?-bár nem volt túl nagy választék, azért megkérdeztem.
-Oda.-intett Christie az egyik üres asztalhoz. Amint leültünk, jött is a pincér.
-Mit hozhatok?-a mosolya nem volt túl őszinte. Láttam rajta, hogy fáradt és legszívesebben ledobná a kötényét és itt hagyna mindent. Gyorsan elmondtuk neki mit szeretnénk majd távozott.
-Beszélsz anyuddal?-kérdezte a lány az asztallapot vizsgálgatva.
-Szinte minden nap.-biccentettem.-Kezd beletörődni, hogy Niall-el járok és, hogy most tőlünk hangos a média...-eleresztettem egy apró mosolyt.-Bár az, hogy magántanuló lettem, még mindig nagyon bosszantja...
-Hát... valami ilyesmi van velünk is. Szerinted Hope mit csinál?
-Ki tudja?-vontam vállat.-Meglepődtem Zayn-en...
Christie bólintott. Pillantása ide-oda cikázott. Tudtam, hogy mondani akar valamit, csak valami meggátolja benne.
-Baj van?-vontam fel a szemöldököm. Beharapta az alsó ajkát.
-Megint ugyanazt álmodom...-bökte ki végül nagyot sóhajtva. Elhúztam a számat. Christie rémálma annyira beköltözött egy darabig a gondolataiba, hogy alig bírtuk rábeszélni, hogy nem valóságos a cselekmény. Felsóhajtottam és megszorítottam a kezét.
-Louis-nak szóltál?
-Nem akarom ezzel terhelni, így is nagy rajta a nyomás...-rázta a fejét. Igaza volt, a srácokon túl nagy volt a nyomás mostanában. Niall is folyton erről panaszkodott. Abban bíztam, hogy az a kis szünet amit kapnak majd eltereli a figyelmüket és megnyugszanak végre. Még valamit ki kellett találnom, hogy Harry-t helyrehozzam. Tudtam, hogy én törtem el. Fájt az érzés. Láttam ahogy szenved. Napról napra a szemébe kellett néznem és éreznem, hogy vár. Arra vár, hogy valaki úgy szeresse őt ahogy ő szeret engem... Lehunytam a szemeimet.
-Jól vagy?-most Christie-n volt a sor, hogy aggodalmasan kérdezzen.
-Persze.-vágtam rá gyorsan.-Én csak...csak...-gombóc keletkezett a torkomban.-Én...-alig kaptam levegőt a visszafojtott érzelmek miatt.
-Ne menjünk inkább sétálni?-a lány aggódva fürkészte az arcomat. Megráztam a fejem és mély levegőt vettem.
-Ne haragudj!-nyögtem ki végül.-Nem tudom mi ütött belém...-megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim.
-Semmi gond, de ha van valami...Tudod, hogy nekem elmondhatod.-biztatóan mosolygott rám.
-Tudom.-bólintottam. A pincér pont abban a pillanatban hozta ki a rendelést. Mélyet szippantottam a kávém illatából. Fogtam a villámat és vettem egy falatot a tortámból.-Mmm..-sóhajtottam fel.-Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk egy hétre?
Christie félrenyelte a falatot meglepetésében.
-Hogy mi?-kérdezett vissza két köhögés közt. Megveregettem a hátát, nehogy feldobja nekem a pacskert még időnap előtt.
-Ha itt végeztünk. Talán a fiúkat is magunkkal vihetnénk...
-Ezt velük is meg kéne beszélni...-láttam a lányon, hogy habozik.
-Hidd el, imádni fogják Magyarországot!-vigyorogtam sokat sejtően. Reméltem, hogy egy kis nyaralással vissza tudom beléjük hozni az életet. Újra a régi bandát akartam. Azt akartam, hogy Niall megint sokat nevessen és Louis újra gyerek legyen. Szerettem volna ha Zayn nem utálja ennyire magát az utálók miatt, ha Harry végre újra mosolyog és Liam végre boldog legyen...

(Christie szemszöge)

Nem igazán értettem mi van Lexy-vel. Néztem az arcát. Sápadt volt, a szeme csillogott a könnyektől. Rákérdeztem mi bántja, de nem mondta meg. Bár gyanítottam, hogy Harry-hez lehet köze. Amikor azonban megemlítette, hogy menjünk vissza Magyarországra nagyon meglepődtem. A fellépések örökös rohanása mellett nem is volt időm a szülőhazámra gondolni, de ahogy megemlítette valami mélyről fakadó honvágy tört rám. Hiányzott a falu ahonnét kiröppentünk, hiányoztak az ottani barátaim. Hiányzott anyu és apu, az öcsém és a két kutyám Béla és Maci...
-Rendben, menjünk.-feljebb toltam az orromon a szemüvegem.-Úgyis rég jártam már otthon.
-Ez a beszéd!-Lex arcára kezdett visszatérni a szín.
-Mi a helyzet veletek? Örülök, hogy végül így alakult Niall-el..
-Nagyon szeretem őt...-zavarba jött a kijelentésétől.-Tudod, mellette teljesnek érzem magam...Illetve...egy valami hiányzik...-ajka ismét lefelé görbült.
-Mi?-tettem fel a legegyszerűbb kérdést.
-Harry...-szinte sóhajtotta a fiú nevét.
-Tudod, hogy nem tarthatod meg mindkettőjüket...-nem igazán tudtam mit mondjak neki.
-Tudom, de...Harry...Nem ezt érdemli...
-Perrie elmondta, hogy randizik egy lánnyal...-próbáltam javítani a helyzeten. Lexy halványan elmosolyodott.
-Remélem jobbat talál nálam...-motyogta a kávéjába.-Valakit aki igazán szereti...
Nem tudtam megérteni, hogy hogyan szerethet két fiút egyszerre ennyire tiszta és mély érzéssel... Nagyon jól tudtam, hogy ha tehetné ketté szakadna, hogy mindkettőjüket boldoggá tehesse. Soha nem akartam megtapasztalni ezt az érzést...