SweetDream1D

...Mivel nem engedte, hogy fent írjak a fejezethez így kénytelen voltam ide írni...Tehát először is Sziasztok :) A mostani fejezetben ugrottunk egy kicsit az időben, pontosabban két hónapot. Október van. A részhez egy magyar dalt választottam, ami nekem személyes kedvencem :$ Remélem nektek is tetszeni fog majd... A következő fejezethez szükségem lesz 9 kommentre...(Ugye láttátok a Bloglovin'-os felírást a jobb oldalon. Ha továbbra is követni szeretnétek a SweetDream1D-t akkor kénytelenek lesztek onnan követni :/ ) Na nem szaporítom tovább a szót... Jó olvasást és komizni, komizni, komizni :D Puszi ♥


Children of Distance-Visszavárlak
"Visszavárlak, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél
Ne felejts el, ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadítsd fel..."
76. Az élet megy tovább...

(Liam szemszöge)

*2 hónappal később*

Összepakoltuk a cuccainkat. Lassan elérkezett a turné vége. Még három állomásunk volt. Egyszerűen elfáradtam ettől az egésztől. Danielle szakított velem. Feladta a küzdelmet az utálkozókkal szemben. Bár nehéz volt, de beletörődtem. Attól, hogy nem voltunk együtt még sokat beszélgettünk, de hiányzott. Úgy éreztem nélküle nem tudom teljesíteni a maximumot. Jót is tett, hogy a menedzsment eldöntötte, leállunk pár hónapra. A banda körül egyre nagyobb lett a lázadás. A rajongók csak azt látták, hogy kifordulunk magunkból. Harry teljesen megveszett. Nem lehetett vele értelmesen beszélni. A legtöbb időt amit nem koncertezéssel töltöttünk, el piálta vagy éppen, legnagyobb felháborodásunkra és bánatunkra belőtte magát. Nem igazán hatotta meg, hogy megfenyegették, hogy kidobják. Persze ezt mi sem tűrtük szó nélkül! Felőlem akár lehet egy teletetovált drogos állat, akkor is a testvérem marad. És ezzel a többiek is egyet értettek. Segíteni akartam rajta. Zayn pedig összejött egy másik banda tagjával. Perrie a Little Mix énekesnője volt. Egyáltalán nem passzoltak egymáshoz. Hope pedig nem nagyon adott magáról életjelet. Nagyon-nagyon szétestünk. Christie és Louis, hál' istennek nagyon jól voltak, és Niall meg Lexy is visszatértek a régi kerékvágásba. Ezt csupán Harry lassú lecsúszása árnyékolta. Lex és Tommo mindent megtettek, hogy megakadályozzák a folyamatokat, de még ők sem tudtak csodát tenni. Én is azon kattogtam, hogyan javítsam meg az eltört dolgokat.
Aztán beütött a változás. Harry elkezdetett randizgatni egy ismeretlen lánnyal. Valamelyest javult a helyzet. Félretette a drogokat és kicsit rendbe szedte magát, de még mindig nem volt a régi. Lassan közeledett a tél. Úgy ahogy köztünk is bekövetkezett a hideg évszak, a világon is meglátszott...

(Lexy szemszöge)

Figyeltem a lehulló hópelyheket. Kinyújtottam a tenyeremet. Elmosolyodtam ahogy egy pihe az ujjam begyére telepedett. Elolvadt mielőtt közelebbről is megcsodálgattam volna. Olyan pici volt és sérülékeny, de gyönyörű...
-Szia!-Niall puszit nyomott a fejem búbjára miközben átölelte a derekamat. Bécsben voltunk, a turné befejező állomásán.
-Túl korán jött a hó...-állapítottam meg.
-Ezek még csak szárnypróbálgatások, nem fog megmaradni...-felelt az Ír.
-Harry merre van?-megfordultam a karjaiban és a mellkasára támasztottam a fejem.
-Fogalmam sincs, biztos csavarog valahol...Talán elment várost nézni, vagy...-bár nem mondta ki, de a szemébe nézve tudtam, hogy egyre gondolunk. Tehetetlenségemben felsóhajtottam. Bíztam benne, hogy nem keveredik valami bunyóba. Nem örültem volna neki ha megint megverik...

(Harry szemszöge)

A hiedelmekkel ellentétben, ajándékot vásárolni mentem. Taylornak néztem valami kis szuvenírt. Az már más kérdés, hogy közben volt nálam egy üveg whiskey a kabátom belső zsebében. Az nem árthatott senkinek, ha van egy kis lélekerősítőm. Ahogy boltról boltra jártam, egyre jobban esett a hó. Végül megtaláltam a megfelelő ajándékot. Egy pici szobrocska volt, azonnal megtetszett. Becsomagoltattam és visszamentem a szállodához. A régi épület csak úgy ontotta magából az ellenségességet. Végignézve rajta, megakadt a szemem valamin. Az egyik erkélyen egy fiatal pár ölelkezett. A fiú a korlátnak támaszkodott és a mellkasára húzta a lányt. Boldognak tűntek. Közelebb érve felismertem őket. Nem volt nehéz, Niall szőke fürtjei és Lexy vörös hajzuhataga csak úgy világított. Kicsit elmosolyodtam. Dúdolni kezdtem miközben leültem egy padra a szálloda előtt.

Össze vagyok törve.

Hallasz engem?

Vak vagyok,

Mert te vagy az egyetlen, amit látok.

Egyedül táncolok

És azért imádkozok,

Hogy a szíved érzései megforduljanak.

És ahogy felsétálok az ajtódhoz

Szemeimet a földre szegezem,

Mert nem tudok a szemedbe nézni,

És azt mondom...

Amikor ő kitárja a karjait

És közel húz magához,

Úgy érzem ez nem helyes,

Mert én ennél jobban tudlak szeretni.

Amikor átölel én úgy érzem,

Hogy meghalok.

Úgy érzem ez nem helyes,

Mert én ennél jobban tudlak szeretni.

Ennél jobban tudlak szeretni...

Én ennél jobban tudlak szeretni...

Megráztam a fejem aminek következtében egy adag hópihe hullott ki göndör hajamból. Játszottam a hős szerelmest és elbuktam. Megtettem mindent ami tőlem tellett, Niall mégis valahogy több volt nálam. Talán mert ő tiszta... Igen, Niall egy tiszta lélek. Én bűnös vagyok... Alkohol, szex és drogok...Ebből állnak a napjaim. Niall sokkal több, ő sokkal jobb! Ő az aki igazán megérdemli ezt a tündért. Neki kell vigyáznia rá..Mert Niall más...Ő jó...Én rossz vagyok...-lehunytam a szememet. A gondolatok fájdalmasan feszítették a szívemet. Elővettem az üveget és hosszan kortyoltam az italból.
-Röhej vagy Harry Styles!-közöltem magammal ahogy kezdett beütni a pia.-Mit szólnál hozzá ha bepattannánk abba a csini kis kocsidba és kiló 20-szal nekiszaladnánk egy fának...Tudom, hogy tetszene...Erre vágysz, nem igaz?!-feltápászkodtam a padról és a garázs felé vettem az irányt. Éppen ki akartam nyitni az ajtót mikor meghallottam valamit.
-Harry! Te meg hová mész ilyen későn?-Perrie tipegett felém 10 centis magassarkújában.
-Csak...gondoltam kerülök egyet...-vonogattam a vállam.
-Gyere be és inkább igyál egy teát! Meg fogsz fázni!-átölelte a vállamat és betámogatott a portára.
-Merre voltál?-kérdezte miközben már a teámat töltötte ki a lakosztályban.
-Elmentem ajándékot venni...
-Ajándékot?-fordult felém.-Ki a szerencsés?
-Szegény szerencsétlen...-nyögtem föl és a térdemre támasztottam a fejem. Eddig nem is tűnt fel, hogy ilyen imbolygó a kanapé.-Ne mondd el senkinek! Oké?
-Persze, ahogy akarod!-szinte hallottam a lány hangján, hogy vállat vont.
-Taylor...Taylor Swift-tel találkozgatok mostanában...-felsóhajtottam ahogy végre megszabadultam a titok terhétől.
-Atya ég! Mióta?-Perrie a kezembe nyomta az egyik bögrét és leült mellém.
-Pár hete...csak...tudod mi csak barátkozunk...Ugye tényleg nem mondod el senkinek?-oldalra biccentettem a fejem, és kölyökkutya szemeket meresztettem rá.
-Mit nem mond el?-lépett be Zayn a nappaliba.
-Semmit!-vágtuk rá egyszerre Perrie-vel.
-Figyellek ám titeket!-nézett mindentudó tekintettel miközben leült mellénk. Louis ordítását hallottuk a szobájuk felől majd rögtön megjelent Christie. Vihogva vetette be magát közénk kis híján kiborítva a kezemből a forró teát.
-Nem vagyok itt!-húzta össze magát és próbált láthatatlanná válni. Néha már idegesítő volt, hogy ezek ketten így elvannak.
-Hol vagy te kis boszorkány?!-Tommo egy alsónadrágban vágtatott ki. A hátán és a mellkasán olvadt hó folydogált lefelé. Elvigyorodtam a látványon. Csörgött a mobilom ezért felkeltem a kanapéról. Christie feljajdult mint akit elárultak majd tovább menekült a bősz és csuromvizes Louis William Tomlinson elől...