Helló :) Azt hiszem a 75. rész kicsit, hogy is mondjam...szóval lehet, hogy kell hozzá lelkierő, hogy végigolvassátok... Remélem azért tetszeni fog majd :) Jó olvasást és ne feledkezzetek meg a kommentekről. Most csak 9-et kérek :D Valamint olvassátok el a hirdetményt is ott oldalt mert fontos infók vannak benne! Puszi ♥

Eminem-When I'm Gone

"Szerettél valakit is annyira,hogy odaadtad volna a fél karodat érte?

Nem,nem mint kifejezést értem,hanem szó szerint,odaadnád valakiért a fél karodat?

Amikor tudják,hogy a szívedben laknak

És te tudod,hogy te vagy a pajzsuk

És bárkit elpusztítasz,aki bántani meri őt

De mi történik,ha megfordul a karma,és visszacsap

És minden,amiért kiálltál,ellened fordul,hogy bosszantson

Mi történik,ha te magad leszel fájdalma legfőbb forrása?"

75. Nem kellett volna...

(Louis szemszöge)

-Tetszett a film?-öleltem át Christie derekát és közelebb húztam magamhoz.
-Határozottan.-felpipiskedett hozzám és puszit nyomott az államra. Összekulcsoltuk ujjainkat és laza tempóban sétáltunk hazafelé. Esni kezdett az eső. Tipikus London.
-Nem sietünk ugye?-megtorpantam és magamhoz húztam a lányt. Az utca kezdett kiürülni, egyrészt mert esett az eső, másrészt pedig mert már későre járt.
-Nem...-rázta meg a fejét. Óvatosan levettem a szemüvegét.-De Lou...így semmit sem látok rendesen...-panaszkodott.
-Nem is kell!-csókoltam meg lágyan. Meghajoltam és felé nyújtottam a kezem.-Szabad egy táncra?-felnevetett és elfogadta a felé nyújtott kezet. Keringőzni kezdtünk miközben az eső egyre jobban zuhogott. Éreztem a szívdobbanásait ahogy összesimult a mellkasunk. Olyan volt mint egy kismadár szárnycsapásai. Az én szívem hasonmása. Újra megcsókoltam. Nyelvemet finoman nekinyomtam az alsó ajkának bejutásért könyörögve. Forró volt a csók, átmelegített. Szorosan magamhoz öleltem a testét. Olyan törékenynek tűnt mellettem. Vigyázni akartam rá mindig. Nem bírtam volna ha bárki bántja.
-Meg fogunk fázni.-húzódott el egy picit. Némi szomorúságot véltem felfedezni a hangjában.
-Nos, folytathatjuk a tusolóban.-kacsintottam rá mielőtt tovább indultunk volna. Szökdécseltünk és nevettünk mint a kisgyerekek. Christie észrevett egy nagy pocsolyát.
-Nem mersz végigszaladni rajta!-nézett rám kihívóan.
-Nem-e?-néztem vissza.-De mi a tét?-még mielőtt válaszolhatott volna, nekilódultam és végigrohantam a pocsolyán. Csurom víz lettem, Christie annyira nevetett, hogy majdnem elesett.
-Én Hősöm!-karjaival átkulcsolta a nyakamat és adott egy puszit.
-I'm not Superman...-dúdoltam miközben újra elindultunk. A lány minden felszólítás nélkül meglökött oldalra így még egy pocsolyába beleléptem. Nevetni kezdett rajtam, de nem sokáig. Elkaptam és kigáncsoltam. A víz felett pár centire tartottam meg.
-Ne!-könyörgött szorosan markolva a pulcsimat.-Légyszi ne!-félig nevetett.
-Piszkálsz még?-úgy tettem mint aki elengedi, de az utolsó pillanatban elkaptam.
-Nem, dehogy is!-rázta a fejét. Függőlegesbe hoztam. Rácsapott a hasamra.
-Hé!-nevettem és magamhoz rántottam ismét. Gyorsan megcsókoltam.
-Viszel a hátadon?-pislogott rám ártatlanul. Felhorkantottam, de azért hátat fordítottam neki. Felugrott és megkapaszkodott a vállamban.
-Tudod, ha a lustaság fájna...-csóváltam a fejemet miközben kikerültem egy pocsolyát.
-Tudom, tudom...-kuncogott és beleharapott egy picit a fülembe. Megborzongtam, sietősebbre fogtam a lépteimet.
-Louis...?-szólalt meg kis idő múlva.
-Hmm?
-Szeretlek!-adott puszit a tarkómra. Elmosolyodtam. Meleg érzés költözött a szívembe.
-Én is Szeretlek téged!-feleltem miközben letettem a kapuban. Harry kocsija épp akkor gördült a felhajtóra. Mindketten ránéztünk.-Menj be és várj meg fent!-utasítottam a lányt.-Kérlek...
-Rendben.-láttam rajta, hogy közbe akart szólni, de végül egy bólintással elintézte a dolgot. Amint eltűnt az ajtó mögött nyomban felrántottam a sofőr felőli ajtót. Hazza kis híján kiesett.
-Hé, hé!-kaptam el a vállát.-Csak nyugalom. Mi a fene történt veled?!
A Fürtös rám nézett és elvigyorodott. Felhasadt ajkából pár csepp vér szivárgott az álla felé.
-Csak egy kis móka...-bűzlött a piától.
-Na gyere Nagyfiú!-a hóna alá nyúltam és kiemeltem a kocsiból. Felnyögött, mint akinek fájdalmai vannak.
-Óvatosan!-kért.-Hol van Lexy?
-Alszik.-bár nem tudtam, hogy ez-e az igazság, valamit mondanom kellett.
-Meg kell neki mondani...-motyogta.
-Nem kell most semmit mondani! Felviszlek a szobádba.-átöleltem a derekát és vezetni kezdtem befelé a házba.
-Várj egy kicsit!-nyögött föl. A feje előre bukott, hányt.
Fenébe!-szitkozódtam magamban. Elsimítottam az arcából göndör fürtjeit.-Véreset hányt, szuper!
-Jobban vagy?-kérdeztem mikor már csak szárazon csuklott.-Indulhatunk?
-Mhmm.-nem volt túl sok információ, de ahhoz elég volt, hogy ismét elinduljak. Próbáltam a lehető leghalkabban felvinni a szobájába. Nem akartam, hogy más is tudomást szerezzen a kis akciójáról. A lépcsőn megbotlott és majdnem elestünk, de még időben megkapaszkodtam a korlátban.
-Bakker!-kiáltott fel. Gyorsan a szájára tapasztottam a kezem.
-Csssst!-suttogtam.
-Mhghhmhhh...-motyogta a kezembe. A leheletétől párás lett a tenyerem.
-Majd a fürdőben elmondod, jó?-morogtam. Bólintott, mire elvettem a kezem a szájáról. Az ő fürdőszobájába vittem be. Leültetem a WC-re és elkezdtem levenni a dzsekijét.
-Louis?-Christie toporgott az ajtóban.
-Pillanat!-szóltam hátra a vállam felett.-Maradj nyugton, jó?-néztem Harry szemeibe. Bólintott. Odamentem a lányhoz.
-Sajnálom, de nem hagyhatom itt.-húztam a számat.
-Kell segítség?-Christie ránézett Hazzára a vállam fölött.
-Megoldom, menj és feküdj le. Nem tudom mikor végzek.
-Hát jó...-adtam neki egy lágy csókot majd visszafordultam a Fürtöshöz. Homlokát a WC tartálynak nyomva pihegett. Folytattam a dzseki leoperálást.
-Emeld fel a karjaid.-kértem. Amint megtette, áthúztam a feje fölött a pólóját. Hátrébb léptem egyet megdöbbenésemben. Felsőteste bal oldalán lilás zúzódások éktelenkedtek. Némelyik sebből vér szivárgott. Nem csodáltam már, hogy felnyögött fájdalmában mikor kisegítettem a kocsiból.
-Harry! Mi a fene történt?-kérdeztem újból. Közben levettem a bakancsát és félre pakoltam, hogy ne legyen útban. A farmerját és a többi holmiját a mosógépbe pakoltam, miután kiszedtem a zsebei tartalmát. Testvérként, és pláne fiú testvérként, igazán hidegen hagyott, hogy pucér. Megfogtam, most jóval óvatosabban mint korábban, és a tus alá állítottam, miután ellenőriztem, hogy jó-e a víz.
-Nem akarok erről most...-mormogta miközben megmostam az arcát.
-Akkor csak annyit mondj, hogy hol voltál?
-Valami kocsmában...-ez sokat segített átlátni a helyzetet. Le mertem volna fogadni, hogy kocsmai verekedésben szerezte a sérüléseit.
-Istenem, Hazza! Mire volt ez jó?-lehunytam a szememet. A háta teli volt hasonló ütésnyomokkal.-Egyszer még megöleted magad...
-De jó lenne!-nevetett fel kínjában.
-Te bolond vagy!-csóváltam a fejem miközben lemostam a vért és a piszkot. Néztem ahogy eltűnik a lefolyóban.-Törölközz meg! Hozok valami ruhát.-nem nagyon akartam magára hagyni, de muszáj volt. Amilyen gyorsan és halkan csak tudtam, berohantam a szobájába keresni egy pólót megy egy boxert. Visszatérve megtorpantam az ajtóban.
-Harry! Légyszíves tedd azt le!-könyörögtem.-Tedd szépen le azt a borotvapengét, kérlek...-nem mertem hirtelen mozdulatot tenni nehogy megijesszem és átvágja valamelyik csuklóját. Rám nézett egy pillanatra és valami félelmetes vigyor ült ki az arcára.
-Olyan könnyű lenne, Louis...Olyan egyszerű...-csóválta a fejét.
-Itt akarsz hagyni engem?-próbáltam rá hatni.-A srácokat?...
-A fájdalmat akarom elhagyni...-rázta meg ismét a fejét. Lassan léptem oda hozzá és kivettem reszkető kezéből az éles tárgyat. Félretettem majd szorosan magamhoz öleltem a fiút.
-Eszedbe se jusson még egyszer így megijeszteni!-morogtam a vállába.

-S...sajnálom...-ölelt vissza. Felöltözött és a szobájába kísértem. Mielőtt lefeküdt volna, adtam neki egy fájdalomcsillapítót és bekentem a sebeit fertőtlenítővel. Simogattam a haját mert tudtam, hogy az megnyugtatja. Megvártam míg elalszik, csak azután hagytam ott.
Mielőtt lefeküdtem volna aludni, az összes gyógyszert és hasonló öngyilkossági eszközt elzártam egy szekrénybe a kulcsot pedig beraktam a párnám alá. Reméltem, hogy nem jut eszébe lemenni a konyhába a késekhez. Christie már aludt mire oda jutottam, hogy le tudjak feküdni. Ahogy lehunytam a szemeim azonnal el is nyomott az álom...