Halihóóóóó :) Komizzatok báránykáim ;P A 68. rész is színre lépett :D Jó olvasást! ♥ :3 9 komi után jön a következő ;)

68.DNS

(Lexy szemszöge)

A hátamat az ajtónak vetettem és lecsúsztam a földre. Az ajkamba haraptam. Úgy dobogott a szívem mintha most futottam volna le a maratont.
-Hogy ment?-Harry érdeklődve kukucskált ki a konyhából. Haja az arcába hullott.
-Jesszus Hazz!-ugrottam fel. A térdem hangosan tiltakozott, de nem törődtem vele. Odaléptem a fiúhoz és szorosan átöleltem.
-Megcsókolt?-motyogta a hajamba.
-Akart.-kuncogtam fel.-De megelőztem és adtam neki egy puszit, majd elmenekültem...
-Alaposan meg fogod gyötörni?-tolt el magától Harry, hogy rám nézhessen.-Csak mértékkel! Niall rendkívül érzékeny fiú! Szívasd ameddig jól esik, de ne bántsd!-kért.
-Igyekszem. Nem tudom meddig fogom bírni... Ő...Nem tudom, hogy mondjam... Ugyanúgy elvarázsol mint elsőre. Talán ez a DNS-ében van... A tekintetében. Harry, érted ezt?-a mellkasomhoz öleltem a zsiráfomat.
-Végül meg fogsz neki bocsátani, igaz?-hangja egy árnyalatnyit szomorú volt.
-Nem tudok tenni ellene...-ráztam meg a fejem. Tisztán éreztem, és tudtam, hogy bántom Hazzát, de Niall...most, hogy újra a közelemben van, nehéz gyűlölnöm őt. Persze azt is tudtam, hogy nem adhatom könnyen magam. Nem fogok újra olyan könnyen csapdába esni. Ahhoz több kell, hogy újra az övé legyek. Meg kell mutatnia...
-Nekem az a fontos, hogy mindketten boldogok legyetek.-mondta a fiú mintha kitalálta volna a gondolataimat.
-Szeretlek Harold!-nyomtam egy nagy puszit az arcára.
-Ja ezt már hallottam!-csapott rá a fenekemre.-Gyere enni.
-Mit főztél?-követtem őt a konyhába.
-Wellington bélszín vörösbor és köretnek krumpli.
A nyálam is kicsordult az ételek láttán.
-Egy isten vagy!-nyöszörögtem az első falat után.
-Hát...igyekszik az ember...-mosolygott.-Bort?
-Jöhet.-tartottam a poharam. Az ízek összeolvadtak a számban valami csodás elegyet alkotva.
-Az a zsiráf...-intett Harry a villájával a plüss felé.
-Mi van vele?-vontam fel a szemöldököm ahogy én is arra néztem.
-Jellemző...-csóválta meg fürtös fejét és elvigyorodott.
-Szerintem aranyos.-rántottam egyet a vállamon.
-Oh igen az!-bólogatott Hazza még mindig vigyorogva.-Nagyon...cuki.-hagyta rá.
-Te most gúnyolódsz?-résnyire húzott szemmel néztem a fiúra. Harry felnevetett és egy újabb korty bort hörpintett.
-Dehogy...-rázta a fejét amitől göndör haja ide-oda repkedett.-Jut eszembe, áthívtam Louis-t és Christie-t filmezni, ha nem gond...
-Miért nem hívtad akkor az egész bandát?
-Mert akkor Niall is jött volna...és nem tudtam volna, hogy arra, hogy reagálsz...?-adott logikus magyarázatot.
-Hívd fel őket, én úgyis lefekszem aludni.
-Rendben.-vacsora után Harry félrevonult telefonálni. Én addig elmosogattam és előrelátóan bekészítettem a popcorn-t a mikróba. Közben a Live While We're Young-ot dúdoltam. Mióta Harry megmutatta, nem tudtam betelni vele. Éppen tusoltam mikor meghallottam a bejárati ajtó csattanását.-Tehát itt vannak a srácok...
Louis hangos zagyvaságait még a tusoló sem tudta elnyomni. Elmosolyodtam és gyorsan megtörölköztem, majd áthúztam a pizsimet. Amikor kiléptem a folyosóra, egyenesen Niall-el találtam szemben magam. A zsiráfomat szorongatta a kezében és úgy nézett ki mint egy elveszett kisfiú.
-Ezt lent találtam a kanapén...gondoltam fölhozom neked....-cipője orrával zavartan piszkálta a parkettát. Hangom nem volt olyan hűvös, mint szerettem volna.
-Köszönöm, ez kedves.-vettem el tőle a plüssöt. Kék szeme kíváncsian fúródott az enyémbe.
-Nem jössz filmet nézni?-szólalt meg kis idő múlva.
-Nincs sok kedvem, fáradt vagyok.-tértem ki.
-Ha velem nem is szeretnél lenni, ott van Christie, Hope, Zayn, Liam és Louis meg Harry is...-jegyezte meg mintegy mellékesen.-Ők számítanak rád.
-Talán lenézhetek egy kicsit.-vonogattam a vállam és lementem vele. Christie és Lou az egyik fotelben bújt össze míg Zayn és Hope egy másikban. Liam és Danielle is hasonló pozícióban volt az utolsó fotelban. Harry egyedül terpeszkedett a kanapén.
-Húzz arrébb Fürtös!-löktem meg a lábát. Felült én pedig  mellé bújtam. Niall is leült a másik oldalamra. Próbáltam minél távolabb kerülni tőle.-Csak nyugi!-intettem magamat.-Nem olvadozol ennek a szőke Írnek az illatától!-Hazza ölébe fektettem a fejem és úgy néztem a filmet. Valami vígjáték volt, a főszerepben Jim Carrey-vel, de nem tudtam rá sokáig figyelni. A felénél már el is nyomott az álom.
-Szokott beszélni rólam?-hallgattam álmomban a beszélgetést.
-Legfőképp álmában.-jött a válasz valahonnan a fejemből.
-És jót, vagy rosszat?
-Hiányzol neki...De a világért sem mutatná...
-Szerinted van rá esély, hogy én és ő...?
-Ha nem szúrod el...Azt hiszem fölviszem a szobájába. Eléggé ki van ütve.
-Majd én.-álmomban valaki átölelt. Viszonoztam az ölelést. Annyira puha és meleg volt. Nem akartam elengedni. Kicsivel később már ismét feküdtem. Valaki egy puszit nyomott az arcomra és kisimította a homlokomból a hajam.
-Szép álmokat Hercegnőm!-suttogta egy ismerős hang a fülembe.
-Mmm...-motyogtam és szorosabbra fogtam magamon a plédet amit rám terítettek...