Meghoztam a 44.fejezetet :) Sajnos személyes okokból csak hétvégente tudok majd új részt hozni.... Mivel van rá egy hetetek, szeretnék kérni 15 komit ♥

44. Sötét...

(Harry szemszöge)

Mosolyogva búcsúztam Niall-től és Lexy-től. Louis átölelte a vállamat ahogy becsuktam az ajtót.
-Társasozunk?-kérdezte.
-Játszatok nyugodtan, én eléggé fáradt vagyok.-mentettem ki magam. Ez részben igaz is volt.
-Szó ami szó, eléggé fáradtnak is nézel ki.-bólintott Lou aggodalmasan.-Feküdj le és pihenj!
Felmentem a szobámba. Sötét volt kint vihar tombolt. Alighogy becsuktam magam után az ajtót, a földre roskadtam és sírva fakadtam. Úgy érzetem mintha kitépték volna a szívem. Négykézláb csúsztam az ágyig. Valahogy felküzdöttem magam és a párnámba fúrtam az arcom. A könnyek patakokban folytak le az arcomon. Erőt vettem magamon és az ablakhoz mentem. Homlokomat a hideg üvegnek döntöttem. A villámok egy pillanatra nappali fénybe vontak mindent majd a világ újra elsötétedett. Így volt ez velem is. Lexy jelenléte volt a villámok fénye. S ahogy eltűnt, úgy tűnt el a fény is. Egy kósza ötlet arra kényszerített, hogy kimenjek az erkélyre. Az eső végigsimogatta a bőrömet ahogy arcomat az ég felé fordítottam. Könnyeim az eső cseppjeivel vegyülve folytak végig arcomon. Kedvem lett volna a dühöngő viharba ordítani a bánatom. Ehelyett csak lehajtottam a fejemet és halkan sírtam. Kivágódott a szoba ajtó és Louis csörtetett be.
-Te sírsz?-nézett aggodalmasan az arcomra.
-Esik az eső Lou.-emlékeztettem.
-Kit akarsz te átverni? Azok ott könnyek.-szorosan átölelt. A vállára hajtottam a fejem és csukladozva sírtam tovább. Megnyugtató mozdulatokkal simogatta a hajamat.
-Igazad lehet...
-Na mond csak el mi nyomja ennyire a pici szíved...-leültünk két székbe és Tommo figyelmesen nézett rám.
-Nem igazán tudom...Azt hiszem beleszerettem, de ő elérhetetlen...
-Oh.-Lou megfogta a kezemet és gyöngéden megszorította.-Tudom, hogy nagyon fáj, de túl kell tenned magad rajta. Nem lehet mindenki a tiéd, és nézd! Niall boldog. Csak rá kell nézni. Nagyon passzolnak egymáshoz. Kiegészítik egymást. Tudom, nagyon szeretnél Niall helyében lenni, de Lexy-t nem lehet kettészakítani mint az utolsó szelet sütit. Ő Niall-hez tartozik, de ugyanakkor hozzád is. Csak sajnos nem olyan értelemben ahogy Te szeretnéd. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívéből. Mert igenis szeret, látom ahogy rád néz, ha veled van... Ugyanolyan fontos vagy neki mint az Ír. Tudom, hogy fáj, ugyanakkor azt is tudom, hogy nem szeretnéd őt elveszíteni, igazam van?
Válaszképp bólintottam mire folytatta a beszédet.
-Én ismerlek Harry, tudom mire mit reagálsz és, hogy mire mi lenne a feleleted. Hát most gondolj csak bele! Mit éreznél ha soha többet nem beszélhetnél vele? Ha nem láthatnád ahogy felcsillan a szeme nevetés közben?
Ahogy Lou beszélt, képek villantak a fejembe.
-Azt nem élném túl.-nyöszörögtem fájdalmas hangon.-Ne is mondj ilyet!
-Nyugalom!-csitított.-Ez csak egy elmélet. Ennek nem kell így végződnie...
Mély lélegzetet vettem majd lassan kifújtam. A vihar még mindig tombolt, s már mindketten bőrig áztunk.
-Tudom.-sóhajtottam fel.
-Bemegyünk?
-Menj csak. Én még maradok egy kicsit...

-De semmi hülyeség!-intett Lou. Adott egy puszit a homlokomra majd magamra hagyott. Hátradőltem a széken és a vihart néztem. Egy fülsiketítő dörgés rázta meg a földet. Ijedtemben nagyot ugrottam. Nyüszítés hangzott fel a medence felől.-Eddy kint van!-riadtam meg. Azonnal rohantam le a lépcsőn. Danielle utánam kiáltott valamit, de meg sem hallottam. Csak azon járt az eszem, hogy meg kell mentenem a kis vakarcsot. Kirobbantam az udvarra. Csúszkálva sprinteltem a medence irányába. Mivel nem volt semmi a lábamon, a talpamat felhasították az éles kavicsok. Nem törődtem vele. Észrevettem Eddy-t. Valahogy a medencébe került, s most vinnyogva és csapkodva próbált kikecmeregni, eredménytelenül. Gondolkodás nélkül ugrottam érte. Átöleltem ázott, vacogó testét és a medence széléhez úsztam. Kitettem őt a partra majd magam is kimásztam. Szegény nagyon meg volt rémülve. Felvettem a földről és sietősen visszamentem a házba. Eddy minden egyes dörgésnél összerándult.
Az ajtóban Liam és Louis várt egy-egy pokróccal. Liam átvette a kutyát, Lou pedig rám terítette a másik pokrócot. Christie már hozta is a forró teát. Dan és Liam eltűntek Eddy-vel engem pedig leültettek a kanapéra. Borzalmasan fáztam és a talpam is égett. A földre pillantva láttam, hogy véres lábnyomokat hagytam magam után a kövön. Rá sem mertem nézni a talpamra. Christie hozott egy elsősegély dobozt. Leült elém a földre és finoman az ölébe vette a lábamat. Egy nedves törülközővel finoman megtörölte, hogy eltüntesse a sárt és a koszt. Fel, felszisszentem.
-Ne haragudj!-kért bocsánatot.-Nagyon bátor voltál...
A fertőtlenítő nagyon csípte a lábamat. A lány óvatosan bekötözte a lábfejeimet majd hozott még egy bögre teát. Tommo aggódva vizsgálgatott.
-Nem tetszik nekem az arcszíned.-adott hangot gondolatainak kis idő múlva.-Elég sápadt vagy.
-Jól vagyok...-bizonygattam.-Lefekszem aludni.
A talpam élére álltam, mert másképp nem ment volna és a korlátba kapaszkodva felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és azon nyomban el is aludtam...
Másnap hajnalban ébredtem fel. Mindenem fájt és nagyon fáztam. Reszketve csavartam magam köré a takarót. A torkom rettenetesen kapart és fájt. Köhögnöm kellett.  Körülnéztem a szobában. Louis az egyik fotelban szunyókált. Nyílván egész este ott volt velem. Fogaim összekoccantak ahogy vacogva próbáltam kimászni az ágyamból. Ahogy a földre tettem a lábam, kis híján felüvöltöttem fájdalmamban. Louis felriadt és kómás tekintettel nézett rám. Horkantott egyet majd visszaejtette a fejét a szék háttámlájára és aludt tovább.
Nagy erőfeszítések árán levánszorogtam a konyhába. Szorosabbra húztam magamon a takaróm és töltöttem magamnak egy kis kávét. Leültem a kanapéra és elgondolkodva kortyoltam a keserű italt. Danielle sétált le Liam kinyúlott régi pólójában. Kócos, göndör haja vadul keretezte bájos arcát.
-Jézusom Harry! Pocsékul nézel ki!-kiáltott fel ahogy észrevett.
-Neked is jó reggelt!-válaszoltam morcosan. A homlokomra simította a tenyerét.
-Te lázas vagy! Azt hiszem van láz mérőm, várj egy percet.-felfutott az emeletre majd nemsokára egy láz mérővel tért vissza. Megmérte a lázamat. Hümmögve nézte a számlapot.
-Harminckilenc... az bizony láz, barátocskám. Nyomás az ágyba.-terelt. Louis épp akkor lépett ki a szobámból mikor mi odaértünk.
-Te jó ég!-kiáltott fel ő is. Ágyba dugtak és Lou hozott nekem egy láz csillapítót. Nemsokára a többiek is felébredtek. Zayn leült mellém az ágyra mikor kettesben maradtunk.
-Az egészségedet kockáztattad egy kutyáért mikor macskapárti vagy... Hogy is van ez?-vonta fel a szemöldökét. Vállat vontam és köhögtem egyet.
-Jófej kis dög...
-Igen, az.-bólintott Zayn.-Szükséged van valamire?
Pontosan tudta, hogy mire, vagy inkább kire lenne szükségem, de az lehetetlen lett volna.
-Jól esne egy kis tea.-feleltem.
-Hozom is.-magamra hagyott. Hátradőltem a párnán. Remegésem kezdett csillapodni. Nyílván hatott a gyógyszer...