Csalódott vagyok, nem tagadom... Itt a 45. fejezet is...

45. Gondolatok...

(Zayn szemszöge)

Harry borzasztó rosszul volt. Köhögött és a láza sem akart csillapodni. Ha megemlítettük neki, hogy menjen orvoshoz, heves tiltakozásba kezdett. Niall és Lexy még a délelőtt folyamán megérkeztek. Vidámak voltak, egész addig míg meg nem tudták, mi történt Hazzával. Lexy enyhén kiborult, de Niall megnyugtatta és lefektette aludni. Nem igazán értettem miért zaklatja fel így ez a dolog hisz szemlátomást nem nagyon törődött Harry érzéseivel...
Lecsaptam a laptopom tetejét és kiálltam az erkélyre elszívni egy szál cigit. Egy személyen járt egyfolytában az agyam. Bosszús voltam emiatt. Elszívtam egy szálat, majd még egyet. A második felénél már kezdtem rosszul érezni magamat. Így tartom meg a fogadalmam?!-néztem elgondolkodva a cigi felszálló füstjét.-A rajongók nem ezt érdemlik... És én sem.
Eszembe villant Hope nézése. Ahogy elmosolyodott mikor közöltem vele, hogy leszokóban vagyok. Ő bízott benne, hogy sikerülni fog. Olyan bunkó voltam vele. Vissza gondolva, szégyelltem magam a viselkedésem miatt. Legalább adhattam volna kettőnknek egy esélyt. De elszúrtam, csúnyán elszúrtam... Attól tartottam, ez  már helyrehozhatatlan. Visszamentem a szobámba és felléptem twitterre. Rákerestem Hope Saunders-re. Meg is találtam. Onnan tudtam, hogy ő az, hogy Lexy és Christie is követték. A kurzor egy pillanatra megállapodott a "Követem"-felirat felett. Még mielőtt meggondolhattam volna magam, rákattintottam és gyorsan kiléptem. Beléptem Facebookra is. Feltöltöttem pár képet az írországi nyaralásról és írtam pár kommentet. Kijelentkeztem. Meredtem bámultam pár pillanatig a monitort majd beléptem a Google-ba. Beírtam a nevem és érdeklődve pörgettem végig a találatokat. Egy komment ragadta meg a figyelmemet:
"Zayn Malik egy terrorista. Csak rá kell nézni, undorító az a pasas! Biztos, hogy bombát rejteget azok alatt a gagyi dzsekik alatt amiket folyton hord. Undorító..és azok a tetoválások...Szánalmas az a pasi. Ez nevezi magát sztárnak?! -.-..."- nagyon rosszul esett. Alig bírtam lélegezni is. Nem értettem miért mondják ezt... Nem ártottam senkinek... Lejjebb görgettem a szöveget. Volt még pár hasonló. Valamelyest enyhített a bánatomon a Directionerek kommentje. Ők mellettem álltak. Akkor telt be a pohár amikor egy olyan csaj kommentjét olvastam, aki Directioner-nek nevezte magát és közben ilyen szöveget fűzött hozzá megjegyzésképp: "Szerintem is gyanús Zayn. És Niall sem való a One Direction-ba. Olyan csúnya... Nem tudom, a srácok miért engedték maguk közé. Nélkülük jobb lenne a 1D..."
Épp ki akartam lépni mikor felvillant, hogy újabb komi érkezett: "És TE nevezed magad Directioner-nek?! Szánalmas vagy! Zayn egy nagyon rendes srác, Niall pedig abszolút helyes. Te vagy az undorító... Egyáltalán, hogy képzeled, hogy ilyeneket irkálsz...? Felfogod te, hogy mit teszel? Kib*szott ribanc... :@!!!-a kommentelő nem más volt mint Hope Saunders. A szívem nagyot dobbant. Előkerestem a mobilom és elkezdtem írni egy hálás SMS-t, de aztán meggondoltam magam. Letettem a telefont. Valami nem engedte bennem, hogy írjak a lánynak. Nem tudtam pontosan, mi az, de bíztam a megérzésemben...
Félretettem mindent és átmentem Harry szobájába. A srác épp egy teát szürcsölgetve nézte a Tv-t.
-Hogy vagy?-kérdeztem mire rám nézett. Arca sápadt volt, a szemei szinte világítottak.
-Jól, vagyis jobban mint reggel. Danielle adott valamit amitől kezd lemenni a lázam és Liam csinált teát, nagyon finom.-bizonygatta erőtlenül. A szája elé kapta a kezét mert köhögnie kellett. Leültem mellé az ágyra, megvártam míg abbamarad a köhögése majd átöleltem a vállát.
-Ne! Még elkapod!-akart eltolni magától, de nem hagytam magam.
-Nem érdekel!-szorosan átöleltem. Forró homloka a nyakamhoz ért.-Biztos, hogy lefelé megy a lázad?
-Aha, már csak harmincnyolc és fél...-halk hangja beleveszett a pulcsim gyűrődéseibe. Aggódtam érte.
-Biztos, hogy ne szóljunk egy orvosnak?
-Ne! Nem akarom... Holnapra jobban leszek!-esküdözött.
-Nagyon remélem!
-Hogy sikerült Niall-ék randija?-terelte a témát.
-Ahogy láttam, elég jól.-bólintottam.
-Ennek örülök.-ismét köhögött.-Jó munkát végeztünk...
-Végeztél!-javítottam ki.-Az egész a te ötleted volt! Mondd, miért töröd magad ennyire kettejük érdekében?
-Mert szeretem őket...-felelt egyszerűen. Elgondolkodtam a szavain. Rájöttem, hogy mekkora bunkó voltam. Folyton bántottam Lexy-t...
-Igazad van Harry! Te egyre bölcsebb vagy!-csóváltam hitetlenül a fejemet. Felálltam mellőle és kisiettem a szobájából. Egyenesen Lexy és Niall szobájába mentem. Halkan kopogtam majd benyitottam. Lexy az ágyban feküdt. Félig lehunyt pillái alól lesett rám. Niall nem volt sehol.
-Az Ír a konyhában van...-közölte a lány.
-Hozzád jöttem, ha nem bánod...
-Gyere csak.-vont vállat és megpaskolta maga mellett az ágyat. Lefeküdtem mellé és az öklömre támasztottam az állam.
-Tudod... Néha elég bunkó tudok lenni...-kezdtem bele.
-Aha...
-Bocsánatot szeretnék kérni. Kezdem átlátni ezt a helyzetet... Köszönöm, hogy boldoggá teszed Niall-t. Csak el szeretném mondani, hogy örülök, hogy köztünk vagy...-vakargattam zavartan a tarkómat.
-Köszi Zayn, ezt igazán jó hallani...
Adtam Lexy-nek egy puszit.
-Most megyek, csak ennyit szerettem volna.
-Rendben.-bólintott és az álláig húzta a takarót.
Az ajtóban találkoztam Niall-el. Épp valamit evett,... mintha ez olyan meglepő lenne...
-Te már megint...?
-Mi van? Fejlődő szervezet vagyok! Szükségem van a táplálékra...-hárított két falat közt. Csupa maszat volt.
-Oké egy-egy...-adtam meg magamat. A Szöszi elvigyorodott és betömte a pizza maradékát is.
-Van még belőle?
-Őhhh...
-Ne mondd, hogy megetted mindet?!
-Akkor nem mondom.-mosolygott ártatlanul.-Viszont van egy csirke tetem a fagyasztóban ami arra vár, hogy valaki elkészítse...-nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Szuper.-fintorogtam.-Még főzzek is rád...
Heves bólogatásba kezdett mire szőkés tincsei fel, le libbenve követték fejének mozdulatait.
-Szerintem lassan el kéne menned fodrászhoz...
-Már megkértem Christie-t, hogy csináljon vele valamit, azt mondta nemsokára megcsinálja csak előbb még ír egy email-t az anyukájának...-az Ír beleborzolt a hajába és eltűnt a szobájában. Én lementem a konyhába és nekiláttam a csirke megsütésének...