95. Fejezet. Az esküvő :)

95. A nagy Nap...

Mindenből tökéleteset akartam alkotni. Annyira azt akartam, hogy tökéletes legyen az esküvőjük. Sophia mindenben a segítségemre volt, tökéletes jobb kéz. Harryre és Louis-ra bíztuk, hogy tartsák távol az ifjú párt mindennemű szervezkedéstől. Christie-re és Hope-ra bíztam a terem díszítését, én magam pedig az esküvői tortát terveztem meg. A vendégek elszállásolásáról Soph gondoskodott.
Alig két nap volt már vissza mire mindennel kész lettünk. Az utolsó nap élesben ment a dolog, a termeket feldíszítettük, az asztalokat megterítettük. Nem bíztam semmit idegen kezekre. Zayn ötlete az volt, hogy legyen videóvetítés a közös képekből. Nagyon aranyosra sikerült. Többször is ellenőriztük, hogy minden megfelelő sorrendben következzen. Kínosan ügyeltem a részletekre. Harry inkább csak téblábolt, amikor azonban felhívtam a figyelmét arra, hogy Niall merre van, azonnal a nyomába eredt és inkább elvitte valamerre relaxálni.
A legénybúcsú kitörő sikert aratott. Mindannyian jól éreztük magunkat. Niall összes hímnemű barátja jelen volt. Az egész estés dorbézolásnak a hajnal első fényei vetettek véget. Eljött a nagy nap...

(Niall szemszöge)

Körülnéztem az egybegyűlt tömegen. Mindenki itt volt. Persze a fotósok sem maradhattak el. Összeráncolt szemöldökkel meredtem egy paparazzóra aki az egyik ablakból leskelődött befelé. Harry észrevette amit bámulok, összenéztünk majd feltűnés nélkül kiment a templomból. Csak annyit láttam a fotósból, hogy hirtelen eltűnik az ablakból.  Hazz is nemsokára visszaosont. Cinkos vigyorral kacsintott rám amint elfoglalta a helyét. Épp megkérdeztem volna, hogy mégis mit művet a paparazzóval, mikor megjelent a pap.
-Elnézést!-nézett rám bocsánatkérően ahogy a helyére állt.-Volt egy kis összetűzésem a menyasszonnyal.-mosolygott. Vajon mi a csudát csinált már megint ez a lökött nőszemély?-mosolyogtam én is magamban.
-Semmi gond.-biccentettem.-Kezdhetjük?
Alighogy ezt kimondtam megszólalt az orgona. A hatalmas faajtó lassan kinyílott. Lux mosolyogva lépdelt elől rózsaszirmokat szórva a menyasszony előtt. Tátva maradt a szám és elfelejtettem egy pillanatra hogyan kell lélegezni amint megláttam Lexy-t. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem tudtam levenni róla a szemem míg odaért mellém. Csodálva pillantottam gyönyörű szemeibe.
-Fantasztikusan nézel ki!-tátogtam neki. Enyhén elpirulva fogadta a bókot. Alig tudtam a pap mondataira koncentrálni. Csak homályosan dereng az esküm szövege, de biztos voltam benne, hogy soha többé nem akarok mást mint leélni az életem ezzel a gyönyörű nővel az oldalamon. Alig vártam, hogy kimondjuk végre a boldogító igent.
-Megcsókolhatja a menyasszonyt!-ez a mondat tisztán és élesen vágott az elmémbe. Lassan a két kezembe fogtam Lex arcát és mélyen a szemébe néztem. Könnyek csillogtak csodálatos zöld szemeiben.
-Szeretlek, örökkön örökké!-suttogtam amint közelebb hajoltam.
-Szeretlek Niall!-mosolygott rám gyönyörű feleségem. Ajkunk egy lágy csókban találkozott. Orkán erejű tapsvihar tört ki. Attól tartottam megsüketülök, ám ekkor a gyönyörű kacagás minden mást kizárt a fejemből. Lexy belém karolt és lassú léptekkel elindultunk kifelé a templomból. A srácokra pillantottam. Louis úgy bőgött mint egy óvodás, Liam társaságában. Zayn is a könnyeivel küszködött. Harry széles mosollyal nézett a szemembe. Könnyes mosolyt küldtem felé.
Kis feleségem kezét szorongatva léptem a fogadásunkra rendezett terembe. Szemem szám tátva maradt.
-Húú!-nyögte ki Lexy nagy nehezen. Egyetértően bólintottam.
Forgott velem a világ amint leültünk a vacsorához. A jókívánságoktól zúgott a fejem. Annyi rokon és barát ölelgetett meg, hogy nem éreztem a vállam.
-Bocsánat!-állt fel Harry és kissé dülöngélve a színpad felé igyekezett.-Egy dalt szeretnék elénekelni a Szerelmes pár tiszteletére.
A násznép tapssal fogadta Hazz elképzelését. Összesúgott a zenekarral és papírokat nyújtott át nekik. Eltátottam a számat ahogy énekelni kezdett.
-Ott álltál az előbb, 
pontosan előttem
Kitartok, pedig egyre
nehezebb levegőt kapnom
Hirtelen megvakítanak a fények
Sosem tűnt fel, milyen
fényesek tudnak lenni  
Láttam, hogy van
egy kép a sarokban
Nem kétséges, hogy
a fejemben Te vagy rajta
Törött üvegágyon hever
Ezt az ágyat sohasem 
kettőnkre tervezték
De nyitva tartom
a szemem...
Oldalra pillantottam. Lex szeme könnybe lábadt. Kezében egy ezüstös valamit szorongatott. A karkötőt amit Harry-től kapott. Nem voltam féltékeny. Ez Harry búcsúja. Bár úgy énekel mintha rólunk szólna, mindenki aki benne volt ebben a helyzetben, tudta, hogy ez csak róla és Lexyről szólt... Csendes beletörődéssel figyeltem ahogy Lex egyre sűrűbben pislog a dal folyamán. Hazz hangja szívbemarkoló volt mint mindig. Amint az utolsó dallamok is elhaltak rám pillantott. Zöld szeme fáradtan csillogott.
-Köszönöm.-szinte súgva a mikrofonba, majd elhagyta a színpadot...