Sziasztok :) Örülnék ha jönne pár feliratkozó ehhez a részhez :) Remélem csípni fogjátok :D Puszii ♥

Children of Distance-Sajnálom
..Lesz pár álmatlan éjszaka, amit most még átírhatsz,
És leszek én, akire ha kell, majd mindig számíthatsz,
A mi történetünk végtelen, akkor is ha nem leszek,
Én szeretlek, és ha kell ezt majd felhasználom ellened,
Mert rettegek, hogy egyszer még az én időm is lejárhat,
Itt állok a szíved előtt, de merre van a bejárat?...
81. Én...

(Zayn szemszöge)

-Srácok, lejönnétek a nappaliba?-hallottam meg a kiáltást a földszintről. Lecsaptam a laptopom és anélkül, hogy Perrie-t felkeltettem volna, kimásztam az ágyból. A lépcsőnél találkoztam Harry-vel. Összenéztünk és ő felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezné "Tudsz valamit?". Vállat vontam. Fogalmam sem volt mit akarhat Christie.
Mire mi ketten leértünk, már mindenki a nappaliban ücsörgött. Én leültem Liam mellé a kanapéra míg Harry Louis mellé állt.
-Mi történt?-tettem fel a szokásos kérdésem. Lexy kicsit elmosolyodott miközben szorosan Niall-hez bújt.
-Szóval...-nézett végig rajtunk Christie.-Lexy-vel kitaláltunk valamit... Szeretnénk ha eljönnétek hozzánk karácsonyra...-tárta fel a nagy ötletet. Egyből Ő jutott eszembe. Lényem egyik fele kétségbeesetten vágyott a találkozásra, míg a másik fele menekült volna, minél messzebb a gondolattól, hogy újra elveszítsem... Mérlegeltem magamban a dolgokat.
-Én...sajnos nem mehetek veletek...-nyögtem alig hallhatóan. Minden szempár rám szegeződött.
-De miért?-kérdezte Liam csalódottan. Nem tudtam rájuk nézni, ezért a földet kezdtem fixírozni míg valami elfogadható hazugságon törtem a fejem.
-Mert...Szóval én már megígértem az anyukámnak, hogy Perrie-vel elmegyünk hozzájuk a karácsonyi vacsorára és Safaa már tisztára lázban van...Nem hagyhatom őket cserben...-nem néztem egyikőjük szemébe sem. Utáltam hazudni nekik.
-Oh...-húzta el a száját Niall.-Hát, mi megértjük...-egy vigasztaló mosolyt küldött felém. Hányingerem volt saját magamtól.
-Tényleg ne haragudjatok rám...-motyogtam miközben felálltam a kanapéról.-Azt hiszem kiszellőztetem egy kicsit a fejem...-próbáltam normálisan viselkedni, hogy ne vegyenek észre rajtam semmi furcsát. Mindenki szomorú pillantást vetett rám amint elhagytam a nappalit. A bejáratnál felvettem a dzsekim és, miután ellenőriztem, hogy van-e nálam cigi, kiléptem a hidegbe. Az ég szürke volt, de hál' istennek egyenlőre nem esett semmi. Felvettem a kapucnimat, hogy még véletlenül se ismerjen fel senki majd útnak indultam. Céltalanul bolyongtam utcáról-utcára. Igazándiból fogalmam sem volt , hogy hová menjek és mit csináljak, mindenesetre el akartam szabadulni a házból. Elővettem egy szál cigit. A gyújtó halkan kattant amint életre keltettem a pici lángot. Figyeltem a felszálló füstöt miközben leültem egy padra az egyik parkban. Hamar eloszlott a levegőben így nem nagyon tudtam benne gyönyörködni. Inkább lehunytam a szemem és elképzeltem ahogy felszáll a füst. Fel az égbe. A gomolygó alak egy női arcformát ábrázolt. Megráztam a fejem és kinyitottam a szemem. Pont azért jöttem ki, hogy kiszellőzzön a fejem, nem azért, hogy csak Rá gondoljak, de sehogyan sem ment...
-Gondolj inkább Perrie-re!-utasítottam magamat.-Hiszen vele vagy együtt!
Csakhogy nem igazán ment. Láttam magam előtt egy barna szempárt, egy csábító mosolyt... Olyan pillanatokat amelyek nem is oly' rég, még az életemet jelentették...

(Perrie szemszöge)

Mire felébredtem, Zayn eltűnt mellőlem. Megtapogattam a helyét, de már nem éreztem rajta a teste melegét. Ebből kikövetkeztettem, hogy már régebben ment el. Lassan felültem és megpróbáltam kidörzsölni az álmosságot a szememből. Fogalmam sem volt mennyi lehet az idő ezért, mivel nem találtam a telefonomat, felnyitottam Zayn laptopját, hogy megnézzem az órát. Este kilenc volt. Az órán kívül azt is észrevettem, hogy egy mappát megnyitva hagyott. Gondoltam bezárom ezért megnyitottam. Tele volt képekkel. Először azt hittem, hogy Zayn a fanokkal közös képeit mentette le, de jobban szemügyre véve, láttam, hogy mindig ugyanaz a lány van vele. Bár tudom, hogy illetlenség, de a kíváncsiság felülkerekedett a jó modoron és megnyitottam a képeket. Ahogy kattintgattam, egyre személyesebbek lettek. Csókok és ölelések. Hatalmas, vidám mosolyok...Még soha nem láttam Zayn-t így mosolyogni, mint amellett a titokzatos lány mellett. Boldognak látszott, önfeledtnek... Elgondolkodtató volt. Vajon ez a lány mivel volt több nálam? Átlagosnak tűnt. Barna szem, barna haj, kicsit teltebb alkat. Átlagosan csinos arc, és barátságos mosoly... Nem tűnt úgy mintha bármivel jobb lenne nálam, és mégis! Zayn csak úgy sugárzott ahogy ránézett... Vajon miért nézegette ezeket a képeket? Talán hiányzott neki ez a lány? Vagy csak nosztalgiázott egy kicsit? Elgondolkodtam ezeken a kérdéseken. A torkomban egy gombóc kezdett növekedni. A szívem olyan nehezen lüktetett a mellkasomban. Aztán úrrá lett rajtam a féltékenység... Kijelöltem a képeket és rákattintottam a törlésre. Amikor azonban kiadta a kérdést: "Biztosan törölni kívánja a kijelölt elemeket?" egy pillanatra megálltam. Habozva húztam az egeret az igenre, majd végül mégis a nemre kattintottam rá. Ehhez semmi jogom nem volt. Ezek a képek Zayn emlékei. Az ő múltjának egy darabja és nekem nem volt jogom beleturkálni. Mindent úgy állítottam be ahogy találtam és lecsuktam a laptopot majd az éjjeliszekrényre raktam. Lehunytam a szemem és nagyot sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Kicsit úgy éreztem magam mintha Zayn elárult volna... Pár perc múlva felkeltem és úgy döntöttem szétnézek, hátha megtalálom a többieket. Lementem a konyhába. Ahogy befordultam az ajtón egyből megtorpantam. Lexy fent ült a pulton Harry társaságában és összebújva beszélgettek. Mekkora...-nem találtam a megfelelő szavakat. Niall-el jár erre itt flörtölget Harry-vel... Undorító!-húztam fel az orromat egy pillanatra. Megköszörültem a torkomat mire mindketten rám néztek.
-Nem láttátok véletlenül Zayn-t?-próbáltam kedves hangnemben beszélni.
-Körülbelül egy órája lehet, hogy elment sétálni...-felelt Lexy mosolyogva.-Azt mondta ki akarja szellőztetni egy kicsit a fejét és majd jön... Jut eszembe, kész a vacsora, nem kérsz?
-Most nem, köszönöm...-motyogtam és hátat fordítottam a furcsa párosnak. Zayn tehát elment, hogy szellőztesse a fejét... Most már biztos voltam benne, hogy a lányra gondolt... Fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak róla...Elmondjam-e neki, hogy láttam a képeket... Jó lett volna beszélni most Jade-del, vagy valakivel ezekről a dolgokról. Furcsa volt minden... Először ara gondoltam, hogy szólok Niall-nek a látottakról, de végül úgy döntöttem befogom a számat...nem az én ügyem. Ha Niall van olyan hülye, hogy nem veszi észre a két jómadarat, én nem fogok beleszólni... El voltam tévedve lelkileg...Felfelé sétáltam Zayn szobájába amikor a lépcsőn találkoztam Niall-el. Vigyorogva szökdécselt lefelé egy szendviccsel a kezében.
-Nem láttad asszonypajtást?-morogta teli szájjal. Haboztam egy pillanatig.
-Lent van a földszinten.-feleltem végül. Reméltem, hogy tud a dolgokról és nem éri nagyon váratlanul a helyzet... A Szöszi kék szemeibe néztem. Csupa jókedv és energia. Lexy nevének említésétől is ilyenné vált a pillantása...Ez lehet az igazi szerelem?