Remélem tetszeni fog az 52. fejezet :) Osszátok meg minél többen, hogy minden Directioner olvassa :)) 10 komi után kövi :P

52. Terv

(Harry szemszöge)

Nagyon pocsékul néztem ki. Sápadt voltam és étvágytalan. Estére a lázam is felszökött, Liam szerint. Ő játszotta az orvosomat.
-Harry! Így nem jöhetsz a turnéra...-nézett sejtelmesen a szemembe.
-De én...-kezdtem erőtlenül tiltakozni.
-Semmi de! Szólok Paulnak...
Louis aggódva nézte az arcomat. Zayn és Hope valamit sutyorogtak a sarokban. Niall az ajtóban állt kezében egy tálcával. Félve pillantott rám, de végül mély levegőt vett, Christie kezébe nyomta a tálcát és kiment  a szobából.
-Ezt Niall küldi.-adta át nekem a lány a tálcát. Volt rajta minden. Édesség, tea, szendvics és egy kis papírfecni. Kihajtogattam és elolvastam Niall kusza írását:
"A barátságunk számomra fontosabb mint bármi más...Ne haragudj!"
Szörnyen éreztem magam. Összehajtottam a papírt és megettem a szendvicseket. Közben Liam is visszajött.
-Na?

-Paul nem nagyon rajong az ötletért, de azt mondta, hogy ha beteg vagy akkor inkább ne gyere, mert még a  végén minket is megfertőzöl, viszont azt üzeni, hogy siess a gyógyulással. Ja igen, és míg fel nem gyógyulsz, menj haza Angliába.-cinkos mosolya láttán nekem is mosolyra görbült a szám.
-Hát jó...-egyeztem bele komoran.
-Úgy fogsz hiányozni!-nyavalygott Louis.-Erről jut eszembe, nem láttátok a halacskás boxeromat?
Csak a szememet forgattam. Tipikus Lou. Liam mindenkit kizavart.
-Hess, hess! Késő van, holnap korán indulunk!-magyarázkodott. Mikor már csak ketten voltuk, segített összepakolni a holmimat.
-Szerinted sikerülni fog?-kérdeztem miközben már a cipzárt húztam be a bőröndömön.
-Nagyon remélem. Rajtad áll minden Harry.-Li mélyen a szemembe nézett.-Ha ez most nem sikerül talán ő...
A beszélgetést Danielle zavarta meg.
-Srácok, nem akarok zavarni, de...-űzött pillantása láttán mindketten odaugrottunk hozzá.
-Mi történt? Jól vagy?-Liam aggódó hangja volt az utolsó csepp a pohárban. Dan-ből kitört a sírás. Egy felbontott borítékot szorongatott a kezében. Megint egy hülye levél... A fanok nagyon sok fájdalmat okoztak szegény lánynak. Liam bocsánatkérőn rám nézett és kikísérte őt a szobából. Még utoljára ellenőriztem, hogy mindent elpakoltam-e majd gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni.

(Niall szemszöge)

Reméltem, hogy legalább Harry megbékél végre. Nem akartam őt is elveszíteni mert azt végképp nem bírtam volna. Ahogy egyedül pakolásztam találtam egy fehér trikót a szekrényben. Lexy-é volt. A ruha még őrizte a lány illatát. Rettenetesen hiányzott nekem. A hangja, a nevetése. Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy hagytam Juliet-nek amit... De már minden mindegy. Elszúrtam, és ezen nem tudtam változtatni. Bepakoltam mindent majd lefeküdtem az ágyra. A trikót az arcomhoz szorítva, könnyek közt aludtam el.

(Hope szemszöge)

-Szállj le rólam!-követeltem kuncogva. Zayn rám pillantott gyönyörű tigrisszemeivel és egy csibészes mosoly kíséretében tovább csikizett.-Zayn, még nem is végeztünk a pakolással! Légyszi!-könyörögtem neki.
-Rendben.-sóhajtott beletörődötten és segített elpakolni a maradék ruhát.
-Izgulsz?-kérdeztem amint dolgunkat végezve kiültünk egy kicsit a teraszra.
-Picit.-vonogatta a vállát.-Na és te?
-Én is. Még soha nem volt ilyenben részem...
-Harry nélkül nem lesz olyan jó buli.-szomorkodott a fiú.
-Remélem minél hamarabb meggyógyul.-bólintottam.
-Hívtad ma már Lexy-t?
-Aha. Ma felvette.
-Tényleg? És?
-Csak pár szót beszéltünk. Azt mondta jól van és hogy rengeteget korizik mostanában. Kérdezte ti, hogy vagytok...De amikor Niall-ről esett volna szó, gyorsan elterelte a témát...
Zayn szótlanul hallgatta a mondókámat, majd mikor a végére értem hümmögve dörzsölgette az állát.
-Mi történhetett?-elmélkedett. Csak néztem őt. Homloka ráncokba szaladt gondolkodás közben. Elmélyülten rágcsálta szexis ajkát.-Nem kéne beszélnünk Niall-el?
-Lehet...Nem tudom Zayn...Ez annyira bonyolult. Lexy tudja mit csinál.
-Niall viszont szenved.-a fiú sírig hű volt barátjához.
-Mert szerinted Lexy nem?-támadtam vissza.
-Én nem ezt mondom...-fújt visszavonulót.-Csak rossz látni, hogy az egyik legjobb barátom ilyen pocsékul van, de ugyanez igaz Harry-re is. Hiányzik neki Lexy... Ahogy mindannyiunknak...
Közelebb bújtam hozzá és a nyakába temettem az arcom. Ő átölelt, hogy magánál tartson. Lehunytam a szemem és szótlanul élveztem közelségét. Időbe telt kivívni a bizalmát, de megérte az a sok vita, és egymásra fujjolás. Zayn egy igazán szerethető pasas. Olyasfajta akinek a barátsága kincset ér. Átlagos volt és különleges. Nem olyan mint a posztereken. Volt egy olyan énje amit ritkán engedett szabadjára, de olyankor csodás dolgokat művelt. A rosszfiús énje kimondottan tetszett. Megpusziltam az állát miközben megsimogattam az arcát. Kísértésemre halk morgással válaszolt. Keze felfedezőútra indult a csípőmön lefelé haladva, majd elindult felfelé is. Megborzongtam és halkan felsóhajtottam. Megfogtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat.
-A kezed illik az enyémbe...-súgta halkan a fülembe mielőtt megcsókolt volna.  A csókja veszélyes volt. Olyan csók ami teli volt kimondatlan szavakkal. Viszonozni szinte angyali élmény volt...

(Lexy szemszöge)

Reggel megint a saját sikoltásomra ébredtem. Már-már kezdtem unni a visszatérő álmokat. Alighogy kitettem a lábam az ágyból, csöngettek.
-Ki a franc lehet az?-gondolkodtam miközben felvettem egy köntöst. Mivel a térdemet nem nagyon tudtam használni ezért egy mankóra támaszkodva sántikáltam az ajtóig. Nagyon nem törődtem vele hogyan festek ezért arra sem vettem a fáradtságot, hogy megfésülködjek.
-Mi van?-morogtam amint feltéptem az ajtót. Egy ismerős arc állt a lépcsőn.
-Felébresztettelek?-mély hangja enyhén bűnbánóan csengett. Kezében egy tányért szorongatott.
-Dani?Szia...-megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon. Összébb rángattam magamon a köntöst.
-Anyu küldte.-vakargatta a srác a tarkóját másik kezében még mindig a tányért szorongatva.
-Mi az? Uhmm, de bunkó vagyok! Gyere be!-invitáltam. Elmosolyodott és belépett mellettem a házba.
-Csini.-nézett körbe a nappaliban.-Ezt hova tegyem?
-Pár pillanat és jövök. Addig azt betennéd a hűtőbe?-gondolkodtam.
-Persze, merre van?
-Ott a konyha.-mutattam egy szoba felé majd fel "rohantam" az emeletre. Fent gyorsan megfésülködtem, fogat mostam és felvettem egy fekete rövidnadrágot, hozzá pedig egy Jhonny Bravo-s pólót. Lefelé is hasonló tempóval közlekedtem. Danit a konyhában találtam.
-Ekkora piás vagy?-nézte a sok alkoholt.
-Mostanság igen...-vallottam be.-Csak ezzel tudok elaludni...
-Történt valami...?-a pillantása rajtam pihent miközben elgondolkodva forgatta a Jack Daniel's-es üveget. Attól féltem, hogy kicsordulnak a könnyeim ezért elfordultam és kihalásztam egy zsebkendőt az egyik fiókból.
-Igen.-motyogtam miközben kifújtam az orrom. Puha kéz érintette meg a vállam.
-Szeretnél beszélni róla?
Olyan fura volt. Ránéztem a fiúra és bizalmat éreztem.
-Hosszú történet és úgysem hinnéd el, felét sem...
-Én ráérek..-fogalmam sem volt, hogy egyáltalán mit keres itt és arról meg pláne nem, hogy miért foglalkozik velem.
-De...miért?-kérdeztem miközben már a kanapéra ültünk. Dani felhúzta a lábait és figyelmesen nézett rám.
-Nem tudom, kíváncsiság...?-vonogatta a vállát szelíden mosolyogva. Mesélni kezdtem...Mindent elmondtam neki a legelejétől fogva.Meghallgatott. Nem szólt közbe egyszer sem.
-...Hát szóval így történt...-fejeztem be. Dani egy plédet gyűrögetett a kezében.
-A piálás nem megoldás...-szólalt meg kis idő múlva.-Talán, mi lenne ha valahogy máshogy vezetnéd le az energiáidat, és könnyebben elaludnál...?
-Ezzel a térddel mostanság nem megyek kocogni...-mosolyogtam savanyúan.
-Való igaz...Hát akkor majd kitalálok neked valamit...
-Te?-vontam fel a szemöldökömet.-Nem is ismersz...
-Ami azt illeti, de...-vallotta be. Elgondolkodva néztem az arcát, hátha beugrik valami.
-Mégis honnan?
-Liam küldött...-ennél a mondatnál felriadtam. Zihálva ültem fel az ágyban.
-Csak egy álom...-nyugtattam magamat.-Csak egy bizarr álom...
Csöngettek. Kellemetlen Deja vu érzés kerülgetett miközben köntösben mentem ajtót nyitni. Először töltöttem magamnak egy bögre kávét majd a pohárral a kezemben az ajtóhoz igyekeztem. Leakasztottam a biztonsági láncot és kitártam az ajtót. A bögre kicsúszott a kezemből és darabokra tört...
-Te...?- kapkodtam levegő után.
-Szia...-az alak szégyenlősen lehajtotta a fejét és szempillái alól lesett rám...