Akinek tetszett és még nem rendszeres olvasóm az iratkozzon fel ;) Köszii :D 11 komi után kövi. ♥

53. Kérlek ne...

(Liam szemszöge)

Amint feltettük Harry-t egy Londoni repülőre, mi magunk is elindultunk. Danielle kezét szorongatva vágtam át a népes repülőtéren. Valaki kikotyogta, hogy ma itt leszünk és a Francia rajongók ellepték a helyet. Louis Christie-t vontatta maga mögött. Igyekezett eltakarni őt a rajongók támadásai elől.
-Hé Danielle!-hallottunk egy kiáltást. Mindketten arrafelé kaptuk a fejünket. Egy "fan" volt az. Meg akarta dobni kedvesemet egy rohadt naranccsal, de elé ugrottam így a gyümölcs az én mellkasomon kenődött szét. A csaj a szája elé kapta a kezét.
-Nem téged akartalak eltalálni!-mentegetőzött. Vetettem rá egy szomorú pillantást és beletörődően csóváltam a fejemet. Paul szerencsére még időben odaért. Kivitték a lányt a pályaudvar területéről mi pedig amilyen gyorsan csak tehettük a kijárat felé igyekeztünk.
-Hé Horan!- Niall felé pillantottam. Testvérem szintén felkapta a fejét. Egy ismeretlen srác volt az.-Hol a csajod?-Niall arcára ráfagyott a mosoly.
-Fogalmam sincs mégis miről beszélsz...-nézett félre az Ír.
-Te mekkora egy bunkó vagy!-a fiú kiköpött Niall felé majd mielőtt az őrök közbeavatkozhattak volna, sarkon fordult és távozott.
-Mi történik?-Zayn teljesen meg volt zavarodva. Ide oda rohangált, néha csinált egy-egy képet a rajongókkal, aláírt valakinek valamit aztán már ment is tovább. Hope nem jött ki velünk a pályaudvarra, mivel még volt egy kis elintéznivalója, a mázlista... Dan megrángatta a karomat.
-Leeyum!-suttogta. Felé fordítottam az arcomat. Közel állt a síráshoz. Hirtelen valami ősi düh fogott el. Átöleltem a derekát és magamat élő pajzsnak használva kimenekítettem a tömegből. A hátsó kijáraton sikerült kijutni. Megálltam az utcán és szorosan magamhoz húztam.
-Vége van, nincs semmi baj.-simogattam gyönyörű göndör haját. Mélyet sóhajtva fúrta arcát a mellkasomba. Nemsokára a többiek is megérkeztek. Niall-nek sírásra görbült a szája. Egyik kezemet kinyújtottam  felé és bátorítóan megszorítottam az övét. Louis szintén így tett. Mindannyian összeölelkeztünk. A pillanatot Paul szakította félbe.
-Mennünk kell srácok!-mondta miközben körbenézett, hogy meggyőződjön róla, egyedül vagyunk.-Megint kezdődik...-gondoltam miközben felszálltunk a turnébuszra. A busszal magával nem is volt gond, tágas volt és kényelmes. Jó volt a kialakítása. Dan-nel befoglaltuk a mi helyünket és elrendeztük a holminkat a többiekhez hasonlóan. Niall eltűnt a maga kis magánszférájában. Szomorúnak tűnt. Pár percre magára hagytam Dani-t míg vittem Niall-nek egy csokit.
-Egy kis boldogság.-nyújtottam neki az édességet amint leültem mellé.
-Köszi.-hálás félmosolya megmelengette a szívem.
-Mi a helyzet? Jól vagy?...
-Én...nem is tudom, azt hiszem.-ez már műmosoly volt. Tudtam, hogy hazudik, de azt is tudtam, hogy azért mert nem szeretne erről beszélni.
-Ha kell valami, csak szólj!-tettem a vállára a kezem majd visszamentem kedvesemhez...
Az első koncert helyszíne. Minden simán ment. A rajongók szomorúak voltak, hogy Harry nem volt velünk, de ezt leszámítva hatalmas koncertet csaptunk. Niall volt az egyetlen aki nem volt túl rózsás hangulatban. Amikor a Moments szólóját énekelte egy pillanatra elakadt a hangja, szerencsénkre Zayn gyorsan kapcsolt és segített neki. Az előadás után dedikáltunk pár szerencsés rajongónak majd hangos köszöngetések, sírások és vakuvillogások közepette távoztunk. A Szöszi teljesen odavolt. Fáradtságra hivatkozva vacsora nélkül elment aludni. A többiekkel megnéztünk egy filmet majd vacsoráztunk. Christie és Hope magyarul beszélgettek amiből természetesen egy kukkot sem értettünk. Kicsit bosszantó volt, de nem felejthetetlen. Dan-nel közösen leültünk focimeccset nézni. Ő hamar elaludt. Feje a mellkasomon pihent. Amint vége lett a meccsnek próbáltam úgy lefektetni, hogy ne ébredjen fel, de kinyitotta gyönyörű szemeit és mosolyogva nézett rám.
-Aludj kedves!-adtam egy csókot a homlokára.-Énekeljek neked?
-A szíved dobbanása a legszebb altatódal számomra...-vallotta be és ismét hozzám bújt. Betakartam magunkat és én is lehunytam a szemem. Az álmok országa olyan könnyen ragadt el mint őszi szellő a sápadt faleveleket...
 Alighogy kinyitottam a szememet rögtön be is csuktam.
-Jól van uram?-hallottam egy kellemetlenül sercegő hangot.
-Mi történt?-nyögtem erőtlenül miközben megpróbáltam valamiben megkapaszkodni, hogy fel tudjak ülni. Nem a turnébuszban voltam. Alattam a fű nedves volt. Az oldalam rettentően fájt ahogy lélegezni próbáltam.
-Egy ember ugrott a buszuk elé uram. A sofőr félrerántotta a kormányt. Az út csúszott, a busz felborult. Magának hihetetlen szerencséje volt, hogy kirepült az ablakon és nem esett magára a busz...-mondta a mentős.
Óvatos mozdulatokkal felültem és kinyitottam a szemem. A turnébusz az oldalán hevert és lángokban állt. Agyam képtelen volt felfogni a látottakat. A mentősök épp az eszméletlen Niall-t húzták arrébb az égő roncsoktól. Oldalra pillantva megláttam Danielle-t. Gyönyörű fürtjei vértől voltak ragacsosak. Próbáltam felé kúszni, de a mentősök nem engedték.
-Maradjon veszteg uram!-nyomott a hordágyra az egyik ápoló. Nem akartam nyugton maradni. Dan félrebillentette a fejét. Tekintete üveges volt a fájdalomtól.
-Kicsim...-nyöszörögtem miközben a könnyek végigpatakzottak az arcomon. Ekkor Zayn kicsavarodott testére lettem figyelmes. Hope ült mellette és zokogva simogatta a haját. Az ő lábából kiállt egy csont és mindent belepett a vér. Az övé és Zayn-é.
-Nem lesz semmi baj! Nem lesz semmi baj!-ismételgette. Nem értettem mi történik. Minden füstszagú volt. A levegő megtelt halálszaggal. Dan felsikoltott ahogy az egyik tűzoltó átfektette őt egy hordágyra. Nem bírtam elviselni ezt a hangot. Dühödt bikaként ugrottam fel. Amint a súlyom a lábamra nehezült, nyomban összecsuklottam. Szerencsémre egy fickó elkapott. Értette a szándékomat és Danielle mellé fektetett egy hordágyra.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtattam erőtlenül szerelmemet.-Minden rendben lesz kicsim!-megfogtam a lány kezét és amennyire tudtam a szemébe néztem.
-Leeyum...Annyira félek...
-Itt vagyok szerelmem!-zokogtam.-Most már minden rendben lesz! Ígérem!
-...sajnálom, de nem tudunk rajta segíteni...-kaptam el ezt a pár szót. Louis hangosan felüvöltött és Niall mellkasára borult. Kellett egy kis idő mire az agyam feldolgozta a hallottakat. Niall meg...meghalt? Az nem lehet! Nem!-küzdöttem a gondolat ellen.-Nem halhatott meg!
A sziréna sem volt képes elnyomni az üvöltést ami Lou torkából tört fel.

-Kérlek!-könyörgött Niall élettelen testének.-Kérlek ne... Niall, nem teheted ezt! Mi szeretünk!-nyöszörögte.-Kérlek ne...