Kaphatok 10 komit? ♥

49. All day and all night...

(Niall szemszöge)

-El.Fogunk.Késni!-hajtogatta Liam körbe-körbe rohangálva. Idegesen igazgatta új frizuráját... Oldalt rövidebbre nyíratta, míg felül tüsisen meredezett az ég felé.
-Nyugi haver!-intette le Zayn a tükör előtt álldogálva. Fekete zakót viselt ahogy mind az öten. Épp nagy erőkkel próbálta belőni a séróját. Hazza a szokásos fejrázásával elintézte ezt majd elment megkeresni a lányokat.
Lexy csodásan nézett ki. Azt a fekete ruhát vette fel ami Zayn ajándéka volt, ám ezúttal egy fekete magassarkút választott hozzá. Baromira szexis volt. Persze Christie és Hope is dögösek voltak, de nekem, érthető módon, ő ragadta meg a figyelmemet. Ám ezzel nem voltam egyedül. A szemem sarkából láttam, hogy Harry kölyökkutya tekintettel csodálja Lexy-t. Összeszorítottam a fogam és gyorsan, még utoljára megigazítottam a hajam.
A limuzin megtelt élettel amint elindultunk. Még Zayn és Hope is jól elvoltak egymással. Még egy lopott puszit is észrevettem, aminek igazán örültem. Hazza már megint unalmas sztorikat mesélt, csak azért, hogy bosszantson minket.
-...És akkor a nagyim adott nekem egy cukorkát...
-Kérlek Harry!-könyörgött Liam Danielle kezét szorongatva.-Dugulj már el egy picit!!
Lexy a vállamba temette az arcát és halkan kuncogott. Lehelete csikizte a nyakamat amitől nekem is nevethetnékem támadt.
-Ne bíztasd!-tromfolt le Paul aki már a haját tépte Harry szövegétől.
-Én nem is...Nem neki...-kezdtem el mentegetőzni, de Paul leintett és a vezetésre kezdett koncentrálni.
Louis pofákat vágva szórakoztatta Christie-t miközben a lány inni próbált. Hazza végre elhallgatott, de csak annyi időre míg felbontott egy üveg pezsgőt. Mindenkinek töltött belőle.
-Két éve találkoztunk először...Emlékeztek?-kezdett bele a mondókájába.-Az azóta eltelelt idő, rengeteg mindent megváltoztatott. Egy csapat lettünk...
Lexy lehunyta a szemét. Valamit motyogott magyarul, de sajnos nem értettem.
-Hé! Mi baj?-súgtam neki magyarul.
-Semmi.-mosolygott még mindig lehunyt szemmel.
-A koncertek, a stúdiózás, a dalaink... Köszönöm, hogy vagytok nekem!-fejezte be Harry.
-One Band!-mondtuk egyszerre-One Dream! ONE  DIRECTION!!!
Észrevettem, hogy Christie, Lexy és Hope megfogják egymás kezét.
-1D szív, 1D lélek, Directoner leszek amíg élek...-mondták egyszerre.-Köszönjük nektek srácok!
A fiúk közül egyedül én értettem amit mondtak, de a többiek kedvéért lefordítottam angolra.
-Egy család vagyunk!-fogtuk meg egymás kezét mind a kilencen.-Egy hatalmas család!
A limuzin megállt. Mind kiszálltunk. Már sötétedett az ég alja amitől az előttünk elterülő villa még hatalmasabbnak látszott. Mindenhol lampionok, virágok és egy hatalmas felirat hirdette: HAPPY BIRTHDAY ONE DIRECTION!!!
Rengetegen jöttek oda hozzánk felköszönteni az együttest. Patricia, Harry partnere, is megjelent. Ellenséges pillantást vetett a négy lányra majd Hazzához dörgölőzött.
-Úgy hiányoztál.-nyávogta. Már az első szavától kirázott a hideg.
-Héjj!-ismerős volt ez a hang. Arrafelé kaptam a fejem. Egy alak közeledett felénk. Fülig érő mosoly terült szét az arcomon. Lexy megszorította a kezemet.
-Ő az akire gondolok?-hangja elvékonyodott a meglepetéstől.

-Úgy bizony...-súgtam vissza. A srác megállt előttünk.
-Üdvözlet a szépségeknek! Justin Bieber.-mutatkozott be. Kezet csókolt mindannyiuknak. Észleltem, hogy Lexy lassan elolvad mellettem.
-Boldog Szülinapot srácok!-mosolygott szélesen Justin.
-Kösz haver!-egyesével összeölelkeztünk majd közösen beléptünk a nagy előtérbe. Mindenütt emberek voltak. Voltak híresek és kevésbé híresek. Egy ecsetre hasonlító frizura bukkant ki a tömegből, majd még egy.
-John! Edward!-kiabáltam túl a tömeget. Az ikrek felém fordultak és hatalmas vigyorral sétáltak hozzánk.
-Nahát, csajok! Húha!-John elismerően nézett végig Lexy-n míg Edward Christie-re vetette pillantását.

-Hé, foglalt!-nevettem és magamhoz húztam Lexy-t míg Louie hasonlóképp cselekedett Christie-vel.
-Kár!John Grimmes.-nyújtott kezet J.
-Lexy Stone.-fogadta el Lex a felé nyújtott jobbot. Ezt a műveletet Edward-dal is megismételte. Ezek után az ikrek a többi lánynak is bemutatkoztak.
-Te mióta ismered a JEDWARD-ot?-vonogatta Lexy a szemöldökét.
-Tudod, ők is írek...-adtam választ.
-Logikus, szóval minden ír hírességet ismersz?
-Nagyjából, mert?
Láttam, hogy Lex nagyon keres valakit a tömegben.
-Ó te jó ég! Christie oda nézz!-mutatott egy pasas felé.
-Az ott nem...
-De igen! Ő az!
Hunyorogva próbáltam felismerni a sápadt vörös hajú fickót. Nem kellett sokat várnom. Elindult felénk. Közelebb érve felismertem. Sheamus volt a WWE-ből...

Lex izgatottan toporogni kezdett.
-Niall, szevasz öreg!-kezet fogtam a sportolóval.-Köszi a meghívást...
-Ez csak természetes!-mosolyogtam.-Had mutassalak be valakinek... Lexy ő Sheamus a...
-Tudom ki ő!-vágott közbe Lex izgatottan.-Te vagy a kedvenc pankrátorom!-ezt már Sheamus-nek intézte.
-Komolyan?-vonta fel a férfi a szemöldökét.-Ez szuper! Láttad a múltkori meccsem?
-Imádtam. Ahogy leadtad azt az óriáscsizmát Del Rio-nak....Bár akkor is "az Írek átka" a kedvenc fogásom...
Ők ketten elindultak, hogy szerezzenek maguknak valami italt én meg leesett állal néztem utánuk.
-Csukd be a szád szívem!-egy halk női hangot hallottam majd egy kéz puha érintését éreztem az államon.
-Juliet!-lepődtem meg.-Hogy kerülsz te ide?
-Hát tudod az apám rendezte ezt a bulit...vagy mi...
-Gyerünk! Kezdődik!-ragadta meg Louis a karomat és magával húzott egy nagy tér felé. Miközben mentünk, végig azt lestem, hogy merre lehet Lexy. Észrevettem, hogy Sheamus int a fejével mire arrafelé pillantottam. Christie, Hope, Danielle és Lexy egy csoportban álltak és minket figyeltek. Az ikrek is körülöttük legyeskedtek és Jhon valamit hevesen magyarázott Edwardnak... Mindketten ránk néztek és felmutatták a hüvelykujjukat, jelezvén, hogy szurkolnak. Rájuk mosolyogtam.Louis kerített egy üveg pezsgőt. Mindenki elcsöndesedett és ránk kezdett figyelni. Liam mondott valamit arról, hogy mennyire jó, hogy így összegyűltünk stb., de én csak Lexy-t néztem miközben ő Liam-et hallgatta. Összerándultam a pukkanásra amit a pezsgősüveg hallatott mikor megszabadították a dugójától. Csak annyit észleltem, hogy valaki egy pohár pezsgőt nyom a kezembe és mindenki gratulál, meg kezet fog mindenkivel. Lexy is odajött hozzám és egy szenvedélyes csók kíséretében boldog szülinapot kívánt... A JEDWARD lépett színpadra.
-Figyu srácok!-kezdett bele Edward.-Nagy nap van ma! Nialler barátunk és a bandája ma ünnepli második születésnapját. Ez alkalomból úgy döntöttünk éneklünk nekik egy kicsit...
Énekeltek pár számot. Sajnos nem tudtam végig Lexy-vel táncolni, mert JB lenyúlta előlem. Hazza épp Patriciával táncolt míg én egy koktélt kortyolgatva lestem amint Conor Maynard megpörgeti Lexyt és magához rántja. Justin mellém állt.
-Jól nyomja a csajod!-közölte miközben kortyolt egyet az italából.
-Ja, tudom...

-Hamar túltette magát a kezdeti sokkon, hogy hírességekkel partyzik...Amint látom, nem igazán hatja meg, hogy Conor-ral lassúzik, mintha egy sulibuliban lenne, ahol mindenki átlagos, ez jó tulajdonság...
-Igen, nekem is feltűnt már...Bár amikor meglátta Sheamus-t akkor picit megremegett a térde...
Justin csak nevetett egyet. Vállat vontam és megrohamoztam a kajás asztalt. Teljesen ki voltam éhezve. Juliet sétált oda hozzám. Kihívó vörös ruhája nem takart túl sokat testéből.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze, mondjad.-bólintottam miközben egyik szendvicset a másik után tüntettem el a számban.
-Úgy értem négyszemközt...-intett az emelet felé. Gyanútlanul vállat vontam és követtem őt. Fogalmam sem volt mit akar mondani, de nyílván fontos lehetett, a pillantásából ítélve...

(Lexy szemszöge)

-Köszönöm a táncot.-mosolygott rám Conor mikor véget ért a szám.
-Örömmel táncoltam, egy jó partnerrel.-mosolyogtam. A fiú visszamosolygott rám. Körbenéztem Niall-t keresve. Nem láttam sehol. Őt ismerve reméltem, hogy a büfénél megtalálom. Ott sem volt. Harry partnere lépett oda mellém.
-A Szöszit keresed?-rezegtette meg a szempilláit.
-Őt.-bólintottam.-Tudod hol van?
-Fent az emeleten.-Patricia megigazította rövid ruháját és Hazzát keresve eltűnt mellőlem. Felkaptattam a lépcsőn, remélve, hogy minél előbb megtalálom Niall-t. Egy hosszú folyosó vezetett végig az emeleten. Cipőm nem csapott semmi zajt a puha szőnyegen ahogy szobáról szobára jártam. Egy szobánál megtorpantam. Egy női hangot hallottam kiszűrődni.
-...gyerünk. Ez az! Ügyes fiú....-belestem a kulcslyukon. Talán nem kellett volna. Niall épp egy ismeretlen csajt vetkőztetett és simogatott.
-Juliet...-kezdett bele a Szöszi. Könnyek marták a szememet. A térdem reszketni kezdett.
-Csitt! Nem fog rájönni senki, ha ügyes leszel...
Niall nem szólt többet. Megcsókolta a lányt. Elhátráltam az ajtótól. Heves hányingerem támadt. Botladozva rohantam le a lépcsőn, azt sem tudtam merre megyek pontosan. Nem is akartam tudni...A szívemet valahol út közben elhagytam. Reszkető véres csomó volt csupán a puha szőnyegen... Zihálásomat elnyomta Justin hangja aki épp az "As long As you love me"-t énekelte. Eszembe jutott Niall, amit azon az estén műveltünk...Hányingerem fokozódott. Nem láttam semmit a szemembe gyűlő könnyektől. Valahogy utat verekedtem magamnak az ajtóig. Kiérve megvakított egy pillanatra a fényváltozás. Rohanni szerettem volna. Minél messzebb ettől a helytől. Lebotladoztam a teraszra vezet lépcsőn. Villanások maradtak a fejemben. Emlékképek, amik égették a lelkemet. Megcsúsztam és majdnem elestem, de valaki elkapta a karomat és magához rántott.
-Mi a baj?-Harry szorosan átölelt, hiába próbáltam szabadulni. Egyre hangosabban sírtam.
-Eressz el! Hagy menjek!-könyörögtem zokogva.
-Mi történt? Ki bántott?
-Vigyél haza!-csukladoztam.
-Nyugodj meg. Várj egy percet.-simogatta az arcomat. Reszkettem, de nem a hidegtől. A fájdalom jeges léket ütött a mellkasomba. Hazza visszament a villába és kisvártatva egy kocsikulccsal tért vissza.
-Gyere!-megfogta a kezemet és egy csillogó narancsszín sportkocsihoz vezetett.
Megtöröltem a szememet és szipogtam párat. Nem értem el vele semmit. A könnyeim megállíthatatlan folyóként ömlöttek. Harry finoman bekényszerített az autóba és bekötötte a biztonsági övemet majd ő is beszállt. Szó nélkül kifarolt a parkolóból és teljes gázzal elindult. Apróbb kavicsok röpültek szanaszét a kerekek alól.
Mire hazaértünk már csak szárazon csukladoztam. Szemeim égtek a rengeteg sírástól. Lehunyt pilláim mögött képek ugráltak a fejembe... Rejtett könny tartalékaim is feltörtek egy utolsó hangos nyikkanással majd erőt vett rajtam a fájdalom és magzatpózba kuporodtam Harry ölében aki felvitt a szobámba. Mindennek Niall illata volt és ezt nem tudtam elviselni.
-Ne ide!-könyörögtem.-Csak ne ide!
Hazza magához húzott és a saját szobájába vitt.
Letett az ágyára én pedig összekuporodva a térdeimet átölelve próbáltam védeni magam a fájdalomtól. Most kezdtem igazán érezni az elárultságot. Halkan nyöszörögtem akár egy kutya akit megrugdostak. Úgy is éreztem magam. Harry mellém bújt és szorosan magához ölelt.
-Fáj valamid?-kutatott külső sérülések után.-Mégis mi történt?
-Én...-nem tudtam kimondani. Abban reménykedtem, hogy ha nem mondom ki akkor nem válik igazsággá.
Hazza a hajamat simogatta miközben  a másik kezével rám terítette a zakóját.
-Tudod, hogy nekem elmondhatod...
-El akarok menni innét...-motyogtam akadozva.-Vissza Magyar országra...
-Mi a csuda történt? Niall volt? Mit csinált?-a fiú egyre türelmetlenebb lett.
-Ő...Én...láttam...Mennem kell!-akkora lendülettel keltem fel, hogy kishíjján lecsúsztam az ágyról. Átrohantam a szobámba és bedobáltam a ruháimat az utazótáskámba. Igyekeztem, minél kevesebb időt tölteni abban a légtérben. Harry aggódó arccal figyelte ténykedésemet. Megpróbáltam lehámozni magamról a ruhákat, de reszkető kezem nem birkózott meg a cipzárral sem. Hazza beletörődően felsóhajtott és segített levenni a ruhámat majd hátra lépett, hogy ne zavarjon. Felkaptam egy törülközőt és bementem a fürdőszobába. Olyan forróra állítottam a vizet, hogy még éppen hogy elbírja a bőröm. Lehajtott fejjel álltam és néztem amint eltűnik a lefolyóban a víz. A cseppek összekeveredtek frissen feltörő könnyeimmel. Térdre estem és a kezembe temettem az arcom. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja...
-Szedd össze magad bébi!-térdelt le mellém Hazza. Cseppet sem zavarta, hogy elázik. Felemelt és becsomagolt egy törölközőbe. Előzékenyen a saját szobájába vitt és nem Niall-hez. Kerített nekem pár holmit míg megtörölköztem.
-Biztos, hogy menni akarsz?-kérdezte miközben ő is átöltözött.
-Igen...-a hangom még mindig reszketett, de már nem éreztem semmit csak hidegséget. Nem tudtam érezni semmit.-De előbb írok egy levelet a srácoknak...
Tollat ragadtam és nekiláttam a mondókámnak. Niall-t szándékosan nem említettem. Mikor végeztem a levéllel, összehajtogattam és átnyújtottam a Fürtöskének.
-Odaadom nekik.-felelt kimondatlan kérdésemre. Eddy pont akkor jött be a szobába. Nedves orrával megbökdöste a lábamat. Letérdeltem mellé és átöleltem a nyakát. Bozontos bundájába fúrtam ujjaimat és a vállába temettem az arcom.
-Vigyázz a srácokra, te giga öleb!-súgtam a fülébe. A kutya megnyalta az arcomat és okos pillantását az enyémbe fúrta. Hittem, hogy érti amit mondok neki. Már hiányoztak a srácok. Hiányzott, hogy Liam mindig megmondja a helyes döntést. Hiányzott Zayn nyávogása amiért a szél összekócolta a haját. Louis összefüggéstelen mondatai és napi bölcsességei, amit rajta kívül senki nem értett. Hiányzott Niall nevetése, a csókja, a hangja...De az árulás fájt, és ez a fájdalom félresöpört minden mást.- Mit is hittem?!-gondoltam.-Hogy majd Niall megelégszik velem, hogy örökre velem marad? Ez a két hónap csak egy szép mese volt, de most letettem az utolsó mondat végére is a pontot...
Fogtam a csomagjaimat és Hazza segítségével kimentem a reptérre.
-Biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte reménykedve, de én csak bólintottam. Alig tudtam nyitva tartani égő szemeimet.-Hiányozni fogsz!-ölelt meg szorosan. Tudtam, hogy ez az utolsó alkalom amikor látom őt. Ha nem hagytam volna Frederico villájában a szívemet, most biztos meghasadt volna. Letöröltem Harry könnyeit és szomorúan rámosolyogtam.
-Fel a fejjel Fürtöske!-adtam neki egy puszit, majd felszálltam a repülőgépre. Amint elhelyezkedtem és sikerült lenyugodnom, újra sírhatnékom támadt. Tudtam, hogy túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen és itt most mindennek vége volt...Lehunytam a szemem és hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a fáradtság. Nem küzdöttem tovább, vége volt, feladtam... A jegesség az egész testemen eluralkodott és lassan kusza, zavaros álmok hálójába csöppentem...