Hali :)) Itt a 60, rész! El sem hiszem, hogy már itt tartok :$ Remélem tetszeni fog :D Jó olvasást ♥ (Ja és KOMIZZATOK please)

60.Haha, NO!

(Liam szemszöge)

Két tűz között voltam. Egyrészt drukkoltam Harry-nek, bár igazából azt sem tudtam mi a célja azzal, hogy Lexy-nél van, másrészt pedig Niall-t vigasztaltam, hogy ne legyen olyan nagyon magányos. Jelenlegi helyzetemben is épp ezt tettem.
-Ne legyél ilyen szomorú Szöszi!-löktem meg a vállát kedvesen. Az Ír rám pillantott és fáradtan elmosolyodott.
-Csak fáradt vagyok...azt hiszem...
Megráztam a fejem és keserűen elmosolyodtam.
-Soha nem fogod elmondani miért szakítottatok, ugye?
-Meg...megcsaltam...?-a felelet mintha inkább kérdés lett volna. Annyira halkan mondta, hogy abban sem voltam biztos, hogy jól hallottam amit mondott. Valahogy nem tudtam elképzelni szőke fivéremről, hogy ilyenekre képes lenne. De ezek szerint mégis...
-Miért?-ez jutott először eszembe. Megrázta a fejét.
-Csak van valami oka...-mondtam. Niall felsóhajtott és elfordult tőlem. Felvett valamit az ágyáról és nekem nyújtotta. A telefonja volt az. A képernyőre pillantottam. Egy SMS-t olvastam. Egyszerű volt mégis nagy fenyegetés rejlett benne. Nyeltem egyet és visszaadtam neki a telefonját.
-Nem tehetek semmit.-mondta amint elvette tőlem. Bólintottam és átöleltem a vállát.
-Nemsokára odaérünk!-nézett hátra Paul. Phoenix-be tartottunk. A következő koncertre. Felsóhajtottam és elmentem átöltözni. Louis leugrott az ágyról és épp előttem ért földet.
-Szia Cuki fiú!-pislogott rám ártatlanul. Elvigyorodtam és meglöktem egy kicsit.
-Óóóó Sziiaaaa!-nyújtottam el a hangokat. Próbáltam vidámságot csempészni a társaságba.
-Ismerlek valahonnan?-rebegtette a szempilláját. Csábosan rámosolyogtam és közelebb húzódtam.
-Még nem..-búgtam.-De ha akarod megismerhetsz...-kacsintottam rá. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és Niall is elmosolyodott. Valahogy oldanom kellett a hangulatot. Lou megérezte rajtam a szándékomat és egy komisz vigyor kíséretében besegített. Addig addig produkáltuk magunkat míg Niall hangosan kacagni nem kezdett, majdnem olyan érzés volt mint régen, mikor még minden rendben volt. Nekem több sem kellett, mellé ugrottam és csikizni kezdtem. Most a nevetéstől folytak könnyek az arcán.
-Kegyelem!-sikoltotta vékony hangon.-Kegyeleeem!-nyöszörögte nevetve. A vége az lett, hogy mindenki mindenkit csikizett és nevetett. Paul csak morgott a bajsza alatt, de neki is mosolyra görbült a szája.
Egy csikorgás keretében lefékeztünk a szálloda előtt ahol a szállásunk volt. Amint nagy nehezen lekászálódtunk a buszról, egyből villogtak a vakuk és a rajongóktól szinte levegőt sem kaptunk. Mosolyogtunk, integettünk, dedikáltunk, pózoltunk és ölelkeztünk. Bár a mosolyom igazi volt a végére úgy elzsibbadt az arcom, hogy már fájt. Mire a szobáinkhoz értünk, már beszélni is alig volt erőm. Teljesen elment a hangom.
-Aba...abakl...-próbáltam kinyögni, hogy nyissák ki az ablakot. Ha nem lettem volna ilyen fáradt biztos kinevettem volna saját magam.
-Hmm...Ez egy titkos üzenet!-dörzsölte az állát Louis aki természetesen most sem tudott leállni.-Meg kell fejtenünk!
Az ablakra mutattam.
-A táj!-vetette fel Zayn.-De mi van vele?
Megráztam a fejemet és mutattam, hogy kinyitni.
-Egy könyv? Neem,nem,nem! Várj, repülni akarsz?-találgatott Niall. Kezdett egyre viccesebbé válni a helyzet így belementem a játékba. Újra mutattam, az ablakra, majd mutattam, hogy nyissák ki.
-Dinoszaurusz! Kint van egy óriási dinó és Liam ki akar repülni hozzá...Miért akarsz te kirepülni?-hadarta Lou majd kérdő tekintettel nézett rám. Megráztam a fejemet és máshogy mutogattam.
-Pókember!-vágta rá Christie kis habozás után.
-Lepke!-javította ki Danielle.
-Ugyan! Nem látjátok, hogy ez egy vízibicikli?!-csattant fel türelmetlenül Zayn.-Már csak az a kérdés, hogy honnan szerezzünk vízibiciklit??
A kezembe temettem az arcom és nagyot sóhajtottam. Utolsó lehetőségként megpróbáltam még egyszer elmutogatni.
-Kevin!-kiáltott fel Louis meglepetten.-Kevin egy tortában...nem! Kevin az Ascaban-ban Sirius Black-kel? Nem a hogyishívják madárra gondolsz?
-Nandooo's!-kiabálta Niall majd a konyhába rohant.
-Komolyan, áruld már el!-nézett rám Hope kölyökkutya szemekkel.-Sárkányrepülő?
-Szerintem palacsinta!-morogta Niall teli szájjal.
-Nyissátok ki az ablakot!-fáradtam bele a mutogatásba.
-Jaaaa...-kiáltott fel mindenki egy emberként.
-Miért nem ezzel kezdted?-Louis hangja  vádló volt ahogy az ablakhoz ment és kinyitotta azt. Morogtam valamit, a kreativitásukról majd lepakoltam a bőröndömet az egyik ágyra.
-Letusolok!-közöltem egy torok köszörülés után.
-Megyek veled!-mosolygott Dan és ő is a fürdőszoba felé vette az irányt.
-Csak utánam!-Zayn elhúzott mellettem egy törülközőt lobogtatva a kezében. Louis kirakta elé a lábát aminek következtében a Bradfordi szépfiú hasra vágódott a puha szőnyegen.
-Biztos, hogy nem! Mindig órákat vagy benn.-közölte a Répakirály és a fürdő felé vette az irányt. Dan beállt az ajtóba és széttárta a kezét.
-Csak a testemen keresztül!
-Te akartad!-Lou felkapta a vállára Dani-t.
-Szállj le a nőmről!-összecsavartam a törülközöm és rávágtam vele Louis hátsójára.
-ÁÁÁ!-visított és lerakta Danielle-t. Újabb csípős suhintással kergettem végig a folyosón. Louis sikoltozva menekült, de megcsúszott egy kis szőnyegen és hagyadtvágódott. Amint le akartam fékezni én is elestem. A padló nagyon csúszott. Zayn a hasát fogta a nevetéstől. Amíg senki sem figyelt, Niall beosont a fürdőszobába.
-Haha! Nyertem!-kiáltott ki diadalittas hangon.
-Nem ér! Én nyertem kő-papír-ollóban!-dörömbölt az ajtón Christie.-Megígérted Horan!
-Esküszöm, hogy nem mondtam én ilyet!-kiabálta túl a Szöszi a víz csobogást. Louis lassan feltápászkodott és engem is felsegített. Zayn nagy nehezen abbahagyta a röhögést. Ekkor megcsörrent a mobilom. Mivel tudtam, hogy a fürdőszobáért folytatott harcban már vesztettem, inkább annak néztem utána.
-Szia Harry...-vonultam félre a többiektől távol.-Hogy mi?-hangom egy oktávval magasabb lett amint Hazza belekezdett a mondókájába.-Ó te jó ég!-nem tudtam mi mást mondhatnék.-Hogy van?...
Lehunytam a szemem így próbálva kitörölni a hallottakat. Az eset híre ökölcsapásként vágott mellbe. Nem hittem volna, hogy ez fog történni, pláne nem így...
Leraktam a telefont és lehuppantam a kanapéra.Nem nagyon figyeltem Zayn és Louis sugdolózására sem, miszerint bedobálják Niall-nek a zoknijukat.
-Csak, hogy érezze a törődést az a kis piszok!-rángattam le én is a zoknimat és odaadtam nekik. Természetesen Lou-n most sem volt zokni, így jól jött nekik a muníció. Berúgták az ajtót és kommandós visítások közepette bedobálták a tusolóba a ruhadarabokat. Ezek után inkább lányos, mint kommandós, sikoltásokkal távoztak mert Niall levette a zuhanyrózsát és lespriccelte őket vízzel.
-A hajam!-jajgatott Zayn. Tipikus! Egy tükör előtt próbálta újraéleszteni ázott fürtjeit. Hope odabújt hozzá.
-Nekem így is tökéletes vagy..-mosolygott rá. Elmosolyodtam őket látván. Reméltem sokáig így lesznek. Danielle lekucorodott mellém a kanapéra.
-Sajnálom, hogy nem sikerült megszerezni a fürdőszobát.-bújt a mellkasomhoz. Átöleltem a vállát és arcomat sejmes hajába fúrtam.
-Semmi baj.-motyogtam.-Niall nagyon cseles tud lenni...
Cseles! Ez az!-kaptam észbe. Egy új ötletem támadt.
-Nekem el kell intéznem valamit.-motyogtam bocsánatkérően és felkeltem Dani mellől.
Kivonultam az erkélyre, hogy nyugodtan telefonálhassak. Hazza számát hívtam.
-Gyerünk vedd fel!-morogtam a telefonba mikor a sokadik csengés után sem szólt bele.
-Szia, itt Harry Styles! Most nem tudom felvenni, de ha üzit hagysz, visszahívlak!-szólt bele -Harry hangja az üzenetrögzítőn.
-Hazz! Támadt egy ötletem, hívj ha ezt megkaptad, fontos!!-leraktam a telefont. Amint beléptem volna, már csörgött is.
-Szia! Mi a helyzet?-Harry hangja mély volt és elégedett. Általában akkor volt ilyen a hanghordozása miután egy kiadósat szeretkezett valakivel. Még belegondolni sem mertem, hogy elcsábította volna Lexy-t.
-Hazza, ugye nem Lexy?
A vonal végén teljes csend. Kezdtem pánikba esni.
-Mi az az ötlet?-szólalt meg kis idő múlva. Nyilvánvaló volt, hogy nem akar válaszolni.
-Hozd el Lexy-t Londonba valahogy! Niall elmondott mindent, legalábbis szerintem mindent. Helyre hozhatjuk a kapcsolatukat...
-És ha én ezt nem akarom?-csattant fel tesóm szomorú hangon.
-Mi? Ó Harry...-belezúgott. Ettől tartottam.
-Én...Niall...-a fiú nem találta a szavakat.
-Te is tudod, hogy ők összetartoznak...-próbáltam rá hatni.-El kell engedned Lexy-t... Figyelj, Augusztus 28.-án lesz egy titkos koncert Londonban, hozd el őt.
-Haha, NEM!-makacskodott.-Nem akarom. Niall úgyis csak tönkreteszi... Ő nem szereti, annyira mint én...
-Te nem látod milyen Niall, mióta nincs neki itt Lexy...Nem eszik, alig alszik...Nem NEVET!-annyira hiányzott Niall nevetése...
-Én nem számítok, csak Niall? Nekem is fáj ha nem látom Őt...
-Kérlek Harry, kérlek...-lehunytam a szememet. A könnyek lefolytak az arcomon.
-Elviszem.-a hűvös hangtól megrettentem. Rosszabb volt mintha dühöngene.-De ez az Ő döntése, és korántsem biztos a válasz...-lerakta a telefont mielőtt még valamit mondhattam volna. Leültem az egyik székbe és a kezembe temettem az arcom. Harry fájdalma most Niall mély bánatával keveredett bennem és úgy éreztem megőrülök. Mintha egy tonnás súly lenne a mellkasomon. Fájt nekem, hogy nekik fáj...