Sziasztok! Bocsi, hogy így megvárattalak titeket csak nem voltam otthon :/ DE most itt az 55. rész :) Komizzatok és osszátok meg ! ♥

55. Itt vagyok neked...

(Harry szemszöge)

Csak néztem Lexy-t. Haja kócos volt. Arca sápadt, és csak tátogott mint egy halacska.
-Szia...-súgtam halkan.-Hiányoztál...-nyilvánvalóan nem tudta eldönteni, hogy mit is kezdjen a jelenlétemmel.
-Harry?-pislogott értetlenül.-Te mit keresel itt? Nem turnén vagy? És a srácok? Ugye Ő nem....?-nézett körbe fáradtan.
-Nem, Niall nincs itt...-ráztam meg a fejemet, mire fellibbentek göndör fürtjeim. Lexy megnyugodni látszott.-Beengedsz?
-Hogy?-pislogott bambán.-Ja, igen, persze!-sántikálva hátrébb lépett és kitárta előttem az ajtót.
-Mi történt a lábaddal?-kérdeztem miközben lepakoltam a táskám a nappaliban.
-Semmiség.-vonogatta a vállát és kortyolt egyet a kezében lévő whisky-s üvegből, amit csak most vettem észre. Az összetört bögre cserepeire ügyet sem vetett. A konyha felé indult.-Most már elmondod miért vagy itt?-nézett vissza rám.
-Miattad.-feleltem nemes egyszerűséggel.
-Nincs szükségem segítségre!-rázta a fejét mérgesen miközben lehuppant egy székre és kinyújtóztatta fájós lábát.-Sem tőled, sem Niall-től! Főleg Tőle nem!
-Elmondod mit csinált?-kérdeztem szelíden, nem figyelve az előző kitörésére. Lex szeme könnybe lábadt.

-Ez nekem túl sok!-motyogta.-Harry...Én egyszerűen...Erre nem tudom rászánni magam-szólalt meg kis idő múlva. Reszketni kezdett akár a nyárfalevél. Egyből odaugrottam hozzá és átöleltem. Szorosan belém kapaszkodott. Szinte éreztem a belőle áradó fájdalmat. Lélegzete akadozóvá vállt, ebből tudtam, hogy sír. Annyira elveszett volt, annyira törékeny...Ebben a pillanatban utáltam  Niall-t. Lex halk, rekedtes lélegzete szakadozóvá vállt. Amint egyre hevesebben zokogott, bennem egyre csak nőtt az az érzés, hogy vigyáznom kell rá.
-Nyugalom baby!-simogattam a hátát.-Minden rendben lesz! Én itt vagyok...Itt vagyok neked....
-De neked nem dolgod van? Nem kéne most a srácokkal turnéznod?
-Beteget jelentettem...-vontam vállat.  Lassan kezdett megnyugodni én pedig elhúzódtam, hogy ránézhessek. Arca maszatos volt a könnyektől. Olyan fájdalommal nézett rám, amit alig voltam képes felfogni. Mintha fizikai fájdalmat érezne, s talán érzett is...
-Hazz...ezt nem teheted! Mi lesz a rajongókkal? Ők nem számítanak?
-Baby, nekem most Te vagy a fontos. Ha ők szeretnek engem, meg fogják érteni hogy 40°C-os lázzal nem tudok énekelni...-kacsintottam.-Mégpedig szeretnek, legalábbis remélem.
-Ez akkor sincs rendjén.-ráncolta a homlokát miközben húzott még egyet a tüzes italból.
-Tedd azt le!-intettem a whisky-re.
-Nem!-dédelgette tovább az üveget.
-Nincs rá szükség.-érveltem. Láthatólag hasztalanul.
-Te ezt nem érted! Nem tudod milyen!Ha tudnád mennyire...,hogy ez milyen érzés itt bent-mutatott a mellkasára.-te is úgy gondolnád, hogy kell...
Elgondolkodtam egy pillanatra. Jól tudtam, hogy mit érezhet jelen pillanatban...Legalábbis azt hittem, hogy tudom. De mint később rájöttem, fogalmam sem volt róla....