Sziasztok :)) Ugye mindenki emlékszik Niall és Lexy első randijára? Remélem igen :D Aki pedig nem, vagy aki fel akarja frissíteni az emlékezetét annak itt a link: http://www.sweetdream1d.blogspot.hu/2012/07/itt-6-os-is-10-komment-es-jon-kovi-er.html

64.Niall Titka

(Lexy szemszöge)

Álmomban kint ültem a kertben. A Niall-től kapott nyaklánccal babráltam. Megint rá gondoltam. Arra ahogyan rám nézett. Annyira fájt, hogy nem érezhetem többet ahogyan átölel és arcát a hajamba temeti. A nyaklánc egyszer csak pattant egyet a kezemben és ketté vállt. Először azt hittem eltörtem, de aztán rá jöttem, hogy valójában ki lehet nyitni. Egy papírfecni esett ki belőle. Mielőtt elolvashattam volna felriadtam. Harry lehetetlenül hangosan horkolt mellettem. Azon csodálkoztam, hogy eddig nem ébredtem fel rá. Megtapogattam a mellkasomat mígnem megtaláltam a kis lóhere alakú medált. A fém puha hűvössége megnyugtatott. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába egy pohár vízért. Ahogy a hűs folyadék lesiklott a torkomon, egyből jobban éreztem magam. Kihalásztam a pólóm alól a medált és vizsgálgatni kezdtem. Lehunyt szemmel próbáltam magam elé idézni az álmomat. Vajon tényleg sikerül kinyitnom a medált, vagy csak álom az egész? Halk kattanás jelezte, hogy nem kergültem meg. Félve nyitottam ki a szememet. A talizmán szétnyitva hevert a tenyeremen. Egy kis cetli lógott ki belőle. Reszkető kézzel bontottam ki. A szám elé kaptam a kezemet ahogy a sorokat olvastam:

Álmodj néha rólam én ott

leszek veled,

Ha érint a hajnal korábban

ébredek,

Szólj néha hozzám, hogy

hiányzom neked,

Keress álmaidban én ott

leszek veled...

Mert én vagyok az aki mindennél 

és mindenkinél jobban szeret...

Reméltem, hogy meg fogod egyszer kapni ezt az üzenetet! 
SZERETLEK ÖRÖKKÉ: Niall
A könnyeimtől nem láttam semmit. Lecsúsztam a mosogató mellett a földre és a kezembe temettem az arcomat. A vállamat rázta a zokogás. Alig kaptam levegőt. Mit tegyek?-fogalmazódott meg bennem a gondolat. Szinte érztem a vállamon Niall tenyerének forró súlyát amint bátorítóan átölel. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom, de a büszkeségem nem engedte.  Amint abbahagytam a sírást, felálltam, hogy megmossam az arcom. Lehunytam a szemeim, küzdve az újra és újra feltörő könnyekkel.-Felejtsd el őt! Vége! Soha többet nem fogod látni!-utasítottam magamat.-Igen! Ennyi maradt belőle! Egy lap szavakkal amik nem lesznek igazak míg ő ki nem mondja őket. És nem fogja őket kimondani! Te is tudod, hogy nem!
Felmentem a szobámba és felöltöztem. Harry-nek hagytam egy levelet, hogy ne aggodalmaskodjon majd elindultam sétálni. Az utcák kihaltak voltak hajnali kettőkor. Hú, micsoda meglepetés!-morogtam magamnak amint lefordultam a kis kavicsos ösvényre ami a Maros partja mellett vezetett. Régen is mindig ide jártam sétálni ha valami nyomasztott, vagy ha csak gondolkodni akartam. Néztem a holtág sötét vizében tükröződő csillagokat. A víztükör egyenletes simaságát megzavarta egy tőkésréce pár úszkálása. A kacsák le-lebuktak a víz alá. Olyankor csak sárga lábuk és a farktollaik lógtak ki a vízből. Pár percig néztem őket. Olyan békések voltak. Szinte már-már nyomasztóan romantikus volt az úszkálásuk. Énekelni kezdtem. A hangom olyan tiszta és édes volt, hogy magamat is megleptem vele. Ilyen előfordult néha, de nagyon ritkán...

I remember years ago

Someone told me I should take

Caution when it comes to love

I did.

And you were strong and I was not

My illusion, my mistake

I was careless, I forgot

I did

And now when all is done

There is nothing to say

You have gone and so effortlessly

You have won

You can go ahead tell them

Tell them all I know now

Shout it from the roof tops

Write it on the sky line

All we had is gone now

Tell them I was happy

And my heart is broken

All my scars are open

Tell them what I hoped would be

Impossible, impossible

Impossible, impossible...

A szavak olyan könnyedén jöttek a nyelvemre. Azt hittem már rég elfelejtettem ezt a dalt, most mégis könnyedén futottak a mondatok a dallamok mentén. Mennyire illett a dal a hangulatomhoz. Arra gondoltam, vajon mit csinálhat épp Niall? Talán az igazak álmát alussza vagy megint tömi a hasát... Megráztam a fejem, hogy megszabaduljak a gondolatoktól. Vajon gondol még rám? Vajon ő is felidézi a pillanatainkat?
-Impossible...