Sziasztok :)) Mostanában olyan keveset kommenteletek... Ennyire unalmas a sztori? Ha igen, akkor legalább azt jelezzétek és akkor nem szenvedek vele többet (Tisztelet a kivételnek) :/ Légyszi írjatok már, 29 rendszeres olvasóból nem hiszem el, hogy csak 5 ember néz be ide néhanapján... :(

63. Look After You

(Christie szemszöge)

-El kéne mennünk valahova!-közölte Louis tusolás közben.
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem miközben beszappanoztam a hátát.
-Hát tudod...kecskét fejni...Te fejtél már kecskét?... Vagyis randizni, igen randizni!-javította ki magát kuncogva.
Elmosolyodtam és megpusziltam a tarkóját.
-Mikor?
-Mondjuk holnap délelőtt?
-És mégis hova mennénk?
-Az legyen az én titkom.-kacsintott rám amint megfordult.
-Háát jóó, de..-kezdtem volna  a mondatot, de Louis hevesen megcsókolt. Ajka forró volt és mohó. Felnyögtem ahogy kezeit a fenekem alá csúsztatta és megemelve a csempének nyomott. Valaki kopogtatott, de Lou csak mérgesen kiordított.
-Gyere vissza később!-aztán ajka visszatért a nyakamhoz.
-De valaki téged keres!-A "valakit" Zayn olyan hangsúllyal ejtette, hogy még nekem is felkeltette az érdeklődésemet.
-Menj, nézd meg ki az! Aztán gyere vissza!-nyomtam egy gyors csókot az ajkára mielőtt elhúzódtam volna tőle. Valami rossz érzés kerített hatalmába. Miután Louis elment, megtörölköztem és gyors öltözködés után kiültem az erkélyre. Nemsokára csatlakozott hozzám Liam is.
-Figyelj, van egy tervem, de nem mondhatod el Niall-nek, oké?-mogyoróbarna szeme izgatottan csillogott.
-Nem mondom el.-ígértem. Ekkor Liam belekezdett egy történetbe. Mire a végére ért, nem tudtam eldönteni, hogy megfojtsam-e Niall-t vagy inkább öleljem át és vigasztaljam meg. Valahogy mindkettő reálisnak tűnt.
-És most mi a következő lépés?-kérdeztem miután rendeztem a gondolataimat.
-Most beavatom a többieket is.
-Tedd azt, én azt hiszem sétálok egyet.
-Vigyázz magadra és ne menj messzire.-Liam megpuszilta a homlokomat majd magamra hagyott. Átöltöztem és elhagytam a szállodát. Sétálás helyett inkább kocogni kezdtem. Néztem a város fényeit. Az alkonyati fényekbe máris belekeveredtek az utcai lámpák villogó neon feliratainak fényei. Más volt mint otthon. Otthon kiültem a hátsókertbe a meggyfánk egyik ágára és az egyetlen fény a lemenő nap sugarainak narancsos áradata volt. Elfogott a honvágy.
-Halihó!-szólított meg egy ismeretlen nő. Lefékeztem mielőtt gondolkodhattam volna.
-Szia.-mondtam miközben próbáltam több oxigént préselni a tüdőmbe.
-Beszélhetnénk?
-Bocsi, de azt sem tudom....Eleanor?-tátva maradt a szám ahogy felismertem a lányt.
-Igen, szóval beszélhetnénk?-félve körülpillantott, hogy lát-e minket valaki. Gyanakodva mértem végig, de nem tűnt veszélyesnek.
-Persze.-bólintottam rá.
-Menjünk, igyunk egy kávét.-intett fejével egy kávézó felé. Miközben követtem azon gondolkodtam, vajon mit akarhat tőlem? Tuti, hogy Louis van a dologban... Bent leültünk egy magányos boxba. El rendelt mindkettőnknek egy-egy jegeskávét.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem az asztalterítőt babrálva. Megigazítottam örökösen lecsúszni vágyó szemüvegemet majd rá néztem.
-Hogy van Lou?-a hangja aggodalmasan csengett.
-Őhm...Jól van.-feleltem meglepetten. Azt hittem egyből letámad majd, de csak elmosolyodott.
-Ti most akkor együtt vagytok, ugye?
-Valami olyasmi.-bólintottam még mindig teljes zavarban. Kihozták a kávénkat.-Miért...?
-Miért akartam beszélni veled?-előz meg Eleanor a kérdéssel.-Mert szeretném tudni, hogy Louis jó kezekben van-e...
-És most...?
-Azt hiszem igen.-bólintott El. Átnyúlt az asztalon és megfogta a kezem. A tenyere meleg volt és puha.-Megtennél nekem valamit?
-Persze.-bólintottam most már jóval nyugodtabban.
-Vigyázz rá, oké? Louis nagyon sérülékeny srác. A fanokról pedig annyit, hogy csak mosolyogj és integess. Van aki kedves, de sajnos olyanok is vannak akik bántani akarnak majd. Fel a fejjel és ne hagyd, hogy az ilyenek tönkre tegyék a kapcsolatotokat.
-Köszi a tanácsokat.-mosolyogtam vissza a lányra. Megittuk a kávénkat, közben még beszélgettünk egy kicsit a srácokról.
-És mi van Niall-el? Mostanában olyan nagyon szomorú...-kérdezte El egy kis szünet után.
-Szerelmi bánat. De orvosoljuk a helyzetet. Liam egy zseni ha ilyen ügyekről van szó...
-Na igen, Li tényleg ért hozzá, hogyan kell rendbe hozni a dolgokat.-mosolygott ismét a lány.-És Harry? Meggyógyult már?
-Óh határozottan jobban van.-bólintottam egy cinkos mosoly keretében. Csörgött a mobilom.
-Szia Louie.-Eleanor szeme felcsillant amint kiejtettem a nevet. A fejét rázva próbálta a tudtomra adni, hogy ne mondjam el kivel vagyok. Bólintottam.
-Szia, merre vagy?
-Csak eljöttem futni egy kicsit. Nemsokára otthon vagyok.
-Futni, hmm és akkor mit keres veled Eleanor?-az arcomról lehervadt a mosoly.
-Honnét...?
-Nézz ki az ablakon!-úgy tettem ahogy mondta. Az utca túloldalán egy napszemüveges, kapucnis srác állt. Intett nekem.-Bemegyek!
-Ne!-kiáltottam fel öntudatlanul.-Maradj ahol vagy, mindjárt megyek.-letettem mielőtt válaszolhatott volna.
-Menned kell, igaz?-El kinézett az utcára.
-Be akart jönni. Gondolom nem akarsz vele találkozni...
-Felesleges lenne piszkálni a hamvakat. Azért örülök, hogy beszélgettünk!-mindketten felálltunk. Gyorsan magához szorított egy pillanatra majd már ott sem volt. Kissé kábultan mentem ki Louis-hoz.
-Jól láttam, hogy megölelt?-mormogta Lou miközben magához húzott. Úgy nézett végig rajtam mintha keresne valamit.
-Louis?!-szólaltam meg kérdő hangvétellel.-Mit csinálsz?
-Nem tett rád valami nyomkövetőt, vagy ilyesmi?-humorizált. Felnevettem.
-Nem történt semmi ilyen!-csaptam a kezére ahogy végig akart tapogatni.
-Miről beszéltetek?-kérdezte miközben megfogta a kezemet és elindultunk vissza a szállodába.
-Legfőképp Niall letörtsége érdekelte és az, hogy Harry meggyógyult-e már...-arról szót sem ejtettem amit Lou-val kapcsolatban mondott.
-Aha. Tudod a hotel olyan mintha egy hatalmas sütiben járkálnál.-nézett fel az épületre.-Az a felhő meg olyan alakú mint egy támadó hörcsög!-kiáltott fel rémülten. Én is felnéztem. A legtöbb jóindulattal sem volt támadó hörcsög alakú az az egy felhő ami az égen úszkált. Ezt a feltételezést Louis kreatív fantáziájának tulajdonítottam.
-Igazad lehet.-hagytam rá. A lakosztályban hatalmas rumli fogadott. Niall egy tejszínhabos flakonnal meg egy tál palacsintával rohangált fel-alá. Liam őt üldözte egy hajvasalóval, Zayn pedig Liam-et egy fakanállal.
-Csak semmi nyugalom! Őrizzük meg a pánikot!-fékezett le egy pillanatra a Szöszi.-Az én palacsintám!-hallatott hatalmas csatakiáltást. Megcsapott minket a tömény alkoholszag. A nappaliban elszórtan piás üvegek voltak. Mindent megmagyaráztak.
-Add azt ide!-Liam legalább józan volt.-Niall hányni fogsz!
-A hajam, te kurafi!-Zayn haja ragadt a tejszínhabtól. Bele sem mertem gondolni, mi lehet akkor a konyhában.
-Szerintem meneküljünk!-suttogta Lou a fülembe. Bólintottam és a fal mellett oldalazva osontunk a szobánk felé.
-Srácok nem látok a jobb fülemre!-panaszkodott Niall amint teljes erőből nekirongyolt egy oszlopnak. Kicsit kábultan hátrébb lépett. A homlokán egy hatalmas dudor kezdett növekedni.-And let me kiss you! Ihletet kaptam!-robogott tovább a szobája felé. Liam feladta az üldözését egy pillanatra. Megállt, hogy körülnézzen. Zayn későn vette észre és nekiszaladt. Mindketten hasra estek. Louis nem bírta sokáig.
-Kicsi a rakás!-visította és rájuk vetette magát. Jobbnak láttam ha lelépek mielőtt valami hülyeséget csinálnak velem is. Bezárkóztam a szobába és leültem az ágyra. Valaki mocorgott az ágy túloldalán a földön. Halkan odaosontam. Két zoknis lábfej lógott ki az ágy alól. Tehát tuti nem Lou. A méretéből mag a szagából ítélve pasi. Bebújtam mellé. Niall volt az. Nagy erőkkel tömte magába a palacsintát közben halkan szipogott.
-Mizu?-kérdeztem tőle. Rám pillantott és elmosolyodott egy kicsit.
-Hiányzik valami. Kérsz palacsintát?-gyanús volt, hogy Niall bárkinek is ad a kajájából, de vállat vontam és elfogadtam az édességet.
-Képzeld ma találkoztam Eleanorral.-meséltem miközben ettünk.
-Tényleg?-a srác meglepetésében ugrott egyet. Mivel a hely szűkös volt, a feje búbjára is szerzett egy puklit.-Aú!-panaszkodott.
-Aha.-alig bírtam ki, hogy ne nevessek. Átöleltem a srác vállát.
-És miről beszéltetek?-kérdezte hozzám bújva.
-Rólad és Harry-ről... Megkérdezte mi a helyzet veletek. Meg persze Liam-ről, Zayn-ről és Louis-ról is esett pár szó...
-Értem...-motyogta.-Mondtad neki, hogy én és Lexy...-a hangja elcsuklott. Szorosabban öleltem magamhoz.
-Minden rendbe fog jönni!-ígértem neki...