Hello London! Sziasztok :D Már nem sok van a terv kiteljesedéséig :) Várjátok már ugye? ;) Komizzatok és előbb is megkaphatjátok! 10 komi és jön a kövi! ;P Sok sikert :)

65.Hello London

(Harry szemszöge)

Lexy a vállamra hajtotta a fejét és mélyen aludt. Néztem az arcát. "Ha minden jól megy", nemsokára Niall karjaiban lesz. És elfelejti mindazt ami köztünk történt. Mindenképp így kell lennie. Az eszem tudja, hogy ez a helyes, de a szívem...A szívem mindig ott marad nála. A fáradt dobbanások mindig emlékezni fognak a csókunkra, a közös alvásra. A küzdelmekre, a nevetésre. Mindarra amit mi ketten megéltünk. Nekem csak ennyi jutott, ezzel kell megelégednem.
-Harry vigyél innét!-motyogta a lány.-Nem, Niall, nem! Kérlek...
Felriadt a hangszórókból feltörő hangra. Mindjárt leszállunk. Bekapcsoltuk az öveinket. Ujjaim Lexy kezét keresték. Amikor megtaláltam, gyengéden megszorítottam őket. A kocsimat a reptérre hozattam előre, hogy ne kelljen autót bérelnünk.
-Hova megyünk?-kérdezte Lexy miközben beszálltunk.
-Hozzám. Megismerkedhetsz Pussy-val.-vigyorogtam rá a féloldalas mosolyommal. Zöldes szeme felcsillant egy pillanatra.-De előbb be kell ugranunk anyukámhoz, hogy elhozzuk.
-Rendben.
Végül csak én mentem be, megfogtam a cicámat és gyors puszilkodás után tovább is mentünk. A lakásomban nyomasztó volt a csönd. Most nem volt itt Louis, hogy teli torokból visítva üdvözöljön amint belépek. Zayn sem rohangált egy hajkondicionáló sprayvel a kezében. Liam nem edzett a Tv előtt a nappaliban és Niall sem tömte a hasát derékig elmerülve a hűtőben. Olyan apróságok voltak ezek aminek a hiánya megőrjített. Nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba. Lexy elindult felfedezni a házat. Épp Pussy-t dögönyöztem mikor megszólalt a mobilom. Liam volt az.
-Szia Li!-vettem föl egy pillanatra letéve a macskát.
-Szia, Londonban vagytok már?
-Aha, most értünk ide. Ott mi a helyzet?
-Próbálunk a koncertre, csak most épp szünetet tartunk.
-Klassz. Akkor holnap este hét?
-Pontosan. Ne késs el. Paul hátul fog várni titeket. Ajánlom, hogy kösd be Lexy szemét. Fel fogjuk hozni a színpadra.
-Megőrültél? És ha dührohamot kap, vagy ilyesmi?
-Nem lesz semmi baj!-ígérte Liam.-Most le kell tennem, itt van Niall.
-Harry-vel beszélsz? Had beszéljek én is!-hallottam a Szöszi hangját a háttérből.
-Hazz?-Liam hangja kérdő volt.
-Add oda!-sóhajtok nagyot.
-Hogy vagy?-Niall rekedt akcentusától enyhén megborzongok.
-Köszönöm Niall, egyre jobban.
-Még haragszol rám, ugye?-az Ír hangja szomorúan csengett.-Holnap este megyünk Londonba, mindent elmagyarázok, ígérem!-hadarta gyorsan.
Ezt nem nekem kéne mondanod!-akartam felelni, de nem tehettem.
-Rendben Niall.-sóhajtottam fel.-Addig is vigyázz magadra!
-Szeretlek tesó.-motyogta a Szöszi aztán letette. Lenéztem a telefonra miközben egy újabb sóhaj hagyta el ajkamat. Bíztam benne, hogy Liam-nek lesz igaza...

(Louis szemszöge)

Végül Christie és én kajálni mentünk. Paul az tanácsolta, hogy a szálloda éttermében együnk, mert az viszonylag nyugalmas. Megfogadtuk a tanácsát és behúzódtunk egy kellemes kis sarokba.
-Tudod, remélem összejön Liam terve...-kezdett bele Christie miközben már az előételt eszegettük. Elgondolkodtam egy pillanatra. Kicsit mérges voltam Harry-re amiért hazudott nekünk, nekem....,de ugyanakkor zseniálisnak tartottam a tervét.
-Hm... Én is.-motyogtam.-Ez elsősorban Lexy-n múlik...meg persze Niall-on és Harry-n... De végeredményben valaki pórul jár... Tudod kivel beszélgettem ma?-jutott eszembe.
-Kivel?-vonta föl a lány a szemöldökét.
-Taylor Swift-tel...
Christie enyhén félrenyelt meglepetésében.
-És mit akart?-kérdezte kisebb fuldoklás után.
-Harry után érdeklődött...-vontam vállat. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak.-Csak jobbulást akart neki kívánni, mert hallott róla, hogy beteg.
-Aha...Értem.-a lány elgondolkodva meredt maga elé. Olyan kíváncsi lettem volna, hogy mi jár abban a csinos kis buksijában...Meghozták a főfogást. Nem is figyeltem az étel ízére. Egyfolytában a holnapi koncerten járt a fejem. Vacsora után pezsgőt ittunk.
-Jössz táncolni?-kérdeztem ahogy kiürült a poharam.
-Igen.-bólintott Christie. Közel álltunk a zenészekhez. Egy lassú számot játszottak. Átöleltem a lány derekát és szorosan magamhoz húztam. Feje a mellkasomon pihent.
-Louis?-szólalt meg hirtelen. Nem emelte fel a fejét.
-Hmm?-motyogtam a hajába.
-Mi lesz ha vége van a táncunknak?-hirtelen valami halálos bizonyossággal tudtam, hogy nem a jelenre gondol. Gondolkodóba estem.
-Szerintem....Soha nem fogjuk elfelejteni ami történt. A dallam mindig a fülünkben fog csengeni. Emlékezni fogunk minden lépésre. Mindig tudni fogjuk, mikor fordultunk és lesz egy dal ami összeköt minket... Egy dal aminek hallatán mindkettőnk szeme könnyes lesz. A dal ami egyszerre fog megmosolyogtatni és végtelenül elszomorítani. Azt a dalt szeretni és gyűlölni fogjuk....
-Nem fogsz elfelejteni?-nézett rám csillogó szemmel.
-Soha!-csókoltam meg lágyan.-És te sem, ugye?
-Soha!-csókolt vissza. Tovább ringatóztunk a zene ütemére. Lehunytam a szememet és arcomat a hajára simítottam. Most csak élvezni akartam a jelenlétét és nem gondolni a holnapra. Bárcsak megállíthatnám az időt...