Halihóóó :) Meghoztam a 62. fejezetet :P Utólag is boldog Nyuszót mindenkinek :D Komizzatok :*

62. Live While We're Young

(Harry szemszöge)

Előbb ébredtem fel mint Lexy. Mivel elterülve aludt a mellkasomon, elég nehéz volt kikászálódnom az ágyból.
-Niall...-motyogta álmában.-Ne menj még...
A mellkasomban egy hatalmas lyuk tátongott ahogy végre sikerült kijutnom a szobából. Lebotorkáltam a konyhába, hogy reggelit készítsek. Ahogy az összetevőket rakosgattam, eszembe jutott egy emlék... Épp csirkét sütöttem amikor betoppant. Kócos volt és álmos. Én meg anyaszült meztelen. Nem számítottam rá, hogy korán reggel társaságom lesz. Már akkor fura hatással volt rám...-annyira elmerültem az emlékben, hogy észre sem vettem, hogy megvágtam magam csak mikor ömleni kezdett a vér a kezemből.
-A francba!-szitkozódtam halkan miközben a csap alá tartottam vérző kezemet.
-Hazz?-hallottam meg ekkor egy rekedt hangot.
-A konyhában vagyok baby!-kiáltottam vissza.-De jobb lenne ha most nem jönnél ide!
-Miért?-Lexy megállt az ajtóban és hatalmas szemekkel bámulta vérző kezemet.-Mi a csudát csináltál?
-Elkalandoztam és megvágtam magam.-vontam vállat egykedvűen. Lexy valahonnan egy elsősegély felszerelést kerített. Reszkető kézzel tisztogatta a sebet.
-Lehet, hogy be kéne mennünk a kórházba...-motyogta miután úgy ahogy elállította a vérzést.
-Hogyisne! Holnap az újságban meg "Harry Styles Szegeden?"!-csattantam fel dühösen. A lány megilletődve hátrébb lépett egyet.
-Bocs, hogy segíteni akartam! Felőlem akár el is vérezhetsz!-felelt szintén dühösen és otthagyott egyedül a konyhában. Lehajtottam a fejem és csak néztem a mosogatóban vöröslő vért. Talán tényleg el kéne véreznem. Mennyire megkönnyítené a dolgokat. Megráztam a fejemet. Fürtjeim ide-oda röpdöstek a mozdulatra. Láttam visszatükröződni az arcomat egy edényen. Torz pofa volt valami ostoba, eszelős mosollyal az ajkán. Nem az én arcom. Lehunytam a szemem...
-Lexy várj!-ellöktem magam a mosogatótól és a lány után vetettem magam. Ez az utolsó lehetőség. Ha soha többet még csak hozzá sem szólhatok, ezt akkor is meg kell tennem. A hálószobájában találtam meg. Felhúzott térddel kuporgott az ágyon. Odaléptem hozzá. Felnézett rám. Lehajoltam és ajkamat az ajkára tapasztottam. Ujjai a hajamba túrtak. Lehúzott magához. Csípőm a két lába közt volt. Könyökömmel megtámaszkodtam a feje két oldalán.  Egyik kezem lebarangolt a pólója szegélyéig és felfelé kezdtem húzni a kopott anyagot. Lexy nem ellenkezett. Megharapta a számat csókolózás közben. Olyan erősen, hogy az magamhoz térített...
Még mindig a mosogató előtt álltam. Én voltam az aki megharapta a számat. Vér ízét éreztem a nyelvemen. Kiköptem a pirosas folyadékot.-Röhejes vagy Harry Styles!-közöltem magammal.-Szép kis ábránd, nemde, öregfiú?-ököllel csaptam a pultra. Szánalmasnak éreztem magam. Mivel az ábrándtól minden vér kiszállt a fejemből, meg kellett támaszkodnom egy kis ideig a mosogatóban mire sikerült annyira összeszednem magam, hogy értelmes dolgokra legyek képes.
-Lexy!-szólítottam halkan a lányt.-Kérlek ne haragudj rám!-motyogtam. Tudtam, ha most utána megyek, nem fogok tudni uralkodni magamon.-Csak barátok!-emlékeztettem magamat immár sokadszorra.-Ő Niall-hez tartozik!
-Hé baby! Van egy meglepetésem!-kiáltottam fel ismét. Lexy a nappaliban volt. Tv-t nézett. One Direction, élőben Phoenix-ből. Az arcán könnyek futottak végig ahogy Niall-t vette közelről a kamera. A fiú élénk kék tekintete kopott volt. Valahogy nem volt már ugyanaz az életvidám Ír manó akit én úgy szerettem. Ez a srác csupán egy árnyék volt. Egy olyan fiú árnyéka aki egy kirobbanó energia bomba volt egykor. Aki egyetlen mondattal ezreket lett volna képes megnevettetni. Annak a srácnak az árnyéka aki szenvedélyesen szerette a pocakját és a Nando's-t. Egy olyan fiúé aki mindent megtett volna a családjáért és azokért akiket szeret... Amikor a More Than This-t énekelték, nekem is eleredtek a könnyeim. Ez kínzás volt. Niall énekelte a legjavát. Annyira szívbe markoló volt a hangja, hogy az ajtófélfának kellett támaszkodnom. Már értettem miről beszélt Liam. Mennyire igaza volt. Az én érzelmeim eltörpültek a szememben. Megint csak az számított, hogy Niall-t újra mosolyogni lássam. Nem érdekelt miért tette amit tett, csak az számított, hogy megbánta. Csak az számított, hogy ő és Lexy végre ismét egymásra találjanak.
-Köszi srácok!-szólalt meg Niall amint véget ért a dal.-Most egy új számmal jöttünk... Ti lesztek az elsők akik hallják. Szóval következzék a Live While We're Young!
Hatalmas tapsvihar. A hangszórókból felzúgott a nóta amin titokban egész nyáron dolgoztunk. A tömeg őrjöngött. Magamban elmosolyodtam. Lexy megtörölte a szemét.
-Na milyen?-ültem le mellé és karoltam át a vállát.
-Hát nekem hiányzik a fürtöske onnan középről- mutatott a képernyőre-, de ezen kívül szuper...-bólogatott elismerően a sikerünkre.
-Örülök, hogy tetszik. Figyelj, nincs kedved eljönni velem London-ba egy hétre?
-Még sosem voltam Londonban...-vont vállat.-Elmegyek, de csak akkor ha ők nem lesznek ott...-intett állával a képernyő felé.
-Nem ők pont Svájcban lesznek.-kamuztam gyorsan.- Direkt úgy időzítettem az utat.-még én sem hittem el amit mondok. Lexy rám nézett. Egy pillanatig gyanakvó volt a tekintete, de aztán bólintott.
-Oké. Mikor?
-Nos...holnap délután indulnánk.-vázoltam fel neki a tervet. Valamivel nagyobb megrökönyödést vártam, de csak bólintott egyet.
-Akkor nem kéne csomagolnunk?-kérdezte kis idő múlva.
-De, persze.-bólintottam. Mindketten felkeltünk és elindultunk pakolni...

"Hé kislány rád várok, rád várok

 Siess és hadd szöktesselek meg

  És ünnepeljünk, ünnepeljük

  A zene hangos, az ablakok nyitva..."

-dúdoltam miközben pár pólót dobáltam a bőröndömbe. Már nagyon hiányoztak a srácok. Szerettem volna még nyár vége előtt egy nagy Live While We're Young party-t rendezni, amivel befejezhettük volna ezt a három hónapot. De ehhez az kellett, hogy Niall és Lexy újra együtt legyen. Büszke voltam magamra amiért felülkerekedtem az önzőségemen és nem akartam többé betörni Niall orrát. Igazi felnőtt jellem!-húztam ki magamat büszkén.-Csak ne fájna ennyire...-rogytak be a vállaim ismét. Hihetetlenül meleg lett. Délben már póló nélkül rohangáltam a házban. Lexy is bikiniben flangált. Erről eszembe jutott amikor Francia országban bikiniben táncikált a nappaliban.-A fenébe is!-ráztam meg ismét a fejemet mintha ezzel kirázhatnám a gondolataimat. Persze nem sikerült.Lexy valamit észre vehetett rajtam mert délután odajött hozzám.
-Minden ok, Hazza?-kérdezte finoman megbökve a mutatóujjával a mellkasomat mintha valami fura élőlény lennék. Valami mutáns vér-nyúl, vagy ilyesmi...
-Nem vagyok vér-nyúl!-csúszott ki a számon mielőtt gondolkodhattam volna. Lexy-ből pár másodperc múlva kipukkadt a nevetés.
-Hiszek neked.-bólintott a hasát fogva.
-Hahaha!-flegmáztam egy pillanatig, de aztán én is nevetni kezdtem. Miután alaposan kiröhögtük magunkat mélyet lélegeztem és próbáltam rendezni a vonásaimat. Amint Lexy-re néztem ismét megremegett a szám sarka és megint nevetni kezdtem.
-Ne röhögj már!-nyüszített a lány a könnyeit törölgetve. Nagy levegőt vettem és elfordultam tőle, hátha úgy sikerül összeszedni magam. Hallottam ahogy kuncog. Beharaptam az ajkam és hasra vetettem magam a kanapén. A vállamat rázta a nevetés.
-Vérnyuszókám, nem megyünk el valahova kajálni? Kilyukad a gyomrom!-panaszkodott a lány két röhögőgörcs között. Nagy nehezen összeszedtem magam annyira, hogy fel tudjak venni egy izompólót.
Egy közeli pizzériába mentünk. Rajtam sapka és napszemüveg. Persze a hajamat ez sem tudta teljesen elrejteni, de igyekeztem a lehető legdiszkrétebben viselkedni. Csak akkor szólaltam meg amikor kettesben voltunk. A pizzát én álltam. Nem volt a legjobb, de igyekeztem ezt a kis időt is kihasználni míg Lexyvel lehettem. Hazafelé úton leugrottunk a "laposra". Addig-addig őrültködtünk míg bele nem estünk mindketten a vízbe. Hangosan nevettünk egymáson. Lexy lefröcskölt vízzel majd eltűnt. Ázott fürtjeimtől nem sokat láttam így azt sem vettem észre, hogy mögém lopakodott.
-Ez nem vicces!-prüszköltem meglepetten amint a nyakamba borított egy újabb adag vizet.
-Ez nem vicces!-utánozott nevetve. Elkaptam a derekánál fogva és a magasba emeltem.
-Tegyél le!-sikoltozott a nyakamba kapaszkodva.-Harry kérlek! Félek a magasban! Meg a pókoktól, a mély víztől, a csigáktól, a húsevő növényektől és a bohócoktól...
Mindezt egy szuszra hadarta el. Alig bírtam követni, de végül felnevettem és leraktam a földre.
-Most az egyszer Stone, most az egyszer...-fenyegettem vigyorogva. Megfogtam a kezét és haza indultunk. Mire megérkeztünk, meg is száradtunk...
Tusolás után még leültünk Tv-t nézni. Körülbelül éjfél körül indultunk el lefeküdni.
Az utolsó este itt Magyarországon, az utolsó este, hogy Lexy mellettem alszik el. Megsimogattam a haját és dúdolni kezdtem:

Bébi én, én tudni akarom, mit gondolsz, amikor egyedül vagy

Én vagyok az, ugye? Rám gondolsz, ugye? Oh

Most barátok voltunk egy darabig

Tudni akarom, amikor mosolyogsz

Én vagyok az, ugye? Rám gondolsz, ugye? Oh, oh...

Csajszi, mit tennél?

Maradni akarnál, ha azt mondanám?...