Sziasztok :)) Az új résszel egy dolgot szeretnék kérni tőletek! Megosztanátok a blogot a One Direction-os oldalakon és egyéb olyan helyeken ahol érdeklődést válthat ki? Nagyon hálás lennék érte ^-^ Jó olvasást! Puszi ♥

58.  Lélegzet...

(Zayn szemszöge)

Fáradtan nyúltam el Hope mellett. Jól esett, hogy van mellettem valaki. A lány már aludt. Halk szuszogása megnyugtatta fáradt idegeimet. Motyogni kezdett álmában amiből egyetlen értelmes szót sikerült kihallanom. A barátnője nevét.
Mindnyájunknak hiányzott Lexy. Niall, bár még mindig nem árulta el miért ment el a lány, minden nélküle eltöltött perccel egyre komorabb lett. Reménykedtem, hogy lassan továbblép mert rossz volt nézni, hogy emészti magát. Ha rákérdeztem a dologra, csak hümmögött és a vállát vonogatta. Most az ágyban fekve, elgondolkodva bámultam kifelé az ablakon, a  táj mintái halványan látszottak az esti sötétségben. Mindenki aludt, legalábbis azt hittem. Már épp elszunnyadtam mikor halk neszezésre lettem figyelmes. Alig hallható léptek osontak az ajtóhoz majd valaki kisurrant a buszból. Kíváncsiság lett rajtam úrrá. Nagyon óvatosan másztam ki az ágyból, balszerencsémre megfejeltem egy, a fölöttünk lévő ágyról lelógó, kezet. Louis-é volt aki egy halk morranással válaszolt a hirtelen érintésre. Felrántotta a kezét az ágyra és a másik oldalára fordulva aludt tovább. Halkan káromkodtam magamban és felkaptam egy melegítőnadrágot. Kiosontam a szabadba. Először nem vettem észre az elhagyatott parkoló mellett lévő padon ücsörgő alakot. Amikor azonban megpillantottam, arrafelé vettem az irányt. A csípős esti levegő végigcirógatta meztelen mellkasom és egy pillanatra megborzongtam. Niall üldögélt ott az eget kémlelve. Nem vett észre. Megint gitározott. Szomorú volt a dallam. Szinte éreztem benne a fiú fájdalmát. Megvártam míg az utolsó dallamok is elhalnak majd Niall mellé léptem.
-Szia...-ültem le mellé.

-Szia...-felelt ő. Arcát az erdő felé fordította. Vállai megroskadtak. A hangja valahogy túl rekedt volt, még az ő Ír akcentusához is.
-Hogy vagy?
Félig nevetve félig kínjában felhorkant. Felesleges kérdés volt, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Pár pillanatnyi csend után ismét megszólaltam.
-Ha szeretnél beszélni a dolgokról...-kezdtem bele zavartan vakargatva a tarkómat.
-Te ezt nem értheted...-rázta meg a fejét amitől szőke tincsei picit meglebbentek. Kék szeme most valahogy sötétebben csillogott, mintha az éjszakai égbolt színei költöztek volna az íriszébe. Féloldalasan pillantott rám, egy olyan nézéssel ami bennem rekesztette a levegőt.
-Mondd el!-kértem.
-Ez annyira bonyolult...-kezdte a mesélést.-Azon az estén olyat tettem amit soha nem szabadott volna, hogy megtegyek... Én...bedőltem egy ócska trükknek...Hagytam, hogy kiszolgáltatottá váljak....
Csak hallgattam őt. Ahogy beszélt egyre szomorúbb lett. Úgy festett mint egy megvert kutya. Pár pillanat múlva az ég hatalmas robajjal megdördült és egy hatalmas villám hasította ketté a feketeséget. Esőcseppek koppantak fedetlen vállamon és folytak végig a hátamon és mellkasomon.
-Menjünk be.-tanácsoltam. Niall csak megrázta a fejét.
-Menj, én még maradok...-rajta is csak nadrág volt és féltem, hogy megfázik, de még mielőtt mondhattam volna valamit, a nézése elárulta, hogy jobban teszem ha magára hagyom. Visszaosontam a buszba. Az ablakon kinézve láttam, hogy még mindig a padon ücsörög. A villámok sápadtan világították meg a testét. Félig lehunyt szemmel nézte a csillagtalan eget és merengett. Bele sem mertem gondolni mi játszódhat most le benne. Lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni. Hope oldalra fordult és csípője az ágyékomhoz simult. Megkívántam. Rettenetesen éreztem magam, mert a testvérem odakint szenvedett én pedig nem tudtam uralkodni a vágyaimon. Fogalmam sem volt mit csináljak. Jobbnak láttam ha inkább a mosdót látogatom meg. Épp megpróbáltam kimászni az ágyból mikor is Hope keze a mellkasomra simult, lefogva ezzel. Reszkettem. Ha felébresztem, nem fogok tudni megálljt parancsolni magamnak, viszont anélkül nem jutok ki. Csapdába estem.. Egyre szakadozottabban vettem a levegőt míg a lány el nem kezdett ébredezni. Félálomban elmosolyodott és megcsókolt. Keze közben a nadrágom felé barangolt s belőlem kiszakadt egy reszketeg sóhaj, megmenekültem...