Meghoztam az 56. részt :) Komizzatok ;) Utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet mindenkinek :D ♥

56.  Katasztrófa...

(Louis szemszöge)

New York city...Hatalmas hely. Csak néztem a fényeket. Alig mertem elhinni, hogy tényleg itt vagyunk. A rajongók hatalmas sikoltásokkal fogadtak minket. Villogtak a vakuk és én nem győztem mosolyogni. Niall kicsit frusztrált volt.  A koncerten épp a Moments szólójánál, sírva fakadt, és alig tudta befejezni az éneklést majd halkan elnézést kért és eltűnt a színfalak mögött. Hárman maradtunk, nagyon kínos volt, hogy Harry és Niall helyett is nekünk kellett énekelni, de nem akartunk csalódást okozni ezért mindent megtettünk amit tudtunk. A koncert után, a dedikáláson odajött hozzám egy napszemüveges lány. Nagyon ismerős volt, de nem ugrott be, hogy honnan.
-Szia.-mosolygott rám.-Aláírnád ezt nekem?-nyújtott egy képet.
-Persze.-vettem el egy félszeg mosoly kíséretében. Amint megláttam kik vannak a képen, egyből lehervadt a mosolyom. Gyorsan ráfirkantottam a nevem és visszanyomtam a lány kezébe a fotót.-Most menj el kérlek!-szűrtem a fogaim közt a szavakat.
-Még látjuk egymást...-biztosított Eleanor a tényekről majd sarkon fordult és távozott. A szívem nagyon nehezen vert. Oldalra pillantottam. Zayn felvonta a szemöldökét miközben aláírt egy  plakátot.-Ennek nem lesz jó vége!-üzente a pillantása. Vállat vontam és folytattam a dedikálást. Kis idő múlva, nagy megkönnyebbülésünkre, Niall is visszajött és beszállt az autogram osztogatásba. Pár lány megkérdezte tőle, hogy mi a baja, de ő csak megrázta a fejét és mosolygott egyet, csak eszébe jutott egy szomorú emlék...
Amint végeztünk, hullaként dőltünk a turnébuszba. Christie egyből odajött hozzám.
-Hogy vagy?-mosolygott kedvesen.
-Fáradtan.-vigyorogtam vissza. Vacsora nélkül vonultunk ágyba míg a busz alattunk egy új hely felé vitt minket.
Valamikor hajnalban halk pusmogásra ébredtem. Niall volt az, telefonált.
-Vedd fel, vedd fel...-ismételgette.-Kérek vedd már fel!
Hangja megtört volt, és teljesen elkeseredett.
-Könyörgöm! Ha adnál egy esélyt....Én mindent megtennék azért, hogy jóvátegyem! Hidd el én nem akartam ezt...Könyörgöm vedd fel!-légzése szaggatottá vált. Megint sírt. Tenni akartam valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék... Talán ha én beszélek Lexy-vel, vagy ha rábeszélem Christie-t, hogy szóljon néhány szót a srác érdekében...? Láttam amint Nialler félreteszi a telefonját és összekuporodik a saját kis fészkében. Fájt érte a szívem, de nem tudtam segíteni rajta...
Christie összerándult mellettem. Motyogni kezdett valamit majd az első könnycseppek végigfolytak az arcán.
-Hé.-simogattam meg az arcát.-Christie...-olyan hévvel kapaszkodott belém, hogy kis híján felkiáltottam. Kinyitotta a szemeit és riadtan, zavaros tekintettel rám nézett.
-Semmi baj.-csitítottam.-Csak álmodtál...
-Ugyan azt, megint...
Magamhoz húztam és ringatni kezdtem.
-Csak álom volt, tudod, hogy soha nem bántanálak!
Újra lehunyta a szemét és a mellkasomba temette az arcát.
-Niall!-szólalt meg Paul és egy pillanatra levette a szemét az útról.-Idejönnél?
A Szöszi kikászálódott a takarók közül és a sofőr melletti üres ülésre telepedett.
-Beszélnünk kell kölyök... Az a helyzet, hogy azt akarják...-a férfi nyelvére nehezen jöttek a szavak. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de nem bírtam megállni.-...azt akarják, hogy lépj ki a bandából...
Niall meg sem rezdült. Én azonban nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Mi?-felugrottam és előre osontam.-Ezt nem tehetitek meg Paul!
-Hagyd Lou...-csóválta az Ír beletörődve a fejét.
-Nem hagyom Niall! Te ugyanúgy a banda része vagy!! Paul csinálj valamit!-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Megpróbálok, de ez az ügy elég bonyolult...
A többiek is felébredtek. Zayn nem egészen értette mi a helyzet, de amikor Liam-nek végre sikerült elmagyaráznia neki, akkor nagyon dühös lett.
Niall csak üldögélt az ablak mellett és bámult kifelé. Néha a telefonjára nézett majd reményvesztetten felsóhajtott és folytatta a nézelődést. Odaültem mellé és belebokszoltam a vállába.
-Mi a helyzet?-kérdeztem amint rám nézett. Vállat vont és újra a telefonjára pillantott.-Mi történt veled a koncerten?-tettem fel a kérdést ami a lelkemet nyomta.
-Csak eszembe jutott...Ő....-vont vállat ismét.
-Még szereted...-erre megint csak nem válaszolt.-Jajj Szöszi!-átöleltem ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Zayn és Liam is hozzánk bújt és így ücsörögtünk négyesben. Már csak Harry hiányzott, de ő betegen feküdt otthon, Londonban. Reméltem, hogy minél hamarabb meggyógyul, mert olyan rossz volt, hogy nem tudtam kit piszkálni...
-Mi lesz velünk?-kérdezte Zayn kis idő múlva.-Mi lesz a bandával?
-Ne is gondolj arra, hogy hagyjuk, hogy Niall-t kitegyék!-felelt Liam harciasan.-Ő a banda része és nélküle nem lépünk többet színpadra! Ezt a fejeseknek is be kell látniuk...
-Igazad van! Szeretem a csokis sütit!-helyeseltem. Ebben a pillanatban megcsörrent Liam mobilja.
-Haló? Hazza, szia. Hogy vagy? Ó...ennyire rossz?-Liam eltartotta a fülétől a telefont.-Lázas.-motyogta nekünk majd visszatért Harry-hez. Félrevonult és suttogva tárgyalt testvérünkkel. Kicsit fura volt, de nem foglalkoztam vele. Valahogy lelket kellet vernünk Niall-be így mikor elhaladtunk egy gyorsétterem mellett, mondtam, hogy álljunk meg enni. A lányok is helyeselték az ötletet. Csürheként estünk le a buszról. Szerencsére senki nem vett észre minket. Az Ír baktatott leghátul. A fejét úgy lógatta mint aki most tudta meg, hogy az új lemezünk nem lesz világsiker...Pedig az lesz! Már ha kész lesz....
Ahogy beértünk én egyből lecsaptam egy üres boxra ahol mindannyian elfértünk.
-Ki mit kér?-nézett végig rajtunk Paul. Mindenki elsorolta, kivéve Niall. Ő csak mereven bámulta az asztallapot.
-Nem vagyok éhes...-rázta a fejét mikor megkérdeztük, hogy kér-e valamit. Vacsora közben megszólalt Hope mobilja. Mielőtt bárki más reagálhatott volna, Niall felkapta a telefont és vadul magyarázni kezdett.
-Szia Lexy, Niall vagyok. Kérlek hallgass meg, el szeret...-abbahagyta a beszédet és értetlenül meredt a mobilra.-...Letette.-állapította meg majd szó nélkül kivonult az étteremből. Zayn Hope-ra nézett és motyogott valamit majd nekilátott az evésnek. Néma csönd uralkodott az asztalnál, míg meg nem untam és elkezdtem azon agyalni, hogy hogyan szórakoztassam a többieket. Először Christie-vel kezdtem. Pofákat vágtam neki és vicces arckifejezésekkel ettem. Nem bírta megállni, hogy ne kuncogjon. Zayn is észrevett és ő is mosolyogni kezdett. Danielle és Liam nagyon elvesztek egymásban. Őket nem zavartam. Paul viszont érdeklődő közönség volt.
-Tudjátok, egyszer mikor kicsi voltam, azt hiszem még általánosban lehetett...Felbosszantott az egyik tanárom, hátat fordítottam neki és letoltam a gatyám... Baromi vicces volt, tuti jó seggem van.-vigyorogtam.-Aztán három napra felfüggesztettet kaptam, totál megérte...
Észre sem vettem, hogy Liam eltűnt az asztaltól, csak akkor mikor már mindnyájan visszafelé mentünk a turnébuszhoz. Niall és Liam a buszban üldögéltek és beszélgettek. A Szöszi épp valami ismeretlen dalt gitározott. Li intett, hogy maradjunk csendben, de menjünk közelebb... A dallam gyönyörű volt. Amikor Niall énekelni kezdett a szívem is összefacsarodott:

"Bébi, mondd el, mi változott

Félek, hogy el fogsz futni, ha elmondom

Amit elakartam mondani neked

Lehet csak várnom kell

Lehet, hogy ez egy tévedés

Egy bolond vagyok, igen bébi, csak egy bolond vagyok, igen

Csajszi, mit tennél?

Maradni akarnál, ha azt mondanám?

Én akarok az utolsó lenni, igen

Bébi, hadd legyek a te, hadd legyek a te első utolsó csókod

Én akarok az első lenni, igen

Én akarok az első lenni, hogy végig vigyem, mint ezt

És ha csak tudnád, hogy én akarok az utolsó lenni, igen

Bébi, hadd legyek a te, a te utolsó első csókod...."

-Nos, még beszélnem kell Ed-del, de azt hiszem szóval...Nem is tudom...-simogatta Niall a gitárját. Danielle a könnyeit törölgette.
-Ez olyan szép...-szipogott mosolyogva. Nekem is nagyon tetszett. Egy csodás dal született belőle, ami bővítette a lemezünk dallistáját. Reméltem, hogy a rajongóknak tetszeni fog a Take Me Home...