3. Üvegezés
(Lexy szemszöge)
Mikor Christie belépett az ajtón a karjaiba vetettem magam. Sikítani lett volna kedvem ehelyett azonban méltóságteljesen kihúztam magam és a fiúk felé fordultam.(Lexy szemszöge)
-Hagy mutassam be a barátnőmet Christie-t.
-Szia Christie.-feleltek a srácok kórusban.
-Nos, ha nem bánjátok mi most felmegyünk és diszkréten kisikítozzuk magunkat majd felfrissülve visszatérünk.-mondtam miután mindenki bemutatkozott, megragadtam Christie karját. Niall felnevetett és rám kacsintott.
- Ez csak természetes.-intett Liam nagyvonalúan.-Addig mi is kibeszéljük e két csodás hölgyet.
-Meg eggyeztünk.-bólintottam komolyan majd felfutottunk a szobánkba.
-Ha nem bánod mi már elhoztuk a cuccainkat a hotelből. Neked a szomszédos szobában pakoltam ki.
-Úr isten!-felelt Christie.-Ezt el sem merem hinni.- az arcát egy párnába temette majd torka szakadtából felsikoltott.

-Héé!-felkiáltottam és felé ütöttem.
-Te akartad!- vad párnacsatába kezdtünk. A harc hevében észre sem vettük, hogy a fiúk tátott szájjal bámulnak minket az ajtóból.
- Még ha csak bugyiban lennétek...-Zayn elgondolkodva dörzsölte állát. Válaszképp felé dobtam egy párnát. Elkapta és beszált a játékba. A többiek is csatlakoztak aminek az lett a vége, hogy heten püföltük egymást ordítozva és kacagva a másikon. Kifulladva roskadtunk az ágyra és a földre.
-Éhes vagyok.-szólalt meg Niall kis idő múlva.
-Ez nem újdonság.-nevetett rajta Liam.-Csinál-hatnánk valami kaját, vagy rendeljünk pizzát?
-A főzés jó ötlet. Ki tud?-Zayn elbújt egy párna mögé.
-Majd én.-vállaltam fel.-Készítek szendvicseket.
-Segítek.
-Nézzük csak, az Ír főzni fog...-Harry kuncogni kezdett.
-Igenis jó vagyok a konyhában. Nagyon jól tudok útban lenni míg valaki dolgozni próbál.
-Tényleg tetszel neki.-szólt oda nekem Christie magyarul.
-Baj?-kétdezte Niall is magyarul.
-Te beszéled a nyelvünket?-barátnőm szeme kikerekedett a csodálkozástól.
-Kicsit.
A többi srác értetlenül nézett ránk mire a szőkeség elmagyarázta nekik mi a helyzet.
A konyhában tökéletes rend fogadott ami igen meglepő volt egy férfilakot tekintve. Munkához láttam. Niall nemsokára megérkezett. Szürke rövidnadrág volt rajta fehér izompólval. Piros Chicago Bulls baseball sapkát viselt kiegészítés képp.
-Mit csinál?-kérdezte magyarul.
-Beszélhesz angolul ha úgy könnyebb.- feleltem miközben kihalásztam a hűtőböl az alapanyagokat.
-Tetszik így... Nos, mit csinál?
- Csak pár szendvicset.
-Jó az. Kell valami?
- Merre van a kenyér?
-Ott fent.- intett egy magasan lévő polc felé. Feláltam egy székre, hogy elérjem a kenyértartót ami elég magasan volt. Amikor kivettem elvesztettem az egyensúlyom és hátra zuhantam. Niall karjaiba estem.
-Jobban vigyázz! Majdnem puff...-mondta őszinte aggodalommal. Karjaimmal átkulcsoltam a nyakát. Szeme felvillant, erősebben szorított magához. Lehellete az arcomat csiklandozta. Levettem róla a sapkát, hogy ne legyen útban. Elmosolyodott és egyre közelebb hajolt. Már szinte össze ért az ajkunk ekkor azonban Louis lépett be.
-Ohh, ne is törődjetek velem!-szabadkozott és visszahúzódott. Niall ismét felém fordult. Lágyan összeért a szánk majd egyre mohóbban. Beletúrtam a hajába, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Bőröm egy pillanat alatt felhevült. Torkomat vágyakozó, nyüszítés szerű hang hagyta el. Mikor eleresztett láttam, hogy őt is ugyanúgy feltüzelte a csók. Megnyalta az alsó ajkát majd letett a földre. Felvettem a sapkáját és dúdolva visszafordultam a szendvicsek felé ám ő nem hagyta annyiban. Két oldalamon megtámaszkodott a pulton és a fülemhez hajolt.
-Este látogatód lesz.-súgta mély torokhangon. Megcsókolta a vállamat majd egyedül hagyott.
Pár pillanatra meg kellett álnom, hogy magamhoz tudjak térni. Vettem egy-két mély levegőt majd gyorsan befejeztem a munkát. A többiek a nappaliban telepedtek le. Liam, Chrisite és Lou a kanapén. Harry egy fotelban, míg Zayn és Niall a földön.
-Megjött a kaja!-szóltam és letettem a megrakott tálcát a dohányzóasztalra. Úgy csaptak le rá akár egy támadó kígyó. Tíz perc múlva csak pár morzsa jelezte, hogy ott valaha szendvicsek voltak. Hálát adtam az égnek, hogy én már a konyhában megettem az én részemet.
-Köszönjük.-mondta Liam miközben megtörölte a száját.
-Semmiség. Most mit csináljunk?
-Üvegezzünk.-ajánlotta fel Zayn lelkesen. Lehetetlenség lett volna nemet mondani azok-nak a könyörgő kölyökkutya szemeknek.
-Ez egy jó ötlet.-vágta rá egyből Harry.
-Kicsit kevés a lány, nem?-vonakodott Christie.
-Annál érdekesebb lesz.-felelt Lou.
Mivel ez Zayn ötlete volt így ő pörgetett először. Az üveg pont rám szegeződött.
-Mondod vagy teszed?-kérdezte hamiskás vigyorral.
-Mondom.
-Hmmm... Van barátod? Csak, hogy könnyebbel kezdjük...
-Nincs.-feleltem és megpörgettem az üveget. Harryre mutatott.-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
- Biztos? Hát jó, mi is legyen?-mutatóujjammal megkocogtattam az ajkamat.
-Cserélj ruhát Liammel és játszd el, hogy ő vagy.-vetette fel Lou.
-Ne már!
-Gyerünk!-szólaltunk meg kórusban. Mivel Harry csúcsformában volt, az előadás eléggé viccesre sikeredett. A pörgetés során az üveg Zaynt választotta.
-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
- Lássuk csak. Lexy?
-Legyen.-egyeztem bele.
-Csókot.-követelte Harry.
-Nyelvvel?
-Azt másnak tartogatjuk.-nézett Hazza jelentős-ségteljesen Niallra. Zayn oda csúszott hozzám és gyors csókot lehellt ajkamra majd gyorsan vissza osont. A szöszi nézésével ölni lehetett volna. Gyorsan a szemembe húztam a Chicago Bulls sapkát, hogy ne láthassa vigyoromat. Zayn pörgetett. A nyertes Liam lett.
-Mondod vagy teszed?
-Mondom.
-Ha bárki lehetnél a bandából, ki lenne az?
-Természetesen te, szépfiú.-nézett Liam kacéran Zayn szemébe.
-Helyes válasz, te jösz.
Niall volt a kiválasztott.
-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
-Csókot! Csókot!-kántálták a srácok.
-Tudod mi a dolgod.-intett Liam felém. Niall odajött hozzám.
-Az fájt.-mondta magyarul. Ez a csók nem volt gyengéd, mohó volt és haragos. Mihelyst abba maradt Niall felállt és távozott.
-Mi történt?-kiáltott utána Zayn.
-Majd megnyugszik.-vont vállat Harry.-Későre jár. Aludni kéne.-nyujtózott. El búcsúztunk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Én előbb Niallhoz kopogtattam be.
-Nem érek rá!-hangzott a bánatos válasz. Benyitottam. Az ágyán feküdt egy szál fekete boxeralsóban. Kék szeme végig engem követett míg odasétáltam hozzá.
-Ne haragudj.-ültem le mellé.
-Nem gond. Nem tett semmit.
-Tudom, hogy rosszul esett az a csók. Sajnálom.
Nem felelt.
-Mit vársz tőlem?!
- Gyere velem holnap?
-Csak így egyszerűen?
-Kell több? Holnap megyünk este.
-Hova?
-Titok. Ketten. Most alud! Lehet fáradt!
-Rendben Niall. Jóéjt! Akkor holnap találkozunk.-fel akartam kelni, de elkapta a csuklóm. Visszarántott és pont a mellkasára estem. A bőre forró volt ahogy megtámaszkodva próbáltam megőrizni az egyensúlyomat. Megragadta a csípőmet.
-Jóéjt csók?-vonta fel a szemöldökét.
-Te gazfickó!-lehajoltam hozzá. Hajam függönyként borult körénk. Finoman megcsókoltam előbb a homlokát majd az orrát végül az ajkát. Mielőtt bármit tehetett volna lecsúsztam róla és kisiettem a szobából...
nem bírok két napig várni....
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléspedig kell mert nem leszek gépközelben . :/ :)
VálaszTörlésez nagyon kár.. :(
VálaszTörlés