2. Nagy találkozás (Christie szemszöge)

2. Nagy találkozás

(Christie szemszöge)

Kissé féltem egyedül nekivágni a város utcáinak. Lexy olyan hirtelen tünt el melőlem, alig volt időm felocsúdni máris egyedül találtam magam. Összébb húztam mellemen vékony pulóveremet majd nekivágtam felfedezni ezt az idegen világot. A környék csodás volt. Békés környezet, nyugodtságot tükröző otthonok. Egy kisebb kávézót pillantottam meg, miközben az utcákat jártam. Arrafelé vettem hát az irányt. Az ajtó feletti csengő vidám csilingeléssel jelezte, hogy beléptem. Nem sokan voltak bent. Néhányan iszogatták kávéjukat, míg egy fiatal pincérfiú rendeléseket vett fel. Barátságos mosolyal lépett ahhoz a boxhoz amit választottam magamnak.
-Szia, választottál már?-kopogtatta meg pici noteszát egy Ír zászlót mintázó tollal.
-Szia, őhmm igen. Egy forrócsokit kérek, köszönöm.
-Pár perc és hozom.-mosolygott újra majd eltűnt.
Míg a csokira vártam, az ablakon kibámulva néztem az emberek sürgés-forgását. Váratlanul egy kapucnis alak tűnt fel. Egyenesen a kávézó felé futott. Csukjáját mélyen a szemébe húzta, így alig lehetett látni valamit az arcából. Berontott és leült a velem szembeni ülésre.
-Bocsi-szabadkozott zihálva-, megtennél nekem egy szivességet?-kapucniját hátratolta mire megpillantottam arcát. Lou Tommlinson ült velem szemben. Kék szemében könyörgés tükröződött. Úgy éreztem muszály neki segítenem.
-Persze.-feleltem habozás nélkül.
-Tégy úgy mintha ismernél! Követnek, lehetetlen őket lerázni.-elkeseredett hangja a szívembe mart. Felé nyújtottam kezemet az asztallapon és megfogtam az övét. Megszorítottam az ujjait bíztatóan majd fecsegni kezdtem mintha már ezer éve ismernénk egymást. Benne volt a játékban.
-Hogy vagy?-kérdeztem mintha csak régi kedves ismerősök lennénk.
-Sok a zűr mostanában, de nem panaszkodom. És veled mi a helyzet?
-Ohh, én is meg vagyok, most végeztünk. Hogy megy a munka?
- Fárasztó, de jól. Bár nemrég történt egy kis baleset.
Kíváncsian közelebb hajoltam. Összedugtuk a fejünket és úgy sugdolóztunk mint a kisgyerekek. Fél szemmel az utcára pillantottam. Népes rajongótábor gyűlt össze, de szerencsére nem látták meg Louist. Az egyik azonban megbámult minket. Lou arcára simítottam tenyerem, hogy elrejtsem. Igyekeztem úgy fordulni, hogy eltakarjam őt a kíváncsi szemek elől.
-Nagyon hálás vagyok.-lehellete a nyakamat cirógatta.-Nem is tudom mi lett volna ha te nem vagy... Megmentettél.-még közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra hálájának jeléül.
-Igazán semmiség.-mosolyogtam.
-Louis "The Tommo" Tommlinson, szolgálatára hölgyem.
-Christie Wood.
-Nagyon örvendek Christie.
-Az érzés kölcsönös.- feleltem. A pincér meghozta az italomat. Lou mellett már nem is tűnt annyira helyesnek. Hálásan rámosolyogtam majd fogtam a bögrét és óvatosan belekóstoltam a tartalmába. Valami isteni csokoládé íz terjengett a számban, enyhe mentás beütéssel. Felnyögtem a gyönyörtől.
-Nahát Lou, rég nem láttalak!- lepődött meg a srác.
-Szia Benny. Csak erre jártam...-vont vállat Louis.
-Hozhatok neked is valamit?
-Nem köszönöm, de a hölgy italát én fizetném.-itt rám nézett és újra hálásan mosolygott.-Sokkal jövök neki.
-Rendben, Tommo, örülök, hogy ismét látlak.-azzal ott hagyott minket, hogy kiszolgálhassa a többi vendéget.
-Niall barátja.-felelt Lou, kérdő tekintetemet látva.
-Ahamm. A többiek is itt vannak?
-Valahol erre kéne lenniük.-bólintott a fiú. Barna haját kisöpörte arcából és megigazította szürke pulcsiját.
-Elváltatok egymástól?
-Kénytelenek voltunk, a rajongók mindent elleptek. Mind az öten más-más irányba futottunk. Ráadásul a telefonom is lemerült, pont most. Harry már biztos halálra aggódja magát, ha nem kapták el.
-Esetleg kölcsön tudom adni a mobilomat.-ajánlottam fel. A megnevezett tárgy éppen abban a pillanatban csörrent meg. Elpirultam ahogy a One thing kezdő dallamai felcsendültek majd gyorsan felvettem.
-Szia, el sem fogod hinni kivel találkoztam.-szóltunk bele egyszerre Lexyvel.
-Kezd te!-nevetett fel.
-Nem, nem! Te kezd!
-Na jó. Totál eltévedtem, egy alak-itt szünetet tartott, a háttérből szaggatott nevetést hallottam.-, összetiporta a térképem. És tudod ki volt?
-Várj kitalálom! Kb 170cm magas, szőkés haja van és úgy énekel mint egy angyal?
Lou elmsolyodott, egyből kitalálta kiről van szó.
-Talált süllyedt. De akkor még nem tudod a javát! "Vas hapennin'?"-szólt bele valaki a háttérböl.
-Ez Zayn volt? Hol vagy?!
-Pont ezt akarom elmondani! Itt vagyok Hazza házában és itt vannak a fiúk is, kivéve Louist akinek nyoma veszett.
-Itt ül velem szemben.-vetettem egy pillantást a srácra.
-Csodás, akkor szólok Harrynek, hogy ne idegeskedjen. Szóval Niall megkérdezte, hogy nem laknánk-e nálluk?
Alig bírtam magam türtőztetni, hogy fel ne siktítsak örömömben. Az asztallapot megmarkolva lehunytam a szemem.
-Ugye igent mondtál? Mondd, hogy igent mondtál?!
-Azt mondtam, hogy megbeszélem veled, de szerintem benne vagy...-ezek voltak a lehető legcsodásabb szavak. Egy álom vált valóra. A szívem hevesen vert ahogy ismét Lou-ra néztem. Észrevettem, hogy ő is figyel engem. Ettől zavarba jöttem ezért inkább ittam egy kortyot. Megigazítottam a szemüvegem és újra felnéztem.
-Hol vagytok?
-Inkább azt mond ti hol vagytok. Harry értetek megy.
-Hol vagyunk pontosan?-kérdeztem a fiút.
-Mond meg Harrynek, hogy itt vagyunk a Kávézóban, én üzenem. Tudni fogja hova kell jönnie.
-Oké.-bólintottam és megismételtem Lexynek amit hallottam.
-Mindjárt ott lesz.-felelte barátnőm és letette.
-Harry idejön.
-Csodás. Szóval a barátnőd megismerte Niallt?
-Nagyon úgy tűnik. Ezt a mázlit, el sem hiszem.
-Miért?-a srác kiváncsian felvonta a szemöldökét.
-Nos...-elpirulva kortyoltam egyet majd finoman az asztalra helyeztem a bögrét.- Lexy nagyon bírja Niallt, ami azt illeti...-próbáltam finoman fogalmazni. Ismét megigazítottam a szemüvegem majd dobolni kezdtem ujjaimmal a combomon.
-Akkor ez valóban nagy szerencse, Niallra úgyis ráfér egy kis női társaság.-gondolkozott el. Nem tudtam leven-ni róla a szemem.
-Akkor Lexy pont jó lesz hozzá.
-Reméljük. Idevalósi vagy?
-Nem, Magyarországról jöttem.
-Angol neved van...-ráncolta a homlokát értetlenül.
-Igen. Angolosítottuk, könnyebb így.
-Értem. Nyaralás?
-Nem, dolgozni jöttünk ki. Afféle nyári munka...
-Ohh, és itt Írországban?
-Nos igen, Lexy nagy álma volt idejönni. Imádja az Ír kultúrát. Megkérdezte benne lennék-e, én pedig igent mondtam.
-Ez remek ötlet volt. Szép ez a vidék. Niall mázlista, hogy ilyen környékre született.
-Igen, valóban csodálatos.-bólintottam.
-És neked ki a kedvenced a bandából?-váltott hirtelen témát. Ismét zavarba jöttem.
-Hát... én mindannyiótokat szeretem.-adtam kitérő választ. Megigazítottam fehér farmeromat, hogy csináljak valamit.
-Na de mégis...-hajolt közelebb.-Ki az?
-Te.-böktem ki nagy nehezen majd elfordultam.
-Helyes.
A pincér visszatért. Felvette az üres bögrémet és megfogta a felé nyújtott pénzt.
-Itt van Harry, azt mondta menjetek a hátsó bejárathoz, kövessetek.- Benny a konyha felé vette az útját. Louissal utána mentünk. Úgy volt ahogy mondta. A hátsó ajtónál egy autó parkolt. Harry intett, hogy száljunk be majd, amint kattant a biztonsági övünk, kilőtt a sikátorból akár egy rakéta.
-Nagon aggódtam érted Lou.-szólalt meg Hazza egy idő után.
-Tudom tesó, de szerencsére segítséget kaptam. Jut eszembe! Hagy mutassam be Christie Wood-ot. Ő a megmentőm.
-Harry Styles.-biccentett a fiú. Feldúltnak tűnt.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Semmi lényeges. Unom ezeket az átkozott firkászokat. Tönkre fogják tenni a nyaralásunkat... Jut eszembe Liamről majdnem letépték a nadrágot. Alig bírtam megmenteni. Szeretem a rajongókat, de ez azért durva volt...
-Ne idegeskedj! Minden rendben lesz.-szorítottam meg a vállát bíztatóan.- Lexy veletek van?
-Ohh igen-mosolygott sofőrünk.-Zayn és Niall éppen teljes gőzzel próbálják elcsábítani.
-Szegény!-jajdultam fel. Ők ketten voltak a kedvenc bandatagjai.
-Túléli. Kedves lány. És szép hullámos haja van.
-Jajj Fürtöske!-Lou felnevetett.-Nehogy te is megkörnyékezd!
-Esélyem sincs nála.-Harry hangja csalódottan csengett- De Niallnak igen. Ami jó.-mosolyodott el ismét.
-Az már egyszer biztos.-mosolyogtam sejtelmesen.
Hihetetlen gyorsan odaértünk a házhoz. Kiszáltunk és beléptünk a házba. Lexy azonnal a nyakamba ugrott...