Itt a 4. rész ! :)) olvassátok , kommenteljetek ! :DD

4. A pszichológus

(Christie szemszöge)

Miután lefeküdtünk és a ház elcsendesedett, próbáltam az alvásra koncentrálni. Nem ment. Vagy fél órán keresztül csak forgolódtam és merengtem. Végül meguntam. Kicsusszantam az ágyból, felvettem kutyusokat mintázó mamuszomat és a konyhába indultam. Reméltem, hogy egy bögre meleg tej majd segít rajtam. Csöndben osontam keresztül a folyosón, le a lépcsőn, be a konyhába. Mivel nem égett a villany, először nem is vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Mikor kinyitottam a hűtőt a lámpájának gyér fényében egy alakot pillantottam meg az egyik bárszéken a pult mellett. Majdnem felsikoltottam, de még idejében felismertem a fiút.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepődve.
-Répába folytom bánatom jó öreg barátom, Jack Daniel's társaságában.-intett egy félig üres whiskys üveg felé. Nyelve nehezen forgott az alkohol miatt így sejtettem, hogy nem ez az első üveg ami lecsúszott ma már a torkán.
-Mi a baj? Mi történt?-leültem mellé. Orromat megcsapta az alkohol jellegzetes illata.
-Elenor...-sóhajtotta és harapott egyet a kezében lévő répából mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
-Mégis mi történt?-kérdeztem türelmesen. Meghúzta az üveget majd felém nyújtotta.
-Azt mondta...felhívott és azt mondta, tartsunk egy kis szünetet... Biztos talált valaki mást, valakit aki jobb mint én...Nem értem...-egy könnycsepp gördült ki lehunyt pillái alól.
-Nem veled van a baj Lou...-vígasztaltam, bár nekem is könnyek gyűltek a szemembe. Kortyoltam a whiskyből majd arrébb raktam, hogy ne igyon többet.
-Hát akkor kivel? Nem törődtem vele eleget? Nem vagyok elég helyes...
-Na most fejezd be Louis William Tomlinson!-csattantam fel.-Ne beszélj így magadról!
Mérges hangom hallatán kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Mit kéne tennem?-szólalt meg elkeseredetten.
-Fejezd be az önsanyargatást! Gyere nagyfiú, most szépen megmosdasz és lefekszel aludni.-választ sem várva átöleltem a derekát és felsegítettem az emeleti fürdőszobába. Minden érzelmet nélkülözve vetkőztettem le és dugtam be a zuhany alá. Lecsuktam a wc tetejét majd leültem és hallgattam Louis elbeszéléset Elenor szavairól. Mikor elzárta a csapot és előtámolygott adtam neki egy törülközőt és bementem a szobájába valami ruhát keresni. Az egyik fiókban találtam egy szürke boxert. Azzal visszamentem a fürdőbe és odaadtam neki. Megvártam míg felöltözik majd szépen lefektettem és betakargattam. Kisimítottam nedves haját az arcából.
-Itt maradsz míg elalszom?-kérte.
-Ha akarod.-leültem az ágy szélére. Arrébb csúszott, hogy legyen helyem.
-Énekelnél nekem, kérlek?-kérdezte ártatlan hangon.
-Pocsék hangom van.
-Nem baj, kérlek.
- I'm broken. Did hear me?...-énekeltem neki halakan a More Than This-t. Lassacskán lecsukódott a szeme ahogy a dalt hallgatta.-I can love you more than this...-az utolsó sort szinte suttogtam. Légzése egyenletessé vált, tudtam, hogy végre megpihent. Nagyon óvatosan felálltam az ágyáról és az ajtóhoz osontam. Halkan becsuktam magam után és vissza mentem a konyhába, hogy egy kis rendet tegyek. Morcosan állapítottam meg, hogy még valaki van lent. Azt hittem végre lenyugodhatok ehejett még egy szenvedő alannyal találtam szemben magam. Niall ölelgette a megmaradt whiskyt egy óriási szendvics társaságában.-Én leszek a pszichológus ma este?!-morogtam magamban, de azért letelepedtem mellé.
-Mi a helyzet Ír-manó?-kérdeztem.
-Hmm?-kérdezett vissza kásás hangon.-Ja, csak lejöttem valamit falni.-keserű hangszine elárulta.
-Lexy a baj?
-És Zayn. Szép pár lesznek.-morogta a szendvicsébe. Nem akartam elhinni, hogy ennyit eszik és még csak pocakja sincs! Bezzeg mi küszködhetünk minden kilóval. Ő pedig egy dekát nem hízik...Bosszantó!
-Miről beszélsz?-vontam fel a szemöldököm. Kortyolt az italból majd felém fordult.
-Láttam, hogy néz rá Zayn...
-Pont úgy ahogy Lexy rád, ha ez nem tűnt volna fel...
-Akkor mire volt az a csók?
-Jajj te idióta! Az csak egy játék volt! Titkos infó-közelebb hajoltam hozzá-, bejösz Lexynek! Most húzzál szépen aludni és ne is gondolj ilyen hülyeségekre, hogy ő meg Zayn!
-Biztos?-kételkedett.
-Igen biztos.Na menj szépen, én meg itt rendet teszek.-hessegettem. Valamivel jobb kedvvel felállt és az emelet felé vette az irányt.
-A Jack Daniel's marad!-szóltam utána mire megadóan felsóhajtott és átnyújtotta az üveget majd lelépett. Eltakarítottam a morzsákat és a répa maradványait. Leültem egy székre és belekortyoltam a tüzes italba. Halk lépteket hallottam a lépcső felől. Arra felé fordultam. Harry lépett be egy szál alsónadrágban.
-Ha te is azért jöttél, hogy leidd magad, csak közlöm, hogy ez elfogyott.-emeltem magasba az üres üveget.
-Mi?-Hazza értetlenül nézett rám.
-Semmi, semmi.
Kinyitotta a hűtőt és kivett egy palack ásványvizet.
-Azt honnét szerezted?-intett a whiskys üveg felé.
-Lássuk csak, először Louis-től vettem el majd ágyba tettem a fiút. Lejöttem rendet tenni. Ekkor azonban Jack már Niall-hez pártolt. Mihelyst Niallt is rávettem, hogy eleressze az üveg nyakát már alig volt valamicske benne. A maradékot pedig megittam...
- Érdekes. Mi volt Lou baja? Nem szokott csak úgy inni?
-Ezt majd ő elmondja. Én végeztem vele. Lemosdattam, elaltattam, sőt még énekeltem is neki.
-Láttad Tommo-t pucéran?- Harry szeme kikerekedett.
-Nos igen, muszály volt, ha csak nem akartam volna ruhástól a zuhany alá rakni.
-És énekeltél neki... Mit?
-A More Than This-t találtam a legmegfelelőbbnek.
-Az egészet?-a srác egyre kíváncsibb lett.
-Igen. És elég is volt mára.
-Huhh! Köszönöm, hogy gondoskodtál a tesóimról.
-Semmiség, de most ha nem bánod megyek. Eléggé fáradt vagyok.
-Rendben, úgyis csak inni jöttem le.-együtt mentünk fel. A szobámnál elbúcsúztunk egymástól majd ő ment a saját ágyába én pedig az enyémbe. Ahogy leért a fejem a párnára már el is nyomott az álom...

Itt a 3 . rész .. a következőt még nem tudom hogy mikor hozom mert két napig nem leszek itthon .. de majd sietek . remélem tetszik ! :)

3. Üvegezés
(Lexy szemszöge)

Mikor Christie belépett az ajtón a karjaiba vetettem magam. Sikítani lett volna kedvem ehelyett azonban méltóságteljesen kihúztam magam és a fiúk felé fordultam.
-Hagy mutassam be a barátnőmet Christie-t.
-Szia Christie.-feleltek a srácok kórusban.
-Nos, ha nem bánjátok mi most felmegyünk és diszkréten kisikítozzuk magunkat majd felfrissülve visszatérünk.-mondtam miután mindenki bemutatkozott, megragadtam Christie karját. Niall felnevetett és rám kacsintott.
- Ez csak természetes.-intett Liam nagyvonalúan.-Addig mi is kibeszéljük e két csodás hölgyet.
-Meg eggyeztünk.-bólintottam komolyan majd felfutottunk a szobánkba.
-Ha nem bánod mi már elhoztuk a cuccainkat a hotelből. Neked a szomszédos szobában pakoltam ki.
-Úr isten!-felelt Christie.-Ezt el sem merem hinni.- az arcát egy párnába temette majd torka szakadtából felsikoltott.
-Na erre szükségem volt.-mondta miután eltolta magától a párnát. Válasz helyett fejbevágtam egy kispárnával.-Harcolni akarsz?! Hát jó.-ő is fogott egy párnát és oldalba vágott.
-Héé!-felkiáltottam és felé ütöttem.
-Te akartad!- vad párnacsatába kezdtünk. A harc hevében észre sem vettük, hogy a fiúk tátott szájjal bámulnak minket az ajtóból.
- Még ha csak bugyiban lennétek...-Zayn elgondolkodva dörzsölte állát. Válaszképp felé dobtam egy párnát. Elkapta és beszált a játékba. A többiek is csatlakoztak aminek az lett a vége, hogy heten püföltük egymást ordítozva és kacagva a másikon. Kifulladva roskadtunk az ágyra és a földre.
-Éhes vagyok.-szólalt meg Niall kis idő múlva.
-Ez nem újdonság.-nevetett rajta Liam.-Csinál-hatnánk valami kaját, vagy rendeljünk pizzát?
-A főzés jó ötlet. Ki tud?-Zayn elbújt egy párna mögé.
-Majd én.-vállaltam fel.-Készítek szendvicseket.
-Segítek.
-Nézzük csak, az Ír főzni fog...-Harry kuncogni kezdett.
-Igenis jó vagyok a konyhában. Nagyon jól tudok útban lenni míg valaki dolgozni próbál.
-Tényleg tetszel neki.-szólt oda nekem Christie magyarul.
-Baj?-kétdezte Niall is magyarul.
-Te beszéled a nyelvünket?-barátnőm szeme kikerekedett a csodálkozástól.
-Kicsit.
A többi srác értetlenül nézett ránk mire a szőkeség elmagyarázta nekik mi a helyzet.
A konyhában tökéletes rend fogadott ami igen meglepő volt egy férfilakot tekintve. Munkához láttam. Niall nemsokára megérkezett. Szürke rövidnadrág volt rajta fehér izompólval. Piros Chicago Bulls baseball sapkát viselt kiegészítés képp.
-Mit csinál?-kérdezte magyarul.
-Beszélhesz angolul ha úgy könnyebb.- feleltem miközben kihalásztam a hűtőböl az alapanyagokat.
-Tetszik így... Nos, mit csinál?
- Csak pár szendvicset.
-Jó az. Kell valami?
- Merre van a kenyér?
-Ott fent.- intett egy magasan lévő polc felé. Feláltam egy székre, hogy elérjem a kenyértartót ami elég magasan volt. Amikor kivettem elvesztettem az egyensúlyom és hátra zuhantam. Niall karjaiba estem.
-Jobban vigyázz! Majdnem puff...-mondta őszinte aggodalommal. Karjaimmal átkulcsoltam a nyakát. Szeme felvillant, erősebben szorított magához. Lehellete az arcomat csiklandozta. Levettem róla a sapkát, hogy ne legyen útban. Elmosolyodott és egyre közelebb hajolt. Már szinte össze ért az ajkunk ekkor azonban Louis lépett be.
-Ohh, ne is törődjetek velem!-szabadkozott és visszahúzódott. Niall ismét felém fordult. Lágyan összeért a szánk majd egyre mohóbban. Beletúrtam a hajába, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Bőröm egy pillanat alatt felhevült. Torkomat vágyakozó, nyüszítés szerű hang hagyta el. Mikor eleresztett láttam, hogy őt is ugyanúgy feltüzelte a csók. Megnyalta az alsó ajkát majd letett a földre. Felvettem a sapkáját és dúdolva visszafordultam a szendvicsek felé ám ő nem hagyta annyiban. Két oldalamon megtámaszkodott a pulton és a fülemhez hajolt.
-Este látogatód lesz.-súgta mély torokhangon. Megcsókolta a vállamat majd egyedül hagyott.
Pár pillanatra meg kellett álnom, hogy magamhoz tudjak térni. Vettem egy-két mély levegőt majd gyorsan befejeztem a munkát. A többiek a nappaliban telepedtek le. Liam, Chrisite és Lou a kanapén. Harry egy fotelban, míg Zayn és Niall a földön.
-Megjött a kaja!-szóltam és letettem a megrakott tálcát a dohányzóasztalra. Úgy csaptak le rá akár egy támadó kígyó. Tíz perc múlva csak pár morzsa jelezte, hogy ott valaha szendvicsek voltak. Hálát adtam az égnek, hogy én már a konyhában megettem az én részemet.
-Köszönjük.-mondta Liam miközben megtörölte a száját.
-Semmiség. Most mit csináljunk?
-Üvegezzünk.-ajánlotta fel Zayn lelkesen. Lehetetlenség lett volna nemet mondani azok-nak a könyörgő kölyökkutya szemeknek.
-Ez egy jó ötlet.-vágta rá egyből Harry.
-Kicsit kevés a lány, nem?-vonakodott Christie.
-Annál érdekesebb lesz.-felelt Lou.
Mivel ez Zayn ötlete volt így ő pörgetett először. Az üveg pont rám szegeződött.
-Mondod vagy teszed?-kérdezte hamiskás vigyorral.
-Mondom.
-Hmmm... Van barátod? Csak, hogy könnyebbel kezdjük...
-Nincs.-feleltem és megpörgettem az üveget. Harryre mutatott.-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
- Biztos? Hát jó, mi is legyen?-mutatóujjammal megkocogtattam az ajkamat.
-Cserélj ruhát Liammel és játszd el, hogy ő vagy.-vetette fel Lou.
-Ne már!
-Gyerünk!-szólaltunk meg kórusban. Mivel Harry csúcsformában volt, az előadás eléggé viccesre sikeredett. A pörgetés során az üveg Zaynt választotta.
-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
- Lássuk csak. Lexy?
-Legyen.-egyeztem bele.
-Csókot.-követelte Harry.
-Nyelvvel?
-Azt másnak tartogatjuk.-nézett Hazza jelentős-ségteljesen Niallra. Zayn oda csúszott hozzám és gyors csókot lehellt ajkamra majd gyorsan vissza osont. A szöszi nézésével ölni lehetett volna. Gyorsan a szemembe húztam a Chicago Bulls sapkát, hogy ne láthassa vigyoromat. Zayn pörgetett. A nyertes Liam lett.
-Mondod vagy teszed?
-Mondom.
-Ha bárki lehetnél a bandából, ki lenne az?
-Természetesen te, szépfiú.-nézett Liam kacéran Zayn szemébe.
-Helyes válasz, te jösz.
Niall volt a kiválasztott.
-Mondod vagy teszed?
-Teszem.
-Csókot! Csókot!-kántálták a srácok.
-Tudod mi a dolgod.-intett Liam felém. Niall odajött hozzám.
-Az fájt.-mondta magyarul. Ez a csók nem volt gyengéd, mohó volt és haragos. Mihelyst abba maradt Niall felállt és távozott.
-Mi történt?-kiáltott utána Zayn.
-Majd megnyugszik.-vont vállat Harry.-Későre jár. Aludni kéne.-nyujtózott. El búcsúztunk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Én előbb Niallhoz kopogtattam be.
-Nem érek rá!-hangzott a bánatos válasz. Benyitottam. Az ágyán feküdt egy szál fekete boxeralsóban. Kék szeme végig engem követett míg odasétáltam hozzá.
-Ne haragudj.-ültem le mellé.
-Nem gond. Nem tett semmit.
-Tudom, hogy rosszul esett az a csók. Sajnálom.
Nem felelt.
-Mit vársz tőlem?!
- Gyere velem holnap?
-Csak így egyszerűen?
-Kell több? Holnap megyünk este.
-Hova?
-Titok. Ketten. Most alud! Lehet fáradt!
-Rendben Niall. Jóéjt! Akkor holnap találkozunk.-fel akartam kelni, de elkapta a csuklóm. Visszarántott és pont a mellkasára estem. A bőre forró volt ahogy megtámaszkodva próbáltam megőrizni az egyensúlyomat. Megragadta a csípőmet.
-Jóéjt csók?-vonta fel a szemöldökét.
-Te gazfickó!-lehajoltam hozzá. Hajam függönyként borult körénk. Finoman megcsókoltam előbb a homlokát majd az orrát végül az ajkát. Mielőtt bármit tehetett volna lecsúsztam róla és kisiettem a szobából...

2. Nagy találkozás (Christie szemszöge)

2. Nagy találkozás

(Christie szemszöge)

Kissé féltem egyedül nekivágni a város utcáinak. Lexy olyan hirtelen tünt el melőlem, alig volt időm felocsúdni máris egyedül találtam magam. Összébb húztam mellemen vékony pulóveremet majd nekivágtam felfedezni ezt az idegen világot. A környék csodás volt. Békés környezet, nyugodtságot tükröző otthonok. Egy kisebb kávézót pillantottam meg, miközben az utcákat jártam. Arrafelé vettem hát az irányt. Az ajtó feletti csengő vidám csilingeléssel jelezte, hogy beléptem. Nem sokan voltak bent. Néhányan iszogatták kávéjukat, míg egy fiatal pincérfiú rendeléseket vett fel. Barátságos mosolyal lépett ahhoz a boxhoz amit választottam magamnak.
-Szia, választottál már?-kopogtatta meg pici noteszát egy Ír zászlót mintázó tollal.
-Szia, őhmm igen. Egy forrócsokit kérek, köszönöm.
-Pár perc és hozom.-mosolygott újra majd eltűnt.
Míg a csokira vártam, az ablakon kibámulva néztem az emberek sürgés-forgását. Váratlanul egy kapucnis alak tűnt fel. Egyenesen a kávézó felé futott. Csukjáját mélyen a szemébe húzta, így alig lehetett látni valamit az arcából. Berontott és leült a velem szembeni ülésre.
-Bocsi-szabadkozott zihálva-, megtennél nekem egy szivességet?-kapucniját hátratolta mire megpillantottam arcát. Lou Tommlinson ült velem szemben. Kék szemében könyörgés tükröződött. Úgy éreztem muszály neki segítenem.
-Persze.-feleltem habozás nélkül.
-Tégy úgy mintha ismernél! Követnek, lehetetlen őket lerázni.-elkeseredett hangja a szívembe mart. Felé nyújtottam kezemet az asztallapon és megfogtam az övét. Megszorítottam az ujjait bíztatóan majd fecsegni kezdtem mintha már ezer éve ismernénk egymást. Benne volt a játékban.
-Hogy vagy?-kérdeztem mintha csak régi kedves ismerősök lennénk.
-Sok a zűr mostanában, de nem panaszkodom. És veled mi a helyzet?
-Ohh, én is meg vagyok, most végeztünk. Hogy megy a munka?
- Fárasztó, de jól. Bár nemrég történt egy kis baleset.
Kíváncsian közelebb hajoltam. Összedugtuk a fejünket és úgy sugdolóztunk mint a kisgyerekek. Fél szemmel az utcára pillantottam. Népes rajongótábor gyűlt össze, de szerencsére nem látták meg Louist. Az egyik azonban megbámult minket. Lou arcára simítottam tenyerem, hogy elrejtsem. Igyekeztem úgy fordulni, hogy eltakarjam őt a kíváncsi szemek elől.
-Nagyon hálás vagyok.-lehellete a nyakamat cirógatta.-Nem is tudom mi lett volna ha te nem vagy... Megmentettél.-még közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra hálájának jeléül.
-Igazán semmiség.-mosolyogtam.
-Louis "The Tommo" Tommlinson, szolgálatára hölgyem.
-Christie Wood.
-Nagyon örvendek Christie.
-Az érzés kölcsönös.- feleltem. A pincér meghozta az italomat. Lou mellett már nem is tűnt annyira helyesnek. Hálásan rámosolyogtam majd fogtam a bögrét és óvatosan belekóstoltam a tartalmába. Valami isteni csokoládé íz terjengett a számban, enyhe mentás beütéssel. Felnyögtem a gyönyörtől.
-Nahát Lou, rég nem láttalak!- lepődött meg a srác.
-Szia Benny. Csak erre jártam...-vont vállat Louis.
-Hozhatok neked is valamit?
-Nem köszönöm, de a hölgy italát én fizetném.-itt rám nézett és újra hálásan mosolygott.-Sokkal jövök neki.
-Rendben, Tommo, örülök, hogy ismét látlak.-azzal ott hagyott minket, hogy kiszolgálhassa a többi vendéget.
-Niall barátja.-felelt Lou, kérdő tekintetemet látva.
-Ahamm. A többiek is itt vannak?
-Valahol erre kéne lenniük.-bólintott a fiú. Barna haját kisöpörte arcából és megigazította szürke pulcsiját.
-Elváltatok egymástól?
-Kénytelenek voltunk, a rajongók mindent elleptek. Mind az öten más-más irányba futottunk. Ráadásul a telefonom is lemerült, pont most. Harry már biztos halálra aggódja magát, ha nem kapták el.
-Esetleg kölcsön tudom adni a mobilomat.-ajánlottam fel. A megnevezett tárgy éppen abban a pillanatban csörrent meg. Elpirultam ahogy a One thing kezdő dallamai felcsendültek majd gyorsan felvettem.
-Szia, el sem fogod hinni kivel találkoztam.-szóltunk bele egyszerre Lexyvel.
-Kezd te!-nevetett fel.
-Nem, nem! Te kezd!
-Na jó. Totál eltévedtem, egy alak-itt szünetet tartott, a háttérből szaggatott nevetést hallottam.-, összetiporta a térképem. És tudod ki volt?
-Várj kitalálom! Kb 170cm magas, szőkés haja van és úgy énekel mint egy angyal?
Lou elmsolyodott, egyből kitalálta kiről van szó.
-Talált süllyedt. De akkor még nem tudod a javát! "Vas hapennin'?"-szólt bele valaki a háttérböl.
-Ez Zayn volt? Hol vagy?!
-Pont ezt akarom elmondani! Itt vagyok Hazza házában és itt vannak a fiúk is, kivéve Louist akinek nyoma veszett.
-Itt ül velem szemben.-vetettem egy pillantást a srácra.
-Csodás, akkor szólok Harrynek, hogy ne idegeskedjen. Szóval Niall megkérdezte, hogy nem laknánk-e nálluk?
Alig bírtam magam türtőztetni, hogy fel ne siktítsak örömömben. Az asztallapot megmarkolva lehunytam a szemem.
-Ugye igent mondtál? Mondd, hogy igent mondtál?!
-Azt mondtam, hogy megbeszélem veled, de szerintem benne vagy...-ezek voltak a lehető legcsodásabb szavak. Egy álom vált valóra. A szívem hevesen vert ahogy ismét Lou-ra néztem. Észrevettem, hogy ő is figyel engem. Ettől zavarba jöttem ezért inkább ittam egy kortyot. Megigazítottam a szemüvegem és újra felnéztem.
-Hol vagytok?
-Inkább azt mond ti hol vagytok. Harry értetek megy.
-Hol vagyunk pontosan?-kérdeztem a fiút.
-Mond meg Harrynek, hogy itt vagyunk a Kávézóban, én üzenem. Tudni fogja hova kell jönnie.
-Oké.-bólintottam és megismételtem Lexynek amit hallottam.
-Mindjárt ott lesz.-felelte barátnőm és letette.
-Harry idejön.
-Csodás. Szóval a barátnőd megismerte Niallt?
-Nagyon úgy tűnik. Ezt a mázlit, el sem hiszem.
-Miért?-a srác kiváncsian felvonta a szemöldökét.
-Nos...-elpirulva kortyoltam egyet majd finoman az asztalra helyeztem a bögrét.- Lexy nagyon bírja Niallt, ami azt illeti...-próbáltam finoman fogalmazni. Ismét megigazítottam a szemüvegem majd dobolni kezdtem ujjaimmal a combomon.
-Akkor ez valóban nagy szerencse, Niallra úgyis ráfér egy kis női társaság.-gondolkozott el. Nem tudtam leven-ni róla a szemem.
-Akkor Lexy pont jó lesz hozzá.
-Reméljük. Idevalósi vagy?
-Nem, Magyarországról jöttem.
-Angol neved van...-ráncolta a homlokát értetlenül.
-Igen. Angolosítottuk, könnyebb így.
-Értem. Nyaralás?
-Nem, dolgozni jöttünk ki. Afféle nyári munka...
-Ohh, és itt Írországban?
-Nos igen, Lexy nagy álma volt idejönni. Imádja az Ír kultúrát. Megkérdezte benne lennék-e, én pedig igent mondtam.
-Ez remek ötlet volt. Szép ez a vidék. Niall mázlista, hogy ilyen környékre született.
-Igen, valóban csodálatos.-bólintottam.
-És neked ki a kedvenced a bandából?-váltott hirtelen témát. Ismét zavarba jöttem.
-Hát... én mindannyiótokat szeretem.-adtam kitérő választ. Megigazítottam fehér farmeromat, hogy csináljak valamit.
-Na de mégis...-hajolt közelebb.-Ki az?
-Te.-böktem ki nagy nehezen majd elfordultam.
-Helyes.
A pincér visszatért. Felvette az üres bögrémet és megfogta a felé nyújtott pénzt.
-Itt van Harry, azt mondta menjetek a hátsó bejárathoz, kövessetek.- Benny a konyha felé vette az útját. Louissal utána mentünk. Úgy volt ahogy mondta. A hátsó ajtónál egy autó parkolt. Harry intett, hogy száljunk be majd, amint kattant a biztonsági övünk, kilőtt a sikátorból akár egy rakéta.
-Nagon aggódtam érted Lou.-szólalt meg Hazza egy idő után.
-Tudom tesó, de szerencsére segítséget kaptam. Jut eszembe! Hagy mutassam be Christie Wood-ot. Ő a megmentőm.
-Harry Styles.-biccentett a fiú. Feldúltnak tűnt.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Semmi lényeges. Unom ezeket az átkozott firkászokat. Tönkre fogják tenni a nyaralásunkat... Jut eszembe Liamről majdnem letépték a nadrágot. Alig bírtam megmenteni. Szeretem a rajongókat, de ez azért durva volt...
-Ne idegeskedj! Minden rendben lesz.-szorítottam meg a vállát bíztatóan.- Lexy veletek van?
-Ohh igen-mosolygott sofőrünk.-Zayn és Niall éppen teljes gőzzel próbálják elcsábítani.
-Szegény!-jajdultam fel. Ők ketten voltak a kedvenc bandatagjai.
-Túléli. Kedves lány. És szép hullámos haja van.
-Jajj Fürtöske!-Lou felnevetett.-Nehogy te is megkörnyékezd!
-Esélyem sincs nála.-Harry hangja csalódottan csengett- De Niallnak igen. Ami jó.-mosolyodott el ismét.
-Az már egyszer biztos.-mosolyogtam sejtelmesen.
Hihetetlen gyorsan odaértünk a házhoz. Kiszáltunk és beléptünk a házba. Lexy azonnal a nyakamba ugrott...

1. Nagy találkozás (Lexy szemszöge)

1. Nagy találkozás 

(Lexy szemszöge)

Talán mégsem volt olyan jó ötlet idejönni.-merengtem miközben egy Írország térképet forgatva próbáltam rájönni, hol is lehetek. Amíg csak a szem ellát kövek és fű, ja és persze birkák. Sehol egy városra utaló jel. Mióta Christie-vel elváltunk egymástól Mullingarban, csak egyre jobban eltévedtem. Tulajdonképpen azt sem tudtam merre is induljak el. Egy romos kastélymaradvány meredezett elöttem, mögöttem egy  nagyobbacska sziklakupac. Lekuporodtam az ölemben a térképpel és kétségbeesetten vizslattam. Ha ott vagyok ahol gondoltam akkor látnom kéne egy várost, így valószínűnek tűnt, hogy nem ott vagyok ahol szerintem vagyok. A távolból halk sikoltozást hallottam majd egy alak ugrott át felettem a sziklákon. Pont a térképemen ért földet, kiszakítva a kezemből és a földbe tiporva azt.
-Hé! Most nézd meg mit csináltál?!-csat-tantam fel és az előttem álló szürke pulcsis, farmeros srácra néztem. Ő értetlenül, de bűnbánóan nézett vissza rám égkék szemével. Rájöttem, hogy valószinüleg nem érti a magyart.
-Sorry!- felelt szépen csengő hangján.- Tud nekem segít?- nocsak, talán mégis tud magyarul.
-Én is el vagyok tévedve...
-Eltéved? No! Én menekül, sok követő... Segít nekem? Bújtass el!
Már kezdett valami derengeni, de nem mertem biztosat mondani a fiú kilétét illetően... Támadt egy ötletem.
-Menj be oda!-intettem a rom felé.- Elterelem őket...
- Thank you!- és a srác már futott is.
Megkerültem a sziklát és elébe mentem a sikoltozásnak.
-Hey! Hey!-kiáltozták a rajongók. Összeszedtem minden bátorságomat és odakiáltottam nekik.
-Hey! Come!- elfutottam a szöszivel ellentétes irányba, abban bízva, hogy a lányok követni fognak. Mivel nem vagyok valami szuper futó, így simán lehagytak és futottak tovább abba az irányba amerre mutattam. Kifulladva sétáltam vissza arra a helyre ahol a rom volt.
-Elmentek?- hallottam egy árnyékos rész felől ahogy beléptem az ajtó helyén.
-Igen, bevált a tervem...
A fiú nagyot sóhajtva előjött rejtekhelyéről. Szőkés-barna hajába pókhálók ragadtak. Arca portól volt maszatos. Éber, kék szeme engem fürkészett miközben leporolta a nadrágját.
-Hagy segítsek.-közelebb léptem hozzá és a hajába túrva kihúztam a pókhálókat. Elnevette magát és megrázta a fejét mikor látta mennyi szöszt szedtem ki.
-Spider...-állapította meg.
-Pók.-helyeseltem.
-Pók?-ismételte.
-Yes.-bólintottam. Kiszedtem a maradék pókhálót és a kezemet rázva próbáltam megszabadulni tőlük. Ezen a szöszi ismét nevetett.
-Én köszön neked segítség.
-Talán te is tudnál nekem segíteni?-remény-kedtem, hátha útba tud igazítani.
-Sorry, téptem.-mutatta nekem az összegyűrt térképet fancsali ábrázattal.-Mit keres?-kíváncsiskodott.
-Mullingar-ba kéne eljutnom valahogy, hogy fel tudjam hívni a barátnőmet Christie-t...
-Megoldjuk. Jajj!-kapott a fejéhez.- Vagyok illedelmetlen. Be sem mutatkoztam... Niall  Horan szolgálatára, beautifull girl...
Zavarba jöttem a pillantástól amivel végigmért. Lesütöttem a szemem és a tornacipőm orrát kezdtem vizsgálni.
-Örülök, hogy megismerhetlek Niall.
-Te neved?-puha érintést éreztem az államon ahogy ujjaival finoman megemelte, hogy láthassa az arcom.
-Lexy Stone.-feleltem. Ujjaival finoman hátrasimította egy göndör tincsemet az arcom elől. Figyelmesen végig mért miközben két ujja közé csippentve a tincset így felelt:
-Harry-nek tetszene te hajad...-mosolygott.-Göndör, szép vöröses... Mint a lepricon-ok haja. Hallottál már róluk?
-A manókról? Kicsit.
- Little emberek... Jösz velem Mullingar?-váltott témát. Imádni való volt ahogy törte a magyart. El sem akartam hinni, hogy itt áll velem szemben és ilyen kedves. Mély lélegzetet vettem mielőtt válaszoltam volna. Niall azt hihette, hogy ellenemre van az ötlet mert eléggé elszomorodott.
-Megyek veled.-mondtam mielőtt bármit is mondhatott volna.
-Rendben. Közben mondj rólad! Hol élsz?
Így indultam sétára Niall Horannal...
-Magyarországon, Hungary.
-Ohh, tudom hol.-bólintott.-Én beszélem magyart, picit.-vont vállat mosolyogva.-Tanultam titokban, tetszik. Nehéz... Kihívást jelent. Hány éves vagy?
- Tizenhat.
-Sixteen. Idősebbnek néztelek, de nem baj. Családod?
-Magyarországon vannak. A barátnőmmel jöttünk ki ide Írországba.
-Csodálatos, így ismerlek meg téged. Miért jötetek? Turist?
-Igazából azt terveztük, hogy ideköltözünk egy időre. Idekint jobban lehet keresni. Jobbak a munkalehetőségek.-vontam vállat.
-Ohh... Nyári....-elgondolkodva próbálta megtalálni a szavakat.
-Munka.-segítettem ki.
-Az!-csettintett a nyelvével.-Nyári munka.
-Nagyjából.
-Kedved van ismerni meg többi srác?
-Úgy érted a One Direction többi tagját?
-Úgy.
Gondokodás közben figyelmetlenné váltam és elbotlottam. Niall próbált elkapni, de őt is magammal rántottam. Fogalmam sincs hogyan sikerült, de pont úgy estünk, hogy ő rám esett. Összekoccant a fejünk mire mindketten fájdalmasan felnyögtünk. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Sajnálom.-feltápászkodott és engem is felsegített, de nem engedett el. Két keze a csípőmön pihent.-Megütötted magad?
-Nem, jól vagyok, köszönöm.-nem tudtam nem belenézni abba a zafírkék szempárba. Elvarázsolt és fogvatartott. Jobban szemügyre véve észrevettem, hogy a karimája sötétkék míg befelé haladva egyre világosabb lesz. Vagy egy percig egymás szemébe néztünk majd Niall elmosolyodott kivillantva édesen görbe fogacskáját. Vissza mosolyogtam rá és letöröltem egy koszfoltot az arcáról. Érezte, hogy reszket a kezem ezért felvonta a szemöldökét.
-Mi baj? Reszket kezed...
-Semmi gond.-el akartam húzni ám ő megfogta és csókot lehellt rá.
-Felhívom Hazza, jöjjön értünk autó, rendben?
-Rendben.-nyögtem ki nagynehezen. Még mindig kábult voltam az élménytől. Az agyam nem volt képes feldolgozni azt a tényt, hogy Niall ép most csókolt nekem kezet. Elővette a mobilját és tárcsázta Harry számát.
-Hello Harry...- a többire nem tudtam figyelni, csak Niall arcán időzött pillantásom. Ő is engem nézett miközben beszélt.
-Mindjárt jön.
-A többiek hol vannak?
-El kellett válnunk. Jöttek követők, futottunk... Ki erre, ki arra.-vont vállat.-Én ismerem Irish, tud mi hol. De többiek... Ők csak fut.-kuncogott.-Harry felvesz Zayn and Liam, de Lou eltün... Nincs. Hazza mond, nem veszi fel telefon...-kissé aggodalmasnak tűnt a hangja ezért vígasztalóan megsimogattam a karját.
-Nem lesz semmi baja.
- Remélem. Te laksz hol itt?
-Még nem döntöttünk.
-Lakj velünk. Good idea?
-Ezt Christivel is meg kell beszélnem, de szerintem benne lesz. Szereti nagyon Louist.
-Értem. Nézd.-mutatott egy közelgő autó felé. Görcsberándult a gyomrom. Niall észrevette rajtam a változást ezért megszorította a kezem.
-Nincs baj!
Az autó megállt előttünk és leereszkedett az ablak. Harry kukucskált ki.
-Gyertek.-elcsodálkoztam azon, hogy milyen könnyen megértem az angolt. Tetszett, hogy Niall a kedvemért beszélt magyarul. Ő beszállt Harry mellé én pedig beszorultam hátra Liam és Zayn közé. Egészen zavarba jöttem a pillantásuktól.
-Szia szépségem.-Zayn mosolya szívdöglesztő volt ahogy rám nézett tigrisszemeivel.-Zayn vagyok.
-Szia Zayn, én pedig Lexy.
-Szia Lány.-vigyorgott Liam is.-Én lennék Liam.
-Szia Fiú. Én pedig Lexy.
Harry belenézett a szemembe a visszapillantó tükörben. Zöld szeme kiváncsian csillogott.
-Hallom megmentetted az Írt...
-Így volt.-bólintottam rá.- Ő pedig eltiporta a térképem.
-Niall, Niall...- sóhajtotta Zayn.-Nem tudsz udvarolni.- közelebb hajolt hozzám, hogy a fülembe súghasson valamit. Niall pillantásával ölni lehetett volna.
-Stip-stop, fogd be!-mondta gyorsan mielőtt Zayn megszólalhatott volna.
- Tetszel neki.-súgta azért oda a fiú majd kuncogva az ablak felé fordult. Liam is kuncogni kezdett én pedig éreztem, hogy ég az arcom. Hazza is elmosolyodott.
-Tetszik a hajad. Szeretem a göndör hajú lányokat...-nézett rám ismét a visszapillantóbol. Niall válaszul rácsapott a hasára tenyérrel. Harry felnevetett és az útra kezdett koncentrálni. Néhány célozgatást még kaptam és miután azt hittem ennél vörösebb már nem lehetek, megérkeztünk a házukhoz...